Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-12 / 28. szám

r ni. Kiadták Hasfelmet­sző Jack emlékira­tait A legendás Jack the Rip­per (Hasfelmetsző Jack), aki a múlt század végén a londoni Dockland negyed legsötétebb utcáiban soro­zatos ké.igyilkosságot kö­vetett el, „tisztességtudó“ gyilkos volt, mert állandó levelezésben állt a londoni rendőrkapitánysággal — Scotland Yarddal. Ha csak tehette, a gyilkosság elkö­vetése előtt értesítette a rendőrséget, hogy mikor, hol és kit fog meggyilkol­ni. Eleinte nem vették ko­molyan ezeket a leveleket. Volt azonban olyan eset is, amikor Jack a legjobb aka­rata mellett sem értesít­hette előre a rendőrséget gyilkos szándékáról, ilyen­kor olyan hirtelen szemelte ki áldozatát, és olyan gyor­san végzett vele (a rendőr­ségnek később minderről részletesen beszámolt), hogy a szerencsétlennek mukkani sem volt ideje. • • Iezést nem szüntette meg. Később a levelek egy Camps nevű londoni elme- gyógyász kezébe kerültek, aki elhatározta, hogy kiad­ja őket, mert úgy véli, hogy „Önök ott a Scotland Yardban alszanak!“ Az áldozatok egyébként kivétel nélkül prostituáltak voltak. ' Amikor a Scotland Yard emberei hajtóvadászatot in­dítottak az ismeretlen kéj- gyilkos felkutatására, Jaek óvatosabb lett, de a leve­a levelekből sokat lehet ta­nulni. Főleg a rendőrök ta­nulhatnak belőlük! „Kedves főnököm!" Hasfelmetsző Jack csak- liérri minden levelét ezzel a megszólítással kezdte, a cí­mezett pedig Smith őrnagy volt, a Scotland Yard e- gyik főnöke. Egyikében részletesen leírja, mit fog tenni áldozatával, és hogy ez a gyilkosság milyen él­vezetet jelent majd számá­ra. És valóban úgy is tör­tént, ahogy Jack a rendőr­ségnek bejelentette. A Scot- ■ land Yard mégis későn ér­kezett a helyszínre. Egy másik alkalommal Jack ľôlháborodással írja, hogy „ haragszik a Scotland Yardban ülő rendőr urak­ra“, mert elterjesztették a hírt, hogy a „gyilkos fan­tomot“ elfogták. „Szemenszedett hazugság ez az állításuk, mert nem csak létezem, hanem mond- , hatnám elememben vagyok. És, hogy ezt ismételten be­bizonyítsam, újabb prosti­tuáltak kerülnek áldozataim névsorára. És mindaddig gyilkolom őket, amíg a kö­telet föl nem teszik a nya­kamra!" Egy másik levélben Jack arra „panaszkodik“, hogy legújabb gyilkosságáról ér­tesíthette volna ugyan a rendőrséget, de az utolsó percekben inkább elmulasz­totta, mert tudta, hogy a Scotland Yardon az igazak álmát alusszák az emberek. „önök ott a Scotland Yardban alszanak, — írja, levelében Jack — önök és vérebeik is! Erre majd kü­lönben rájönnek holnap, a- mikor mély álmukból fel­ébrednek." Hasfelmetsző Jack levelei most igen szép köntöben jelentek meg, a borzalmas gyilkosságok körülményeit pedig kiváló rajzok érzé­keltetik. Johnny Weissmüller 67-szer úszott világrekordot — Az 5. olimpiai a- ranyérme után fordított hátat az a- matőröknek — A filmvilág első Tar- zánja, a gyermekek eszményképe Tökéletes férfi — mondták sokan testalkatára célozva. Nemcsak a kellő magassága volt meg (190 centiméter) és az ezzel járó normális testsú­lya (kilencven kilogramm), hanem mindenekelőtt az alkat. S ha egy ilyen hatalmas test­re hanyagul csak egy darab leopárdszőrmét kanyarítunk — megelevenedik előttünk az ős­ember. a természet ura. Mö­götte szinte ott látjuk a neki alárendelt, az általa meghódí­tott állatvilágot. A filmesek fantáziáját Weissmüller már megjelenésével is fellobbantot- ta. Hát még az a világhír, a- melyet számtalan világcsúcsá­val, olimpiai győzelmével szer­zett! Milyen jó üzlet lenne, ha el­vállalná a főszerepet a régóta vajúdó Tarzan-filmekben! Nem volt olyan rekord, amelyet nem Johnny Weissmüller tartott a gyorsúszó számokban. 50 yardtól 500 yardig nem ismert ellenfelet. 50-TÖL 500 YARDIG Rekordjai ma már persze gyere­keseknek tűnnek, dehát az a negyven év, amely elmúlt, forradalmasította az úszást is. Csak egy példát említünk. 1923-ban a 400 méteres gyorsú­szásban felállított világrekordjához 13,5 másadperccel több idő kellett neki, mint az amerikai Chris von Saltzának az utóbbi évek legjobb négyszázas úszónöjének. (Azóta az amerikai Randall még nála is jobb!) Tehát ma a nők is jobbak, mint 40 évvel ezelőtt a férfiak. Dehát az­óta a férfiak csúcseredményei is ja­vultak. És ez jórészt Weissmüllernek köszönhető, mert ő honosította meg az új technikát és ő forradalmasí­totta az edzési módszereket. Utána ezeket csak tökéletesíteni kellett, és mindig jobb eredményeket értek el az úszók. 67-SZER ÚSZOTT VILÁGREKOR­DOT A 20-as évek legjobb úszója volt. összesen 67 világrekordot javított meg, s nem egy csúcsa 10-15 évig ellentállt minden ostromnak. Rekordjai olyan gyorsan követték egymást, hogy bizonyos sportkörök­DELFIN ben erős gyanú támadt, nem csupán a reklám végett gyártja-e valaki a világrekordokat — hamis jegyző­könyvek alapján. 1922-ben, amikor még Johnny Weissmüller Illinois államban az Ath­letic Club tagja volt, a 220 yardos távon: 2:17,8 perces világcsúcsot ál­lított fel gyorsúszásban. Ez kerek két másodperccel jobb volt Ted Cann rekordjánál... Ez lehetetlen! — írták a lapok és többé nem is leplezték, hogy gya­núsnak vélik Weissmüller teljesítmé­nyéit. Gyanújukat arra alapozták, hogy Johhny akkor csak 18 éves volt. Előtte pedig nem volt példa arra, hogy valaki a huszadik életéve előtt világrekordot javított volna. A gyanú eloszlatása végett Weiss­müller megüzente az újságíróknak, hogy hajlandó kiállni Duke Kahana- makoo, a Hawaii-szigetek világhírű úszója ellen. Ez a bizonyos Kahanamakoo volt az első ember a világon, aki a 100 yardot egy percen belül tette meg. A két úszó 220 yardos távon küz­dött meg egymással. A meglepetés nem maradt el; Weissmüller fölénye­sen győzött és a fennálló világre­kordot további két másodperccel ja­vította meg. A következő napon Weissmüller ismét megjelent az uszoda meden- céjéban. A közönség kívánságára ez­úttal a 110 yardos,.távon úszott, de háton. És ebben a versenyszámban is meghódította a világrekordot. EDZÉSEK — POKOLI TEMPÓBAN A világot természetesen rekord­jaival ejtette csodálatba. Közelebbi ismerőseit edzésmódszereivel. Már abban az időben olyan tempóban ed­zett, mint Emil Zátopek, a híres fu­tóatléta, az ötvenes években. Weissmüller volt az első, aki rá­eszmélt, hogy csak a csúcsformában lévő sportoló képes rekordra, és hogy a csúcsforma megtartása nem káros a szervezetre. Gyermekkorában — az olvasók bi­zonyára kitalálják — fejletlen, be­teges volt. Nem evett, sovány volt, az orvosok sem tudtak segíteni rajta. Egy gyermekorvos azonban meg­oldotta a problémát. — Tanítsák meg úszni, szerettes- ség meg vele a vizet, majd meglát­ják, milyen farkasétvágya lesz az ú- szás után! — mondta a szülőknek. Johnny megfogadta az orvos taná­csát. Szívesen lubickolna ő naphosz- szat, de ki tanítja meg úszni? A szülei, akik osztrák bevándoroltak voltak, maguk sem tudtak. Mint sok más gyermek, ő is kan­nát szerelt fel a hátára és úgy u- tánozta az úszókat. A legfontosabb az volt, hogy meg­szokta a vizet. S amikor a szülei a Michigan-tó partján telepedtek le, a kamasz Johnnynak még több alkalma adó­dott, hogy a vízzel barátkozzon. Min­dig csak azt leste, ki tud valami ú- jat, ki tud jobban, s azokat utánoz­ta. Amikor már elég jól úszott, jelent­kezett egy chicagói klubban, de a- mikor az úszómester megpillantot­ta, mindjárt azt tanácsolta neki, hogy ne zavarja feleslegesen, belőle so­sem lesz jó úszó. Johnny még mindig sovány srác volt, megjelenése tehát nem keltett éppen nagy bizalmat. A visszautasítás rosszul esett neki, de a reményt nem adta fel. Elment egy másik klubba és szerencséje volt: ott az edző sokkal megértőb­ben fogadta. Ez az edző William Bachracht volt, és hogy ma leírjuk a nevét, ezt Johnny Weissmüllernek köszönheti, egykori tanítványának és a későbbi sokszoros világrekordernek. Egyévi kemény edzés után az edző elérkezettnek látta az időt, hogy a TALLÓZÁS Túlzás nélkül makacs em-' bernek mondhatjuk Michael Basset, londoni zeneszerzőt. Fejébe vette, hogy tpeghá- zasodik egy nem valami is­mert, de annál csinosabb operaénekesnővel, s tervé­hez kitartóan ragaszkodott’. Tíz hőnap leforgása alatt 304-szer kérte meg szívsze­relme kezét, s a rengeteg kosár sem szegte kedvét. Háromszázötödször is meg­próbálkozott, immár telje­sen reménytelenül, s. nagy meglepetésére az énekesnő igent mondott. Kellett neki makacsnak lennie? 15 éves fiút benevezze Amerika If­júsági bajnokságára. ÄMULÖ SZAKÉRTŐK Nemsokára nemcsak az úszóver­senynek egyszerű rajongói voltak kí­váncsiak Weissmüllerre, hanem a szakértők is. Edzéseire is eljártak. Hogyne jártak volna, amikor John­ny naponta hat kilométert úszott, s nem egy esetben összetett lábakkal! Néha egy teljes órán át csak láb- gyakorlatokat végzett, az edzés má­sodik órájában pedig csak a karjai­val gyakorlatozott. Alkata erősödött. A sok edzés at- létakülsőt kölcsönzött neki, a kitűnő technika pedig hozzásegítette az egy­re jobb eredményekhez. 1924-ben a párizsi olimpián a 100 méteres gyorsúszásban 59 másod­perccel győzött a 400 méteren pedig 5:45.2 volt az ideje. Harmadik arany­érmét a 4X200 méteres gyorsváltö tagjaként nyerte. Négy évvel később, az amszterda­mi olimpián még két aranyérmet nyert. Ismét ő győzött 100 méteren, ideje 586 volt (Dawn Frasernek majdnem ez a világcsúcsa ma) és ismét tagja volt a győztes 4X200-as gyorsváltónak. ERŐ ÉS GYORSASÁG Hollywoodban először gondoltak arra, hogy Tarzan kaladjait megfil­mesítik. A rendezők ekkor Johnny Weissmüllerre vetették ki hálójukat. Nem volt nehéz rábeszélniük, hogy csapjon fel színésznek. Az új szerep­kör igen megtetszett Welssmüller- nek, de hamarosan olyan hízásnak indult (kevesebbet edzett), hogy a producense megváltoztatta a szerző­dést: kilencven kilón felül minden kllogrammnyl testsúlyáért 1000 dol­lár büntetést kellett fizetnie. A film ugyanolyan híressé tette, mint a sport. De hogy egyszer, sokkal később az életét is a sportnak köszönhette, azt Weissmüller sosem felejtheti el. Hajókiránduláson volt szüleivel és feleségével. Hirtelen nagy vihar tá­madt, a kis hajó megingott és a korlátra támaszkodó Weissmüllert a tengerbe sodorta a szél. Senki sem vette észre eltűnését. Mindenki saját puszta életét mentet­te, az utasok a kabinokba rohantak. Weissmüller a sötétben nem tu­dott eligazodni. Találomra nekivá­gott a tengernek és kitartóan ú- szott abban a reményben, hogy majd csak partot ér. Küzdelme örökkévalóságnak tűnt, de végül is partot ért. Ez volt utolsó nagy győzelme. Aligha lehet a beszámít-' ható emberek közé sorolni a franciaországi Toulon polgárait. Józan ésszel föl nem fogható okokból több százan sorban álltak, tüle­kedtek és verekedtek, de annyira, hogy a rendőrök­nek és a mentőknek is bő­ven akadt dolguk. Hogy miért álltak sorban? Azt hihetnők, ugye, hogy ser­téshúsra bukkantak. Té­vedünk! Valahányan az adójukat akarták kifizetni... iHRnttBBaBOBBmiiaaaB Tudományos körökben nagy érdeklődés előzte meg Julio Palasous neves spanyol matematikus mad­ridi előadását. Szorongott is a tömeg a hatalmas terem- ben. hogy végighallgassa, hogyan dönti meg a jeles tudós Einstein elméletét a relativitásról. Amikor fej­tegetését befejezte, a hoz­záértő közönség tapsvihar­ral és éljenzéssel köszön­tötte a professzort. Ő a- zonban roppant kényelmet­lenül érezte magát, s tor­kát köszörülve megszólalt: „Mélyen tisztelt hallgató­ság! Ha értekezésemet bárki is megértette — és a jelek szerint sokan meg­értették, — akkor egész biztosan rosszul fejeztem ki magam. Ugyanis, amint mondani szerettem volna, az teljesen érthetetlen.“ j mmmimmswmm, Cabot Lodge, az Egyesült Államok saigoni nagyköve­te, legutóbbi washingtoni sajtóértekezletén mondta: „Uraim! Ha bárki azt ál­lítja, hogy ismeri és érti a vietnami helyzetet, az — szavamra — rosszul van informálva.“ Thora Andersen hetven­hat éves dán nénike öt- venhét évet élt az Egyesült Államokban. Az utóbbi idő­ben csak egy vágya volt: hogy még egyszer vissza­térjen szülőhazájába. Meg­takarított pénzén hajóje­gyet váltott, és haza is u- tazott Dániába. Szerencsé­jében bízva, még a kikötő­ben sorsjegyet vett. S va­lóban megütötte a főnyere­ményt: egy hónapos kirán­dulást az Egyesült Álla­mokba. T Allé zás 38. foto Judit ezalatt a fiú vállára hajtja a fejét: már nem sír, és kicsit szégyellj Is előbbi gyengeségét. — Ne haragudjon — fordul Pratihoz. — Ne beszéljen csacsiságokat, miért haragudnék, — Mert olyan szeszélyes vagyak. — Nem szeszélyes maga. Bizonyára megvan a sírásra es ■ németekkel szembeni hallgatásra az oka. — Meg. Kiirtották a csaladom. S azokat a szerencsétlen hozzánk menekülteket is lemészárolták. Koncentrációs tábor­ból szöktek meg, borzalmas dolgokat meséltek Ha német ka- ♦onaruhát Iátok, undor és gyűlölet fog el' 39. foto A hideg végülis arra készteti Juditot és Pratit, hogy visszatérjenek a szobába. A többiek hirtelen elhallgat­nak, amint belépnek. Micheli különösen kínosan érzi magát: mintha ő tehetne a német esztelen követeléséről, — Meg kell mondani az igazat — töri meg Tasson! a csön­det. — Különben sem olyan rémes — mondja Tassoniné. —Micsoda nem rémes? — kérdi Prati. — Amit a némel kíván — feleli az asszony. — Ne beszélj szamárságokat — förmed rá a férje. Csönd lesz. — A német azt követeli Judittól... — szólal meg Micheli, de elharapja a izót. — Mit követel a német Judittól?! — lép élőre 40. foto Prati. — Tetszik neki Judit — mondja Tassoniné. — „Mit keli ab­ból ilyen nagy ügyet csinálni. Egy pillanat alatt világosság gyullad Pratiban:, . — Megőrült az az állat! ... Micheli sóhajtva szólal meg: Ez az ára annak, hogy továbbengedjen bennünket. — Istenem, férfi — legyint Tassoniné. — Háborúban nem kel! meglepődni az ilyesmin. Pratit elönti a düh: artikulátlan hang tör ki be|gle,, s ha Tasson! nem lép elé, megüti az asszonyt.'’így csak a* férfit ragadja torkon.

Next

/
Thumbnails
Contents