Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-22 / 12. szám
(ti. úlia Randall lassan haladt az építkezés területén; gépkocsija bukI dácsolt a feltúrt úton, amelyet drótsövény határolt és teleraktak mindenféle építkezési anyaggal. Hol elindult, hol megállott, mert kereste azt a parcellát, amelyen nemsokára állani fog az új házuk. Képzeletében maga előtt látta a bejegyzett épületet, holott csak most ásták az alapjait. Gondolatban elmosolyodott, ha a jövőről merengett, és ott látta magát a ház nyugalmas zugában, amely után már annyira vágytak férjével. Egyszercsak a mellette elhaladó nagy földgyalúra lett figyelmes. A vezetője kíváncsian végigmérte Júliát, mint valami kellemetlen érintés érte ez a tekintet. Arra sem volt ideje, hogy konkréten felmérje kellemetlen érzésének az okát, amikor a földgyalú ismét visszatért és lefékezett. Júlia most világosan látta, hogyan méri őt végig a sofőr. Szörnyen csúnya ember volt, szabálytalan arccal, szőrös állával és szúrós tekintetével. Júliának el kellett mosolyognia magát, mivelhogy az ötlött a fejébe, hogy a sofőr bizonyára azért nézegeti olyan figyelmesen, mert valami könnyű kaland lehetőségére gondol. Teljesen önkéntelenül integetni kezdett neki. Ekkor tért vissza harmadszor a földgyalu, és megállott közvetlenül a kocsija mellett. A sofőr szemei annyira áthatóan nézték öt, hogy megrémült és hirtelen gázt adott a kocsijának. Útközben szemrehányást tett magának rémületéért, de egyre jobban tudatosította magában hogy riadalmát ama ismeretlen férfi okozta, aki szúrós tekintetével végigmérte. Még most is félt tőle, amikor hazafelé hajtott a lakásához vezető úton. Ekkor tompa zajt hallott a háta mögött. Megfordult és döbbenten látta, hogy a földgyalu nemsokára utoléri. Csak most vette észre, hogy túlságosan lassan hajt. Izgatottan taposott a gázpedálra. Beért a város utcáira; az autók és más közlekedési eszközök áradatában érezte, hogy maga mögött hagyja üldözőjét. Amikor azonban megállott a ház előtt, amelyben férjével lakott, az utca végén Ismét feltűnt a földgyalu! Hihetetlen gyorsasággal közeledett. Júlia megremegett a félelemtől. Hiába igyekezett elhitetni magával, hogy mindez csupán véletlen is lehet. Úgy döntött, nem veszi figyelembe és kilépett a kocsiból. Amikor kinyitotta a kaput, anélkül, hogy megfordult volna, hallotta, hogy a földgyalu lefékez a háza előtt. ement a lakására. Az idegei pattanásig feszültek, de minden ereB jével nyugalmat próbált magára erőltetni. £s ekkor rádöbbent, hogy Károly, a férje sincs idehaza, egyik szokásos szolgálati útjára ment, ötszáz kilométer távolra. Igyekezett a szomorú magány hangulatától szabadulni és most is, mint mindig folyton kérdezgette magától; — Mi az, hát ennyire rá vagyok utalva a férjemre? Kávét akart főzni. Jó erőset, hogy megnyugtassa. De abban a pillanatban, amikor a víz forrni kezdett, megszólalt a kapucsengő. Megszakítás nélkül csengett. Közben Júlia az ismeretlen ember furcsa tekintetére gondolt. De csupán a barátnője, Margó Harrison csöngetett. Gyakran járt hozzá látogatóba és Júlia mindig szívesen fogadta. Mint bizalmas barátnők, rögtön Júlia férjének üzleti útjáról, Harrison asszony háztartási gondjairól és más apróságokról kezdtek csevegni. Ekkor odakintről furcsa hangot hallottak. Júlia az ablakhoz lépett. Odakinn a ház előtt le és föl járt a földgyalu. Amikor a ház előtt elhaladt, fékezett és úgy tűnt, mintha meg