Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-06-07 / 23. szám

jámbor gőzösi rű pöfögések közepette cipe és a környék] izdonyok nnyi vo- ogy fej­ről í I|térve az atomkorszakbeli Kassa szá­mára Megindultak a munkaia­tok, készülnek az új állomás első alapjai, épülnek az else létesítmények. Hosszú időbe telik még, sok víz folyik le í teltétel tagji íplet lannak kell li A legyek fev'éjidégei. kák beleld s utána n zuhannak A klubtag! gr a klub ‘éged* is f GOOD LHCK! — fj| ' —" fű* Á szerkesztő dolga módfelett nehéz. Hárommilliárd emberre kell nap-mint nap ügyelnie. Űrhajókat lőnek ki, és a rák elleni gyógyszer után kutatnak; Az ember öntözőcsatornákat épít, lóversenyre, meg bikaviadalra jár. E hárommilliárd földlakó mindegyike más-más. A világ forr. Mozog, sistereg, lüktet, Pattog; Meglehetősen régi szerkezet, de nap mint nap újabb dolgokkal lepi meg a szerkesztőt, és a lapban mindennek benne kell lennie! A jelentős eseményekről hírt kell adni. A jelentékteleneket érdekessé kell tenni! Milyen könnyű ezek után a kassai szerkesztő dolga! Neki egyetlen, másfélszázezres város életét kell csak figyelnie. Mi az a százöt­venezer, ember a hárommilliárdból? Bagatell. Aztán amikor összeállítja oldalát, s úgy gondolja, hogy most érdekeset, jót, de minde­nekelőtt lényegeset alkotott, találkozik az utcán a szabómesterrel, aki ennyit mond csak: Talán majd legközelebb. nyék és á tetők látszanak kt a város szívéből. Többnyire vastag füstfüg­göny borul a kéményekre, te­tőkre, a városra. A füst régi problémája és komoly gondja Kassának. A Magnezit-üzem a világ csaknem minden részé­be küldi termékeit, és csak­nem minden épület fölé füst­jét. A Terasz modern negyed. Ha a közlekedés még tökéletesebb lenne, még gyorsabban juthat­na az ember haza a Vasmű- vekből és az óvárosból az űj negyed lakója. így tetemes i- dőbe telik, amíg hazaér. De' főleg fáradságba. Túlzsúfoltak az autóbuszok és a villamosok, A Terasz új üzleteket, áru­házakat kapott. Szépeket. Min­den új, csillogó. De csak szá­raz időben. Mint minden űj lakónegyednek, ennek is hiá­nyossága az, hogy nélkülöz^ a játszótereket, a ligeteket. Nél­külözi a rendezettséget. Ele­gendő egy zápor s annyi itt a sár, mint a legpirinyóbb és legelterjedtebb tanya környé­kén. Erre azt s okás válaszol- 1 kén. Erre azt szokás válaszol- i ni: Könnyű kritizálni öcsém, de próbálnád te megoldani az öt év alatt kétszeresére dagadt város, másfélszázezer ember minden problémáját. A város vezetői nem varázslók, hogy benyúljanak a bűvös kalapba, s azt mondják: tessék, itt van tíz űj park, sármentes terek, új állomás, mesebeli közlekedés, tíz új mozi. ' ­AZ ÜZLETEKÜL szólva hadd jegyezzem még, hogy e városnak alig '(vagy talán egyáltalán!)’ nincsenek olyan boltjai, amelyek a késő esti, vagy az éjjeli órákban tartanának nyitva. Főleg élel­miszerboltokra gondolok, Ha nyolckor becsuknak ezek az üzletek, reggelig csukva is vannak. Semmit sem vásárol­hatsz Szentül. Ha rrtegkordul a gyomrod, ehetsz, de dupla áron, zenejegyet is fizetve. Évekig nem lehetett erőspap­rikát kapni. Egyszerre megtel­tek vele a pultok. De attól fogva édeshez nem lehetett hozzájutni! Az olvasó falán azt hiheti, hogy é sorok Írója a város le'gádázabb ellenségé. Pontosan fordítva áll a dolog. De hátha hozzájárul