Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-08-23 / 34. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI bizottságának lapja Némelyek szeretnék, ha a házasság valamelyik sarkában is lenne vészkijárat. IZLIK? Tóthpál Gyula felvétele0 Bogdánfy Sándor XV. évf. 1966. VIII. 23. *J#| Ara 80 fillér «3*1 A gyermek Finom, babaillatú kisleány ... Finom, illatos kenyér... Az egyik a férfi és az asszony szerelméből fogant, a másik pedig az ember és a föld szerelméből ... A föld ölébe magot vet az ember és nászdalt zengenek a nyárfák és füzek, az egyenruhás, nyalka füvek, a madarak és a gépek ... S az illatozó földnek meleget ígér a r/.ap, esőt a felhő,.. Amikor a várandós föld szive alatt elsőt mozdul az élet, az ember boldogan felnevet... Amikor az aranyhajú gabona énekelni kezd, arca pirosló pipacs, szeme kéklő búzavirág ... Nevet a világ, az ember és az asszony. Magukhoz ölelik a földet. Szerelmükből születik az élet: az aranyhajú élet, a pirosarcú élet, az égkékszemü élet: a gyermek és a kenyér! Te babaillatú kislány, örülj az életnek, örülj a kenyérnek... Tóthpál Gyula felvételei Mindkettőt a szilleidnek köszönheted! De valahol bomba robban, ágyú dörög... Valahol felnőttek halnak, gyermekek halnak._ Valahol apró viskók lángolnak, lobognak ... Valahol meghalt a gyermek ajkán a nevetés, valahol az emberek fegyvert ölelnek élve és csak holtukban a földet!... S ebből a szerelemből nem gyermek és nem kenyér születik, hanem halál! Vietnamban a föld felett összekacagnak az izmos izmusok és boszorkánykonyhájukban, kénköves láng felett az embertestek hamujából, a gyermekek jajkiőltásáböl, az anyák halálsikolyából aranyat csinálnak! De te ezt még nem tudod ... Kislány, ma te vagy az aranyhajú élet, a pirosarcú élet, az égkékszemü é{et.., Te és a kenyér! N. LÁSZLÓ ENDRE: és a kenyér A prágai kislányok mér megérkezésük előtt izgalomba hozták az egész balatonújhelyi ifjúsági önkéntes építőtábort azzal, hogy nem érkeztek meg időben. A brnoiak már a zöldbabszedéssel is megismerkedtek, mire végre befutottak, s így együtt volt a félszázas létszám. Az izgalmas érkezés után az is kiderült, hogy nem jött a lányokkal tolmács. — Ez nehezíti ugyan a dolgunkat — mondja Almási Emma tábotparancsnok, — de sorozatban teremti a kedvesebbnél-kedvesebb helyzeteket. Szerencsére itt van Marika.. Marika Jurisková ugyanis beszél egy keveset magyarul és ez egyszeriben központi alakká tette őt a tábori „vígjátékban“. Segítségével lefordították a kéthetes — tegyük hozzá: kitűnő — programot, az esti napiparancsokat, sőt, a lányok megkérték néhány magyar mondat összeállítására: Hogy hívnak? Hány éves vagy? Nagyon tetszik, stb. Elvégre, ha úgy hozza a „sors“ a fiúkat kérdezni és érteni kell... — De vannak szavak, amelyeket bár megtanultam, az ő nyelvükön, az első napokban mégis nehezen akartak megérteni — mosolyog a táborparancsnok. — Nem nehéz kitalálni, melyek ezek: az ébresztő és a takarodó. De becsületükre legyen mondva, amikor „mérgesen“ elkiáltottam magam, hogy „Ugrás, ki az ágyból!“, azonnal tudták, mi a teendő Ezzel aztán a nyelvi nehézségek „probléma-körét" be is fejezhetjük azzal, hogy este olyan összhangban fújták együtt a „János bácsi a csatában“ kezdetű örökbecsű dalocskát, mintha közös karban énekelnének óvodás koruk óta. S mert a táborban azért dolgozni is kell, érdeklődtünk, milyen ezen a téren az „összhang“. A válaszért azonban végigjártunk egy jó darab gyümölcsöst, a közel 500 holdból, a tele rekeszek mutatta nyomon. — Mára úgy terveztük, hogy elérjük a 110— 120 ládát — közli Mária Moravská brigádtag, „civilben“ tanárnő. — Kezdetnek nem rossz teljesítmény. Nyilván a szorgalom mellett a hozzáértés is segít. Találgatunk: falusiak, vagy városiak?. Általános nevetés a válasz: Vecserka előtt a táborban — Városiak vágyunk, és ápolónőnek készülünk. Sárgabarackot eddig csak az üzletekben láttunk. MAGYARORSZÁGI TUDÓSÍTÁS FŐISKOLÁSAINKRÓL Marika, a tolmács, s a ládapiramis, amely i lányok szorgos munkája nyomán egyre fogy így aztán biztonságosabb kérdésekkel próbálkoztunk: — Melyiket jobb szedni, az őszit vagy a sárgát? — Az őszit. — Vajon miért. Talán szaporább? — Nem. Jobb az íze... Hát szóval, nem lehet velük komolyan beszélni. Talán a másik brigád vezetőjével, Ve. rával, jobban szót értünk: — Miért magát választották vezetőnek a lányok? — Mert amikor sorakozó volt, véletlenükén álltam elől. A nevetés itt is íelcsattan. Pontosabban ott is — a fák lombjai között, mert már a* létra tetején állnak a lányok. Dolgoznak szorgalmasan, nehogy lemaradjanak a nyírségi lányok mögött. Az ötven csehszlovák kislány mellett ugyan, is több mint kétszázötvenen Szabolcs-Szatniár megyéből érkeztek az állami gazdaság segítségére. Nem kevesebb vidámsággal, szorgalommal és élményszerzéssel töltik napjaikat. Hogy mást ne mondjunk bizonyítékul: nagy részük — pedig már érettségizettek is vannak közöttük — most látja először a Balatont. Ezért mondja külföldiekre, hazaiakra a táborparancsnok: — A legnagyobb jutalom számukra a víz, a fürdés. S ha az idő engedi; igyekszünk is minél gyakrabban részesíteni őket ebben a jutalomban. Búcsúzunk, bár még soká lesz „vecserka“, azaz takarodó. Addig sok száz láda telik meg kajszi barackkal, s a napi szállítmány véletlenül éppen hazai tájakra, Csehszlovákiába indul. Munka után izgalms-nak ígérkező röplabda-mérkőzést játszanak a másik táborral, s végignézik a budapesti sportolók bemutatóját. Kovács György
