Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-05-03 / 18. szám
UJL-----------------------------------------Iŕí A. HITCHCOCK: ^ ELSŐ NAP NYUGDÍJBAN Charles Owden egész délután autóbuszon utazgatott. Amikor kiszállt, e- gészen véletlenül bement az egyik kiskocsmába, hogy a pultnál lehajtson egy pohár sört. A helyiség meglepően hangulatos volt, Charles cigaretta után nyúlt a zsebébe. A doboz kiürült, összegyűrte és a hamutartóba dobta. Ugyanakkor tudatosult benne, hogy csupán néhány centje van. Mit tegyen? Ideje lenne rendesen munkához látni, de Charles nem arra született. Egyike volt az egész világon megtalálható naplopóknak. Hozzájutott ó sokkal kellemesebb módon a pénzhez, nem becsületes munkával. Fogadásokat kötött a lóversenyen és apró szélhámosságokat követett el. A pult mellett ücsörgött és a sörösüvegeken lévő reklámot bámulta. Aztán a mellette ülő alacsony öregúrra lett figyelmes. Minden kopott és szürke volt rajta, az öltönye, a haja és nyomott hangulata. Csakhogy Chariest órája érdekelte. Gyönyörű karórája volt, nehéz aranyból. Gondolkodás nélkül adna érte ötven dollárt bárki és ez már szép összeg. Az óra Charles érdeklődésének a középpontjába került. Azon törte a fejét, hogyan szerezhetné meg. Ez azonban csak addig tartott, míg az öregúr elő nem húzta a százdolláros bankjegyektől duzzadó pénztárcáját. Az öregúr úgylátszik észre vette az érdeklődését, mert szóba elegyedett vele: — Látom, tetszik az órám. Gyönyörű, de nekem nem sok örömet szerzett! Ez nagyon meglepte Chariest és megkérdezte, hogy miért nem örül a gyönyörű órának. — Tudja fiatalember, ezt az órát ajándékba kaptam. Ugyanis ma léptem nyugdíjba. Negyven évig voltam könyvelő egy üzemben és az üzem ezt adta ajándékba. Szép, nem mondom, Oe azt a fáradtságot se vették, hogy személyesen adják át. Becsomagoltatták az üzletben és kifutóval küldték el. Fáj az embernek, hogy ennyire hidegen vesznek tőle búcsút azok, akikkel évekig együtt dolgozott! Az öregúr sört rendelt magának és Charlesnek is. Látszott rajta, örül, hogy valakinek kipanaszkodhatja magát. így folytatta: — En ugyanis agglegény maradtam. Egész életemet az üzemnek szenteltem. Ezért fáj, hogy személyesen mégcsak el sem búcsúztak tőlem. így jártam a pénzzel is. Csak úgy borítékban küldték el, hogy kifejezzék hálájukat áldozatos munkámért. Senkinek sem volt ideje velem törődni. Charlesnek ez elég is volt. Az öregúr egyedül él, senki sem fogja keresni. Látta, hogy nem szokta meg az italt sem, ezért legjobb lesz, ha leitatja. Javasolta, hogy nézzenek be más helyre is. Az öreg beleegyezett. Ki akart rúgni a hámból. Odakünn eszébeötlött, hogy menjenek a kocsiján, amelyet Itt parkolt le a közelben. Amikor a kocsihoz értek, Charles úgy látta, elérkezett a kedvező pillanat. Fejenüti, elveszi a pénzét, az óráját és továbbáll. Éppen cselekedni akart, amidőn az öreg megszólalt: — Üdvözöllek Joe! Az autórengetegből az őr lépett elibük és Charles örült, hogy nem hamar- kodta el a dolgot. Elindultak. Szörnyű volt, ahogy az öreg részegen vezetett, de szerencsésen megérkeztek. Rámutatott az egyik házra és részegen hebegte: — Itt lakom. A nevem Purdy. Elfelejtettem bemutatkozni. — örvendek én is. A nevem Miller — mondta Charles Owden és óvato5. san körülnézett az utcán. Látta, hogy az utca sötét és teljesen egyedül vannak. Gondolkodás nélkül fejenkólintotta az öreget. Nem akarta erősen megütni, hiszen csak az óráját és a pénzét akarta elvenni. Az öreg összeesett. Charles megnézte az öreg halott volt!. Megrémült. Ezt nem akarta! Hiszen ez gyilkosság, és vlllamosszék jár érte! Legszívesebben rögtön elfutott volna. Csupán két dolog akadályozta meg benne — az óra és a pénz! Azt is tudta, hogy a hullát itt nem hagyhatja, mert akkor nem jutna messzire. Sokáig nem gondolkozhatott. Hangos nevetést és léptek közeledtét hallotta. Átölelte a hullát és a házhoz vitte. A kaput nyitva találta. Bevitte a lépcsőházba. Odakünn a nevetgélő szerelmespár semmit sem vett észre, gondtalanul tovább haladtak. Kicsit kifújta magát. Elvette az öreg pénzét és óráját. Ekkor föntről az emeletről megszólalt egy férfihang: — Már jössz, Lujza? Meddig tartsam itt a liftet? — Egy női hang azt válaszolta, hogy máris jön. Charles megrémült, Ha ezek ketten felfedezik a lépcsőházban heverő hullát és riadóztatják a rendőrséget, néhány perc alatt lezárják az egész negyedet. Mit tegyen? Felkapta az öreget és megvárta, amíg fentről elindult a lift lefelé. Ekkor ő elindult gyalog fölfelé. Az első emeleten meg akart pihenni, de meghallotta, hogy odalenn a házaspár valamin tanakodik. Valamit otthon felejtettek. A férfi beszállt a liftbe és ismét fölment. Charles ott állott a két emelet közt a lépcsőn és reszketett a félelemtől. Kivilágították a lépcsőházat is, mert az asszony odalenn nem akart sötétben várakozni. Mindez Charles számára végtelenül hosszú ideig tartott. A valóságban néhány pillanaton belül a házaspár már el is hagyta az é- pületet, Most már nem volt bátorsága itthagyni a lépcsőkön a hullát. Félt, hogy túlságosan hamar fedezik fel a dolgot. Ügy gondolta az lesz a legjobb, ha az öreget beviszi a lakására. Benyúlt a zsebébe és elővette a kulcsait. A karikán apró névjegy függött: -íonald Purdy. Igen, így mutatkozott be az öreg. Charles gyorsan végignézte a legközelebbi ajtókat. Egyen se fedezte fel Purdy nevét. Csak a harmadik emeleten állott meg Purdy úr ajtaja előtt. Óvatosan, hogy ne okozzon zajt, letette a hullát. Egy pillanatra megrémült: hátha az öreg nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy agglegény. De Charles elhessegette hirtelen támadt kételyét. Valóban az lesz a legjobb, ha beviszi a lakására, Rengeteg idő telik majd el, amíg valaki véletlenül felfedezi. A munkahelyén se fogják keresni, hiszen ma lépett nyugdíjba. Kinyitotta az ajtót és csendesen belépett. Mindenütt sötét volt. Világosságot gyújtott és a halottal elindult az üvegajtó fel, amely mögött a szobát hitte. Kinyitotta az ajtót. Ekkor váratlanul fénybe borult a nagy csillár. A szoba, amelybe Charles a hullával lépett, tömve volt emberrel. Annak az üzemnek az alkalmazottai voltak, amelyből Purdy úr ma nyugdíjba lépett. Egytől-egyik eljöttek, hogy a lakásán vegyenek búcsút tőle. Sötétben ültek és várakoztak, hogy öreg kollégájukat méltóképpen meglepjék. Amidőn Charles Owdent letartóztatták szentül meg volt róla győződve, hogy mégis létezik a földön valami, amit igazságnak neveznek. (szj„) A rejtjeles távirat sorsa Közben fent, a királyi várban Horhy kormányzó a fegyverszünet végrehajtása helyett Rahn nagykövettel tárgyalt! Alkudozott vele, hogy a németek vonuljanak ki Magyarországról. Horthy látszólag érthetetlen magatartásának kulcsát alighanem a német főparancsnokság, az OKW legújabban nyilvánosságra került naplója adja meg, amely egészen új megvilágításba helyezi október 15- ének a történetét. A Horthy- Rahn tárgyalásról a következő olvasható ebben a szakszerű rövidséggel megírt Kriegstagebuchban — a hadvezetés naplójában. „Az előre megbeszélt tárgyalásra a kormányzó és Rahn között 13 óra körül került sor. Horthy elismerte, hogy nagy politikai ügyetlenség történt: nem gondolta meg a következményeket és szeretné megkísérelni, hogy a proklamációt ismét leállítsák. Eközben azonban az már a rádión keresztül elhangzott. A kormányzó megtört és ingatag lett. Ezen pálfordulás következtében azután a budapesti rádió röviddel 14 óra 10 perc után hírül adhatta Vörös vezérezredesnek, a vezérkar főnökének napiparancsát, mely szerint a kormányzó szavait nem lehet úgy értelmezni, hogy a magyar hadsereg leteszi a fegyvert. Eddig mindösz- sze a fegyverszünet megbeszéléséről van szó, melynek kimenetele még bizonytalan.