Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-15 / 46. szám

mm ILL BALCZÓ Hogyan mutathatnánk be a 'világbajnokot, ezt a különös fiút, a leggyilkosabb sportág­nak e csendes, szótlan császá­rát? A részigazságok talán felvillantják a valóság egy-egy éremét, az egészről azonban álig mondanak valamit. Márpe­dig Balczó András egész em­ber. Le lehet írni a külsejét. Keskeny, száraz fejét, csontos figuráját, amely válltól bokáig szakadatlanul keskenyedik, mintha egyenesen úgy terem­tődött volna, hogy szélnek, víz­nek a legkisebb ellenállást nyújtsa. A jobb térde belül ö- rökké sebes, talán még lovagol­ni szeret a legkevésbé. De hát ezek a külsőségek, s a külső­ségek még senkinek sem ter­mettek aranyakat. Ott van a tehetsége. Ehhez foghatót ma­napság — Clarkét, Jazyt, sőt Schollandert is beleértve — senki sem mondhat magáénak é föld kerekén. Az öttusázás világbajnoka legalább három szakágban is kiemelkedő klasszissá válhatna, ha bármi­kor eszébe jutna, hogy specia­lizálódjék. De hát a tehetség többé-kevésbé idealista kate­gória. Vagy van, vagy nincs, önmagában vajmi keveset je­lent. Szótlan ember. De ebben úton. Vihar támadt, az eső elől — Megfigyeltem már — ma- az is benne van, hogy amikoi az ugrótorony alá húzódtunk, gyarázta később, — hogy a végre félóránként mond vala- Balczó kinn ült a pádon, vörös lovak sem félnek a viharban mit, arra oda kell figyelni. Tö köpenyét a fejére borította. Hát akkor miért félne az em- rök Ferenccel egyszer megpró Tele volt elektromossággal a bér, aki gondolkodni is tud? báltuk kiszámolni, hányfajta levegő, mindenki szinte rángott Ügy tűnik, tökéletesen sikerült hibalehetőséget rejt egy öttu- az idegességtől. Egyszerre be- magát elszigetelnie a külvilág saverseny. levágott a villám az öltöző an- zavaró jelenségeitől. Mintha Kétezernél abbahagytuk. tennájába. Iszonyatosat dör- minden idegi energiáját belső Van ezen a sportágon mit fent, a torony alól százfelé sza- csatornákba terelné, a csodála- gondolkodni ladtunk. Balczónak a szeme tos precizitással behangolt mo­Egyszer az úszószám rajtjá- sem rebbent. Csak ült ott to- tor táplálására. Skót — mond- ra várakoztunk, kinn, a Szőnyi vább, mozdulatlanul, az esőben, hatnánk rá. Aki az érzelmeivel ANDRÁS is spórol, egyszerűen nem le­het boldog ember. Látni kell Balczót az uszo­dában. Ahogy vízre száll. Feláll a középső kőre, felugrik, el­kapja a műugró-deszkát. Las­san kifüggeszgedik a végére, hintázik kettőt, aztán kelepet csinál és furcsa félszaltóval zuhan a vízbe. Balczó akkor két teljes hosszat végignevet, és csak utána lehet tőle vala­mi komolyabb úszást látni. Me­sélik. hogy nagy verseny előtt húsz tojást eszik naponta, ez az egyetlen tápláléka. Pihenése meg abból áll. hogy negyedó­rát olvas aztán negyedórát cél- ratart. Megint negyedórát ol­vas, megint célratart. Gépem­ber, lehetne mondani. Automa­ta. Csakhogy láttuk egyszer a hegyen futni. A fák között bo­káig ért a sár, a bokrokból köd csöpögött. Valahonnét előkerült egy csapzott kóbor kutya. Ab­ban a pillanatban félbeszakadt az edzés. Kutya... kutya... be- cézgette Balczó. — Kutya- kutya... Perc sem telt belé. s együtt hemperegtek a vizes fü- vön. A sáros kuvasz meg a világbajnok. Otthon mégsincs kutyája. — Csak kínlódna szegényke. Nem való pesti lakásba. Balczó csendes töprengő fél­órái nem múlnak el nyomok nélkül. A szakadatlan, már- már tudományos szintű öne­lemzés pillanatai ezek. Egyet­len tézisük: hol a bajnok he­lye a világban? Felmerülhet a kérdés; az ed­zó és a versenyző viszonylatá­ban: melyik fél tanul többet a másiktól? Fele-fele alapon. Fifty-fifty. (P. p.) SPORT A PROFESSZOR ÉS A DONA József Attila verse kapcsán már akkor szerettem a Dunát, amikor nem is láttam még. A fel-felduz- zadó habok és hullámok úgy dagadnak, olyan har­móniában vannak egymással, mint a dolgozó ember izmai, amint pillanatonként feszülnek meg és er- nyednek el, tanította a vers. A Duna olyan lágy is ugyanakkor, mint az anyai kéz: úgy ringatja a fel­színén úszó tárgyakat és embereket, mint anya a gyermekét. Most, hogy Č Ä R S K Y professzort, a pozsonyi Sebészeti Klinika főorvosát megismer­tem, új színben, még teljesebben látom e nagy folyamot. A professzor ugyanis a Duna szerelmese, és minden mellékzönge nélkül így foglalta össze mondanivalóját: 1. A Duna, ha megfelelően bánnánk vele, és ki tudnánk használni, a Tátra ellenpólusaként (termé­szetesen jó értelmezésében használva e kifejezést) turista-központtá válhatna. Hajójáratot kellene létesíteni rajta, mert a kirándulni vágyó városi másképp bajosan jut el kedvenc helyeire, az apró szigetekre, öblökbe. 2. Csónakházakat kellene létesíteni (ezt úgy mondja, mint a kajak-kenu szakosztály szlovákiai szekciójának elnöke) nem egyet, nem kettőt, és nemcsak a versenyzők részére. 3. Propagálni kellene a Dunát. A külföldiek bizo­nyára szívesen vennék, ha időnként nemzetközi versenyeket rendeznének rajta. 4. A Duna, mint valami széles szalag köti össze Európa néhány országát. És most visszatértünk József Attilához, s ahhoz a vershez, amely a beve­zető sorokat is kölcsönözte: a Duna olyan termé­szeti kincs, amelynek azon túl, hogy kereskedelmi utakat bonyolítanak le rajta, megvan az a tulaj­donsága is. hogy egybe tudná kapcsolni, közelebb hozná egymáshoz a partjain élő népeket. Randevú­hellyé válhatna, eszmecsere-tereppé, és így telje­sedhetnének be József Attila sorai is: így válna valóban testvérré a szlovák, az osztrák, a magyar. BATTA GYÖRGY Kép a „Focisták és szép lányok“ sorozatból. Felvételünkön a londoni labdarúgó VB egyik vendége. PUSKÄS FERENC, és a magyar csapat élő ta­lizmánja, egy nemzeti színű zászlóba göngyölt angol szépség látható. Puskás állítólag ezekkel a szavakkal fordult a fényképészhez: de mit szól vajon a feleségem? A. TÖTH felvétele „A mérkőzést megelőző napon Pelé kiöntötte szivét régi barátjá­nak, Pépének. Ebéd után, miköz­ben a többiek aludtak, ők ketten kimentek a kertbe. Pelé bizonyo­sat akart tudni sérüléséről. A ma­gas kőkerítéshez lépett. Bal lábát a falnak támasztotta, erre helyezte testének egész súlyát. Az eredmény azután megelégedéssel töltötte el.“ És mégis, a chilei labdarúgó vi­lágbajnokság egyik mérkőzésén ki­újult Pelé sérülése. Melyik volt ez a mérkőzés? Ki volt a brazil lab­darúgók ellenfele, és milyen ered­ménnyel végződött a találkozó? >\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\xwwxw,WXWWlWWWWXXXXXXWWVXXWWXWj ryjfctt televíziót í 4 kép Ojságirőklubban vagyunk. A vendégek éppen hallgatják, ahol Jőve rendörfelügyelő beszél. — Hölgyeim és uraim! Őrizzék meg nyugalmukat! Fanto- inas napjai megszámláltattak. Én állítom. Juve felügyelő! Fan- tomas is közönséges bűnöző. Ember, mint én, vagy önök. Hogy bűnöző? Természetesen! De áldozatainak száma csekély látott ki... Ebben a pillanatban óriási dörrenés reszketteti meg a helyi- ? séget. Mindent elborít a füst és por. a televízió is félrebillen, ^ de még hallani Juve felügyelő dühös kifakadását: .. Reszkess, Fantomas! Lehet száz arcod, de egyetlen te- £ jed könnyen a porba hullhat! Ž 5. kép Hélene, a csinos fotoriporternő és vőlegénye, Fandor a ri- ^ porter együtt olvassa a másnapi szám szenzációsnak szánt f cikkét. — Hülyeség az egész — mondja Hélene. — Valaki jót ne- $ vet majd ezen a esacskaságon. — Ki? — kérdi Fandor. — Fantomas. . — Bár létezne és botlaná! bele! ^ — Azt hiszed, megijednék? — Nem. Csupán azt, hogy azért vagy rossz fotós, mert sze­gényes a fantáziád. Hélene sértődötten elhallgat. — Ha Fantomas nem létezne, ki kellene találni — mond­ja kis szünet után. 6. kép. — Óriási ötletet adtál! — csap homlokára hirtelen Fandor. — Én? — csodálkozik Hélene. — Gyere, menjünk — emelkedik föl helyéröl Fandor. — Hová? — Fantomashoz! Hélene csak út közben érti meg vőlegénye ötletét, amikor Fandor már magára öltötte a Fantomas-maszkot, s egy ro­mos kápolna mellett elkészültek a kitalált Fantomas-interjú fotói. — Csodálatos vagy — áradozik Hélene a kocsiban, amely szeszélyesen kanyarog az úton a szerkesztőség felé, hogy még a másnapi számba bekerüljön a szenzációs interjú, amely első Ízben ábrázol}* emberközelben" a rejtélyes bűnözőt.-XXXXXXttX'X.XXXVWÍ.XXXXNXXXVO.XXXXXXXVO.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXxí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents