Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-22 / 8. szám

— ---------C.L— Bárney tekintete megakadt azon a különös kis emberen, aki éppen gumit cserélt és most a csavarokat húzta meg ko­csija kerekén. A kis sportkocsi hosszú orra nevetségesen ha­tott a nagyváros közepén. Nevetséges volt a kis emberke Is, és az első pillantásra látni lehetett, hogy idegen. Ezt mu­tatta az öltözéke, barna öltönye és még valami különös, a- mit Barney aligha tudott volna szavakba foglalni. Barney koldult. Már hosszabb ideje ebből élt, és meglehe­tősen gazdag tapasztalatokat szerzett ebben a szakmában. Tudta például, hogy az alamizsnák mennyisége, amit össze­gyűjt, közvetlenül attól függ, hogy mennyi embert szólít meg. Éppen ezért megszólított mindenkit, akinél valamit re­mélt. Közel ment az autónál szorgoskodó alacsony ember­kéhez is. Egy kis alamizsnát kért, és hivatáslázban égve kí­váncsian várta az eredményt. — Szörnyen sajnálom öreg haver, — válaszolta az idegen — de nincs egy shilingem se, azaz negyed dollárom se! Barney azt hitte, rosszul hall. Általában ilyen helyzetben meghúzta a vállát és tovább állt. De most éjjel két órakor Detroit utcái néptelenek voltak, fázott és úgy tervezte be­megy Macohoz a büfébe, és megeszik egy gulyást. Ha jól megy vesz hozzá fonott kalácsot is. — Becsület szavamra öreg haver, nincs egy vasam se! — ismételte az idegen. Barney soha senkire se szokott megdü­hödni, ha elutasították, de most az egyszer úgy tűnt neki, hogy ez az ember falhoz akarja állítani. Este a haverjaival megivott két üveg vörösbort, most is egy kicsit pityókás volt, és azt válaszolta az idegennek, hogy csak ki akarja magát beszélni. Elvégre nem hiheti el, hogy egy autós embernél e- gyetlen vas sincs. És ráadásul még idegen is. Közelebb lépett hozzá, de az idegen ellökte magától mond­ván, hogy be van rúgva. Ez Barneyt vérig sértette. Még közelebb lépett és elszánta magát, hogy beszél a fejével. Az idegen azonban nem óhajtott vele társalogni. Fel­kapta az autó mellett heverő nagy franica kulcsot és védeke­ző állásba helyezkedett. Barney soha senkit se bántott, de a- mikor látta, hogyan bánnak vele, dühbe gurult. — Tulajdonképpen mit gondolsz, te bolond! — kiáltotta és megragadta az idegen vállát. Az beijedt és rá akart ütni a francia kulccsal, csakhogy Barney kitépte kezéből a vasat és mielőtt meggondolta volna, hogy mit cselekszik, ráhúzott egy jót az idegen fejére. Az fura képet vágott, aztán lassan le- húnyta a szemét és elterült a földön... Barney azonnal kijózanodott, legszívesebben eldobta volna azt a szerencsétlen franciakulcsot, hogy elmenekülhessen. Csakhogy ez mégse helyén való. Körülnézett, hogy látta-e va­laki. Ezután a férfit gondosan a volán mögé ültette Kintről az egész úgy festett, mintha a fáradt vezető a volánra dőlve a kimerültséget akarná kipihenni. Barney fejébe nyomta a ka­lapot is, amely a kocsi ülésén hevert és lezárta az ajtót. Min­den rendben volt... Lassan megfordult, hogy elmenjen, amikor úrrá lett rajta a kíváncsiság. Talán a ielkiismeretét akarta megnyugtatni, biz­tos akart lenni a dolgában, hogy ez az idegen hazudott neki. Ismét a kocsihoz fordult, kinyitotta az ajtót és az ülő férfi belső zsebébe nyúlt a pénztárcája után. Óvatosan kihúzta a börtárcát, szétnyitotta a halvány lámpafénynél és egy köteg bankjegyet vett ki belőle. Egy vastag köteget. Szerencsétlen falazó! — gondolta és egyszerre megkönnyebült a szíve. Tele volt a pénztárcája és mégse akart segíteni a koldúson éjjel, az elhagyott utcán! Megérdemelte, hogy fejbe kólintottám, gondolta Barney. Ha majd fölébred, csodálkozni fog hová lett a pénze. De úgy kell neki! Csakhogy Barney mégiscsak okos volt. Ha a férfi föl­ébred, észre veszi, hogy mindene elveszett, mozgósítja a ren­dőrséget és ezt Barney nem szereti. Nem, az összesét nem viheti el. Barney mosolygott. Csak egy, helyesebben két bankjegyet vesz el és a többit vissza teszi. Ezt az idegen észre se ve­szi! így is történt. Körmével kihúzott két bankjegyet a kö- tegböl és a többit a pénztárcával visszacsúsztatta a férfi zse­bébe, A férfi mindeddig mozdulatlanul ült, de ez Barneyt nem izgatta. Nyugodt volt, teljesen nyugodt, örült, hogy ü- gyesen visszafizetett mindent ennek a könnyelmű idegennek. Még egyszer meggyőződött róla, hogy a kocsi egész jól fest az idegennel, aztán lassan elment. Néhány perc múlva már Maco büféjében volt. A lokál teljesen üres volt. Csak Joe, a pincér ült egy szé­ken és várta a vendégeket. Barney a pulthoz dőlt! Népszerű emberek albuma 5. Rita Pavone Melyik fiatal zenerajongó Az olasz fiatalság első számú nem ismerné a húsz éves, szép- kedvence meglehetősen csúnya lös olasz énekesnőt, Rita Pavo- lány. Kariér je egy újsüghvrde- net, akinek lemezeiből csak téssel kezdődött. Tedy Re no, az hazájában mintegy 3 millió da- ismert slágerénekes apráhirde- rab fogyott el. Népszerűségére tés útján keresett új énekes- jellemző, hogy 1963-ban már tehetségeket. Rita édesapja, a harmadik „aranylemezt“ kap- mivel lánya már többször fél­tő, lépett a nyilvánosság előtt, egy Éši — Kérnék egy gulyást, fonott kalácsot, aztán egy csésze forró kávét és almáslepényt! Joe elmosolyodott: — Mi történt magával Barney? Talán örökölt valakitől? — Jó napom volt Joe, nagyon jó napom! Hozd asztalhoz az egészet! Joe nem dűlt be az egésznek: — És aztán nem jössz azzal az öreg mesével, hogy odahaza felejtetted a zongorán a pénztárcádat? — Van pénzem Joe, nézd — mondta Barney. Előhúzta zse­béből a két bankjegyet és meglobogtatta a pincér szeme e- Iőtt. Ez elegendő volt. Joe gyorsan felszolgált mindent, amit Barney rendelt. Igen, jó nap volt a mai mondta Barney és elhatározta, mindig eszik majd egy tányér meleg ételt, mert egészen másképp érzi tőle magát az ember, és az is más ér­zés, ha az ember zsebében néhány bankjegy lapul... Ekkor nyílott az ajtó és két férfi lépett be rajta. Joe kö­szönt. — Jó reggelt, őrmester! Jó reggelt, hadnagy úr! Azt hit­tem, hogy éjfélkor végeznek a szolgálattal! Automatikusan teliöntött két csészét kávéval. Az idősebb megnézte Barneyt, aztán leült és ezt mondta: — A mi foglalkozásunkban Joe, soha sincs vége a szolgá­latnak. Joe valami nagy dolgot szimatolt a levegőben. — Történt valami hadnagy úr? Csak nem készítettek ki valakit a környéken? Joe ugyanis tudta, hogy kicsiség miatt nem jelenik meg a bűnügyi rendőrség. Ha valakinek csak az óráját lopják el, az várhat holnapig. — Félórával ezelőtt az őrmester egy férfit talált. Egy kül­földi rendszámú sportkocsiban ült. Valaki agyonütötte, fran­cia kulccsal! Joe szívesen olvasott detektív-regényeket és most elemé­ben volt. — Nem olyan alacsony férfi volt, barna öltözékben? — Pontosan, — felelte a hadnagy — itt volt? — Hogyne, természetesen. Ügy egy órával ezelőtt. Azt mondta, hogy valami elromlott a kocsiján, nem tudom, ta­lán a gumik, és afelől érdeklődött, hol talál benzinpumpát. A hadnagy ránézet az órájára: — Az úgy félkettőkor lehetett. A gyilkos még nem lehet messze. Arra mérget mernék venni! — Rablógyilkosság volt, hadnagy úr? Ellopták azt a köteg bankjegyét a pénztárcájából? — Éppen az benne a csodálatos, — mondta a hadnagy, — hogy a pénztárcáját a bankjegyköteggel megtaláltuk a belső zsebében és mégis úgy fest az egész, mintha rablógyilkos­ság történt volna. Barney mindezt végighallgatta. Egy csöppet se érezte jól magát, és arra törekedett, nehogy magára vonja a figyel­met. Odament a pénztárhoz és nem törődött vele, hogy a másik rendőr pontosan a pénztár mellett ül. Joe gépiesen összeszámolta Barney fogyasztását. — Mindez 87 centet tesz ki Barney! — Barney benyúlt a zsebébe, de mielőtt előhúzta volna a pénzét, gondosan szét­választotta a két bankjegyet, hogy ne kelljen mind a ket­tőt megmutatnia: A bankjegyet Jóénak adta és az, anélkül, hogy megnézte volna, tovább szórakozott a hadnaggyal, u- gyanakkor széthajtotta a bankjegyet és lesímította gyűrött sarkalt. — Komikus, ha úgy visszagondolok — mondta közben Joe a hadnagynak. — Egy csésze kávét ajándékoztam neki, mert nem volt mivel fizetnie. Az a köteg ugyanis kanadai pénz volt és a főnök mindig dühös, ha a pénztárban kana­dai pénzt talál. Azt mondja túlságosan bonyolult, folyton bankba kell vele menni. Közben kisimította a bankjegyet és a pénztárra helyez­te. — Tehát a 87 centből — mondta és csak most nézett a bankjegyre, hogy lássa mennyit kell visszaadnia. Felkiáltott. A pénztáron kanadai bankjegy feküdt. De ekkor már a két rendőr is látta a papírpénzt, amely annyira hasonlított az amerikai dollárra, de mégis csak kanadai pénz. Egy pillanatig a bankjegyet nézték, aztán a hadnagy szó­lalt meg: — Ezt nem gondoltam volna Barney. Hiszen már jó ideje ismerjük egymást, nem? Letartóztatom — gyilkosságért! Fordította: sz. j. JUAN J. JOIREZ: AésBazutcán A. HITCHCOK: magnószalagot küldött Reno- nek, aki miután meghallgatta, a 17 éves lányt Rómába hívta, ugyanis nem messze a főváros­tól, Aricciaban kezdődött a ver­seny az óriási számban össze­gyűlt jelentkezők között. Rita az „If I had a hammer“ és a „Moliendo Cafée" című dalokat énekelte. Az 5 ezer főnyi pályázó száma egyre fo­gyott, míg a végén csak egy lány maradt: Rita Pavone. Nem sokkal később már min­dennapos vendég a hanglemez­gyárakban, fellép a televízió­ban, sőt Párizsban is vendég- szerepeit. Lemezei hihetetlen gyorsasággal fogytak. A fiatal olasz lányra Amerika is felfi­gyelt, ahová csakhamar meg­hívták. Az USA-ban tizenkét új dalt énekelt lemezre, óriási sikerrel. Röviddel ezután Dél- Amerikába utazott, ahol az egész portya során zsúfolt né­zőterek előtt énekelt. Buenos Airesben és Sao Padlóban oly nagy tisztelői ragaszkodása, hogy a repülőtérről csak ren­dőri kíséret segítségével jut ki. Az egykori varrólány nemcsak kitűnően énekel, amivel a mo­dern dalok kedvelőinek tömegét hódította meg, hanem kedves lénye a magánéletben is hódít, kitűnő a humorérzéke, az éle­tet azonban komolyan veszi, és nem akar esak divatos énekes­nő lenni, akinek csillaga hama­rosan letűnik, ezért repertoár­ját a legnagyobb gonddal válo­gatja. A húsz éves RitánaJc férjhezmenési szándékai egye­lőre nincsenek. ORDÖDY VILMOS Már 2 éve özvegy. Az asszony­ság, de a földi örömökkel még mindig nem békéit össze. Sőt ellenkezően. Most éppen az utcán lépeget. Szembe jön vele B asszonyság, aki ugyancsak özvegy és tiszta lelki életre törekszik. Ez a két hölgy tehát találkozik és a következő be­szélgetés zajlik le közöttük. — Óh, kiált fel hangosan A asszonyság — igazán kedves, hogy láthatom! Ügy hallottam, hogy ismét férjhez megy? — Természetesen — bólint rá B asszonyság. — Egyik fia­talkori barátom vesz el. — óh, — mosolyog mérgesen A asszonyság — fiatalkori ba­rátja ? Hát az öregúr még olyan jó karban van ? B asszonyság kigombolja a köpenyét. — Őregúr? Ugyan, drágám, hiszen én és vőlegényem együtt alig vagyunk hetven évesek. Kezével a fejéhez kap A asz- szonyság a csodálkozástól. — Ugyan, ezt nem tudtam. És az apja már beleegyezett a házasságába ? B asszonyság szeme két atombombává változik. — Nem, — sipítja — annyira nem fiatal, csak olyan mint az a lány volt, akivel boldogult férjuradat láttam sétálni. — Ugyan drágám, hiszen az a nővérem volt — sziszegi a fogai közt A asszonyság. — És ami az embereket illeti, pontosan tudom, mint véleked­nek rólam és a családomról. — Ez kizárt dolog, drága Hortenziám — csóválja B asz- szonyság a fejét. — Azt te nem bírnád elviselni! Kétszer köhint A asszonyság és témát változtat. — Szép ka­bátja van — mosolyog figyel­mesen. — Konfekciós áru, ugye ? ... — Nem, dehogy, — tiltako­zik B asszonyság — a szabóm­nál varrattam. De semmilyen körülmények közt sem ajánl­hatom önnek. Ő ugyanis csak készpénzért varr. A asszonyság még lélegzetet vett. — Ugyan, — suttogja — és csak magával tesz kivételt? — Én mindig készpénzzel fizetek, — feleli B asszonyság — még a bort is azzal fizetem, amelyet az estélyeimen adok. — Ez igaz, — élénkül fel A asszonyság — akárkinek nem adnak hitelbe, ugye? De jó, hogy említette: meg kell mon­danom, hogy miért nem voltam múltkor az estélyén. — Ugyan, — mosolyog B asszonyság — tényleg nem volt ott az estélyemen ? A asszonyság kezei görcsösen összerándultak. Megszédül és edveszti az eszméletét. Egy arra haladó úr fogja fel. — Mi történt vele ? — kérdi. — Vérmérgezést kapott, — válaszol szárazon B asszonyság. — Beleharapott a saját nyel­vébe! (Sz. j.) TALLÓZÁS A Müncheni Frasdorf- ba induló gyorsvonatnak egy vasárnap külön vagonja volt azoknak a nagyvárosi kutyáknak a számára, ame­lyeket kirándulni visznek a friss, vidéki levegőre. A különös szerelvénynek nagy sikere volt, a hideg téli i- dő ellenére több mint 300 müncheni kutyatulajdonos vett részt „A kutyák és gazdáik közös útja“ elneve­zésű kiránduláson, amelyet természetesen a Bajor Ku­tyatulajdonosok Szövetségé rendezett... „Akinek nincs szerencséd je a játékban, az annál sze-’ rencsésebb a szerelemben“ — tartja a közmondás. De mint tudjuk, minden sza­bály alól van kivétel. Ezí példázza az angol Chris Mil­ler esete is, aki golfon nyert — feleséget. A hely-- zet az, hogy Chrisnek van egy ikertestvére, David, a- ki külsőre szakasztott mása. Mindketten főiskolások. Egyforma jól golfoznak, s egyyegy golfcsapat kapitá­nyai. Az egyetlen különbség köztük csupán az, hogy é- gyikük Oxfordban, más'ikuk Cambridge-ban tanul. Am Naomi Brown ezt a különb­séget kevésnek találta ah­hoz, hogy eldöntse: a két testvér közül melyiknek ad­ja kezét és szívét*. Mindkét fiú egyformán szerette, s ő is mindkettőjükkel ro­konszenvezett. Ekkor a lány érdekes megoldást talált: a két fivér vívjon egymás el­len egy golfmérkőzést. Aki győz, amellett dönt. Chris nyerte meg a mérkőzést, és. hamarosan oltárhoz is vitte Naomit. így tehát a játék­ban és a szerelemben egy­aránt mellé szegődött a szerencse. Legalábbis a je­lek szerint*... Közismert dolog, hogy Angliában több női állatba­rát-egyesület működik. Az is közismert, hogy a nő — akármilyen nagy állatbarát — nem tagadja meg önma­gát, és szívesen ölt bundát. Ámde a bunda állatok prémjéből készül. Ha tehát az állatbarát nő bundát vá­sárol, eleve halálra ítél más állatokat. Ezt pedig lelki­ismerete nem engedi meg, tehát nem vásárol bundát. De, hogy mégis vásároljon, egy angol áruház oiyan bundákat bocsátott áruba, amelyek — végelgyengülés­ben kimúlt állatok szőrmé­jéből készítik. Egy johannesburgi autó­vezető nemrég kártérítési kérvényt nyújtott be a biz­tosító intézetnek, mert ko­csiján betört az üveg. A kérvény mellé szabályosan kitöltött űrlapot is kellett csatolnia. Idézet belőle: — Miért rongálódott meg a kocsi? — Egy bagoly nekiszállt az autóúton és betörte az üveget. ' — Hogyan történt az eset? — A bagoly nem vette észre az autómat. — Véleménye szerint ki a hibás a kárért? — A bagoly. — Miért? — Mert nem dudált! A biztosító intézet ellen­vetés nélkül megtérítette a kárt. A houstoni rakétakilövő­támaszpont pincérei Gemini néven új koktélt kevertek a sikeres űrrandevú tiszte­letére. összetétele: jégkoc­kákon átcsurgatott konyak, némi vermuttal keverve. Az új koktél igen hatá­sos. Állítólag már a harma­dik pohár után úgy érzi magát az ember, mintha ki­lőtték volna és keringene. TALLÓZÁS

Next

/
Thumbnails
Contents