Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-05 / 14. szám

ILL-------------------—----­Labdarúgó világbajnokság 1966 Bemutatjuk a döntő 16 csapatát Az ország leggyorsabb nője A peches Éva Éva Lehockának, az ország leggyorsabb nőjének, már az Universiade előtt balszeren­cséje volt. Javában készült a főiskolások budapesti világbaj­nokságára. Remek formában volt és mégsem versenyezhe­tett a Népstadion salakján. Megbetegedett, hosszú ideig tartott, míg kilábolt betegsé­géből. A téli hónapokban az­tán fokozta az edzés tempó­ját, formába lendült, a prágai és pozsonyi fedettpályás ver­senyeken fölényesen győzött, kitűnő eredményeket ért el, majd rajthoz állt a dortmundi első fedett-pályás Európa- versenyen (egyelőre még nem volt Európa-bajnokság). Dort- mundban aztán mégint csak balszerencse kísérte rajtját.. Ám mondja el ő, miképpen történt az eset: — Sajnos, megint csak ki­estem az edzésből. Ez a leg­nagyobb baj. Ki tudja, mikor versenyezhetek majd megint. Pedig a budapesti Európa-baj­nokságra most már okvetlenül el szeretnék jutni... Bizakodó a vágtaszámok or­szágos bajnoknője. De bizako­dó volt Dortmund előtt is. — Remélem, jó eredményt é- rek el — búcsúzott a sport- csarnoki versenye után. Az elő­jelek biztatóak voltak. A fe­dettpályán azonban nehezebb dolguk van a futóknak, mint a salakon. A céi után egy kis emelkedőré kell felfutniok, hogy az iram lelassuljon. Ez okozta Éva vesztét. — Pedig már a döntőben é- reztem magam... A döntőbe nem jutott el. Rosszul sikerült a végső hajrá és a jobb boka alaposan beda­gadt. A döntőben a magyar Ne­me sháziné Markó Margit ví­vott Irgalmatlan nagy küzdel­met ellenfeleivel és győzött a szovjet Mitrohina és az angol Rand előtt, de még előzőleg az előfutamban a 60 méteres tá­von 7.2 másodperces idejével beállította a fedettpálya nem hivatalos vűágcsúcsát. Az egyiknek sikerül, a má­siknak nem. A tavaszi rajt pél­dául. Éva Lehockának nem si­került, Nemesházinénak igen. De szépen sikerült a tavaszi bemutatkozása Mecser Lajosnak is. A UHumanité futóversenyén ismét a magyar versenyző sza­kította el a célszalagot. Ügy látszik a magyar atléták komo­lyan készültek fel az 1966-os év legnagyobb atlétikai ese­ményére, a budapesti Európa- bajnokságra. A VB selejtezők során a 13. csoport győztese Argentína lett. Aránylag könnyen lett csoportgyőztes, Paraguay és Bolívia válogatottja csak a „fu­tottak még“ szerepet játszották. Argentína veretlenül lett cso­portgyőztes, a londoni sorso­láskor viszont már kevésbé volt szerencsés, egy csoportba került az NSZK, Spanyolor­szág és Svájc együttesével. A II. csoport is erős négyes és főképp az NSZK és Spanyol- ország legyőzése állítja komoly feladat elé az argentin válo­gatottat. Még mielőtt a selejtezők megkezdődtek, féltéglával dön­gették mellüket a derűlátó ar­gentinok: — Most majd a mi időnk kö­vetkezik — hirdették fennhan­gon. Mire alapították a derűlátá­sukat? Volt mire alapítaniok. A Pelével felálló brazilokat alaposan elkapta az argentin válogatott. Sao Paoloban a bra­zilok símán 3:0 arányban > ki­kaptak. Pompásan játszott az argentin válogatott. Felét ki­kapcsolták a játékból, szinte meg sem mozdulhatott. A két­szeres világbajnok brazil e- gyüttes csupán vergődött a pályán, az argentin játékosok lendülete elsöpört minden el­lenállást. A brazilok elleni győzelem u- tán magasra csapott a lelke­sedés lángja. Már a Rimet-ku- pa győztesét látták a csapat­ban a lelkes szurkolók. A nagy siker után azonban vérszegé­nyebb eredmények következtek. Párizsban például gól nélküli döntetlen a nem túlságosan e- rős franciákkal szemben. A brazilok elleni visszavágón is gól nélküli döntetlen. Már ak­koriban kiderült, hogy az ar­gentin válogatottnak remek u- gyan a védelme, de gyenge a csatársora. — Hol vagytok góllövő csa­tárok? — tárta ki kétségbee­setten a karját Minella edző. Volt miért kétségbeesnie, rövi­desen leváltották. Akkor, ami­kor Asuncionban a VB selejte­zője során csupán döntetlent ért el a csapat Paraguay válo­gatottjával.' A továbbiak során már jobban ment, de azért túl­ságosan sok gólt nem értek el az argentin legények. A szakértők előtt is rejtély, miért nincs jobb eredmény­mérlege az argentin váloga­tottnak. — Kitűnő játékosaink van­nak, csapatunk még sincs — sóhajtoznak ma már a nem rég még világbajnoki ábrán­dok illúzióiban ringó argenti­nok. Az argentin futballista a jel­legzetesen dél-amerikai stilus megtestesítője. Remek labda­művészek, szinte a kerek bőr­labda virtuózai, a mai modern labdarúgás követelményeinek azonban már nem felelnek meg. Talán nem elég gyorsak? De igen. Talán ötlettelen a játékuk? Nem. Hát akkor mi a baj? Csupán annyi, hogy az ar­gentin futballista nem szereti a kemény játékot. Képzelhető megrökönyödésük, amikor meg­tudták, hogy éppen az NSZK és Svájc válogatottjával kerül­tek egy csoportba. A svájci be­tonvédelem és az NSZK beton­nál is keményebb játékmodora. Még talán a spanyoloktól tar­tanak legkevésbé, hiszen az ö játékmodoruk hasonlít a dél­amerikaihoz. A Herberger-le- gények keménységétől is ret­tegtek az argentinok, arról vi­szont Dontos értesüléseik van­nak, hogy a jelenlegi NSZK csapat talán még keményebb, mint valaha is volt. Az argentin válogatott július 13-án Birminghamben mutat­kozik be a VB mérkőzéssoro­zatán, mégpedig a spanyolok­kal szemben. — Ez a mérkőzés sem lesz könnyű, a fekete leves azon­ban még csak következik... A „fekete leves“ az NSZK elleni találkozó július 16-án. — Ha ezt megnyerjük, még a világbajnoki cím is kartávol­ságra kerül — jelentette ki az argentinok jelenlegi edzője. Annyi bizonyos, hogy Brazília például tart Argentínától. Pe- lééknek gondjuk van egy-egy brazil-argentin találkozó előtt. Remek játékosanyagot expor­tált Argentína már a múltban és jelenleg sincs hiány tehet­ségekben. Argentina szülöttje Di Stefano, Sivori, Angelillo. A jelenlegi csapatban is akad fénylő csillag elég. Rattin, Gonzales, Delgado, Onega, Mas, Osvaldo, Zubeldia, a 38 esz­tendős edző, kitűnő anyagból ötvözheti össze a csapatot. Az edző bizakodása egyébként sziklaszilárd. — Ha csoportunkban elsők leszünk, akkor Franciaország­gal vagy Uruguay csapatával kerülünk szembe és máris nyi­tott utunk van a továbbjutás­ra. Amennyiben a csoportunk­ban a másodikok leszünk, ak­kor már gyengébbek az esé­lyek, hiszen a valószínű cso­portgyőztes Anglia játékosai is szeretik a kemény játékmodort. De azért Angliát is meg lehet verni, az idei felkészülő mér­kőzések legalábbis azt mutat­ják... Az argentin labdarúgás még sohasem szerepelt hírnevéhez méltóan a labdarúgó világbaj­nokságon. Talán Anglia jelenti a fordulópontot? ...ki hallott már ILYENT... Levél Reggeli vizit az elmegyógyintézetben. Az orvos megszólít egy beteget, aki valamit ír. — Mit ír, barátom? — Levelet. — Kinek? — Saját magamnak! — És mit ír a levélben? — Honnan tudjam — néz fel a bolond, — még ném kaptam meg! KÉP SZÖVEG NÉLKÜL ^^p'°oc(y^ *223 A fehér halál hét áldozata Hogy miért tartjuk szüksé­gesnek minderről írni?. Elsősorban azért', méri a dél­szlovákiai országrészek iskolá­sai közül is sokan feljutnak a Tátra hegyei közé, iskolai ki­Mecser Lajos — Mindent megtenné ér­tem Anita? Követ is horda­na? — Igen, többkarátosat!... Az öröm relativitása A nőgyógyász befejezte a vizsgálatot, és mosolyog­va közölte a fiatal hölggyel: — Asszonyom, kellemes eredményt közölhetek Önnel! — Kisasszony — javította ki a páciens. — Kisasszony? — csodálkozott az orvos. — Nos, kisasszony, az eredmény elég szomorú... Kocsijavítás Számtanórán A tanár kiosztja a leg utóbbi dolgozatokat. — Balog! — mondja az egyiknél, — a feladat égy kétismeretlenes egyenlet megoldása volt. Nekem az az érzésem, hogy te két ismerőssel oldottad meg! Szöveg nélkül — Mondd csak, Maksz, nem láttad véletlenül a ha­tos tűmet? Női dolgok — Férjhezmegyek Dani hoz. — Azt hittem, hogy csak flörtölsz vele! — ö is azt hitte... Munkában a mentőszolgálat Szöveg nélkül Ismét suhintott a fehér ka­szás és egyszeriben hét áldoza­tot szedett. A Magas-Tátárá- ban. Ott, ahová a téli örömök­nek járnak hódolni az embe­rek, kikapcsolódni a hétköz­napi gondokból. A behavazott hegyek romantikája mindig vonzó, szép, gyönyörű a téli Tátra. Csakhogy a fehér hó­takaró alatt suhintásra ké­szen leselkedik a halál. A fehér halál. Suhintása ellen egyedüli orvosság a kellő óvatosság, Aki megfe­ledkezik az óvatosságról, az a halállal játszik. A Téry menedékháztól in­dult el utolsó útjára a 21 esz­tendős Peter Brlek. Négyes csoportban, vidáman, a termé­szetjárók örömével. A Bárány­nyereg felé útjukban a Macs­ka-torony oldalán haladtak át, síma, veszélyt nem jelző szűz hómezőn. Egyszerre csak el­indult velük a laza porhő, zú­dult a völgybe a lavina. Peter Brlek már csak holtan került ki a fehér hótakarőból. Két másik csoportot a Fe­kete-torony keleti oldalán ért utói a vég. Pferovi természet- járók járták a Tátrát. Sport­emberek, a TJ Spartak Král’o- vopolské strojárne tagjai. Va­sárnap ragyogó idő volt, így hát túrát terveztek a követ­kező reggelre. Napos, derült időben indultak útnak. Egy né­gyes csoport a Stolarczik-nye- reg felé haladt, egy ötös cso­port valamivel később indult. A Bárány-nyereg felé. A vélet­len úgy hozta, hogy a hegy­háton egymás alá került a két csoport A négytagú csoport magabiztosan haladt a pompás hószőnyegen. Az alatta lévő ö- tös csoport megpihent a szik­lákon. Egyikük elvesztette a kesztyűjét, vissza kellett men­nie érte. Ježko Josko, prágai főiskolás, leült az egyik szik­labálvány tövébe, hogy felcsa­tolja a kapaszkodó-vasat. Ez lett a szerencséje. Elől haladt az apja és az anyja. Tapasz­talt turisták. Egyszeriben fel­harsant apja ijedt kiáltása: — Vigyázat, lavina! A figyelmeztetés elkésett. A feljebb haladó négyes cso­port alatt elindult a hómező. Zdének Opletatlt és František Skácelikot elkapta a lavina sodra. A négyes csoport má­sik két tagjának szerencséje volt. Az ötös csoport négy tagjára azonban végzetes kö­vetkezményekkel járt az alá­zúduló hótömeg. A szikla tö­vében ülő prágai főiskolást is magával sodorta a hózuhatag, ő azonban úszó mozdulatokkal a felszínen tudta magát tar­tani. A többieket betemette a hó. Ježko Josko kéztöréssel és zúzódásokkal kecmergett ki a hóból, szüleit azonban útolérte a fehér halál és a másik két turistát is már csak holtan ásta ki a mentőszolgálat. Gondatlan a veszéllyel nem törődő fiatalok élete ért vé­get a hótakarő ölelésében?, Nem. Tapasztalt természet- járók, képzett hegymászók is akadtak közöttük. Csupán az volt a baj, hogy nem ismer­ték a Tátra veszélyeit. A pre- rovi hegyek közt nincsen lavi­naveszély, a Tátrában van. Sőt egyre gyakrabban szedi áldoza­tait. A tátrai ember ismeri a behavazott hegyoldalak veszé­lyét, tudja, hol és mikor fe­nyegeti a lezúduló lavina ve­szélye. A hó összetétele, fel- melegedése, a hófúvások laza­sága — mindez igen fontos té­nyező. A gyakorlott szakértő, a tátrai hegymászók és a he­gyi szolgálat gárdája ismeri a fenyegető veszélyt, csakhogy nem mindig hallgatnak az óvó, figyelmeztető szóra. A lágy hő­takaró láttán sokan el sem hiszik, milyen veszélyt rejte­get magában a csendes téli táj. Nem hallgatnak a figyel­meztetésre, fittyet hánynak a veszélynek, aztán mire tuda­tára ébrednek, már későn van. rándulások alkalmával csalló­közi, mátyusföldi, losonci és királyhelmeci tanulók is járják a behavazott hegyoldalakat. Az ő címükre üzenjük, vigyázza­nak, legyenek óvatosak, hall­gassanak a tátrai emberek, he­gyi szolgálatosak, hegymászók, tapasztalt természetjárók sza­vára és ne járjának túrára o- lyankor, amikor fennáll a la­vina veszélye, és oda, ahol e- tőfordulhat az elmondottakhoz hasonló tragédia.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents