Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-11-01 / 44. szám

---------fii.--------­JUHÁSZ „A néphez szólni, a népnek írni, a néppel megértetni és meg­szerettetni magunkat nem leereszkedés, nem megalázkodás, sőt ellenkezőleg: nagyszerű és gyönyörűséges felemelkedés...“ Ügy vélem, Juhász Gyula esetében eltekinthetünk életműve arányos bemutatásától, hiszen az Adyhoz közel álló, József Atti­lát költői útján elindító mester, a korszak legnagyobbjaihoz GYULA szoros barátsággal fűződő tanár-irodalmár jelentős helyet foglal el alap- és középiskolás tankönyveinkben, összes versei több kiadásban is kaphatók, az elmúlt évtizedben sorra jelentek meg szépprózai írásai és tanulmányai is, ezenkívül gazdag Juhász Gyula-irodalom áll az érdeklődő költészetbarátok rendelkezésére. Éppen ezért a jelen összeállításnak kettős súlypontja lesz: az Anna-probléma és a legszebb Juhász-vers, a Milyen volt. „Ki ez ľ“ Sz. Kovács Irénnek, a múlt éven megjelent magyar iroda­lomtörténeti társasjáték szer­zőjének, ilyen tömören sikerült jellemeznie Juhász Gyulát: A XX. század egyik legkivá­lóbb magyar lírikusa (1883— 1937). Szegedről indult, Buda­pesten szerzett tanári okleve­let. vidéken működött mint ta­nár, író. újságíró. 1919-ben Szegeden részt vállalt a pro­letárdiktatúra kulturális éle­tében. ezért az ellenforrada­lom állásvesztésre ítélte. Ma­gányosságát, nyomasztó han­gulatait. súlyos betegségét te­tézték anyagi gondjai s vé­gül öngyilkosságba kergették. A HOLNAP költői közt indult Adv táborával. Érzésben, gon­dolatokban. nyelvben impresz- szionizmus színezi nagykultú­ráid költészetét. Hangja tiszta és szelíd. Magányosságát, re­ménytelen szerelmét (MILYEN VOLT...) súlyosabban, végze­tesebben ecseteli, mint hasonló sorsú kortársai. Képzőművésze­ti ihletésű versek sorában je­leníti meg a magyar történe­lem egyes részleteit (DÓZSA UTÁN). A szenvedő magyar föld és megváltást váró népe költője. Verseiben az ipari munkássáq sorsa is megjelenik (ÜJ VALLOMÁS, A MUNKA). (A kiadványt különben mele­gen ajánlom az olvasókörök, diákklubok, irodalmi önképző­körök és iskolák figyelmébe.) ,Miiven voltľ‘ Akárcsak Ad.ynak, Juhász Gyulának is Nagyváradhoz fű­ződnek egy életre szóló élmé­nyei. Felivelő. nagyszerű, ter­mékeny éveket töltött itt. De azonkívül, hogy Várad egész szellemi élete magáénak tar­totta Juhász Gyulát, ez a vá­ros azért is hagy kitörölhetet­len nyomokat a költő szivében, mert itt lobbant fel szerelme egy színésznő, Sárvári Anna iránt. Nem idézünk korabeli visz- szaemlékezéseket arról, milyen volt Anna. Hisz a költő évek múltán maga is nehezen tud rá válaszolni: Milyen volt szőkesége, ne tu­dom már, De azt tudom, hogy szőkék a mezők, Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár, S e szőkeségben újra érzem őt. Milyen volt szeme kékje, nem tudom már, De ha kinyílnak ősszel az egek, A szeptemberi bágyadt búcsú- zónái, Szeme színére visszarévedek. Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, De tavaszodván, ha sóhajt a rét, Cgy érzem, Anna meleg szava szól át Egy tavaszból, mely messze, mint az ég. ANNA ÖNMAGÁRÓL: Sokat szenvedtem Juhász Gyula miatt. Sokszor bántottak és mindig igaztalanul. Ripor­tok, cikkek vágtak „szívtelen“, „kegyetlen“: ez volt a legeny­hébb jelző, és én még soha­sem mondtam meg az igazat. Én Juhász Gyulát alig, de a- lig Ismertem. Mindössze talán egyszer beszéltem vele. Akkor is különös körülmények között. Már hallottam régebben, hogy Juhász Gyula szerelmes belém, de ezen nem is csodálkoztam. Akkor még futólag sem láttam, és csak mende-mondák jutot­tak el hozzám. Ez időben tör­tént azután, hogy nálam, a la­kásomon víg társaság gyűlt össze, és a hírnökök arról be­széltek, hogy kint a fagyos té­li estében, az utca túlsó olda­lán toporog, fagyoskodik Ju­hász Gyula, a fiatal tanár. Én kimentem hozzá, behívtam a meleg födél alá, de otthonom­ban szerénykedő, halk hangon válaszolt, ha kérdeztem: kü­lönben Juhász Gyula csak hall­gatott, hallgatott. Egyszer, mégegyszer a színházban lát­tam, operettjének, az Atalantá- nak előadása alatt, és csak ké­sőbb, soká, hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerő­sök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. Én csak akkor döbbentem rá, hogy nekem e­zekhez az Anna-vérsekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a sző­ke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ide­áljának szóltak, de nem ne­kem és nem hozzám. Akik csak felületesen ismer­tek, azok szemében is szív­telen és kegyetlen személlyé váltam. Hadakoztak ellenem, szerződés nélkül maradtam, pedig soha, de soha nem vé­tettem Juhász Gyulának. Ha egyszer is elém állt volna kérdezve: „Anna, lesz a fele­ségem?" — de idáig sohasem jutottunk, mert ismételten, a- lig beszéltem vele. Miért szép ľ A MILYEN VOLT... című köl­temény a magyar szerelmi líra egyik remeke. De miért olyan szép?j A félszáznál több Anna-vers csaknem mind a meddő sóvár­gás mélabújával vagy a fájó emlékezés aranyával vonja be ezt a tragikus (szinte el sem kezdődött) szerelmi kapcsola­tot. A MILYEN VOLT...-at is évek múltán írta, SZAKOLCÁN, egy határmenti, eldugott kis felvidéki városban. A MILYEN VOLT... a leg­szebb ékszer az Anna-versek között. A rövidsége ellenére is teljes költeményben az az u* tolérhetetlenül szép, hogy a költő egyszerű, mindenki által átélhető és mégis rendkívül fi­noman ható természeti jelen­ségekkel érzékelteti halottnak képzelt kedvese három jellem­ző vonását: hajának szőkesé­gét, kék szemét és selymes hangját. Megint az impresszio­nizmus költői technikáját fi­gyelhetjük meg a versben: a természet képei érzéseket, em­lékeket idéznek föl a merengő Anna Választ közlünk rá lyiakay Gusztávtól:-0­Juhász Gyula verse egy ben­sőséges. szép emberi érzés, a szerelmi emlékezés művészi megörökítése. Mint Vajda Já­nos életét Gina emléke, úgy Juhász Gyula, a magános köl­tő egész életét is végigkísérte annak a rajongó szerelemnek az igézete, amely fiatal korá­ban egy színésznő (Sárváry An­na) iránt lobbant fel benne, és beteljesületlen maradt... költőben, s a táj szinte egy­kori szerelmi múzsájának tes­ti vonásait ölti magára — át­lényegül. Nem a tájkép, nem is a gondolati tartalom a fon­tos a kis dalszerű költemény­ben. hanem a költő finom ér­zése, a hangulati aláfestés. A képekben, a kifejezésekben azonban semmi mesterkéltség sincs (hacsak a számunkra már avult ízű „tavaszodván“-t nem érezzük annak), éppen az egy- ; szerűség varázsával tudnak át- j ható, finom hangulatot árasz- i t'ani. Általában ez a mély em­beri. érzelmi tartalommal pá­rosult művészi egyszerűség a titka a Juhász-líra hatásának. A második versszak két utol­só sorában a szókezdő B és SZ hangok alliterációja még jobban alátámasztja a jambi- kus verselés lágyán zsongó ze­neiségét (ez is az impresszio­nista líra egyik jellemzője), a harmadik versszak nagy táv­latokba foszló befejezése pe­dig József Attila nem egy ver­sének művészi felépítésére em­lékeztet (Mama). Nagy prolé- tárköltőnk egyik költői meste­re és atyai barátja éppen Ju­hász Gyula volt. „Szakáll­szárító“ aforizmák Kevésbé isrríert Juhász Gyu­la prózája: elbeszélései, kri­tikái, publicisztikája. Pedig megérdemlik, hogy felfigyel­jünk rájuk. Különösen aforiz­mái hatnak ma is frissen, bi­zonyításául annak, mennyire éles szemmel figyelte a vilá­got.-0­Az iskolában a gyermek ha­marabb megtanulja azt, hogy mi a harmadfokú egyenlet, mint azt, hogy mi az elsőfokú teendő. Nevelni annyit tesz, mint emberré tenni. De ehhez az kell, hogy a nevelő is a gerin­cesek közé tartozzék. A tekintélyt az iskolában csak tudással és jósággal le­het fenntartani. Amelyik tanár káplár akar lenni, az levizsgá­zik. Az Ismeretlen Néptanítónak is szobrot kellene állítani. A nemzetek harcában ő nyeri meg a műveltség csatáját. A stílus az ember — mon­dotta Buffon. A stílus után í- télve nagyon .sok majom ír e- zen a földön. Aki a demokráciától fél, az a jövőtől fél! j Eljő még az idő, midőn é- gyetlen nagyhatalom lesz a föl* dön: a munka. Mennyi szépségversenyt ren* deznek ebben a csúnya világ-' ban. Jóságversenyt még nem rendeztek soha. A fák és madarak napja mél* lett jó volna mindennap a szé* retet és igazság napját tarta* ni! A látók többnyire vakok. Hó* mérosz is az volt és Milton is. Sajnos, a legtöbb államfér* fi szintén. Némelyik uralkodó a közép* korban nem tudott se írni, se olvasni. De legalább uralkod­ni tudott. Amit nem minden újkori uralkodóról lehet el­mondani. A nyílt szavazásnál minden becsületes választónak az a titkos gondolata: ha titkosan lehetne szavazni! A szocializmust nem Marx és Engels csinálták, hanem a társadalmi fejlődés hozta ma­gával. És a szocializmust nem ■jó tanáccsal fogják majd egy­szer felépíteni, hanem jó ka­láccsal. Mikor a munka nem lesz ro­bot, és a művészet nem lesz fényűzés, akkor jön el az or­szág. amelyről a legjobbak jö* vendőltek. > Aki a haladás útján csak bal­lag, azt elgázolja az idő autó* ja. AJÁNLOTT IRODALOM Juhász Gyula összes versei (Szépirodalmi Könyvkiadó) Juhász Gyula: örökség I-II (Szépirodalmi 1958) Kispéter András: Juhász Gyu­la (Müveit Nép 1956) Szalatnai Rezső: Juhász Gyula hatszáz napja Juhász Gyula 1883-1937 (Mag­vető 1962) A magyar irodalom története 5. kötet (Akadémiai 1965) 'i i miwiuummrnammmmmmmmmmmmmaammmmmmmmmmttmmmmm Juhász Gyula karikatúrája karikatOrAm Ki tudja? i 1. Melyik két szlovákiai városban tanárkodott Juhász Gyula és mikor? 2. Ki volt Juhász Gyulának — Adyn kívül — két legközelebbi költő barátja? 3. Mely Juhász Gyula versek s kiknek az előadásában találhatók A magyar líra gyöngyszemei című hanglemezen? Tudtam, hogy Rómeótól messze estem, S hogy Casanova nálam szebb le­gény, S Cleopátrákat nem hat meg sze­relmem, De most Dantéva! mondom: Nincs remény' A Kaffka Margitra vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Könyvalakban 1912-ben. Pórtelky Magda. 2. Mária évei, Állomások, Két nyár, Hangyaboly. 3. Hajnali ritmusok. Következik: T ó t h Árpád. \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents