Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-04-05 / 14. szám

mmuMmi Wši wmm

bl

Kassán is

Idősebb Hábetlert a múltkoriban láttam az utcán. Idősebb Hábetler kiült egy ligeti padra Ős napfürdözött. Pék Mária 'ezalatt valószínűleg otthon tett-vetí, de ő sem állta meg, hogy szélesre ne tárja az ablakot, s egy picit kiálljon á fénybe.

Ifjabb Hábetlert is találhatsz a tömegben. A Hábetler-féle típus nem hiánycikk Közép- Európa országaiban. A Rozsda- temető szereplői, Fejes Endre remekművének figurái, ízig- vérig hiteles alakok tehát, itt élnek közöttünk, látjuk őket nap mint nap.

A két Hábetlert igazán csak fantáziám segítségével láttam Kassán, egészen február huszonegyedikéig. Akkor este ugyanis a képernyőre vonult, s mégegyszer leélte tanulságos életét a Hábetler család.

A meglepetés és a külön öröm: ezúttal nem a budapesti Xhália Színházból közvetített a Magyar Televízió! Nem a Ka- zimir-rendezte Rozsdatemetőt láttuk!

A CSEHSZLOVÁK TELEVÍZIÓ KASSAI STÚDIÓJA MUTATTA BE

FEJES ENDRE MÜVÉT, SAJÁTOS RENDEZÉSBEN (Libuša Lopejská, Jana Meli- chárková)

Kúntapolca hallat magáról

A kúntapolcaiak 120 ezer koronás értékű javítást végeztek a művelődési otthonban. A falu lakossága 1573 óra ledolgozásával siettette annak elkészítését. Ami pénzben kifejezve mintegy 84 000 korona értéknek felel meg. Az elkészült művelődési otthont február elsejétől a helyi Magnezit üzem vette át és szakszervezeti klubot alakított benne. A falu lakossága, fiataljai csak nyertek vele, ugyanis az egyesüléssel a klub könyvtára mintegy 2500 kötetre gyarapodott.

Mindjárt a kezdet kezdetén nagy élményben volt része a falu lakosságának. Február 12-én ugyanis farsangi álarcosbált rendeztek a hagyományos vasárnapi „sztrapacska-esté- vel”, melyen a csehszlovák TV és a rádió is jelen volt. A jól sikerült mulatság után mintha szárnyakat kapott volna a kultúráiét a községben, A nemzetközi nőnapon az iskolások, valamint a CSISZ fiatalok műsorral kedveskedtek a falu közönségének. Egy héttel később Petőfi-estet rendeztek a klubban, melynek főszervezője Dubai Júlia, a Csemadok elnöknője volt, aki lesek István segítségével a pelsőci kilencéves alapfokú iskola kűntapolcai növendékeivel jól összeállított műsorral lepte meg a közönséget.

Kezdetnek, a kultúráiét felújításának ez nagyon szép teljesítmény. Reméljük, ez a láng nem alszik ki, és a kúntapolcaiak kultúrmunkáját még sok siker koronázza az elkövetkező időben.

Szedmák Dezső, Kúntapolca

/»

A kassai Batsányi kör újabb nagysikerű rendezvénnyel lépett a közönség elé. NépbcUladaestet készített e- Tó, budapesti előadókat és vendégművészeket hívott meg népballadáink tolmácsolására, bemutatására. Jancsó,

N

Q>

Adrienne, Török Erzsébet és dr. Var- gyas Lajos kellemes és hasznos perceket szereztek a népes haUgatótá- bornak.

Miért éppen népballadaestet rendeztek ?

W

A Bar tök-emlékünnepély után szerettünk volna valamit bemutatni az egyszerű nép közösségi költészetéből. E célból választottuk ki a népballa- dákat, melyek mindenféle szempontból megfelelnek a kívánalmaknak.

MB

Hol léptek fel a budapesti művészek ?

0

Kassán kívül Buzitán, Tornagör- gön és Nagykaposon. Mindenütt telt ház fogadta őket. E négy helyen kétezerhat száz néző tekintette meg a műsort, ami hatszázötvenes átlagot

2

Különös meglepetés ért Buzitán, a- hol a nyolcszáz nézőn kívül egy ez alkalomból nyílt néprajzi kiállítás

^ i

varia a venaegeKet. A ouzitcuak ne- hány szép néprajzi emlék összegyűjtésével megvetették egy kis falumúzeumnak az alapját. E falumúzeum idővel tartalmazhatja nemcsak Buzi- ta, hanem a környék régészeti, hely- történeti és néprajzi tárgyait is, és ösztönösen hathat a környező falvakra példamutatásával.

to

U

Elégedetten távoztak a vendégművészek?

___________

Ügy gondolom, igen. Mindenütt nagy szeretettel jogadták őket, példamutató vendéglátással találkozhattak, és komoly érdeklődéssel kísérték előadásaikat, szavalataikat, énekszámaikat.

