Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-10-18 / 42. szám

A krónikás, aki életéből három napot Losoncnak szentelt, s megtekintette a Madáeh-na- pok műsorát, elmondhatja: fellépett itt a MATESZ, találkoztak a csehszlovákiai magyar klubok képviselői. Füleken, a tizenkétéves középiskolában néhány író és a diák-olvasók randevúztak, megtartotta bemutató előadását a losonci Korunk irodalmi színpad, megkoszorúzták Madách stregovai szobrát (Szeberényi Zoltán, a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tanszékének tanára mondott szép beszédet), de mindenekelőtt — és ez adott rangot, súlyt a rendezvénynek - meg. nyitották Szabó Gyula losonci képzőművész kiállítását.

SZABÓ GYULA

kiállítását kalapácspapirra-rajzolt fekete-piros betűk jelzik csak, látszik, hogy ez nem nyomtatott plakát, és talán éppen ezért nem is sugároz any- nyi magabiztosságot, sérthetetlenséget, gondolta egy barbár járókelő, s máris belejavított, eltorzította egy picit, ám ez mit sem változtat a lényegen. Egy vidéki városban vagyunk, de úgy érezzük, mintha nem is Párizsban, hanem valahol a világ tetején lennénk, az egyedüli olyan helyen, ahol e század kuszaságaiból is megszületett már a harmónia, ahol problémák tisztázódtak, és ahol olyan tökéletes a rend és a fegyelem, az érzelmek és az indulatok olyan egyensúlyban vannak, mint eddig sehol még. A kiállított grafikák elképesztenek, meghökkentenek tökéletességükkel. Ha belépsz az ajtón, elfeleded a megcsúfított bejárat-előtti plakátot, mert a rajzokból kisugárzó elemi eró minden apró-cseprő dolgot elfeledtet, s minden lényeges kérdést új szemszögből láttat, új megvilágításba helyez. Az ember úgy érzi, kár kommen, tárokkal rontani a hangulatot. A rajzok úgyis elmondanak mindent, maguk. Mindenkihez szólnak, mert olyan művészet ez, amely, — annak ellenére, hogy 1966-ot írunk — közérthető, mondanivalója planétánk minden egyes lakóját érinti, egyformán érvényes mindenkire és mindenre, mint a törvényszerűségek, akár tudatosítjuk őket, akár nem.

Szabó Gyula kiállítását mindenkinek látnia kellene. Az

igazán nagyon-nagy dolgokról vagy könyveket, vagy mindösz- sze egy mondatot lehet teljesen egyértelműen írni. Reméljük, mihamar megszületnek a részletes alaposságú könyvek, elemzések, amelyek oda helyezik ezt a müvet, ahová való: a világ élvonalába. En azt a bizonyos nagyon egyértelmű, és úgy érzem, teljesen igaznak csendülő egyetlen mondatot illesztem e rövid írás végére, befejezésként: SZABÓ GYULA OLYAN JELENSÉG, AKIT TANULMÁNYOZNIA KELL MINDENKINEK, AKI TUDATOSÍTJA: AZ ATOMKORSZAKBAN

PEREG AZ ÉLETE. Ügy vélem, ettől nagyobb elismerést bajosan lehet valakiről megkonstruálni.

BATTA György

A HETEDIK KONTINENS

A bratislavai mozik műsorán az ,utóbbi időben a szuperfilm dominált, s egynéhány fut közülük még ma is. E filmek királynője kétségkívül az amerikai filmgyártás egyik legdrágább gyümölcse, a Kleopátra: színpompa, monumentalitás, illetve mondén alkotói felfogás és disztribúciós megoldás jellemzi a filmet, amire viszont, mint alkotásra Balázs Béla, a

téren, de azt hiszem, a közeljövőben módjában áll majd a közönségnek egy olyan abszolút modern filmalkotást is megtekinteni, amely nemcsak mint film lesz színes, hanem elsősorban a téma feldolgozásában a gondolat és az ötletek kivitelezésében is. A film címe Hetedik kontinens. Rendezői: jugoszláv részről az Oscar-dí- ias Dusán Vukotics, csehszloszéť, amikor jóindulatú csalással a gyermekek világán keresztül igyekeznek óvni a felnőtteket mindattól a veszélytől, mely attól a perctől fogva vár ránk, mikor ilyen vagy olyan formában megfeledkezünk emberi mivoltunkról, a technika legkorszerűbb vívmányainak rabjaivá válunk, és képtelenek leszünk beismerni, hogy nemcsak hajszára, rohaneves filmesztéta talán szolidan csak annyit mondott volna: Egész jól csinálták, ebből még filmre is telne!... Mert azért az egyszerű emberek között is akad olyan mozilátogató, aki az ötletes látványosságon kívül többre is kíváncsi, mélyebb mondanivalót keres.

Veszedelmesnek tartom előre beharangozni és jósolgatni a várható pozitív eredményt e

vák részről pedig Jozef Medveď, tehát ismét koprodukcióról van szó. Az emberi érzések gazdagon hangolt hárfáján a film nemcsak jugoszláv és csehszlovák húrokat fog pengetni: otthonra talál minden nemzetnél, belopja magát minden emberi szívbe.

Vukoticsék bátor és magasztos munkára vállalkoztak, úgymond nagy fába vágták a fejnásra jöttünk erre a világra, hanem elsősorban azért, hogy emberekhez méltóan éljünk, gondolkozzunk és alkossunk. Századunk rohanó tempója, dübörgése még nem jogosít fel bennünket arra, hogy teljesen elszakadjunk gyermekünk világától, hogy ne halljuk vele együtt a tengeri kagylók zúgását, ne lássuk a papírsirá- lyok felhőbe repülését és diadalmas visszatérését, vagy ha kell, hogy ne higgyünk csemeténk hintalovának hidraulikus képességeiben, melyen meghódítja a tengerek vizét, hisz a gyerek képzelete szárnyán képes bárhová eljutni... Mert a gyermeki fantázia éppúgy nem ismer határt, akár a felnőttek egyre veszedelmesebbé való háborúsdija, az emberek és társadalmak egymás közti nyugtalansága, viszálykodása, A különbség mindössze annyi, hogy míg a gyerek valóban csak játszik, és játékát Önmaga Is bizonyos korlátok közé szorítja, addig mi felnőttek nem riadunk vissza semmitől sem, sem a hazardírozástól. sem pedig e bestiális játék következményei, tői. Közben megfeledkezünk önmagunkról, másokról, s olykor azokról, akik legközelebb állnak hozzánk, akiket a legjobban illenék szeretnünk. Ez nem szentlmentalizmus. mindössze kordokumentum, méghozzá a maga legmeztelenebb valóságában.

A Hetedik kontinens-nek nincsenek külön megnevezhető hősei. Nem találkozunk e filmben olyan neves sztárokkal, mint Sophia Loren vagy Jean Gabin, sőt, feledésbe merül majd rövidesen az a három gyermekarc, és név, akik az egész mondanivaló indítóiként jelennek meg a vetítővásznon.

Ezek után szinte fölöslegesnek tartom ismertetni a film tartalmát. A részletezés helyett inkább a film kiváltotta gondolatokat vetettem papírra. S bár Vukotics azt állítja, hogy tulajdonképpen maga sem tudja, mit is akart filmjével mondani, s hogy alkotói munkáját milyen célnak szentelte, nyugodtan állíthatjuk: az út, melyet kiválasztott, nemes célhoz vezet! Gerstner István

1J.Í.

Salzburg után

Salzburgban, Ferenc József volt kastélya mellett áll egy nagy szürke épület, a Mozart-szellem fellegvára, a világhíres Mozarteum, ahol is a rendes oktatás mellett immár majd négy évtizede nyári tanfolyamokat rendeznek világhírű művész egyéniségek vezetésével. A karmester képzés első tanárai között szerepel a bécsi Clemens Kraus név. Vele párhuzamosan lép be a tanfolyamok történetébe dr. Ratter Lajos neve is.

Fiiharmonikusaink közszeretetnek Örvendő karnagya október elején vette át legújabb titűusát, „a Szlovák Filharmónia érdemes tagja" kitüntetést. Jogosan és megérdemelten, hiszen a zenekar, első hangversenyétől kezdve, számtalan alkalommal játszott már — itthon és külföldön egyaránt — ihletett vezénylete alatt. Többhónapos külföldi útja után hazaérve az első októberi hangversenyt vezényelte nagy sikerrel.

Dr. Rajter —, aki éveit meghazudtoló frisseséggel és lendülettel a nyáron lépte át a hatodik évtizedet lezáró határvonalat, — nem messze Bratislavától, Bazinban született, ahol Kupecky mellett már számos művészegyéniség látta meg a napvilágot, Hogy a zenét már szinte az anyatejjel szívta magába, nem csoda, hiszen zenész családból származik. Zenei tanulmányait Bratis- lavában kezdi Albrecht Sándornál, s Bécsben fejezi be a Zeneművészeti Főiskolán. Tanult zeneszerzést, lágy bársonyos hangon szólaltatta meg a cselló négy húrját, de egy életre a karmesteri pálcával jegyezte el magát.

Bécsi tanáráról így nyilatkozik:

— Példám és eszményképem hajdani tanárom, Clemens Kraus, aki bevezetett a zene végtelen birodalmába. Nagytudású, sokoldalú karmester egyéniség volt. Egy személyben klasszikus és modern, aki éppen olyan ragyogó Mozart specialista volt, mint amilyen tökéletesen tolmácsolta a kortárs Richard Strauss müveit.

Talán éppen innen ered, hogy a tanítványhoz is közel áll ez a két név, hiszen már nem egy ihletett Mozart és Strauss tolmácsolásának lehettünk fültanúi. Arra a kérdésre, hogy kik tartoznak még kedvenc mesterei közé, így válaszol a kitüntetett:

— A bécsi klasszikusok mellett Brahms és Dvorák romantikája áll közel hozzám. (Hogy ez így van, annak fényes tanújelét adta mostani koncertje). 0jobban azonban mind több és több modem szerző szerepel műsoraimon. így örömmel vezénylőm Bartókot, Stravinsz- kijt, sőt Schönberget és Webernt ts. Mivel új müvekkel és szerzőkkel ismerkedni mindig bensőséges és izgalmas élmény, előszeretettel fordultam hazai szerzőink felé, s így az utolsó húsz évben a szlovák szerzők műveinek legnagyobb részét én mutattam be és vettem fel lemezre. Salzburgi kapcsolatairól pedig így nyilatkozik:

— A harmincas években, kezdő muzsikus koromban, tanárom Clemens Kraus asszisztenseként már több ízben vettem részt a tanfolyamokon, melyek az Ünnepi Játékok szerves tartozékai. Idén azonban, mint a szeminárium vezetője tértem vissza a Mozarteumba, ahová 34 növendékem sereglett össze, a négy vüágtáj legkülönbözőbb pontjairól, hogy tökéletesítse és csiszolja tudását a vezénylés te'én. A hazai színeket itthoni tanítványom, a tehetséges Alexander Brezina képviselte.

A karmester tanfolyam mellett a különböző hangszerek is képviselve voltak, melyek színvonalát Backhaus, Cecchl, Mainardi és Certler neve fémjelezték.

A pedagógus Rajter mellett szóhoz jutott-e a karmester is?

— Igen, útban Salzburgba megálltam Bécsben, ahol is a rendkívüli atmoszférájú városháza árkád-udvarán, 2.600 hallgató előtt, a bécsi szimfonikusok élén, Mozartot és Beethovent vezényeltem. Salzburg után pedig egyenesen Stuttgartba mentem a Rádió-zenekarral Cikker és Franz Schmidt müveit hangszalagra rögzíteni.

Ilyen mozgalmas nyár után mit hoz Itthon az ősz?

— Novemberben csinálom Sztravinszkij Zsoltár-szimfóniáját, majd Mozart Requiemje és Bartók Cantáta Profánája következik.

Ünnepi évhez méltó gyönyörű műsor. VARGA JÓZSEF

Aki egy kicsit is ismeri Prágát, hamar odatalál az Arco kávéházba. A Szlovákiából érkező vonatok a Prága — Középállomásra futnak be s miközben az újonnan érkezett diák szétnéz és megérdeklődd, hogy milyen villamossal Indulhat a diákotthonba, meg az egyetemre, máris felfedezi a kávéház nagy betűkkel kiirt nevét. Az Arco már az első köztársaság idején is diák- kávéháznak számított, ma már nincsenek kimondott díák-kávéhézak még ebben az ősrégi diákvárosban sem. Régebben a diák egyenesen rá volt utalva a kávéházakra. Hideg albérleti szobában lakott. Nem volt annyi könyvtár, olvasóterem és így a kávéházba kényszerült. Más kávéházba jártak a medikusok, mint a jogászok, másba a technikusok és bölcsészek. Ma már letűnt a diák-kávéházak romantikája. azok az idők, amikor a főpincér árusította „részletekre“ a „scriptákat“ és számontartotta a vizsga terminusokat. Igaz, ma már teljesen kihalt az „örök-diák“ típusa is, aki 8-10, talán több é- vig is ott lődörgött az egyetem környékén a díákkávéházakban és különböző címeken, mint „imrnat- rikulácíó“ „felvétel a szemináriumba“ kérte hazulról a pénzeket.

A mai diák már jól fütött inter- nátusokban lakik és válogathat a kézi könyvtárakkal felszerelt taAZ ARCÓBAN

nulöszobák között. A kávéházba csak szórakozni jár, ott találkozik diáktársaival.

Megtudtam, hogy a szlovákiai magyar főiskolások Prágában az éppen említett Arco kávéházba járnak minden péntek este és ezért a jelzett időben oda igyekeztem. A főpincér az egyik asztalhoz vezetett.

— Ott ül a magyar diákkör elnöke — mondta Kedvesen és egy barna fiatalemberre mutatott.

— Duka Zólyomi Árpád vagyok, az Ady Endre magyar diákkör elnöke. S utána már egész fesztelenül kezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy a magyar főiskolások Prágában 1957-ben kezdtek szervezkedni. Csak 1963 óta járunk ide az Arcoba, amióta én töltöm be az elnöki tisztséget. A klub minden politikától mentes irodalmi

kör — folytatta. A tagok száma természetesen évről évre változik, hiszen minden évben „elkészül“ közülünk néhány dÉk, de ezzel szemben jönnek az elsó szemeszteresek a „gólyák",

— Hogyan szrevzkedünk? Prágában a diákok 20 internátusbán laknak. Ilyenkor az iskolaév elején szétküldtük a felhívásokat. J6 rajzolók mindig akadnak és ízléses meghívókat készítenek. A fakultásokon is jól látható helyeken helyezzük el a felhívást. Az idén a magyar középiskolákra is küldtünk. Hadd tudják meg már a középiskolákban is, hogy milyen a prágai diák helyzete. Hiszen a ml dél-szlovákiai városainkban a középiskolások gyakran nem is tudják, hogy milyen főiskolai tanulmányokat lehet folytatni, milyen szakok léteznek Prágában. Sok levelet kaptunk, mindegyikre pontosan megadtuk a választ, kíváncsian várjuk, hányán jönnek el az idén.

Nem nehéz csehül tanulni?

— Bármelyik magyar diák azt a feleletet adná, hogy hihetetlen, milyen könnyen belejött a nyelvbe. Ezt látjuk nemcsak a szlovákiai magyaroknál, hanem tanul Itt vagy 15 ösztöndíjas magyarországi diák is. Ezek persze egy szót sem tudtak csehül és két éven

belül feltétlenül elsajátítják a szaknyelvet.

— Milyen szakra járnak a ma- gyaországl ösztöndíjasok?

— Túlnyomó részben a gépészetire. Több kerámikus is tanul itt és képzőművészetet hallgatnak többen. A nyelvészet is vonzza ide a magyarországiakat, mert kiváló tanárok az előadók,

— Jó eredménnyel végzik a magyar diákok tanulmányaikat?

— Nyugodt lelkiismerettel elmondhatjuk, hogy az úgynevezett „diákhalandóság“ nálunk arányleg kicsi. Hiszen minden szakon tanulnak magyar diákok és segítjük egymást. Nálunk például az atomfizikán volt egy magyar kislány, aki alig tudott szlovákul, hát még csehül és mégis jól tette le a vizsgát.

— Hányán jönnek össze rendszeresen ?

— A klub estékre átlag 60-90 diák jön össze, a legszebb rendszerint nov. az Ady emlékezetére rendezett kulturális est. Rákos Péter docens és Bredlk Gyula nyelvész, a Károly-egyetem magyar tanszékének előadói is eljárnak körünkbe: tanácsokat adnak. Valóban színvonalasak a klubestéink. Mindig akadnak köztünk jő szavalók és zenészek. Nemcsak Ady költészetével foglalkozunk, hanem a legújabb irodalommal.

természtesen a szlovákiai magyar irodalommal is. Többen közülünk írnak a Hangba, a bratislavai József Attila klub szerkesztette kiadványba is.

Az irodalmi érdekkörön kívül jól működik a fényképészeti kör is. össze! rendszerint vándor-kiállítást rendezünk saját felvételeinkből.

— Hol rendezik az Ady-estet ?

— Hát bizony mindig nagy gond megfelelő helyiséget találni, mert ingyen semmit sem adnak. De mindenütt elég előzékenyek velünk és szívesen segítenek.

A jelenlévő elsősök közül Hanka Cllke, kassai származású diáklány csatlakozott a beszélgetéshez. Számológép-programátor szeretne lenni.

— Őszintén kikivánkozik belőlem, szeretném kifejezésre juttatni, milyen jő, hogy létezik itt Prágában az Ady Endre diákkör. Csak néhány napja vagyok itt, de több taggal még a nyári ifjúsági táborban Abarán megismerkedtem. Már a megérkezésnél is segítettek, útbaigazítottak. Szeretném, ha tudnák a szlovákiai magyar diákok',- hogy itt nincsenek elveszve, bátran jelentkezzenek a prágai főiskolára. Lelkesen kezdünk hozzá az iskolaévhez.

Ennyi lelkesedés láttán, mi csak további sikereket kívánhatunk.

Michal Márta