Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-19 / 29. szám
GARÄI GÁBOR: J\yúr Tepnap leány-szem ibolyák, — ma rózsák, kelyhesek. Hogy fűt a forrongó világ, hogy égnek a hetek! Hogy lángol alattunk a föld! Hogy hamvad napra nap! S engem nem olt el szél, se zöld, arcod harmata csak. Ö, arcod, rózsa lelke, friss nyár szirom-bársonya, csukódik is, kinyílik is, — nem hervad el soha. Mindig szirom lesz —: hószirom ha visszatér a tél, vagy krizantém, halálomon didergő, gyászfehér. Mindig süssön a nap. Csillag - korkép 3. oldal Szeged 1966 4. oldal Cementerdő A hozomány 6. oldal 7. oldal XV. évi. 1966. VII. 19. Ára 80 fillér A7 A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ismert személyek mondották amerikai író: Nem azok a nemzetek tekinthetők leg- civilizáltabbaknak, amelyek a technikai tökély legmagasabb fokát érték el, hanem azok, amelyek a nők és férfiak viszonyában, de azontúl az emberek egymás közötti viszonyában jutottak legközelebb a tökéleteshez. spanyol festő: A mai fiatalság valóban borzalmas. A legborzalmasabb benne az, hogy mi már nem tartozunk soraiba. svájci filozófus: Ifjú koromban legfontosabbnak a szabadságot tartottam. Most a fegyelmet. Mert fegyelem nélkül nincs igazi szabadság. Napfény, levegő víz és lágy homok... Van-e ennél jobb dolog a világon? A népek ítélőszéke előtt A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé július 4-e és 6-a között Bukarestben tanácskozott. A legmagasabb szintű találkozó külön nyilatkozatot fogadott el az Egyesüli; Államok vietnami agressziójával kapcsolatban^ Az értekezlet résztvevői úgy értékelik Hanoi és Haiphong kikötőváros külvárosainak bombázását, mint a vietnami háború „eszkalációját“ amerikai politikájának újabb, még veszedelmesebb lépcsőfokát. Ennek következtében a Vietnamban folyó háború súlyosan rontja a nemzetközi helyzetet, egyszersmind új jelleget, — a béke és az általános biztonság szempontjából — még veszélyesebb jelleget ölt. Az értekezlet résztvevői felháborodva ítélik el ezeket a bűntetteket és kijelentik, hogy teljes mértékben támogatják a vietnami nép hősies harcát. Az agresszoroknak számol- niok kell a történelem tanulságaival és nem szabad elfelejteniük, hogy nem kerülhetik el gaztetteikért a felelösségre- vonást. Az amerikai agresszo- rok nem kerülhetik el a vietnami népnek okozott hatalmas anyagi pusztítások és károk megtérítését, fizetniök kell a szétrombolt városokért és falvakért, a felégetett kórházakért és iskolákért, a tönkretett utakért és a békés lakossággal nemben elkövetett minden barbárságért. Az Egyesült Államok kormányának tudnia kell, hogy minél több bűntettet követnek el a vietnami nép ellen, annál nagyobb lesz a bűnök súlya és annál kérlelhetetlenebből lakóinak meg érte. A Varsói Szerződésben résztvevő államok a leghatározottabb formában figyelmeztetik az Egyesült Államok kormányát arra a felelősségre, amelyet a háború folytatásával és kiterjesztésével az egész emberiség előtt vállalt. Az európai szocialista országok sokoldalú segítséget nyújtanak most is és a jövőben is a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, beleértve minden olyan segítséget, amely elengedhetetlenül szükséges az a- merikai agresszió visszaverésére. Kijelentik, készek megadni a lehetőséget önkénteseiknek — ha a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya azt kéri — hogy Vietnamba menjenek és segítséget Szomorú gyermekkor Vasárnap délelőtt a szomszéd lakásból átjött hozzánk a hároméves Suhajda Lacika. — Beszélni szeretnék a bácsival — mondta komor arccal. — Legyen szíves felültetni a térdére. — Parancsolj Lacikám. — Miben állhatok rendelkezésedre? — Amit kérek, az becsszóra köztünk marad? — érdeklődött. — Természetesen, elvégre férfiak vagyunk. Parancsolsz egy cukrot? — Köszönöm. Szóval azért jöttem, hogy a bácsi engem majd tizenöt év múlva igazoljon. Igazolja azt, hogy szomorú volt a gyermekkorom. — Miért kell azt igazolni? — Mit tudom én. Lehet, hogy tizenöt év múlva én is huligán leszek, és a rendőrök talán elkapnak majd és esetleg bíróság elé állíthatnak. — Kérek még egy savanyút. — Szóval, ha esetleg tizenöt év múlva lebukom majd, nekem is kell valami enyhítő körülmény. — Inkább azt igazolom majd, hogy elkényeztettek. Azt is elfogadják enyhítő körülménynek. — Bácsi kérem, ki kell mennem. — Parancsolj itt balra, az előszobában. Egy perc múlva visszajött, újra felült a térdemre és folytatta: — Gondolkoztam a dologon. Az elkényeztetés nem jó! Lassan már minden gyereknek ez lesz a múltja. — Hol vannak most a szüleid ? — Otthon fekszenek részegen. Lagzin voltak, reggel ötkor jöttek haza. Persze enni nem adtak ... — Hát ez felháborító! Ezt megjegyzem magamnak! — Az nem elég. A bácsi adja ezt írásban nekem és írja is alá. Természetesen írásban is adtam — Lacika megköszönte az igazolást és a cukrot és kirohant játszani az udvarba. Könnyes szemekkel néztem utána. Szegény gyerek! De én már megtettem a kötelességemet, M. 0. nyújtsanak a vietnami népnek az agresszorok elleni harcában. Országaink kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a béke erőit, amelyek támogatják a vietnami nép harcát, rákény- szeríthetik az amerikai imperialistákat: szüntessék be a vietnami agressziót. Ilymódon ezek az erők nagymértékben hozzájárulhatnak a világbéke biztosításához. / /
