Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-31 / 22. szám

Üt. inte minden este úgy félkilenc tájban egy fia. tál, karcsú lány ment fel a nagy üvegcsarnokon át az emeleten lévő kávéházba. Leült a sarokban üresen álló asztalhoz és kávét rendelt. Feltűnés nélkül végignézett a terepen és egy órával később már kellemes társaság köze­pette ücsörgött. Az odavalósia- kat nem szerette. Sokkal job­ban érezte magát az olyanok közt, akiknek még nem volt ideje tudomásul venni, hogy Gottwaldovban nincs hiány a szórakozni vágyó lányokban. Ezrek és ezrek hagyják el min­den délután és este a gyár­kaput, ezrei a vidéki fiatal lá­nyoknak, akik mé^ nem szok­ták meg a várost, ezer és ezer olyan lány, akiben meg van a fiúk utáni természetes vágy, de itt aligha találnak valakit is. És igy lassan megindul a versengés, nyolcán versengnek egy fiúért, és ebben a csendes, tudat alatti versenyben először a frizurát változtatják meg, aztán a ruhát, a viselkedésü­ket, míg végül rémülettel ál­lapítják meg, hogy az győzött, aki nem félt eldobni előítéle­teit és felváltani azokat a sza­bados élettel. Ez a tapasztalat rendkívül veszélyes. Túlságo­san nagy rizikóval jár, sem­hogy a lányok százai el ne buk­nának ezen az úton. Jobb tehát idegenek közt ülni, ők még nem tudják, hogy itt rengeteg a lány. Lágy alt hangon szórakoztat­ja őket, lassan osztályozva a körülötte ülőket. Éjfél előtt az idegenek fel-1 állnak, gyorsan, hogy az utolsó tánc után a lányok meg ne lógjanak. Körülöttük csupán egy — az aki többet Ivott, mint a társai — ragadja meg a fia­tal lány kezét és hagyja, hogy végigvezessék az ismeretlen városon. F él egykor a pár megáll a külváros egyik apró háza előtt. Csendesen, nem szabad fölébresztenünk a háziakat. Vessük le a cipőn­ket. Adja a kezét, majd én vezetem. Belépnek a szobába, amelyet függöny választ ketté. Két fo­tel, cigaretta és nyitott könyv. A vendég leül és részegen va­lamit mormog az orra alatt, amíg a lány kávét főz. Aztán megkezdődik a hódítás. És a lány, aki szó nélkül ide vezet­te az idegent, most kezd ala- koskodva visszautasító lenni. JÄN ČOMAJ: Jirka Foto: štubňa A. — Várjon, kérem, egy kávé­val többet főztem, meghívjuk a barátnőmet is, aki ott alszik a függöny mögött... A társasághoz csatlakozik Zdenka. Pongyola volt rajta, gyorsan megfésülködött és kedves mosollyal fordul a ven­déghez. A lány bort önt és kávét hoz. Félóra, múlva a vendég meg­állapítja, hogy már el is tűnt. — Még túlságosan fiatal — magyarázza Zdenka- — Biztos csalódott. Átment aludni a ba­rátnőjéhez. Semmi az egész, majd én holnapra megszerve­zem, hogy találkozhassanak. No, ne haragudjon úgy — fogja meg a kezét. Mire a bort kiitták, a ven­dég rájött, hogy a mellette ülő nő egészen fajn... 1985 tavaszán letartóztatták és bezárták T. Zdenát és ba­rátnőjét prostitúcióért, vala­mint élősködésért. Zdenka ba­rátnője hetente néhányszor ré­szeg vendégeket vezetett a la­kására, és azokat legtöbbször meg is lopták. T. Zdenát a bí­róság másfél évi börtönre ítél­te. Barátnője feltételes bünte­tést kapott. Még fiatalkorú volt. Fiatalkorú és fiú. Jirínek hív­ták. (szk) Es mit szól ehhez A vöröseshajú lányon kívül alig néhányan voltak az autóbuszban. A sofőr, szép szál szőke fiú, igazi „fešák“, nem állta meg, hogy hozzá ne szóljon: — Nem fél ilyen késő este egyedül, vagy talán valaki várja? — Nem vár senki és nincs is késő. még kilenc óra sincs... ★ ★ ★ Ezekkel a semmitmondó szavakkal kezdődött feb­ruár 21-én a huszonegy éves M. és a 25 éves S. is­meretsége, ami május 20-án terhességmegszakítás­sal végződött. Nem folytatódott — mert folytatás nincs — végződött, végérvényesen. M. mégsem fog­ja tudni ezt a napot az emlékezetéből sosem kitö­rülni... ★ ★ ★ A lány még gyenge a műtét után, nagyon halkan, alig hallhatóan beszél, szemeit