Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-21 / 51-52. szám

EBB v EL Ebben az írásban arról lesz szó, hogy miben és mennyiben befolyásolja a sportoló teljesítményét a dohányzás. Cik­künk megállapításait Dr. MORRIS professzor, az Oregoni egyetem tanárának, és mások kutatásainak eredményeire ala­poztuk. A világban ugyanis az a helyzet jelenleg, hogy amíg egyes tudósok, kutatók, professzorok serege bizonyítja a dohányzás káros mivoltát, addig — Amerikában pl. ott áll velük szemben a dohány-trösztök gigantikus óriása. Ezek á gyárak 500 milliárd darab cigarettát adnak el évente és bevételük komoly százalékát fordítják arra, hogy körmön- fontan, ravaszul lépten-nyomon propagálják: a dohányzás elegáns, férfias, kellemes, sőt a modern ember életében a legtermészetesebb dolog. Mielőtt megismerkednénk a do­hányzás élettanával, vizsgáljuk meg. mire kell törekednie eqy sportolónak? Egy általános erőnléti edzésterv keretében mire törekszik az edző és a versenyző? 1. Az izmok hajszálereinek fejlesztésére, (ami az izom­erő, s így az erőkifejtés és állóképesség fejleszté­sének egyik előfeltétele) 2. Erős izomzatú, egy lökésre sok vért kinyomó szívre, (amely biztosítja az izmok jobb vérellátását, alacso­nyabbá teszi a pihenési pulzusszámot, s így — na­gyobb az akcelerációs lehetősége) 3. Minél nagyobb mennyiségű, oxigént szállító hemo­globinra, 4. A tüdő levegőt befogadó képességének növelésére, (ami a hosszan tartó, erős igénybevételnél nagy előnyt jelent) 5 Arra, hogy a versenyző gyorsan összeszedje, s kipi­henje magát, újra teljesítőképes legyen. 6. Hogy az ideg-ingerekre izmai minél gyorsabban vá­laszoljanak, amire főként a játékos sportokban van elengedhetetlenül nagy szüksége a sportolónak. Egyelőre ennyit, bár még sokkal több eleme van az erőn- | létszerzés módszerének. A jó edzéstervvel, lelkiismeretesen dolgozó sportoló mindezeket — és sok mis tulajdonságát — jj, céltudatosan fejleszti. HOGYAN SZÓL KÖZBE A DOHÁNYZÁS? A dohány elégéséből származó füst elsősorban nikotint tar­talmaz, de ezen kívül több más. káros mellékterméket is (ammónia, kátrány, collidin). Hogy ezekből mennyi kerül a szervezetbe, az függ a cigaretta hosszától, a dohány száraz­ságától, a dohányzás módjától. A rövid, száraz, mohón szi- j v.ott cigaretta árt a legtöbbet! Általában a belélegzett niko­tin kilencven százaléka kerül a vérbe, és a káros füstrészecs­kék nyolcvankét százaléka a tüdő légútjaiba. Nézzük előbb a légutakat. Két tengerészen végzett kísérlet szerint az edzés jelentősen feljavítja a tüdő levegőbefogadó képességét. Néhány éven át tartó dohányzás azonban telje- 3 sen lerontja ezt az eredményt, s nemcsak a tüdő kapacitását, hanem a léqzés gyorsaságát is károsan befolyásolja. Más ku- latók szerint már tíz szippantás jelentősen növelheti a lég­utak ellenállását a nyálkahártyák izgatása, s a beálló gör- csösödések következtében. („Nem kapunk levegőt“). Mint tudjuk, a tüdő több százmillió légzsákocskából áll, s ezeket át meg át hálózza egy rendkívül finom