Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-22 / 8. szám
— ---------C.L— Bárney tekintete megakadt azon a különös kis emberen, aki éppen gumit cserélt és most a csavarokat húzta meg kocsija kerekén. A kis sportkocsi hosszú orra nevetségesen hatott a nagyváros közepén. Nevetséges volt a kis emberke Is, és az első pillantásra látni lehetett, hogy idegen. Ezt mutatta az öltözéke, barna öltönye és még valami különös, a- mit Barney aligha tudott volna szavakba foglalni. Barney koldult. Már hosszabb ideje ebből élt, és meglehetősen gazdag tapasztalatokat szerzett ebben a szakmában. Tudta például, hogy az alamizsnák mennyisége, amit összegyűjt, közvetlenül attól függ, hogy mennyi embert szólít meg. Éppen ezért megszólított mindenkit, akinél valamit remélt. Közel ment az autónál szorgoskodó alacsony emberkéhez is. Egy kis alamizsnát kért, és hivatáslázban égve kíváncsian várta az eredményt. — Szörnyen sajnálom öreg haver, — válaszolta az idegen — de nincs egy shilingem se, azaz negyed dollárom se! Barney azt hitte, rosszul hall. Általában ilyen helyzetben meghúzta a vállát és tovább állt. De most éjjel két órakor Detroit utcái néptelenek voltak, fázott és úgy tervezte bemegy Macohoz a büfébe, és megeszik egy gulyást. Ha jól megy vesz hozzá fonott kalácsot is. — Becsület szavamra öreg haver, nincs egy vasam se! — ismételte az idegen. Barney soha senkire se szokott megdühödni, ha elutasították, de most az egyszer úgy tűnt neki, hogy ez az ember falhoz akarja állítani. Este a haverjaival megivott két üveg vörösbort, most is egy kicsit pityókás volt, és azt válaszolta az idegennek, hogy csak ki akarja magát beszélni. Elvégre nem hiheti el, hogy egy autós embernél e- gyetlen vas sincs. És ráadásul még idegen is. Közelebb lépett hozzá, de az idegen ellökte magától mondván, hogy be van rúgva. Ez Barneyt vérig sértette. Még közelebb lépett és elszánta magát, hogy beszél a fejével. Az idegen azonban nem óhajtott vele társalogni. Felkapta az autó mellett heverő nagy franica kulcsot és védekező állásba helyezkedett. Barney soha senkit se bántott, de a- mikor látta, hogyan bánnak vele, dühbe gurult. — Tulajdonképpen mit gondolsz, te bolond! — kiáltotta és megragadta az idegen vállát. Az beijedt és rá akart ütni a francia kulccsal, csakhogy Barney kitépte kezéből a vasat és mielőtt meggondolta volna, hogy mit cselekszik, ráhúzott egy jót az idegen fejére. Az fura képet vágott, aztán lassan le- húnyta a szemét és elterült a földön... Barney azonnal kijózanodott, legszívesebben eldobta volna azt a szerencsétlen franciakulcsot, hogy elmenekülhessen. Csakhogy ez mégse helyén való. Körülnézett, hogy látta-e valaki. Ezután a férfit gondosan a volán mögé ültette Kintről az egész úgy festett, mintha a fáradt vezető a volánra dőlve a kimerültséget akarná kipihenni. Barney fejébe nyomta a kalapot is, amely a kocsi ülésén hevert és lezárta az ajtót. Minden rendben volt... Lassan megfordult, hogy elmenjen, amikor úrrá lett rajta a kíváncsiság. Talán a ielkiismeretét akarta megnyugtatni, biztos akart lenni a dolgában, hogy ez az idegen hazudott neki. Ismét a kocsihoz fordult, kinyitotta az ajtót és az ülő férfi belső zsebébe nyúlt a pénztárcája után. Óvatosan kihúzta a börtárcát, szétnyitotta a halvány lámpafénynél és egy köteg bankjegyet vett ki belőle. Egy vastag köteget. Szerencsétlen falazó! — gondolta és egyszerre megkönnyebült a szíve. Tele volt a pénztárcája és mégse akart segíteni a koldúson éjjel, az elhagyott utcán! Megérdemelte, hogy fejbe kólintottám, gondolta Barney. Ha majd fölébred, csodálkozni fog hová lett a pénze. De úgy kell neki! Csakhogy Barney mégiscsak okos volt. Ha a férfi fölébred, észre veszi, hogy mindene elveszett, mozgósítja a rendőrséget és ezt Barney nem szereti. Nem, az összesét nem viheti el. Barney mosolygott. Csak egy, helyesebben két bankjegyet vesz el és a többit vissza teszi. Ezt az idegen észre se veszi! így is történt. Körmével kihúzott két bankjegyet a kö- tegböl és a többit a pénztárcával visszacsúsztatta a férfi zsebébe, A férfi mindeddig mozdulatlanul ült, de ez Barneyt nem izgatta. Nyugodt volt, teljesen nyugodt, örült, hogy ü- gyesen visszafizetett mindent ennek a könnyelmű idegennek. Még egyszer meggyőződött róla, hogy a kocsi egész jól fest az idegennel, aztán lassan elment. Néhány perc múlva már Maco büféjében volt. A lokál teljesen üres volt. Csak Joe, a pincér ült egy széken és várta a vendégeket. Barney a pulthoz dőlt! Népszerű emberek albuma 5. Rita Pavone Melyik fiatal zenerajongó Az olasz fiatalság első számú nem ismerné a húsz éves, szép- kedvence meglehetősen csúnya lös olasz énekesnőt, Rita Pavo- lány. Kariér je egy újsüghvrde- net, akinek lemezeiből csak téssel kezdődött. Tedy Re no, az hazájában mintegy 3 millió da- ismert slágerénekes apráhirde- rab fogyott el. Népszerűségére tés útján keresett új énekes- jellemző, hogy 1963-ban már tehetségeket. Rita édesapja, a harmadik „aranylemezt“ kap- mivel lánya már többször féltő, lépett a nyilvánosság előtt, egy Éši — Kérnék egy gulyást, fonott kalácsot, aztán egy csésze forró kávét és almáslepényt! Joe elmosolyodott: — Mi történt magával Barney? Talán örökölt valakitől? — Jó napom volt Joe, nagyon jó napom! Hozd asztalhoz az egészet! Joe nem dűlt be az egésznek: — És aztán nem jössz azzal az öreg mesével, hogy odahaza felejtetted a zongorán a pénztárcádat? — Van pénzem Joe, nézd — mondta Barney. Előhúzta zsebéből a két bankjegyet és meglobogtatta a pincér szeme e- Iőtt. Ez elegendő volt. Joe gyorsan felszolgált mindent, amit Barney rendelt. Igen, jó nap volt a mai mondta Barney és elhatározta, mindig eszik majd egy tányér meleg ételt, mert egészen másképp érzi tőle magát az ember, és az is más érzés, ha az ember zsebében néhány bankjegy lapul... Ekkor nyílott az ajtó és két férfi lépett be rajta. Joe köszönt. — Jó reggelt, őrmester! Jó reggelt, hadnagy úr! Azt hittem, hogy éjfélkor végeznek a szolgálattal! Automatikusan teliöntött két csészét kávéval. Az idősebb megnézte Barneyt, aztán leült és ezt mondta: — A mi foglalkozásunkban Joe, soha sincs vége a szolgálatnak. Joe valami nagy dolgot szimatolt a levegőben. — Történt valami hadnagy úr? Csak nem készítettek ki valakit a környéken? Joe ugyanis tudta, hogy kicsiség miatt nem jelenik meg a bűnügyi rendőrség. Ha valakinek csak az óráját lopják el, az várhat holnapig. — Félórával ezelőtt az őrmester egy férfit talált. Egy külföldi rendszámú sportkocsiban ült. Valaki agyonütötte, francia kulccsal! Joe szívesen olvasott detektív-regényeket és most elemében volt. — Nem olyan alacsony férfi volt, barna öltözékben? — Pontosan, — felelte a hadnagy — itt volt? — Hogyne, természetesen. Ügy egy órával ezelőtt. Azt mondta, hogy valami elromlott a kocsiján, nem tudom, talán a gumik, és afelől érdeklődött, hol talál benzinpumpát. A hadnagy ránézet az órájára: — Az úgy félkettőkor lehetett. A gyilkos még nem lehet messze. Arra mérget mernék venni! — Rablógyilkosság volt, hadnagy úr? Ellopták azt a köteg bankjegyét a pénztárcájából? — Éppen az benne a csodálatos, — mondta a hadnagy, — hogy a pénztárcáját a bankjegyköteggel megtaláltuk a belső zsebében és mégis úgy fest az egész, mintha rablógyilkosság történt volna. Barney mindezt végighallgatta. Egy csöppet se érezte jól magát, és arra törekedett, nehogy magára vonja a figyelmet. Odament a pénztárhoz és nem törődött vele, hogy a másik rendőr pontosan a pénztár mellett ül. Joe gépiesen összeszámolta Barney fogyasztását. — Mindez 87 centet tesz ki Barney! — Barney benyúlt a zsebébe, de mielőtt előhúzta volna a pénzét, gondosan szétválasztotta a két bankjegyet, hogy ne kelljen mind a kettőt megmutatnia: A bankjegyet Jóénak adta és az, anélkül, hogy megnézte volna, tovább szórakozott a hadnaggyal, u- gyanakkor széthajtotta a bankjegyet és lesímította gyűrött sarkalt. — Komikus, ha úgy visszagondolok — mondta közben Joe a hadnagynak. — Egy csésze kávét ajándékoztam neki, mert nem volt mivel fizetnie. Az a köteg ugyanis kanadai pénz volt és a főnök mindig dühös, ha a pénztárban kanadai pénzt talál. Azt mondja túlságosan bonyolult, folyton bankba kell vele menni. Közben kisimította a bankjegyet és a pénztárra helyezte. — Tehát a 87 centből — mondta és csak most nézett a bankjegyre, hogy lássa mennyit kell visszaadnia. Felkiáltott. A pénztáron kanadai bankjegy feküdt. De ekkor már a két rendőr is látta a papírpénzt, amely annyira hasonlított az amerikai dollárra, de mégis csak kanadai pénz. Egy pillanatig a bankjegyet nézték, aztán a hadnagy szólalt meg: — Ezt nem gondoltam volna Barney. Hiszen már jó ideje ismerjük egymást, nem? Letartóztatom — gyilkosságért! Fordította: sz. j. JUAN J. JOIREZ: AésBazutcán A. HITCHCOK: magnószalagot küldött Reno- nek, aki miután meghallgatta, a 17 éves lányt Rómába hívta, ugyanis nem messze a fővárostól, Aricciaban kezdődött a verseny az óriási számban összegyűlt jelentkezők között. Rita az „If I had a hammer“ és a „Moliendo Cafée" című dalokat énekelte. Az 5 ezer főnyi pályázó száma egyre fogyott, míg a végén csak egy lány maradt: Rita Pavone. Nem sokkal később már mindennapos vendég a hanglemezgyárakban, fellép a televízióban, sőt Párizsban is vendég- szerepeit. Lemezei hihetetlen gyorsasággal fogytak. A fiatal olasz lányra Amerika is felfigyelt, ahová csakhamar meghívták. Az USA-ban tizenkét új dalt énekelt lemezre, óriási sikerrel. Röviddel ezután Dél- Amerikába utazott, ahol az egész portya során zsúfolt nézőterek előtt énekelt. Buenos Airesben és Sao Padlóban oly nagy tisztelői ragaszkodása, hogy a repülőtérről csak rendőri kíséret segítségével jut ki. Az egykori varrólány nemcsak kitűnően énekel, amivel a modern dalok kedvelőinek tömegét hódította meg, hanem kedves lénye a magánéletben is hódít, kitűnő a humorérzéke, az életet azonban komolyan veszi, és nem akar esak divatos énekesnő lenni, akinek csillaga hamarosan letűnik, ezért repertoárját a legnagyobb gonddal válogatja. A húsz éves RitánaJc férjhezmenési szándékai egyelőre nincsenek. ORDÖDY VILMOS Már 2 éve özvegy. Az asszonyság, de a földi örömökkel még mindig nem békéit össze. Sőt ellenkezően. Most éppen az utcán lépeget. Szembe jön vele B asszonyság, aki ugyancsak özvegy és tiszta lelki életre törekszik. Ez a két hölgy tehát találkozik és a következő beszélgetés zajlik le közöttük. — Óh, kiált fel hangosan A asszonyság — igazán kedves, hogy láthatom! Ügy hallottam, hogy ismét férjhez megy? — Természetesen — bólint rá B asszonyság. — Egyik fiatalkori barátom vesz el. — óh, — mosolyog mérgesen A asszonyság — fiatalkori barátja ? Hát az öregúr még olyan jó karban van ? B asszonyság kigombolja a köpenyét. — Őregúr? Ugyan, drágám, hiszen én és vőlegényem együtt alig vagyunk hetven évesek. Kezével a fejéhez kap A asz- szonyság a csodálkozástól. — Ugyan, ezt nem tudtam. És az apja már beleegyezett a házasságába ? B asszonyság szeme két atombombává változik. — Nem, — sipítja — annyira nem fiatal, csak olyan mint az a lány volt, akivel boldogult férjuradat láttam sétálni. — Ugyan drágám, hiszen az a nővérem volt — sziszegi a fogai közt A asszonyság. — És ami az embereket illeti, pontosan tudom, mint vélekednek rólam és a családomról. — Ez kizárt dolog, drága Hortenziám — csóválja B asz- szonyság a fejét. — Azt te nem bírnád elviselni! Kétszer köhint A asszonyság és témát változtat. — Szép kabátja van — mosolyog figyelmesen. — Konfekciós áru, ugye ? ... — Nem, dehogy, — tiltakozik B asszonyság — a szabómnál varrattam. De semmilyen körülmények közt sem ajánlhatom önnek. Ő ugyanis csak készpénzért varr. A asszonyság még lélegzetet vett. — Ugyan, — suttogja — és csak magával tesz kivételt? — Én mindig készpénzzel fizetek, — feleli B asszonyság — még a bort is azzal fizetem, amelyet az estélyeimen adok. — Ez igaz, — élénkül fel A asszonyság — akárkinek nem adnak hitelbe, ugye? De jó, hogy említette: meg kell mondanom, hogy miért nem voltam múltkor az estélyén. — Ugyan, — mosolyog B asszonyság — tényleg nem volt ott az estélyemen ? A asszonyság kezei görcsösen összerándultak. Megszédül és edveszti az eszméletét. Egy arra haladó úr fogja fel. — Mi történt vele ? — kérdi. — Vérmérgezést kapott, — válaszol szárazon B asszonyság. — Beleharapott a saját nyelvébe! (Sz. j.) TALLÓZÁS A Müncheni Frasdorf- ba induló gyorsvonatnak egy vasárnap külön vagonja volt azoknak a nagyvárosi kutyáknak a számára, amelyeket kirándulni visznek a friss, vidéki levegőre. A különös szerelvénynek nagy sikere volt, a hideg téli i- dő ellenére több mint 300 müncheni kutyatulajdonos vett részt „A kutyák és gazdáik közös útja“ elnevezésű kiránduláson, amelyet természetesen a Bajor Kutyatulajdonosok Szövetségé rendezett... „Akinek nincs szerencséd je a játékban, az annál sze-’ rencsésebb a szerelemben“ — tartja a közmondás. De mint tudjuk, minden szabály alól van kivétel. Ezí példázza az angol Chris Miller esete is, aki golfon nyert — feleséget. A hely-- zet az, hogy Chrisnek van egy ikertestvére, David, a- ki külsőre szakasztott mása. Mindketten főiskolások. Egyforma jól golfoznak, s egyyegy golfcsapat kapitányai. Az egyetlen különbség köztük csupán az, hogy é- gyikük Oxfordban, más'ikuk Cambridge-ban tanul. Am Naomi Brown ezt a különbséget kevésnek találta ahhoz, hogy eldöntse: a két testvér közül melyiknek adja kezét és szívét*. Mindkét fiú egyformán szerette, s ő is mindkettőjükkel rokonszenvezett. Ekkor a lány érdekes megoldást talált: a két fivér vívjon egymás ellen egy golfmérkőzést. Aki győz, amellett dönt. Chris nyerte meg a mérkőzést, és. hamarosan oltárhoz is vitte Naomit. így tehát a játékban és a szerelemben egyaránt mellé szegődött a szerencse. Legalábbis a jelek szerint*... Közismert dolog, hogy Angliában több női állatbarát-egyesület működik. Az is közismert, hogy a nő — akármilyen nagy állatbarát — nem tagadja meg önmagát, és szívesen ölt bundát. Ámde a bunda állatok prémjéből készül. Ha tehát az állatbarát nő bundát vásárol, eleve halálra ítél más állatokat. Ezt pedig lelkiismerete nem engedi meg, tehát nem vásárol bundát. De, hogy mégis vásároljon, egy angol áruház oiyan bundákat bocsátott áruba, amelyek — végelgyengülésben kimúlt állatok szőrméjéből készítik. Egy johannesburgi autóvezető nemrég kártérítési kérvényt nyújtott be a biztosító intézetnek, mert kocsiján betört az üveg. A kérvény mellé szabályosan kitöltött űrlapot is kellett csatolnia. Idézet belőle: — Miért rongálódott meg a kocsi? — Egy bagoly nekiszállt az autóúton és betörte az üveget. ' — Hogyan történt az eset? — A bagoly nem vette észre az autómat. — Véleménye szerint ki a hibás a kárért? — A bagoly. — Miért? — Mert nem dudált! A biztosító intézet ellenvetés nélkül megtérítette a kárt. A houstoni rakétakilövőtámaszpont pincérei Gemini néven új koktélt kevertek a sikeres űrrandevú tiszteletére. összetétele: jégkockákon átcsurgatott konyak, némi vermuttal keverve. Az új koktél igen hatásos. Állítólag már a harmadik pohár után úgy érzi magát az ember, mintha kilőtték volna és keringene. TALLÓZÁS
