Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-10 / 19. szám
Ismerkedni-levelezni szerelnének Molnár Margit, Zalaegerszeg, Leánykollégium, Magyarország, 18 éves, magyarul, németül levelezne. Kulman Mária, Izsákja, Vas megye, Magyarország. 16 éves gimnazista, magyarul levelezne. ■«mJ Seres Erzsébet, Mezőtúr, Szabó Lajos út 12, Magyar- ország. 17 éves diáklány, magyarul levelezne. Molnár János, Pápa, M. N. 5081/G. Húsz éves, magyarul levelezne és ismerkedne csehszlovákiai lányokkal. Domoszlai Csilla, Pomáz, Szamóca u. 8, Pest megye, Magyarország, 17 éves diáklány, magyarul levelezne. Bancsi Imre, Oroszlány, Asztalos Sándor út, 2. 16 éves, különböző témákról levelezne magyarul. J! Bagi Gizella, Kecskemét, Berkes Ferenc Közgazd. Technikum, Magyarország, 15 éves, bélyeg és színész - képek gyűjtéséről levelezne magyarul. Stangl Ilona, Szekszárd, Marx Károly u. 8-12, Közg. Technikum. 17 éves, magyarul, angolul levelezne és ismerkedne. Gál István, Battonya, Ady Endre út 127, Magyarország, 16 éves gimnáziumi tanuló, sportról, bélyeggyűjtésről levelezne, magyarul vagy németül. Illyés Irén Budapest, XVI. Szabad szó u. 14. 17 éves, magyarul, franciául levelezne és ismerkedne. Csalankö Ferenc és Horváth Tihamér, Gösfa, u. p. Egervár, Zala megye, Magyarország, 18 évesek, kü- lönbözá témákról leveleznének. ■■■esi Balogh Ilona, Mezőtúr, Dózsa György u. 5, Magyarország. 17 éves diáklány, magyarul, oroszul levelezne. Géljén András, Štúrovo 2, .Vooj/ Dvor, okr. Hővé Zámky, 18 éves, magyarul levelezne. KölliS Erzsébet, Zalaszent- grót, Gimnázium II. B, 26 éves, magyarul, németül levelezne, színészképeket cserélne. Pulay Irén, Kecskemét, Kacsóh Pongrácz u 8. Magyarország. 18 éves, magyarul, angolul vagy franciául levelezne és ismerkedne. Liptay Márta, Kecskemét, Közép u. II Magyarország. 17 éves. magyarul, angolul levelezne különféle témák ról. Szeretnének-levelezni ismerkedni Fogják meg! Ott szalad! Ő a bűnös!... Az űzött vad már hallja üldözőinek egyre közeledő lépteit és lihégését is... Rohan, menekül... Pedig nem üldözi senki, csak a... lelkiismerete... — Hol van a leányod?... Mit tettél vele?... Vádlott, álljon fel! A Lelkiismeret-törvényszék ítéletet hirdet! Tiszta kék az égbolt... Olyan tiszta, amilyen csak egy gyermekszem lehet... Olyan gyermekszem, tiszta égbolt — o- lyan égbolt, tiszta gyermekszem... Ő a bűnös? — Az apám... Az anyám... A nővérem... Nem ő kiáltja! Csodálkozva néz bele a világba, még nem ért meg semmit... Vádolni majd csak később fog! ,Most csak önnön magad vádolod!... Most csak mi felnőttek vádolunk!.. — Anyunak szeretője volt!... El ne árulj az apádnak!... Kapsz tőlem cukrot, csokoládét, ruhát, pénzt... De ha elárulsz, akkor... — mondta az anyám. Mi lett belőlem?... Nem tudom! De a felnőttek elítéltek, az osztálytársaim kicsúfoltak, a tanítóim nem értettek meg... Ezért nem jártam iskolába... Ezért csavarogtam... De haza akarok menni... Mert apámat nagyon szeretem, és az anyámat sem tudom gyűlölni!... Haza akarok menni, igazgató elvtársnő... Miért nem engednek haza? Ezért ugrottam le az emeleti ablakból... Ezért szöktem el... Igen, és... lefeküdtem egy fiúval... Hol? Nem is tudnám pontosan megmondani... Hogy hívták?... Azt sem tudom...* De én azt akartam, hogy szeressen valaki... ö azt mondta, hogy szerei... Abortuszra megy egy gyérek... Kínlódik a műtőasztalon... Gümikésztyűs, fehérálarcos emberek... — Számoljon... Egy... csak egyszer csináltam!... Keltő... Jaj, né bántsanak!... Három... Anyuka, miért... Négy... bántottad apukát?... öt... Orvos bácsi... Hat... fájni fog?... Már nem hallom... Mintha zuhannék... Fájni fog? Fájni fog!... Igen! Nem most... Örökké! Az igazgatói irodában gomolyog a füst. Valaki kopog az ajtón és tisztán öltözött, szép kislány jön be tálcával. A tálcán vajas és mézes kenyér... — Tessék parancsolni! — kínál bennünket udvariasan. Tiszta a tekintete... Hiszen, még kislány... — Előbb róla beszéltem! — mondja az igazgatónéni, amikor a kislány kimegy... — Engedelmes, kedves és nagyon szorgalmas azóta, de félünk őt hazaengedni... Üjra belekerül abba a környezetbe, s vajon lesz-e elég ereje? Feketeszemű, szomorú leány... Már majdnem felnőtt... Szelíden beszélgetünk vele és... az anyanyelvén, magyarul. Nem régen került ide, még nem nagyon tud szlovákul... Elfordítja fejét, szégyenli a könnyeit, de nem hazudik: — Későn születtem, ezért gyűlölt az anyám... Mindig elkergetett... A szomszédoktól kaptam ennivalót és ruhát... Hát talán én tehetek arról, hogy későn születtem-... Talán én erőszakoltam a világra magamat? ... Miért bántanak? Rossz lettem?... Ki volt jó hozzám? Most már nyíltan a szemünkbe néz, és mi felnőttek hajtjuk le a fejünket... Mert felelősek vagyunk egymásért! Mert felelősek vagyunk egymás tetteiért!... — Néha azért meg fogom látogatni az anyámat, de nem szeretnék vele együtt lakni... Tudom, hogy ő gyűlöl... Igen... ö tudja. És nagyon sokat tud. Miért?, Megtudjuk, hogy még csak a hatodik osztályba jár. Közepes tanuló, de szelíd és csöndes... Öra alatt néha csak néz maga elé és a gondolatai ki tudja hol járnak!... Emlékei vannak — múltja van... És jövője?, Médöbbenve nézzük á vézna kislányt... Szemünkben néma kérdés: — Talán ő is?, Nem!... Ó nem csinált semN. LÁSZLÓ ENDRE: * PaRANCsOLAT mmmummmmmmmmmmmmmmm—mmmmmamm—ammemmm* mi rosszat, de nem maradhatott otthon. Anyja elmegyógyintézetben van már tizenegy é- ve... Apjának viszonya van egy nővel, és ezt nem titkolta kislánya előtt sem... Nővére nem törődik vele... Csavargóit! Lopj! — mondja az anya. Lopj! — parancsolja az apa. Azért nem jártam iskolába, mert lopni küldtek... (Kevés volt a kenyér?... Nem volt otthon kenyér egyáltalán és pénz sem?...) Miért? Azt nem tudja. Tétova a tekintete, ide-oda rebben... Kezével hevesen gesztikulál... Beszéd közben i- zeg-mozog a széken... Olyan gyorsan beszél, hogy alig értjük: — A szemetesládákból is össze kellett gyűjtenem az é- telmaradékokat... Nővéremmel kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt loptunk az üzletekből, a lakásokból ruhát, cipőt, ágyneműt... Következetlenül beszél és... hazudik! Egyszer védi, másszor vádolja a szüleit... Bizonyára valami idegbaja is van a kislánynak... Bent sűrűsödik a cigaretta- füst, kint énekelnek a lányok... Előbb jöttek be az iskola parkjából, ahol játszottak és tornáztak... Szépen csengő, tiszta hangjuk van... Most talán nem gondolnak semmi rosszra, az emlékeikre, a múltjukra... Feketehajú, feketeszemű, barnabőrű kislány jön be az irodába... Nevet és bátran válaszol a kérdéseinkre. Tizennégy éves csak, de szörnyű dolgokat tudunk meg tőle! Anyja már régen tüdöbajos! A kislányt három évvel ezelőtt az apja megerőszakolta, s azóta vele élt!... S közben voltak mások is... Suhancok és katonák... Ez utóbbiak öt-hét évi börtönbüntetést kaptak, az a- pát feltételesen két évre ítélték el csupán... őt szabadlábon hagyták!... Igazságos ez az ítélet?... Nem a világ végén vagyunk', hanem Hideghéten, a kastélyban... Mindenütt rend és tisztaság, fény és árnyék... Árnyék a folyosón és itt-ott a gyer- meklelkekben... Embervirágok, akiket életük májusában leptek meg a fagyos szentek! Emberek, akik korán megismerkedtek az élet legárnyékosabb oldalaival... De az iskola tanítói és nevelői azon igyekeznek, hogy a kislányok felejtsenek el minden rosszat... Hogy újra tavaszváró szemmel nézzenek e- zek a gyerekek a jövőbe. — Szigorú jóság a jóságunk, de csak így lehet eredményes a munkánk! — mondja az igazgató néni. De az arcáról csak jóságot tudunk leolvasni. S amikor kimegy a folyosóra, a kislányok a nyakába ugrálnak és össze-vissza csókolják... Mintha az édesanyjuk lenne. Elbeszélgetünk veié jilgosz- láviai tapasztalatairól. Elmondja, hogy ott egy-egy intézetben csak pár gyerek van e- gyetlen nevelő és tanító-házaspár felügyelete alatt. S e- zek az intézeti gyerekek e- gyütt nevelkednek a házaspár gyerekeivel... S Jugoszláviában ez a módszer nagyon jól bevált... Nem válna be nálunk is?... Hiszen a gyermekek mindenütt egyformák! Bemegyünk az osztályokba... Megnézzük a kislányok füzeteit és tanulókönyvecskéit... Nagyon sok az egyes. Fényképezünk, egyik-másik kislány eltakarja az arcát... Nem akarja, hogy írjunk róla... Mások bátran, valami kislányos hiúsággal néznek bele a fényképezőgép lencséjébe... Mégis haza akar menni! A haza, az otthon fogalma vonza őt, nem is a szülő... Mert tudja, hogy más gyerekeknek vannak szülei és ö is szülőket akar! Anyát, aki simogat és megszid... Ne paráználkodj! — mondja a Bibiia. Tiszteld szüleid és engedelmeskedj nekik! — mondják az iskolában... És ô csak engedelmeskedett! — Tisztelnem kell apámat?... Hazudnak ezek a tiszta gyermekszemek?... Tiszta tükrük alatt sok csúf élettapasztalat és romlottság bújik meg? Lehet!... De akkor sem szabad vádolnunk őket! Valahol másutt keressük a bűnösöket; a felnőttek között!... Apát, aki szigorú és jóságos egyszerre! Karácsonyra haza akartuk őt engedni, mert nagyon sírt... De a felettes hatóságok nem e- gyeztek bele! Né lopj! — mondja á biblia. Ne lopj! — mondja a törvény. Vádlott, álljon fel! A Lelkiismeret-törvényszék ítéletet hirdet:... Vádlott, álljon fel!... Nem érti?... Származására való tekintettel felmentettük magát! Mert cigány származású! Harmincöt' kislány — harmincöt' embérsors — harmincöt emberpár, aki nem törődött a gyermekeivé!... Sok kislány levelet vár... Kitől?... Szüleitől — testvéreitől vagy... bárkitől... Kedves olvasóink, mi lenne, ha írnátok nekik... Ha visszaadnátok a hitüket... Ha megírnátok, hogy ti nem vetitek meg, hogy ti szeretitek őket... Ahogyan szeretni keli mindenkit, aki egyedül áll a világban; gyengén és tapasztalatlanul... Érsékújvár legrégibb kommunistái közé tartozik Hübsch Sámuel. 1924 óta t'agja a CSKP- nak. Kutat az élményeiben, beszélgetésünk alkalmával. A legelső élményéről — amit a párttal kapcsolatba tűd hozni — a következőképp számol be: Nyitrán történt az eset. Ott inaskodott 1921-bén. Akkor az inasokat nem igen vették emberszámba, kora reggeltől dolgoztatták őket, és késő este kellett nekik a kötelező inasiskolát látogatni. Egész nap dolgozni és még az iskolában ülni, rendkívül megterhelő, még a fiatal szervezetre is. Lázadozni kezdtek az inasok- A párt vezetésével megszervezték az inassztrájkot és követelték, hogy szüntessék be a késő esti és a vasárnapi iskolázást. Leállt a munka az e- gész városban. A hatósági közegek és a fiatalok között verekedések támadtak. Elkeseredetten folyt a harc. Az ütközetet az inasok nyerték meg, kivívták jogaikat. Emberi körülmények közé kerültek, többet, kényelmesebb viszonyok között tanulhattak. Ekkor határozta el magát Hübchs Sámuel. hogy kommunista lesz. A mai fiatalokról is megvan a véleménye. Szerintem, mondja, nem rosszak a mai fiatalok. Az idősebb generáció követett el hibát a nevelésükben, de nem alapvető ez a hiba. Az sem igaz, hogy agyon lennének kényeztetve, dédelgetve. Nem lehet szemükre dobni, hogy ők nyugodtan tanulhatnak, szabadon választhatnak pályát, egyszóval élhetnek azzal a lehetőséggel, amit a mai rendszer számukra biztosit. Ez természetes és kár emlegetni az ilyesmit a fiataloknak. , Miért kell napról napra egy fiatalnak szemébe mondani, hogy jaj de könnyű neked, nekem meg milyen nehéz volt, mikor fiatal voltam, és azt irigyelni tőle. A fiatalok olyanok, amilyenre neveljük őket, pillanatnyilag ez az utolsó szavam róluk. Pár szói a fiatalok nevelésével kapcsolatban. Az egyik tanonc valamelyik nap hozzám jött és szépen megkért, adjak neki egy kevéske gittet. Megkérdeztem minek lesz és elárulta, odahaza fuserál, ahhoz kellene neki. öröm fogott el erre és nem irigyeltem tőle azt a kis csomag gittet, hadd dolgozzon o~ dahaza is a gyerek, ha kedve van hozzá. Meg vagyok róla győződve, hogy jő üvegező válik belőle, mert érdeklődik a szakma iránt, beleéli magát, és nemcsak kényszernek veszi a mesterség tanulását. Ilyen fiatalokat szeretek. Az életben sok ilyen fiatallal találkoztam már, és általában nem csalódtam bennük. Ritkábban csalódtam fiatalban mint idősben. Elvégre a világra minden bajt az idősebb generációk hoznak, nem pedig a fiatalok. Ki felelős a háborúkért, a hibás gazdasági tervezésekért és minden rosszért, ami csak létezik és sújtja az emberiséget? A fiatalok? Azok nem. Nekik még csak lesz valamikor beleszólásuk a világ dolgaiba és bizonyára másképp is néz majd ki az ő világuk, amit ők rendeznek be maguknak. Bagota István 'O iS BHB <0 M 1 Z ô 9 LU