hajszálrend­szer. Ennek a finomművű berendezésnek melyet ha kitere­getnénk, egy teniszpályát takargathatnánk le vele. rugalmas működése a kiadós légzés egyik előfeltétele. A dohányzás előbb csak csökkenti ezt a rugalmasságot, majd egyre több légzsákocskát elsorvaszt, s így csökkenti a gázcserére ren­delkezésre álló területet. Az amúgyis vékony hajszálerek szűkebbé válnak, majd teljesen elzáródnak. A dohányzó spor­toló pedig egyre gyakrabban, egyre sűrűbben kapkod leveqó után... Beszélhetnénk a dohány tökéletlen elégéséből származó szénmonoxid bekerüléséről a vérbe, ami oxigénhiányhoz ve­zet. Ez a mindennapos életben alig okoz észrevehető tünetet, a sportolónál azonban, akinél sokszor ez a vér-oxigén-hiány válik végzetessé, rendkívül fontos, hogy oxigént, ne pedig mérget juttasson szervezetébe. A szivet gyorsabb és gyakran „megszaladó" verésre kész-, íéti a dohányzás. Emellett alkalmatlanná teszi arra, hogy fel­nőjön a fokozódó, gyakran szupermaximális igénybevételek­hez. Ha pedig az ilyen szivet mégis rákényszerítjük a na­gyobb igénybevételek elviselésére idővel szerkezeti szívká­rosodás is bekövetkezhetik. Amíg tehát a sportoló erőnléti edzéssel igyekszik a szivet teherbíróbbá, állóképesebbé tenni, a dohányzással minden szorgalmát, igyekezetét tönkreteszi. Közismerten káros a nikotin a véredényekre, az erekre, me­lyeket szűkít. Ez felviszi a vérnyomást, s idővel érszűkület néven ismert betegséghez vezet. Egyetlen cigaretta elszívása három celziusz fokkal csökkentette az érszűkült végtag bőr­hőmérsékletet, ami arra mutat, hogy a megszűkült hajszál­ereken kevesebb vér (és azzal együtt meleg) jutott az illető végtagba. Hogy ez milyen károsan befolyásolja sőt nem egy esetben lehetetlenné teszi a sportteljesítményeket, azt feles­leges magyarázgatni. Ami a dohányzás „férfias" jellegét illeti, a tudományos kutatások ennek is ellent mondanak. Egy egyetem hallgatói­val végzett vizsgálatok egyénei műén bebizonyították, hogy az u. n. férfias vonások éppen a nem-dohányosoknál voltak a legjobban kifejlődve. A sportolót sem a cigaretta teszi fér­fiassá, hanem a teljesítménye amit viszont — férfiasságával együtt — éppen a dohányzás ront le. Nyilván ezért van. hogy «z erős dohányos általában rossz sportoló, viszont alig akad jó sportoló, aki dohányoznék. Kép a „FOCISTÁK ÉS SZÉP LÁNYOK“ so­rozatából. Albert Flórián jogosan mosolyog a fényképezőmasina lencséjébe. Tudnunk kell ugyanis, hogy ez a leányzó a legcsino- sabbnak minősített világbajnoki leány“, tudnunk kell továbbá, hogy a felvétel éppen a brazil-magyar csata után készült. A Szov­jetunió ezután következett... HOGY IS VOLT AZ A BIZONYOS ELSŐ GÖL ANGLIA BAN, A SZOVJET VÁLOGATOTT ELLEN? A LEGILLETÉKESEBB: GELLEI JÖZSEF VÁLASZOL­— „A balösszekötő helyéröl laposan vágódott felém a labda. Vetődnöm' kellett, mégpedig gyorsan. A hirtelen, lendületes mozgástól átbillentem á labdán. Tudiam, hogy oít vánszorog a hátam mögött, ezért qyorsan utana- nyűltam. Rátettem a kezem, magamhoz akartam húzni, de nem