akarna állni. — £s aztán valóban meg is állt. Júlia világosan látta, hogy a sofőr fölnéz az ő ablakára Ezután a volán fölé hajolt és valamit ráírt egy darab papírra. — Mi történt? — kérdezte Margó. — Látod odalent azt az embert? — Olyan, mint egy apagyilkos! — nevetett Margó. — Folyton üldöz! — suttogta Júlia. Margó elmosolyodott: — Titkos széptevöd. És pont amikor a férjed szolgálati úton van. Neked aztán szerencséd van! — Először azt hittem, hogy véletlen az egész — mondta csendesen Júlia — de most már biztosan tudom, hogy utánam jár! — És mit akarsz tenni? Fölhívtad Károlyt? — Azt nem tehetem. Biztosan visszatérne és lemaradna a jó üzletről. Úgy lehet, jelentéktelen az egész eset. Margó kifejtette a maga véleményét: — Ide figyelj Júlia, nemrég hallottam, hogy egy ismeretlen férfi üldözi az asszonyokat. Tudod, hogy miért? Mert örült és bebeszéli magának, hogy a nők beleszerettek. Elegendő, ha a nő egyszer véletlenül abba az irányba néz, ahol ő áll! — Csak ne rémítgess! — mondta Júlia és továbbra is kinézett az ablakon. — Tudod mit? Most gyorsan hazarohanok, készítek a férjemnek vacsorát, és rögtön, visszajövök, hogy ne légy itt egyedül. — Júlia ugyan bizonygatta, hogy fölösleges fáradnia, de végül mégis örült, hogy Margó nem hagyta magát lebeszélni. acsorára néhány szendvicset készített, de hozzájuk se nyúlt. KéV sőbb bekapcsolta a gramofont, de a zene első tónusai után ismét kikapcsolta. Az idő végtelenül lassan múlott. Úgy érezte, valamit vár, de fogalma sem volt róla, hogy mit. Ekkor valaki kopogtatott. Júlia megkönnyebbülten sóhajtott: — Ez Margó — és rohant kinyitni az ajtót. — Azt hittem már nem Is jössz! Kinyitotta és rémülten összerezzent. Az ajtó mögött ott állott a földgyalu kezelője, a forradásosarcú, szörnyű férfi. — Halló — üdvözölte az. Júlia teljes erejével az ajtónak vetette magát, hogy az ismeretlen előtt eltorlaszolja. Hallotta, amint a férfi könyörög. — Beszélnem kell önnel asszonyom, engedjen be! — és az ajtó kinyílott. A férfi sokkal erősebb volt, mint ő. Amikor belépett Júlia látta, hogy sokkal öregebb, mint hitte. De mégis ő volt. Duzzadó ajkai fölött, az orra alatt sebhely éktelenkedett. — Ne féljen asszonyom, nem akarok rosszat — mondta. — Csak beszélnem kell önnel! Júlia maga köré tekintett. Az asztalkán nehéz bronzlámpa állott. Júlia megragadta és villámgyorsan fejbevágta vele a férfit egyszer és ismételten. Az leroskadt a szőnyegre. Júlia fölötte állott. Látta, hogy nem mozdul. Maga is megmerevedett a rémülettől. Aztán megfordult vele a világ és odaroskadt az ismeretlen mellé a szőnyegre... Amikor Júlia magához tért, sokan állottak körülötte. Egy gyöngéd hang szólította meg: — Azt hiszem a kihallgatásról egy időre elkéstünk. Nyugodjon meg, nem történt semmi! Ezután Bolunt őrmester megkérte Margó asszonyt, maradjon Júliával és megadta a telefonszámát, hogy hívják fel, ha szükségük lenne rá. mikor mindannyian elmentek, Júlia ezt kérdezte: — Margó, meghalt az az ember? Margó megrázta a fejét: — Elvitték a kórházba. Azt hiszem kiheveri. De ha mégse, legalább senkinek sem fog ártani. Hiszen az ilyen nem lehet normális ember. Ki tudja mi mindent követett volna még el. Júlia egyedül akart maradni. Rengeteg energiájába került, amíg Margót meggyőzte, hogy menjen haza. Aztán altatót vett be, lefeküdt és el akart felejteni mindent... Blount őrmester a kórházban várakozott. Amikor az ápolónő szólt neki, hogy