“ A Rahnal folytatott tárgyalás után Horthy mégis utasítást adott Vörös vezérkari főnöknek. hogy az előre megbeszélt rejtjeles táviratot, amely így hangzott: „Az 1920. március 1-i rendeletem végrehajtandó“, küldje meg a hadseregparancsnokoknak (a rejtjeles távirat magyarázata zárt borítékban az első és második hadtest parancsnokainál volt), és parancsot adott arra, hogy vegyék fel az érintkezést a szovjet csapatok parancsnokságéval a fegyverszünet katonai feltételeinek végrehajtására. A baj azonban abban volt, hogy Horthy nem tette Meg a szükséges biztosító intézkedéseket, hogy ez a parancs el is jusson az illetékesekhez. A nácibarát magyar vezérkari tisztek már a kormányzói proklamáció elhangzása u- tán, feltehetően német utasításra, kiadták a parancsot a vezérkari főnökség hírközpontjának, hogy a kormányzóságról jövő táviratokat nem szabad a hadseregnek továbbítani. Miközben Horthy és miniszterei (a Korona'fanács ülésének befejezte után hazamentek) családi körben békésen fogyasztották el vasárnapi e- bédjüket, ez alatt Vörös János vezérkari főnök Dísz téri hivatali helyiségében drámai szóváltás zajlott le. A vezérkari főnök helyettese László Dezső, szárnysegédjei Kapitánffy és Nádas ezredes, a hadműveleti osztály főnöke, a szó szoros értelmében felelősségre vonták feletteseiket: mit jelent a kormányzóságról érkezett' rejtjeles szövegű távirat, mit takar „az 1920 március 1-i rendeletem végrehajtandó“. Vörös vezérkari tábornok nem mert egyenesén állást foglalni alárendelt tisztjei e- lőtt. Tagadta, hogy tisztában volna a rejtjeles távirat értelmével. A szóváltás közben váratlanul feltárult az ajtó és a magyar vezérkari főnök szobájába, a legbizalmasabb tanácskozás közepette, belépett a Német’ Birodalom magyarországi követe, Hitler teljhatalmú megbízottja Edmund Vee- senmayer. A fegyverszünetet ellenző három magas rangú tiszt erőteljes segítséget kapott, és hamarosan meg is egyeztek: Vörös vezérkari főnök vállál- ta, hogy hadparancsot ad ki, mely szerint a kormányzói kiáltványból senki se vonja le azt a következtetést, hogy a magyar hadsereg leteszi a fegyvert. Egyelőre csak bizonytalan kimenetelű fegyverszüneti tárgyalásról van sző. A nyilas vezért színre léptetik Ezek után ezt a táviratot a vezérkari főnökség hírközpontja délután 14 óra 55 perckor hajlandó volt továbbítani a hadsereg - parancsnokságokra és a hadtest-parancsnokságokra. Ez alatt a nyilas vezér Sžá- lasi Ferenc, Budán, a Verbőczi utcai Hatvány palotában, az SS védőrizete alatt üldögélt magányosan egy szobában. Lehet, hogy unalmában felejtette nyitva a rádiót, lehet, hogy éppen a műsorban hirdetett pontos időjelzést várta, ezért nagyon meglepődött a hirtelen műsorváltozáson. A kormányzó kiáltványa őt is alaposan meglepte. Később, 1946-ban, amikor Budapesten népbíróság elé állították, erről a következőket mondta: „Állásfoglalásom e- gyelőre nem lehetett, mert e- gyedül voltam a lakásban, Minthogy vártam a fejleményeket, alig vártam, hogy valaki jöjjön, hogy megtudjam a részleteket, mi történt.“ A nyilasvezér alaptalanul aggódott, mert sem Horthy, sem a katonasággal és a budapesti karhatalommal rendelkező felelős vezetők — első-" sorban Gsatay Lajos honvédéi-' mi, Schell Péter búró belügyminiszter — nem tettek egyetlen érdemleges lépést sem a fegyverszüneti akció biztosítására. Zűrzavar és bizonytalanság A magyar karhatalmi egységek körében ennek megfelelően teljes volt a zűrzavar és a tanácstalanság. Mielőtt még elhangzott volna a kormányzói proklamáció, Aggteleky tábornokot, az első hadtest parancsnokát, alárendelt tisztjeit, Hindy (később Szálasi idején Budapest katonai parancsnoka) tábornok vezetésével letartóztatták, mert parancsot adott arra, akadályozzák meg a németeket abban, hogy a Gellérthegyen támadó állásokat foglaljanak el. Budapest utcáin a németek tüntető felvonulást rendeztek: Tigris-tankokat vonultattak fel a Nagykörúton, a Rákóczi úton és más forgalmas útvonalakon, ahol a magyar közlekedési rendőrök biztosították, hogy a forgalomban ne történjen fennakadás. Délután 15 óra 15 perckor német SS és rendőrségi egységek megszállták a Duna-hí- dak pesti hídfőit. Körülbelül ezekben a percekben kísérték át Szálasit Verbőczy utcai rejtekhelyéről a néhány száz méterrel arrébb fekvő Űri utcai német követségre. Ismét Szálasi népbírósági vallomásából idézünk: „A német követségen találtam néhány urat, s érdeklődtem, most már mi lesz. Hogy kik voltak ott, már nem emlékszem, összeverődtek vagy húszán....“ Délután 4 órakor egy német Tigris-tank fordult be a budai Sándor utcába, a Rádió kapuja alá, amelyet egy szál fegyveres katona őrzött. A Tigris-tank nyomában jött 0- melka Ferenc nyilas testvér és mintegy két tucat felfegyverzett társa. Elfoglalták a stúdiót, négy óra után már csak német katonai indulókat közvetíteti a budapesti rádió. • Egész Izrael az alábbi történeten derül: Beállít a mezőgazdasági minisztérium felügyelő bizottsága egy paraszthoz. — Gyönyörű libái vannak' — állapítja meg a felügyelő. — Mivel eteti őket?, — Kukoricával. — Kukoricával? Hisz ez tékozlás! Ezer font birsági Fél év múlva ismét megérkezik a bizottság. — Hát most mivel eteti a' libákat? — Áztatott száraz kenyérrel. — Hallatlan! Kétezer font bírság! • Warrington angol város bíróságáról ismeretlen tettesek ellopták az összes bírói parókát. A bíróság kénytelen volt néhány tárgyalást elnapolni, mert ki látott már o- lyat, hogy a szigetország valamelyik törvényszéke paróka nélkül ül össze. # Elmúlik egy év, ismét megjelenik a bizottság. — Most mivel eteti a libáit? — Semmivel. Reggelenként adok nekik valamennyi pénzt, hogy vegyenek, a- mit akarnak. # — Kérek egy üveg arzént, de gyorsan! — rohant be egy dühtől remegő ember egy New York-Í gyógyszertárba. — Az anyósom számára kell. — Van receptje? — Az nincs, de itt az a- nyósom fényképe. TALLÓZÁS Negyed órával később a ka- fonaindulókat megszakítva, egy furcsa, csak néhány beavatott számára érthető hírt sugárzott a budapesti rádió: ,,Be- regffy vezérezredes azonnal jöjjön Budapestre!“ Nem érdektelen megemlíteni, hogy Beregffy vezérezredes, később Szálasi honvédelmi minisztere és kormányzó tanácsának tagja, semmit sem tudott a kormányzói proklamáció előzményeiről, sőt a proklamáció felolvasását sem hallotta. Siófoki villájának kertjében tett-vett, amikor felesége meglepte azzal a hírrel, hogy a rádió éppen közölte, hogy a- zonnal menjen Budapestre. A németek már nagyban készítették Szálasit a hatalom átvételére. Valamivel későbben, 5 óra 25 perckor, Horthy és miniszterei lepődtek meg, amikor a rádió közvetítette Vörös János vezérkari főnök hadparancsát a harc folytatására. Fél óra múlva este 6 órakor megérkezett Vörös Hort- hyhoz. Azt állította, hogy hadparancsa a rádióban közölt' formában hamisítás, ő elsősorban a németek esetleges lefegyverzési akciójának a kivédésére gondolt. Az egybegyült urak ezután megállapodtak abban, hogy elküldik a Vörös Hadsereg magyarországi főparancsnokságára Utassy ezredest és Nádas ezredest, hogy megbeszéljék az átállás katonai részleteit. Mindössze négynapos késéssel szánták rá erre magukat,.. U- gyanakkor megfeledkeztek arról, hogy érvényesítsék Vörös hadparancsát. Lázár a testőrség parancsnoka, ezután elrendelte a Várhegy lezárását és az utak el- aknásítását. Ez a lépés meglepte Rahnt és Veesenmayert, mert nem tudták, hogy nem követik-é más támadó jellegű akciók. A német követség Űri utcai épületében ugyanis utasításaikra várakozott Szálasi Ferenc nyilasvezér. (Folytatjuk)]