maradt rá idő, mert a szemfüles Csiszlenko ott termett, s szinte a kezem alól a hálóba vágta. Számos alkalommal biztosan hárítottam már hasonló helyzetben, de most kiperdült kezemből a labda. Bíráltak is bennünket a lapok mondván: ha nekünk lett volna egy Banksunk, vagy egy Jasinunk... Azt viszont egyszer sem írták, hogy egy Pelének, vagy egy Eusébiónak is nagy hasznát láttuk volna." AZ OSZTRÁKOK ÉS A MAGYAROK LABDARÜGÖ-KAPCSO- LATAI VILÁGVISZONYLATBAN IS EGYEDÜLÁLLÓK. GROSICS GYULA. AKIT MÉG MOST IS SOKAN SZÍVESEN LÄTNÄNAK A MAGYAR KAPUBAN. 1960-BAN A NÉPSTADIONBAN LE­JÁTSZOTT MAGYAR—OSZTRÁK MÉRKŐZÉS EGYIK PILLA­NATÁT ELEVENÍTI FEL: „A második félidő harmincadik percében még eldöntetlen, 0:0 volt a* eredmény, s az osztrákok játszottak jobban. Jött a támadásuk. Senekovitsch nagy lövést zúdított a jobb felső sarokra. Hirtelen jött a labda, ezért meg-» lepett. Annyi időm volt csak, hogy ujjheggyel a lécre nyomjam. Még a föl­dön feküdtem, amikor láttam, hogy a felső lécről lepattanó labdára Nemec vágtat Már szinte a karját is a magasba emelte, miközben egy méterre a gólvonaltól lövésre lendítette lábát. Kétségbeesésemben felpattantam fekvő helyzetemből, s ösztönös mozdulattal Nemec lövésébe tettem a kezem Pon-» tosan beleakadt. Kipattant, védőink felszabadítottak, Göröcs elszáguldott, s tizenkét lépésről, futtából a bal sarokba helyezte a labdát. így lett egy-» null." TT~ MIÉRT FUTUNK? EGY KITŰNŐ ANGOL SPORTSZAKEMBER, AKI ÉPPEN OLYAN KIVÄLÖ EDZŐ, MINT AMILYEN JELES iY’Jk'lR PSZICHOLÖGUS — BRIAN MITCHELL — VETETTE FEL A ” PROBLÉMÁT. „A gyermek szeret szaladgálni. De amint felserdül, a futás iránti szeretete, ösztönös vágya is csökken. A legtöbb mai fiatal nem szeret futni. Legfeljebb a busz, vagy a villamos után. A többit aztán végezze el a jármű. A futásnak van néhány mellékes oka. A fiatalok szeretnek egyesületbe, klubbal belépni. De ha már beléptek, csinálni is kellene valamit. Legegyszerűbb á futás, hát megpróbálkoznak vele. Futnak is néha, olykor rendszertelenül. Aztán vagy abbahagyják, vagy rájönnek a futás „ízére". Aki egyszer télen kifutott a hóval borított mezőre és önfeledten élvezte a téli tájat, megtalálhatta igazi önmagát. Akkor egyszerre fizikai örömöt érzett, szinte az idegvégződésekkel tapintható örömöt. És — megszerette a futást! S aki megszerette a futást, aki igazán akart futni, az hamarosan megismerkedett az önsanyargatás árán elért teljesítmény, a győzelem bol­dogságával. És rájött, hogy csaknem mindig a magunk fölött aratott győ­zelem a legértékesebb. Azért futunk, mert a futás segít hozzá —1 talán a legjobban — ahhoz, hogy keménnyé, vagy ahogy mondani szokás — acé­lossá kovácsoljuk jellemünket. A kiváló angol atlétaedző szerint az igazi futó ezért fűt. Semmiben sem tudunk neki ellentmondani! Karácsonyi hangulatban örvendezni. megbocsátani szokás. A szerkesztő töp­reng: örvendezzen, vagy megbocsásson? A vidámság erőforrása az lehetne, hogy sportrejtvényversenyünk aránylag élénk visszhangot keltett. Több mint kétszáz levelet