Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-13 / 50. szám

ILL Nem tüdőm... hát hem tua 8őm, lehet-e ezt megkérdez­te? így megkérdezni? Ilyen e- gyenesen? Ennyire nyers, bár- dolatlan módon? Félrevezet ez. Van, hogy már a kérdés el­leplezi, elködösíti a valóságot. Igaz-e Stefan Zweig világhírű „Sakknovellája“? Ha így kérdezem, talán le is záródott a téma. Hogyne, igaz. Természetesen. A fasizmus mocskos és kö­nyörtelen ellenfél. Ezt mondja Stefan Zweig. És azt, hogy az egyén a maga meztelenségében nem is küzdhet meg vele. Ha kutató, bizonytalan keze nem találkozik másokéval, már el is veszett. Legfeljebb elmene­külhet. Keres egy barlangot, a vízesés mögé rejtőzik. Oly­kor ezt a barlangot, ezt a víz­esést önmagában is megtalál­hatja. De akkor már az egész életét ott kell eltöltenie... Ezt mondja Stefan Zweig. I- gazat mond. A „Sakknovella“ igaz írás. Mert ezt mondja. De most magát a történetet ízlelgetem, s már másképp for­málódik a kérdés. Lehetséges- e? A hitleri fasizmus foglya bör­tönében sakk-könyvhöz jut. Kenyérbélből figurákat gyúr, s a vallatások, a cella magányos­sága elől egy fekete-fehér vi­lágba menekül. Megtanulja a könyv játszmáit. Mániákusan sakkozik. Külön kis birodalmat épít magának. Gyalogok, és hu­szárok, vezérek és futók mind az ő alattvalói. így kerekedik felül rabtartóin. A vallatások nem vezetnek eredményre. A fogoly Amerika felé hajózik. A hajón beugratják egy játsz­mába a jugoszláv világbajnok ellen. A fogoly gépies tudása kezdetben lehengerli a nagy­mestert. A világbajnok űj vál­tozattal kísérletezik. Ez a kom­bináció nem szerepelt a tan­könyvben. A fogoly összeom­lik.. Lehetséges-e? Szabó László nemzetközi nagymester bélemegy a játék­ba. — Tessék kérdezni. Igyekszünk valamiképpen rendszerbe foglalni a témát. Lehetséges-e hetek, vagy eset­leg hónapok leforgása alatt be­tanulni egy sakk-könyvet? E- lőfordulhat-e, hogy valaki rö­vid idő alatt mesteri tudásra tesz szert? Igaz-e Stefan Zweig „SAKKNOVELLA“ című írása „Tulajdonképpen elképzelhe­tő. Valahogy úgy érzem, hogy a sakktudáshoz egyfajta külön­leges adottság szükséges. Az agy bizonyos irányú fejlettsé­ge. Ez egyébként minden igazi specialistánál megfigyelhető. Nagy atomfizikusoknál, mu­zsikusoknál. Közismert dolog, hogy minden iskolában, min­den osztályban akad egy-egy kitűnő tanuló, aki valamennyi tárgyból kiváló. Az ilyen rend­szerint képtelen aztán vala­melyik szakágban igazán ma­radandót nyújtani. Ha szorgal­mas, akkor egy bizonyos szin­tig eljuthat. Ahol azonban a szakma már művészetté válik, ott okvetlenül megreked. Más­részt kétségtelen, hogy min­den szakmának, minden műfaj­nak megvannak a maga alap­vető ismeretei. Ezek nélkül még a legkiválóbb adottságok­kal rendelkező művész sem juthat el semeddig. Maradjunk a sakknál. A sakk többszáz­esztendős múltjának meg van­nak a maga történelmi perió­dusai. a gyerekes, ösztönös játékból a romantika korsza­kán át egészen a modern ver­senysportig. Azt hiszem, ezt a történelmi fejlődést a maga Pályafutása során minden ver­senyzőnek külön-külön is vé­gig kell járnia. Közben feltét­lenül meg kell ismerkedni a tudományos alapokkal. Hiába kitűnő stratéga a hadvezér, ha nincs tisztában azzal, hány ka­tonát ültethet egy repülőgép­re, vagy milyen távolságra hord e9.V ágyú. feltétlenül vereséget szenved. Talán feltételezhet­jük, hogy Stefan Zweig hősé- nek agyberendezése alapvetően és messzemenően alkalmas a sakktudomány befogadására. Hozzá vehetjük feizaklatott lelkiállapotát, érzékeny ideg- rendszerét, amely sok esetben még fogékonyabbá teszi az em­bert. A fogoly számára létkér­dés volt, hogy szinte az önkí­vület: határáig jusson a íábla melléit. Csakis így zárhatta ki a külső világ szörnyűségeit. Ilyen alapon elképzelhető, hogy néhány fejlődési fokot átug­rott és végül képessé vált egy bizonyos típusú mesterjátékos legyőzésére. Meg lehet-e tanulni a sakk minden változatát? „Ez az, ami teljesen lehe­tetlen. Elég talán, ha a régi mesére utalok. A sakkjáték feltalálója jutalmul búzasze­meket kért a sahtól. Az első kockára egyet, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet, és így tovább, minden további kockára az előző szám kétsze­resét. Bebizonyosodott: egy e- gész esztendő termése kevés lett volna, hogy kielégítse a feltaláló kívánságát. A sakkel­mélet hosszú ideig csak a meg­nyitások tudományából állt. Ez volt a dolog egyszerűbb része. Minden játszma „alapállásból“ a „rajtkőről“ indul. A lehet­séges nyitásokat meg lehet ta­nulni, az első tíz-tizenkét lé­pés sémák szerint mehet. A középjátékok, a végjátékok el­méletével tulajdonképpen most kezd foglalkozni a tudomány. Itt természetesen csak elve­ket lehet leszögezni, hiszen a középjáték már ezer és ezer álásból indul. Mondjuk, elkép­zelek egy kombinációt. Hat-hét lépésnyire felépítem magam­ban. Mármost előfordulhat, hogy az ellenfél másként rea­gál, s az egész akció felborul. Aljechin mondta: „Milyen kár, hogy nem egyedül sakkozom! Az ellenfél a legragyogőbb kombinációmat: is tönkreteheti egy rossz lépéssel." Vagy itt van a legújabb probléma: ho­gyan válhat a pszichológia a stratégia elemévé? Ez nagy fegyver! Tál ijesztően ért %h- hez. Váratlanul belehúz a játsz­mába valami egészen oda nem iUőt. Gyengébb idegzetű ellen­féllel szemben mindig hatá­sos. Az ellenfél megijed. Csap­dát sejt. Bizonytalanná válik.“ Centovibsot, a világbajnokot faragatlan, durva embernek áb­rázolja az író. Hiteles ez a fi­gura? „Hiteles is, meg nem is. Két­ségtelen, hogy ilyen ember lé­tezik, és kétségtelen, hogy a sakkozó is ember. Jóképessé­gű versenyzők között is ta­lálkozhatunk hasonlóval. Ez az a típus, akit nyugodtan ne­vezhetünk sakkbarbárnak. Is­merek a nemzetközi élvonal­ban is olyan embert, aki sak­kot ebédel és sakkot vacso­rázik. Ez az élete, gondolkod­ni sem tud másról, Emlékszem, egyszer a hivatalban megkér­dezték tőle: „Milyen ember ez a Simon? Simon? Milyen em­ber?“ Felrezzent. „Jól játssza a vezércselt“. Nem vitás te­hát, hogy van ilyen játékos. Viszont az is biztos, hogy ez a típus nem a világbajnokok típusa. Azok általában sokolda­lúbb emberek. Könnyebbek, szellemesebbek. Állítom, hogy Centovics nem győzhette vol­na le Botvinnikot, Bronsteint, Petroszjant. Tál a maga lángoló temperamentumával, ezer i- rányba tájékozódó figyelmével, érdeklődésével a másik véglet. Tulajdonképpen ő is rendhagyó jelenség a világbajnokok kö zött. Csakhogy Tál hatéves ko­ra óta játszik, neki valóságos feltétlen reflexévé vált a táb­lán való tájékozódás. Cento­vics világbajnokságát a magam részéről nem fogadhatom el, Javára szól, hogy végül felis­meri a helyzetet és újítást al­kalmaz.“ Felmerül a novella sűrűsödő, drámai légköre. A táblán me­rőben új helyzet alakult ki, a hős azonban kétségbeesetten és makacsul játssza a betanult változatot, melyet a könyvből tanult. Fantáziája csak ezen az egyetlen vágányon képes szá­guldani. „A novellának ez a részé fel­tétlenül igaz minden szempont­ból. A hős betanult égy serég változatot, más anyaga nin­csen. csakis ezekkel képes dol­gozni. Automata.“ Igaz-é' a „Sakknovélla?“ Tisztul a kép. A dolgok egy­szerűsödnék. Igaz. Kettős igaz­sága nyílegyenes vágányon fut, s ezek az egyenesek a végte­lenben sem találkoznak: A KEGYETLENSÉG ŐRÜLETE MINDIG ÉS MINDEN KÖRÜL­MÉNYEK KÖZÖTT ELPUSZTÍT­JA AZ ÉLETET? A JÁTÉK MINDIG ÉS MINDEN KÖRÜL­MÉNYEK KÖZÖTT MEGSZÉPÍ­TI! Az év legjelentősebb lab­darúgó eseménye természe­tesen a világbajnokság volt. Néhány jó mérkőzést is lát­tunk. Igen, — „is“. A talál­kozók többsége közepesnek minősíthető. Ám, ha valaki kikukkantott a világhírű Hyde-parkba, láthatott jó focit. Ingujjban, nyakken­dőben, két kis kapura játsz­va cseleztek, loholtak itt a század futball-csillagai: Di Stefano, Puskás, Pluskal és még egynéhányan. Di Stefánonak még arra is ma radt ideje, hogy jegyzeteket készítsen, és mint sportúj­ságíró naponta tudósítsa lapját. A. TÓTH felvételé SZAVAZZ ;,AZ ÉV LABDA­RÚGÓJÁRA!" SZAVAZÓLAP AZ ÚJ IFJÚSÁG KARÁCSO­NYI SZÁMÁNAK SPORTOL­DALÁN! MIROSLAV HOLUB: PROFIK AMATŐRÖK A Madison Square Garden ama földrengés epicentruma, a- •nely rádió és tévé-hullámok képében terjed. A profiliga utolsó találkozóján vagyunk: a New York Rangers és a Toronto Maple Leafs csapatai mér­kőznek. Érdekes, nem az izgatja a kedélyeket, ki győz, hanem az, hogy a newyorkiak első támadásomnak középcsa­tára képes-e a korongot több mint kétszer a kapuba juttatni; ezzel ugyanis megdőlne egy bizonyos toron­tói csatár rekordja, a newyorkt játékos pedig elnyerné az erre a célra kiírt tekintélyes értékű díjat. A jégkorong így szerfelett idegbizsergetövé válik; az eseményeknek egyébként kevés közük lenne ehhez a sport­ághoz. Az említett csatár el sem hagyja az utolsó harmadban a jeget, nem cserél; játékostársai valamennyi passzukat neki címzik, ám a torontói csapat hátvédei ugyanannyiszor választ­ják el a korongtól; állandóan a nyakán lógnak, lökdösik, s még hibás átadásaik is más newyorki csatárhoz szállnak. Állandóan ül valaki a védők közül a büntetőpadon; a minden-áron-való őrzés sérüléseket is eredményez. Nálunk nagy hűhó lenne a dologból. Az itteniek teljesen természetes, törvényszerű jelenségként könyvelik el az ilyesmit: a kollektív játékkal eltelt idény után kellemesen birizgál az ilyesmi, ráadásul mindez a sportszerűség keretei között zajlik. El akarod nyerni a legjobb lövő díját? Akkor szenvedj! Szen­ved is. Azt a három gólt így sem lőtte be. Batta György fordítása Könnyűatlétika februárban, fedett csarnokban, kint a csar­nok előtt kocsi-tenger. A baseball és atlétikai stadionok előtt néhol oly hatalmasak a parkolóhelyek, hogy ott egy kissé ta­lán még a földkéreg is behorpad. , A vörös mezes uHsconsiniák versenyeznek a fehér mezes il- linoisiákkal. Az európai látogató nem vehet részt az általános lelkese­désben. mert a hüvelyekei és lábakat kénytelen egyfolytában átszámítani centiméterekre, és ez fejből nem megy olyan könnyen. Mellettem a Wisconsin! egyetem egyik tanára áll, és állan­dóan beszél, ez itt a tanítványom, amaz ott tavaly dolgozott a laboratóriumomban, ez. ciki most leverte a lécet, a jövő hé­ten vizsgázik nálam. Volt idő, amikor orz egyetemi tanárok — mint az írásos emlékek tanúsítják — csak azért látogatták a testedző rendezvényeket, hogy megbüntessék a résztvevőket. Ez az idő itt még inkább a múlté, mint bárhol másutt. Minden versenyszám után ugyanabban a sportágban egy cso­mó tiszta fehérbe öltözött, versenyző lép a színre: csupa kez­dő, akiket még nem soroztak be az egyetemi válogatottba. Nemegyszer jobban megtapsolják őket, mint az igazi verseny­zőket. Mondjuk, udvarias taps. De az ilyen udvariasság többet jelent a legbőkezűbb káló- 'iapénznél, amelyről itt egyébként szó sem eshet. Még arról sem, hogy a versenyzők tanulmányi könnyítéseket élvezzenek. Ezek a diákok igazán, és legtöbb esetben, sportból űzik a sportot. Kedvtelésből és kötelességen felül. Ügy gondolom, hogy az, amit az,ember kedvtelésből, kö­telességen felül végez, az az igazi sport. (— tó — fordítása) l I . 1 15. kép Fantomas lenyom egy gombot az asztalán. Fandor zúgást hall, a háta mögött automatikusan kinyílik az egyik ajtó, s szinte bábu- szerüen megmerevedne egy csinos nő — Lady Bettham — lép a terembe. — Fáradj közelebb, ked­vesem, — inti magához Fantomas a nőt. — Bemu­tatom vendégünket — for­dul Fandor felé. — Véle fogsz együttműködni a tö­kéletes ember elkészítésé­ben, amelyhez minden a rendelkezésemre áll, kivéve az agyvelőt. Azt hiszem, barátunké alkalmas lesz erre a nemes célra. — őszintén szólva jobbat ip találhat — szól közbe Fandor, de Fantomas figyelemre sem méltatja. 16. kép Fandor immár ismerősként lépked a kastélyteremben. Fantomas ezúttal azonban újabb meglepetéssel szolgál: Fandor tökéletes másaként lép az újságíró elé. — Mit jelentsen ez? — kérdi Fandor. — Meggondoltam magam — szólal meg Fantomas. — Miért? — Nem elégszem meg azzal a cikkel, amit kénye-kedve szerint ír rólam. — 48 órát kaptam rá. Még nem készülhettem el vele. — Nem baj. Más büntetést eszeltem ki a maga számára. — Micsodát? — Rögtön meg fog tudni mindent, 17. kép Fantomas kimért, méltóságteljes mozdulattal visszailleszti : az első látogatás alkalmával használt maszkot az arcára, s kis szünet múltán megszólal: — Büntetésül ezentúl a maga képmásában fogom elkövetni, a maga szavaival élve, gaztetteimet. Fandor dühösen fölkapja a fejét, de Fantomas egyetlen in- í téssel elhaillgattatja. — Az emberek szemében maga lesz Fantomas. S hogy meg­bizonyosodjék minderről, e kastélyból televízión végignézheti, miként tesz szert némi ékszerre és készpénzre a — hason- ž mása.

Next

/
Thumbnails
Contents