Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-08-09 / 32. szám

a

ILI.

A villámhárító feltalálója

Mielőtt a villamosságról tudott volna az emberiség, többnyire csak sarlatánok és ván- dorbüvészek csiholtak ki szikrákat különböző tárgyakból. Ügyesen álcázott mutatványaikkal koronás királyokat szórakoztattak és bizonyára többet kerestek, mint tudós utódaik. Csak a tizennyolcadik században kezdtek foglalkozni a ley- deni palackok gyakorlati értékével. Miután a széles néprétegek is felfigyeltek a „titokzatos" erőre, természetes óhajuk lett, hogy védekezzenek a villámcsapás, népiesen az istennyila ellen. Elsők között az éppen kétszázhetven évvel ezelőtt, 1696 augusztus l-én született morvaországi katolikus pap, Prokop Divíš foglalkozott a villámhárító elkészítésének gondolatával.

Divis Znojmóban végezte gimnáziumi tanulmányait, Salzburgban pappá szentelték, majd Olomoucban megszerezte a filozófiai doktorátust. A Znojmo melletti Primétice községben piébánosi hivatásán kivlil jelentős sikereket ért el kísérleteivel, amelyekre a külföld Is felfigyelt. Miután kétségtelenné vált az elektromos szikra és a villám azonos eredete, Divis elkészítette „meteorológiai gépét.“ Az első villámhárító egy függőlegesen felállított rúdból állott, amelyből több, keresztbe álló kar meredt. Minden ilyen karhoz vasforgáccsal töltött dobozokat erősített a leleményes feltaláló, amelyekből hegyükkel kifelé álló szögek á- gaskodtak.

Találmányáról Divis tájékoztatta a prágai egyetemet, sót a császári udvart is felkérte, állítson fel a birodalom különböző részein villámhárítókat, de süket fülekre talált. Egyedül plébániájának körzetében bíztak találmányának hatékonyságában az egyszerű parasztok.

Jóllehet a philadelphiai Benjamin Franklin még 1732-ben kísérletezett egy „villámfogó sárkánnyal“, a villámhárító tulajdonképpeni feltalálójául Prokop Divišt kell tekintenünk, a- kit az akkori osztrák kormány nem volt hajlandó támogatni, hanem minden erejével igyekezett elgáncsolni.

K. E.

Sarojane Bartholomea megnyerte a leggazdagabb szépségkirálynő címet. Az elmúlt évben több mini 80 millió márkát örökölt. Los Migelesban egyetemi hallgató, Hollyvoodban egy 15 szobás villája, csodálatos szép jachtja és jaguár autója van. A filmhez szeretne kerülni, de egyelőre még nem fedezték fei.

Egy tizenhatéves fiú, bizonyos Edmond Epidell londoni középiskolás „író“ szeretne lenni (nem határozta meg közelebbről, milyen író), és ezért hat egyforma levelet írt, melyekben tanácsot kért hat híres angol írótól. Az írók válasza nagyon érdekes.

Somerset Maugham közvetlenül halála előtt válaszolt a fiúnak. „Ha valóban érzi, hogy írnia kell, ha érzi, hogy van mondanivalója, akkor bármilyen módon eljut a helyes útra. írjon minél egyszerűbben, ha lehet úgy, mintha levelet írna valamelyik ismerősének“.

A válasz, ha hosszabb ideig elgondolkozunk rajta, igen bölcs. Ezzel szemben ott van Nicolas Mounsarat válasza, aki egész sor tényezőt hozott fel, melyek közül maga sem tudja melyik a lényegesebb. Mégis talán legfontosabbnak tartja a következőket: ,,a) Sohasem szabad Írni arról, amiről nincs személyes tapasztalata; b) Sohasem szabad hosszú szót használni, ha arra a fogalomra van rövidebb kifejezés is, sohasem szabad hosszú mondatot írni, ha azt rövidebben is ki lehet fejezni, és sohasem szabad hosszú könyvet írni, ha azt a történetet rövidebben is el lehet mondani; c) Nem szabad utánozni más írókat; d) Nem szabad várni az ihletre".

Hogyan lehet

híres író

írás művészétét még lehet tanulni, mint afibgy azt az amerikaiak bizofiygatják egyetemeiken. Majd mégis megmondja, mit tart fontosnak! „Tanuljon állhatatosan latinül, tökéletesítse az angol nyelvtudását, tartózkodjon minden mai íróHAT NAGY ANGOL IRÔ TANÄCSAI EGY TIZENHAT > ÉVES FIÚNAK, AKI ÍRÖ SZERETNE LENNIE

Eweiyn Vought a „száraz” szardonikus regények írója olyan tanácsot adott, amilyeneket csak az adhat, aki gyűlöli a világot. Felvetette azt a lehetőséget, hogy az

tói, olvassa figyelmesen a XVI., XVII. és XVIII. század íróinak műveit. A siker a vele született tehetség nehéz munkával való fejlesztésétől függ“.

B. Pristley sok regény és nagy sikerű vígjáték szerzője, úgy válaszolt a fiúnak, mintha apja lenne. Azt tanácsolja neki, hogy mindenekelőtt jó könyveket olvasson. De nem mondta, hogy kinek a könyveit és feltételezik, hogy elsősorban önmagára gondolt. „Ami nem azt jelenti, hogy csak élvezettel olvasni, hanem tanulmányozni is, hogyan írnak, hogyan érik el a hatásokat és ehhez hasonló". Azután: „írni és írni minél többet, minél gyakrabban. Nem azért, hogy megjelenjen a mű, hanem azért, hogy megtanulja az írás mesterségét. Hogy miről írni? Olyan dolgokról, amit legjobban ismer“.

Az ötödik író a skót Compson McKenzzy. A vidám skót történetek szerzője ezt írta a fiúnak: „Kedves Epideil Úr! Nincs az a tanács, amit én, vagy bármelyik másik író adhatna Önnek, aki író akar lenni. Az élet tele van örömökkel. Öntől függ, felfedezi-e őket, és milyen módon mutatja be. Én a vidám hangot választottam, és hagyom, hogy

előbb minden megérjen, mint például a whisky. Ez a legfontosabb“.

P. Woodhause, aki már régóta Amerikában él, de komikus regényeihez még mindig az angol életből meríti a témát, a jövő írójának egy különösen hosszú levélben válaszol, melyben a leglényegesebb: „Végtelenül sok türelem kell“. Példát is hoz fel. „Mint fiatal, vidéki újságíró, az első novelláim egyikét huszonhat szerkesztőnek küldtem el, mire elfogadták. Kezdetben csalódni fog, fiatalember. De idővel megacélosodik a szakmában. Nincs olyan író, aki nem esett volna át a kezdet nehézségein“. Végül azt ajánlja Edmondnak, hogy karrierjét helyi hírek gyűjtésével kezdje valamelyik napilap számára.

A fiatal írójelölt a mai angol irodadalom hat nagyjának levelét leközölte a „Sunday Times“-ben, az egyik legnagyobb londoni lapban.

Ez az első sikeré, bár nem írt le egyetlen sort sem.

NEM CSALÓDTUNK BENNÜK...

VAVRECZKY GÉZA — a főiskola végzett növendékeként került színházunkhoz katonai szolgálatának letelte után. Tulajdonképpen régi ismerős Komáromban, hiszen az itteni gimnázium tehetséges diákjaként, mű- kedvelőjeként került a Színművészeti Főiskolára. Az elmúlt évadban főszerepben mutatkozott be, mint az I- lyen nagy szerelem Pétere, megérdemelt sikert aratva. Utána érdekes felfogásban és nagy igényességgel vitte színpadra a Haramiákban a másik Moor fiú, Ferenc alakját. Színházunk a jövőben is számít lelkes munkájára, tehetségére.

BORÄROS IMRE — márkáns arcélű fiatal színészünk már régen eljegyezte magát a színművészettel, mert érettségi után a főiskola hallgatója lett és már akkor örültünk elhatározásának. Később — családi okok miatt — elkerült onnan — de nem veszett el a színjátszás számára, mert szíve visszahúzta a kulisszák világába. Sikerült felvételi után került a MATESZ-hez és az elmúlt évadban az Ilyen nagy szerelem epi- ződfigurája és a Haramiákban igen megbízhatóan és jól eljátszott Her- mannja után, Igor Rusnák, Rókák, jó éjszakát c. színművében már sikerrel oldotta meg az egyik vezető szerepet, Károly alakjában. Végtelenül szorgalmas, törekvő és tanulnivágyó fiatalember. Érzem, sok szépet, jót fogunk még látni tőle.

PETRÉCS ANNI — tulajdonképpen már a második évadot tölti nálunk, mégis új fiataljainkhoz sorolam, mert ebben az évadban kezdte meg a kibontakozást. Az iskola padjaiból került tehetséges műkedvelőként a MATESZ színpadára, ahol az elmúlt 1964-65-ös év derekától csak statisztált. Az 1965-66-os évadban a Liliom Lujzlka szerepével hívta magára a figyelmet. A szerepet jó érzékkel, kedvesen alakította és bebizonyította, hogy nem csupán statiszta, hanem jó epizódista is. Aztán a színház nehéz feladattal bízta meg: Bernarda háza lázadó fiatal lányának, Adelának szerepével.

Ha nem lankad szorgalma és hivatás- szeretete, a kis „pisze“ Annira még sok szép feladat vár színpadunkon.

ROPOG JÓZSEF — ugyancsak az „angyalbőr“ levetése után húzta újra magára a színházi jelmezt. A katonai szolgálat előtt színpadunkon szintén csak epizódista, statiszta volt. Az elmúlt évadban azonban több sikeres szerepmegoldással hívta fel magára a figyelmet. A Liliomban szinte pantomim szerepet kapott, a vak verklist — sikerrel oldotta meg. A Haramiákban a féktelen és jókedvű diák-haramia. Roller szerepében aratott megérdemelt sikert, míg az évad végén a Rókák, jó éjszakát c. Rusnák darabban, Guszti szerepében valóban értékes és színészileg jól kidolgozott figurát alkotott meg.

BOLDOGHY KATÖ — a komáromi Szakszervezetek Háza mellett működő magyar színjátszócsoportból került hozzánk a felvételi vizsga sikeres letétele után. Már műkedvelő korában, az 1964-65-ös évad végén „vendégként“ kisegített bennünket a Rozsdatemető előadásain, mikor beteg kollégánk helyett többször is eljátszotta Czire Piroska szerepét. Első évadjában Kohout Ilyen nagy szerelem c. színművében kapott kisebb szerepet, majd jelentős feladatot kapott Lorca Bernarda Háza c. drámájában, ahol Martírió alakját formálta meg sok érzéssel. Kedves és sikeres alakítást nyújtott Heltai A néma levente c. vígjátékának komorná szerepében is. Nemcsak tehetséges ígéret, hanem aranyos, közvetlen kolléganőt ismertünk meg benne.

Ez hát az ő évadi bizonyítványuk, és ahogy a bizonyítványok végén ott szokott lenni a záradék, hogy „felsőbb osztályba léphet", úgy fiataljaink első évada után, a munkájukat értéséivé ugyancsak leírhatjuk a mi „záradékunkat“: további évadjaikban „igényesebb szerep megoldására alkalmas“.

Ez a hét fiatal, — hozzászámítva a többieket, Budiás Idát, Thirring Violát, Beke Sándort — színházunk művészegyüttesének ma már egyharmadát jelenti. És az'ť, hogy a MATESZ az utolsó két évadban végre „megfiatalodott“. Bízunk abban, hogy fiataljaink — együtt a tapasztalt „öregekkel", — a jövő évadban is sok örömet fognak szerezni a nézőknek, kritikusoknak és a színház vezetőinek egyaránt.

Siposs Jenő, Komárom

Színházunk 1965-66-os évadának egyik pozitív jelensége volt fiatal kollégáink beilleszkedése a társulat munkájába. A -nűvészegyüttesbe hét fiatal jött az elmúlt évad elején: kettő a főiskoláról, három a műkedvelő színjátszók soraiból, két fiatal kollégánk pedig a katonai szolgálat után tért vissza hozzánk. A fiatalok „évadvégi bizonyítványa“ így néz ki:

DRÁFI MÁTYÁST — mint a főiskola végzősét üdvözöltük újra sorainkban az évad elején. Tőlünk ment főiskolára öt évvel ezelőtt és még sokan emlékeznek az Éjfél) misében nyújtott alakítására. A főiskolán tudásban gyarapodva öt tanév alatt gyűjtötte mindazt, amit most az első évadban sikeresen megoldott. Az I- lyen nagy szerelem Milan szerepének jól felfogott, színészileg kidolgozott alakja után a Haramiákban már főszerepet kapott. Moor Károlyt vitte színpadra nagy sikerrel, és a beteg Turner Zsiga helyett átvette A lőcsei fehér asszonyban Fabricacius főbíró igényes szerepét is. Szép orgánuma új színt hozott a MATESZ színpadára. Megnyerő, szerény modorával belopta magát nemcsak a kollégák, de a közönség szívébe is.

CSENDES IMRE — katonai szolgálata után jött vissza hozzánk. Bevonulása előtt játszott színpadunkon kisebb szerepeket. A kétéves kiesés után űj elánnal csatlakozott sorainkhoz. Az évadban első szerepe csak epizód volt, a Hollunder fiú figuráját vitte sok humorral színpadra Molnár Ferenc Liliomjában. A Haramiákban Kosinsky igényes alakját játszotta el megbízhatóan. Boráros Imrével együtt, mint beugró színészek is megállották helyüket, mikor betegség folytán a Lőcsei fehér asszonyban tapasztalt, sok sikert megért kollégák helyett játszották el a szerepeiket igen megbízhatóan. Szorgalmas, nagy tudásvággyal rendelkező igéret ő is.