lesüti. — Rög­tön akkor az autóbuszban találkát kért. Hétfői nap volt, azt mondta, szerdán találkozunk. Gondol­tam, úgyse jön el, de azért én elmentem... olyan bár­sonyos hangon beszélt... és olyan szép fiú volt... De ő is eljött s azután csaknem naponta találkozunk, a barátnőm is majdnem mindig velünk volt, S. nem a NŐ - GYÓ­GYÁSZ bánta. Kávéházba, mulatókba jártunk, az Olympiába, a Szlovák Pincébe, a Kisferencesekhez, délután vagy este, aszerint, hogy nekem mikor volt műsza­kom s neki szolgálata. Nagyon sokat mulattunk... S. rengeteget ivott, én is jól bírom az italt. Március 5-én voltam nála először a lakásán... Úgy hívott (— persze bársonyos hangon —) és bíztatott, nem kell félnem ha „baj“ lesz, mert úgyis elvesz. Meg aztán, most elveszik a gyereket, nem kell meg­szülni, szégyenkezni... ★ ★ ★ Amikor biztosan tudtam, hogy terhes vagyok — miután az orvosnő megállapította, mert nem akar­tam, hogy azt higyje, csak bolondítani akarom — elmentem hozzá az üzembe. Biztos — kérdezte, majd gyorsan azt mondta, valamit majd csak kita­lálunk... beszélt arról is, hogy pénzt kell szereznie a jeggyűrűkre (- a mulatozásokra mindig volt pén­ze! —)... Gondtalanul beszélt, mintha semmi se tör­tént volna... de a legközelebbi találkozóra nem jött el... Az üzemben megtudtam, hogy felvette a fize­tését és az egészet elitta s megmondták azt is, fel­mondott, azzal, hogy Ostravára megy dolgozni. Megijedtem, láttam, hogy előlem fut, elissza a pénzt, nem karikagyűrűt vesz rajta. Kétségbeeset­ten beadtam a kérvényt a terhesség megszakítá­sáért...“ ömlik belőle a szó, kicsit meg is könnyebbül be­széd közben. Sorsáért csak a fiút teszi felelőssé, a fiút, akinek kő esett le a szívéről, amikor megtud­ta, nem kell elvenni a lányt, nem szüli meg a gyere­ket, az ő gyereküket... a fiút, aki százasokat elmu­latott, de, annak ellenére, hogy megígérte, még nem hozta el a 600 koronát, amibe a műtét került. S most talán minden rendben van? A nőgyó­gyászé, dr. Jaroslav Sochoré a szó: — A terhesség megszakítása lelkileg és tes­tileg is sokkal nagyobb nyomot hagy a páciensen, mint azt gondolják. Sajnos, erről a terhesség meg- szakítási bizottságba jelentkező nőket, lányokat és asszonyokat egyaránt, mondhatom lehetetlen meg­győzni. Olyan elszántsággal jönnek, olyan vasaka­rattal tartanak ki elhatározásuk mellett, hogy mi — a bizottság — szinte tehetetlenek vagyunk velük szemben. Érvet érvre sorakoztatnak s amit mi be­szélünk, falra hányt borsó. Nem akarják meghalla­ni és megérteni, hogy minden egyes megszakítás — mint bármilyen más műtét — veszélyt jelent még akkor is, ha kórházban, szakavatott orvosok végzik. Hasonlóképpen mint akkor, amikor a fiú bársonyos hangjának hallatára nem számolnak a következmé­nyekkel, a terhességgel, úgy a bizottság előtt nem a- karják elhinni, hogy emiatt esetleg nem lehet majd gyerekük akkor, amikor nagyon is szeretnének. Ha rajtam múlna, elrettentő például, minden egyes je­löltet elküldenék a meddő asszonyok tanácsadójába, a gyerekek után sóvárgó asszonyok talán hatnának rájuk. — A meddőségen kívül milyen más kellemetlen következményekkel járhat a terhesség megszakítá­sa? — A megszakítás egy erőszakos beavatkozás, egy élettani folyamatnak a megszakítása. Előfordulhat­nak kellemetlen, fájdalmas és sokszor megismétlő­dő petefészek- vagy anyaméhgyulladások. Ezenkí­vül a nő elveszítheti friss, üde kinézését, mert a beavatkozással hormonzavarok léphetnek fel — idő előtt megöregszik, arca ráncos, arcbőre szürkés lesz, haja elveszíti fényességét, vagyis olyan tüne­tek lépnek fel, mint az idősebb asszonyoknál. Nagy baj az is, hogy rosszul értelmezik az erre vonatkozó törvényt. Csak azt hajtogatják, a tör­vény megengedi a terhesség megszakítását, „joguk“ van hozzá, kimondottan követelik s a felvilágosítást, a veszély hangoztatását, fölösleges szószártyásko- dásnak vélik. Pedig a törvény az ő érdeküket védi azzal, hogy a beavatkozást csak megokolt esetek­ben — amik közül legfontosabbak az egészségi és anyagi okok — engedi meg. — Mit tart legnagyobb hibának a fiatalok érint­kezésében? — Nincs felelősségérzetük, hátuk mögött tudják a törvényt s azt hiszik, ezzel minden el van intéz­ve. Egy alkalommal a bizottság előtt egy húsz éves fiatalember nekem szegezte a kérdést, hogy véle­ményem szerint mikor folytathatnak nemi életet a fiatalok. A válaszom az volt, hogy amikor már elég érettek arra, hogy kapcsolatuk következményét el­tartsák és becsületesen felneveljék. Meg kell említenem még azt, hogy manapság a fiatalok és a házastársak egyaránt egyszerűbb meg­oldásnak tartják a terhesség megszakítását, mint a terhesség elleni védekezést. Tudatlanság, kényelem, talán mindkettő közrejátszik. Igaz, egy teljesen megbízható védőszerről eddig nem is beszélhetünk, habár reményünk van rá, hogy a majd tökéletesí­tett, a szervezetre ártalmatlan szerek megoldják majd a problémát. — No, de erről majd legközelebb. Lejegyezte: Mestan Katalin TALLÓZÁS # Mit tesz egy modem gyerek, ha piszkosnak talál-* ja macskáját? Azt, amit Angela Gigante 12 éves olasz kislány. Be-< zárta a cicát a mosógépbe, persze, kelló mennyiségű vízzel és szappanpehellyel, azután megindította a gépet. Az állat kissé megviselt ál­lapotban, de patyolattisztán került ki a kálváriából. Kivasalásáról még nem érkezett jelentés. 6 Egy amerikai gengsz­ter halála óráján megkérte' barátját, írja le a végren­deletét. — A százezer dollár ér-« tékű briliáns nyakéket reád hagyom, drága barátom! — suttogta. — Hol van? — kérdezte izgatottan a barátja. — Rockefellerék floridai villájában... a hálószobái kis páncélszekrényben... Ha az erkély felől mászol be, az ajtótól balra ... # Dr. Henry Pouret nö-< gyógyász, a francia olimpiai bizottság tagja, két női rögbicsapat mérkőzése után a következő nyilatkozatot adta: — Kétségtelenül sokat fejlődtek a lányok, ahhoz azonban, hogy kifogástala­nul rögbizzenek, ugyanazt kell tenniük, amit annak idején az amazonoknak: fel kell áldozniuk egyik keblü­ket, hogy jobban magukhoz szoríthassák a labdát. t Pokoli hajszát láthat­tak a minap egy tokiói ut­cán a járókelők. Elől nyak­törő sebességgel egy ren­dőrautó száguldott, nyomá­ban pedig egy taxi. A taxi­ban rendőrök, a rádiókocsi­ban pedig egy tolvaj. Az történt ugyanis, hogy a rendőrök egy kávéházban felismertek egy régóta kö­rözött bűnözőt, de amikor odaléptek hozzá, hogy le­tartóztassák, a tolvaj egyet­len hatalmas ugrással az utcán termett, beült a ren­dőrautóba és elszáguldott. S A kairói vámkapitény- ság fegyelmi bizottság elé állította és más beosztásra helyezte a repülőtér egyik vámtisztviselőjét, mert „ta­pintatlan viselkedésével megsértette a hagyományos egyiptomi vendégszeretetet, és érzékeny csapást mért az országnak az idegenfor­galom fejlesztését szolgáló törekvéseire“. A szóban forgó vámtiszt­viselő vétke: Felszólította Gina Lollobrigidát, hogy nyissa ki bőröndjeit, és tü­zetes koffervizsgát tartott A felelősségre vont „bű­nös“ azzal védekezett, hogy így akarta minél tovább él­vezni az ünnepelt színésznő jelenlétét, és gyönyörködni fehérneműiben. © Ojabb adat a délame­rikaiak galánsságáról: A kolumbiai San Andres város strandján a minap egy gyönyörűszép lány je­lent meg — monokiniben. Nem sokkal később egy rendőr is feltűnt és borsos bírságot szabott ki a fedet­len keblű hölgyre. A bírságot a hölgy helyett az elragadtatott férfinép fizette ki. © A San Franciskó-i pol­gármesteri hivatal a napok­ban hatálytalanította azt a 150 éve érvényben levő tör­vényt, amely szerint min­den polgár, aki egérfogót használ, köteles vadászen­gedélyt beszerezni. TAUÓTÁS

Next

/
Thumbnails
Contents