hozott a posta. Gya­korlatilag minden százhar­mincadig olvasónk verseny­zett. Ez a százharminc sok is, meg kevés is. Innen ered az „aránylag széleskörű ér­deklődés" megfogalmazás. Mit kellene megbocsátani? Azt, hogy néhány levél té- petten, gyűrötten csúnyán címezve érkezett, és hiány­zott egy-két szelvény belő­le. Hogy néhány megfejtő elfelejtette, amire két alka­lommal is intettünk: novem­ber harmincadikán adhatja legkésőbb postára megfej­tését. Meg kell bocsátanunk to­vábbá azoknak az olvasók­nak, akik ugyan böngészge­tik, sőt járatják is lapun­kat, a versenyzés kéjét és kínját nem ízlelték meg azonban. Talán majd legkö­zelebb. Érdekes, hogy Po­zsony és Komárom környé­ke képviseltette magit a legnépesebb mezőnnyel. Szép számmal jöttek leve­lek Kassán-túlról, Király- helmec vidékéről Is. Maga Kassa aüg-allg jutott szó­hoz, pedig a magyar tan­nyelvű ipariskolába szép számmal jár lapunk! A kér­dések tudatosan voltak ilye­nek. Fokozatosan igényese- dünk. Lesz még keményebb dió is! Külön elismerés és tisztelet Illeti a lányokat. Bár többnyire a foci és a férfiak körül forgott minden kérdés, mégis belekapcso­lódtak a versenybe a gyen­gébbik nem tagjai is. Több mint Htvenen! Tudom, most arra kiván­csi mindenki, ld nyert? A sorsolást egy rozzant ka­lapban ejtettük meg. íme, a végeredmény: Az első díjat, azaz egy export tévé-fut­ball-labdát, kir&lyhelmeci diák, (a II. C osztály tanu­lója,) IVÄN LÁSZLÓ nyerte. Egy ugyancsak ex­port-minőségű labdát, — ez­úttal egy röplabdát — ma­gyarbéli megfejtő nyert: FEHÉR TERÉZIÁNAK hívják. A bronzérem, azaz egy badminton (tollaslabda) készlet, Galántára kézbesül a szent kalap szeszélye sze­rint, CZAFIK ISTVÁN nevű olvasónknak. A dijakat két héten beiül kiutaljuk. A győzteseknek szívből gra­tulálunk, s egyúttal beje­lentjük: a vigaszdíj tulaj­donosát (aki egy könyvet nyert) GÔRÄSZ JÓZSEFNEK hívják, (rimaszombati la­kos), ő volt a századik meg­fejtő. Kellemes karácsonyi ün­nepeket és boldog újévet kívánva búcsúzunk. A sportrovat képvisele­tében. BATTA György A2 ÉV UBMRtlGÖ7/4 : 1. mmszmLhTM i. CSEHSZLOVÁKIÁBAN sza­va- 2 Ő - lap 1966 3 MAWRORSZÁeON w ....................... Ebben az évben mi Is csatla­kozunk ahhoz a hagyományhoz* amelyet a világ számos lapja év­tizedek óta folytat: megválasztjuk az év labdarúgóját. Eldöntjük: ki bizonyult (az Új Ifjúság olvasó­táborának szavazatai alapján) eb­ben az esztendőben a világ, Cseh­szlovákia és Magyarország legjobb labdarúgójának. Reméljük, hogy olvasóink zöme belekapcsolódik az akcióba, kitölti, majd kinyírja a mellé­kelt szavazólapot, ráragasztja egy postai levelezőlap hátára, Redakcia Oj Ifjúság, Sportrovat, Bratislava, Pražská 9 címzéssel látja el. és legkésőbb január ötödikéig eljut­tatja azt szerkesztőségünkbe. VÁRJUK SZAVAZÓLAPJAITO­KAT! 1967 JANUÁRJÁBAN ISMERETES LESZ MÄR: KIT TART AZ ÚJ IFJÚSÁG OLVASÓTÁBORA AZ 1966-OS ÉV LEGJOBB LABDARÚ­GÓJÁNAK CSEHSZLOVÁKIÁBAN. MAGYARORSZÁGON, ÉS AZ EGÉSZ VILÁGON! a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents