Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-17 / 20. szám
CL JIMMY, A RÚZSALOVAG A fegyház cipészmühelyébe belépett az őr, hogy az igazgató elé vezesse Jimmy Valentint. Az igazgató közölte vele, hogy ma reggel kegyelmet kapott. — Valentin — hangsúlyozta, — most ismét friss levegőt szívhat. Szedje össze magát, hiszen ügyes, jószívű fiú, csak hagyjon fel a kasszanyitogatás- sal és éljen úgy, mint más ren. des ember. — Én? — csodálkozott Jimmy. Még soha életemben nem törtem fel egy kasszát sem. — Ne mondja — nevetett a fegyházigazgató. . Igazán nem? S akkor miért éppen magát keverték be a Springfield ügybe? Talán azért, mert nem akarta az alibijét elárulni, hogy magasabb személyiségeket be ne rántson a dologba? — Én? — mondta Jimmy a megbántottak fájdalmas hangján. — Soha életemben nem voltam Springfieldben. — No elég volt — vigye őt magával — fordult a fegyház- ör felé mosolyogva az igazgató. Adjanak neki civilruhát és holnap reggel 7 órakor bocsássák el. A tanácsom fölött meg gondolkozzon el Valentin! Egy héttel a fogoly távozása után egy elegáns kasszafúrást jelentettek Richmondból. Rongyos nyolcszáz dollár volt a zsákmány. Két héttel később új betörésbiztos kasszát bontottak fel, mint a friss, puha kenyeret, 1500 dollár hiányzott, de az értékpapírok és az ércpénz érintetlen maradt. Majd egy régimódi kasszából 5000 dollárt emeltek ki. Ez az összeg elég magas volt ahhoz, hogy az ügygyei Ben Prince, a közismert detektlvföfelügyelő foglalkozzon. Ben Prince főfelügyelő megtekintette a betörések színhelyét, s ott egyöntetűen megállapították: ez a Mr. Valentin „kézimunkája“. Ben Prince jól ismerte Jimmy munkáját, a springfieldi ügy felderítése óta. Egymástól messzefekvö „munkahelyek“, gyors eltűnés, komplikációk nélküli munka, a jobb társadalmi körökkel való érintkezés, mind jellemzők rá. S ezek a módszerek járultak hozzá, hogy Valentin Jimmy szakmájában kitűnő hírnévre tett szert.-OCsöndes hétköznap délután volt, Jimmy Valentin szerszá- mos-bőröndjével a kezében kiszállt a póstakocsiból. Arkansas állam egyik kis városkájába, Elmorába érkezett. Olyan volt, mint egy kisportolt főiskolás, aki szabadságra jött haza. Végig sétált a főutcán egészen a szállodáig, ahol szobát akart bérelni. Egy fiatal lány haladt át az úttesten, a sarkon utolérte még mielőtt belépett volna abba az épületbe, melynek homlokzatán ez a felirat állt „Elmora Bank“. Jimmy a lány szemébe nézett és elfelejtette a múltját. Ogy érezte újjászületett. A lány lesütötte szemét és könnyedén elpirult... Az ilyen megjelenésű fiatalemberek, mint Jimmy, ritkaság- számba mentek e kis városkában. S miután a lány eltűnt a bank épületében, Jimmy egy éppen arra haladó fiút fogott meg, öt dollárt nyomott a markába és érdeklődni kezdett a városka és a lakói iránt. — Ez a fiatal hölgy Polly Simpson kisasszony volt, kérdezte ravaszul? _________O. HENRY________ — Dehogy — legyintett a fiú, — ez Adams Annabel. Az édesapja ennek a banknak a tulajdonosa. Jimmy megelégedetten folytatta útját a Hotel Planters felé, s rövidesen Ralph D. Spencer néven rendelte meg szobáját. A portás pultjára támaszkodva közvetlenül elmondta terveit. Vagyis, hogy azért jött Elmorába, mert szeretne egy alkalmas üzlethelyiséget bérelni. Cipőszalont szeretne berendezni, feltéve, ha ez a szakma itt jövedelmező. A portás udvariasan közölte vele, hogy a városkában általában jómenete- lűek az üzletek és valóban hiányzik egy elegáns cipőszalon. Reméli Mr. Spencer jól fogja magát érezni Elmorában. Rövidesen cipőszalont nyitott, és meglehetősen jő üzleteket kötött. A társaságban megkedvelték, és sok barátot szerzett. Szíve leghőbb vágya is teljesült — megismerkedett Annabel Adams kisasszonnyal, aki egészen elbűvölte. Egy év leforgása alatt a városkában mindenki tisztelte, a Qipőszalon virágzott és már csak két hét választotta el esküvője napjától. Egy napon Jimmy íróasztalához ült és a