Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-21 / 51-52. szám

Á természet a matematika nyelvén szól hozzánk — mondotta Galilei jó pSr száz évvel ezelőtt.

A természet nyelvét megtanulni könnyű vagy nehéz? Az Bgyenletek és az egyenlőtlenségek sziklavárába hatolni mennyi Ideig tart? Milyen út vezet oda.

Csömör István, a zsellzi általános középiskola matematika tanára és Kulcsár Béla ugyancsak a zselízi alapiskola matematika szakos tanítója vezetnek egy rohamosztagot, amely meghódítja az egyenleteket és megtanul a természettel beszélgetni. Mit mondanak erről maguk a tanulók?

A kilencedik B osztály tanulóit faggattuk.

Mészáros Béla így válaszolt: A matematikát fontosnak tartom, szerintem nélküle lehetetlen lenne a világ fejlődése.

Svanczár M3ria ezt állapítja meg: Matematika nélkül elképzelhetetlen az egész modern világ. Minden modern fiatalnak értenie kell a matematikához.

Bednárik Márta így felelt: A matematikát fontosnak tartom. Nélküle ma már nem tudnánk megélni. Nem lennének gépek, különböző berendezések, űrhajók és matematika nélkül a Holdba sem juthatnánk el.

Féltek-e a matematika-óráktól? Izgultok rajta? A felelet Egyhangúlag: nem, nem félünk, nem izgulunk, sőt nagyon is éberek vagyunk. Diadalt érzünk egy érdekes példa megoldása után, hogy úrrá lettünk valamin. Sokkal könnyebb, mint ä történelem, mert nem kell halandzsázni, fél órákig beszélni 'egy eseményről, hanem csak a lényeget kell tudni és megoldani valamit»

Akik meghódítják az egyenleteket a természettudományokat Is elsajátítják: világhódítók lehetnek.

A hódítás az alapiskolában kezdődik. Az alapiskola tanulói közül nem léteznek olyanok, akik ne értenék meg a számtan tananyagot. Kulcsár Béla szerint csak lépésről-lépésre kell haladni, hézagmentesen tanítani és gondolatot kell ébreszteni a tanulókban a matematika iránt. Meg kell velük szerettetni. A megszerettetés esetenként nehezebb, mint maga a tanítás. Ehhez néha pedagógiai művésznek kell lenni, de azért vagyok pedagógus, ha kell művész is lehessek. Az emberi telkekbe bele kell vájnom. Át kell azt alakítani és formálni a gondolatvilágot.

Csömör István így érvel: a matematika ennyiből különbözik más tudománytól, hogy tanításánál nem lehet a közepébe vágni, sem tanulásánál. Aki nem tudja az egyszer egyet, később nem értheti meg az egyenleteket sem. De a földrajzkönyvből Afrikáról bárki tanulhat akkor is, ha Európát nem ismeri. Tehát minden az egyszer eggyel kezdődik és az alapiskola hatodik osztályában, mikor mľr a tanulókat nemcsak alapműveletekre tanítják, hanem komoly lépések kezdődnek az egyenlet meghódítása felé.

Lányok és fiúk között matematikai készségben az alapiskolában különbség nincs. Az elkülönülés talán az általános középiskolában kazdődik, tehetség szerint, de azt az anyagot, ami nélkülözhetetlen a mai élethez, mindenki elsajátítja.

Csömör István sosem mondta egy diákjának sem, hogy a számtan észtorna, elmecsiszoló eszköz, de sok tételének semmi köze a hétköznaphoz, ö mindig csak azt mondta; hogy a matematika kell az életben, nélküle korszerű embernek modern vilSgban élni lehetetlen. Ha előrehaladtak a tananyaggal, sohasem mutatott rá a táblán egy képletre, hogy csak azért

Írtam lé és tanítom veletek, mért előírják. Mindig azt mondta: ezt tudni kell és meg is magyarázta, hogy miért.

Mind a két pedagógus nemcsak név szerint ismeri a tanít-- ványait. Egy lány szomorúan érkezik az iskolába — rossz a

A DIÁK és

A KÉPLET-----------------------------------------------------------------.--------hangulata. Akkor lelket vernek bélé. Mégérdeklődik: mi bántja és megvigasztalják, segítenek életének derűrontó problé- máját jóra változtani.

■“fit.---------------------------------------------Egy fiú fáradt. Mi baja lehet?!- Négyszemközt beszélget-» nek vele és ha lehetséges az osztály-kollektíva segítségével űzik el azt a gondot, ami a fáradtságot okozza. így nyerik még a tanulók bizalmát és kapcsolatba kerülnek velük. A kapcsolat mindig lelki. Minden tanulóban embert látnak. És ha a diákok tűzbe mennének értük, akkor könnyebben tanulják a matematikát is. Szívesen hallgatják előadásaikat.

A táblán hosszú számtanképleteket szántott a kréta. Mi történik akkor, ha valaki mégsem tanulja meg a képletet?

A tanítás nem képlet-halmaz magoltatásából áll. Mindig a lényeget kell tudni és logikailag vezetni őket a tananyagra. Át kell nekik élni egy-egy szSmtani levezetés lényegét. AN kalmazni kell nekik tudni a matematikát és kapcsolatba hozni a gyakorlattal, az élettel. Enélkül a számtan valóban száraz tudomány. Élettelen szikla is lehet. Ha életet viszünk bele, akkor pedig fölfrissülést is okozhat, mint a tanulók mondják.

Hányán vannak, akik matematikából jelesre érettségiztek, de egy EFSZ könyvelését megtanulni, sosem bírják. Nagy igazság van tehát abban, hoqy logikailag vezessük rá a tanulókat egy-egy tantárgy elsajátítására. A logikus gondolkozás kialakítása után a tanulók esetleg maguk Is rájönnek a képletre, sőt ki is találhatnak képleteket. A matematika korszerű tanításának ez a rejtélye.

Mind a két említett iskola tanulói résztvesznek a matematikai olimpiászön. Igén jó dolognak tartják, egyik legfontosabbnak az iskola életében.

Csömör István a tavalyi karácsonyi szünetet a matematikai olimpiászok versenydolgozatainak kiértékelésével töltötte el. Az idén vajon hogyan tölti a két pedagógus a karácsonyi szünidőt. Ismét kijavítjuk az olimpiászok versenydolgozatait, — válaszolják kereken. Vannak olyan pedagógusok, akik lemondanának erről, apró, más örömök miatt, de nekünk ez is öröm és nem az apróságok közé tartozik. Vannak olyan pedagógusok is, akik a fiatalok ötórai tea-estjük megszervezésén fáradoznak, olyanok is akadnak, akik kulturális műsort tanítanak és nem is kevesen vannak ilyenek. Tisztelet illeti őket. Mi pedig azt tesszük, amit mondtunk és az sem köny- nyebb vagypedig hátrányosabb rangú tevékenység az iskolán kívüli népművelésben, mint egy színdarab rendezése. Inkább azt mondhatnánk, minden valamire való iskolában meg kellene szervezni a matematikai köröket és a tanulóknak részt kellene venni az olimpiászon. Előnyét látjuk a fáradozásunknak akkor, mikor fölvételi vizsgákra mennek tőlünk a tanulók, vagypedig munkát vállalnak. Az iskolánkból azért kerül í ki olyan sok főiskolai tanuló, akiknek a további tanulása szoros kapcsolatban áll a matematikával. Mondani sem kell, hogy az előnyt jelent a tanulásra nézve. Még azok sem sértődnek meg, akik nem kerülnek az olimpiász járási versenyébe, hanem elmaradnak a körzetin, vagy az iskolai versenyben. Valamit azért elértek: legalább annyit, hogy megszerették a matematikát és sok mindent megtanultak belőle.

A kilencedik B osztály tanulói fegyelmezetten, tisztesség- tudóan figyeltek a kérdéseinkre. Vajon mi válik belőlük az élet folyamán? Néhányat meg is kérdeztem, de arról még csak találgatások vannak. Ügyes, jól öltözött tanulók, öröm közöttük lenni, ök ml'r modern fiatalok. A matematika meghódítói.

Bagota István

0W szinte örömmel vállaltam a felaO

datot. A téma tetszett is, meg célszerűnek is találtam. Elhatároztam, hogy egy nagyon okos és szép előadást fogok tartani arról, hogy ml a modernség, és hogy milyen a modern ember. Elfoglaltságom miatt azonban az utolsó napokra hagytam a felkészülést.

Néhány nappal az előadás előtt hazafelé kocogtam a villamoson, s gondolkodtam a témáról. így szoktam máskor is, magam sem tudom, hogy miért, de legtöbbször ott teremnek a legjobb gondolataim. Most azonban sehogy se ment, hiába sanyargattam az elmémet. Majd otthon — gondoltam. Leültem jé öreg íróasztalomhoz, amit még egyetemi éveimben kaptam édesanyámtól. Talán ott.

S az asztal fölé hajolva döbbent belém először a gondolat, hogy annyit hallottam, magam is beszéltem és írtam róla — és most zavarban vagyok. Röviden, tömören meg kellene fogalmaznom, hogy milyen a modern ember — s alig jut eszembe valami. Ostobaság — gondoltam —, fáradt vagyok. De másnap és harmadnap még mindig ott tartottam. Megkíséreltem másutt, a mindennapi cselekedetek körében keresni a választ — az eszmei magasság, a filozófia előkelő környezete helyett. S akkor kezdett kialakulni valami. Először a kérdések, utána a válaszok. S keserves kínlódások után nagy nehezen összeállt az előadás.

Szereplésemet nagy érdeklődés előzte meg. Bár csak harmadikosoknak hirdettük az előadást, jócskán voltak másodikosok, sőt még elsősök is. összegyűltek vagy kétszázan. Áhá — gondoltam magamban. — Persze érdiekei benneteket a téma. Szeretnétek tudni, milyen a modern ember. Csak gyertek, barátocskáim. Nehezen ment, de kigondoltam, hogy mit kell róla mondani. Csak füleljetek jól.

Hogy teljessé tegyem a szónoki sikeremet, beszélgetéssel kezdtem. Hadd gondolkodjanak ők is. Hadd jöjjenek rá, hogy milyen csalafinta probléma ez. Hadd lássák, hogy — bár egyszerűnek tűnik — valójában milyen nehéz. Kérdezgetni kezdtem őket, milyennek képzelik a modern embert. Milyennek gondolják tulajdonságait, életformáját.

A lélegzetem is elállt a csodálkozástól. Mert feleltek. Szinte minden gondolkodás nélkül és nagyon okosan. Sorra elmondták nagyjából ugyanazt, amit én nagy kínnal kerestem ösz- sze.

lsőnek házi filozófusunk a kis

E

Köte Manyi szólalt fel, és óva intett attól, hogy a modern embert csak külső tulajdonságokban keressük.

— Itt benn van — mondotta, és a magasra tupírozott fejére mutatott —, a gondolatokban. Mert attól nem lesz valaki modem ember, hogy a legutolsó divat szerint öltözködik.

Egy fiú vette át a szót: ^

— Az sem lehet modem ember, aki hitében K középkorban jár. — És előadott égy történetet valami szomszédjáról, aki új vonalú dakotai nadrágban jár — misére. Dolgozatírás előtt pedig a templomba siet segedelemért. Másik fiú pattant fel mellette:

— No, csak hagyjuk! Egy csomó lány ül itt közöttünk — mondta —, akik mindenféle buta babákat hordoznak magukkal kabalaként, S úgy használják őket dolgozatírás közben, mint ükanyáink az istent.

Több sem kellett a dühös lányhadnak, amely most Is ott szorongatta kezében az ürbéblt, a mazsolát és egyéb furcsa babákat. Hogy az játék, nem pedig babona. Hogy azt csak játékból hordják. Minden babonás gondolat nélkül. Csak úgy, mint a fiúk nadrágjukon a fi- tyegőt, az óraláncot óra nélkül.

Nagyjából ebben is maradtak. A fiúk elismerték a lányok babáit, a lányok sem hány- torgatták az őrátlan óraláncokat.

lig ült el ez a csata, máris ott

A tülekedett nyomában a másik. Hogy az sem modernség, ha valaki a régi romatikusok édeskés történetein hullatja könnyeit. Cyrano történetén érzékenyül el vagy a Három testőr elegáns gráciáját csodálja. Amikor ott van Brecht, Tennesse Williams vagy Dürrenmatt.

— Hohó, lassan a testtel! Nem úgy van az — kezdi kedélyeskedve az irodalomszakkör ifjúsági titkár^, az elismert irodalmár. És védelmébe vette a romantikusokat. Fél világért sem felejtvén ki a dolog kétoldalú elemzését: értékelt és hibáit.

— Igen, igen — kezdi helyeslőén az Iskolai kultúrfelelős, szakmájának, a közönségszervezésnek elismert tekintélye. — Azért a modernség nemcsak a tupírozott fejben, de itt is megtalálható — mondja, és hasára mutat. — A modem ember táplálkozásában is modern. Mert ugye, régen zsíros, fűszeres táplálékokkal éltünk? Ez különböző szervi betegségeket okozott. Ma már a D-vitaminban és fehérjében dús táplálékot részesítjük előnyben. Meg a táplálkozás elrendezését is. Régen bekaptunk reggel valami keveset, míg délben és este nehéz ételeket ettünk. Ma már tudományosan is bizonyítható, hogy az erős és tápláló reggeli és ebéd a helyes, könnyű vacsorával.

Egy kislány kért szót. Azzal kezdte, hogy a lakás berendezése is elárulja, hogy ki lakik benne. Mert a zsúfolt bútorraktár kombinált szekrénnyel és világító rekamiéval ma már nem divatos. Egyszerű, világos bútorok, szel- lős elrendezésben. Ilyen a modern lakás.

— Meg az öltözködés is — jelentkezik valaki. — A lányok ma is minden tarka holmit magukra akasztanak. — Folytatná, de a lányok óriási zsivajjal tiltakoznak. Szigorú barátunk azonban túlkiabálja őket. — Pedig az ilyen öltözködés — mondja, nem törődve a zsivajjal — csak látszólag modern. Mert semmi sem olyan ósdi, mint a tarkabarka öltözködés. Hiszen tarka holmit mindig hordtak. Ez tehát csak álmodernség — állapítja meg széles mozdulattal kísérve. — A modern ruha

egyszerű és praktikus. Azt hiszem, hogy á Nők Lapjában olvastam a réteges öltözködésről. Nem egy-két vastag holmit kell felvenni, ha hideg van, hanem több vékonyát. Hogy minél több réteg legyen a testen.

— Nekem nem tetszik a vita — szól az újabb felszólaló. — Igaz, hogy a modernség külső tulajdonságokat Is jelent. De elsősorban mégis belsőket: érzéseket. És talán ezt értik félre a fiatalok. Sokan azt hiszik, hogy a modernség valami érzelmi szabadságot jelent. Hogy mindent szabad. Például felelőtlenül játszani más érzéseivel.

a szerelem körül újra vad csata

S támadt. Hogy a fiúk csak hallgassanak, mondta a lányok egyik harcos képviselője. Mert a fiúk felelőtlenek, és visszaélnek a lányok helyzetével, pedig a lányok... — akarta tovább folytatni, de közbeszóltam.

A mai témánk a modernség, nem pedig a fiúk-lányok kapcsolata. Mire a dühös kislány nagyot fújtatva leült, s táborának egy mérsékeltebben harcos tagjának adta át a szót. Hogy sokan, fiúk is meg lányok is, azt hiszik, hogy a modern emberhez nem illenek az érzelmek. Egyesek szinte szégyellik az érzéseiket, mert úgy gondolják, hogy ez nem elegáns, hogy a fölényeskedő, érzés nélküli ember a modem. Pedig az igazi modern ember nagyon tud szeretni és gyűlölni is.

Majd a csúcstitkár vitte már Irányba a beszélgetést. Hogy a modernséggel modem politikai állásfoglalás is együtt jár. Mert hogyan lehet elképzelni modem embert, aki még mindig azt hajtogatja, hogy a kisüzemi mezőgazdaság, az egyéni gazdálkodás jobb a szövetkezetnél?

Előtte egy fiú ugrik fel, mint akit a vipera csípett meg:

— Én nem azt mondtam az órán, hogy... — mondja, de szomszédai leráncigálják a helyére.

— Nem rólad van szó, te szamár! Most csak úgy általában beszélgetünk — magyarázzák neki; jó idlőbe telik, amíg újra csend lesz, s a csúcstitkár tovább mondhatja véleményét a modem ember politikai nézeteiről.

így szépen, lassan, apró mozaiS kokból kiteljesedett a hallgatóság szeme előtt és részvételével a modern ember sokoldalú alakja. Ahogy hallgattam a felszólalásokat, tudtam, hogy most ők is azt érzik, amit én éreztem, amikor a modem ember tulajdonságaira rátaláltam. Hogy sokkal egyszerűbb, mint ahogy először tűnik, s hogy nem is olyan nehéz modem emberré lenni. Olyan kevés kell hozzá. Különösen, ha az embernek nem az agya diktálja, mit kell tenni — mint nekem. Hanem a mindennapi élet — mint nekik.

Hát így nem bántam meg, hogy kárba veszett egy sok munkával felépített, gondosan megfogalmazott előadás

Laki Pál