Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-06 / 49. szám
— ötvenkét kiló voltam, amikor vérhassal Hazajöttem a Hadifogságból: csak árnyéka önmagámnak... Képzelheti, hogyan néztem ki... De nem is erről akarok beszélni, a hadifogságban sehol sem etetik az embereket madártejjel vagy paprikás csirkével... Orvoshoz mentem, hogy segítsen rajtam... Ő azt mondta, hogy sztreptomicinnel rendbehoz'. Csakhogy háború utáji 1- lyesmit nem lehetett megkapni akármelyik sarki patikában, tudja, hiszen már akkor maga is majdnem felnőtt volt! Az orvosok még a saját zsebükre dolgoztak... Tizenkétezer korona egy injekció! Igen, jól hallotta — tizenkétezer... Apám hetvenezer koronát fizetett ki a doktor úrnak, pedig a drága orvosság hatása csak nem akart megmutatkozni... A- pám szegény ember volt, de mindent megtett értem... Rám költötte minden pénzecskéjét. Elúszott a tehén, a gyalupad meg az a kis telek is, amit nekem vásárolt, hogy legyen hol építkeznem, ha megnősülök valamikor... De hát, első az egészség! — Nem segít az a mis-mas orvosság, Guszti!... Kár arra a pénzt kidobálni! — Hát akkor mi segít, Mari néni? — Megmondom én, fiam... Igyál meg naponta égy fél liter jó pálinkát... Az majd rendbehozza a gyomrod meg a beleid.... Hallgass rám! Hát így is történt. Megfogadtam a szomszédasszony tanácsát. Minden nap megittam a pálinka adagomat és valóban rendbe is jöttem! De amennyire, hogy egy év múlva már újra kilencven kilós voltam, mint azelőtt... Ezt nem azért mondom, mintha minden beteg embernek a- jánlanám a pálinkát. Lehet, hogy mégiscsak a sztreptomicfn segített, lehet, hogy a pálinka nélkül is meggyógyultam volna... Csak azért említettem, hogy megmagyarázzam magának, miért és hogyan szoktam rá a pálinkára... Újra erős, egészséges ember voltam, aki egyre jobban rajta felejtette a szemét a lányokon meg az asszonyokon. — Nősülj meg fiam! — mondta az apám. — Ez a dolgok rendje. Azután maid csak lesz valahogyan! Megnősültem és van most szép házam, égy darabka szólóm meg minden, ami egy mai háztartáshoz tartozik... Még két olyan lányom, hogy még olyanokat biztosan nem látott... Az egyik szakasztott, mint én... Majd megbolondul a sportért, a másik meg egészen az anyja... De tessék csak eljönni hozzánk! Már a harmadik liter bort issza, csillog a szeme, kfplrosó» Egy pohár sörre tértem he a púchovi vendéglőbe. Amíg türelmetlenül vártam a fehéren habzó sárga folyadékot, egy tagbaszakadt középkorú férfi telepedett az asztalomhoz. Beszédes ember volt az asztattárs. Sok egyéb között azt is emlegette, hogy jó pár évei dolgozott az ifjúsági duzzasztógát építésén, mint lövészmester. Annak idején sok fiatal brigádos szorgoskodott a keze alatt. Jól is haladt a munka, amíg az a fránya ásványvíz álljt nem parancsolt. — A zárógép pilléreinek az étlapjait kezdtük ásni a Vág medre alatt — kezdte mesélni. — Az egyik emberem lakodalomban volt vasárnap és alaposan felöntött a garatra. Égett a pokol, s így kegyetlen szomjúságot érzett a keszonban dolgozó fiatalember. Sóvárgó szemekkel figyelte hát a fel-fel - buggyanó vizet, amelyből tiltva volt az ivás. Végül nem bírt ellenállni a kísértésnek és merített belőle a markával. Kissé különös volt a víz, de Stevonak ízlett. Üjból mert hát és végül teleszívta magát. Alig telt el egy röpke idő, megszűnt a legény gyomorégése. A csodás vízből aztán haza is vitt a fiú és társai. Az otthoniak is dicsérgették. Igenám, de a békésen csobogó forrás egy szép napon feltört és vagy 30 méter magasságba szöketlt. Akkor aztán főtt a feje a mérnököknek. Vizsgálgatni kezdték a víz összetételét. Kiderült, hogy az erősen szénsavas víz idővel szétmarná a legerősebb betont is. Kém volt hát más mód, mint elvezetni az ásványvizet, aztán folytatnt az építkezést. — Amikor feltört a víz, olyan volt a részlegünk, mint a búcsújáróhely — folytatja az emlékezését Vrábel. — Az ott dolgozó sokezer fiatal órákig gyönyörködött a napfényben fürdő szökökútban. Különösen a bratislavai orvosi fakultás tanárai és hallgatói voltak izgatottak. Egyiket közülük itt is fogta az ásványvíz és most a nimnicai fürdő főorvosa. MUDr. Vajda József rendelője előtt a gyógykezelésre érkezők várakoztak. Jó órányiba került, míg megvizsgálta őket, s aztán szót válthattunk. — Tanársegéd voltam az orvosi fakultáson, s egyben az ifjúsági szervezet vezetője is, amikor a CS1SZ Központ védnökséget vállalt a Púchov melletti vízierőmü építése fölött, — emlékezett vissza a negyven év körüli, barátságos arcú főorvos. — A CSISZ Központ felhívására ezrével jelentkeztek a fiatalok. Természetesen, ahol emberek vannak, ott az orvos is szükséges. így kerültem oda, és az egészségügyi szolgálatolt főleg az utolsó éves főiskolásokkal láttuk el. Ment is minden simán, amíg fel nem tört az ásványvíz. Az aztán valameny- nyiünket izgalomba hozott. Türelmetlenül vártuk, a víz elemzésének az eredményét. Amikor kiderült, hogy kitűnő ásványvízről van szó, amely egyebek mellett aránylag nagymennyiségű jódot is tartalmaz, felötlött bennem a gondolat, mi lenne, ha az ifjúsági duzzasztógát mellett fürdőhelyet létesítenénk ? — És az illetékesek? — Eleinte nem nagyon pártfogolták a javaslatot. Mi azonban addig kilincseltünk, míg megértésre nem találtunk. — Az érveik? — Első a kitűnő összetételű ásványvíz, amely a kutatások és a feltörő víz mennyisége alapján korlátlan mennyiségben van. A másik, hogy kellemes az éghajlat a déli fekvésű hegyoldalon. Télen nincs túl hideg, nyáron sem kell különösebb kánikulával számolni. A környéken hatalmas kiterjedésű tü- és lomblevelű erdők vannak, amelyek ózondússá teszik a levegőt. S aztán volt még egy véletlen, amely lényegesen elősegítette az ügyünket. Az erőmű építésének befejezése után üresen maradtak a dolgozók számára épített korszerű blokkok. N, LÄSZLÖ ENDRE: AZ APA SEM KUTYA dik az arca, néha magázás helvett letegez, de egyébként egyáltalán nem venni észre a beszédén, hogy ivott... — Pálinkát már régen nem iszom... Minek venném az i- talt üzletben, mikor van salát szőlőm... Minden nap megiszom az adagomat, az asszony pöröi is érte eleget, de engem rtiég soha részegen nem látott senki! Ezt már az utcán mondja. Reszéi-beszél, értelmesen és összefüggően, egyáltalán nem tántorog. Vasszervezete lehet, hogy ennyi ital nem árt meg neki.-O— Mit röhögsz olyan bután? — JVe beszélj össze annyi marhaságot! ' — Folyton csak iszol! — Nem merek idehozni senkit. mert azonnal bemutatkozol! így beszélnék ezzel az apával á leányai, akiket ő annyira isteníf... Akikért minden áldözaf* ra kész volt... Az egyiket már kitaníttatta, a másik jövőre érettségizik... Pedig ez a férfi legfeljebb csak csendesen mosolygott és egyáltalán nem láttam röhög» ni!... Pedig ez a férfi nagyon értelmesen beszélt és nem hallottam tőle semmiféle marha» ságot... Igaz, hogy elég gyakran ürítgette a poharát, de a részegség egyáltalán nem látszott rajta... A leányok anyja pedig közben szorgalmasan kötött, egyáltalán nem szólt rá a csemetéire* hogy ne merjenek így beszélni az apjukkal!... Pedig tanítónő, gyerekeket tanít és nevel a helyes viselkedésre Is!... Vajon hogyan neveli azokat a gyerekeket, ha a saját leányait nem tudta megnevelnt? — teszem fel magamnak a kérdést. Figyelem ezt a négy embert: az apát, aki rajong a családjáért, az anyát, aki közönyösen hallgatja a beszélgetésünket, s közben ő is egyre csipkelődik, és a két neveletlen leányt. A lányok tovább sértegetik az apjukat: — Az apa így — Az apa úgy...! — Az apa ilyen — Az apa olyan...! — Az apa buta... Az apa részeges... Az apa miatt szégyenkezni kell!... Az apa nem tud ja* mit beszél!... — Apa, fogd be a szád!... Apa, azonnal hallgass el!:... Most már csak férfit figyelem, nem dühödik-e fel?... De nem, csak mosolyog szelíden: — Na, nem megmondtam?... Ugye, milyen két stramm leányom van?... Ez a nagyobb szájú szakasztott olyan, mint én vagyok! Szóval az apa miatt szégyenkeznetek kell? Te nagyobbik, akkor nem szégyenkezel, ami kor a pénzét elfogadod?... Amikor az apád pénzéből vásárolsz magadnak, holott már te is pénzt keresel? Te kisebbik, eddig még egy fillért sem hoztál a házhoz, csak minden nap viszel! Hogy mersz így beszélni az apáddal? Nem miatta kell szégyenkeznetek — neki k ell miattatok! Neki kellene, és főként a feleségének!... Ne ki kevés az ideje, későn jár haza a munkából, de a felesége van együtt több ideig a leánya ival! S a három nő nevetségessé teszi a férjei és az apát! Mi lenne, ha ezt a csupaizom embert elfutn á a méreg és kiosztana a három „höigy“-nel{ fejenként egy-egy nyaklevest?... ‘Azt hiszem, kissé csodálkoznának, azután magukba száll» nának és egy kettőre helyreállna az apai tekintély! De főhősünk egyelőre mosolygó és türelmes... — Ők hárman vannak, én meg csak egyedül? Mit tegyek velük? — kérdi nevetve. Az anyán nem is nagyon csodálkozom, talán úgy érzi, hogy rangján alul ment férjhez, ez» ért enged meg magának és a leányainak mindent!... Inkább az az érzésem, hogy a leányolc a hibásak!... Elég nagyok már arra, hogy tiszteljék apjukban az apát, a becsületes munkást? Most „szégyenkeznek az apjuk miatt“! Mi lesz akkor, ha majd udvarló jön a házhoz ? Majd ha az meghallja, hogyan beszélnek $'» zek a leányok az apjukkal? Azt hiszem, nagyon meggondolja, hogy másodszor eljöjjön-! ebbe a leányos házba! A férfi kikísér. Búcsúzunk egymástól: Ugyö mondtam, milyen két stramm leányom van?... Jöjjön el hozzánk máskor is... fkf 'Jiw« — Mikor nyílt meg a fürdő? — Ezerküencszázötvenküenc nyarán jöttek az első betegeik. Hatvan ággyal kezdtünk, s ma már kétszáznegyvenhét van. Jövőre még hatvannal bővítjük a fekvőhelyek számát. — Mügén betegségeket gyógyítanak? — Egyelőre főleg a felső légcső megbetegedések kezelésére vagyunk berendezve. Természetesen gyógyítjuk a reumatikus szívbetegségeket, a gyakran tüdőgyulladásban szenvedőket és asztmásokat is. A legutóbbi vizsgálatok alapján gyomor és bélbetegségeket is kezelhetünk majd a jövőben. — Sok fiatalt is láttam itt. — Tizenegy és tizennyolc év között nyolcvanon váltják egymást havonként. Őket főleg reumatikus szívbetegségre, magas vérnyomásra és gyakori légcsőgyulladásra kezeljük. — Külföldiek? — Egyre nagyobb az érdeklődés a fürdő iránti Voltak itt már gyógykezelésen Kanadából, Ausztriából és más országokból. Érdeklődés lenne, de ahhoz, hogy a legigényesebb külföldi is elégedetten távozzon, még sok mindem kell építenünk. Sajnos, ezt nehezen akarják megértem a feletteseink, s így nagyon lassú ütemű az építkezés. — így hát a harcnak nincs vége? — Most kezdődik csak igazán. Még szerencse, hogy a járási szervek a legmesszebbmenöen támogatnák. De mögöttünk állnak a környékbeli üzemek is, (kiknek jól jön, hogy a munkásaikat a közelben gyógykezelik. — S nem kívánkozik vissza Bratislavába? — Ezt kérdezték tőlem a barátaim az elmúlt évben, amikor a gátépítés megkezdésének tizenötödik évfordulóján találkoztunk. Kissé meglepte őket a válaszóm. „Én már idevalósi vagyok. A másfél évtized alatt minden hozzámnőtt, ide köt. E vidék lányát választottam életpárul és itt született négy gyermekünk. Ügy érzem, örökre itt rekedtem". Körülnéztünk a fürdőn. A duzzasztógát húszmilliónyi köbméter vize alig néhány tíz méternyire csillogott az augusztusi napfényben. A víz tükrén csónakok siklottak, vízibicikli pe- dállját taposták jókedélyü fiatalok. A sétahajó is ott kanyarodott nem messze a vizen, a legnagyobb urat megzabolázó gátnál. A gyógykezelésen lévő fiatalok az ott eltöltött idő alatt sokat hallanak arról, hogy az előttük élő generáció milyen körülmények között élt, dolgozott « gigászt építkezésen. A losonci Kiss Bábért, az almágyi Sztuhnyík Barna, az apácasza- kállasi Beke Lajos, a prágai Kučera Vlado és a többezer fiatal, aki a festőién szép vidéken eltöltött néhány hetet, büszkén gondol elődeire, akiknek akaratereje, kitartása csodákat müveit. Kulturális lehetőség is egyre több van a vízierőmü partján. A szabadtéri színpadon gyakran vetítenek filmet. De neves művészek is többször szerepelnek a fürdőhelyen. A kirándulók, szórakozni vágyók egész sor nevezetességgel találkoznak a környéken. Meglepően gazdag könyvtárat találunk itt. Mintegy százötven kötetnyi magyar könyv is sorakozik a polcokon. A látottak, hallottak azt igazolják hát, hogy ha az időjárás nem mostoha, kellemes, felejthetetlen heteket töltenek a beutaltak, a mesterségesen eltorlaszolt nagy tó partján, amelynek selymes vizében fürödnek a kéklő hegyek, a tornyosuló felhők és a szemközt lévő falu katonásan sorakozó házai. A régi viskók helyén most a fújdogáló szellő fodrozza a vizet, amely örökre eltakarta az itt élő emberek nyomorúságos fészkeit. TÓTH DEZSŐ Az ifjúsági duzzasztógát szülöttje Festőién szép helyen van Szlovákia legfiatalabb fürdőhelye. Dr. Qlasa a fürdő egyik tehetséges orvosa a beteg vérnyomását méri. A fürdő főorvosa, MUDr. Vajda József az ifjúsági duzzasztó- gát egyik lelkes építője örökre eljegyezte magát a festői tájjal és itt neveli cseperedő gyermekeit. Tardoskedd a Nyugatszlovákiai kerületben az Érsekújvári járás egyik legnagyobb községe. Ebben a községben nagyszabású ünnepség zajlott le. Találkoztak azok, akik 30 évvel ezelőtt maradtak ki az iskola padjaiból. Öröm sugárzott a szemekből a találkozó első pillanataiban. Sokan az utolsó csengetés után csak most találkoztak újra, sokan elkerültek Magyarországra, illetve országunk már tájaira. De a szív, a baráti, illetve diákszeretet ezen a napon nem ismert határt, összejöttek a régi diákok, és elbeszélgettek jelenükről, múlt. jukről. Reggel óta készült a lakos-' ság erre az ünnepségre. Mindenki jól tudta, hogy falunk ezen a napon ünnepséget rendez, amelyre eddig a falu történetében még nem volt példa. A szervezési munkáért tisztelet és megbecsülés jár Borbély Dezsőnek, a HNB elnökének. Nap mint nap újabb és újabb akadályok merültek fel a szervezés körül. Hiszen a községben élő osztálytársak, barátok meghívásáról volt itt szó, de iőnéhány olyan barátról is. akik Magyarországon laknak. A község lakossága büszke volt arra, hogy újra láthatta Tardoskeddi találkozó szülötteit. Délután kettőt mutatott az ra, amikor a sportpályán lévő klubhelyiségben megkezdődött az ünnepség. Az egész falu népe lázban volt, mindenki együtt szeretett volna ünnepelni az ünnepeitekkel. Ezekben az órákban 1500—2000 ember szorongott az utcákon és várta, hogy megjelenjenek az ünnepeitek. A találkozóról azonban hiányoztak azok az osztálytársak, akik eltávoztak -az élők sorából. Ketten hősihalált haltak, hatan pedig természetes halállal távoztak el közülük. A sportpályán rendezett ünnepélyes aktus után következett az ünnepség legmeghatőbb része. Zárt sorokban vonult az ünneplő közönség, hogy a'régn baráti szeretettel köszöntsék azokat, akiket a sors már kiszakított soraikból. Az eqész falu kivonult a hősök szobrához, majd a temetőbe. Minden osztálytárs sírhalmára koszorút helyezte el. Sokan sírtak, hiszen feleségek, gyermekek álltak a sírhalmoknál, hogy még' egyszer búcsút vegyenek azoktól, akikéi a legjobban szerettek és becsültek. Véget ért a találkozó szomorú része. A temetőből vissza- jövet meglátogatták a régi tanulók az iskolát, elbeszélget» tek tanítójukkal a régi szép emlékekről. Este a közös vacsora mellett tovább folyt a baráti beszélgetés, azután reg- qelig szólt a zene, szórakoztak, de búcsúzóul mindenki ajkát a következő mondat hagyta el: Viszontlátásra barátaim osztálytársaim 5 év múlva. A teljes sikert semmi sem tükrözi jobban, mint az, hogy ezentúl minden 5 évben találkoznak majd. Cz. L