az orvos néhányperces beszélgetést engedélyez az ismeretlen férfivel, gyorsan a szobába lépett. A férfi fejét alaposan bekötötték. Látszott rajta, hogy még mindig küzködik az életéért. Az őrmester az ágy fölé hajolt: — A bűnügyi rendőrségtől vagyok. Mikor látta először Randall asszonyt? A férfi megrázta a fejét, mintha nem értene! Az őrmester egy szelet papirost húzott elő: — Talán ez emlékeztetni fogja, hiszen ezt maga irta: Ma éjszaka eljövök hozzád, légy az enyém Drágám! Mivel a férfi továbbra is értetlenül nézett, hozzátette: — Ne tagadja. Ezt a levelet a földgyalújának az ülésén találtuk. A férfi alig hallhatóan fellélegzett: — Édes istenem! Hosszú évek óta igyekszem visszafojtani, de nem sikerült! — Miért hatolt be erőszakkal a lakására? — Beszélnem kell vele, engedjenek beszélni vele, mindent megmagyarázok. — Ezután érthetetlen szavakat suttogott az őrmesternek. — Már gyermekkorában is voltak ilyen ötletei. Hányszor elvertem de folyton újra kezdte. Semmire se jutottam vele. Az őrmester figyelmesen hallgatott: — Mit akar mindezzel mondani? — Ott kaptam ennek az asszonynak a háza előtt és rögtön tudtam, mi forog a fejében. — Kiről beszél? — kérdezte az őrmester. — Johnról, a fiamról. Az őrmester hallgatta, miként igyekszik megmagyarázni, hogy a fia délután ama asszony után hajtott és ő, az apja megtalálta a levelet a földgyaluban, amit Randall asszonyhoz írt. Csak ezután ment figyelmeztetni az asszonyt. Amidőn idáig jutott magyarázkodásában az őrmester felugrott. Rádöbbent, hogy Randall asszony odahaza tartózkodik Júlia álmában is meghallotta, a telefon csengetését. Felemelte a kagylót. — Itt Blount őrmester. Kérem zárja be azonnal az ajtót és az ablakokat! — Mi történt? — kérdezte Júlia. — Rendőrségi kocsit küldök önhöz azonnal. Addig senkinek ne nyisson ajtót. Még egy emberről van szó!... A telefonnál állott és elgondolkozva nézte a felakasztott hallgatót. Ekkor a háta mögött halkan megszólalt valaki: — Tudtam, hogy várni fogsz rám! Amidőn ma az építkezés színhelyén integettél nekem, rögtön tudtam, hogy szeretsz! Slkoltani akprt a rémülettől, de nem jött ki hang a torkán. A szoba sarkában ugyanolyan férfit látott, amilyet délután leütött a lámpával. Csak valamivel fiatalabb volt, ennyit bírt ebben a pillanatban felfogni. Reszketett a borzalomtól és a rémülettől. Azok a kezek azonban, amelyek szorosan ráfonódtak a nyakára, nem resz- kedtek. A szorításuk egyre erősödött. Júlia utolsó pillanatában még rádöbbent, hogy nem az igazit ütötte le. Az igazi gyilkos csak most jött el... (szj.) Népszerű emberek albuma 9. Rolf Wolter Old Shatterhandhoz nemcsak Winnetou, de Sam Haw- kens is hozzátartozik. Több filmben láttuk már őt. A Winnetou második fejezetében nem játszott, de ismét megjelenik a harmadik részben. May Károly író műveiben azokra a személyekre is gondolt, akiknek a nézőt meg kell nevettetniök. Nem feledkezett meg arról, hogy a humor az élet sava-borsa. Szem élőt tartják ezt azok is, akik May Károly müveit filmezik. Rolf Wolter, Sam Hawkens szerepében „Az ezüst-tó kincse“ című filmben már bemutatkozott. Aztán láttuk u- gyanebben a szerepben Winnetou első részében és az Old Shatterhand című filmben. S bebizonyosodott, hogy nemcsak Sam Hawkens tartozik Old Shatterhandhoz, de Rolf Wolter is Lex Barker- hoz. A nyugatnémet filmgyárosok, kihasználva a mozilátogatók nagy érdeklődését a May Károly müvei alapján készített filmek iránt, csaknem egymás után készítették a filmeket, felhasználva May Károly Közel és Közép-keleti történeteit, amelyeknek a hőse ismét a tipikus May Ká- roly-féle romantikus alak: Kara Ben Nemsi. Eddig három ilyen fajta filmet készítettek: „Söpredék“, „A vad Kurdisztánon át“, és „A fehér oroszlán birodalmában“ címűeket. Kara Ben Nemsi szerepében Lex Barker tűnt fel, Hadzsi Halesz Omar szerepében — Rolf Wolter Időközben azonban a vállalkozó szellemű filmgyárosok felfedezték, hogy May Károly nemcsak indián-történeteket s Kara Ben Nemsi kalandozásairól irt, de hogy regényeiben nem hiányoznak a Dél- és Közép Amerikában lejátszódó történetek sem. S így keletkezett a kétrészes „Aztézok kincse és „A Napisten piramisa“ című film. Lex Barker e filmekben is főszerepet játszott, Dr. Kari Strenau német orvost alakítva. Rolf Wolter vitán felül a- zokhoz a színészekhez tartozik, akiknek a May Károly film-hullám hozzájárult népszerűsítésükhöz. Azelőtt, mint színész, munkaidejének 15 százalékát szentelte a filmnek, ma természetesen a 100 százalékát. S eddig állandóan May Károly nyomdokain. (A) TALLÓZÁS Egy párizsi divatáruház hirdetése: „Mindent kaphat nálunk részletfizetésre, csak vőlegényt nem“. A Saint Moritz-i szállodák portásfülkéi fölött mindenütt ott áll a felírás: „Kezdő síelők, figyelem! Mielőtt síelni mennek, hagyják hozzátartozóik címét a portásnál!“ A milánói Tempo című lap írja, hogy Baldano, egy másodosztályú labdarúgócsapat edzője a játékosok fegyelmezetlensége miatt lemondott állásáról. A csapat új edzője Bar- tholomeo Binl lett. Azelőtt oroszlánszeliditő volt. Emilio Schubert olasz divatkreátor mondotta: — Az estélyi ruhához tartozó melltartó akadályozza meg, hogy egy absztrakcióból szenzáció váljék. Mamie van Dorent egyáltalán nem lehet szűkkeblűnek mondani. Ezt bizonyítja a londoni csecsemőotthonban tett látogatása is. Az otthonban ápolt csecsemők ugyanis, amikor Mamie van Dórén föléjük hajolt egytől egyig sírva fakadtak a nagy boldogságtól. Faith Ublakkemore 43 éves cincinnati asszony éjfél tájban fölkelt ágyából, lement az udvarra, onnan a garázsba. beült a gépkocsiba, körülautózta a várost, és csak akkor ébredt föl, amikor visszatérőben betörte a garázs ajtaját. Greta van Nagen hollandiai asszony boldogan hajolt le, mert a fűben egy négylevelű lóherét pillantott meg. — Végre, szerencsém van! — kiáltotta ujjongva, ugyanakkor azonban a levegőbe röpült. A kórházban ébredt föl, s ott tudta meg, hogy egy bika öklelte fel, amikor piros szoknyájában lehajolt a szerencsét hozó négyleve- lű lóheréért. A párizsi törvényszék előtt egy 53 éves fogorvos és 22 éves fia ültek a vádlottak padján. A vád szerint a fogorvos rádióadó készülék segítségével súgott érettségiző fiának. Az iskola közelében az utcán ült az autójában, s a kocsiba szerelt leadókészülék segítségével adta meg a válaszokat az érettségi tételekre. A felvevőkészülék I a fiú „eltört“ karjának gipsz kötésében volt. A duisburgi (NSZK) bíróság hatévi börtönbüntetéssel sújtotta egy betörőt, bizonyos Bruno Sawinskyt. Az ítélethirdetés után vá- ! ratlan fordulat történt. Az elítélt revolvert rántott, ráfogta a bíróra és az őrökre, kihátrált a teremből és eltűnt. m Nem juthatott messzire, elfogták. Az volt az első dolguk, hogy lefegyverezzék. Megmotozták hát és zsebéből a revolver helyett előhúztak egy — feketére festett pisztoly alakúra ki- faragoťt szappandarabot. TALLÓZÁS
