Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-08 / 10. szám
Cl Labdarúgó világbajnokság 1966 Bemutatjuk a döntő 16 csapatát Bizakodás a bikaviadalok hazájában A chilei világbajnokságon nem játszott fényes szerepet a spanyol válogatott. Angliában az idén jobb szereplést — sőt egy kis szerencsével — világbajnoki babérokat remélnek a büszke hidalgók utódai. A selejtezők során nem volt különösképpen nehéz feladata a spanyol válogatottnak, hiszen a kilencedik selejtező csoportban három válogatott volt, és a háromból az egyik visszalépett. Mint ismeretes, az afrikai és ázsiai országok nem elégedtek meg azokkal a feltételekkel, amelyekkel a selejtező mérkőzéseket kitűzték és visszaléptek az 1966. évi VB ‘-tői. Közöttük volt Szíria is és Így a kilencedik csoportban csupán Írország és Spanyolország maradt. A két válogatott közötti első találkozó nagy meglepetéssel ért véget, a nagy esélyes spanyol együttes 1:0 arányban alulmaradt. Következett a visszavágó. A spanyol szurkolókban ugyancsak elhült a vér, mert a mérkőzés második percében gólt értek él az írek. Mc Evoy bevette a spanyol kaput és az írek előnye két gól lett. Az el-1 sö félidőben elkeseredetten ro- hámozott a spanyol ötösfogat, de egyenlítenie sokáig nem si- került. Váratott magára a spanyolok első gólja. Igen sok szurkoló már attól tartott, hogy a spanyol csapat odahaza is vereséget szenved. De aztán az Ufarte, Pereda, Marcelino, Suarez, Lapetra összetételű spanyol ötösfogat rákapcsolt és négy dugót lőtt az írek kapujába. Különösen Pereda volt elemében, egymaga három góllal iratkozott föl a góllövők listájára, a negyedik gólt Lapetra szerezte. A spanyolok szevillai győzelme után harmadik mérkőzésre került sor. Színhely: Párizs. A két csapat 'Valamennyi nagyágyúját felvonultatta, a spanyolok ismét kölcsönkérték az Intertől Suarezt. Az elsíj mérkőzésen Suarez nem játszott, az írek l:0-ra győztek. Suarezzel a harmadik mérkőzésen is sikerült diadalmaskodnia a spanyol együttesnek, de csak nagy üggyel-bajjal. Ufarte góljával született meg az l:0-ás spanyol győzelem, megnyílt az út Angliába. A győztes csapat a következő összeállításban játszott: Suarez, az Inter játékosa, a spanyol válogatottban is helyet kap Betancourt — Rivilla, Olivel- la, Reija — Glaria, Zoco — U- farte, Pereda, Marcelino, Suarez, Lapetra. Mint ahogy az a felállításból is kitűnik, a külföldi nagy csillagok kimaradtak a válogatottból. A „spanyolosított" e- gyüttes győzelme ellenére is némi csalódást okozott szurkolótáborának. A párizsi mérkőzésen 30 000 spanyol szurkoló bíztatta fergetegesen csapatát. A „semleges“ légkör spanyol arénához hasonlított. A játékosok nem kímélték egymást. A keményen játszó í- rekkel szemben a spanyolok is keménységet vittek a küzdelembe, szikrázó összecsapását;, tarkították a mérkőzést, de aztán a spanyolok szerencséjére Suarez, a nagy játékmester, idejében észbekapott és az ő irányításával „játszani“ kezdtek a spanyolok. Ez döntött, a győzelmet jelentő gólt sikerült megszerezniük. A londoni sorsoláskor a spanyol válogatott a második csoportba került. Az ellenfelek: NSZK, Argentína, Svájc. A spanyol csapat július 13-án lép először pályára mégpedig Birminghamben az argentin játékosokkal szemben. A legnehezebb mérkőzés azonban július 20-án vár a spanyolokra, ismét Birminghamben, az NSZK kemény legénységével szemben. Szinte pihenőnapnak számít a közbeeső július 15-e, akkor kerül sorra a spanyol — svájci mérkőzés. Bár sokan állítják, hogy a keményen védekező és jól záró svájci „betonfallal“ szemben sem lesz köny- nyű dolguk Suarezéknek. A spanyol labdarúgást sokan azonosítják a Real Madrid és a