következő levelet írta régi, jó barátjának. Kedves öreg barátom! Rég nem hallottunk egymásról, szeretném, ha jövő szerdán kilenckor Little Rockban a Sulivan bárban várnál rám. Fontos dolgot akarok Veled megbeszélni és egy kis ajándékot — a szerszámosbőröndömet szeretném Neked átadni. Elmorában lakom, ahol jóme- netelü cipőszalonom van, rövidesen a világ legédesebb nőjét veszem feleségül. Nemcsak édes, de angyal, és 6 is nagyon szeret engem. Hidd el egy világért sem tudnék úgy élni, mint régen. Okvetlenül várjál rám! A szerszámokat viszem! öreg barátod Jimmy Hétfőn Ben Prince minden feltűnés nélkül Elmorába érkezett. A szokása szerint addig bolyongott a városkában, míg mindent megtudott, amit akart. — Szóval a bankár lányát szeretnéd elvenni? No, majd meglátjuk — morogta magában. Másnap reggel Jimmy Adam- sékkal reggelizett. Aznap készült Little Rockba, hogy megrendelje az esküvői ruháját, és Annabel számára is szeretett: volna valami csinos ajándékot venni. Reggeli után az egész család, mister Adams, Annabel, Jimmy, Annabel nővére és annak öt- és kilencéves lánykái kísérték a szállodáig, ahol Jimmy lakott. Felfutott a bőröndjéért. Azután együtt elmentek a bankba, ahol a kocsi már várta, hogy az állomásra vigye. Amikor áthaladtak a pénztárhelyiségen. Mir. Adams büszkén mutatta jövendő vejének az új, modern kasszát, mely most érkezett. Az új kassza nem volt nagy, de a legújabb biztonsági zárral látták el. Udvariasan, de nem nagy érdeklődéssel hallgatta Mr. Adams magyarázatát. A két lányka Mary és Agátha elragadtatással nézegették az érdekes, csillogó fémzárakat. S miközben ez a beszélgetés folyt, Ben Prince detektívfelügyelő besomfordált a bankba és rátámaszkodott a pultra, mintha régi ismerősre várna. Hirtelen kétségbeesett sikoltás hangzott. Egy óvatlan pillanatban a kilencéves Mary, kis húgát, az ötéves Agáthát játékból a kasszába zárta. Mind a három zárat becsukta, úgy ahogyan azt nagyapjától látta. Az öreg bankár a kasszához rohant, rángatni kezdte, de a zár ellenállt. A zárat csak Little Rockban tudják kinyitni, mert sajnos az óraszerkezet és a jelzőberendezés még nincs beállítva, mondta reszkető hangon mr. Adams. — Az istenért segítsenek, — sikoltotta kétségbeesetten a lányka anyja, — hiszen a gyerek megfullad.-OAnnabela szép szeme riadtan, de a remény kis szikrájával nézett vőlegényére. Különös, bájos mosolyának Ralph nem tudott ellentállni. Annabel add nekem azt a rózsát, melyet a ruhádra tűztél. A lány egy gyors mozdulattal letépte a ruháját díszítő rózsát és a fiú kezébe adta. Jimmy a mellényzsebébe tette a virágot, majd ledobta kabátját és felgyűrkőzött. — Mindenki álljon félre a kasszától — mondta parancsoló hangon. Bőröndjét az asztalra helyezte, kinyitotta. A fényesre tisztított szerszámokat kirakta és halkan fütyörészett, ahogyan azt munka közben szokta. Biztos, gyakorlott mozdulatokkal dolgozott, egy perc alatt belevájt a kasszába. Alig telt el tíz perc, kinyílt a kitűnő biztonsági berendezéssel ellátott kassza. Ezzel megdöntötte saját betörési rekordját. Agátha félig önkívületben, de élve esett anyja karjába. Jimmy Valentin magára öltötte zakóját és a kijárat felé tartott. Régi ismerős hang ütötte meg a fülét, mintha valaki a nevén szólítaná. A kijárat előtt egy megastermetü férfi kissé útját állta. — Halló Ben — köszöntötte Jimmy a detektívet. — Most elkaptál. No, gyerünk, most már úgyis mindegy. Ben Prince arca nem árult el semmit. Viselkedése enyhén szólva különös volt. — Attól tartok uram, hogy téved — mondta. — Soha nem láttam magát. Ben Prince a híres detektív- főfelügyelő sarkonfordult és feltűnés nélkül, úgy ahogy jött, eltűnt a kis városból. K. E. Kedves Gyula! R... 1964. IX. 27. Se haragudj, hogy ismét zavarlak, de tehetetlen vagyok. Megesküdtem, hogy soha többé nem fogok tollat a kezembe, de nem bírtam ki. Miért hallgatsz, mintha a föld nyelt volna el ? Hát valóban kellemes játék volt csupán az egész, amit az elmúlt hetekben együtt megéltünk? Szólj, hogy tévedek, írj, s ne hagyj kétségeim között! Tudom, hogy nem vagyok szép, megöregedtem, az évek elszálltak fölöttem, de én mégis megszerettelek Téged, és álmaimban összekötöttem elétemet a Tiéddel és Te nem tiltakoztál. Ha tévedek, vond vissza mindazt, amit ígértél, mond meg az igazat, talán kibírom, de könyörgöm, ne hallgass! TEREZ Drága Anyám! R... 1964. XI. 2-án. Meg kell írnom Magának akkor is, hogy mi történt velem, ha ezzel fájdalmat okozok. Gyula megcsalt. Három levelet írtam neki, egyre se válaszolt. És én, Anyukám, gyereket várok tőle. Ezt nem írtam meg neki. Nem akarom magamhoz kötözni. De ez nem is számít, tulajdonképpen örülök, hogy az én életem is értelmet nyer. Mondja, hát valóban szükséges, hogy férjem legyen? Hát Magéinak, Drága Anyukám, mi haszna volt az apámból? Mindannyian fellélegeztünk, mikor meghalt szegény. Ne tépelödjék fölöttem, már én se kínzóm miatta magamat. Még mindig jobb így élni, mint az olyan emberrel, akinek se gerince, se érzése. A hónap végén hazalátogatok és elbeszélgetünk. Csókolja lánya TERÉZ Tisztelt Teréz kisasszony! Kysuca, 1965. I. 16-án. Ne lepődjék meg, hogy levelemmel zaklatni bátorkodom. Sokáig töprengtem, hogy írhatok-e, de azokat a napokat, amelyeket együtt megéltünk, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Folyton a szemem előtt látom, mily türelmesen vesződik a diákjaival, és midőn este a barátnőjével lejött a klubunkba, mégis friss és kedves volt, nyoma se maradt magán az egésznapos fárasztó munkának. Bizonyára maga is észrevette, hogy keresem a társaságát. Lehet, hogy azt gondolta: az emberek üdülés közben unalomból szívesen flörtölnek. Nem, Kisasszony, én Magát nem bírom elfelejteni. Megtudtam, hogy egyedül él, távol szüleitől. Én ugyanúgy vagyok. A munkám érdekes, teljesen leköt és amikor az ember rádöbben, hogy az évek szaladnak, ekkor bukkan föl Maga előttem. Nem merem leírni, hogy mit érzek Maga iránt. Bizonyára nevetségessé válnék. Biztosítom Magát, levelem őszinte. Egy harminchét éves férfinek már nincs kedve a kalandra. Várom válaszát. TISZTELŐJE K. ANDRÁS Tisztelt Uram! R ... 1965. I. 19. Sajnálom, hogy ilyen választ kell adnom. Mást azonban nem tehetek. Tisztelem Önt, ma talán jobban, mint néhány héttel ezelőtt. Köszönöm az őszinteségét, de felejtsen el. Hiszen bennem aligha lelné örömét. Szerencsétlenül jártam, csalódtam, ahogyan egy érzékeny nő csalódni képes. Ügy döntöttem, hogy egyedül élem le az életemet, mert ez számomra a legJÄN ČOM AJ: megfelelőbb. Még egyszer kérem Önt, hogy ne haragudjon rám és többé ne írjon nekem. TEREZ Kedves András! R... 1965. III. 19-én. Kértem Magát, hogy többé ne írjon és felejtse el, hogy valaha is megismerkedtünk, de Maga nem hallgatott rám. Ne jöjjön utánam, az istenre kérem, csak ezt ne tegye. Rengeteg most a gondom és csak úntatnám Magát és elkeseríteném. Egyszer majd elmondok Magának mindent, habár tudom, abban a pillanatban vége szakad mindennek. De ha megbízhatok Magában és ha úgy akarja, továbbra is írhatok. Az emberek levélben is közel kerülhetnek egymáshoz, és ha találkozunk, lemérhetjük kapcsolatunk mélységét. Lehet, hogy jobban örülünk majd egymásnak. Nem, én félek ettől a találkozástól. Nem tehetek róla, de a közélembe férkőzött már ott a Tátrában és talán szeretem is Magát, nem tudom, az idő mindent megmutat, legyünk türelmesek. TERÉZKÉJE Tisztelt Teréz Elvtársnö! R... 1965. III. 19-én. Kellemetlen kötelességünk figyelmeztetni Magát, hogy további működése az iskolán lehetetlenné vált, mivel erkölcsileg rossz hatást gyakorol a diákokra. Semmi okunk sincs rá, hogy a magánéletébe avatkozunk, de reagálnunk kell a szülők leveleire, akik fel vannak háborodva, hogy jelenlegi állapotában is tanítani hagyjuk. Ezért azt javasoljuk Magának, keressen fél minél előbb, gondolkozzon annak a lehetőségén, hogy azonnal kivehesse anyasági szabadságát és szeptember 1-ig rendbeszedi annyira a személyi ügyeit, hogy azok ne ütközzenek a fennálló előírásokba és ne okozzanak közfelháborodást. Ellenkező - esetben kénytelenek leszünk elbocsájtani Magát az iskolai szolgálatból, avagy — mivel jelenlegi állapotával védi a törvény — más munkakört biztosítunk Maga számára. Bélyegző és aláírás A Közbiztonsági Szervek Parancsnokának! TAL10ZAS R... 1965. IV. 6-án. Alulírott L. Teréz beismerem a saját gyermekem meggyilkolását. Azon a helyen öltem meg tegnap este, amelyet Önöknek megmutatok. El akartam menni erről a vidékről a vőlegényem után abban a reményben, hogy a dolog sohase kerül napfényre. Képtelen vagyok eltitkolni. Csak most döbbentem rá, hogy mit követtem el. Már sohasem leszek nyugodt, mindig kísérteni fog az én apróságom. Tudom, hogy az se segít rajtam, ha elérem büntetésemet. Én saját magamat büntettem meg. Csupán kötelességemet teljesítem, amikor magúknak írok. Kérem Magukat, ne jöjjenek értem, nem bírnám elviselni, hogy az emberek végignézzék, amint elvezetnek. Azok az emberek, akik felnyitották a szemem és rádöbbentettek, hogy mennyire naiv voltam, amikor idegen gyerekkel akartam a vőlegényem után menni. Írják meg, hogy mikor és hol jelentkezzek és mit vigyek magammal. L. TERÉZ Fordította: szj. O Ann Margareth, a svéd származású hollywoodi film-' színésznő kijelentette, hogy nem megy férjhez vőlegényéhez, Roger Smithhez. — Az újságírók már any- nyiszor összeadtak bennünket, ha most tényleg meg-1 esküdnénk, az volna az ér- zésem, hogy föimelegitetf ételt eszem. # Gös't’é Tigesen oslói tisztviselő a városi klinika felszólításának engedelmes-' kedve, csatlakozott az önkéntes véradók táborához. Miután vért adott, s kilépett a klinika kapuján, egy autó elütötte. Nyomban bevitték a kórházba és saját vérét ömlesztették vissza ereibe. # A nők azért vásárolnak új kalapot — mondotta Joseph Wechsberg, ismert nyugatnémet újságíró, — mert nem elégszenek meg egy teli szekrény kalappal sem. A férfiak viszont azért vesznek új kalapot, mert a régi már szétrongyoiódott a sok viseléstől. # A londoni Woman című női folyóirat pályázatot hirdetett az eszményi férj meghatározói számára. Az első díjat a lapnak az az olvasója nyerte el, aki a legszellemesebb meghatározást adta: „Az eszményi férj az a férfi, aki feleségét eszményi asszonynak tartja.“ # A New York Times hirdetése alapján hatszáz amerikai nö jelentkezett — kotlósnak. A hirdetést egy baromfifarm tulajdonosa adta föl, aki égy mezőgazdasági árumintavásáron nemcsak tyúkjait, hanem a fajbaromfiak tojásait is ki akarja állítani. Hogy farmjára és terményeire terelje a figyelmet, elhatározta, hogy csinos fiatal nőket ültet kotlósfész- kekbe, és a furcsa kotló- soknak százdolláros napidí- jat fizet, annak meg, aki ki is kelt egy csibét, ezer dollár külön jutalmat ad. # „Szerenád-szolgálatot“ vezettek be a magyarországi, vasmegyei Horvátzsi- dány községben. Családi e- semények — eljegyzés, esküvő, névnap, házassági évforduló — alkalmából egy kis énekkar éjjelizenével kedveskedik az ünnepeiteknek. • Egy nagy múltú francia diplomata az alábbiakban foglalta össze hosszú diplomáciai tevékenységének tapasztalatait: „A gyémánt és a diplomata között az a különbség, hogy a gyémántot addig csiszolják, míg átlátszó nem lesz, a diplomata viszont addik tökéletesedik, amíg átlátszatlanná nem válik. SALERNO Antonio Nadder 28 éves korában vette el a vele egykorú Concetta Sorarezot. Az esküvői szertartást háromszor kellett megismétleni, mert a vőlegény csak nehezen mondta ki a boldogító igent. Amikor először kérdezték meg tőle, hogy feleségül akarja-e venni a jelenlevő Concettát, ezt a feleletet adta: Bocsánatot kérek, nem figyeltem oda, mit tetszett’ kérdezni? Másodszor hangos „nemet" mondott s csak a család energikus közbenjárására sikerült’ visszahívni a vőlegényt, csak akkor adta be a derekát. TALLÓZÁS
