Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-09-20 / 38. szám

Megszólal a gong Nem is akármilyen verse­nyen, a baráti hadseregek IV. ökölvívó-bajnokságán. A színhely Budapest, a magyar főváros. A szereplők nyolc ország kiváló ökölvívói. A szorító kötelei között szov­jet, bulgár, lengyel, román, magyar, csehszlovák, koreai ökölvívók küzdenek egymás­sal és nem hiányoznak az NDK versenyzői sem. A csehszlovák gárda gerincét a Dukla Krojpéftž ökölvívói alkotják, edzőjük H. Netuka, a kiváló szakember. Eluta­zás előtt a következőket mondotta az edző: — Nehéz feladat vár ránk, mert a sajnálatos halálos kimenetelű két mérkőzés miatt nálunk még mindig stagnál az ökölvívás, már pedig Budapesten erős el­lenfelekkel kell megküzde­niük a kiszemelt verseny­zőinknek. Sárközi, Györfi, Kovács, Spaník, Cumpelik, Herbst, Stich, Heczei, Bőgi és Paznecht vesz részt a baráti hadseregek bajnok­ságán. A budapesti szorítóban öt tokiói aranyérmes is küzd a bajnoki címért, mégpedig a szovjet Grigorjev, Agajev, Sztyepaskin és két lengyel: Grudzien és Kasperzyk. A magyar ökölvívókat Papp László, a háromszoros olimpiai aranyérmes készí­tette fel, A tatái edzőtábor­ban Papp Laci komoly mun­kát végzett és így a magyar ökölvívók is teljes erőbe­dobással küzdhetnek a sike­res szereplésért. Igen biza­kodó Kajdi János, akit még ma is Papp László utódának tartanák a szorító kötelei között. Az EurÓpa-bajnok sérülése már teljesen rend­be jött. — A felkészülés során egyre jobban belelendültem — jelentette ki Kajdi — és remélem sikerrel szerepelek majd. Nem lesz könnyű dolga Kajdi Jánosnak, de a többi ökölvívónak sem. Most hét­főn kezdődik a találkozó és 24-ig teljes üzem lesz a budapesti szorítóban. Igen erős csapattál érkezett Bu­dapestre a szovjet és len­gyel gárda. A III. bajnoksá­gon a lengyel és a szovjet ökölvívók szerepeltek a leg­jobban és a csehszlovákok tem vallották szégyent, hi­szen a Dukla csapata a két ökölvívó-nagyhatalom mö­gött a harmadik helyet sze­rezte meg. A tatai edzőtáborban né­hány szót váltottunk Papp Lászlóval. Azt hiszem a ma­gyar ökölvívó-sport legna­gyobb egyéniségét nem kell olvasóinknak bemutatni, hi­szen a hivatásos szorítóban is nagyszerűen küzdött a háromszoros olimpiai arany­érmes és Európa-bajnoksá­got is szerzett. Utolsó nyil­vános fellépése nálunk volt a Sportcsarnokban, váltott ellenfelekkel sikeres bemu­tatót tartott. Sikeres pálya­futásának tetőfokán vonult vissza a szorítóból, hogy a fiatalok nevelésével foly­tassa munkálkodását. Papp László a Bp. Honvéd edzője. — Remélem, hogy a ma­gyar ökölvívósport ismét elindul a fejlődés útján — jelentette ki Papp László. — Sok tehetséges fiatal bontogatja szárnyát, így te­hát a magyar ölcölvívósport megtorpanása csak átmene­ti és bízom abban, hogy újabb sikerek feledtetik majd ezt az átmeneti idő­szakot. Ili. A repülő holland asszony A gödöllői edzőpályán nagy­üzem. Vágtázők, akadályfutók ugrók, hosszútávfutók. Az at­léták Európa-bajnokságának versenyzői. Jazy, a francia vi­lágcsúcstartó, Lynn Davies, a távolugrás olimpiai aranyérme­se, Mary Rand, az angolok leg­szebb atlétanője és ugyancsak olimpiai aranyérmese, Igor Tér Ovaneszjan, a szovjet távolug­ró, Anka Chmelková, a 400 méteres táv későbbi Eurőpa- bajnoka, és még sokan mások. A salakon éppen a holland női vágtázók melegítettek be. Ja­vában kattogtattuk fényképe­zőgépünket Bodnár Palival, a kassai fényképésszel, volt mit lencsevégre kapni, mert csino­sak a holland lányok, amikor megszólalt mellettünk Maslon- ka Pista, a Start szerkesztője: — A sátor mellett azt a höl­gyet fényképezzétek le, Fanny Blankers-Koent, a repülő hol­land asszonyt... Valóban ő volt. A holland lányok edzője. A váltást szor­galmazta lányaival. Egy kis szünetben beszélgettünk vele. — London? Messze van már nagyon. Csak az emlékek él­nek ... A londoni olimpiai játékokon ő volt a világ leggyorsabb nője. Az 1944 évi olimpia ki­rálynője. Négy aranyérmet nyert. Pedig már 30 esztendős volt, az atlétikában, kivált a vágtaszámokban, ez a kor már, hogy úgy mondjam „egy kissé előrehaladott“. A férje is ezen a véleményen volt, mert amikor a gyorslábú Fanny be­jelentette, el szeretne jutni a londoni olimpiai játékokra, férje csupán ennyit mondott: — Túl öreg vagy már, Fanny! Fanny aztán alaposan rácá­folt az ura véleményére. Csak­nem ellenfél nélkül nyerte a 100 és 200 méteres futás ara­nyát. Szédületesen húzott el a többiektől. Komoly erőkifej­tésre kényszerült a 4X100 mé­teres váltóban. Vagy négy mé­teres hátránnyal vette át a váltóbo'ťot, az ausztrál váltó biztos győztesnek látszott. Fanny azonban behozta hátrá­nyát és megszerezte a harma­dik aranyérmet is. A negyedik arany a 80 méteres gátfutás győzelméért járt. Ez volt Fanny iegnagyobb versenye. Az angol Maureen Gardner olimpiai Ős világcsúcsot futott, de még ez is kevés volt ahhoz, hogy az ő nyakába akasszák az aranyér­met. Mert a repülő holland asszony úgy száguldott a gátak fölött, ahogy még soha. Ideje 11.2 mp-es világcsúcs volt. Ennyit futott az angol lány is, a célfoto szerint azonban Fan­ny győzött. — Legalább két-két arany jut a gyerekeknek ... Fanny Blankers-Koen ugyan­is a londoni olimpiai játékok idejé n már két kis gyermek anyja volt. S lám, Fanny-mama mégis négy aranyérmet szer­zett! — örültem a négyszeres győzelemnek — emlékezik vissza Fanny Blankers-Koen a londoni nagy napokra. — Szép volt, gyönyörű volt. Minek ta­gadjam, irigylem a fiatalokat, az itt edző versenyzőket, ké­szülnek a nagy viadalra. Jó volna még köztük lenni. De elszaladtak az évek, most már csak az szerez örömet, hogy taníthatom őket, velük lehetek. Szeretem a versenyek izgal­mát, szeretem az atlétikát. A repülő asszony még ma is fiatalos lelkesedéssel buzgol- kodik az atlétika érdekében. Éppen olyan szívvel, mint amilyennel a 80 méteres gát­futásban megszerezte az arany­érmet. — A legnehezebb versenyem volt — emlékezik vissza a nagy diadalra a hollandok egykori legnagyobb atlétanője. — Iz­gultam a rajt előtt, alig tud­tam aludni. A rajtkor bizony beragadtam. Az élen Gardner. Szédületesen futott. Egy pilla­natig azt hittem, most már vége, a 80 Aiéteres táv túlsá­gosan rövid. De nem csügged­tem ... Az ötödik gátra már együtt ment fel az angol lánnyal. Az angol lány simán vitte, Fanny asszony megbotlott és kizök­kent a ritmusából. Csaknem felbukott a gáton. Míg ez is! Aztán az utolsó métereken olyan hajrát vágott ki, hogy a nézők ámuldoztak. A világ leggyorsabb női futója, a re­pülő holland asszony hajszál­nyi előnnyel győzött, F,7 a győ­zelme volt legnagyobb sikere. A háttérben Fanny Blankers-Koen. előtérben a tanítvány: Marta Klaasen Bős _ Szerete ''j QtMj' Bpest. Szeretettel köszöntőm az Űj olvasóit 17966., aug. 30. Szepesi György a Moldva-parti aranylányról — Az én véleményem az, hogy Vera Cáslavská a legjobb női sportolótok, Kvašňákot tartom a legjobb csehszlovák futballistának, de azért Danék is nagyszerű atléta, bár Itt Budapesten nem fogott ki jó napot... Az atléták EB-nak idején igen elfoglalt „házigazda“ volt a magyar rádió nép­szerű riportere. Nemcsak a rádióközvetítés szervezése ne­hezedett vállára, hanem a kül­földi rádiósok munkájának az elősegítése is. Szinte csak „futva“ lehetett szót váltani vele. Annyi ideje mégis volt, hogy egy kis tájékoztatót nyújthasson az Európa-bajnok- ság rendezésével kapcsolatban. —Azt hiszem sikeresen meg­oldottuk a feladatot. Sőt még egy lépéssel tovább megyek, azt hiszem, világbajnokság és olimpia rendezése sem okoz­hat nehézséget sportot kedve­lő országunknak, fővárosunk­nak ... Az Európa-bajnokság után újabb gondok. — Csomagolok, holnap repü­lők Rotterdamba. A magyar válogatottal. De azt hiszem rövidesen ellátogatok Csehszlo­vákiába is. Még mindig nem sikerült meginterjúolnom. Vera Cáslavskát, pedig már elég ré­gen beterveztem... Cáslavská, a Moldva-parti aranylány. A világ legjobb tor­násznője. — Azt hiszem a dortmundi világbajnokságon is fölényesen győz, nem vitás, hogy ő a leg­jobb. A dortmundi világbajnoksá­gon szeptember 20-án kezdő­dik a nagy küzdelem és 25-én fejeződik be. A magyar tor­násznők esélyeit csökkenti az ezüstérmes Makray Kati kivá­lása. „Ezüst“ Kati csak a mi­nap ment férjhez, a magyar női csapat nélküle utazik Dort- mundba. — A legjobb hat csapat közé azért bekerülünk — bizakod­nak Ducza Anikóék. Rajta kí­vül Müller Katalin, Tolnai Márta, Oroszi Margit és Bánfai Ágnes a válogatott tagja. A csehszlovák női csapat erőssége a Moldva-parti arany­Kovács Erzsi, Szepesi Gyurka és Grosics Gyula lány, ám a feltörő fiataloktól is sokat várnak a szakvezetők. — Elérkezett az idejg, hogy Krajčír Marika teljesen felzár­kózzék az élvonalhoz — jelen­tette ki Čižík edző. A kis „ördögből" komoly, felnőtt lány lett. A vidám han­cúrozás után megkezdődik a komolyabb szerepkör: egyen­rangúság a világ legjobbjaival. — Szorgalmasan edzettem, nagyon készültem a világbaj­nokságra, remélem nem oko­zok csalódást — ezzel köszönt el Marika. Amikor valaki Szepesi Gyur­kával beszélget, nem lehet el­kerülni a sporttémát. — Igen jól sikerült a „Plusz egy fő“ adástok a televízióban. — örülök, hogy tetszett ná­latok Is. Igen sok levelet ka­pok Csehszlovákiából, persze inkább a futballal kapcsolat­ban. Megragadom az alkalmat és az Oj Ifjúság hasábján kérek elnézést azoktól, akik­nek nem tudtam válaszolni le­velükre. Sajnos, mostanában igen kevés az időm. Sürget a terminus, be kell fejeznünk a készülő könyvünket is. Pluhár Pista bácsival, a ma­gyar rádió első népszerű ri­porterével közös könyvet ír Szepesi György. A könyv címe: „Szerelmünk a mikrofon“. — A magyar rádió negyven éves története a sportmikro­fonon át. Az első húsz esz­tendő Pluhár Pistáé, a második húsz év az enyém. A „Gól, gól, kétezer gól“ után várjuk a „Szerelmünk a mikrofon“ könyvet Is. Mert ugye, mondanunk sem kell, hogy Szepesi György és Pluhár István könyve iránt legalább olyan nagy az érdeklődés a csehszlovákiai magyarok köré­ben, mint lenn a Gellért-hegy lábánál. Vagy talán még na­gyobb. Külföld humora — Most már elhiszi, hogy a bőröndbe belefér két öltöny és két női ruha? Kép szöveg nélkül Elééég.ú! — Most már megehetem a süteményedet, apuka?

Next

/
Thumbnails
Contents