Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-13 / 50. szám
ILL Nem tüdőm... hát hem tua 8őm, lehet-e ezt megkérdezte? így megkérdezni? Ilyen e- gyenesen? Ennyire nyers, bár- dolatlan módon? Félrevezet ez. Van, hogy már a kérdés elleplezi, elködösíti a valóságot. Igaz-e Stefan Zweig világhírű „Sakknovellája“? Ha így kérdezem, talán le is záródott a téma. Hogyne, igaz. Természetesen. A fasizmus mocskos és könyörtelen ellenfél. Ezt mondja Stefan Zweig. És azt, hogy az egyén a maga meztelenségében nem is küzdhet meg vele. Ha kutató, bizonytalan keze nem találkozik másokéval, már el is veszett. Legfeljebb elmenekülhet. Keres egy barlangot, a vízesés mögé rejtőzik. Olykor ezt a barlangot, ezt a vízesést önmagában is megtalálhatja. De akkor már az egész életét ott kell eltöltenie... Ezt mondja Stefan Zweig. I- gazat mond. A „Sakknovella“ igaz írás. Mert ezt mondja. De most magát a történetet ízlelgetem, s már másképp formálódik a kérdés. Lehetséges- e? A hitleri fasizmus foglya börtönében sakk-könyvhöz jut. Kenyérbélből figurákat gyúr, s a vallatások, a cella magányossága elől egy fekete-fehér világba menekül. Megtanulja a könyv játszmáit. Mániákusan sakkozik. Külön kis birodalmat épít magának. Gyalogok, és huszárok, vezérek és futók mind az ő alattvalói. így kerekedik felül rabtartóin. A vallatások nem vezetnek eredményre. A fogoly Amerika felé hajózik. A hajón beugratják egy játszmába a jugoszláv világbajnok ellen. A fogoly gépies tudása kezdetben lehengerli a nagymestert. A világbajnok űj változattal kísérletezik. Ez a kombináció nem szerepelt a tankönyvben. A fogoly összeomlik.. Lehetséges-e? Szabó László nemzetközi nagymester bélemegy a játékba. — Tessék kérdezni. Igyekszünk valamiképpen rendszerbe foglalni a témát. Lehetséges-e hetek, vagy esetleg hónapok leforgása alatt betanulni egy sakk-könyvet? E- lőfordulhat-e, hogy valaki rövid idő alatt mesteri tudásra tesz szert? Igaz-e Stefan Zweig „SAKKNOVELLA“ című írása „Tulajdonképpen elképzelhető. Valahogy úgy érzem, hogy a sakktudáshoz egyfajta különleges adottság szükséges. Az agy bizonyos irányú fejlettsége. Ez egyébként minden igazi specialistánál megfigyelhető. Nagy atomfizikusoknál, muzsikusoknál. Közismert dolog, hogy minden iskolában, minden osztályban akad egy-egy kitűnő tanuló, aki valamennyi tárgyból kiváló. Az ilyen rendszerint képtelen aztán valamelyik szakágban igazán maradandót nyújtani. Ha szorgalmas, akkor egy bizonyos szintig eljuthat. Ahol azonban a szakma már művészetté válik, ott okvetlenül megreked. Másrészt kétségtelen, hogy minden szakmának, minden műfajnak megvannak a maga alapvető ismeretei. Ezek nélkül még a legkiválóbb adottságokkal rendelkező művész sem juthat el semeddig. Maradjunk a sakknál. A sakk többszázesztendős múltjának meg vannak a maga történelmi periódusai. a gyerekes, ösztönös játékból a romantika korszakán át egészen a modern versenysportig. Azt hiszem, ezt a történelmi fejlődést a maga Pályafutása során minden versenyzőnek külön-külön is végig kell járnia. Közben feltétlenül meg kell ismerkedni a tudományos alapokkal. Hiába kitűnő stratéga a hadvezér, ha nincs tisztában azzal, hány katonát ültethet egy repülőgépre, vagy milyen távolságra hord e9.V ágyú. feltétlenül vereséget szenved. Talán feltételezhetjük, hogy Stefan Zweig hősé- nek agyberendezése alapvetően és messzemenően alkalmas a sakktudomány befogadására. Hozzá vehetjük feizaklatott lelkiállapotát, érzékeny ideg- rendszerét, amely sok esetben még fogékonyabbá teszi az embert. A fogoly számára létkérdés volt, hogy szinte az önkívület: határáig jusson a íábla melléit. Csakis így zárhatta ki a külső világ szörnyűségeit. Ilyen alapon elképzelhető, hogy néhány fejlődési fokot átugrott és végül képessé vált egy bizonyos típusú mesterjátékos legyőzésére. Meg lehet-e tanulni a sakk minden változatát? „Ez az, ami teljesen lehetetlen. Elég talán, ha a régi mesére utalok. A sakkjáték feltalálója jutalmul búzaszemeket kért a sahtól. Az első kockára egyet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, és így tovább, minden további kockára az előző szám kétszeresét. Bebizonyosodott: egy e- gész esztendő termése kevés lett volna, hogy kielégítse a feltaláló kívánságát. A sakkelmélet hosszú ideig csak a megnyitások tudományából állt. Ez volt a dolog egyszerűbb része. Minden játszma „alapállásból“ a „rajtkőről“ indul. A lehetséges nyitásokat meg lehet tanulni, az első tíz-tizenkét lépés sémák szerint mehet. A középjátékok, a végjátékok elméletével tulajdonképpen most kezd foglalkozni a tudomány. Itt természetesen csak elveket lehet leszögezni, hiszen a középjáték már ezer és ezer álásból indul. Mondjuk, elképzelek egy kombinációt. Hat-hét lépésnyire felépítem magamban. Mármost előfordulhat, hogy az ellenfél másként reagál, s az egész akció felborul. Aljechin mondta: „Milyen kár, hogy nem egyedül sakkozom! Az ellenfél a legragyogőbb kombinációmat: is tönkreteheti egy rossz lépéssel." Vagy itt van a legújabb probléma: hogyan válhat a pszichológia a stratégia elemévé? Ez nagy fegyver! Tál ijesztően ért %h- hez. Váratlanul belehúz a játszmába valami egészen oda nem iUőt. Gyengébb idegzetű ellenféllel szemben mindig hatásos. Az ellenfél megijed. Csapdát sejt. Bizonytalanná válik.“ Centovibsot, a világbajnokot faragatlan, durva embernek ábrázolja az író. Hiteles ez a figura? „Hiteles is, meg nem is. Kétségtelen, hogy ilyen ember létezik, és kétségtelen, hogy a sakkozó is ember. Jóképességű versenyzők között is találkozhatunk hasonlóval. Ez az a típus, akit nyugodtan nevezhetünk sakkbarbárnak. Ismerek a nemzetközi élvonalban is olyan embert, aki sakkot ebédel és sakkot vacsorázik. Ez az élete, gondolkodni sem tud másról, Emlékszem, egyszer a hivatalban megkérdezték tőle: „Milyen ember ez a Simon? Simon? Milyen ember?“ Felrezzent. „Jól játssza a vezércselt“. Nem vitás tehát, hogy van ilyen játékos. Viszont az is biztos, hogy ez a típus nem a világbajnokok típusa. Azok általában sokoldalúbb emberek. Könnyebbek, szellemesebbek. Állítom, hogy Centovics nem győzhette volna le Botvinnikot, Bronsteint, Petroszjant. Tál a maga lángoló temperamentumával, ezer i- rányba tájékozódó figyelmével, érdeklődésével a másik véglet. Tulajdonképpen ő is rendhagyó jelenség a világbajnokok kö zött. Csakhogy Tál hatéves kora óta játszik, neki valóságos feltétlen reflexévé vált a táblán való tájékozódás. Centovics világbajnokságát a magam részéről nem fogadhatom el, Javára szól, hogy végül felismeri a helyzetet és újítást alkalmaz.“ Felmerül a novella sűrűsödő, drámai légköre. A táblán merőben új helyzet alakult ki, a hős azonban kétségbeesetten és makacsul játssza a betanult változatot, melyet a könyvből tanult. Fantáziája csak ezen az egyetlen vágányon képes száguldani. „A novellának ez a részé feltétlenül igaz minden szempontból. A hős betanult égy serég változatot, más anyaga nincsen. csakis ezekkel képes dolgozni. Automata.“ Igaz-é' a „Sakknovélla?“ Tisztul a kép. A dolgok egyszerűsödnék. Igaz. Kettős igazsága nyílegyenes vágányon fut, s ezek az egyenesek a végtelenben sem találkoznak: A KEGYETLENSÉG ŐRÜLETE MINDIG ÉS MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT ELPUSZTÍTJA AZ ÉLETET? A JÁTÉK MINDIG ÉS MINDEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MEGSZÉPÍTI! Az év legjelentősebb labdarúgó eseménye természetesen a világbajnokság volt. Néhány jó mérkőzést is láttunk. Igen, — „is“. A találkozók többsége közepesnek minősíthető. Ám, ha valaki kikukkantott a világhírű Hyde-parkba, láthatott jó focit. Ingujjban, nyakkendőben, két kis kapura játszva cseleztek, loholtak itt a század futball-csillagai: Di Stefano, Puskás, Pluskal és még egynéhányan. Di Stefánonak még arra is ma radt ideje, hogy jegyzeteket készítsen, és mint sportújságíró naponta tudósítsa lapját. A. TÓTH felvételé SZAVAZZ ;,AZ ÉV LABDARÚGÓJÁRA!" SZAVAZÓLAP AZ ÚJ IFJÚSÁG KARÁCSONYI SZÁMÁNAK SPORTOLDALÁN! MIROSLAV HOLUB: PROFIK AMATŐRÖK A Madison Square Garden ama földrengés epicentruma, a- •nely rádió és tévé-hullámok képében terjed. A profiliga utolsó találkozóján vagyunk: a New York Rangers és a Toronto Maple Leafs csapatai mérkőznek. Érdekes, nem az izgatja a kedélyeket, ki győz, hanem az, hogy a newyorkiak első támadásomnak középcsatára képes-e a korongot több mint kétszer a kapuba juttatni; ezzel ugyanis megdőlne egy bizonyos torontói csatár rekordja, a newyorkt játékos pedig elnyerné az erre a célra kiírt tekintélyes értékű díjat. A jégkorong így szerfelett idegbizsergetövé válik; az eseményeknek egyébként kevés közük lenne ehhez a sportághoz. Az említett csatár el sem hagyja az utolsó harmadban a jeget, nem cserél; játékostársai valamennyi passzukat neki címzik, ám a torontói csapat hátvédei ugyanannyiszor választják el a korongtól; állandóan a nyakán lógnak, lökdösik, s még hibás átadásaik is más newyorki csatárhoz szállnak. Állandóan ül valaki a védők közül a büntetőpadon; a minden-áron-való őrzés sérüléseket is eredményez. Nálunk nagy hűhó lenne a dologból. Az itteniek teljesen természetes, törvényszerű jelenségként könyvelik el az ilyesmit: a kollektív játékkal eltelt idény után kellemesen birizgál az ilyesmi, ráadásul mindez a sportszerűség keretei között zajlik. El akarod nyerni a legjobb lövő díját? Akkor szenvedj! Szenved is. Azt a három gólt így sem lőtte be. Batta György fordítása Könnyűatlétika februárban, fedett csarnokban, kint a csarnok előtt kocsi-tenger. A baseball és atlétikai stadionok előtt néhol oly hatalmasak a parkolóhelyek, hogy ott egy kissé talán még a földkéreg is behorpad. , A vörös mezes uHsconsiniák versenyeznek a fehér mezes il- linoisiákkal. Az európai látogató nem vehet részt az általános lelkesedésben. mert a hüvelyekei és lábakat kénytelen egyfolytában átszámítani centiméterekre, és ez fejből nem megy olyan könnyen. Mellettem a Wisconsin! egyetem egyik tanára áll, és állandóan beszél, ez itt a tanítványom, amaz ott tavaly dolgozott a laboratóriumomban, ez. ciki most leverte a lécet, a jövő héten vizsgázik nálam. Volt idő, amikor orz egyetemi tanárok — mint az írásos emlékek tanúsítják — csak azért látogatták a testedző rendezvényeket, hogy megbüntessék a résztvevőket. Ez az idő itt még inkább a múlté, mint bárhol másutt. Minden versenyszám után ugyanabban a sportágban egy csomó tiszta fehérbe öltözött, versenyző lép a színre: csupa kezdő, akiket még nem soroztak be az egyetemi válogatottba. Nemegyszer jobban megtapsolják őket, mint az igazi versenyzőket. Mondjuk, udvarias taps. De az ilyen udvariasság többet jelent a legbőkezűbb káló- 'iapénznél, amelyről itt egyébként szó sem eshet. Még arról sem, hogy a versenyzők tanulmányi könnyítéseket élvezzenek. Ezek a diákok igazán, és legtöbb esetben, sportból űzik a sportot. Kedvtelésből és kötelességen felül. Ügy gondolom, hogy az, amit az,ember kedvtelésből, kötelességen felül végez, az az igazi sport. (— tó — fordítása) l I . 1 15. kép Fantomas lenyom egy gombot az asztalán. Fandor zúgást hall, a háta mögött automatikusan kinyílik az egyik ajtó, s szinte bábu- szerüen megmerevedne egy csinos nő — Lady Bettham — lép a terembe. — Fáradj közelebb, kedvesem, — inti magához Fantomas a nőt. — Bemutatom vendégünket — fordul Fandor felé. — Véle fogsz együttműködni a tökéletes ember elkészítésében, amelyhez minden a rendelkezésemre áll, kivéve az agyvelőt. Azt hiszem, barátunké alkalmas lesz erre a nemes célra. — őszintén szólva jobbat ip találhat — szól közbe Fandor, de Fantomas figyelemre sem méltatja. 16. kép Fandor immár ismerősként lépked a kastélyteremben. Fantomas ezúttal azonban újabb meglepetéssel szolgál: Fandor tökéletes másaként lép az újságíró elé. — Mit jelentsen ez? — kérdi Fandor. — Meggondoltam magam — szólal meg Fantomas. — Miért? — Nem elégszem meg azzal a cikkel, amit kénye-kedve szerint ír rólam. — 48 órát kaptam rá. Még nem készülhettem el vele. — Nem baj. Más büntetést eszeltem ki a maga számára. — Micsodát? — Rögtön meg fog tudni mindent, 17. kép Fantomas kimért, méltóságteljes mozdulattal visszailleszti : az első látogatás alkalmával használt maszkot az arcára, s kis szünet múltán megszólal: — Büntetésül ezentúl a maga képmásában fogom elkövetni, a maga szavaival élve, gaztetteimet. Fandor dühösen fölkapja a fejét, de Fantomas egyetlen in- í téssel elhaillgattatja. — Az emberek szemében maga lesz Fantomas. S hogy megbizonyosodjék minderről, e kastélyból televízión végignézheti, miként tesz szert némi ékszerre és készpénzre a — hason- ž mása.