Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-01-18 / 3. szám
u. z Akár jó a színdarab akár rossz, tetszik vagy nem tetszik, ha nők beszélnek róla, elmaradhatatlan a megjegyzés: de milyen csodásak a ruhák!... avagy: a ruhák azonban nem értek semmit. A nő mindig kapcsolatba hozza a színházzal a ruhákat és persze azok viselőjét, a színésznőket, akiket mélyen irigyelnek, hogy a színpadon szebbnél-szebb toalettekben pompázhatnak. Nemkevésbé érdekel az is, hogyan öltözködnek a színésznők „civilben“, azaz a függöny felgördülte előtt és legördülte után. Szeretik-e a feltűnőt, olyat, ami senkinek nincs, vagy olyanok mint minden más nő az öltözködést illetően? A kérdésre nem lehet egyöntetű választ adni. Most kezdődő sorozatunkban majd egyenként bemutatjuk olvasóinknak az egyes színésznők nézeteit az öltözködéssel kapcsolatban. Első beszélgetésünk „szereplője“ Mária Krá- ľovičová, a bratislavai Hviezdoslav Színház Klement’ Gottwald államdíjas művésznője. Mária Krél'oviSová, a legnépszerűbb szlovákiai színésznők egyike, akit filmjein keresztül a moziláto- gatő közönség Is jől ismer, s a képernyőn is gyakran látható 3 egyszerű, finom eleganciájával vonja magára a figyelmet, ha itt-ott feltűnik siető alakja a bratislavai utcán. Mert mindig siet. Próbára a színházba, rádióba, televízióba, előadásra vagy haza, az Urbánek utcai lakásba, ahol két gyermeke várja. — Valóban mindig sietek — mondja nevetve — hiszen nagyon kevés a szabad időm. Ez az oka annak is, hogy a ruháimat nem tudom eléggé kihasználni. Pedig, őszintén bevallom, szeretek öltözködni, mint ahogy meggyőződésem szerint Kleopatra óta minden nő szeret, különben nem is lenne nő. — Szigorúan követi a legújabb divatot ? — Mindenben szeretem az újat, nem riadok vissza egy-egy új divatötlettől. de nem hódolok be a divathóbortoknak. Annak idején például az elsők között viseltem hegyesorrú cipőt, s most is hoztam magamnak Franciaországból fekete csipkeharisnyát. De semmiesetre sem tennék a fejemre egy zöldségeskerttel díszített kalapot. A pantallót sportos öltözéknek tartom a nem viselném estélyi ruhának akkor sem, ha szaténból vagy csipkéből készül. — Könnyen határozza el magát, ha valamit csináltat, vagy sokáig válogat? — Általában nemigen választok divatlapból, hanem először „megálmodom“ mit is akarok, az anyagot s — mindig a divathoz igazodva — nagyjából a fazont is én tervezem. De — s itt csintalanul felkacag — bevallók valamit. Néha „lelopok" egy-egy modellt. Barta Rozália Galambos Magda Kérdő tekintetemre „bűnbánóan“ folytatja: — Sókat utazom külföldre, s bizony a valutánk nincs arányban mindazzal, ami a kirakatokban megvásárlásra csábit. Ha valami rendkívül megtetszik, mint legutóbb egy édes kis blúz Nizzában, jól megnézem. Aztán elmegyek másnap, harmadnap a kirakat elé s mindig az eszembe vések egy-egy apróságot. Ez így megy addig, amíg a városban tartózkodom, úgyhogy mire hazajövök, pontosan eltudom magyarázni a varrónőmnek. Hát Így „lopok“ én .,. — Milyen jellegű ruhákat kedvel ? — Nappalra az angolosat szeretem, többnyire egyszerű, sima ruhát, vagy még gyakrabban szoknya- pulóvert viselek. Estére azonban szeretem a franciás vonalakat, dé nem a sok fölösleges díszt, inkább az anyag érvényesüljön. Kedvencem a csipke, és nemcsak most, amikor divatos. Szerintem a franciás ruhákra éz a legalkalmasabb, mert nagyon előnyösein öltöztet. Ugyanígy „szépít“ a szőrme, ezért szintén kedvenceim közé tartozik. De semmi utánzat, s a valódiból is csak a legnemesebb számit lám szőrmének. Tudja mi az legnagyobb vágyam, s hozzáteszem, elérhetetlen? Megmondom. Kíváncsian várom a választ, vajon milyen bunda lehet. — Egy fehér róka vagy egy nerc stóla. Hát ez nem rossz, el is képzelem benne a1 szép szőke művésznőt, jól állna neki. — De azt is megmondom — folytatja a vallomást — hogy egyáltalán nem rajongok a másik női „szépítőért", az ékszerért. — Felemeli két kezét. — Látja, a jég; gyűrűmön kívül semmit sem hordok. Nem szeretem a fölösleges, csillogó díszt s nemcsak civilben, de még a színpadon sem. Ott is csak akkor viselek, ha az alakításomhoz föltétlenül szükséges. — Milyen színeket kedvel? — A fehéret és a feketét. Ruhatárom legnagyobb részét ebből a két színből állítom össze. Nem szeretem a rikító színeket. Még a fehérneműm is, megjegyzem, nagyon szeretem a finom fehérneműt, fehér és fekete. — Mit tart legfontosabbnak a nő öltözködésében ? — Gondolkodik, de csak egy pillanatig, s máris kész a válasszal: — Két dolgot. Először is a tartozékok megválasztását. Ezek nemcsak kiegészítik az öltözéket, dé változatossá is teszik. Részemről, különösen a táskák, sálak és cipők megválasztására helyezek súlyt. a feje és a lába is rendben legyen. — Mit ért ezalatt? — Mindjárt megmagyarázom. Nem egyszer látom, hogy egyes nők pazar ruhákban jelennek meg a társaságban, de frizurájukat csak sebtiben összecsapják, harisnyájuk, cipőjük sem olyan finom, olyan elegáns, mint a ruhájuk. Ami engem illet, ha nem mehetek fodrászhoz, inkább nem megyek társaságba. — Dehát ez mégsem megoldás — szólók közbe - holott egyetértek a frizura fontosságéval. — Nem bizony. És meg kell mondjam, ez azért van, mert a divat terén nem haladunk eléggé a korral. Nálunk még nem kaphatók a most annyira divatos parókák. Pedig — ezt írja meg kérem — a parókák mindennapi viseléséi a divat legnagyobb vívmányának tartom. Ha minden nőnek lenne parókája, sosem okozna problémát ha el akar menni valahová, mer' előzőleg nem kellene a fodrásznál pocsékolnia az Időt. Persze, szerintem mindenki csak a hajszínével egyező színű parókát viseljen, t színes parókákat nevetségesnek tartom. S végül az utolsó kérdés: Miber találja saját öltözködésének jellegzetességét? — Mlndenden a jé minőségűt szeretem. Inkább legyen egy jő holmim, mint több silány. Erre a meggyőződésemre még sosem fizettem rá. Lejegyezte: MESTAN KATALIN KÉPEINKEN: Mária Kráľovičova fekete alapon tarka virágmintás francia tüll kisestélyi ruhában. A nagy négyszögletes kivágást és a könyökig érő ujjúkat széles fodor díszíti. A ruhához a művésznő fekete szarvasbőrrel díszített lakkcipőt visel. A másik felvételen a művésznőt cakkozássai díszített, kétrészes fehér csipkeruhában láthatjuk. A tartozékok feketék, csak a cipőt díszíti fehér bőrből készített virág. Az otthoni öltözék: fekete pantalló, hozzá piros alapon fehér-fekete mintás pulóver. Kinczer Emma Szénási Magdolna A munka utáni kikapcsolódás kitűnő formája s emellett játszva végzett hasznos munka a barkácsolás. Sok mindent elkészíthetünk e- gyediil, amivel lakásunkat csinosíthatjuk, s a Szeretem az olasz cipőket a jó £ent említett e)őnyök meIlett még pénzt is minőségű táskákat és sálakat. A , ť másik pedig: a jól öltözött nőt megtakarítunk. nemcsak a ruhája jellemzi, hanem Képünkön egy házilag elkészíthető, igen ötletes és újszerű virágállványt mutatunk be, amelyet a lakó- vagy gyerekszobában vagy akár a hallban is elhelyezhetünk. Először az alapot gyaluljuk a megfelelő formára, majd beletúrjuk a lyukakat a három lábnak és két lécnek (1,5 cm mélyre, 15 fokra ferdén). Ezután a léceket készítjük el. Szépet mutat, ha bambusznádhoz hasonlóra gyaluljuk, helyenként vastagabbra, és ezeket a vastag részeket sötét barnára, a többit világos barnára festjük. De ha pl. az állvány gyerekszobába vagy hallba kerül, a léceket különböző színűre is festhetjük (piros zöld, sárga), ebben az esetben az alaplap is színes legyen. Különben műanyaggal vonjuk be. A léceket beenyvezzük, majd a képen látható módon hánccsal hozzáerősítjük a vízszintes lécet egy kis cseréppel együtt. Nagyon vigyázzunk az egyensúlyra, nehogy az állvány felboruljon. Árpás Vali KERDEZZFELELEK „TETSZEL NEKEM“: A megismerkedést mindig a fiúnak kell keresni. Ne Írjon levelet, mert ez nemcsak hogy nem illik, de köny- nyen nevetségessé is teheti magát Hogy tetszik-e a fiúnak, azt abból tudhatná meg, hogy ő is érdeklődne maga felől. ,ELSö SZERELEM“: Nagyon gyerekesen viselkedett. Miért kérdezte meg, hogy van-e értelme a levelezésüknek, amikor az igenlő válaszra mégis art írta, maga nem látja értelmét? Ezt megírhatta volna anélkül, hogy a fiú véleményét megkérdezi. Meg aztán maga szerint egy fiú és lány levelezésének csak akkor van értelme, ha házasságra számítanak? Azt is tudhatná, hogy ha egy lény Magyarországra akar férjhez menni, ezt semmi sem akadályozza. Szóval, hibát hibára halmozott és most megbánta. Ennyi idő után azonban nagyon furcsa lenne levélben magyarázkodni. Látogassa meg a rokonait legalább néhány napra és beszéljen a fiúval. De ne csodálkozzék, ha esetleg ő nem akarja felújítani az abbahagyott kapcsolatot. MEGTÖRTÉNT n Az orvosi váró kivételesen nem volt zsúfolt. Néhány üres szék is akadt. Az ablaknál, egymás mellett, két középkorú, asszony ült, mindketten régi divatú, de gondosan tartott télikabátban, fejükön a mosástól kifakult meleg kendő, az egyik hócipőt, a másik kopott bélelt cipőt viselt. Az idősebbnek látszó régimódi retikült, a másik szatyortáskát szorongatott munkától kidolgozott kezében. Arckifejezésük riadt volt, s szaggatott beszélgetésük elárulta, hogy az orvostól komoly vizsgálat eredményét várják. A beszélgetések közti sóhajtásokkal kitöltött szünetek is elárulták, hogy egymáshoz tartoznak. Mellettük feltűnően szép, elegáns, fiatal nő állt, választékos öltözékben: rövid bunda, kucsma, magasszárú, tű- sarkú, csizma, finom táska. Olyan volt, — ahogy mondani szokás — mintha divatlapból vágták volna ki. Az ablaknak támaszkodott s hol az ablakon nézett ki, hol a csizmája orrát vizsgálta nagy érdeklődéssel. Le is ülhetett volna, hiszen volt üres szék, de talán nem akarta összegyűrni a szoknyáját — legalább is ezt a benyomást keltette. A valóság azonban sokkal rosszabb, sokkal csúnyább volt. Mert amint később a két idősebb nő beszélgetéséből kiderült, az elegáns nő a hócipösnek a lánya, aki nem azért nem ült le melléjük, hogy a szoknyáját ne gyűrje össze, hanem hogy azt a látszatot keltse, ők nem tartoznak ösz- sze. Amikor „lelepleződött", akkor is csak egyszer Szólalt meg, de azt is inkább ne tette volna. Egyrészt a szöveg miatt, ami annyiból állott, hogy igazán nem tudja, miért kellett neki idejönnie (anyja betegsége úgy látszik nem elég fontos ok!) másrészt a hang miatt, ahogy mondta. Édesanyja lesütötte a szemét szégyenében. Én is, a lánya helyett, aki ezután is feszült figyelemmel nézett ki az ablakon... m „... legszívesebben a fejéhez vágnám!“ — éppen itt tartott eléggé indulatos elbeszélésében a csinos, feketehajú nő, amikor az üres asztal hiányában engedélyt kértem, hogy leülhessek az asztalukhoz,. Kérdésemre is csak társnője felelt, ö megállás nélkül folytatta, hogy Teri csak Ifibabrálni akart vele, ezt készakarva csinálta, mert tudja, mennyire vágyott egy mohair sálra, de nem, ő pont egy kerámia vázát tud ajándékozni...! Társnője megpróbált Teri védelmére kelni. Talán azért találta kellemes meglepetésnek a vázát, mert új lakásba költöztetek, megjegyezte azt is, milyen ízléses a váza, s mennyire díszére válik a lakásnak. De a feketehajú csak szórta a szitkokat Teri fejére, s már elsorolt minden öltözködési cikket, kesztyűtől „egy szál“ zsebkendőig, aminek mindnek jobban örült volna, mint a kapott vázának.... A szóáradatnak itt a legkevésbé sem volt vége, de ekkorra végeztek a rostélyossal valamint a fizetéssel, így az ajándék „helytelen" voltának megvitatása — feltehetően—márcsakazutcá^ //éti uram ni és rvMl OJ IFJÚSÁG — CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden Kiadja a Smene a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9: — Tel. 485-41-45, — Postailók 30 — Főszerkesztő Szőke József - Nyomta Západoslovenké tlačiarne 01 Előfizetés 41.60, télévre 20.8Ô, negyedévre 10.40 Terjeszd a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlača útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwajdovo námestíe 48/VIl. K—16*61032