többi élcsapat szintjével. A spanyol válogatott sohasem tudott olyan sikereket elérni, mint a spanyol élcsapatok. Hiába játszott mesterien Di Stefano, Puskás, Gento, San-' tamaria a csapatában, a válogatottban távolról sem tudtak olyan teljesítményt nyújtani, mint a kupatalálkozókon. Az indokot abban keresték, hogy a külföldi nagy csillagok nem küzdöttek kellő lelkesedéssel a spanyol dicsőségért. Az angliai világbajnokságon „tiszta" spanyol csapat lép a gyepszőnyegre, de hogy milyen esély- lyel, az csak a jövő titka. Az írek elleni küzdelem azt mutatja, hogy a jelenlegi válogatott valóban lelkesebben harcol, mint a nagy elődje, ám az egyedüli igazán nagy egyéUCUCCL $aqyi 10. Ébresztő és takarodó. Persze egy kis futball is. A katonaságnál sem lehet parlagon he- vertetni a tehetséges labdarúgókat. Vencel Sanyi behívója Komáromra szólt. Az ottani Duklában tárt kapuk várták a fiatal kapust. Vencel Sanyi életében külön fejezetet jelent Komárom. A Dukla Komárno csupán másodligás együttes, mégis nagy futballegyéniségekkel került szembe a Dukla kapuját védő Vencel. A Dukla váltakozó szerencsével küzdött, az élcsapatokat is megverte, máskor viszont a gyengébb együttesekkel szemben is alulmaradt. A kiesést sikerült megúsznia és ezt elsősorban Vencelnek köszönhette. A bajnokságra törő VSS Košice is csak 1:0 arányban győzött a Dukla fölött Különösen az első félidőben jól hajtott a kassai legénység, de... Ez a de Vencel volt. Csu- pán Gacek volt szerencsés, ö lőtte a VSS egyetlen gólját. A másik kassai csapat, a Lokomotíva is csupán egy góllal győzött. A zuhogó esőben Vencel pompás védésén elakadtak a kassai hohamok. Egyetlen gólocska, Dénárt gólja, döntötte el a mérkőzés sorsát. Hájek négyszer állt egyedül Vencellel szemben, mégsem tudott gólt szerezni. A komáromi másodligás csapat a Sparta Práha együttesét is kiverte a Csehszlovák Kupából. Az eredmény 4:2 volt. Ilyen sem volt még Komáromban. A komáromiak legjobb embere Vencel volt. — Kivédte a szemünket is — panaszkodtak Krausék. Hogy milyen volt a Sparta csatársora? Pazdera, Vojta, Strune, Mašek, Kraus. Hát nem utolsó ötösfogat, annyi bizonyos! A túloldalon? íme a bírálat: — Vencel, a Dukla kapusa, volt a mezőny legjobbja. Hát még amikor a Züina bukott fel a komáromi gáton. Pedig akkor a zsolnaiak a bajnoki címre törték. A mérkőzés sorsát eldöntő gól a 88. percben esett. Nem a zsolnaiak lőtték. Vencelnek azon a mérkőzésen nem lehetett gólt lőni A Dukla 1:0 arányban nyert. Ez volt Vencel Sanyi hattyúdala a komáromi csapatban. A szurkolók meleg szeretettel búcsúztak a nyurga kapustól, akinek a védéseit ugyancsak megtapsolták Jókai városában. Közben a Dukla csapatával a viareggiói tornára is eljároEgyre többet beszélnek az idei legnagyobb sporteseményről, az 1966 évi labdarúgó világ- bajnokságról niség Suarez. Láttuk őt' az Inter csapatában a kupamérkőzések során. Suarez még a ragyogó csillagokkal teledüzdelt „idegenlégióban“ is mesterien irányítja a játékot. Fáradhátat- lanul küzd, még az utolsó negyedórában is lendületet visz a játékba. A bikaviadalok hazájában az a meggyőződés alakult ki, hogy Suarez formájától függ a spanyol válogatott szereplése. Formája tetőfokán mérkőzések sorsát dönti el. A külföldi szakértők viszont azt hangoztatják, hogy egy fecske nem csinál nyarat még Franco Spanyolországában sem, hát még Angliában! Az írek elleni visszavágón Suarez mesterien tálalta a labdát csatárai elé, a sevillai mérkőzés hőse nem a három gólos Pereda, volt, hanem a játékot dirigáló Suarez. Viszont az ellenfelek táborában már kovácsolják a spanyolok elleni taktikát, amelynek első légfonto- sabb tétele: kikapcsolni a játékból Suarezt, a nagy játékmestert. A vendégcsapatok. A házigazdák az olaszok. Az Inter, a Napoli, Fiorentina, Sampdoria, Juventus, Modena, AC Milan, Bologna. Ezeken a tornákon ritkán jut a négy legjobb közé idegen csapat. Igaz, 1956-ban a Sparta győzött az AC Milan és a Sampdoria előtt. A Dukla egyszer második volt. De 15- elsó helyen. A Sparta sikerét csak a Partizán tudta megisVencel Sanyi lehúzza a labdát a Genua UEFA torna — 1964 elleni mérkőzésen. ' ' ‘ín, '- -T"-. ági csapatával a pisai férdé torony alatt gatott Vencel Sanyi. Nos, lássuk, miként szerepeltek ott a „duklások". — Viareggio. Hamisítatlan olasz környezet. Itália kék ege. Valóban, mintha kékebb lenne az ég a napos Itáliában. Tenger, kékeszölden csillogó víztükör, ezüstös hullámokkal, mint valami csillogó, hullámzó búzatenger, fölötte a kék égbolt. Fehér márványbánya, élénk tetők, narancsligetek. Igen, ilyen emlékek maradtak bennem. Már ami a környezetet illeti. Mert a viareggiói pályán is hamisítatlan olasz környezet fogadott bennünket. Olasz temperamentum, pályán és nézőtéren egyaránt. Az utánpótlás csapatainak tornáján az olasz együttesek a favoritok. A Dukla képviselte a csehszlovák labdarúgást, én is velük mentem. Gráz, Belgrad, München, Buke- rest, Rjeka, Brüsszel és Szófia. szőr olasz csapat végzett az mételni. Mi sem kezdtünk rosz- szul. Kivertük a Modenát, majd a Juventust. A mérkőzés döntetlenül ért véget, sőt a hosz- szábbítás sem hozott eredményt. A tizenegyesek döntötték el a továbbjutás sorsát. A Dükla részéről Jílek állt a labdához. Egyszer sem hibázott. Ledecký az elsőt kivédte és ez döntött. A Dukla a harmadik helyet szerezte meg. Egy esztendővel később, 1964- ben a DuMa csapatával Vencel Sanyit találjuk Olaszországban. Remek gárdával. Az eredmények: Dukla — Genua 2:2, 2:1, a Fiorentinävcd 0:0, tizenegyesekben 5:4. Morávek lőtte a Dukla tizenegyeseit. Aztán következett a további döntőfontosságú találkozó. (Folytatjuk) Magyar anekdótakincs A Ezek a pesti tolvajok olyan ügyesek, hogy a minap lelopták a lábamról a harisnyát, anélkül, Rogy a cipőmet lehúzták volna. —0— , A A napokban oly vastag köd ereszkedett le, hogy kétrendbeli pompás téli öltözetet varrattam belőle. —0— A £n Amerikában egy szereosent láttam, ki oly fekete volt, hogy nappal se látták.-0— A Bismarcknak olyan éles keselyű tekinteté volt, hogy a hároméves gyermekből kinézi unokája terveit. —0— A Tegnap oly iszonyú szél volt, hogy a Lánchídon Iefútta egy autóról a numerust, —0— A Az Alföldön olyan nagy a sár, hogy az emberek a kutyákat ölbe viszik ki az utcára ugatni. —0— A Egy váiyog maradt rám az apámról. Egy este ügy megcsípte a szúnyog, hogy reggelre háromemeletes házzá dagadt. —0— A A promontori omnibusz annyira megrázott bennünket, hogy szomszédom zsebében a huszas ezüst garasokra váltódott, a balmarkomba tévedt néhány lö- szemü szilva pedig jobb fülemen ugrált kifelé. —0— A Deáknak szokás tulajdonítani az igen ismeretes „körülbelül“ szójátékot, holott az a Nyári Pál ötléte. Egy fiatal politikus összecserélte a Nyári kalapját a magáéval, de tévedését csak akkor vette észre, mikor már a kalap a fején vo)t. — Nini, urambátyám — mondta, — nekünk körülbelül egyforma fejünk van. — Körül meglehet, de hogy belül? már azt tagadom! — mosolygott Nyári Pál. n a o e gr — —LŽ Ír — Hagyd abba az öltözködést, szívem. Én közben egyedül elmentem a moziba. Nagyon unalmas volt a film. — Ez a cipő pont jó önnek, asszonyom! — Akkor kérek egy számmal kisebbet. — Nem is hiszed, drágám, mennyit szenvedek a férjem mellett... k.s. Egy kislány, aki „pontosan“ jelent meg a randevún. i Zenegép-tulajdonos álma.
