Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-04 / 14. szám

S új ifjúság

SmtMttlHMMB!*?2*

1

Nem tudom hitelesen, megbízhatóan elmondani, szerettem-e elemista koromban építőkockákkal játszani. Azt azonban tiszta lelkiismerettel vallhatom, most annál inkább. Ahhoz, hogy annakidején Hófehérkét és a két törpét megpillanthassam, egy sok részből álló kocka-rengeteget kellett úgy összeillesztenem, hogy előbukkanjon a törpék háza, a titokzatos erdő, s az összes szereplő. Jelenleg három kockával játszom, de — és ezt rögtön be is bizonyltom — van ebben a három e- lemből összerakott történetben is annyi tanulság, mint a forrásvíz-tisztaságú mesékben.

E három kép, e három kocka lesz hétről-hétre egy új, most induló sorozat fejléce. Az eredeti sorrend a következő:

Alt Ramsey, az angolok szövetségi kapitánya magabiztoson fölényesen biggyeszti el száját. Csapata megnyerte a világbajnokságot, ismét az angol labdarúgás székel a világ tetején!

2. Egy „The People“ című angol újságból való az Idézet, a világbajnokság idején nyilatkozta, az angol-argentin mérkőzés után az első képen mosolygó Ramsey: Állatok! (Animals!) A szó, a lealacsonyító kijelentés az argentinokra értendő.

3 Az utolsó képen Dr. Gösling, a brazil csapat pszichológusa, és Feola, a menedzser látható az ■ előtérben. A felvétel a magyarok elleni mérkőzés utáni napon készült. A szomorúság, a kétségbeesés és a csüggedtség a mosolygó Ramsey arc ellentéte.

Keressük meg az összefüggéseket. Könnyű feladat! A szövetségi kapitány mosolyog, ha csapata győztesen hagyja el a pályát. Akkor ő a király. Ha viszont úgy járnak fial, mint a brazilok, akkor menekülhet, és talán még így sincs biztonságban.

A középső felvétel, az a bizonyos újságidézet azt bizonyítja, hogy Ramsey nem eléggé rokonszenves, nem elég müveit ember. Aki az ellenfélről, a partner együttesének embereiről azt jelenti ki, hogy állatok, azzal valami nincs rendben.

Ha megfordítjuk a sorrendet, vagy felcseréljük a képeket, újabb összefüggések fedezhetők fel, csak egy kis elképzelőerő kell hozzá. Próbáljátok meg! A lényeg azonban most következik: új, most induló sorozatunk elme, elnevezése:

Ha én lennék a szövetségi kapitány

Oton-útfélen, .reggel, délben, este, ha hull a hó, ha süt a nap, ha esik, ha fagy ezt hallani: „Már megint az Albertet teszi be!“ „Mit keres ott Ihász?“ „Én Rappot tenném a kapuba“ „Ma- sopust még mindig a legjobb csehszlovák fedezet“ „Nem értem Markot!“ „Nem értem Illovszkyt“

Ebből indultunk ki, amikor mindenkinek alkalmat adunk, hogy saját maga állítsa össze a magyar, vagy a csehszlovák labdarúgó-välogatottat. A legjobb, legszellemesebb válaszokat hétről- hetre közöljük lapunk hasábjain. Miért e három kockából raktuk össze a címet? Mert nem szeretnénk, ha Ramseyhoz hasonló fölényeskedés, lenézés jellemezné azokat, akik részt vesznek sorozatunkban. Az angolok szövetségi kapitányától csak a szaktudást örököljétek. Ramsey csapata nyerte a világbajnokságot. Hivatalosan ő hát jelen pillanatban a legjobb szövetségi kapitány. A Feola-Gössling kép emlékeztessen: ez is a kapitányok sorsa! A hír, a dicsőség múlandó, annál is inkább, mert a szurkolókat kiismerni, étnevelni senkinek sem sikerült még. Most pedig következzenek a feltételeket ismertető pontok:

^ ■ Pályázatunkon minden olvasónk elindulhat. A külföldiek is.

2 Összeállítandó a csehszlovák vagy a magyar, esetleg mindkét válogatott csapat, úgy, hogy » csak tizenegy emberből álljon, azaz a lehető legideálisabb, egyértelmű legyen. Tudni szeretnénk, a közvélemény melyik változatot tartja a legjobbnak, legerősebbnek.

3 A javaslat csak akkor közölhető, ha minden egyes játékost legalább egy mondattal megma- • gyarázunk, megírjuk, miért éppen őt állítottuk éppen arra a posztra. (Pl.: Rappot jobb kapuvédőnek tartom mint a többieket, mert jók a kifutásai).

4 A közölhetőség másik feltétele a szép Írás, a szépen címzett boríték, egy mellékelt (fényké- • pésznél készült!) fénykép a pályázóról, és a tárgyilagos hangnem. Ha érdekessé válik felmérésünk, Markóhoz, illetve lllovszy Rudolfhoz juttatjuk őket.

5 A borítékon kérüjk megjelölni: Sportrovat. (Tehát Redakcia Oj Ifjúság, Bratislava, Pražská 9, ■ Sportrovat, legyen a címzés). —

Igyekezzetek minél előbb postára adni leveleiteket. Ha érdekesek lesznek a válaszok, sorozatunk akár decemberig is eltarthat.

Most pedig jó szórakozást, jó csapatösszeállítás! hangulatot kívánunk, várjuk leveleiteket! -öregoneeőkndéve BATTA GYÖRGY

KI ne ismerné Moravcsik Tonot? Még most is magam előtt látom jellegzetes mozgását, s feltűnnek képzeletemben azok a pompás gólok, melyeket oly gyakran lőtt.

Gyors volt, mint a szélvész, futtában is remekül kezelte a labdát, s kétszer olyan gyorsan futott a labdával. mint az öt őrző védőjátékos labda nélkül. A kapu előtt pedig nem volt mese. Mindig azt a pillana- tott várta ki, amikor a kapus kimozdult kapujából, s még mielőtt elzárhatta volna a szöget, zörgött a háló. Fénykorában még a világhírű Bozsik sem tudta tartani, két gólt szerzett mellette Budapesten. Nem zavarta a brazíliai Maraca- na százezres nézőserege sem. Ott is beletalált a hálóba és értékes győzelemhez juttatta válogatottunkat.

Moravcsik hosszú időt töltött Komáromban. Játszott az ificsapatban, majd Zsolnára került, katona korában az UDÁ-ban szerepelt, és ismét Komáromban játszott.

Az edzéseken megfigyelhettük. milyen remekül bánt a labdával. Kedvenc szórakozásai közé tartozott a kapufa felső lécének eltalálása. Többen körülálltuk a tizenhatos vonalát, és fogadásból, állított labdából a felső kapufát céloztuk meg. Nem gyerekjáték eltalálni, de Tono tíz esetből nyolc- szor-kilencszer eltalálta. Tizenegyesei is holtbiztosak voltak. Az alsóbb osztályban

AERO

szereplő komáromi csapatban szinte akkor rúgott gólt, amikor ő akart. Aztán a Slovan Bratislavába került. és éveken át a válogatottban rúgta a bőrt, majd egvszer arról értesültünk. hogy Ausztráliába u- tazott, ahol mint edző és játékos működik egy ideig.

Sokezer kilométer választ el most tőle, mégis gyakran emlegetjük. A múltkor a szokottnál több szó esett róla. Érdekes levelet kaptunk ugyanis. Aerogramme by air mail par avion felirattal. Austrália megjelöléssel. A négy, sűrűn teleírt oldal Tono betűivel volt tele, sok érdekes adatot tartalmazott ottani életéről, munkájáról.

Moravcsik az FC Prague

csapatához került. Ezt az éa gyüttest cseh és szlovák származású játékosokból a-1 lakították meg 1952-ben. A levélből kitűnik, hogy a csapat ötvenkilencben érte el csúcsformáját, amikor megnyerte a bajnokságot. Ebben az időben osztrákok, sőt egy Ság! nevezetű ma-* gyár fiú is itt rúgta a bőrt. Az ausztráliai liga színvonala — tájékoztat Moravcsik — a csehszlovák második liga élcsapatainak szintjét éri el.

A zöld kontinensen egyébként nem a foci viszi el a pálmát. A kerek bőrrel még csak most ismerkednek. figyelőre nagyobb teret hó-> dit a crickett, a golf, az ú-> szás, a tenisz. A levélből az sem maradt ki, hogyan élnek az ausztrál labdarúgók. Szó szerint idézzük: „A játékosok naponta nyolc órát dolgoznak és hetente háromszor vesznek részt edzésen este héttől kilenc ó- ráig."

Az esti edzésekre a nagy hőség miatt kerül sor. Szó van még a sorokban a kétmilliós Sydneyről, lakhelyéről, munkahelyéről, az ottani földrész legnagyobb áruházáról, a serlegmérkőzésekről és sok minden másról. Jól esik emlékezni rá. Moravcsik olyan ember, akit nem könnyen felednek el. A- kik játszani látták, e sorok olvasásakor bizonyára felidéznek egy-egy vele-kap- csolatos emléket. Ennek a rövid írásnak is ez volt a szándéka.

(k. i.>;

luilblo dl Silva Firrilr#

MEU NOME É

Eusébio

Az 1963/64-es idény elején a világválogatottban szerepeltem. Üjabb kitüntetés ért: az UEFA csapatába is beválogattak. Ötször szerepeltem a portugál válogatottban. Még az eredmények sem voltak megvetendők, hiszen ide- .genben — Svájcban és Belgiumban — győztünk, két vereséget szenvedtünk (Angliától Lisszabonban, Argentínától Rióban kaptunk ki) és egy döntetlent is elértünk, ugyancsak az angol csapat ellen, de ezúttal Sao Pau- lóban.

1964 május 24, Koppenhága. A városban jártam már a Benfikával, három évvel ezelőtt; Augustóval érkeztünk ide, mint az UEFA-válogatott portugál része. Ellenfelünk a skandináv válogatott legénysége volt. Szép meccs volt, bőven potyogtak a gólok is. A közönség megtömte a lelátókat: csaknem ötvenezer ember feszengett a zsúfolt nézőtéren.

A királyi páholyban Fridrich ült, Ingrid királynővel Margaret, Benedikta, valamint Annamária hercegnőkkel egyetemben. A találkozó előtt sok sző esett arról, hogy én ne szerepeljek a csapatban. Mindenki kíváncsian várta, vajon pályára lépek-e végül, vagy nem. Különféle okokat emlegettek, még az is szóba került, hogy egy szinesbőrűnek semmi keresnivalója egy ilyen reprezentatív. csapatban.

autobiografia do maior futebolista do mundo

<

.vJ

Az ügy odáig bonyolódott, hogy a rendezőbizottságot ilyen hírek hökkentg ették meg: ha Eusébio nem szerepel, gyér lesz a látogatottság is.

Bevallom, nyugtalanított a dolog. Csak akkor nyugodtam meg, amikor megtudtam, aggályaim fölöslegesek voltak. Helmut Schon a csapat edzője, ugyanis nem is gondolt arra, hogy kifelejtsen az együttesből. így álltunk fel: Jasin. — Bomba, Pop- luhár, Wilson — Voronin, Baxter — Augusto, Greaves, Van Himst, Law, és Charlton, aki a csapatkapitányi tisztséget is ellátta.

A félidőben 2:0-ra vezettünk. és senki sem gondolta, hogy az edző cserélni fog. Cserélt. A sérült Bombát, Hamilton, Van Himstet én váltottam fel.

Alig jelentették be a nevemet, fergeteges taps zúgott fel. Három perc sem telt el, s Law három- nullra állította az eredményt, de az ellenfél jobbszélsője azonnal belőtt nekünk is egyet. Közben teljesen beleszoktam a csapatba, és a tizenkettedik percben gólt lőttem Law. átadásából.

Jól esett éreznem. hogy a közönség mennyire ünnepli gólomat. A skandinávok lőttek ugyan még egyet, de az eredmény azt bizonyította, mi voltunk a jobbak. Boldogságom csak fokozódott, amikor az ellenfél, az újságírók és a televízió kommentárjait meghallottam. Az ellenfél kapusa például így nyilatkozott: Nyugodt vagyok, boldog vagyok. Tudják miért? Mert Eusébio csak negyvenöt percet játszott. Egy ugyancsak kellemes, ehhez a mérkőzéshez fűződő élményem az volt, amikor Fridrich svéd király elbeszélgetett a játékosokkal. Nem felejtette el a gólomat megemlíteni, amely „a fagyos északiakat is felmelegitette“.

Alig kezdődött meg az új idény, újból játszottunk az UEFA csapatában. Augustóval és Simoessal Jugoszlávia ellen mérkőztünk mi is, a meccsért járó bevételt a földrengéssel sújtott Skoplje városa megsegítésére ajánlva fel. 7:2-re nyertünk, és a portugál játékosoknak ugyancsak kedvezett a szerencse: Augusto is lőtt gólt, én is, négyet! A közönség élvezettel nézte ezt a futball-bűbájt, és alig fejeződött be a találkozó, a szurkolók ezrei lepték el a gyepet, gratulálva a csapat teljesítményéhez.

f. b. gy.

(Folytatjuk)

BOBBY HULL, a Chicago Blaks Haws szélsője.

A jégkorong kemény sportág,

igazolja a felvétel, bizonyítják a kirepült metszőfogak.

A profi-ligában gyakori az ilyesmi.

Legyünk tárgyilagosak: Nálunk is kirepül néha a fog.