Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-29 / 48. szám
mikor nemrégiben Bü« A dapest közelében Fó- ton, a Gyermekvárosban töltöttünk néhány felejthetetlen napot — egyben meglátogattuk Aszódon a Művelődésügyi Minisztérium mellett működő 2-es számú Fiú-Nevelőintézetet is. Napsugaras vasárnap délután volt. Annak ellenére, hogy bejelentés nélkül érkeztünk, az intézet igazgatója. Eperjesi Ernő elvtárs szívesen fogadott és készségesen informált bennünket az intézetről, amely ebben a minőségben egyike a legrégebbieknek Magyarországon (1882-ben alapították), és megmutatta az egyes részlegeket, eleget téve kíváncsiságunknak. Különösen egynéhány neveléspedagógiai kérdés ragadta meg figyelmünket és az az igyekezet, hogy az intézet minden n¥dékéböl — tehát a fiatalkorú bűnözőkből — becsületes és dolgos polgárokat neveljenek. Háromszáz fiú él itt, akik különböző kihágások miatt kerültek a hüs falak közé. Feltűntek a tetszetősen berendezett helyiségek és a szépen ápolt park, melyet a növendékek tartanak rendben. Az áldozatkész nevelök okos arca és a növendékek kissé szomorúbb. tisztelettudó és szerény arca egyaránt lekötötte figyelmünket. De különösen a nevelés jól átgondolt szocialista a- lapelemei, amelyek a bizalom és az emberi közeledésen alapulnak, ezekkel a 14-18 éves fiúkkal szemben... de a budapesti eloszI tó-otthonból kerülnek a fiúk. Ott már két-három hónap a- latt átestek egy bizonyos pedagógiai-pszichológiai megfigyelésen és ennek alapján osztják be őket a különböző intézetekbe. Magyar- országon hat ilyen intézet van — mindegyik más specializá- cióval. A 2-es számú Fiú Nevelőintézetbe elégséges előmenetelő dáikok kerülnek. Ebből a csoportból azután ismét különválasztják a jobbakat és a gyengébbeket és kisebb kollektívákba csoportosítva beosztják metléiuk a nevelőket. Az idekerült gyermekek idegrendszerében nagyohbára zavarok mutatkoznak. Vannak közöttük e- gyesek. akik mindenáron ki a- karnck tűnni a többi közül — bármilyen áron is. Vannak azután teljesen pesszimisták — életcél nélkül. Tehát bonyolult zavarokról van szó. A fiúkat saját érdekükben különböző nevelöhatású munkacsoportokba osztják be. Egy nevelőre a- ránylag sok gyermek, — azaz 25 fiú jut (nálunk csak 12), és szolgálati idejük harminchat óra (nálunk csak 30 óra). A Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériuma rövid időn belül csökkenti majd a növendékek egy nevelőre e- ső számát. A nevelés legfőbb célja, hogy a növendékeknek visszaadják emberi méltóságukat, „lábra állítsák” őket, hogy a társadalom hasznos tagjaivá váljanak. A legfontosabb személy az intézetben természetesen a nevelő és a tanító. Csakis a pedagógiai szaklapok hirdette pályázat útján választanak a jelentkezők közül. így sokkal több lehetőségük van kvalitásos és tapasztalt pedagógusok között választani. Munkájuk igényessége visszatükröződik a fizetésükön is. Az a- Iapfizetéshez havi 500 forint pótlék járul és az éjjeli szolgálatokat külön díjazzák. Ösz- szesen 14 nevelője van az intézetnek. 7 tanítója, 25 szaktanítója és műhelymestere: lakatos. esztergályos, kovács, víz- és villanyszerelő, asztalos, festő és mázoló, cipész, szabó, kőműves, kertész és hegesztő. A fiúknak tehát van rá lehetőségük, hogy ezekben a szakmákban képesítést nyerjenek és még ráadásul letehessék a sofőrvizsgát, amely tulajdonképpen szintén foglalkozásszámba vehető. A harmadik évfolyamban, ha a növendék otthoni környezete megfelelő, akkor már abban az üzemben dolgozhat, amellyel előre megkötötte az egyezséget. Ha ézek a feltételek hiányzanak, akkor a' tanonc-évekeť az intézetben tölti és ott szerzi meg a képesítését. Részünkre nagyon érdekes volt megfigyelni, hogyan bánnak ezekkel a fiatalkorú „bűnözőkkel". Személyes problémáikat nem a szociális dolgozó oldja meg. Erre külön pedagógust jelölnek ki, aki az üzemekkel tart fenn kapcsolatot és a növendékek családi és magánéletét egyengeti. Például: a szülőkkel való kapcsolatot, vagy ha nincsenek, a közeli hozzátartozókkal, összeköttetésben áll a katonasággal és különböző katonai alakulatokkal, segít a fiúknak egyenként és egyénileg megoldani személyes problémáikat, köny- nyiteni gondjaikon és rámutat a jövő lehetőségeire is. Hogy ez a munkakör mennyire fontos és mennyire széleskörű, az már abból is kitűnik, hogy a Magyar Népköztársaság Művelődésügyi Minisztériuma mellett — ahogyan bennünket E- perjesi elvtárs informált — egy külön csak ezzel a problematikával foglalkozó csoportot a- karnak létesíteni, amely csoport mind a hat intézet növendékeinek problémáit lesz hivatott megoldani. * ppen ezért érdemes E megfigyelni, hogy mi-1 lyen konkrét feladata van az intézet pedagógusának. A növendék intézeti ideje alatt meglátogatja a szülőket, vagy a közeli hozzátartozókat és igyekszik köztük a rokoni kapcsolatot fenntartani, ha lehet még elmélyíteni. Törődik azzal, hogy a szülők ne zárkózzanak el fiűk elől, segít a fiúknak személyes problémáikat megoldani. A növendékekkel szoros kapcsolatban marad és figyeli fejlődésüket akkor is, amikor már elhagyták az intézetet. Három hónappal azután, hogy kikerültek az intézet falai közül, írásban felveszi velük a kapcsolatot. Ha nem jön válasz — személyesen néz utána a volt növendéknek. Ezután már rendszeressé — havonta átlag egyszer — válik a levelezés. A testileg és lelkileg egyaránt fejlett' és egészséges fiúkat az intézet elhagyása után felveszik a rendes katonai szolgálatra, néha még idő előtt is. Különösen a- zokat. akiknél nincs meg annak a biztosítéka, hogy továbbra is'jó kezekben maradnak, a-* hol a családi kör vagy a munkakörülmények nem nyújtanak további megfelelő nevelést. A pedagógus a katonai szervekkel is kapcsolatot tart fenn, sőt az intézet még a katonai szerveket is befolyásolja olyan értelemben. hogy olyan helyre kerüljön a volt növendék, amilyen szakmához az intézetben különösebb érdeklődést mutatott. Például a motoristákat' a motorizált egységekhez, a modellezőket a repülőkhöz, és így tovább. Aszódon minden iskolaév végén találkozót rendeznek a volt növendékek számára. Ilyen alkalmakkor bankettet rendeznek, kellemes beszélgetéseket szerveznek, különböző szórakoztató műsorokat, kultúr- és sportvetélkedőt rendeznek. Törődnek azzal, hogy a műsor tarka és érdekes legyen. A növendékek rendszerint szüleikkel együtt, a nősek feleségükkel és gyermekeikkel vesznek részt ezen a találkozón. A pedagógus sokat utazik — számításuk szerint egy iskolaév leforgása alatt körülbelül 200 utat abszolvál. Látogatja a szülőket, rokonokat, katonai alakulatokat;, stb. Az itt végzet fiúk közül az életben átlag 70-75 százalék boldogul. Van olyan évfolyam is, amelyből csak 60 százalék. de viszont olyan is van. amelynek 80 százaléka helyezkedik el a normális életben. És ezek nemcsak a találkozókra jönnek el, hanem szívesen ellátogatnak máskor is az intézetbe, kicsit körülnézni és mindig újból köszönetét mondani a nevelőknek, amit értük tettek. És ez a legnagyobb elismerés a nevelők számára. Több növendék viszont sosem tudja elfelejteni, hogy az intézetbe tulajdonképpen a rendőrség juttatta őket — és ez eleve bizonyos ellenséges érzést vált ki bennük az intézettel szemben. Prmészetesen szökéT sek is előfordulnak. Különösen az intézeti évek első idejében; évekkel ezelőtt, ha így növendék megszökött. kézrekerítése után azonnal a fogházba vándorolt. 1962 júliusában azonban változtattak ezen a törvényen. Az új törvény szerint semmiféle büntetéssel nem sújtják a szökést. — a hangsúlyt a nevelés más módjára kell helyezni. Ennek az volt a következménye, hogy míg januártól júliusig csak 8 növendék, addig júliustól decemberig már 80 növendék szökött meg. Tehát tízszer annyi. Ma már ez a szökési kvóta állandósult és körülbelül a növendékek 10 százaléka kísérli meg a „meglógást“. Mint ahogy az egész világon, úgy Magyarországon is emelkedik a válások száma. A gyermekotthonok és intézetek lakóinak 70 százaléka zilált családi körülmények közül — válás. alkoholizmus — kerül ki. A gyermek nevelése ilyen e- setben sokkal bonyolultabb, mint a rendezett családi élet keretén belül. Sokkal több fáradságot, türelmet és tudást igényel. Így van ez Aszódon is. Ezért fordítanak nagyobb figyelmet a gyermekek és a szülök kapcsolatára. Ez tulajdonképpen az első lépés, a nevelő-hatás kezdete. Nemrégen például ilyen eset fordult elő: Egv közismert budapesti kórházi orvos fia bűncselekményt követett el. Aszódra került. A fiú hosszú ideig nagyon ma- gábazárkózott, nyers és komrr volt. Amikor egy idő elteltével a nevelő megnyerte a bizalmát, rájött, hogy tulajdonképpen mi okozta a fiúnál ezt az állapotot. A gyerek tudniillik nagyon hamar megbánta tettét, de az apja kijelentette, hogy az é- letben többé nem akarja látni, mert szégyenkeznie kell miatta. Ez az elidegenedés” az apjától, ez bántotta a legjobban. Az intézet igazgatója. Eperjesi elvtárs azután párszor személyesen látogatta meg az apját és fárasztó viták után mégis sikerült visszaállítania a családi kapcsolatot. Ma az apa rendszeresen látogatja a fiát és valószínű, hogy a gyereket idő előtt fogják elbocsátani az intézetből. Ilyen esetekben, a- mikor mind a családban, mind a növendék részéről megvan a százszázalékos biztosíték, hogy a növendék a helyes úton marad, az intézet a kitűzött határidő előtt is elbocsáthatja növendékét”. Megkérdeztük, milyen problémák vannak a fiúk elhelyezésével az üzemekben, a munkahelyeken, nincs-e az üzemeknek vagy a kollektíváknak kifogásuk a fiúk ellen, nem hiánvzik-e a bizalom, mint némely esetben nálunk. A válasz valóban nagyon érdekes. Ilyen problémáik nincsenek. Azért nincsenek, mert az üzemek, a- hol neveltjeiket elhelyezik nem tudják, hogy a fiúk „javítóintézetben“ voltak. A bizonyítványaikon tudniillik nincs feltüntetve, hogy hol kapták. A mesterlevélen, a bélyegzőn ez a felirat van: ilyen és ilyen számú szaktanintézet, ilyen és i- lyen járás. A nemzeti bizottságokon csak a nyilvántartás miatt vannak vezetve, amit teljesen formai dolognak tekintenek. Az üzembe, ahol majd a volt növendék dolgozik, csakis a pártszervezet elnökének jelentik be. hogy ki lesz az új munkaerő, hogy jobban ügyelhessen arra, hogy a fiú olyan kollektívába kerüljön, amilyen neki megfelel és hogy idejében segíthessen a munka körül a- kadó problémák megoldásában. Nehogy véletlenül egy rossz kollektíva tönkre tehesse hösz- szú évek fáradságos munkájának eredményét... És ha a növendék a rendes katonai szolgálatot teljesíti, akkor sem tudja meg senkisem az alakulat parancsnokától, hogy honnan jött. A nevelők, mikor elbúcsúznak növendékeiktől, nyíltan megmondják nekik, hogy sehol ne említsék meg, hogy honnan jöttek, egyben biztosítják őket arról, hogy tőlük sem fogja soha senki megtudni. Mindennek igen súlyos pszichológiai és erkölcsi jelentősége van a fiúk további fejlődésében és végül a társadalom számára is. Az a legfontosabb, hogy a növendékből derék, becsületes és dolgos polgár váljék, nehogy egy bűncselekmény miatt kiközösítsék az emberi társadalomból, nehogy megöljék benne azt, ami jó: az Embert... íövendéket az intézetA böl ünnepélyes keretek közt bocsátják el. Ilyenkor meghívják a növendék köz- ‘ vetlen felettesét: a tanítót, nevelőt és a mestert — az igazgatóhoz. Ezen a napon először ül közöttük a növendék mint egyenrangú partner, először kínálják meg cigarettával, (ami a fiúknál ebben a korban igen sokat jelent) úgy társalognak vele, mint egyenrangú polgárral, megbeszélik jövőjét, elhelyezkedését és további életét. Ez .az elbocsátás nem adminisztráció és nem bürokrácia... Egyike a legkomolyabb és legjelentőségteljesebb pedagógiai elveknek a növendékek megjutalmazása a büntetések kimérése. Az embert helyesen megítélni — amúgyis művészet. Különösen a nevelésben, ezek nem kicsiségek... Aszódon különösen széles skáláját ismerik a jutalmazásnak és büntetéseknek egyaránt. A szülői látogatási nem tekintik jutalomnak — ez az intézet érdeke is. Havonta írásban küldik a szülőknek az engedélyt fiuk meglátogatására. Ez a nap minden hónap első vasárnapjára esik. Ha nem jöttek el a szülők, azonnal u- tánanéznék, hogy mi tartotta vissza őket. Ha megindokolják távolmaradásukat — ezt tudomásul veszik. A többieknél megteszik a kellő lépésekét — a pedagógus személyesén keresi fel őket. Ha pedig minden fáradozás ellenére sem sikerül a kapcsolatot megteremteni szülő és gyermek között, akkor igyekeznek a növendéknek kárpótlást nyújtani a kollektíva keretén belül. Ha a fiú az intézetben való tartóz« kodása alatt rossz fát tesz a tűzre — azt nem közük a szü» lökkel — elintézik egyedül is a dolgot. Ha a növendék családi Iá« togatásra mehet — ami már jutaiomszámba megy, nem kell a rendőrségen jelentkezni?, mint ahogy az nálunk előírás. Az intézetnék, — ahogyan az igazgató elvtárs mondta, — van elég más lehetősége és útja. hogy megállapíthassa, hogyan viselkedett otthon a növendék és hogy egyáltalában otthon volt-e. Elsősorban azért, mert a szülőkkel állandó kapcsolat« ban vannak. Milyen tehát az a jutalóm, vagy az az előny, amelyet az intézet növendékeinek nyújthat? A szorgalom, érdekeltség foka, az egyéniség és a maga« viselet szerint, a növendék né« gyedévenként egy szombat« vasárnap szabadságot kaphat. Az aszódi lakosság már hozzá« iuk szokott, a fiúk nem visel« kednek kint kirívóan. Épp el« lenkezőleg, nagyon rendesen viselkednek, mert tudják, hogy a legkisebb kihágás ellenük [ordítaná a közvélemény han« gulatát. Karácsonyra 10 nap szabadságot kaphatnak és a nagy szünidőben 21 napot. A legjobbak eljuthatnak a bala« toni sátortáborba, ahová szü« leik csomagot is küldhetnek nekik. A jutalmazások közé tartozik még a kulturális és sportversenyeken vaió részvé« tel is, a TV-nézés, a moziba járás. üntetésnék számít a B szabadságok beszün« tetése, a csomagok és levelek betiltása, a kultúr- és sportren« dezvények látogatása, a szülői látogatás betiltása (éz a büntetés csak egyszeri le« hét. azután más formáját vá« lasztják a büntetésnek). Alap« jában véve ez az előnyök és á jutalmazások korlátozása.-0Legalapvetőbb elve a peda« gógiai nevelőmunkának a nö« vendékbe vetett teljes bizalom és a hit abban, hogy megjavul majd. Ez az élv irányítja legelső« sorban a 2-és számú Fiú-Nevelőintézet dolgozóit Aszódon. Fordította: —si— A 200 ezer tonna űrtartalmú, Idemicu Maru nevű japán hajó a világ legnagyobb hajója. Két hónappal ezelőtt indult prőbaútra. A hajó személyzete scak 32 emberből áll, mert tél« jesen önműködő a berendezése. „A gyermekek nevelése a legkomolyabb, a legegyszerűbb és a legöszintébb hangnemet követeli meg.“ A. S. Makarenko v ANTON KURINA:
