Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-28 / 26. szám

í A gyávák bandája ____________2. oldal Galánlától - Antarktiszié 3. oldal Mégegyszer azénekkarokról ____________4. oldal NYÄŔ1 SÉTA... Foto: Sz. U. Je-je mise Rómában ____________6. oldal Százezer dollár ____________7. oldal Sztárok, csillagok ___________ 9. oldal FODOR JÓZSEF: 1ÉLI NYÁR Hús, vér, áradó részegsége az Életnek! Belsőmtől, — s avval, mi itt Övez, feszít —> egy láz verdesi száz Izem és a csillagok partjait! Egy ünnep. Most a tűz torladt, nehéz Évadja forr. Nedvétől megfakad A bőr, gyümölcs. Teltséged kínba zsong, Hőn nyelve, mit a lét, a boldog ad. Kimondhatatlan boldog! Eény, velő, Bomló testek ringáSa, szerte-víg Üzent szava. Mint túlbuggyant edényt Belsőm fúl csak, kábán, s már nem telik! Visszatett a bízató u* Siettünk. A legrövidebb úton szerettünk volna kijutni Szag­ról a Bratislava-Komárom fő útvonalra. Pár száz méter után azonban a sofőr hirtelen lefé­kez. Sorompó és egy hatalmas tábla jelzi, hogy az út le van zárva. Javítják. Visszafordu­lunk a kerülő útra. Eszembe jut, hogy pontosan egy évvel ezelőtt pusztított e- zen i helyen az árvíz. Az uta­kat sem kímélte. Az út men tén még meglátszik. Hernyó talpak nyomai, felgyürt földtö megek. Kulcsodon gépkocsivezet ónt megjegyzi, hogy innen már át­vág Nagykeszinek. Egy-kettő­re Komáromban leszünk Kifor­dulunk a faluból, de tovább nem tarthatunk. A csatorna két oldalán vasbetonszerkezet zsaludeszkák néznek farkas- szemet. Az öreg híd helyén csonka cölöpök merednek az ég jelé Utitársam meg is jegy­zi. hogy inkább kétéltün indul­hattunk volna. Most is hasznát vehetnénk, mint egy évvel ez­előtt. Ismét visszakerülünk. Szük­ségmegoldás ez is. Hevenyében leszört kavicsdombokon bukdá­csol az autó. Kétoldalt profil- lécek sejtetik a leendő út a- lapjál Jó magas lesz. egyúttal gátnak is szánják a tervezők Kolozsnémáról Keszibe, e- gyéb híján, a töltést használ­juk Ez az egyetlen járható út. A gépkocsi kerekei alatt kavics ropog. Ezt is nemrég hordták ide. Az árvíz óta emel­ték a gát szintjét.. Bal felöl alattunk buldozérek, dömperek és nehéz teherautók egyenge­tik, tapossák a kb. tíz méter széles kavicspályát. Latolgat­juk, hogy mi lesz. Ültest vagy vasúti pálya? Megállunk. Az egyik buldó­zerből mokány, csokoládé bar­nára égett fiú ugrik ki. Hom­lokán gyöngyökben csillog a verejték. Olajos zsebkendőjével ‘örölgeti. Feltevésünkön derül. A vasúti pályatestnek vélt töl­tés a gát megerősítésére ké­szül. A régi magasságig töltik fel, így a Duna gátja egyszer olyan széles és nyilván egyszer olyan erősségű is lesz, mint azelőtt. Nagykeszi előtt a töltés fél­körben kanyarodik. A belső ol­dalon buldózerek viaskodnak az évszázados fákkal. Nagy recs- csenéssel zuhan a földre egy odvas fűz. Aztán lehasítják a felszíni réteget, és itt épül az új töltés. Általában az egész szakaszon kiegyenesítik a gá­tat, ahol kell, néhány méterre újat építenek. Amikor a régit építették nem gondoltak arra, hogy az árhullám a kanya­rokban „megakad“ és itt gya­korolja a legnagyobb nyomást a töltés felületére. Ez növeli a gátszakadás veszélyét A szélső házsorok mellett, éppen azon a helyen, ahol egy évvel ezelőtt a homokzsákokat töltötték, nehéz gépkocsik, lánctalpasok, buldózerek áll­nak. Szombat van. Az építők egy része messziről érkezett, így legalább két napra hazatér családjához. A faluban egymás mellett sorakoznak az új házak. Ha nem sietnénk, most bemennénk az öreg Tóth bácsihoz. Innen az útról látni a vadonatúj tég­laházát. Pontosan azon a he­lyen fekszik, ahol a régi rom- badölt. Ügy látszik, az embe­rekbe visszatért a bizalom. Palágyi Lajos mm ■■■Bi Keressük az 1966. év leányát. Lezárultak a kerületi versenyek és a győztesek most a i’jon megren­dezendő központi versenyre készülnek. A CSISZ által rendezett akció nem egyszerű szépségverseny, mert a leányoknak általános műveltségről is tanúbizonyságot b kell tenniök. wmmmmmtmt^mmmmmmmmmmmMmiBKi&B&r ROBERT HARENCAR MfiRNÖK A CSISZ SZKB ÚJ ELNÖKE A műszaki fejlődés a fiatalok ügye Június 23-án ülésezett a CSISZ SZKB plénuma. A plenáris ülés megtárgyalta a CSISZ üzemi szervezeteinek helyzetét és munkáját. Behatóan foglalkozott a tudományos műszaki fejlődés problémáival és a fiatalok szerepével. A CSISZ SZKB ülésén részt vett és felszólalt' ALEXAN­DER DUBČEK elvtárs a CSKP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára. A CSISZ SZKB DANIEL FUTEJ elvtársat a CSISZ SZKB eddigi elnökét saját kérésére felmentette tisztsége elöl. Fu- tej elvtárs érdemei elismeréséül a plénum elhatározta, hegy nevét a CSISZ SZKB Becsület könyvében örökítsék meg. Da­niel Futej elvtárs a CSKP KB apparátusában dolgozik majd. A CSISZ SZKB új elnöke ROBERT HARENČÄR mérnök, a-1 ki az utóbbi években a CSISZ SZKB titkára volt. Kenyerünk a történész szemével A KENYERTERMELÉS FEJ­LŐDÉSE a történelem előtti időktől kezdve szorosan ösz- szefüggött a mezőgazdaság a technika és a kémia fejlődé­sével. Persze az a kenyér, a- melyet ma eszünk, nem azo­nos az ősi idők kenyerével. Évezredekkel ezelőtt az em­ber a pörkölt árpát, kölest, majd később a búzát és a ro­zsot elsősorban kása formájá­ban fogyasztotta, és a lepény­kenyér csak későbbi fejlődés eredménye. A kelesztett ke­nyeret, tehát a ma fogyasztott kenyér ősét, csak kb. 2000 év óta ismerik. A kenyér története állítólag Egyiptomban kezdődik. Ur vá­rosában kiásott agyagtartá­lyokban, amelyek az i. e. IV. évszázadból származnak, már találtak megőrölt gabonasze­meket. Egyiptomban sok olyan falfestmény maradt fenn, a- mely a kenyér előállítását, felhasználását mutatja és bi­zonyltja, hogy i. e. 2860 és 2840 között már ismerték a kenye­ret, sőt már 30 különböző ke­nyérfajta volt forgalomban. II. Ramzesz, aki a 12. évszázad­ban uralkodott. 31 éves ural­ma alatt — mint ahogyan ezt a hieroglifák bizonyítják — városaiba 6.5 millió kenyeret és 300 ezer kalácsot szállítta­tott. Persze ezeknél nem a mai értelemben vett kenyérre, ha­nem a keletien lepénykenyér­re kell gondolnunk. Tut-anch-Amon sírjában is találtak kenyérdarabokat. Eb­ben az időben azonban a la­kosság nagy része csak kását fogyasztott — a kenyér az e- lőkelő körök kiváltsága volt. A fáraó a finom búzakenyeret ette, de a piramisok építői, a rabszolgák százezrei kását fo­gyasztottak. A RÓMAI tömegek jelszava a „PANEM ET CIRCENSES“ azaz „kenyeret és cirkuszt“ volt. A kenyeret azonban nem értették sző szerint, hisz a „kenyér" akkor általában az emberi táplálékot jelentette. Bizonyítja ezt, hogy például Caesar légiói nem kenyeret fo­gyasztottak, hanem nyers bú­zát vittek magukkal, amelyet lándzsájuk végére akasztottak kis zacskóban. Ebből készítet­te minden katona a maga ká­sáját, vagy pörkölt formában lepénykenyerét. Az élesztővel készített, te­hát kelesztett kenyerek első nyomait Egyiptomban találták meg: a fáraó és az előkelősé­gek részére az i. e. IV. évszá­zadban kezdték a bűzakenye- ret sörélesztővel keleszteni. Kb. 250 évvel később Plinius latin történetíró arról számolt be, hogy „Spanyolországban és Galliában egy italt készítenek, és ennek vastag habját ^ ke­nyérbe keverik, hogy megkel­jen. Ezért ott a kenyér jóval könnyebb, mint másutt.“ Éz az eljárás kicsit különösnek tűnt a régi rómaiak és görögök e- lőtt, hisz Herodotos 450 évvel i. e. azt írja, hogy „minden ember fél attól, hogy az ételei megromlanak, de az egyipto­miak szándékosan erjesztik kenyértésztájukat.“ „ADD MEG A MINDENNAPI KENYERÜNKET“ - mondták az őskeresztények, de az át­lényegült borból és kenyérből a kenyeret a szegények csak lepény formájában fogyasztot­ták. (Ennek az emléke az os­tya). A történelem során a ke­nyér drágasága vagy hiánya nem egy forradalomnak volt kirobbantója. Angliában már 1266-ban törvényt hoztak a kenyér áráról, A kenyér mai formáját a XVII. század végén érte el, és akkor lett a világ egyharma- dának alapfontosságú tápláléka. Az étkezés korszerűsítése folyamatosan csökkenti a ke­nyérfogyasztást, és emeli a fehérjedús ételek felhasználá­sát Ennek ellenére a kenyér problémája még hosszú ideig az egész világ élelmiszerellá­tásának kulcskérdése marad. B. F,

Next

/
Thumbnails
Contents