é kis írás is ahhoz, hogy már a közeljövőben e- gészén másról számolhatok be. A bevezetőben azf mondtuk: szaladjunk körbe a városon, s amit látunk, jegyezzük le. Le­jegyeztük. Mindent?, Korántsem. Körkép éz is, de hiányos, mint minden körkép. Kimaradt egy — a szabómesterhez ha­sonló korú — másik őskassai kérelme. „Miért nem írnak „Kassa és a gépek“ témát feldolgozó cik­ket? Kérem, én tanúja voltam, amikor az első ráfos gépkocsi végigdübörgött a Főutcán. Ma már úgy hozzátartozik az é- lethez, mint az évenként vé­gigsuhanó maratoni futó." Akkor bizonyára teljesebb, lényeget-érintőbb, érdekesebb lesz írásom; Addig is — érjék be ennyivel Kérem jöjjön el hozzánk is, a házmester megmérgezi a ház lakóinak életét, Hatvannégy é- ves, elvált asszony, de még mindig dáridózik. Szobákat ad ki, mint Párizsban, férfiak és nők részére, orgiákat csap ve­lük együtt, éjjeleken keresz­tül kurjongat, együtt mulat a „vendégekkel“, és elhanyagolja házmesteri kötelességeit. Nem mossa fel a lépcsőházat, nem törődik a lakókkal. Egy hó­napja nincs meleg vizünk, mert a falban megrepedt egy cső, s nem hívja ki a szere­lőket. Éjjel alig merjük sze­münket lehunyni, mert lop. Nem hív össze lakógyűlést, mindenkinek gúnynevet ad és a ház lakóit csak gúnynevükön szólítja.“ Ennyit mond a szabómester. Elgondolkoztató, amit mond. Most azonban mutassuk be a vádlói, a zakók és nadrágok értőjét, a tű és cérna varázs­lóját: Közelebb van a kiléncven- hez, mint a nyolcvanhoz. Élete mesterien megalkotott nadrá­gok és zakók történeté. Híres ember. Olyannyira, hogy az or­szág másik csücskéből is idé- vonafoznak, s kérik: varrja meg a nadrágot. Nadrágspecia­lista. Nincs az országnak egyetlen szabómestere, aki elfogadja a másfélméter magas, ólábú fér- fi_álfal hozott’ anyagot?. Senki nem vállalja?i Ez az öreg igén. Zseniálisan dolgozik. Olyan jellegzetességé a huszadik századi Kassának, mint égy- égy hírős épület. Közelebb van a kilencvénhéz, mint a nyolcvanhoz, dé ma is friss, ma is dolgozik. Vagyis alkot, ha úgy tetszik. Es most kifárja léikéi. ő- szintén beszél. Nem túloz. Bi­zalommal fordul égy fórum­hoz. Kassai ügy, kassai szerep­lőkkel. Beletartozik a Kassai Körképbe?, EGY KOCSMA •lőtt állok. Hull róla (mint­ha Pa tó Pálé lenne) a vako­A KLUBOKRÓL BELE! És mennyi a hasonló téma. A kassai szerkesztő, aki so­hasem kísérelte meg (mert meddő vállalkozásnak tartot­ta) megrajzolni egyetlen ol­dalnyi területén a város tel­jes képét, körképét!, mosť pró­bát fesz: körbefut Kassán s közreadja amit lát, amit! .ta­pasztal, amit hall. lat. A falon térképszerüség. Penészből ?. Szennyes víz fröccsent széf rajta? Vagy csak egy féldeci rö­pült neki?, Kitudja. A három valamelyi­ke. Asztalok nincsenek, van­nak viszont a talponállók be­rendezéséhez hasonló nekitá- maszkodók. Gólyalábúak, kar­csúk és piszkosak. Sori csapolnak és féldecit mérnek. A pulton annyi a pi­szok, hogy ennyit együtt rég nem láttam már. A korsókat, poharakéi olyan szennyes lé­ben öblífik, hogy attól szény- nyesébbéi kitalálni sem (éhet már. A harmónia mégvan vi­szont: tökéletesen összeillik a lé és a pultot zománcozó pi­szok. Az emberek egymás hegyén- hátán állnak, a merészebbek viszont forradalmi újítási ve­zették be: kiültek söröskor­sóikkal együtt az ivó előtti lépcsőre és járdára. A lépcső és a járda feliűnőén koszos. Az úton autók robognak vé­gig, felverve a port, amely a könnyebb fajsúlyú szemétekkel együtt a sörbe hull. Az arrahaladó járókelőt az a veszély fenyegeti, hogy égy kozmikus sebességgel kilőtt féldéci, mélynek eredetileg 'egy holdfi mázott. Többe ugyanis kérdezni: hol vannak ezek a kiskocsmák? Jópár he­lyen. Több található belőlük Kassán. Sajnos. kié volt. Egy szórakozóhely, a- mély hangulatot tudott' árasz­tani. Lebontják, meri szüksé­ges, hogy korhadt gerendáit és málló falait vasbeton-tra­verzek és panel vagy téglafal helyettesítsék. A kassai elgondolkodik, mint az emberek nagyrésze, ha új események előtt áll. Vajon az új szálló, az új kávéház pótol­ni fogja a régit?; Hangulatos lesz és közkedvélt?j Vonzani fogja az embereket?! Reméljük. az Állomás a város legelavultabb részé. A múlt században építették a két kézen is megszámolható DEAR BEATNICK! Kassán végré-valahára mega­lakul a Hosszúhajúak Klubja, önkéntes egylet ez, tagsági il­leték fizetésé nélkül, s tagjai­vá válhatnak mindazok a hosz- szűhajú srácok, akiknek van valami közük Kassához. Azért szervezzük ezt az egyletet, mert a hosszűhajúakat üldö­zik. Vagy a Közbiztonsági Szervek, vagy az iskola és az üzem teszi ezt. Esetleg más nyilvános szervezet. Most bizo­nyára azt gondoljátok, a klub- ba-lépéssel mit sem változta­tunk a dolgokon. Ez viszont' 6- riási tévedés! Elég talán, ha a prágai példát említem. Az ottani Hosszúhajúak klubja va­lamennyi tagja megkapta a Közbiztonsági Szervek írásbe­li 'engedélyét az ilyen frizura viselésére. A brünniek ugyanígy cséíekéd- t’ek, s a személyazonossági iga- zglványaikba^^Jiosszú hajjal ékítették meg maijukat. Az íitéťt jB§y klubbal; amelyek országáéról étén szétszór- nükijdnek, baráti kapcso- igfiekszünk kiépíteni, I mégmqaät ÜLA Té: jajúak találko­ulásokat Ölt évbén k*még pél­ek, amik sü- szuszogások c a polgárokat rácoknak mindene tetszik a hangúlatös nék hangja ivará mint Yvés. Mostani az égy újai* kérd' kolás komit srácok hatásul lépt később kommentárt. Egyvalami biztos a toborzólap tökéletes helyés­írással és hibátlan stílusban íródott. Nem tudom, fordítá­som vissza tudta-'e adni az e- redeti szöveg pontosságát és hangulatát, az eredeti minden­eséire hibátlanul volt’ megfo­galmazva. A SCHALKHÄZ, vagyis a volt Slovan-szálló borzalmas látványt idéz. A Schalkház. vagyis a volt Slo­van, lebontás alatt áll. Foly­nak a munkálatok, és a tős­gyökeres kassai körbe-körbe sétálja a romokat. Egy épület, melynek lebon­tása fáj még akkor is, ha ez a munka szükséges és helyes. Egy kávéház, amely minden­számos alkalommal szó esőit már. Az „UNIK“-kal, azaz a kassai Üj Nemzedék Ifjúsági Klubbal sokan tartják és ápol­ják kapcsolataikat. Most egy új klubról, egy, a maga nemé­ben különleges tömörülésről szeretnék számot adni. Amit most leírok, színigazság. Az itt közzétett röpiratof a Főut­cán nyomták hosszúhajú ba­rátom kezébe a minap. Szósze- rint idézem a sokszorosított papírlap sorait: A TERASZ a város legújabb negyedé. Csu­pa többemeletes panelépüle- tekből áll. Ha felmégy a ne­gyedik emeletre és kikukkan­tasz az ablakon, eléd tárul a régi Kassa. Az az érzésed, hogy valaki lesüllyesztette az óvárost, mert csak a kémé­Batta György

Next

/
Thumbnails
Contents