Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-05-03 / 18. szám

HRBMI Ha az ember külföldre utazik, rettentő sok térve van. Talán már annyira megszoktuk a nagy terveket, hogy nélkülük utazni sem tudnánk. A szerkesz­tőségben össze kellett állítanom előre „az út kihasználásának tervét“ — s ez alapjában véve kedves szokás, melyhez hozzátehetjük még azt is, hogy ép­pen olyan ártalmatlan, mint például az álmoskönyv böngészése. A terv valóban magasröptű volt. Már előre örvendeztem, mi mindenre le­szek képes, de a főnököm visszaadta a tervet: — Ezt még nem írhatod bele... Mert nem írnak alá. A negyvenedik sorban ugyanis az állt, hogy a turistafor­galom tanulmányozása közben — természetesen többen — meglátogatjuk az éjszakai mulatókat és a sztriptízbárt is. Nézd, barátom, otthon is csak meggyűlne a bajod a feleségeddel, hagyd ki belőle ezt a pontot — nekem majd mindent elmesélhetsz. Meghallgattuk ezt a nagyon is ésszerű érvelést, azután elindultunk. Simára borotvált arccal. Pacsulisan. Ingünk fehérebb volt a Monte Rose havánál is. Szóval, mintha skatulyából vettek volna elő bennünket. Szürke függöny takarta el a színpadot, nem láthattam |t rajta, egyetlen fénysugár, egyetlen hang sem hatolt rajta keresztül. Micsoda asszonyi szá- mítfs?! Ami következik, bizonyára nagyon érdekes lesz, megszólal a zene, megperdül a dob, felemelkedik a függöny és megjelenik előttünk ő. maja Vajon, milyen lesz? Az ismeretlen rendező láthatatlan jelet ad. A függöny nem emelkedik fel és nem is csúszik szét. A főreflektor mintha olvasztott ezüsttel világította volna meg. Már nem szürke, hanem szikrázóan fényes, mint egy álombéli fátyol... Mint a tündérek fátyla, mely árulkodóbb minden meztelenségnél. A pihekönnyű, fehér muszlinselyem lágyan hullámzik, s valahonnéj az ismeret­len térből arany sugár világítja most meg, és a fátyol mesebeli köddé válto­zik át... Az esüst pära leng és gombolyog, hallhatatlan zenekar játsza fantasz­tikus szimfóniáját egy ismert művésznek, s egyenesen a zenéből, az anyag­gá változott, a megtestesült csendből előlép ö. .■■f/U Azaz. nem is lép, csak a rendező művészete kelti ezt' a látszatot... Az áttetsző tüll lehull a válláról. Mintha töprengne, megtegye vagy ne... De azután az aranyos fény jelt ad, heves léghuzat és a bűvös fátyol csúszik lefelé, majd emelkedik... Szétoszlik és hullámzik... Már itt áll előttünk fedetlenül és t'is$eletet parancsolóan, a- labástromfehér meztelenségével... Az Alpok tündére. A csodalatos Jungfrau. Ezt a sztriptízt láttuk először. Olyan tündérszép volt, hogy most már meg­értettük mindnyájan, miért laknak az istenek a hegye||3tÖzött. ‘ Egy csoportban róttuk Lausanne utcáit, nagyon vilégfiasan beszélgettünk, s közben az volt a titkos óhajunk, hogy kevés frankunkért sok legyen a mu­zsika... Azt hiszem, értik?... Egyik társunk előző életében bizonyára téngernagyjvolt. Hová vitorlázunk fiúk, hol horgonyzunk le, s mikor hallgatólagosan 'elismertük öt kapitánynak, élvezetett a Place St. Francois-ra és egy eléggé viharvert épületre mutatott ezekkel a szavakkal: Itt leengedjük a vitorlákat! Szőkéikül engedelmesked­tünk. Ügy véltük, szándékosan választott ki ilyen üf^tt-kopott épületet, mi­vel nem tudjuk, itt Svájcban is osztályozva vannak-« a szállodák, itt is ki­találták-e már a magassági pótlékot. És most következett a meglepetés. Arany egyenruhás Herkules segítette le rólunk a kabátot, majd átadta a ruhatárba^ lévő Orchiedának. A hatalmas tükrök a-szünkbé juttatták, hogy bizony koponyánként hat ezüsttel lettünk szegényebbek, s aztán elmerültünk Tabarisz félhomályában. Két kis asztal mellett horgonyoztunk le. 'elég közéi a kör alakú pódiumhoz. Azutfn szépen számolni kezdtünk mindnyájan. Ügyeskednünk kellett'.... A száz vagy ezer lehetőség közül a legolcsóbbat kerésttní, A gin-fizz került ki győztesen. Jéggel. És zöld szalmászállal. Ha bor mellett döntünk, akkor legalább két üveggel kell rendelnünk. S két üveg bor itt annyiba került, mintha az Alpok lejtőin csak az őskorban termett volna szőlő... Mintha ezt az isteni nedűt legalább is a Fülöp-szigetekről szállítanák ide. Szóval, ez volt a helyzet. Olyan nagy a csend, mint mikor a Jungíraü-t vártuk. Csak a zené volt egy kicsit más. Sem énekkar, Jem szimfónia, csak égy monoton, csaknem tapintható zümmögés... Nem volt, itt ezüstszínű függöny, csak sűrű füst, a szagosított cigarettáké.... MInthíézék az emberek még vi­lág életükben nem hallottak volna arról, hogy a lohányzás a rák egyik oko­zója. A svájciak és a külföldiek hősies elszántsággal 'ültek, poharükbs bámultak, vagy a lányokat nézegették... Volt belőlük elég. 1§| Ifjú hölgyek és fiatal emberek. Ifjú hölgyek és középkorú férfiak. Ifjú hölgyek és kopaszodó férfiak, nősémbérék él egyéb' megpróbáltatáso­kat szerencsésen átélt hímnémű lények. Na és ití-ott néhány házaspár. Meg egy bajuszos Andre Gély a csinos konferanszi^^ Sokáig, nagyon sokáig nem történt egyáltalán semmi,mint ebben a riport­ban sem. De a pincérek egyre körülöttünk voltak és bíztat'gattak bennünket: — Uraim, ezt meg azt ízleljék még! — térmészfesen franciául, mért Lausan­ne már nem a puritán német, hanem a gall-Svájc. Mi pedig, beismerem, szí­vesen ittunk is volna, de talán el sem hiszik, kedves olvasóink, hogy nem volt hozzá „kedvünk". Nem volt „kedvünk“ sem a konyakhoz, sem a borhoz. ■H yjf-.,! ■ '< fjipyi ypápití -ívím> %!. Aztán végre játszani kezdett a zenekar. A kör alakú pódium fel érnél k ed ô tt, alatta elaludtak, majd újra kigyulladtak a lámpák:... A pódium fekete-sárga, narancssárga-kék és még ki tudja milyen színű sakktáblává változott. _ Egzotikus hangzású nevek zsongtak a levegőben és ingerelték a fantázián­Hji»Sr'yj&Sw kát... A világító sakktáblán megjelentek a gyalogosok. S a gyalogosok mindig szegények. Akárhogyan is igyekeznek, nem nagyon m&zetik meg őket. Gyenge taps, pedig a bűvészek tudása megfelelt volna egv Ejjagiggvon igényes cirkuszi közönségnek is. Utána pedig, amint azt a sakkszabá­lyok előírják, a könnyebb figurák mentek át támadásba. Valóban nagyon kar- rsúak voltak egytöl-egyig. Csupán a kontraszt kedvéért volt a platinaszőke Sandrinc Bardin — nemcsak csípőben — sokkal teltebb a társnőinél. A spanyol trio Gonzales bemutatta figyelemreméltó tánemüvészetét. csat­tog tak*csikorogtak a kasztanyetták, ritmikus staccatókat rakétáztak a csend­be... Szép volt ez a szám, de valahogyan hideg. Egyetlen egyszer sem moso- Ivodtak eka merev arcú trió kissé gőgösen meredt maga elé.. Bizonyára így írja ezt elő a jelenkori hispániai etikett. De az ié$ szalad. A gin-fizz jégkockái megváltoztatták halmazállapotukat... A konféiaBszié bejelentette, hogy most pár perces szünet következik. De szü­net helyett politikai tízpercet tartott nekünk. Beszélt a jelenlegi nemzetközi helyzetről, s ebből kitűnt, hogy minden rossznak az oka. ami csak a kerek világon van nem Bonn, Washington, Moszkva vagy Peking, hanem egyetlen egy férfiú, akit De Gaulle-nak neveznek. S mivel senki sem szólt közbe, ezt beleegyezésnek aett.e és más témába kezdett. Mi is az a sztripííz: Jelenkori vívmány? Azután beszélt $z asszonyi gyarlóságról... A szénkorszakban is már csak azért öltözött fei. hogy levetkőzhessen... Beszelt a sztriptíz fajtáiról: elbűvölő és elbájoló, hirtelen Kigondolt és unalmas sztriptízekről, meg olyanokról is, a- melyeket egy meggyürűzöt.t áldozat kénytelen élete végéig csodálni. Amikor azután fgy megdolgozott bennünket, letompitották a fényt és a s-ikktáblán kecsesei megjelent maga a királynő Kvm Swanscm. a* szőke fantom. Bőröndöket hozott, az egyikre leült... Az autók csak úgy elsuhantak mel­lette, s a boldogtalan svéd szépség hiába integetett. Egyik sem állt meg. Er­re azután a „királynő'' végignézett magán és rájött, hogy sokkal egyszerűbb, ha leveti a blúzát, mintha integet. De nagyon tévedett!... Ebben a folyton rohanó világban ez már kevés. Száz évvel ezelőtt elégették, ötven évvel eze­lőtt pedig kitagadták volna őt ezért ugyanazok a protestánsok, akik most le sem fékeznek mellette. igazán gyalázatosak ezek a férfiak. Mit lehet tenni? —Éóhajtott fel. — Különben is a szépség nem bűn. Miié aztán a bájos nimfa levetette a nadrágját... Csak annyi ruha njjíradt rajta, amennyiből nehezen telt volna ki másfél ba­ba-zsebkendőre De Oz az anyag igazán érdekes volt, és mi lélegzetvisszafojt- va. figyel tünk. Az autók most már lefékeztek mellette, ő elbűvölően mosolygott azzal a naiv meggyőzödé^Bl, hogy ez elég. De az autósok ahogyan lefékeztek, to­vább is mentek, és hamarosan eltűntek a távol lenge ködében... S közben na­gyon messziről felhangzott a Kwey folyó hídja nevezetű induló friss ritmusa. Szegény kislánynak nagyon sietős a dolga. Idegeskedik. Gyorsan célhof kell érnie. Amikor jön a legelső autó, a szép leány kérdően a melltartójára mutat. Ezt is levessem? — kérdezi ez a mozdulat. S a kis nyloMpcsoda is a bőröndön heverő ruhahalmazra hull... A zenekar jelentőségteljesen elhallgat. — Gyönyörű nő! — suttogja a szomszédom. s hogy ne kelljen felelnem, hősiesen felhajtom a gin-fizz ma­radékot. Olyan meleg, mint vasárnap délben a leves — otthon. Tátraalji vérmérsékletünkhöz képest úgy véltük, hogy most már legalább tíz autó fékez le egyszerre... És le is fékeztek, de udvarias türelemmel vár­tak, amíg a csodás svéd Afrodite Évakosztümre nem vetkőzött, csak azután kínáltak hgíyet maguk mellett az autóban... Hiszen, gavallérok még ma is * vannak!... Csakbofy a svájci női fehérnemüipar fenemód rafinált egy dolog. Egy csi­petnyi éelyembői készít női bugyit és ezen a sofőrök felismernek egy jelet: vörös körben — vörös háromszög a bugyi elején és fehér függőleges esik azon a női térrészen, ami kissé derékon alul kezdődik — hátul... Azután japán csengők csilingelnek és egy kimonós japán hölgy bemutatott valami hasonlót, mint svéd elődje. Robbanó vérmérsékletű mulatt leány kö­vetkezett, KaliMfe Keit matrózruhában... Amikor már rajta sem maradt túl­ságosan sok fehérnemű, a pódiumra lépett egy egészen másvágású leány, egy kerékpárt tóit magk mellett... Ez a lány nem vetkőzött le. csak kerékpározott. Ugyanazon a sakktáblán... De úgy kerékpározott, hogy Trinidad minden csillagának, az amazonoknak, sőt a tündérszép Tamara Sorénak együttvéve sem tapsoltak annyit a nézők, mint WftkL "WM Ott állt előttünk, aljkán és szemén olyan mosoly, amilyet az elődei már ré­gen nem láthattak tükrükben. Könnyen kielemezhető szép mosoly volt: cgy- szerű és kislány03. Na és azután felszedtük a horgonyt, miután mindenki megitta maradék gin-fizz-ét. Hiszen Megfizettük az arát... Orchieda átadta kabátunkat Herku­lesnek. ô meg felsegítette rank... Búcsúzásul hatalmas mancsába nyomtunk egy-egv apró «taSktöi. i^HN^SffiHBHHHHiHflnNVzüstpát'ás holdfénybe, melyben az éjszaka öblögette csillag­poros fekete haját... Szebb volt mint Tamara Soré... és... sokkal ártatlanabb, fordította: N. László Endre Körbe, körbe, A paraszt és a falusi ifjú­ság Zobor alatti járási kon­ferenciáján az a csaknem 200 ifjúsági küldött nem egy ér­dekes dolgot tudott meg. Több tény elhangzott ott; örvende­tes is, de egész sor elgondol­koztató is. A járás 98 szövet­kezetében, két állami gazda­ságában és négy gép- és trak­torállomásán a 17 551 dolgozó közül csak 1300 a fiatal, ami alig több mint 7 százalék. Ez a százalék valóban harang félreverés, s a felelős szervek elgondolkodhatnának kicsit fe­lette. A gyenge jutalmazás ré­misztgeti a fiatalokat, s ahogy mondják, meglovasodnak. így volt ez a lehotai szövet­kezetben is. Hét fiatal hagy­ta faképnél a közöst, akárcsak a meleki szövetkezetben. Bo­žena Äghová, a čaradicei szö­vetkezet zootechnikusa öt hó­napig helyettesítette a £ő- zootechnikust, s egy fillér ju­talmat sem kapott Drgoöová, a čeladicei szövetkezetben fő­könyvelő lett, de jutalmazást nem kapott. Helyébe fél hek­tár cukorrépát kapott kapá­lásra. A fiatalok akarnak a mező- gazdaságban dolgozni, ha vilá­gosabban látják érvényesülé­sük távlatait. Az ilyen esetek el­kedvetlenítik őket. Nekik is el­ső — a pénz! Kapjanak egész munkaegységet. Ez reális kö­vetelmény. Egész sor érvet le­het felhozni az álláspont he­lyességének bizony ítására. A vinodoli. Horná Kráľová-i, la- pási, já.roki, Nyitra-Ivánka-i s a Slažani szövetkezetek hely­zete szól e tény mellett. A já­rásban olyan szövetkezet van, ahol a fiatalok csak a mun­kaegység után kapnak pénzt. Okosan oldották meg a hely­zetet Nitraniban. E szövetke­zet a háztáji nélküli fiatal szövetkezeti tagoknak havi 100 koronát fizet. Berencsen 25 CSISZ-tagnak munkaegységen­karikába! ként kéí korona pótlékot fi­zetnek a háztáji helyett. Egyes szövetkezeti vezetők azt állítják, hogy a fiatalságot nem érdekli a mezőgazdaság, mert rosszul nevelik őket: fe­lületes a pionírszervezetek, a CSISZ, a rádió, a televízió ez- irányú munkája. Némi igazság van ebben, mi­vel ezen szervek és intézmé­nyek munkája valóban kevés­nek bizonyul. Szükség lenne pszichológusra; a gyerekek sokoldalú érdeklődését a me­zőgazdasági munkára kellene irányítani, jóval nagyobb ér­deklődést várva a mezőgazda- sági üzemektől még a fiata­lok toborzása előtt. A CSISZ nyitrai járási bi­zottsága érdekelt abban, dol­goznak-e majd a fiatalok a mezőgazdaságban, mivel a já­rásban mindössze 24 olyan szövetkezet van, ahol 10 fiatal dolgozik, és 18 olyan EFSZ, ahol 5 fiatal dolgozik. A bajok kútfője — az idényszerűség A CSISZ járási bizottságá­nak elnöksége javaslatot nyúj­tott be a szövetkezetek és a védnökségi üzemek együttmű­ködését illetően, melynek meg­valósítása után nem lenne a járásban olyan szövetkezet, mint például a Štefánikovó-í, ahol csupán egy fiatal trak­toros van. Jó példa a rumanovai szö­vetkezet, ahol 34 fiatal közül harmincnak van szakképesíté­se. A konferencián felszólalt Jo­zef Štec, a Nyitrai Mezőgazda- sági Főiskola hallgatója, s fel­tette a kérdést: — miért kér a szövetkezet mérnököt, vagy a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskolán végzett szakembert, ha aztán nem a képesítésével já­ró munkahelyre osztja be őt. (A)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents