Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-23 / 34. szám
• B. I. Bratislava. Verséivel személyesen kéresse fél szerkesztőségünkét, hogy részlétesén megvitathassuk őket. • T. L. Izsa. Kézírását legnagyobb igyekezetünk ellenére sem tudtuk elolvasni. Sajnáljuk. • Cséfalvy Angelika: írja még a címét. Levélben szeretnénk válaszolni. Küldjön újabb, saját verseket'. • „Fekete rózsa": Kedves „Fekete rózsa“! Ha az idők folyamán senki se próbált volna behatolni a számára ismeretlen titkaiba, a világ még ma is csak a kezdet kezdetén állna. Gondolkodni, élgondolkodni valami felett, higyje el, nem szégyen. Az igaz (s ezen van a hangsúly) és igazán modern művészek pedig ezt akarják elérni a nézőnél, az olvasónál. Küldjön újabb versekét. Ha Bratislavában jár, keresse fel szerkesztőségünket. • AOZ: Egyetlen versé alapján nem mondhatunk véleményt. • O. P., Sombrja: Verséiben egyelőre1 nem látunk fejlődést. Üjra elköveti mindazokat a hibákat, amelyekre már többször figyelmeztettük. Prózája darabos, elnagyolt, 'élettelen Írás. Hiányzik bélölé a legfontosabb? az irodalom. Ha Bratislavában 3 ár, verséivel együtt jöjjön be szérkész- tőségünkbé. A kért címre eljuttattuk az ön elmét. • „Jean Christophe": Kék fények rabja című versét megírta, s azonnal postára is adta. Máskor né siessen annyira. A vérsnék ugyanis sohasem árthat, ha égy kicsit csiszolják, fésülgétik, ülnek fölötte... • K. Zs. Léva: Sajnos, egyelőre ilyen örömet még nem szerezhetünk neked. Verseidet a Kis Építő szerkesztőségébe küldtük él. • Sz. J. Kassa: Felejthetetlen élmény című Írása a művészet becsületsértésé.. A végtelenségig ízléstelen, s önönmagának állít ki benne szegénységi bizonyítványt. • „El ne felejtsetek“: A Vége és a Tanítóinknak című versei nem közölhetők. A kezdés minden hibáját magukon viselik. Idővel küldjön újabb verseket és főleg többét. • P. V. Felsőszemeréd: Írása témaválasztásában érdekes. Kár, hogy nem dolgozta ki, nem mélyítette hihetővé, természetessé, plasztikussá. így csak a felszínt adja, s az kevés. Olvasóink szíves elnézését kérjük, hogy előző számunkban figyelmetlenség folytán Martine Carol és Romv Schneider képei felcserélődtek. Szerkesztőség Mi fef szika férfiakon Brigitte úgy pirul, mint egy diáklány. A harisnyája lyukas. Jobban szereti a krumplit, mint a kaviárt. Nem tornászik. Nem él úgy, mint a sokszoros dollár- milliomosok ... Bútorokkal zsúfolt párizsi szalonjában ül. Semmi sem zavarja a csendet: sem az utcai forgalom moraja, sem zene, sem a szobapincsi vakkantása. Még gyermekzsivaj sem... — Szereti ön a gyermekeket? — Sajnos, ilyen szenvedélyem nincs... — hangzik a meglepő válasz. De itt a magyarázat: — Túl nagy felelősséget jelent a gyermek. Az emberek talán sosem gondolják meg alaposan mielőtt gyermeket óhajtanák ... Én meg úgy érzem, hogy a gyermeket fel sem tudnám nevelni... Hörpint egyet whiskijéből, ügyetlenül rágyújt, majd így folytatja: — Tálán ezért jobb is, hogy a kis Nicolas apjánál, Jaques Charriernél van. £n voltam az, aki elleneztem, hogy hat hónapig nálam, hat hónapig pedig az apjánál legyen. Ö sínylené meg. Ha majd tízéves lesz, többet megért és akkor a nyarakat velem tölti... — Mi a legjobb tulajdonsága? — Nem is tudom. Talán az, hogy hű vagyok önmagamhoz, és hogy határozott vagyok. — És mi a legrosszabb? — Türelmetlenségem. Bosz- szant például az, ha valamit meg akarok venni és azt nem kézbesítik azonnal. — Sikereinek titka? • — Minden a kezdettől függött. Azonkívül akaraterőmtől, munkavállalásomtól, a fegyelemtől és a szerencsétől. — Hisz a szerencsében? — Rendületlenül. — Volt válságos helyzetben is. öngyilkosságra is gondolt. Ez ugyebár mind a múlté? % — A régmúlté. Most szilárdan állok a lábamon. Higgye el, egy ftlmsztnésznőnek, különösen, ha a siker felkapja, igen nehéz. — S ha nem találkozott volna Roger Vadimmal ? — Olyan az én életem, amilyen. Én nem szívesen gondolok vissza a múltra... — Kissé szokatlan a „joie de vivre“-je — életkedve? — Nem mondanám. Én csak arra törekszem, hogy életem minden percét éljem... — Sokan az értelmetlenség fogalmát önnel hozzák összefüggésbe. Igazuk van ezeknek? — Nincs. — Ingerli-e az, ha önmagát meztelenül látja valamelyik filmjében ? — Engem nem, talán másokat. Különben a vetközést a világ legtermészetesebb dolgának tekintem, különösen, ha szerelmi jelenetről van szó. Klubok, tervek, ifjúság IV. Magyar ifjúsági klubjaink közül a brünni a legfiatalabb: ez év március 13-án jött létre. A brünni várbörtönben raboskodó nagy magyar irodalmi vezérnek, a magyar felvilágosodás egyik legkimagaslóbb alakjának, a magyar nyelv mégújítójának, Kazinczynak a nevét viseli, s ez nem véletlen — a klub megalakulását indokló három pont egyike igy hangzik: „Környezetünk kényszerít minket, hogy anyanyelvűnket ápoljuk, csiszoljuk, gyakorol- Juk.“ E égy másik pontja az indokolásnak ugyancsak Kazinczyra, a magyar szellemi élet istápolójára, szervezőjére,összefogójára emlékeztet: „Klubunk főcéljai közé tartózik, hogy az idegen környezetbe került magyar diákokat fölkarolja s problémáikat közös erővel oldja meg.“ Ám a brünni magyar diákok a klubéletben nemcsak a maguk kielégülését keresik. A tömörülésből egy sokkal távolabbi fókuszú lencsét akarnak csiszolni: „a magyar kultúra eseményeinek számontartásával és cseh diáktársaink körébén való propagálásával nemzeteink közéledését igyekszünk szolgálni“, amint az alapítólevél harmadik pontja kiemeli. A klub alakuló gyűlésén Pražák docens is megjelent, a hungarisztika tanszékéről) nagy érdeklődéssel figyelte a gyűlés menetét, és meleg szavakkal méltatta a klub névadójának egyéniségét, érdemeit. A diákok a klubalapítás napján a Spielberg kazamatájában megkoszorúzták Kazinczy emléktábláját. Fájd Vilmos, Dósa István, Kulacs Éva, Szabó István, Pál Andor és a többiék, összesen mintegy huszonnyolc-harminc klubtag bizakodva néz a jövőbe. — Anyagi támogatásra nincs szükségünk — mondják. — Ami pénz: pillanatnyilag kell, magunk között összékalapoljuk. Ez igen, ez már döfi! Ha az elért eredmények arányban lesznek ezzel a magabiztos és céltudatos indulással, a jövőben sokszor gratulálhatunk még a brünnieknek. Mikóts I. Róbert Ifjúsági találkozó Abarán A 'tavalyi sikeres körösi táborozás után az idén Abara község határában, a Labore és a Latorca összefolyásánál rendezték meg a magyar ifjúsági klubokban tömörülő fiatalok a Nyári Ifjúsági Találkozót. A július 27-től augusztus 3-ig tartó táborozás az üdülésen és szórakozáson kívül céljául tűzte ki az ország különböző részeiben élő magyar fiatalok ismerkedésének elősegítését, az őket érdeklő problémák megvitatását, valamint az ismerkedést Dél-Szlovákia magyarlakta vidékével, a jelen esetben Bodrogközzel. Ennek megfelelően volt összeállítva a találkozó műsora is. Németh László, az ismert magyar író látogatása a táborban, az Abarán rendezett műsoros est, dr. T u r c e 1 Lajos előadása a két világháború közötti csehszlovákiai magyar értelmiségről, beszélgetés Török Elemérrel, az Abarán élő költővel, a sárospataki kirándulás, a Bodrogköz múltját és jelenét ismertető előadás, valamint' az előadásokat követő viták, felejthetetlen élményt nyújtottak a találkozó 75 résztvevőjének. A táborozáson két magyarországi és két jugoszláviai egyetemista is részt vett. A velük folytatott beszélgetésen keresztül fiataljainknak alkalmuk nyílt megismerkedni a magyar- országi és jugoszláviai fiatalság életével, problémáival. F á b r y Zoltán levélben üdvözölte a tábort. Az abarai II. Nyári Ifjúsági Találkozó rácáfol azokra az állításokra, hogy ifjúságunk passzív. Az a tény, hogy klubokat alakítanak, keresik az önművelés, a kölcsönös megismerés, a néppel való találkozás lehetőségeit, a társadalmi tevékenységet, bizonyítéka annak, hogy nem csupán az olcsó szórakozást kedvelik, hanem magasabb eszmeiséget követnek. S ez biztató! Mácza Mihály — Mi tetszik önnek leginkább a férfiakon? — Az, hogy férfi, erős. Igen sokat, talán túl sokat követelek a férfiaktól. — Például ? 9 ■ ____________________ — Mindenekelőtt, hogy okos legyen. De azt is, hogy legyen megértő és finomlelkű. — A testi előnyök a fontosabbak ? — Nem. A kedves ember jobb, mint a szép. — Mi legyen O: élettárs, védelmező vagy tisztelő? — Mindhárom egy személy» ben. Legyen a legjobb barátom. — Beleszeret-e partnereibe ? — Ah. ez is előfordul. De a szerelem nem tartós dolog — sajnos. Minthogy az élet sem az. Kár, hogy cscdc egyszer és rövid ideig élünk... Brigitte még elmondta, hogy most is forgat. (Párizs — ahogyan BB lájta — ez a film címe.) Jövőre egy szerelmes lányt alakit... A Magánélet különben nem a legkedvesebb filmje. Abban játékbabának érzi magát. De ő nem az, mert: — £n mindig tudom, hagy mit akarok — és ezzel elbúcsúzott. „De jó volna bevinni a szobámba a tengert meg a sziklákat..." Villám-interjú Egerváry Mária kanadai festőművésszel — Mint az Ontario College of Art volt növendéke és a Brooklyn Art League tagja — válaszolja kérdésünkre az ifjú művésznő — ellensége vagyok a túlhajtott moderneskedésnek, az „álmodem“ op-art irányzatoknak. Gyermekkoromtól belső kényszer, hogy látomásokat fessek, hogy emlékeimet, képzelgéseimet, színekkel és formákkal rögzítsem le. A látomás megrendült átélése pedig nem tűri az ügyeskedést, a feltűnést hajhásző trükk-büvészetet. — Beszéljen valamit sikereiről ___ — Nem vagyok megelégedve magámmal. Jónéhány kiállításon szerepeltek már képeim, közülük az 1960-as Port Colbome-i, az 1962-es torontói és az 1964-es New York-1 a legemlékezetesebb számomra. Ezeken a — meg kell mondanom — magas igényű kiállításokon, ahová nem könnyű bejutni, kritikusaim szerint érdekesen komponált olajfestmény-vízióim* keltettek feltűnést. De én éppen ezen a ponton vagyok elégedetlen, éppen a „látomásos“, megkomponált művészettel kezdek egyre inkább hadilábon állni. Hiányérzetem van: nélkülözöm a valóság, a természet nyers színeit és formált. Az a leggyötrőbb problémám, hogy nem tudok mások szeme előtt, egyszóval nyilvánosság előtt festeni, mint például a párizsi utcai festők, vagy a Bala- ton-partl tájfestők. Oly gyötrelme? magamba mélyedéssel szülöm képeimet, hogy csak magányosan, napokig műterembe zárkózva festhetek. De jó volna bevinni szobámba a tengert meg a sziklákat, meg a fákat: meg mindent, a valóság színeit és formáit, melyek zárt műteremben képzeletemet izgatják, melyekre egyre inkább szomjazom. Röviden: nem elégít ki már az emlékezetből festés, ki kell mennem állványommal a tengerpartra. 1967-re tervezett kiállításomon legalább három valóság-vászonnak is szerepelnie kell! Bár a washingtoni kiállításon az az olajképem tetszett a legjobban, amit emlékezetből festettem a budai Halász- bástyáról. — Mondjon vaíahvit tussräjzairôl! — Ez a két kedvencem a Táncolok sorozatból való. A mozgást, a pillanatot próbáltam megragadni velük, s ezek nem emlékezetből készültek, hanem egy farsan. gi álarcos bálon, a terem sarkában, egy kis asztalon. Rajzolnom kellett; inkább rajzoltam, ahelyett, ljogy táncoltam volna. , —-szemMármint Gina Lollobrigida és Milko Skofic házassága. A világhírű sztár végre elhatározta magát, hogy bevallja, házassága- messze nem volt’ annyira idillikus, amint azt a világlapok állandóan kürtölték. De most vége, nincs értelme a további halogatásnak. Gina 1948-ban, közvetlenül első filmje után ismerkedett meg Milkoval, az Olaszországban élő jugoszláv orvossal. Az, hogy mint híres filmszínésznő feleségül ment egy egyszerű emberhez, romantikus ízt adott a szerelmi történetnek, hiszen előnyösebb lett volna a részére, ha egy producert vagy filmrendezőt választ — bár Lollobrigida mama szerint „egy orvos mindig jól jön a háznál“. Tény az, hogy Gina „szürke" házassága ellenére ragyogó karriert futott be, férje pedig az orvosi hivatást felcserélte a managed szakmával. Milko Skofic irányította Gina egész életét, a művésznőjét és feleségét egyaránt, miközben a ... és így végződött a legenda A mesébe illően boldognak hitt házasság szomorú vége: rövid búcsú a repülőtéren. Gina Lol lobrigida és dr. Skofic között kisfiúk, Milko sajtó szüntelenül szőtte a legendákat a filmvilág legboldogabb szerelmi házassága köré. Amikor 1957-ben megszületett a kis Milko, teljes volt a családi boldogság. A lapok egyre-másra közölték a fényképeket, Gina a kis Milkoval, Gina férjével és gyermekével, s nem múlt el karácsony, hogy be ne mutatták volna, amint Lollo hatalmas mackókat vagy fantasztikus villamosvasútjáté- kot vásárol kisfia számára. Később Gina m'ár nem ért el olyan csodálatos sikereket, karrierje határozottan lefelé ívelt. Filmkörökben tudták, hogy Gina nincs megelégedve a férjével mint managerrel. Skofic egy közvetítő iroda igazgatója lett, s nem állt érdekében olyan művésznőt „futtatni“, aki az évek során háttérbe szorult. De a boldog házasság köré vont mítosz még akkor sem ért véget, amikor a lapok mind gyakrabban mutatták Skoficot egy oszírák énekesnő társaságában, s már hangosan suttogtak Gina gyakori látogatásairól egy ismert francia diplomatánál. Most azonban igaz a hír: a házasság végleg összeomlott. Természetesen Gina Lollobrigida marad olyan színésznőnek, aki becsülettel szerezte meg a népszerűséget. Nehezen dolgozott, mert a férje rosszul válogatta meg részére a filmeket, akarata ellenére előny, télén szerződéseket írt alá a férje javaslatára. De erről so. sem beszélt, sem az interjúkban, sem a televízióban. Mündig úgy viselkedett, amint azt férje és a filmsajtő előírták, hasonlóképpen, mint ahogy egy mosóport Ízlésesen csomagolva kínálnak megvételre. Most azonban végleg szétoszlott Gina és Milko boldog házassága köré szőtt legenda. Ezekután az ügyvédeké a sző. S egy kilenc éves gyermek elé tornyosulnak a problémák, amiket szülei válása idéz elő.
