Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-04-19 / 16. szám
# t tavasz a réten Foto: Mészáros SZÁZADUNK PÓKLÁBÁN . . .....................---,..1- 3. OLDAÉ Bozsike porol i , ............— ■■■...i ■ - 5. OLDAL1 Közönyösek VAGY lázadók 6. OLDAL Nyomozás abszolút hallás alapián 7. OLDAŰ. V. I. L. 1870 április 22-én született Vlagyimir Iljics Lenin. Ebből az alkalomból közlünk néhány részletet felesége és harcostársa Nagyezsda Krupszkája visszaemlékezéseiből. Lenin és Krupszkája 1894-bén ismerkedtek meg és Krupszkája Lenin haláláig mindig férje mellett volt. í * * 'Az októberi forradalom napjaiban lljiccsel együtt a Szmol niba költöztünk. Kaptunk egy hálófülkés szobát, amelyben azelőtt valami tanárnő lakott Akkoriban reggeltől késő estig el voltam foglalva a munkámmal és Iljics bizony eléggé magára volt hagyatva. Nemrég beszéltem Korotkov- val, aki akkor 12 esztendős volt és édesanyjánál a Szmol- nyik étkezőjének a takarítónőjénél lakott. Egyszer hallja az édesanyja, hogy valaki jár az étkezőben. Benéz és látja, Iljics áll az asztalnál és egy szelet fekete kenyeret meg egy falai keringet eszik. Amikor meglátta a takarítónőt, zavart mosollyal azt mondta: „Nagyon megéheztem". Korotkova ismerte Vlagyimir lljicset. Esténként, amikor hazajöttem a munkából, ha Iljics nem volt elfoglalva, el-elmentünk sétálni a Szmolnij környékén, hogy beszélgethessünk egy kicsit. lljicset akkor még arcról nem sokan ismerték, s teljesen őrizet nélkül járkált. Igaz, hogy a géppuskások, amikor meglátták, hogy kilép a kapun, mindig izgultak, nehogy valami történjék. Vigyáztak, hogy ellenséges elemek ne gyülekezzenek a Szmolnij környékén. Egyszer elfogtak vagy egy tucat háziasszonyt, akik az egyik utcasarkon állva hangosan szidták Lenint. Reggel magához kéretett Maikov elvtárs, a Szmolnij parancsnoka: „Behoztunk tegnap néhány asszonyt, járt a szájuk. Nézze meg, legyen szíves, mit csináljunk velük, itt tartsuk vagy elengedjük őket?" Kiderült azonban először is, hogy az asszonyok többsége már kereket oldott, a többiek pedig amolyan tudatlan kispolgárok, fogalmuk sem volt a dolgokról, és így nevetséges lett volna bent tartani őket. Mosolyogva azt tanácsolom hát Mdlkovnák, hogy minél előbb eressze szélnek őket Az egyik asszony, amikor már kifelé mentek, visszafordult, és Malkovra mutatva suttogva kérdezte tőlem: „£2 Lenin?" Intettem, hogy nem. 1918 márciusáig laktunk a Szmolnijban, akkor pedig átköl - tözlünk Moszkvába. AMI AZ EMBERBEN EMBERI Nem mondhatnám, hogy túlságosan jól éreztük magunkat, bár csak másnapra tűzték ki a premiéri. Mit tagadjam, izgultunk. Tudfuk mindnyájan, hogy most nem a szöveg egyszerű reprodukálásáról lész szó, hanem valami sokkal többről:. a színpad és a nézőtér közötti párbeszédről. És egy nagyon fontos, nagyon jelentős párbeszédről. Minden áron még kell nyernünk a nézőtér fiataljainak lelkét. Madách Imre: Az ember tragédiája Fordította: Ctibor Štitnieký Rendezi: Tibor Rakovský Minden erőfeszítés céltalan... Az életnek semmi értelme sincsen, de azért élni kell, amíg lehet... Holnap talán már nem is élünk! Az emberiség válaszúihoz érkezett. Elég ha egyetlen egy embernek felmondják idegei a szolgálatot és a Fold egy hatalmas temetővé változik. Nálunk éppen úgy mint Nyugaton ezzel, ezekkel az érvekkel indokolják az ifjúság viselkedését és az élethez való viszonyulást. Délután a közgazdasági iskola padjaiban, délután már Az ember tragédiája főpróbáján ülünk. A fiatal nézők közül délelőtt még sdkan törvényszerűnek vélték saját életük „tragédiáját“ (szerencsére cSak átmenetileg), kilátástalannak és esztelennek látták az életet. Az emberiség pusztulásának elkerülhetetlenségére gondoltak. Vagy talán a férfi és a nő viszonyának bonyolultsága nyomta rá pecsétjét a gondolkodásmódjukra. S mindjárt a dráma eléjén mégkézdödött a küzdelem az emberért, az, élét értelmének megmentéséért, az élét tartalmáért, mégindoktásáért, etikájáért, feladataiért. Szereplők: Adám: Ivan Rajniak Ján Rybárik Éva: Eléna Voiková Judita Vicianová — Ďúrišová Lucifer: Ján Bzdúch és a többiek. Az emberiség történelme egészen az ősidőktől napjainkig ■HM örök dráma. Az emberi géniusz párviadala a kor visszáságaival. Az emberi eszmék, társadalmak meg az egyének bukása és győzelme. Az emberi géniuszt álladóan beragyogja a Szebb jövőbe vetett hit. Ezért harcolt az ember minden Időben azért, ami az emberben a légértékesebb, a legemberibb. Madách drámája is ilyen alkotás, pedig több mint száz éves alkotás. Miérj; éppen Az eniber tragédiáját vitték színre? Rakovský réndező felel: Mivel ebben a darabban magáról az emberről van szó. Az emberi 'bátorság és akarat végtelen nagyságáról. Az ember megakadályozhatja a világkatasztrófát is. A tudomány sokat segített az embernek, de a tudomány műve az atombomba is. Madách művében felcsendül a hidegen számító emberi ész mellett az érzés hangja Is. Hogy az emberi ész és érzés közötj tökéletes összhangnak kell lenni. Hogy az emberért folytatott harcban győzni kell. Bzdúch élvtárs elmondja, hogy félt a reá váró feladattól. Lucifer szerepe nem könnyű szerep. De amikor meglátta, hogy a nézőtér mennyire együtt él a színészekkel, akkor egyszeriben megnyugodott és a tőle teihefő legtökéletesebb alakítást nyújtotta. Nagyon elégedett a fiatalokkal és bízik bennük. — Soha többé nem mondok rossz véleményt a fiataljainkról! — mondta. Most már tudom, hogy Igenis formáľhatóak és igazi emberek, emberi emberek lehetnek, de ügyes kezekre és nagyon igaz eszmékre és nevelőkre van szükség. A fiataloknak érezniük kell, hogy meleg szívvel, őszinte emberséggel közeledünk hozzájuk!... Kérem, ezúttal lapjuk hasábjain is üdvözöljék a lelkes kassai diákokat! Az ember tragédiája nemcsak nekik volt nagy élmény, hanem nekünk is. —la — ford.: N. L. E. A kassai bemutatóról olvashatunk még lapunk negyedik oldalán. ■■ M VITAFELSZÖLALÖ Foto: Sz. U. Véres e szabadság keze A z emberiség sokmin-' den! megtanult az u- többi években. Különböző országokban egyre több ember töpreng el azon, miért van az, hogy egyes politikai vezetők hangzatos szavai a békéről, szabadságról, humanizmusról olyan szöges ellentétben állnak tetteikkel. Az emberek nyitott szemmel járnak a világban és jól látják, hogy az Egyesült Államok a- tombombával felszerelj repülőgépéi baljós árnyékot vetnek a földre. Az emberék tudják, ki kezdeményezte a világtörténelem egyik legszennyésebb kalandját, a vietnami háborút. Az Egyesült Államok kormánya azt hangoztatja, hogy a szabadság nevében vívja a háborút. E szabadság nevében döntik romba a városokat és falvakat, perzselik fél a szántóföldeket, gyilkolják le az asszonyokat és gyermekeket, zúdítanak bajt és szerencsétlenséget milliókra. Véres e szabadság keze és az emberek undorral fordulnak el tőle. Washingtonban most is a háború további terjesztéséről beszélnek. Egyre újabb csapatok érkeznek, de a hőn áhított győzelem ma is ugyanolyan messze van. A vietnami nép meg tudja védeni függetlenségét. A szocialista országok eddig is megadták és ezután is megadnak minden lehető politikai, gazdasági és katonai támogatást a vietnami népnek. M ég februárban történt Honolulu szigetén, hogy Johnson elnök megölelte Ky tábornokot és kijelentette: -Együtt nyerjük meg a háborút! A győzelmi ölelkezés után most elképesztő dolgok történtek a dél vietnami városokban. Saigonban. Da Nang-ban, Hűében. A könnyelmű kijelentésre rácáfolt e városok lázadása. A gyűlölt Amerika-bérenc tábornok hatalmi rendszere megingott. A sokat szenvedett és a 25 év óta harcoló vietnami nép békét akar a saját békéjét követeli a betolakodott idegenek ellen, akik tömeggyilkos technikájukkal egy év óta hallatlanul vérengzővé tették a háborút. A saigoni rendszer bomlási folyamata meggyorsult. Az Egyesült Államok a maguk számlájára folytatják a háborút, saját rosszul felfogott érdekükben és mindinkább ellenségessé váló hangulatban és környezetben. A világ ráeszméli az i- gazságra. Ezért követelik egyre erőteljesebben az emberek a nyugati országokban is: „a- m'erikaiak takarodjatok Vietnamból“. — S —
