Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-25 / 17. szám

S úi ifjúság • Kerékpáros békeverseny • Hetvenedik kép: Tömegbukás Karlovy Vary közelében • Fényképezte: JAROSLAV SKÄLA • A versszöveget írta: BATTÁ GYÖRGY • Háború? Akkor én puha mag/atburfikban ringtam anyám * fedélze f én. Agyúszó? Igen, hallottam, amint lányok után lődöz a szívem. S most, mikor előttem e kép, bár virsli-vékony a bicikli égnek-meredő ráfján a tömlő, mégis olyan, mint akkor lehetett fölforditva sok ágyúkerék; s a karok, a lábak, a fejek — egész csatajelenet! Csata jelenet? Ahogy itt van, így mindig lehet: lőporfüst sehol, fák virág-füstje száll, oly messze van, hogy nem is látni már a halál, minden szív-óra jár. Háború? Akkor én puha magzatburokban ringtam anyám fedélzetén. Agyúszó? Igen, hallottam, amint lányok után lődöz szivem. Csatajelenet? Már csak így lehet: lőporfüst sehol, fák virág-füstje száll, versenykerék suhog, oly messze van, hogy mem is látni már a halál: . minden szív-óra jár! Elismerem hogy a házasság előnyökkel .iár egy profi lab­darúgó esetében. Nősülni még­sem szerettem volna a Benfi- kával kötött szerződés lejárta előtt. Csakhogy: az ember ter­vez. Isten végez. Dél-Amerikából visszajövet nem is fecséreltem időmet a bőröndök kicsomagolásával. Mindössze a szerelést tettem el, ugyanis további céljaim voltak. Szülőföldem, szülőhá­zam várt rám, anyámmal, test­véreimmel és egy lánnyal. Fló­rával együtt. Az első napokat a rég-nem látott tájak beba­rangolásával töltöttem. Bekuk­kantottam az ódon iskolába, végigjártam a bennszülött tele­pülés utait, kinéztem a futball- pályára, és arra a térségre, a- hol először rúgtam rongylab­dába, visszaemlékeztem a csí­nyekre, kalandokra, gyermek­kori élményeimre. Miután ezen a félig-meddig elkerülhetetlen múlt-átfutáson átestem, min­den időmet anyámnak, testvé­reimnek és barátaimnak szen­teltem. Elmeséltem élményei­met, az izgalmasabb meccsek történetét, a külföldi utakat, a csodaszép tájakat. Anyám e- gészen meglepődött, el sem tudta képzelni, hogy ilyen stí­lusú életet is élhet valaki. E- zután a vendégeskedések, pik­nikek egész sora következett. Alig vártam már, hogy afrikai ételkülönlegességeket fogyasz- szak: krabit, racit, langustit. Féktelenül vetettem bele ma­gam az életbe, a szabadság­ija. élveztem, hogy nem va­gyok szigorúan beosztott élet­rend rabja, nem kell vigyáz­nom arra, mit eszem és mikor megyek aludni. Kényem-ked- vem szerint osztottam be nap­jaimat. Sétáimra Flóra is el­kísért, hosszú utakat jártunk be, és egy vendégeskedés al­kalmával! hasonló módon, mint két évvel ezelőtt, ismét meg­kérdeztem tőle, akar-e a fele­ségem lenni. Csakhogy most nem nevette el magát. Elkomo­lyodott, mert tudta, hogy nem tréfálok. Lisszabonból küldött leveleim is hasonló tartalmúak voltak. Aggódva kérdezte: ko­XIII. Ivaáblo di Silva Ftrrtira MEU NOME É Eusébio autobiografia do m&ior futebolista do mundo !>>«•<•«• IHUMlltai [Olyan gondolod? Meggyőződ- II róla, hogy valóban az va- yok, akire szükséged van? éhányszor elismételtem, hogy sakugyan így gondolom, mert agyon szeretem, és akkor már tervezgetés boldog pillana- : következtek. Reggelenként císértem munkahelyére. Per- e nem korán reggel, mert kor még aludtam, úgy dél írül, féltizenkettőkor ott áll­ni már a hivatal kapujában vártam rá. Együtt ebédel- nk majd ismét vártam, mi- ir fejezi be aznapi munká­ját. Nagyón keveseltük így is az együtt töltött időt. Amikor viszont Flóra szabadságon volt, életünk legszebb pillanatait él­tük. Minden nap a tengerpart várt ránk. Délelőtt is, este is együtt voltunk. Táncolni jár­tunk, meglátogattuk ismerő­seinket, és a Flóra rokonait is. Sohasem veszekedtünk! Félté­kenyek voltunk, de ez sohasem volt a harag oka. Szerelmünk — ma is — őszinte, forró és tiszta. Elérkezett a Iánykérés napja is. Flóra rendkívül izga­tott volt, ám mikor a hivata­los formaságokon túlestünk, su­gárzott a boldogságtól. Lissza­bonban visszatértemkor előke­restem minden hivatalos irato­mat, és készülődtem az eskü­vőre. Szeptember huszonkettő. A polgári esküvő nagy esemény volt Mozambiqueban. Távollé­temben kötöttünk esküvőt, az unokatestvérem képviselt, és én alig vártam már a pillana­tot, amikor Flóra mellett le­hetek. Ez a nap október nyol­cadikén következét? él, akkor jött Flóra Lisszabonba, akkor volt a templomi esküvőnk is. A kíváncsiskodókon kívül két­száz meghívott vendég vett részt rajta, szinte minden ba­rátom és rokonom. Játékostár­saimat Guttmann Béla edző kü­lön felmentette az aznapi ed­zés alól, s a klub autóbuszát bocsájtotta rendelkezésünkre. A ceremónia csúcspontjára há­gott, mert a bap ezt kérdez­te: — Flóra, férjül fogadja ezt a férfiút? — Eusébio, nőül veszi az itt jelenlévő hölgyet?, Egy halk igennel feleltünk. Ez volt életem legboldogabb napja, erre vártam mindig. Férj-feleség lettünk, és én be­fejeztem legnehezebb „mécs­esemet.“ A győzelemért járó prémium Flóra volt. *■ b. gy. fia én lennék a szövetségi kapitány... EZÚTTAL FÜLE KÄROLY GÜTOR1 OLVASÓNK ÄLLlTJA ÖSSZE CSEHSZLOVÁKIA ES MAGYARORSZÄG NEMZETI TIZENEGYÉT Szerintem jelen pillanatban így állhatna fel a legerősebb csehszlovák csapat: kapus FÜLLE. Rutinos, hosszabb ide­je kiváló formáról tesz bizony­ságot. Egyaránt jó, lapos és magas lövések elhárítására. Jobbhátvédnek ČMARADA ke-' rülne a csapatba. Szívós, ke­mény, biztoslábú, eszes játé­kos. A másik hátvéd LALA lenne. Kemény, jól rombol, és játéka támadójellegü. A hát­védsor harmadik tagja MAJER- NIK lenne. Nagy területet ké­pes bejátszani. DOBIÄŠ kerülne negyedikként a hátvédsorba. Kitartó, a csatársort jól segí­ti, nagyon hasznos és pontos leadásokkal dolgozó játékos. A jobbfedezet KVASNYÄK len­ne, bár lassú, de karmester, és helyzetfelismerései aranyat ér­nek. BUBERNIK lenne a má­sik irányító. Hasonló erények­kel rendelkező üjátékos. Hig­gadt, már a jelenléte is jó szel­lemet vihet a csapatba. A jobb­szélső MAŠEK lenne. Gyors, jól cselez, lendületes. Beadásai mintaszerűek, összekötője a technikás MASNÝ lehetne. A balösszekötő posztjára ADAMEC kerülne. Gólképes, és jó ket­tőst képezne KABÄT-tal, aki gyors, lendületes balszélső. A válogatott csapat tehát: FÜLLE — ČMARADA, LALA. MAJERNIK, DOBIAS — KVAS- NYÁK, BUBERNIK — MASEK, MASNÝ, ADAMEC, KABÄT — összetételű lenne. A magyar országos váloga­tott: Kapuba GÉLÉI. Biztoskezú, mindig jó formában lévő játé­kos. mindennemű lövésre jól reagál. Jobbhátvéd MÉSZÖLY. Magabiztos, közbenyúlásai min­dig jól jönnek. Mellé a még mindig holtbiztos MÁTRAI jön­ne. Becsúszó szerelései minta­szerűek. Harmadik fedezetnek MATHESZT állítanám. Munka­bírása, robbanékonysága, gyor­sasága, jó indításai jogosítják fel a válogatottságra. Balhát­védnek a jól mozgó SZŰCS ke­rülne csapatomba. Formája nemcsak állandó, hanem felfe­lé ívelő is. Jobbfedezetnek KÁ­POSZTA jutna együttesembe, hiszen a támadásból is kiveszi a részét. A baloldalon RÁKOSI lenne méltó társa, mert tud vé­dekezni. támadni, befejezni egyaránt. Jobbszélre DUNAIT teszem állandó formájáért és gólképességéért. összekötője VARGA lesz. Ördöngősen cse­lez, és jól lő. A balszélre BENE kerül. Gyors, jól cselez, mind­két lábát eredményesen hasz­nálja. Összekötőként FARKAS kerülne mellé, akf kiérzi a gól­helyzeteket. Csapatom tehát: GÉLÉI — MÉSZÖLY, MÁTRAI, MATHESZ, SZŰCS — KÁPOSZTA, RÁKO­SI — DUNAI, VARGA, FARKAS, BENE Izomkarbantartás A mozgás — élet. A mozdulatlanság — ha-{ Iái. A kettő között természetesen sok és vál­tozatos az átmenet. Az izmok — azon kivUl, hogy mindenekelőtt életre segítenek bennün­ket — egész életünkön át mozgatnak. Ha já­runk, ha lélegzőnk, ha lehajlunk, ha vér a szívünk: a megfelelő izmok végzik munkájú­ját. Egy-egy izom-mozdulással az ideg-, kémiai és elektromos folyamatok egész sora jár, s bonyolult folyamatok nemcsak a közönséges földi halandót késztetik ámulatra, hanem a tu­dóst is. Mégis — az izmok karbantartása a-. lapjában véve egyszerű. Ahogy az első sorunk­ban mondtuk: a mozgás jelenti az életet, az; élethez tehát hozzátartozik a mozgás. A gyér-' mek- és ifjú korban az élénk, erőteljes moz-* gás, később a lassabb, kényelmesebb. De —1 mozgás. Valami mélyenszántó igazság van abban a| vidám mondásban, hogy aki sokáig mozog, az sokáig éL A fáradtság i Egy jeles amerikai sportorvos szerint a fá- rádtság csak emberen észlelhető jelenség. (Ebben az esetben nyilván helytelen a mon­dás, hogy olyan fáradt vagyok, mint a „kutya“). Ha a fáradtság emberi jelenség, így elmélke­dik néhány szakember, akkor pszichikai, lelki dolognak kell tekinteni, mert lelke csak az embernek van, s csak az ember fárad el. Reá­lis megoldást csak az hozna, ha az elfáradást', mint a személyiség egyik biológiai, élettani megnyilvánulását vizsgáljuk. Ilyen alapon az­zal magyarázható a dolog, hogy ha a test sejt­jei és szervei közötti összhang megszűnik, ren­dezetlenné válik a harmónia, és a sejt káro­sodni kezd. Ez csak egy elmélet a sok közül,- és még nem bjzonyqfi, vájjon helyes-ev

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents