Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-25 / 4. szám

— UJL-------------------------­Labdarúgó világbajnokság 1966 Bemutatjuk a döntő 16 csapatát A gall kakas esélyei Á francia labdarúgás fénye­sen csillogott a svédországi világbajnokságon. Fontaine volt az 1958 évi VB gólkirálya. Az­tán a gall kakas labdarúgása alaposan megtorpant. Amikor az 1966 évi VB selejtezői megkez­dődtek, jóformán semmi esé­lye nem volt a csoportgyőze­lemre a francia válogatottnak. A harmadik csoportban ugyan­is Jugoszlávia volt az első szá­mú és egyedüli esélyes. Nor­végia és Luxemburg a „futot­tak még" szerepet kapták. A nagy esélyes Jugoszlávia felbukott a norvég gáton. Nor­végia csapata 3:0 arányban győzött és ezzel szinte tágra nyitotta a kaput a döntőbe a franciák számára. A gall ka­kas odahaza 1:0 irányban le­győzte Jugoszláviát, sikerült tehát visszavágnia az előzőleg ugyancsak 1:0 arányban el­szenvedett vereségért és ezzel a csoportgyőzelem a franciák ölébe hullt. Régen nem volt olyan nagy öröm a Szajna partján, mint, a párizsi egy gólos fran­cia győzelem után. A pályán boldogan borultak össze a já­tékosok, zászlólengetéssel ün­nepelték őket a nézők. A De Gaulle-i Franciaországban az utóbbi időben kevés ilyen si­ker akadt. A franciák bejutottak a 16- os döntőbe, és nagy várako­zással figyelték, milyen sze­rencsés lesz számukra a ja­nuár 6-i sorsolás. — Eddig szerencsénk volt, miért ne lenne továbbra is?— jelentette ki Henry Guerin, a francia válogatott szövetségi kapitánya. Valóban, a francia csapatot kegyeibe fogadta Fortuna is­tenasszonya. Mert amikor Bel- grádban a jugo-csapat Galics góljával megszerezte a győzel­met, nem sok esélye maradt a franciáknak. De aztán az oslói 3:0-ás norvég győzelem a „ju- gókkal“ szemben egyszeriben rózsás hangulatot teremtett. Párizsban betetőződött a fran­cia siker. Gondét gólja a ju- goszlávok ellen végképp dön­tött. A luxemburgiak elleni mérkőzés már csak sétagalopp volt Mterseillben. Az eredmény 4:1 volt, ám második félidő in­tőjel a győztes csapat számá­ra, az első félidő négy gólját már egyetlen egy sem követ­te. Aztán megtörtént a londoni sorsolás. A gall kakas együttese az első csoportba került. Angliával, Ismét zászlódíszben lesz a Téli stadion február 1-én meg­kezdődik a műkorcsolyázók Európa-bajnoksága Uruguay-jai és Mexikóval. A legelőnyösebb csoport. A fran­ciáknak mégis gondjaik van­nak. — Nincs kedvező csoport — jelentette ki Henry Guerin — minden mérkőzés nehéz lesz. Csak azt tudom, hogy küzde­ni kell... Küzdeni? A franciák vala­mikor a Marne mellett jeles­re vizsgáztak a küzdőkészség­ből. A labdarúgásban is iga­zolták néhányszor, hogy lelke­sen dobog a francia szív. Csak­hogy... — Már az is siker a szá­munkra, ha bekerülünk a leg­jobb nyolc közé. De még ez is bizonytalan. A jelenlegi válo­gatott csupán átmeneti, a fia­talítást nem tudtuk befejezni. Fontainet, Kopát és a többi „nagyágyút“ fiataljaink még nem tudták felejtetni... Az I. csoport négy csapata közül elsősorban az angol és az Uruguay együttes az esé­lyes. A franciák még a mexi­kóiaktól is tartanak. Pedig aránylag jó játékosok alkot­ják az európai harmadik se­lejtező csoport győztesét. Lás­suk a névsort: Áubour — Car- diet, Bosquier, Budzinski, Chorda — Bonnel, Artelesa — Herbet, Combin, Gondét, Hau­ser. Mint ismeretes, az I. csoport a londoni házigazdák jóvoltá­ból a Wembley-stadionban és az ugyancsak londoni Whi­te City-stadionban játssza mérkőzéseit. A franciák a Wembley-stadionban mutat­koznak be, ellenfelük a mexi­kói válogatott. Aránylag tehát könnyű ellenféllel kezd a fran­cia válogatott, mégpedig jú­lius 13-án. Most csak az a kér­dés, mennyire babonások a franciák? Július 15-én Uruguay válo­gatottja következik, majd jú­lius 20-án a legnehezebb mér­kőzés kerül sorra: az angol házigazdák ellen. Csupán az Uruguay — Franciaország mér­kőzést vívják meg a White­A franciák gólja a győzelmet és egyben a döntőbe jutást jelentette City-stadionban. Az indok pró­zai. Július 15-én agárverseny van a Wembley-stadionban, már pedig azt még a labdarú­gó világbajnokság kedvéért sem halaszthatják el a foga­dások hazájában. A White-sta- dionban 60.000 néző fér el, a Wembley-stadionban 100.000. A különbség tehát 40.000 fize­tő néző. Hogy anyagi veszte­ség éri a rendezőket? Ugyan kérem, az agárversenyre is zsúfolt lesz a stadion, sőt még a belépőjegyek sem olcsóbbak. Mert', ugye, az agárverseny jó­val érdekesebb, mint a fran­ciák és a mexikóiak találkozó­ja? Sokféle, számunkra érthe­tetlen különlegesség merül fel a ködös Albionban. Az angol házigazdák mintaszerűen ren­dezik meg a világbajnokságot, de azért egy kis vállverege- téssel lenézik még mindig a kontinens labdarúgását. Talán éppen a franciák juttatják eszébe a foghíjas brit orosz­lánnak, hogy a labdarúgásban is változtak az idők?, UCflCCiSatý} útla a vüIoqqmsqqiq Oj fejezet, újabb állomás a válogatott mez felé vezető úton. Dimitrovka, tanonciskola. — Amikor felkerültem a ta­nonciskolára, illetve amikor be­kerültem a Dimitrovkába, gyak­ran kijártunk a mérkőzésekre. De nemcsak nézőként jutottam ki a gályára, hanem védtem is. A Dimitrovka ifjúsági csapatá­ban Rakás Imre volt az edzőnk. Meg kell mondanom, ennek az edzőnek igen sokat köszönhe­tek! Annyit foglalkozott velem, hogy bevallom, gyakran még nekem is terhes volt. Naponta hajszolt, akár tetszett, akár nem. Lázadoztam. Mindig mond­ta, hogy komoly edzés nélkül soha sem lesz belőlem jó kapus. Én persze hajlamos voltam egy kis lógásra a többiekkel, mozi, szórakozás, meg egyéb, de minderről le kellett mondanom. Szégyenkeztem volna az edző előtt, ha nem tartom be az uta­sításait, amikor ő olyan nagy igyekezettel bajlódott velem. Becsületbeli kötelességemnek tartottam, hogy megtegyem, amit elrendelt. Nem bántam meg, hogy hallgattam szavára! Levelezőlap érkezett az Űj Ifjúság címére. Messze a te*i-< geren tűiről, a kenguruk hazájából. A feladó Vencel Sanyi, a Slovan és a csehszlovák válogatott kapusa. Csapatával hosszú portyán vesz részt. Világrészek, városok, exotikus tájak. A Nagyilváról, majd Deákiról elindult és ma 21 esztendős kapus tüneményes pályafutásáról számolunk be folytatásos kisre­gényünkben. Egyelőre még nem tartunk a távoli világrészek érdekességeinél, hiszen előző számunkban azzal fejeztük be, hogy Vencel Sanyi felkerült Deákiról a Duna menti fővárosba, ahol már nagyobb lehetőség kínálkozott a számára. Vencel Sanyi élt az alkalommal. — A futballedzés már azért is fárasztó volt, mert az isko­lában részt kellett vennem a különbörző sportágakban. Ott Velický Henrik, az ökölvívók akkori edzője vezette a testne­velést. Ö is kíméletlen iramot diktált. Nem lehetett „lazsálni". Tornáztunk, atlétizáltunk, röp- labdáztunk kézüabdáztunk, jég- korongoztunk, volt hát leiegé­szítő sportág éppen elég. Csak szabad időm nem volt. Minden­ben részt kellett vennem. így aztán különös eset történt. A szülői értekezleten azt mondták az édesapámnak, hogy az isko­lából én hiányzóm a legtöbbet. Elámult, mert tudta, hogy be­teg nem voltam. Aztán meg­magyarázták neki, hogy nem az én hibám a gyakori elmaradás, hanem a sportesemények miatt kér ki váltogatva egyszer Ve­lický, másszor Rákús. így sem volt baj a tanulmányi előme­netellel, a három esztendőt je­lesre végeztem. Szórakozásra nem jutott idő. Pedig szeret­tem volna sokat olvasni, mozi­ba és színházba járni. Kedve­lem az útleírásokat, sporttör­téneti könyveket, sportlapokat. Táncolni is szeretek. A táncis­kolából mégis kimaradtam, nem volt mikor járni. , Szom­baton és vasárnap mérkőzések, hétköznap edzések. Haza is el- járogattam, utazás, mindez fá­rasztó volt. Szeretem a slágere­ket, a beatlest is, csak a túl­zottan hosszú frizurásokat nem szeretem. Udvarlásra nem ma­radt időm, mégis befutottam a házasság révébe... — Az úgy volt, hogy jártam, Deákira, szüléimhez. , Aztán egyszerre azért is, mert rajtuk kívül is várt rám valaki. Ta­kács Julianna. Magam sem tu­dom, miképpen adódott, de egyszerre csak többet jártam Takácsék felé, mint haza. Így kezdődött. Feleségem akkor az újvári kereskedelmibe járt. A szalagavatón már én voltam a párja. Reggelig tartott a mu­latság. A papa és a mama nem ellenezték, így hát mire elin­dultunk hazafelé, már komollyá érett a dolog, kezdett kialakul­ni a jövő, Sellyén ők aztán ki­szálltak a vonatból, én men­tem tovább Bratislavába és bár elváltunk a sellyei állomáson, a Vencel Sanyi és felesége zamosan futott tovább. Igaz, csupán három hetente egyszer találkoztunk, de mire leszerel­tem, már kész volt az elhatá­rozás... Vencel Sanyi 1964. december 30-án kapus létére lesre fu­tott. Takács Julianna állította lesre. Most már csak a család- a'apítás várat magára. — Már ezt is betervezzük... Egy esztendős a házasság, éppen hogy csak véget értek a mézeshetek. Megkérdeztük a ház névleges urát, vajon ki dönt a főbb dolgokban. — Közösen határozunk min­denben. Nézeteltérés? Véleménykü­lönbségek ? Erre a kérdésre válaszoljon az asszonyka: — Keveset van otthon, így hát nincs mikor veszekednünk — mondja nevetve Vencel Sán- dorné Takács Julianna. A trón­örökös kérdésében is azonos az álláspont: — Még egy kicsit ráérünk, takarékoskodni kell a nagyobb lakásra — így a ház asszonya. Vencel Sanyi sürgősen köt beszól: — Várjuk a .nagyobb lakás kiutalást, mert ebben az egy szobácskábán nem egyszerű feladat a családalapítás... A IJ Dimitrov csapata, jobboldalt Vencel, a kapus közös utunk eleje már pár hu­{Folytatjuk) Önvédelem E sorozatunk elindításakor azt ígértük, hogy külön foglalkozunk a női önvédelemmel. Mai számunktól kezd­ve néhány folytatáson keresztül azokkal a fogásokkal ismerkednek meg női olvasóink, amelyeket a megtáma­dás esetén eredményesen használhatnak. A védekező fogások legtöbbje azon alapszik, hogy a legkisebb erő­befektetéssel a legnagyobb hatást lehessen elérni. Ép­pen ezért hasznos ezek elsajátítása a fizikailag gyengébb nem számába is. A nők ma már egész sor felelősségtel­jes feladatot hajtanak végre a társadalmi élet terüle­tén, és nem egyszer kerülhetnek olyan helyzetbe, ami­kor határozott fellépésükre nagy szükség van. Ezért kell, hogy ők is elsajátítsák azokat az alapokat az önvéde­lemből, amelyekkel a támadót legkönnyebben „két váll­ra“ fektethetik". Tekintettel arra, hogy e sorozatban a nők önvédel­méről lesz sző, a rengeteg fogásból csak néhányat vá­lasztottunk ki. Ezek ismerete elégséges ahhoz, hogy a legkülönfélébb helyzetekben is megtalálják az önvéde­lem leghatásosabb módját. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a legjobb fogás is hatástalan lehet, ha azt ügyetlenül, lassan, gyors hely­zetfelismerés nélkül hajtjuk végre. E rövid bevezetés után térjünk rá a női önvédelm- re. Amikor a férfi üldözi a nőt és a nő már úgy érzi, hogy a támadó utoléri, a nő hirtelen letérdel, megtá­masztja magát mind a két kezével. Az üldöző meglepő­dik az előre nem sejtett akadálytól, és a nagy len­dülettől átesik rajta. Ez az esés nagyon veszedelmes lehet és csak a gyakorlott ember tud úgy esni, hogy azt bukfencezéssel fejezze be. Amikor támadónk átesett rajtunk és amíg a helyzetet felismerné, elég időnk van arra, hogy segítségért kiált­sunk vagy elszaladjunk. A második rajzunkon azt mutatjuk be, amikor a tá­madó hátulról kapja el a nő derekát. Tudjuk, hogy a kézfej nagyon érzékeny az ütésre. Erős ütést mérünk támadónk kézfejére, és ezzel olyan fájdalmat okozunk neki, hogy könnyen megszabadulhatunk tőle. 1. A tricium vegyjele 1. 2. H2 X. Hs 2. Hol volt az újkori olimpiai játékok színhelye 1952-ben? 1. Helsinkiben 2. Melboumben 3. Londonban 3. Milyen pénzegység van Bulgáriában ? 1. Zloty 2. Rubel 3. Leva 4. Melyik nyelvcsaládhoz tartozik a svéd nyelv? 1. Balti 2. Germán X. Újlatin 5. Mikor halt meg Maxim Gorkij ? 1. 1945 2. 1920 3. 1936 1. Genovában 2. Madridban X. Lisszabon 7. Ki írta Don Quichote hí­res művet? 1. Bcúzac 2. Cervantes X. Tolstoj 8. Mikor született Bartók Béla? 1. 1881 2. 1902 X. 1905 9. Milyen származású volt a nagy költő Rabindranath Tagore ? 1. Indiai 2. Kínai X. Japán 10. Ki írta a Ludas Matyit ? 1. Fazekas Mihály 2. Csiky Gergely X. Brödy Sándor Beküldési határidő: január 29. Nyereményösszeg: 200.- Kčs. A 14. számú tippszelvény helyes megfejtése. 2, 1, 2, 1, X, 1, 2, X, X, 1 6. Hol született Kolumbus 200 Kčs-t nyert: Básti Bar- Kristof? nabás, Tajty 25.

Next

/
Thumbnails
Contents