Köszönjük a villáminterjút, s további jő munkát kívánunk a Batsányi Kör tagjainák.

o

N

</i

'Ö

*

Ö

**

'Ö

V«

!0

■ü:

C

SÖ

V)

•h

0

m

o

to

sO

to

u

■O

Ü

„Selymét a barka már kitakarta“ — Írja AprUy Lajos 'é-> gyik gyönyörű tavaszi versében. Ha kiillansz a város kőkalif- kájából, mint valami ravasz kanári, s a Csermelybe vezet uj tad, magad is meggyőződhetsz S gyönyörű sor igazságáról.

„Selymét- a barka már kitakarta“. Itt a tavasz, ömlik a fény a nap öntözőkannájából, kitisztult az ég, és kibújt a fű, hogy törékeny hátát a focizó srácok lába elé tartsa, szolgálatiké-1 szén, örömmel. A tavasz megérkezett a huszadik században nem március huszonegyedikétől, vagy az első langyos naptól számítjuk, Itt a tavasz, ha megjelennek az utcákon és terej ken a labdázó gyerekek.

Kassán egyre több az új tér, az új utca, a játszó gyerekek. Egyre több labda, óvoda, iskola kell. Az új városnegyed, a Terasz a napokban kapja meg újabb óvodáját. És énnek az új épületnek a homlokzatára kerül (mi más is kerülhetne?)

csillagon a ROZSDATEMETŐ!

Irodalmi kávéház Dunaszerdahelyen

A könyvhőnap alkalmából a Dunaszerdahelyi Járási Népkönyvtár sikeres akciót szervezett a helyi „Duna“ szállóban,

1964 március 28-án. Zenés irodalmi estet rendeztek a JNO Híd irodalmi színpadról és a somorjm NO tánczenekarával közösen Az esten 250-en vettek részt. A Híd a már előbb bemutatott Gál Sándor Észrevétlenül című műsorával lépett fel. Az újszerű kezdeményezés a dunaszerdahelyi közönség közt nagy sikert aratott és bebizonyította, hogy az irodalmi műsoroknak nagy jövője van. Megérdemlik, hogy fokozottabb figyelmet szenteljenek másutt is az ilyen rendezvényeknek.

B. K. 1 Jakoby Gyula

Játszó gyermekek" c. márványmozaikja.

ÉS SAJÁTOS SZEREPOSZTÁSBAN (A KASSAI NEMZETI SZÍNHÁZ SZEREPLŐINEK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL) Most már bátran találkozhat a képzelet a valósággal. Most már van Kassának is igazi Pék Máriája, Reich Katója, Hajnalkája.

„Fejes Endre nagysikerű regénye számos kiadást ért meg külföldön is. Szlovák nyelven is napvilágot látott a mű. Libuša Lopejskának annyira megtetszett a Rozsdatemető, hogy televíziós forgatókönyvet

idegmunkát, villámgyors reagálást kívánt. A délelőtti adást is sokan tekintik meg! Végül ez is simán zajlott le.

A kritikus, aki mellesleg a Rozsdatemető szerelmese, elmondhatja, hogy fényesen sikerült mindkét adás. A nézők érdeklődéssel, izgatottan figyelték a darabot, beszéltek, vitatkoztak róla. A Rozsdatemető egy újabb országot mozgatott meg. Újabb ezreket gon- dolkoztatott el. Újabb tömegekre hatott. Aki pedig a kulisszák rejtelmeit, a hősies (és

A Rozsdatemető cseh szlovákiai Hajnalkája (Božena Kňazo- vická) töpreng. Hogyan is kellene az igazi Hajnalka „bőrébe bújni?“

csinált belőle Jana Melichárko- vá segítségével.

Egyenes adásban ment az egész. Ne gondolják, hogy egyszerű munka volt! A Rozsda- temető számtalan képmozaikból tevődik össze. Egy-egy kép néhány pillanatig, vagy legfeljebb néhány percig tart csupán. Villámgyorsan változnak a helyzetek, múlik az idő a színpadon, meg a valóságban is.

Végülis minden sinián, zökkenő nélkül ment. Sőt! Másnap délelőtt megismételtük az adást. Ez újabb megfeszített

vakmerő) munkát, a részleteket is ismerte, duplán emeli meg kalapját a kassai szakemberek, közreműködők, szervezők előtt.

— És Hajnaika? Elégedett telj esítményével ?

— „Ügy gondolom, igen. A rendező is így nyilatkozott, sőt ajánlatot kaptam a zsolnai színház vezetőitől, hogy szerződjek le hozzájuk“.

— És akkor mi következik ezek után?,

— „Okvetlenül visszamegyek a színházhoz. Pontosabban: vissza szeretnék menni. Meg van a képesítésem is, és úgy érzem, hogy ez az az egyedüli foglalkozási ág, amely teljes mértékig kielégít. Tíz évet töltöttem már különböző színházaknál. Annak is nagyon örülnék, ha ideiglenesen kapnék kisebb-nagyobb szerepeket, s ha a kassai színház vezetői szerződést kínálnak, örömmel írom majd alá“.

Reméljük, hogy Hajnalka, azaz Božena Kňazovickô kívánsága minél előbb teljesül, s újabb szerepekben látjuk majd viszont.

Köszönettel tartozunk e stúdió illetékeseinek, hogy éppen a Rozsdatemetőt vitte színre. Hogy nem transzparensekkel és nagyhangú mondatokkal hirdeti a szomszédos országok kultúrája felé való fokozottabb közeledést, hanem cselekszik elsősorban. Cselekszik, és munkája soha nem marad visszhang és elismerés nélkül. Annál is inkább, mert rövid időn belül újabb — világhírű — magyar mű bemutatója szerepei a kassai Nemzeti Színház műsorán, a Madách-alkotás. A Rozsdatemető valamennyi szereplőjének (Baláž, Bzdúch, Rajniak, Grisová, Poldauíová, Mlchalcová, Kňazovická, Rybárik, László, Kleis, Vicianová, Ondrejka, Gýmerský, Hodorov- ský és Bočová) rendezőjének, Poljaőeknek, dramaturgjainak, Lopejskának és Mellchárková- nak, s valamennyi közreműködő szakembernek szívből köszönjük ezt a tettét, s további sikereket kívánunk.

Milyen sikereket? Mint a Rozsdatemetőjé volt. Illusztrál lásképpen egy-két gondolatfoszlány két citromot-vásárló asszonyság mondatából:

Látta tepnap este a tévében a Rozsdatemetőt?,

Persze, hogyne.

És hogy tetszett?,

Nagyon!

kiállításáról

Nem törekszem arra, hogy Szabó Gyulát mint polihisztort mutassam be. Szabó sokoldalú képzőművész, de személyiségéhez szorosan hozzátartozik: Szabó a gondolkodó, Szabó a költő és végül Szabó a sportoló.

1907 június 8-án született. A középiskola elvégzése után a lakás és templomfestó édesapja műhelyeiben dolgozott. Fokozatosan fejlesztette tehetségét. Elméletet tanul, képeket, templomokat és reklámcégéreket fest. Közben verseket ír. Az 1932— 1933-as években az aranyozás mesterségét tanulja Martinban és Prágában pedig a plakát-készítés titkait, „Oj- ságok" című plakátjáért első dijat kap. Közben szüntelenül fest. Önálló kiállítást először Bratislavában 1937-ben rendez, a magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaság segítségével. Kiállításával elnyeri az állami ösztöndíjat Tanulmányútra indul Svájcba és Párizsba, hol a Julién Akadémián tanul.

Ezekben az években a Magyar Képzőművészeti Egyesület és a „Združenie slovenských umelcov" tagja, 1939-ben visszatér Losoncra. Még ebben az évben dicsérő oklevelet kap a Sziny- nyei- Merse Pál művésztársaság tol, és 1942-ben megkapja a „Nógrádi" ösztöndíjat. Az 1942-44-es években a festészeten kívül játéktervezéssel is foglalkozik. Azonban 1945-től kezdve kizárólag a képzőművészetnek él.

1937-től kezdve CSR-ben, Magyarországon és Franciaországban szerepelnek kiállításai. 1947-től rendszeresen részt vesz a szlovákiai és országos képzőművészeti bemutatókon. 1949- ben Bratislavában önálló kiállítást rendez a számára az „Umelecká' beseda Slovenska" és 1957-ben szintén Bratislavában a „Sväz slovenských výtvarných umelcov".

Majdnem tíz év szünet után most égy újabb önálló kiállítása van a Pravda Kis Galériájában.

Nagy érdeklődés előzte meg a mostani kiállítási. Azonban

a kiállítást sokaknak csalódást okozott. Nem mondanivalójával, művészi kifejező erejével hanem terjedelmével nem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve. Az igaz, hogy olyan művész, mint Szabó Gyula ezzel a viszonylag kevés kiállítási anyaggal (31 kép) is lenyűgözi, megborzongatja a nézőt. Azonban olyan élményekkel mint Szabó Gyula képeinek megtekintése nyújt, nem lehet betelni. A művész kijelező eszközeit mélyen gyökerező filozófiai gondolatok vezérlik. Szabó Gyula tudatában van annak, hogy a külső forma és a mondanivaló jellege szilárd egységet alkot. Nem idegenkedik új technikai eljárásoktól, vagy akár két-három ezer éves művészeti technikák felelevenítésétől, modernizálásától sem, ha gondolatai számára szükségesek. A viasz-tempera alkalmazásában zsenialitással egymásra rakott színfoltok együttes hatásukkal megragadják a néző gondolatvilágát, felkorbácsolják érzéseit.

KOCSIS KAROLY