Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-11-08 / 45. szám
G AR AI GABOR: A razlivi névtelen Megállít egy arckép. Én nem tudom, kit. ábrázolhat, de úgy érzem, ha szólna vagy intene csak némán, hogy kövessem, mennék vele és rábíznám magam. Inas munkásarc. Fejéi, hátracsapva az etlenzős régidivatú sapka; arca borotvált, dús haja előre bukik a homlok domborulatára. Aztán, ahogy összehúzott szemébe nézek, mintha csöpp gúnnyal visszanézne, s fölismerném: ez Ő — Lenin maga; vendéghajjal, szakáll nélkül, szikáran, inkognitóban, munkás-álruhában. Álruhában? Soha ilyen álruhát! Kívül-belül az osztály igazát viseli. S tudom már, ezután akárhol találkozom vele a világon. lift::!Ott találom majd nehéz napjaimban, ha kételyemre bölcs szem fénye villan. S megértem már, miért elmúlhatatlan, ki mUliöszám él itt egy alakban. És értem, hogy a legnévtelenebb munkással ő miképp egyezkedett: nemcsak ruhát cseréltek, szívet és emberséget is, — s kölcsönös kötés ez, míg a világ! Ez a Névtelen fogja a zászlót, ha reménytelen futna a had; ez töpreng józanul, ha más henceg; ez mer, ha más lapul; ha vélnénk, nem számoltat senki el, az ő szemeivel Lenin ügyel, s ha szégyeneink szennye ránk tapad, tisztára perzsel, s fényiünk mint a nap. »Ä* *1 «»nilnEnB í r* sjÉ&ŕ •# jBj Ä * , , „^1 Goethe mondotta, a Valmy-I Ütközetről, a francia forradalom idején: „E napon űj korszák kezdődött.“ Igaza volt, épp úgy, mint vagy egy és negyed évszázaddal később John Read amerikai frőnak, aki a hideg petrográdi éjszakában rótta a várost és riportjainak ezt a címet adta: A tíz nap, amely megrengette a világot. De hadd beszéljen 1917. október 25-e eseményeiről maga John Read: „A folyón túlról, ahol a Péter-Pál erőd hatalmas tömbje sötétlett, lövés hallatszott... Lábunk alatt a járdán stukatúra hevert, mely a palota párkányko szórójáról hullott le... Ez volt az egyetlen kár, amelyet az ágyúzás okozott... Hajnali három óra lehetett, a Nyevszkyn újra kigyúltak a lámpák, az ágyút elvitték. Csak a tüzek körül guggoló vörös gárdisták és katonák emlékeztettek a harcokra. A város nyugodt volt, olyan nyugodt, mint talán még soha egész történelme során.“ Read könyvének idézetével távoli eseményekre, viharokra emlékezünk, mennydörgésre, melynek visszhangja ma Is rázza a földet. Negyvenkilenc év pergett el, lassan átfordulunk az ötvenedikbe, a- mely az Októberi Szocialista Forradalomtól elválaszt. Hogy van az, hogy a történelem nem porlasztja, de kristályosítja, egyre tisztultabb fénnyel ragyog tatja mindazt, ami akkor Oroszországban történt A forradalom nem vénült, a forradalom fiatal marad. ll Oroszországban még perzseltek a háború lángjai, a cári seregek felbomlóban voltak, a frontok szétzilálódtak. A termelés nullponptra zuhant, a hátországban éhinség pusztított. Oroszországot az általános nemzeti katasztrófától a forradalom mentette meg. A burzsoá politikusok és újságírók néhány napra jósolták a forradalom élettartamát. Bolondok voltak? Nem. okos, tapasztalt, művelt emberek, közéjük tartozott Winston Churchill, későbbi angol miniszterelnök is, akiről sok mindent el lehet mondani, de, hogy buta volt, azt nem. Nagyon is reálisan, józanul vették számításba a bolsevik forradalom lehetőségek a katasztrófa szélén tántorgó országban. A rideg tényekből, a lehetőségekből indultak, és a papírforma őket látszott igazolni. Csakhogy a forradalom rendhagyó jelenség. A bolsevikok első dekrétuma békét hirdetett. A parasztok kezébe adták a földet, a gyárat a munkásokéba. Újjászervezték a közoktatást, az adminisztrációt. A forradalom nem omlott össze, de napról napra szilárdult, erősödött. Az októberi forradalom gyermekei nagy megpróbáltatásokon mentek keresztül. „Szabadság vagy halál!“ — így vetődött fel a kérdés. És kitűnt, hogy a bolsevikok jobb hadvezérek a cári tábornokoknál, a burzsoázia vezérkari főnökeinél. Azóta sokan futottak véres fejjel a szovjet földről. Fél évszázad alatt könyvtárra menő kötetet írtak a bolsevikok forradalmáról. Nagy írók ünnepelték benne az emberiség új korszakának nyitányát. Elég itt megemlíteni H. G. Wellset, G. B. Shawt, Drei- sert„ Barbusset, Romain RQllandot, Olbrachtot, Móricz Zsigmondot. Történészek méltatták az új, kizsákmányolástól mentes társadalom létrehozásának fontosságát és annak a munkának páratlan kihatását, amellyel Lenin újjá teremtette a munkásosztály ideológiáját. Felmérték a nemzeti elnyomás megszüntetésének hatását. Mindez sokszor számbavett, ismert, cáfolatlanul igaz elemzés a Nagy Október jelentőségéről. 1917 emléke nem öregszik, ünnep a világ minden szocialista országában, az egész szocialista világban. Energiaforrás, amely nem apad, de telítődik, erősödik az évek múlásával. .jÄj, ••.,»< THrny’...’ * mK & . A forradalom fiatal marad
