Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-26 / 30. szám

fii m Cgypc hevesebb Hloh EGY PILLANXÄS A BUCKINGHAM-PALOTÄBA Már nem titok, hogy mi történik a Buckingham-palota 600 szobájában. Még az sem, hogyan szépíti magát II. Erzsébet királynő, vagy hogy mikor fekszik le mit beszél meg a palota főnökével. Pedig mindez még nem is olyan régen hétpecsétes titok volt. Egy valamit azonban még sem sikerült kifürkészni a ké_ meknek, ez aztán igazán magánügy: a királynő házasélete az edinburghi herceggel. De még ezzel kapcsolatban is megtud­tak egyet-mást az újságírók. Nem is olyan régen Julianna holland királynő megkérdezte Erzsébet királynőtől: — Mit tesz ön, amikor a férje olyasmit akar, amit ön nem helyesel? II. Erzsébet azt válaszolta: — Oh, én akkor azt mondom neki, tegyél, amit akarsz, és közben gondoskodom róla, hogy ne tehesse meg... ELSŐ: A REGGELI LAPOK Az íróasztalon kifogástalan a rend. Az ezüst tintatartó mellett áll az aranyból készült öröknaptár. Oldalt két telefon, az egyiken magánbeszélgetéseit folytatja. (A telefonnak a száma ugyan benne ven a londoni telefonkönyvben, a közpon­tot kezelő telefonos azonban csak a királyi család hozzátar. tozóit és a királynő személyes barátait kapcsolja.) Az asztal jobb oldalán ceruzatartó, füzet, olló. Mellette a királynő piros címeres levélpapírjai. A fiókokban levelek. A falakon sok kép. Kiemelkedő helyet foglal el V. György­nek — a királynő apjának — utolsó képe. Mellette a mindig nevető anyakirálynő, majd Philip herceg három képe: pólózás, golfozás és vitorlázás közben. Itt vannak a gyermekek is: Charles jellegzetes frizurájával, Anne és a kisebbek: Andrew és Edward. Azután néhány ro­kon és végül Churchill képe, néhány soros ajánlással. És mindenfelé piros rózsa, a királynő kedvenc virága. Tizennégy éve él II. Erzsébet a Buckingham-palotában. MIRE VAN GONDJA EGY KIRÁLYNŐNEK? Münden nap 17 órakor (teázás közben) előveszi azt a barna könyvet, amelybe Ronald Aubrey, a főszakács a következő napi étrendet összeállítja, és a könyv mellett függő ceruzával a három ajánlat közül kettőt áthúz. A BuCkingham-palota 600 szobájának tapétáját a királynő személyesen választotta ki Ő határoz arról, hogy melyik vi. rágvázát kell kicserélni. Münden képnek tudja a helyét. Egy alkalommal — a palota egy szárnyának renoválása után — a képek megváltozott sorrendben kerültek a falra. A királynő ezt mindjárt észrevette és elrendelte, hogy a képek kerülje­nek vissza eredeti sorrendben a falra. Hetenként egyszer II. Erzsébet találkozik sir Mark Miibank őrnaggyal. Rendszerint egyórás beszélgetést folytat vele. Az őrnagy a királyi palota számos szervizének a főnöke, neki tartozik számadással a szolgálólányok és takarítónők főnök­nője, az udvarnagy, a pincérek és a mesteremberek (villany- szerelők és őrások) főnöke: a királyi apród az udvarban szolgáló valahány apród főnöke. Gyakran találkozik a királynő a skót Margaret Mac Donald- dal, ruhatárának főnöknőjével és Mabei Andersonnal, a ne­velőnővel. A királynő sosem avatkozott bele a nevelőnő dol­gába, az órarendet is az állítja össze. Legfeljebb csak akl^r szól, amikor egy-egy alkalomra meg akarja jelentetni a gyer­mekeket, ekkor tanácsot ad, hogy mit kellene nekik felven­niük. Minden reggel hétkor egy fiatalember hajt át kerékpárján val a Buckingham-palota udvarán. Megáll az udvar felőli nagy-i kapu előtt, ahol az őrök fel alá sétálnak. Egy nagy köteg újságot tesz le az első lépcsőfokra, majd tovább hajt. A Buckingham-palotában is tehát a reggeli lapok olvasásá­val kezdődik a nap. A királynő fél nyolckor kel. — Legalább hét órát kell aludnom, hogy pihent legyek — mondja. Az alvás és a diéta — ez a két legfontosabb dolog a királynő titkos receptjébmi, amelynek segítségével megőrizte alakját. (A szigorú diétájáról azonban szombat esténként lemond, akkor mindent megenged magának.) A királynő varrónője árulta él: a királynő méretei ma is ugyanazok mint esküvője napján: 85—60—85 cm! (Mell, de­rék- és csipőbőség.) II. ERZSÉBET DOLGOZÖSZOBÄJÄBAN A királynő kilenc óra előtt reggelizik és kilenckor elfoglalja helyét dolgozószobájában. A fodrásznő is, akárcsak a királyi udvar többi alkalm esküvel fogadta meg, hogy egy szót nem mond el arról, amit a palotában hall vagy lát. Mégis kitudódott, hogy a királynő szívesebben viselne valamivel rövidebb hajat. Erről a kíván­ságról azonban kénytelen lemondani, hivatása kötelezi őt, hogy hosszabb haja legyen, különben a korona és diadémok nem állnának elég biztosan a fején... Kozmetikusa nappalra folyékony arcápoló krémet ajánl neki, ajakrúzsa az „English Rose“ (angol rózsa), a szemöldökét barna ceruzával festi. Esti púdere már nem bőrszínű, az Őszi­barack színt rózsaszínnel cseréli fel, és szempilláit Is söté- tebbre festi. Fogadások alkalmával és főként, ha a TV-kamerája előtt kell megjelennie, még sötétebb színeket használ. Parfüme a „Gay Chiffon“ valamint a francia eredetű „Nult íi'Or“ (arany éjszaka). Rendszerint 22.30-kor fekszik le és ekkor tejkrémmel eltávolít minden festéket, púdert az ar­cáról. N amira, mint más­kor is, a cirkusz porondkijáratánál megvárta NanSing klgyóbűvölő szá­mának utolsó ak­kordjait, majd, amikor a kobra fürge mozdulataival belesiklott kosarába, vissza­vonult kocsijába, hogy át­öltözzék és rendbeszedje magát, hoqy azután átadja az 'öltözőfülkét Singnek. Nagyon ritkán jutott eszé­be Ňamirának az a néhány év, mely alatt élete teljesen megváltozott, hogy utána belezuhanjon a vergődés, a sehogy sem múló lelki kín­lódások hömpölygő folyójá­ba. Az ember, ha nem akar valamire gondolni, tud ural­kodni magán. Ö pedig, Na­mira nem akart gondolni rá, mert akkor nem hálálhatta volna meg Nan Sing jósá­gát. Márpedig sokkal tarto­zott neki. Ňan Sing pedig kevéssel beérte. Ma mégis másként történt. Ma valami nyugtalanság vett rajta erőt. Ma Gondolnia kel­lett Rohanra, ma megjelent lel­ki szemel előtt a férfi össze­szorított ajka, látta nagy feke­te szemét, széles homlokát. Ma, valami eszébe juttatta. Mintha a közönség sorai között meg­jelent volna a múlt. Bekente arcát, majd letörölte róla a festéket, s már átöltö­zött, mikor halkan kopogtak lakókocsija ajtaján. Éppen re­volverét akarta eltenni a szek­rénybe, kezében tartotta, mi­kor megnyílt az ajtó, és az aj­tófélfa között megjelent Jim Horn. — Revolver? — vigyorgott a férfi. — A feleségem revolver­rel jár? — kérdezte és halkan felkacagott. — Mit akarsz itt? — sziszeg­te Namira, és ujjai rászorultak a fegyver agyára. — Csak nem fogsz lelőni az­zal a játékpisztollyal? — Ez nem játékpisztoly. Mit akarsz itt? Takarodj! — Csendesebben, édes. Csen­desebben. örülök, hogy megta­láltalak. Beljebb jöhetek? — Steve. H. Brownyí 4 kobra Nem várta meg a feleletet, ha­nem belépett. Szétnézett a kis fülkében, és leült az egyik zsá. molyra. — Kiáltok és... — Ne kiálts, hanem hallgass meg, fiam. Nem sokkal azután a... szerencsétlenség után... aliikor te és Rohan „véletlenül“ lezuhantatok a trapézról,.. Ami­kor te a jó isten akaratából életben maradtál, jókora bizto­sítási összeget dugtál zsebre. Kétezer dollárt. Igaz? És én, naív és megcsalt férj, minden­ről csak később értesülhettem. — Akkor is valamelyik csem­pész körutadon voltál. Vagy éppen lányokat szállítottál va­lahová keletre... — Tehát a kétezer dollárért jöttem. Az a pénz az enyém. Érted? Vagy ideadod, vagy le­leplezlek. Leleplezlek, hogy te eresztetted meg a kötelet, te gyilkoltad meg a szeretődet. — Hazudsz! Mit tudsz te? Tudod, hogy meg akartunk hal­ni? — Mi közöm hozzá. A kötelet te eresztetted meg, te voltál a gyilkos. Egyszerűen feljelen­telek és kész. Namira rémült szemét a fér­fira meresztette. A zöld szem vigyorogva nézett rá. A férfi lehelete nehéz volt az alkohol­tól. — Jelents fel! Akkor sem kapsz semmit. Jelents. Eredj! És te ott rohadsz a börtönben életed végéig. Jó! Nem látta, csak megérezte, hogy valaki megjelent a múlt­ból a közelében. Azért jutott eszébe Rohan. Az egyetlen lény, akit igazán szeretett éle­tében. Akit valami régi bűnéért ez az ember az ő férje, állan­dóan zsarolt. Aki nem bírta to­vább az örökös félelmet és iz­galmat. Elhatározták hát, hogy megölik magukat. Honnan tudta meg ez a sen­kiember az igazat? Az 6 feladata volt az utolsó pillanatban, amikor a porond ügyeletesei már ellenőrizték a trapézt, amikor Rohan már fent volt a magasban és őt várta, észrevétlenül megoldani a cso­mót. Milyen édes volt a zuhanás. És milyen szörnyű az öntudat­ra ébredés. Rohan halott, ö pedig törött testtel... — Takarodj! De Horn nem ért az ajtóig, mikor ismét felkiáltott! — Várj, te átkozott! — Ki­vette fiókjából csekkfüzetét, és kiállította a kétezer dollár­ra. Ez volt minden vagyona. Ez a biztosítási díj, melyhez so­sem nyúlt. Emlék volt ez. És egyszer majd, ha már teljesen tehetetlen lesz, ha már senki­nek sem kell a munkája, még kegyelemből sem, mint most Nan Singnek, akkor támasza. Horn zsebrevágta a csekket, és csak annyit mondott: — Intézd el,“ hogy itt alhas_ sak ma este. Kint aludnék a gyepen, ne félj, nem itt bent, de nem akarok a városba men­ni. — Köröznek. Mi? A férfi nem felelt, a kilincs­re tette a kezét, és kinyitotta az ajtót. Nan Sing állt ott. Horn kilépett, mint aki ész­re sem veszi a másikat. Nan Sing pedig bejött. — Megrabolt? — kérdezte halkan. — Nem — felelte az asszony. — A férjem. — Sejtettem. Ajándékba ad­tad neki azt a pénzt? — Ne törődj vele, Nan Sing. Csókold meg a homlokom. Te mindig jó vagy hozzám. Kilépett az éjszakába. Horn ott állt, és várt. Elment az igazgatói kocsiig, és engedélyt kért, hogy „bátyja“ itt alhas- son a körletben. Hajnalban megy tovább. Egy pokrócot adott ki Horn számára, és visszament a fül­kéjébe. Nan Sing nem volt ott. Hol lehet Nan Slng? Nem tudott aludni. Ült ágyá­ban, maga alá húzta lábát, és gondolkodott. Eszébe jutott ismét életének az a néhány boldog esztendeje Rohan közelében, amikor tel­jesen megfeledkezett iszákos bűnöző férjéről... És mit számít ezek után az élet?... Nan Sing jósága? Nan Sing szereti őt, de ő nem szereti Nan Singet. Nan Sing maga mellé vette, szerepet adott neki a tigrisidomítási jelenetben. De ő nem szereti Nan Singet, és csak addig kell hálásnak lennie iránta, amíg él, amíg szabad. A szekrényhez lépett, és ki­vette onnan a revolvert. Nem volt riasztó pisztoly, mint Horn gondolta. Igazi fegy­ver volt. Mert a szelídített tig­ris megőrülhet egy pillanatban, és neki kellett védenie Nan Singet. Halkan kinyitotta a kocsi aj. táját. Mély csend volt körös-körül. Csak a nagy cirkuszi sátor mel­lett és az istállók közelében pislákolt a villanyfény. Horn ott feküdt, mindössze néhány méterre a kocsitól. Nemcsak ó aludt a szabadban a nagy hőség miatt. Már fölemelte a fegyvert, mikor Ismerős hang ütötte meg a fülét. Súrlódó, sziszegő hang. A kobra! A kígyó fejét magasra emel­ve, ment a kiszemelt cél felé. Hornhoz közeledett. Namira szívverése egy pilla­natra elállt. Mintha Horn is megérezte volna a veszélyt, fölrladt. Az éjszaka félhomályában rádöb­bent a valóságra... Kezét véde­kezőén emelte arca elé... És abban a pillanatban, amikor a kígyó ugrani akart, eldördült Namira kezében a fegyver. A cirkuszban nem taglalták túlsókéig az eseményt. Az ilyes­mi előfordul. Egy óra alatt mindenki ismét aludt. Nan Slng nem zárta el jól a kígyó ko­sarát, és elcsavargott... De Horn nem aludt. — Megmentetted az élete­met, Namira — mondta neki. — Tudom, hogy mit érdemelsz ér­te. A csekkedet. Itt a csekked kétezer dollárra. De nem adom vissza. Miért mentetted meg az életemet? — Felkacagott és lement. Nan Singgal ismét szembeta­lálkozott, de úgy tett, mint aki nem veszi észre. — Nan Sing — szólt az asz- szony —, ne haragudj, meg kellett ölnöm a kígyót. Hol veszünk most másik kobrát? — Ne törődj vele — felelte a férfi. — Semmire sem volt való. Hűtlen kígyó volt. És mosolygott. És meg sem kérdezte, hogy miért kellett Namirának megölnie a kobrát. TALLÓZÁS Valamelyik nap hiába for-» gatták a libanoni külUgymN nisztériumban a kUIUgymi* nlszter telefonszámát. Már* már a legrosszabbra gondol-« tak, államcsínyre, vagy ilyesmire, amikor a külügy* miniszter beállított és fel* háborodva mesélte, hogy m( történt. „Képzeljék, uraim! A pos* ta kikapcsolta a telefonó* mat, mert a múlt hónapban nem fizettem az előfize­tést!“ Lappföldet a turisták pa* radicsomának is nevezhet* nénk. Ott, a messzi Észa* kon ugyanis a turista bár* mely útjába eső fakunyhóba betérhet éjszakára, egy fii— lérjébe se kerül a szállás. S mégsem nekünk való ez a szívélyesnek tűnő ven* déglátás! Ugyanis az em* bér, mielőtt távozna a me* nedékhelyről, köteles annyi fát vágni, hogy a követke* ző napra való fűtéshez elég legyen. A világ legnagyobb autó* gyára, az amerikai General Motors évi jelentésében ta­lálható az alábbi ananykö* pás: „Ha a külvárosokban és a városokban nem lenne olyan nagy az autóforgalom, munkásaink kevesebbet kés* nének, gyárunk pedig ha* vonta ezerhatszázzal több aratót tudna előállítani“. Lopás történt nem régi* ben, a hírneves londoni Bri­tisch Múzeumban. Eleinte ismeretlen tettes ellopott egy értékes föníciai szob­rocskát. Aztán elfogták a bíró mindössze három hét fogházbüntetésre Ítélte, mondva, hogy a tolvaj nagy szolgálatot tett a múzeum­nak és London városnak, hiszen bebizonyította, hogy a kiállított tárgyakat az őrök igen rosszul vigyázzák. A londoni bankrablók már dörzsölik a tenyerüket. Egy amerikai olajfesték* 9yár ügyes reklámfogással hívta fel a kezdő festők fi­gyelmét jó minőségű ké­szítményeire. „Ügy fog fes* teni, mint Tizian, vagy Rém* brandt, ha a festék-kollek­ciónkhoz mellékelt utasítá­sokhoz tartja magát." Az utasítások ezt mond* ják: — „Fogja a palettái, nyomjon rá a tubusból egy kis festéket. Az ecsetet mártsa bele a kívánt szín­be, aztán húzgálja le-föl a vásznon. Tizian és Rem­brandt ugyanígy csinálta." Egy hamburgi újság nem­régen körkérdést intézett a német matrózokhoz. Affelől érdeklődött’ náluk, hogy mi­re költik keresetüket. Az őszinte válasz így hangzott: „Fizetésem egy részét italra költőm, másik részét nőkre, a fennmaradt részt pedig más hülyeségekre." Az angol statisztikai vatal. akár a világ bői lyik hasonló jellegű- ir ménye, kifogástalanul \ feladatát. Legutóbb ezz mondattal nyugtatta m közvéleményt: „A Statisztikai hiv elektronikus számítógr nek legfrissebb adatai í ján, bízvást állítja, hog; mellett már leesett * atombomba, nyugodt le alig van rá esély, hogy egy essen ugyanoda.“ A hivatal még áll. Az golok közismertek hide rükről. TALLÓZÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents