Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-01-18 / 3. szám

öreg házai A Tátra kapujában fekvő Poprádról kétórányi unal­mas döcögés egy kis piros vonaton, s az ember Po- dolinba érkezik. Hatalmas fagyár, két-három feldolgo­zó-üzem, modern utcasor, villákkal, emeletes házakkal, — ez az első benyomás, azután, ha a város közepére ér az ember, a Fő tér ka­pujában meg kell torpan­nia, mert a betonutat macs­kakövek váltják fel, a mo­dern házakat régiek — s az utas felsóhajt: célhoz ju­tott — Krúdy színpadára lépett. A kitűnő író négy esz­tendeig a podoiini algimná­zium diákja volt, s annyira megszerette ezt a különös négy nyelvű várost, hogy első regényének színhelyé­vé tette, A német-szlovák- magyar-lengyel Podoiinba I kísértet-históriát álmodott, I ..Rákóczi járt erre... Egy zivataros téli éjjelen történt, hogy Rákóczi Ferenc, Ma­gyarország és Erdély nagy fejedelme, bekopogtatott a kolostor kapuján. A laban­cok elől menekült, s a temp­lom magas tornyában töltött el egy éjét ...“ s ha a történet alapja egy vándormotívum is, a szerep­lők alighanem podoiini em­berek. Riminszky Kázmér, Marczinkáné, Dócziné, An­csurka, a vén Mik, Kavacz- ky és a „Podoiini kísértet“ többi hőse — ha egyálta­lában élt — már rég a föld alatt van, s már több mint nyolcvan esztendeje annak is, hogy Krúdy Gyula első ízben megfordult Podolin- ban. E majdnem századnyi idő mindent megváltoztatott, épp ezért nincs könnyű dolga a Krúdy-rajongónak, amikor a hajdani hangula­tokat igyekszik visszakeres­ni. A furmányos-szekerek helyett, melyek benépesí­tették Krúdy világát, ma autók járnak, — és mégis, a felszín alatt, íme, ott él a régi Podolin. E gyiptom az egyedüli ország a világon, mely azzal dicse­kedhet, hogy már ötezer évvel ezelőtt volt vízduzzasztó gátja. Kairo közelében épült, 110 méter hosszú és 12 méter magas volt: Ivóvizet és öntözésre alkalmas vizet tárolt. Háromezer éve az egyiptomiak rendszeresen öntözték földjei­ket, de a lakosság száma azóta jelentősen megnőtt, és ez a régi típusú művelés ma már nem elegendő. A mai kor em­bertömegeinek kenyérrel való ellátására nagy termőterületek kellenek, azokst pedig csakis öntözéssel lehet szaporítani. Ilyen körülmények között született meg az asszuáni gát létesítésének gondolata. Hatalmas munka ez. de a jövő kulcsa is Egyiptom számára az élelmiszert és a zavartalan ipari ter­melést biztosítani. Az új vízierómú olcsóbbá teszi a villamos­az Abu Szimbel templom jelentette, vagyis az a két templom, amit II. Ramzes egyiptomi fáraó i. e. 1388-ban faragtatott ki a Nílus-menti sziklafalból, a szent folyó első és második zuha- taga között. A nagyobbikat magának, a kisebbiket feleségének, Nefretetének szentelte. Az első előtt a bejáratnál a királynak négy hatalmas ülőszobra van kifaragva. Ezek Egyiptom legna­gyobb szobrai közé tartoznak: magasságuk húsz méter, váll- Szélességük pedig hat és fél méter. Az ajtón egy hatalmas terembe jut az ember, melyben nyolc Oziriszt ábrázoló istenszobor van. Innen egy karzat vezet a szentélybe két fülke között, ahol Ámon, Ra és Ptah isten, valamint a fáraó szobra van. A falak és nyílások televésve II. Ramzes tetteinek és csatárnak féldombormüvű alakjaival. Fáraókhoz méltó vállalkozás iiiiimiitiiiiiiiiiiuiiimiiiiiiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiEilliiiiiiiiiii energiát, megóvja az ország területét az áradások okozta ká­roktól, lehetővé teszi a szántóterületek öntözését, és fokozza a hal tenyésztést is. A vízierőmü és az ezzel kapcsolatos munkák — útépítés, öntözőmüvek, talajmüvelés, villanyvezeték — kiadásait 415 millió egyiptomi fontra tervezték, amihez a Szovjetunió kor­mánya 113 millió font kölcsönt biztosított. Technikailag a nagy mü megépítésének semmi sem állt útjában „csak“ az, hogy az 500 kilométer hosszú duzzasztó a Nubia területén fekvő, fel­mérhetetlen értékű több ezeréves templomokat és az emberi­ség fejlődésének egyéb beszédes emlékeit örökre eltemette volna. Az új erőmű építői ezeket a felbecsülhetetlen értékű műkin­cseket próbálták megmenteni, de az ö anyagi erejük kevésnek bizonyult, viszont Nubia ősi kincseinek pusztulása nemcsak az ő, hanem az egész emberiség vesztesége lett volna. Ezért az Egyesült Arab Köztársaság és Szudán kormánya az UNESCO-hoz fordult segítségért. Eleinte csak az Abu Szimbel néven ismert templom megmentéséről volt szó, de a későbbi vizsgálatok megmutatták, hogy gondolni kell még húsz temp­lom megmentésére is, melyek elpusztulása — ha nem is egyen­értékűek a híres Abu Szimbel-i sziklatemplommal — az egész világ kultúráját megkárosítaná. Az UNESCO a műkincsek megmentésére az egész emberiség­hez fordult segítségért egy kiáltvánnyal, hogy nemzetközi hozzájárulással előteremtse a kellő nagy összeget. Az akció sikerrel járt, á műemlékek megmentéséhez 49 nem­zet járult hozzá. Máig 19 templomot szakszerű régészeti felügyelettel lehord­ták, köveiket, szobraikat, képeiket a különböző múzeumokban már el is helyezték, most már csak a műemlékmentés legna­gyobb feladata, az Abu Szimbel két templomának lebontása és újabb helyén való felépítése van hátra úgy. ahogy négyezer éven keresztül álltak. A műemlékekből az Egyesült Arab Köztársaság nyolcat, Franciaország kettőt, Németország egyet, az Egyesült Államok hármat, Szudán, Anglia, Hollandia és Belgium egyet-egyet hordatott le és épített fel újra a kijelölt helyen vagy helye­zett el a khartumi múzeumban. Szép dolog, hogy 49 nemzet szövetkezett azért, hogy a pusztulásnak kitett műkincseket megmentsék. A nubiai sivatag átkutatása csodálatos kincseket hozott napvilágra. A lengyel csoport pl. felfedezte a Faras-i székesegyházat, amit a XII. században temetett el a homok, s melynek 169 freskója mind képzőművészeti remek­mű. Az áthelyezésre kiszemelt épületek legnagyobb problémáját III. A délelőtt folyamán visszaér­kezett Budapestre Horthy Mik­lós kormányzó és országos gyászt rendelt el. A kormány elnöke, gróf Károlyi, figyelmez­tette Farkas ezredest, hogy a kormány a merénylő fejét akarja, ha ezt nem fogja el, akkor az ezredesi aranyváll­pántja lekerül így aztán az ezredes olyan nyomozási haj­szába kezdett, amilyenre aze­lőtt nem volt példa. Az első 14 óra során az államrendőr­ség több mint 5000 gyanúsított személyt tartóztatott le. Őriz­ték az utakat, határátkelőhe­lyeket, repülőtereket. Átfogó razziákat szerveztek, házkuta­tásokat tartottak. Hiába. A kormány elnöke kétóránként hívta fel telefonon az ezredest. Fölöslegesen, mert Farkas megszállott volt. Nagy hiba! Halálosan és reménytelenül megszállottja volt annak a föl­tevésnek, hogy politikai bűn­tényről van sző. A kivizsgálás folytatódott. Szerencsére — a tett színhe­lyén talált politikai felhívásról fotókópiákat készítettek, meg­találták a merénylőt! A kije­lölt bírósági szakértők, Dr. Ke­rekes grafológus megállapítot­ta, hogy a merénylő kézírása hasonlít a Budapesten élő Leip- nik Márton elektrotechnikus írására, mert összehasonlította a rendőrségi bejelentőlapján A kisebbik templom elülső részén hat, tíz méter magas alak áll, melyek közül négy a fáraót, kettő pedig Nefretetét ábrá­zolja. A két templom között kihasított száz méteres szikla finom­szemcsés homokkőből való, s így a hieroglifek egész tömege díszíti. A templom neve a folyó kanyarulatának egyik szembe­ötlő helyén lévő sziklától ered, mely féldomborműben egy egyiptomi férfit ábrázol, jellemző ruhában. Ez a ruha távolból nubiai rozsmérő edényhez hasonlított és az arab hajósok így a benne bemutatott alakot Abu Szimbelnek, vagyis „rozs atyá­nak“ nevezték el (Szimbel arabul rozskalászt jelent). Az Abu Szimbel megmentésére egy svéd építészeti csoport készített tervet, a technikai végrehajtást pedig egy német szakcsoport vállalta. A munka azzal kezdődött, hogy a temp­lom előtt egy biztosítótöltést emeltek, mert a Nílus vize az asszuáni duzzasztó építésének előhaladása miatt már emelke­dik, és veszélyezteti a templomot. Ezért annak elejét most homokkal szórták be olyan magasan, hogy teljesen elborítsa fő falát, s egyben az óriási kolosszusokat is ellenálóbbá tegye. A főfalat a templomtól elvágják, ugyanakkor a templom belső helyiségeit állványokkal kipeckelik úgy, mintha a falakat most építenék, majd megkezdik e falak szétvágását, hogy kisebb egységekben szállíthatók legyenek. Ezt megelőzően a templom feletti domb kőzetét elhordják, hogy hozzáférhessenek az épülethez. A nehéz és bonyolult munkánál gyémántkőfűrészt, kézi láncgattert és drótkötél-fűrészeket kell majd alkalmaz­ni; a köveket valamilyen gyanta-anyaggal átitatni, hogy a vá­gások nyomán ne porladjanak; a kőanyagot általában vegyi eljárással szilárdítani; minden levágott követ külön tokba helyezni és számozni. Mondani sem kell, hogy a templomfala­kon levő festmények és szobrok micsoda figyelmes szállítási eljárást igényelnek. Persze a templomok lehordásával nem fejeződik be a nehéz és felelősségteljes munka. Ezeket újra fel is kell építeni a Nílus folyótól beljebb, régi helyüktől mintegy 180 méterre és a régi szintnél 64 méterrel magasabban. Mindez a legtelje­sebb mérnöki és régész! felügyelet alatt történik, hogy a régi templomok az új helyen is az egykori nemes és méltóságteljes benyomást keltsék. Ha majd hat esztendő után a felmenő nap sugarai újra fénybe borítják az Abu Szimbel kolosszusait, a modern építé­szet és technika egy olyan eredménnyel dicsekedhet majd, mely méltó lenne a fáraók alkotásaihoz is. Erre büszke lehet majd az egész modern világ is, elsősorban pedig mindazok, akik tetterejükkel, szaktudásukkal, hozzáértésükkel és határ­talan lelkesedéssel sajátkezűleg járultak hozzá az ősi kultúra értékeinek megmentéséhez. igény felülvizsgálását. Erre a feladatra szerződést kötöttek Habli József budapesti magán­detektívvel. Habli átnézte a névsort, amelyet a mentőosztag készített és megtalálta rajta Matuska Szilveszter nevét, aki­nek mint könnyű sebesültnek nyújtottak első segélyt. Ezzel igazoltnak látszott, hogy vona­ton utazott és Habli detektív feladata befejezettnek látszott. £s mégis — valami furcsa, megmagyarázhatatlan bizalmat­lanság további nyomozásra késztette. Az anyagok további tanulmá­nyozása során Habli megálla­pította, hogy Budapestről Bécs- be az út több mint hét óra hosszig tart. Ezt az utat a gyá­ros hálókocsi nélkül tette vol­na meg? Továbbá — a gyáros azt állította, hogy osztrák ko­csiban utazott. Csakhogy az osztrák kocsik mind összetör­tek: az utasaik meghalltak vagy súlyosan sebesültek. Csupán Matuska Szilveszter úszta vol­na meg könnyebb sérüléssel? És végül, a fényképfelvételen, amelyet közöltek a lapok és amely közvetlenül a szeren­csétlenség után készült, Ma­tuska úgy festett mintha ak­kor lépett volna ki valamelyik divatszalonból. Habli magánde­tektív elgondolkodott és aztán elindult Bécsbe — a saját költségére, a vizsgálóbizottság tudtán kívül — hogy megtudja az igazat. (Folytatjuk) a vmäkk talált írását, a politikai felhí­vással. Leipnik közismerten anarchista volt. Végre! Farkas ezredes fellélegzett. És megkezdték a Leipnik utáni hajszát: nagyon, ször­nyen nagyon keresték. Végül kiderült, hogy nem is él Ma­gyarországon... Az ördögbe! Eszerint... világos, hogy a me­rénylet után azonnal kiszökött Magyarországról. Bizony a meg­szállottság sok mindenre ké­pes! A Leipnik utáni nyomozás során megállapították, hogy egy évvel korábban szerelő munkákat végzett Torbágyon. De ez még nem minden. Ott, a falusi kocsmában kártyázni szokott az állomás főnökével, Angyallal! így a nyomozás visszajutott ahhoz a személy­hez, aki elsőnek fedezte fel a merényletet. A kör bezárult és a kör közepén egy pakli kár­tya feküdt. Az állomás főnökét. Angyalt, letartóztatták, és a merénylet­ben való együttműködéssel vá­dolták. Ez a jóember úgy né­zett a biztonsági szervek em­bereire, mint a jelenésre. Hová rejtette Leipniket? No hová?... Ezt akarta tudni Farkas ezre­des, és a letartóztatott szó nél­kül forgatta ki előtte a zsebeit. Ugyanis bizonyos fokig megza­varodott — de nem lehet rajta csodálkozni. Farkas ezredes és emberei öt nap és öt éjszaka vallatták Angyalt, szinte megállás nél­kül, kegyetlenül. Mindent ta­gadott és a hatodik napon fel­akasztotta magát cellájának rácsára. Az ezredes ezt beis­merő vallomásnak vette, és örömmel tett jelentést a mi­niszterelnöknek. Ekkor az ügy­be egy Habli József nevű em­ber kapcsolódott bele, és az öröm gyűlöletté változott. Nem egészen két héttel a merénylet után a Magyar Ál­lami Vasutak Igazgatósága le­velet kapott Matuska Szilvesz­tertől, a bécsi gyárostól. A le­velében 2500 pengő kártalaní­tást kért a vonatszerencsétlen­ség során elszenvedett káro­kért. A vasút elrendelte az TALLÓZÁS A Manchester Guardian írja Európa és Amerika vi­szonyáról: „Európa egy o- lyan emberhez hasonlít, aki a háborúban elvesztette e- gyík lábát és a békében sem tud megszabadulni az amerikai mankóktól.“ Dr. Allan Werth, ismert amerikai orvos a televízió­ban hetenként ad egészség­ügyi tanácsokat a tv-né- zőknek. Legutóbb ezt mond­ta: — Könnyűszerrel meg­hosszabbíthatjuk az életün­ket, ha fölhagyunk azzal, hogy megrövidítsük! Maurice Chevalier, az is­mert francia színész és é- nekes azt állítja, hogy min­den fogorvos és fogász ki­rálypárti. — Kétségtelen, hogy így van, hiszen valamennyien a koronából élnek. David Ogliwie, a legna­gyobb amerikai reklámvál­lalat főnöke mondotta: — Ha egy vállalat szaka­datlanul üzleti tisztességét, hangoztatja, egy nő pedig az erkölcseivel dicsekszik, hanyatthomlok szakitok az­zal a vállalattal és hanyatt- homlok sietek a szóbanfor- gő nőhöz. Fernandel, az ismert lófo­gú francia színész az Elle című női hetilap riporteré­nek a kérdéseire válaszol­va, ezt mondta: — A férfiak addig futnak a nők után, míg a nők el nem csípik őket. Gloria Swanson, a néma­filmek nagy sztárja, kese­rűen állapította meg: — A filmszínésznők di­csősége hamar elhalványul, és a csillagok egykettőre feledésbe merülnek. Egyet­len vigaszunk az, hogy még­is van valaki, aki nem fe­ledkezik meg rólunk: az adó­hivatal. Még egy Fernandel „aé* ranyköpés“: Amikor a francia televí­zió riportere megkérdezte tőle, hogy édesapjára vagy édesanyjára hasonlít-e, a világszerte ismert komikus így válaszolt: — Komolyan azt akarja, hogy megsértsem édesapá­mat vagy édesanyámat? Nagy meglepetést kelteti hívei körében az angliai Workshop bányavároska plébánosa, amikor bányász­sisakkal a fején kapaszko­dott föl a szószékre. Nem sokáig hagyta cso­dálkozni híveit, így szólt: hozzájuk: — Mindaddig sisakkal a fejemen prédikálok nektek, amíg meg nem javíttatjá­tok a templom mennyeze­tének hulló vakolatát. Peter Ustinov angol szí­nész és humorista mondot­ta egy rádióelöadásban: — Az Atlanti Egyezmény hat állam szervezete. Hat államé amelyek azért egye­sültek, hogy ellenséget ke­ressenek maguknak. Az Egyesült Államok kongresszusának tagjait va­lósággal elárasztják jelen­tésekkel, űrlapokkal, úgy­hogy képtelenek elolvasni a rengeteg jelentést. Éppen ezért egy évvel ezelőtt bi­zottságot alakítottak azzal a feladattal, hogy tegyen 1 javaslatot az adminisztráció fi leegyszerűsítésére. A bizottság most beter- I jesztette indítványát 220. sűrűn gépelt oldalon. TALLÓZÁS

Next

/
Thumbnails
Contents