Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-07-12 / 28. szám
r ni. Kiadták Hasfelmetsző Jack emlékiratait A legendás Jack the Ripper (Hasfelmetsző Jack), aki a múlt század végén a londoni Dockland negyed legsötétebb utcáiban sorozatos ké.igyilkosságot követett el, „tisztességtudó“ gyilkos volt, mert állandó levelezésben állt a londoni rendőrkapitánysággal — Scotland Yarddal. Ha csak tehette, a gyilkosság elkövetése előtt értesítette a rendőrséget, hogy mikor, hol és kit fog meggyilkolni. Eleinte nem vették komolyan ezeket a leveleket. Volt azonban olyan eset is, amikor Jack a legjobb akarata mellett sem értesíthette előre a rendőrséget gyilkos szándékáról, ilyenkor olyan hirtelen szemelte ki áldozatát, és olyan gyorsan végzett vele (a rendőrségnek később minderről részletesen beszámolt), hogy a szerencsétlennek mukkani sem volt ideje. • • Iezést nem szüntette meg. Később a levelek egy Camps nevű londoni elme- gyógyász kezébe kerültek, aki elhatározta, hogy kiadja őket, mert úgy véli, hogy „Önök ott a Scotland Yardban alszanak!“ Az áldozatok egyébként kivétel nélkül prostituáltak voltak. ' Amikor a Scotland Yard emberei hajtóvadászatot indítottak az ismeretlen kéj- gyilkos felkutatására, Jaek óvatosabb lett, de a levea levelekből sokat lehet tanulni. Főleg a rendőrök tanulhatnak belőlük! „Kedves főnököm!" Hasfelmetsző Jack csak- liérri minden levelét ezzel a megszólítással kezdte, a címezett pedig Smith őrnagy volt, a Scotland Yard e- gyik főnöke. Egyikében részletesen leírja, mit fog tenni áldozatával, és hogy ez a gyilkosság milyen élvezetet jelent majd számára. És valóban úgy is történt, ahogy Jack a rendőrségnek bejelentette. A Scot- ■ land Yard mégis későn érkezett a helyszínre. Egy másik alkalommal Jack ľôlháborodással írja, hogy „ haragszik a Scotland Yardban ülő rendőr urakra“, mert elterjesztették a hírt, hogy a „gyilkos fantomot“ elfogták. „Szemenszedett hazugság ez az állításuk, mert nem csak létezem, hanem mond- , hatnám elememben vagyok. És, hogy ezt ismételten bebizonyítsam, újabb prostituáltak kerülnek áldozataim névsorára. És mindaddig gyilkolom őket, amíg a kötelet föl nem teszik a nyakamra!" Egy másik levélben Jack arra „panaszkodik“, hogy legújabb gyilkosságáról értesíthette volna ugyan a rendőrséget, de az utolsó percekben inkább elmulasztotta, mert tudta, hogy a Scotland Yardon az igazak álmát alusszák az emberek. „önök ott a Scotland Yardban alszanak, — írja, levelében Jack — önök és vérebeik is! Erre majd különben rájönnek holnap, a- mikor mély álmukból felébrednek." Hasfelmetsző Jack levelei most igen szép köntöben jelentek meg, a borzalmas gyilkosságok körülményeit pedig kiváló rajzok érzékeltetik. Johnny Weissmüller 67-szer úszott világrekordot — Az 5. olimpiai a- ranyérme után fordított hátat az a- matőröknek — A filmvilág első Tar- zánja, a gyermekek eszményképe Tökéletes férfi — mondták sokan testalkatára célozva. Nemcsak a kellő magassága volt meg (190 centiméter) és az ezzel járó normális testsúlya (kilencven kilogramm), hanem mindenekelőtt az alkat. S ha egy ilyen hatalmas testre hanyagul csak egy darab leopárdszőrmét kanyarítunk — megelevenedik előttünk az ősember. a természet ura. Mögötte szinte ott látjuk a neki alárendelt, az általa meghódított állatvilágot. A filmesek fantáziáját Weissmüller már megjelenésével is fellobbantot- ta. Hát még az a világhír, a- melyet számtalan világcsúcsával, olimpiai győzelmével szerzett! Milyen jó üzlet lenne, ha elvállalná a főszerepet a régóta vajúdó Tarzan-filmekben! Nem volt olyan rekord, amelyet nem Johnny Weissmüller tartott a gyorsúszó számokban. 50 yardtól 500 yardig nem ismert ellenfelet. 50-TÖL 500 YARDIG Rekordjai ma már persze gyerekeseknek tűnnek, dehát az a negyven év, amely elmúlt, forradalmasította az úszást is. Csak egy példát említünk. 1923-ban a 400 méteres gyorsúszásban felállított világrekordjához 13,5 másadperccel több idő kellett neki, mint az amerikai Chris von Saltzának az utóbbi évek legjobb négyszázas úszónöjének. (Azóta az amerikai Randall még nála is jobb!) Tehát ma a nők is jobbak, mint 40 évvel ezelőtt a férfiak. Dehát azóta a férfiak csúcseredményei is javultak. És ez jórészt Weissmüllernek köszönhető, mert ő honosította meg az új technikát és ő forradalmasította az edzési módszereket. Utána ezeket csak tökéletesíteni kellett, és mindig jobb eredményeket értek el az úszók. 67-SZER ÚSZOTT VILÁGREKORDOT A 20-as évek legjobb úszója volt. összesen 67 világrekordot javított meg, s nem egy csúcsa 10-15 évig ellentállt minden ostromnak. Rekordjai olyan gyorsan követték egymást, hogy bizonyos sportkörökDELFIN ben erős gyanú támadt, nem csupán a reklám végett gyártja-e valaki a világrekordokat — hamis jegyzőkönyvek alapján. 1922-ben, amikor még Johnny Weissmüller Illinois államban az Athletic Club tagja volt, a 220 yardos távon: 2:17,8 perces világcsúcsot állított fel gyorsúszásban. Ez kerek két másodperccel jobb volt Ted Cann rekordjánál... Ez lehetetlen! — írták a lapok és többé nem is leplezték, hogy gyanúsnak vélik Weissmüller teljesítményéit. Gyanújukat arra alapozták, hogy Johhny akkor csak 18 éves volt. Előtte pedig nem volt példa arra, hogy valaki a huszadik életéve előtt világrekordot javított volna. A gyanú eloszlatása végett Weissmüller megüzente az újságíróknak, hogy hajlandó kiállni Duke Kahana- makoo, a Hawaii-szigetek világhírű úszója ellen. Ez a bizonyos Kahanamakoo volt az első ember a világon, aki a 100 yardot egy percen belül tette meg. A két úszó 220 yardos távon küzdött meg egymással. A meglepetés nem maradt el; Weissmüller fölényesen győzött és a fennálló világrekordot további két másodperccel javította meg. A következő napon Weissmüller ismét megjelent az uszoda meden- céjéban. A közönség kívánságára ezúttal a 110 yardos,.távon úszott, de háton. És ebben a versenyszámban is meghódította a világrekordot. EDZÉSEK — POKOLI TEMPÓBAN A világot természetesen rekordjaival ejtette csodálatba. Közelebbi ismerőseit edzésmódszereivel. Már abban az időben olyan tempóban edzett, mint Emil Zátopek, a híres futóatléta, az ötvenes években. Weissmüller volt az első, aki ráeszmélt, hogy csak a csúcsformában lévő sportoló képes rekordra, és hogy a csúcsforma megtartása nem káros a szervezetre. Gyermekkorában — az olvasók bizonyára kitalálják — fejletlen, beteges volt. Nem evett, sovány volt, az orvosok sem tudtak segíteni rajta. Egy gyermekorvos azonban megoldotta a problémát. — Tanítsák meg úszni, szerettes- ség meg vele a vizet, majd meglátják, milyen farkasétvágya lesz az ú- szás után! — mondta a szülőknek. Johnny megfogadta az orvos tanácsát. Szívesen lubickolna ő naphosz- szat, de ki tanítja meg úszni? A szülei, akik osztrák bevándoroltak voltak, maguk sem tudtak. Mint sok más gyermek, ő is kannát szerelt fel a hátára és úgy u- tánozta az úszókat. A legfontosabb az volt, hogy megszokta a vizet. S amikor a szülei a Michigan-tó partján telepedtek le, a kamasz Johnnynak még több alkalma adódott, hogy a vízzel barátkozzon. Mindig csak azt leste, ki tud valami ú- jat, ki tud jobban, s azokat utánozta. Amikor már elég jól úszott, jelentkezett egy chicagói klubban, de a- mikor az úszómester megpillantotta, mindjárt azt tanácsolta neki, hogy ne zavarja feleslegesen, belőle sosem lesz jó úszó. Johnny még mindig sovány srác volt, megjelenése tehát nem keltett éppen nagy bizalmat. A visszautasítás rosszul esett neki, de a reményt nem adta fel. Elment egy másik klubba és szerencséje volt: ott az edző sokkal megértőbben fogadta. Ez az edző William Bachracht volt, és hogy ma leírjuk a nevét, ezt Johnny Weissmüllernek köszönheti, egykori tanítványának és a későbbi sokszoros világrekordernek. Egyévi kemény edzés után az edző elérkezettnek látta az időt, hogy a TALLÓZÁS Túlzás nélkül makacs em-' bernek mondhatjuk Michael Basset, londoni zeneszerzőt. Fejébe vette, hogy tpeghá- zasodik egy nem valami ismert, de annál csinosabb operaénekesnővel, s tervéhez kitartóan ragaszkodott’. Tíz hőnap leforgása alatt 304-szer kérte meg szívszerelme kezét, s a rengeteg kosár sem szegte kedvét. Háromszázötödször is megpróbálkozott, immár teljesen reménytelenül, s. nagy meglepetésére az énekesnő igent mondott. Kellett neki makacsnak lennie? 15 éves fiút benevezze Amerika Ifjúsági bajnokságára. ÄMULÖ SZAKÉRTŐK Nemsokára nemcsak az úszóversenynek egyszerű rajongói voltak kíváncsiak Weissmüllerre, hanem a szakértők is. Edzéseire is eljártak. Hogyne jártak volna, amikor Johnny naponta hat kilométert úszott, s nem egy esetben összetett lábakkal! Néha egy teljes órán át csak láb- gyakorlatokat végzett, az edzés második órájában pedig csak a karjaival gyakorlatozott. Alkata erősödött. A sok edzés at- létakülsőt kölcsönzött neki, a kitűnő technika pedig hozzásegítette az egyre jobb eredményekhez. 1924-ben a párizsi olimpián a 100 méteres gyorsúszásban 59 másodperccel győzött a 400 méteren pedig 5:45.2 volt az ideje. Harmadik aranyérmét a 4X200 méteres gyorsváltö tagjaként nyerte. Négy évvel később, az amszterdami olimpián még két aranyérmet nyert. Ismét ő győzött 100 méteren, ideje 586 volt (Dawn Frasernek majdnem ez a világcsúcsa ma) és ismét tagja volt a győztes 4X200-as gyorsváltónak. ERŐ ÉS GYORSASÁG Hollywoodban először gondoltak arra, hogy Tarzan kaladjait megfilmesítik. A rendezők ekkor Johnny Weissmüllerre vetették ki hálójukat. Nem volt nehéz rábeszélniük, hogy csapjon fel színésznek. Az új szerepkör igen megtetszett Welssmüller- nek, de hamarosan olyan hízásnak indult (kevesebbet edzett), hogy a producense megváltoztatta a szerződést: kilencven kilón felül minden kllogrammnyl testsúlyáért 1000 dollár büntetést kellett fizetnie. A film ugyanolyan híressé tette, mint a sport. De hogy egyszer, sokkal később az életét is a sportnak köszönhette, azt Weissmüller sosem felejtheti el. Hajókiránduláson volt szüleivel és feleségével. Hirtelen nagy vihar támadt, a kis hajó megingott és a korlátra támaszkodó Weissmüllert a tengerbe sodorta a szél. Senki sem vette észre eltűnését. Mindenki saját puszta életét mentette, az utasok a kabinokba rohantak. Weissmüller a sötétben nem tudott eligazodni. Találomra nekivágott a tengernek és kitartóan ú- szott abban a reményben, hogy majd csak partot ér. Küzdelme örökkévalóságnak tűnt, de végül is partot ért. Ez volt utolsó nagy győzelme. Aligha lehet a beszámít-' ható emberek közé sorolni a franciaországi Toulon polgárait. Józan ésszel föl nem fogható okokból több százan sorban álltak, tülekedtek és verekedtek, de annyira, hogy a rendőröknek és a mentőknek is bőven akadt dolguk. Hogy miért álltak sorban? Azt hihetnők, ugye, hogy sertéshúsra bukkantak. Tévedünk! Valahányan az adójukat akarták kifizetni... iHRnttBBaBOBBmiiaaaB Tudományos körökben nagy érdeklődés előzte meg Julio Palasous neves spanyol matematikus madridi előadását. Szorongott is a tömeg a hatalmas terem- ben. hogy végighallgassa, hogyan dönti meg a jeles tudós Einstein elméletét a relativitásról. Amikor fejtegetését befejezte, a hozzáértő közönség tapsviharral és éljenzéssel köszöntötte a professzort. Ő a- zonban roppant kényelmetlenül érezte magát, s torkát köszörülve megszólalt: „Mélyen tisztelt hallgatóság! Ha értekezésemet bárki is megértette — és a jelek szerint sokan megértették, — akkor egész biztosan rosszul fejeztem ki magam. Ugyanis, amint mondani szerettem volna, az teljesen érthetetlen.“ j mmmimmswmm, Cabot Lodge, az Egyesült Államok saigoni nagykövete, legutóbbi washingtoni sajtóértekezletén mondta: „Uraim! Ha bárki azt állítja, hogy ismeri és érti a vietnami helyzetet, az — szavamra — rosszul van informálva.“ Thora Andersen hetvenhat éves dán nénike öt- venhét évet élt az Egyesült Államokban. Az utóbbi időben csak egy vágya volt: hogy még egyszer visszatérjen szülőhazájába. Megtakarított pénzén hajójegyet váltott, és haza is u- tazott Dániába. Szerencséjében bízva, még a kikötőben sorsjegyet vett. S valóban megütötte a főnyereményt: egy hónapos kirándulást az Egyesült Államokba. T Allé zás 38. foto Judit ezalatt a fiú vállára hajtja a fejét: már nem sír, és kicsit szégyellj Is előbbi gyengeségét. — Ne haragudjon — fordul Pratihoz. — Ne beszéljen csacsiságokat, miért haragudnék, — Mert olyan szeszélyes vagyak. — Nem szeszélyes maga. Bizonyára megvan a sírásra es ■ németekkel szembeni hallgatásra az oka. — Meg. Kiirtották a csaladom. S azokat a szerencsétlen hozzánk menekülteket is lemészárolták. Koncentrációs táborból szöktek meg, borzalmas dolgokat meséltek Ha német ka- ♦onaruhát Iátok, undor és gyűlölet fog el' 39. foto A hideg végülis arra készteti Juditot és Pratit, hogy visszatérjenek a szobába. A többiek hirtelen elhallgatnak, amint belépnek. Micheli különösen kínosan érzi magát: mintha ő tehetne a német esztelen követeléséről, — Meg kell mondani az igazat — töri meg Tasson! a csöndet. — Különben sem olyan rémes — mondja Tassoniné. —Micsoda nem rémes? — kérdi Prati. — Amit a némel kíván — feleli az asszony. — Ne beszélj szamárságokat — förmed rá a férje. Csönd lesz. — A német azt követeli Judittól... — szólal meg Micheli, de elharapja a izót. — Mit követel a német Judittól?! — lép élőre 40. foto Prati. — Tetszik neki Judit — mondja Tassoniné. — „Mit keli abból ilyen nagy ügyet csinálni. Egy pillanat alatt világosság gyullad Pratiban:, . — Megőrült az az állat! ... Micheli sóhajtva szólal meg: Ez az ára annak, hogy továbbengedjen bennünket. — Istenem, férfi — legyint Tassoniné. — Háborúban nem kel! meglepődni az ilyesmin. Pratit elönti a düh: artikulátlan hang tör ki be|gle,, s ha Tasson! nem lép elé, megüti az asszonyt.'’így csak a* férfit ragadja torkon.
