Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-09-27 / 39. szám
rozsnyói gondok 3. oldal Fiúk. 'ányok! Főiskolások! A CSISZ SZLOVÁKIÁI központi bizottságának lapja A CSISZ SZKB Magyar Dal- és Tánc- együttese, Bratislava a „Kiváló munkáért“ érdemrend viselője, felvételi megbeszélésre hív benneteket énektánc- és zenekarába 1966 október 5- 6, valamint 13-án, naponta délelőtt 10.00-12.000 és délután 18.00-21.00 ö- ráig, Bratislava, Május 1. tér 28 szám alatti gyakorló helyiségébe.* Az együttes vezetősége SAJTÖNAP 4. oldal üzen a 8. bolygó 7. oldal A változatos terep lehetővé tette a katonák gyors előrenyomulását. Derengeni kezdett, a katonák már 15 kilométert gyalogoltak és közeledtek a céljukhoz. A légifelderítés szerint valahol itt kell lennie a zöldek tüzérségének, amelyre a szovjet légierők már eredményes támadást vezettek. A szovjet légierők katonái férfias munkát végeztek. Támadásuk példája volt a gyorsaságnak, pontosságnak és rátermettség-, nek. — A megfigyelőhelyről néztem őket — mondta Pekný szakaszvezető, amikor egy pillanatra megpihentek. — Én is láttam, s azt hittem, hogy mi már fölöslegesen megyünk oda. — Megint locsogsz Hlošek. Mi a katona feladata? A katona feladata... — Máris prédikál. — Nemhiába tanár civilben a szakaszvezető... A beszélgetés halkan, suttogva folyt, hogy az „ellenség“ meg ne hallja. Nemsokára megmozdultak a fiúk. Lopakodva zajtalanul, mint a fronton. Megkerülték a zöldek őreit, aztán dolgozni kezdtek. — A helyzet azonban azt mutatta, hogy nem sok munka maradt számukra.-OA harci terület fölött légi - ütközet folyik. Vadászgépek védik a bombázókat, amelyek a zöldek légelhárító ütegeit támadják. Szőnyegbombázás, a légelhárító ágyúk ugatása és gépfegyver-kelepelés hallatszik. Áz égen lökhajtásos gép száll, maga után hosszú vörös csíkot húz. Zöld? Avagy ró- szaszín? Ekkora gyórsaságnál szemben a nappal lehetetlen eldönteni. A gép úgy tesz. mintha messze az erdő mögött lezuhant volna. Teljés e- rővel megindult az akció. A HARCI EPIZÓDOK A VLTAVAN rózsaszínűek teret teremtettek a helikoptereiknek. A térség felett immár egy órája folyik a légiharc. És egyszerre elhallgat minden. Nyugat felől, a rózsaszínűek oldaláról nagyszámú helikopter emelkedik a levegőbe. Katonákat. autókat, ágyúkat és tankokat szállítanak, hogy biztosítsák a többi egység békés átcsoportosítását. Azután, hogy ezt az egységet harcba vetették, a rózsaszínűek végleg magukhoz ragadták a kezdeményezést. A nap éppen delelt, amikor rakéta röppent az égre: — Előre! A levetett egység egyik százada támadásra lendült. A raj- vonal heves tüzelés közben el- Indult. Jókora területet hagy-“ tak maguk mögött. Átütötték a zöldek védelmi vonalát és nyomukban előre törnek a motorizált lövészegységek. A két egyesíti erejét és fokozza a nyomást, hogy kedvezőbb állásokat foglalhassanak el. A parancsnokságon tanácskoznak. Megpróbálják likvidálni a nehéz helyzetet. A zöldeknek kimerült minden tartalékuk. Nincsen egyetlen szabad egységük sem. Kénytelenek lesznek az operációs egységeikhez folyamodni. Két motorizált lövészalakulatot dobnak harcba, Egy magyart és egy szovjetet, akiknek a Vlta- ván kell átkelniök. De a zöldek helyzete így is nehéz. Aknásítani kell az utakat és a harcteret. Sikerül-e feltartóztatni az ellenséget? Készítik a tankelhárító csapadékot és az égen kemény tü- ziharc folyik a helikopterek között. Végre feldübörögnek a segítségre érkező magyar és szovjet lövészegységek első a- lakulatainak fegyverei. Véget ért? Győztek a zöldek? Csupán egyik epizódja zárult lé a harcnak. — Nincs képzelőtehetségem, — mondta anyám. Anyám azért mondta ezt, mert azt hitte, hogy a világon csak olyan képzelőtehetség van, amivel regényeket lehet írni. És nem tudta, hogy volt benne a képzelőtehetségnek valami ritka és bájos fajtája, amely nem frázisokban nyilvánult meg. Anyám jó háziasz- szony volt, akit egészen elfoglaltak háztartása gondjai. Megvolt az a tehetsége, hogy élővé tudta tenni és megszólaltatta a serpenyőt és a fazekat, a kést és a villát, a törlőrongyot és a vasalót. Ilyenkor önként és naivul fakadt belőle a mese. Meséket mondott a mulattatá- somra és mivel úgy érezte, hogy magától semmit se tud kitalálni, meséket fűzött az én ANATOLE FRANCE: AN VAN M E S E I képeskönyveimhez. Itt most következik egy mesécskéje. Amennyire lehetséges, megtartottam az ő mesemondó módját, amely kitűnő volt. AZ ISKOLA Kijelentem, hogy Genseigne asszony iskolája a legjobb iskola a világon. Rosszmájú és rágalmazó, aki az ellenkezőjét hiszi vagy mondja. Genseigne asszony minden növendéke engedelmes és jó magaviseletű. Nincs szebb dolog, mint látni a tanítványait, amint moccanás nélkül figyelnek. Olyanok, mint kis palackok szép sorjába, amikbe Genseigne asszony tudományt öntöget. Genseigne asszony szálegyenesen ül magas székében. Komoly és kedves. Sima haja és fekete gallérja tekintélyt és rokonszenvet lehelnek. Genseigne asszony sokat tud és kis növendékeit számtanra tanítja. Art mondja Benoist Rózának: — Benoist Róza, ha tizenkettőből kivonok négyet, mennyi marad? — Négy — feleli Benoist Róza. Genseigne asszony nincs megelégedve ezzel a felelettel; — Hát te. Capel Emmeline, tudod-e, hogyha tizenkettőből elveszek négyet, mennyi marad? — Nyolc — feleli Capel Emmeline. És Benoist Róza mély gondolkodásba merül el. Hallja, hogy nyolc marad, de nem tudja, hogy nyolc kalapról vagy nyolc zsebkendőről, vagy talán nyolc almáról vagy nyolc toliról van-e szó. Már régóta rágódik ezen. Ha hallja, hogy hatszor hat az harminchat, nem tudja, hogy harminchat széket vagy harminchat diót kell alatta érteni. Nem konyít semmit a számtanhoz. Ma azonban Benoist Róza hiba nélkül mondta el a leckéjét. „Egyest“ kapott. Capel Emmeline is egyest kapott, mert jól tudta a számtani leckéjét. Mikor Emmeline kiment az osztályból, megmondta a mamájának, hogy egyest kapott. És aztán kérdezte: — Mire való az az egyes? Mondd, mama. — Az az egyes semmire se való, — felelte Emmeline mamája. —- Épp azért légy büszke rá, hogy megkaptad. Egy nap meg fogod te is tudni, gyermekem, hogy a legszebb jutalom az, amely dicsőséggel jár, haszon nélkül.
