Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-11 / 15. szám

■■■■■■■■■Hm S új tfiiísá w i,MMu«!W; HM ROTmmBK! 1 ■ I i I ABEBE BIKILA 1 13 éves — pásztorfiú az Entoto nevű egyiptomi fennsíkon 20 éves — befogadják a császár testörségébe 24 éves — végigfutja élete első maratoni versenyét 28 éves — Etiópia első polgáraként olimpiai baj­nokságot nyer 32 éves — Földünk első atlétája, aki másodszor is a leghosszabb futószám olimpiai bajnoká­nak mondhatja magát. 36 ? Grosics, Puskás, Kocsis Azt a hajdani aranycsapatot máig sem felejtette el senki. Jól tanulmá­nyozható Grosics, Puskás vagy Kocsis példáján, miként száll tovább, szájról-szájra"a legendák, mondák, történetek egész sora az atomkor­szakban is. Csak Kocsis felhőfejesei zenéltek úgy a hálóban, hogy most is hallja fülsarlójában a szurkoló. Csak Puskás lőtte úgy ki lábafejéből a labdát, hogy röppályáját most is lerajzolja, aki látta. Hányszor sírtuk vissza Grosicsot! Lapunk sportrovata és olvasói ezúton kérik a Magyar Televízió Igazgatóságát, és a Telesport szerkesztőit, munkatársait, ripor­tereit — ha a rendelkezésre álló filmanyag minősége megengedi — indítsanak egy sorozatot az aranycsapat főszereplésével. Szí­vesen néznék végig a tévénézők az angol-magyart, a helsinki o- limpia labdarúgó-tornájának néhány találkozóját, és további meccseket. Vagy — egy több meccs-mozaikból összeállított ösz- szeíoglaló-felidéző jellegű filmet legalább! Ha én lennék a szövetségi kapitány BARASSÖ ISTVÁN ÖTÖDÉVES ORVOSTANHALLGATÓ ÁLLÍTJA ÔSSŽE A MAGYAR LABDARÜGÖ-VÁLOGATOTTAT: A kapuba feltétlen Tamást, a diósgyőriek remek kapuvédőjét teszem. Véleményem szerint jelenleg ő a legjobb magyar kapus, csak rutinja nincs még. Káposzta lenňe a jobbhátvéd; korszerű felfogásban játszik, e- lőretör, ha kell, gyors, megbízható. A védelem tengelyébe Mészöly kerül. Itt nincs vita, remekül fejesei, jól helyezkedik. Juhos, a tatabányaiak já­tékosa remek focista. Azért is rokonszenves, mert játéka Lórántra emlé­keztet. A söprögető, a fedezetsor és a védelem közötti rész stratégája a ferencvárosi Szűcs lesz. Jól rombol, kemény, gyors. A két fedezet Gö- röcs, (aki magyar labdazsonglőr, remekül indít, rendkívül gyors, s van érzéke a néhány húzásból álló támadásokhoz) és Menczel. Ez a másik ta­tabányai labdarúgó univerzálisnak mondható, mindent tud, amit ma tud­ni kell: támad, védekezik, irányít. Most pedig következzen a csatársor. Molnárt teszem a jobbszélre. Gyors, jól cselez, lő is. Bene gólerős, gyors. Albert az irányító, nagyszerű labdarúgó, de nem tenném be minden meccsre. Pszichológussal figyeltetném minden mozdulatát, s vele ta­nácskoznám meg a mérkőzés előtt, ideális-e a hangulata, vagy sem, mert akkor úgysem játszik teljes erőbedobással. Farkas kerül a balszárnyra, egyrészt, mert gyors, jól lő, és megfér a többiekkel, másrészt azért, mert évek óta nincs egy klasszikus értelemben vett balszélső Magyarorszá­gon, mindig félmegoldással kell kísérletezni. Nem lehetetlen, hogy éppen ez az év vet fel új tehetségeket, akik bekerülnek a válogatottba is. So­kat beszélnek mostanában Brannikovicsról például. Én a jelenlegi állapo­tokat felmérve állítottam össze a csapatot, amely így fest tehát: TAMÁS — KÁPOSZTA, MÉSZÖLY, JUHOS, SZŰCS — GÖRÖCS, MEN­CZEL — MOLNÁR BENE, ALBERT, FARKAS. 1 _____________________________________ ________ Csaknem kétszáz (187) tipp- szelvényt hozott a posta. Ma­gyarországról is érkeztek tip­pek, ott is visszhangra talált versenyünk. Akadtak — sze­rencsére kevesen — olyanok is, akik nem tartották be utasítá­sainkat, s nem levelezőlapon, hanem különféle merész meg­oldásokat alkalmazva, adták postára küldeményeiket. A jö­vőre nézve: a hányaveti-módon. kutyafuttában odavetett, tinta- flekkes megfejtéseket — ha e- setleg hibátlanok is — nyom­ban a szemétkosárnak adjuk további ellenőrzésre. Most pedig jöjjön a kiérté­kelés. Telitalálat nincs. A tip­CHAPLIN emlékirataiban szó esik a sportról ts. A vi­lághírű komikus bevallja, „bírhatom“ tudott futbal­lozni, úszni, gimnasztikáim és teniszezni, korcsolyázni, golfozni és görkorcsolyázni — persze fiatalabb korában. Imádta az ökölvívást és az atlétikát. Sok esetben me­rített ötlet- és ihlet anya­got egyes filmek jelenetei­hez. Ott viszont már a ko­mikum kifejezőeszközeivel élt, s a mozdulatokat erre a képsikra vetítette át. SHAKESPEARE is ismer­te a labdarúgást. A Lear ki- rálybm van egy jelenet, a- melyben Kent felháborodot­tan rivalja Oswaldnak: „Té­ged sem győzhetlek le, te tehetségtelen labdarúgó MICHEL BERNARD fran­cia futóválogatottal történt meg az alábbi eset: Két hu­ligán a Citroen kocsiját ma- cerálta, amikor Bemard fel­szólította jókét, hagyják ab­Az 1964/65-ös nemzetközi 1- dény úgy a portugál váloga­tottnak, mint nekem, biztatóan indult: 2:1 arányban legyőztük a spanyolokat, s mindkét gól az én lábamról vágódott a há­lóba. örültem a győzelemnek is és a góloknak is, bár tud­tam, hogy ez a barátságos mérkőzés távolról sem olyan fontos, mint az előttünk álló találkozók. Az első már január huszonötödikén az újév első hónapjában műsorra került. Vi­lágbajnoki selejtező mérkőzés a törökök ellen. Az Estadio Ná­ciónál olyan fönnségesen csil­logott, mint valami márvány- tábla a viliódzó napon. Gare- zabal, az ismert nevű spanyol iátékvezető bíráskodása mellett, s a hivatalos ceremóniák u- tán máris kezdődött volna a találkozó, amelyre Costa Perei­ra — Festa, Arcanjo, Jósé Car­los, Pedro Gomes — Graca, Coluna — Augusto, Torres, én és Simoes voltunk kijelölve a válogatott színeinek képviselé­sével. Előbb azonban egyperces gyászszünettel adóztunk az el- húnyt kiváló államférfi, Chur­chill emlékének. Az elsó pilla­nattól kezdve támadtunk, s a szurkolók tüzes szavakkal bíz­tattak. A 17. percben szabad­rúgást rúgtunk, és Coluna be­talált. öt perc telt el, és én becsavartam a másodikat is. Egy kapu előtti kavarodást használtam ki, Torressel Vá­róiéval, a kapussal gomolyog­tunk a kapu előtti gyepen, s én felismertem a helyzetet. A félidő befejezése előtt szépí­tettek a vendégek. Alig indul­tunk azonban neki a második résznek. Graca hatalmas du­gót lőtt. Nagyszerű gól volt! A iátékvezető közvetett szabad­rúgást Ítélt húsz perc eltelte után. A törökök kapusa min­denekelőtt a szög elzárásán fáradozott. Amikor viszont Co­luna finom passza megtalált, éppen az üresen maradt sa­rokba bombáztam. A utolsó síp­szóig sikerült még egyet lő­nöm, összesen tehát hármat. Meg kell jegyeznem, hogy ez a nagyszerű kezdet döntő ha­tást gyakorolt a soronkövetke- ző selejtező mérkőzéseinkre is. Áprilisban utaztunk Törökor­szágba a visszavágóra, majd Csehszlovákia következett. Áp­rilis tizenkilencedikén játszot­tunk Ankarában negyvenezer végsőkig kitartó szurkoló tár­saságában. A meccs megkezdé­se előtt valaki körbefutotta a stadionban található egyetlen portugál zászlóval a pályát. Tetszett nekünk, s a közönség­nek is ez a sportszerű tett. A sziriai játékvezető kérésére felsorakoztunk a pálya szélén, s a középpont felé indultunk. A tömeg erre a török him­Nincs telitalálat pelők kilencven százaléka meg­jósolta ugyan a magyar ificsa­pat továbbjutását, sőt, harminc­egyen még az első találkozó számszerű eredményét, a 2:0- at is megérezték, ám a prágai visszavágó alaposan megtréfált minden tippelőt. A 5:0-ás ma­gyar győzelmet senki sem vár­ta. így aztán azok neve került ba az autó nyaggatását, mert 8 a tulajdonos, és t- lyenkor szúr a szive. Az e- gyik garázdálkodó erre gu­mibottal fejenvágta a futót, s mindketten elszaladtak. Bemard játszi könnyedség­gel kapta el őket, már az első kilométeren. A két hap­si anyira kimerült, hogy nem volt, nagy feladat a rendőr­ségre kényszeríteni őket. NAIROBI városában van a világ legfurcsább sport­pályája. A golfpálya u- gyatnis az Állatkert azon ré­szének tőszomszédságában fekszik, ahol az oroszlánok szabad kifutója terül el. A vacogó játékosok megegyez­tek: „Ha ebbe a térségbe röpül a labda, nem kell u- tána rohanni, hanem új lab­dát vesznek elő". EGY ANGOL DIÁK nem­rég világcsúcsot állított fel egy tavon. Tizenegy küomé- teres óránkénti sebességet ért el vízijármüjével. A ví­a sorsolás színterének kineve­zett szent kalapba, akik legin­kább megközelítették az ered­ményeket, s a szerencse végül- is Fekete László bési olvasónk­hoz volt kegyes: ő nyerte az export-minőségű futball-lab­dát. Külön köszönet jár a pél­dásan, gondosan dolgozó, a tippszelvényt szépen, olvasha­tóan kitöltő megfejtőknek. Ve­lük öröm a munka, a befutott szelvények átböngészése. Múlt számunkban új sorozatot indí­tottunk. Várjuk a „Ha én len­nék a szövetségi kapitány“ so­rozathoz hozzászóló s abban résztvevő leveleket. Reméljük, sok lesz belőlük. zen járó alkalmatosság — koporsó volt. BRUMEL detektívregénye- két olvasott az ugrószámok szünetei, s a versenyelőtti i- dószakok közben. így győz­te le a versenylázat, a lé­lektani feszültséget. BA­LÁZS JOLÁN viszont taliz­mánnal doppingolja magát: egy medvebocsot helyez el ugrás előtt a léc tövébe. MORRIS amerikai tiztusázó aludt a versenyszámok kö­zött. HAYES lusta, nyújtóz­kodó macskára hasonlított a rajt előtt. ROELANTS többször is keresztet vet fu­tószáma előtt. 0. BRtEN o- lyan tökéletesen képes a le­hető legjobb eredményre koncentrálni, hogy Tokióban ez történt vele: annyira el­merült saját terveiben, gondjaiban, hogy észre sem vette, más ágban győztes tiszteletére játsszák a him­nuszt, s háttal állt a felkú­szó zászlónak. XI. ttflftlo Ói Silva ftrrtir» autobiografia do maior futebolista do mundo nusz éneklésébe kezdett. Az­tán mindenki elhelyezkedett, s kezdődött a meccs. A tömeg — ismerve az első találkozón szerzett komoly előnyünket — kórusban kiáltotta: „Ya ya sa­sa milli takinsok sasa!“ (Él­jen a török labdarúgó váloga­tott). Később tudtam meg, hogy sok török szurkoló szemében könny ült ebben a pillanatban. A meccs kezdetét vette, smint várható volt, sokkal keményebb diónak bizonyult, mint a lisz- szaboni. Félideig 0:0-ra áll­tunk. Csak a második félidő­ben adtam egy gólt, azzal nyer­tünk nagy-keservesen. Egy tö­rök védő keményen támadott, s szabadrúgást Ítélt a bíró. Néhány török játékos a játék­vezetővel hadakozott. Sehogy- sem tudtak megegyezni a sor­fal lábdától való távolságának ügyében. Alighogy megegyez­tek. sorokba-formálódtak. Fi­gyelmesen mértem fel a hely­zetet, s nekifutottam a labdá­nak. Az élesen meglőtt bőr a török hálóban kötött ki. Ez a gól döntötte el a mérkőzés sor­sát. a szurkolók dühösek vol­tak a bíróra, és sörösüvegek­kel bombázták a gyepet. Csoda mentette meg a játékosokat a sérüléstől. A török lapok di­csérték teljesítményünket, s i- lyen címet ragasztottak beszá­molóik fölé: „Jobban játszot­tunk. de az ő csapatukban Eu- sébio futballozott!" A következő találkozó szín­helye Pozsony volt. Aténba ké­szültünk. Ezt a várost már is­mertem, egy katonaválogatot­tal jártam itt. A Kifissi nevű szállodában voltunk elszállásol­va; tizenöt kilométerre a fő­város központjától, távol a zaj­tól, a forgalomtól, egy csoda­szép palotában, virágok, ker­tek, közöli. Maga az elnevezés, a Kifissia szó is azt jelenti: „Olyan hely, ahová szívesen megy az ember.“ Mindent megtettünk az é-' Iőkészületek sikeréért. A Gö- rög Labdarúgószövetség min-' denben tárt karokkal, szívélyes sen jött segítségünkre. Pályát', felszerelést, kényelmet bizto­sítottak. Két győzelemmel a tarsolyunkban jó hangulatnak örvendtünk, de korántsem rin-* gaťtuk illúziókba magunkat. Tudtuk, hogy nehéz ellenfelek várnak, és főleg a csehszlo­vák válogatott veszélyes ellen­fél: technikailag is kiváló. A csehszlovákok elleni találkozót Pozsonyban, a Slovan stadion­ján rendezték meg. Stavrev bolgár játékvezető vezette a találkozót, és mi úgy véle-* kedtünk, inkább a hazai csa­patot támogatja majd, mint minket. Komoly aggályaink vol­tak. Nagyon szerettünk volna elfogadható eredményt kihar- colni. A Kvasnyákkal való csa­tában Mendes olyan szeren­csétlen sérülést szenvedett már a harmadik percben, hogy el kellett hagynia a pályát. A bíró nem büntette meg Kvas- nyákot, s mi tizen kényszerül­tünk tovább folytatni a talál- kozót. Ez az esemény azonban mágikus varázzsal bírt. Fokoz­ta harci kedvünket, elszántsá­gunkat, akaraterőnket. Meg­kétszereztük igyekezetünket — és ez a véget jelentette — az ellenfél számára azonban. A A 21. percben megkaparintot­ta™ a félpályán hozzám-per- dult labdát, lefutottam a vé­dőket, és gólt lőttem Schroiff- nak. Ez a gól amolyan kötele­zettségvállalás-szerű dugó volt, becsület kérdése. Flora ugyan­is levelet írt, és kért, lőjek egy gólt. Én pedig teljesítet- tem kívánságát. Ez a gól még több energiát szabadított fel bennünk. A félidő előtt tizen- egvest ítélt ellenünk a bíró. Állítólag Festa faulolta Kvas- nyákot. Meg kell azonban mon­dani, szabálysértésről szó sem volt! Ekkor következett a leg- keserubb pillanat. Ha belövik ~ "fordulhat a találkozó ál- iJľ' «V? álIt neki a labdá- hnkV^eklfutott’ és erősen-lőtt bombát zúdított kapunkra. Ügy láttám, jól meg is helyezte. Amikor azonban gólt rivalva székeikröi fe'ugrálni készültek a szurkolók, Jósé Pereira nva- koncsipte a labdát. s mega­tosákT°Zta ? csaknem holtbiz­tos kiegyenlítést. A második félidőben maga­biztosan, elszántan játszottunk, és végülis győztünk. Fontos e- redmény volt a pozsonyi, a- mely végülis az angliai végál­lomásig juttatott. . . (Folytatjuk)' t b. gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents