Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-15 / 11. szám
ézte a tengersok embert maga alatt, és azok öt nézték. A tenger nőtt, a környező utcákból önjlött és az arcok teli borzadállyal meredtek rá. Folyton nyüzsgő hangyákra hasonlítottak, de hangjuk nem hallatszott föl. Itt a 26. emeleten csend honolt. Az utca forgalma leállott. Az emberek álldogáltak és leállítottak mindenkit, aki az utcába jött. Körülötte és szemben az ablakokból ismeretlen arcok hajoltak ki. Nem törődött velük. A keskeny, harmincöt centi- méteres kiszögellésen állott a két ablak között. Mögötte a csupasz fal, fölötte a szürke ég. Mind a két ablak távol volt tőle, és így senki sem húzhatta vissza e- rőszakkal. Néhányan próbálták lebeszélni. Az első egy törpe volt, aki a liftet kezelte a házban. — Le akar ugrani? — kérdezte ártatlanul az emberke. — Tűnjön el jóember — kiáltott rá a peremen álló férfi. És az emberke eltűnt. Az ablakban most a szálloda igazgatójának a feje jelent meg. A függönyök körüllengették simára borotvált arcát, és mint jólnevelt ember így kezdte a beszélgetést. — Bocsánat uram, — mondta — de mit csinál odakünn azon a peremen? — Le akarok ugrani! — És ki maga? Hogy hívják! — Charles Adams a nevem. És hogy miért akarok leugrani az magát ne érdekelje! — Én a maga helyében nem ugornék! — Csakhogy én leugrom. Menjen innen és legyen olyan szíves, hagyjon engem nyugodtan! A nap odasütött a kiszögei - lésre és a férfira, aki a mélyen alatta ácsorgók érdeklődésének a középpontjában állott és úgy meg volt világítva mint a színpadon. Zakó nélkül volt, fehér inge tündökölt a fényben. Az ablakon újabb fejek hajoltak ki, próbáltak szerencsét. Udvariasan szólongatták mindannyian, az orvos, a szállodaszolga és a pap. — Miért nem jön be erről a peremről Adams űr? Másszon be, itt nyugodtan elbeszélgetünk! Mindannyiukat elzavarta, sőt az egyiket meg is rémítette, amikor ki akart kúszni hozzá a peremre. — Mihelyst kilép, azonnal leugrom! Ezután sokáig senki sem jelentkezett. Aztán nagysokára egy rendőrnek a feje jelent meg az ablakban és Adams úr figyelmesen megnézte: — Hé ember! — kiáltott a rendőr. — Mit akar? — Mit akarnék? Fölhivattak ide, hegy itt áll a kiszögellésen egy ember, aki le akar ugrani. De azt hiszem, hogy maga nem akar leugrani, ugyebár? — Le akarok és le Is fogok ugrani! — De kérem szépen, miért? — Mondjuk, hogy elkeseredésből. Szívesen csinálok őrültségeket! — Ember, magának aztán van humora — mondta a rendőr és hátralökve a süvegét, kiült az ablakkeretbe. — Maga határozottan tetszik nekem. Nem óhajt egy cigarettát? — Nem óhajtok — mondta a kiszögellésen a férfi. A rendőr rágyújtott és kényelmesen maga elé fújta a füstöt. Aztán így folytatta: — Szép az idő, igaz-e? — Az igaz, jói esik majd a halál — mondta a férfi. — Azt hiszem, jól esik — Azt hiszem, hogy mégisNépszerű emberek albuma 8. Lex BARKER Lex Barker kisfiával Christopherrel. csak megbolondult. Van családja? — Nincs. És magának? — Én nős vagyok — mondta a rendőr és elmosolyodott. — Nekem senkim sincs — folytatta Adams úr a kiszögellésen, és valahová messze maga elé nézett, túl a környező tetőkön, bele a kék égbe... Nem is olyan rég, hogy senkim sincs, gondolta. Pontosan mondva, csak tegnap estétől vagyok egyedül. Tegnap reggel elment munkába és Karín, a felesége mint mindig, most is azt mondta — Isten veled. Nem csókolta meg. Már rég nem csókolták meg egymást amikor eltávozott, de még mindig a felesége volt és szerette, mint . indig. És sohasem egyezett volna bele a válásba, habár nyíltan megmondta neki, hogy megszökik tőle, mert nem szereti. E ste hatkor tért haza. Rögtön megérezte, hogy magára maradt. Nem volt már sem Karin, sem szerelem, nem volt már semmi. Csak az üres ampulla maradt az erős altatópor után, a búcsúlevél és a halott Karin. A levelet úgy írta meg, hogy semmi kételyt sem hagyott maga után. Azt írta Karin, hogy nem tud tovább élni, mert Steve becsapta. Steve, a szeretője azt mondta, hogy nem veheti el, elhagyta és ő nem bírja tovább. Mindezt Stevének írta és A- dams megértette, hogy ez valamit jelent. Mást szeretett. Tulajdonképpen ezt már régebben tudta,, amióta együtt látta őket az egyik bárban. De ő továbbra is szerette Karinját és képes lett volna megbocsátani a hűtlenségét. Nem sejtette, hogy is végződhet az e- gész, holott a felesége nyíltan megmondta, hogy házasságuk számára már semmit sem jelent. és Karin halála utáni éjszakán megszökött otthonról, céltalanul bolyongott az utcán, semmit sem érzékelt, de reggel már tudta, hogy mit kell cselekednie. Idejött ebbe a negyedbe, szobát bérelt a szálloda legmagasabb emeletén és hozzálátott terve kiviteléséhez... Látta, hogy odalent az utcán a rendőrök miként igyekeznek visszatartani a kíváncsiskodók tömegét. Látta a tűzoltókat és mentőlétrájukat, a- mely sohasem érhet fel ekkora magasságba, látta a mentőponyvájukat is kifeszítve, a- mely annyira nevetségesen hat, ha az ember ekkora magasságból ugrik... Majdnem leszédült, amikor a jobb oldali ablakból megszólalt egy hang: — Semmi értelme az egésznek! Odanézett. Az ablakból egy középkorú férfi kukucskált ki nevetséges óvatossággal. — Gondolja? — kérdezte A- dams. — Figyeljen ide, orvos vagyok és segíthetek magán. Ne feljen, megígérem, hogy semmiféle intézetbe sem küldöm... Ezt megígérhetem! — Már késő! — Nincs későn. Későn lesz, ha leugrik, de most még nincs későn!. — Doktorkám, jobb lesz, ha a gondoskodását másra pazarolja. Ha valaki igénybe veszi. Nekem semmi szükségem sincs rá! A fej eltűnt az ablakból. Adams megnézte az alatta nyüzsgő emberi hangyabolyt és úgy tűnt neki, hogy semmi köze sincs már hozzájuk, hogy már nem tartozik közéjük. És az emberek vártak, vártak. Majd megkapjátok a magatokét, gondolta Adams. A szomszédos ablakokból hozzájutottak a hangok. Világosan hallatszott, amint megbeszélték, mit kéne cselekedniük. Adams elmosolyodott, amikor azt a javaslatot hallotta, hogy valamiféle szakértőt kéne idehívni, aki ért az öngyilkosságokhoz, az bizonyára lebeszélné. A peremen álló férfi teljesen kiegyensúlyozott volt. Már nem voltak visszariadásai, mint kezdetben. Mit tesznek majd megmentésem érdekében? Szinte élvezte a helyzetét. Most ismét az iménti rendőr szólalt meg. — Hallgasson ide Adams? Meg kell mondanom, egészen jól jött maga nekem. — Hogy, hogy? — Ha maga nem lenne, most odalenn álnék az utcán és i- rányíthatnám azt a forgalmi őrületet. A maga érdeme, hogy ablakban és sütkérezem a napon. — No látja, legalább erre az egyre jó vagyok — mondta mosolyogva Adams. Lenézett, aztán a rendőrre tekintett: — Csakhogy most odalenn úgyse lenne munkája, mert a forgalom teljesen leállott! A rendőr elmosolyodott: — Azok az emberek odalenn már nem győzik kivárni. Azzal számolnak, hogy leugrik. Nem okozhatna nekik némi csalódást? — Nem csalom meg őket! — Tudja Adams, idefönn nem hallhatja, de odalenn mindenki azt mondja, hogy jobb lenne, ha nem húzná tovább és minél előbb leugrana. — Igazáfi? — Tudja, szeretnénk valamit látni! — Olyanok mint a kölyökfar- kasok — mondta Adams és ezt komolyan gondolta. — Farkasok azok Adams, higyje el. De most jut az e- szembe, miért akarja eldobni az életét? Csak azért, hogy odalenn azoknak a farkasoknak szenzációval szolgáljon? Jöjjön be és fütyüljön azokra odalenn! Több újság és rádióállomás gondoskodott arról, hogy megtudjuk: Lex Barker, Old Shatterhand alakítója 1919 május 8-án született, Rye városban, az USA New-York államában; s hogy az igazi neve — Alexander Crichlov; s hogy a második világháborúban Olaszországban harcolt; s film-karrierjét csak 1947-ben kezdte, mindenekelőtt egynéhány filmmel, amelyekben Tarzan szerepét alakította. Barker ötödik feleségéről is hír érkezett; sőt olyan hírek is keringtek, hogy filmforgatás közben Jugoszláviában elhúnyt. Most azonban mindenekelőtt Lex Barker legutóbbi filmjeiről mondunk egyet-mást. Érdekes például, hogy Lex Barker és Pierre Brice az utóbbi időben keveset filmezik együtt. Lex Barker May Károly regényei nyomán készített néhány filmet Pierre Brice nélkül, de Pierre Brice is készített May-filmet Lex Barker nélkül. A „Keselyük között“, és a „Petróleum-herceg“ című filmekben Winnetou oldalán ott harcol Old Shatterhand, a derék fehér testvér, akit Stewart Granger, az angol származású hollywoodi színész alakít. Pierre Brice és Lex Barker csak az elmúlt nyáron, Winnetou harmadik részének forgatásánál találkoztak. Igaz, hogy Spanyolországban már azelőtt is készítettek egy közös filmet, amelynek azonban semmi köze nincs May Károly- hoz, s amelyben mindketten törvénytámogató kalandort alakítanak. A film címe: Manitoba poklában, s a CCC nyugatnémet társaság számára Sheldon Reynolds hollywoodi rendező forgatta. Amint látjuk Lex Barker nem panaszkodhat, hogy kevés a munkája. Lex Barker és Pierre Brice legújabban ismét közösen készítenek filmet, de e film forgatásánál egyáltalán nem játszanak együtt. Ugyanis mese-filmről van szó, s mindegyikük más más fejezetben játszik. Egyidejűleg May Károly regényei alapján további filmeket készítenek, s Így Lex Barker mint Old Shatterhand sem mondta még ki az utolsó szói. (A) Egy pillanatig csend volt. A rendőr feszülten várakozott szavainak a hatására. Kivárta. — Lehet, hogy tökéletesen igaza van — mondta csendesen Adams. — Biztos, hogy igazam van. A dams alig észrevehetően megmozdult a dszögellésen. Egy pillanatig háta nem támaszkodott a falnak. Aztán állva maradt és kezével eltakarta a szemét. — Mi baj? — kérdezte a rendőr. Kicsit megszédültem. Nem adna kezet? A rendőr a környező házakra tekintett. Szemben a tetőn fényképészek és filmesek állottak. Felemelik a rangomat, egész biztosan felemelik, gondolta. — Jól van. Segítek magán Adams. A várakozó tömeg felhördült a rémülettől és a csodálkozástól, amikor látták, hogy a rendőr kimászik az ablakon a keskeny peremre. Az emberek ezrei látták, milyen óvatosan lépeget a kezét Adams felé nyújtva a peremen. Aztán már egymás mellett állottak. Adams megragadta a feléje nyújtott kezet. — Tudtam, hogy feljön. Azért választottam ezt a szállodát, mert Itt előtte tart mindig szolgálatot. — Mit fecseg — mondta a rendőr és a szavaknak nem tulajdonított semmiféle jelentőséget, mert minden idegszálával az egyensúlya megtartására ügyelt. — Engem nem Adamsnak neveznek. Azonban magát Ste- venek hívják, igaz-e? A rendőr semmit sem értett. — Együtt Járt a feleségemmel Steve. Karin volt a neve. Meghalt. Maga miatt, érti? A rémület hatalmába kerítette a rendőrt. Vissza akart jutni az ablakba, de a peremen álló férfi erősen fogta. Mindez csupán a másodperc töredékéig tartott, aztán a férfi ellökte magát a peremtől és mind a ketten zuhantak lefelé! Odalenn az utcán a kiváncsi farkasok gyűrűjé felordított. A rendőr is felordított bele a semmibe, fölöslegesen. Az utolsó, amit érzett, az ismeretlen férfi kemény kézszorítása volt. Szorította annak az embernek a kezét, akinek a feleségét halálba kergette és aki most kemény öleléssel őt ragadta a halálba. Fordította: Sz. J. Óriási érdeklődést és feltűnést keltett Párizsban az Egy király históriája című film, amely VIII. Edward volt angol király és miszisz Simpson szerelmeséről szól. A film főszerepét az annak idején nagy szenzációt keltett eset főszereplője, maga a volt angol király játssza. A bemutató után így nyilatkozott: — Valahányszor újra oN vasom a lemondási okmány szövegét, elszomorodok egy kicsit, de nagyon örülök. A Reader’s Digest írja: Az angolok azért nősülnek meg, mert Anglia mindenkitől elvárja, hogy teljesítse kötelességét. A francia azért házasodik, mert azt akarja, hogy francia szakácsnője legyen. Hollywoodban azért kötnek házasságot az emberek, hogy legyen valakijük, akitől el lehet válni. Bob Hope, a világhírű amerikai komikus ezen a héten is mondott egy jót: — Azt hallottam, hogy a jó polgárnak mosollyal kell kifizetnie adóját. Megpróbáltam, de képzeljék el, azok az adóhivatalnokok nem elégszenek meg mosollyal, pénzt is követelnek! Az öt hétig tartó olasz kormányválság idején az országban zavartalanul folyt az élet, sőt bizonyos mértékű gazdasági fejlődés is végbement. Ezzel kapcsolatban egy londoni napilap Olaszországi tudósítója megállapította: „Sokan úgy vélekednek Olaszországban, hogy az ország közigazgatása sokkal jobb olyankor, amikor senki sem igazgatja”. Francoisa Sagan, a világszerte ismert francia írónő kijelentette egy újságíró előtt, hogy a férfiak sokkalta érzékenyebbek a Kőknél. Állítását meg is indokolta: — Több mint érzékenyek! Elég, hogy a feleségük megcsalja őket, máris sértve érzik magukat. TAROZÁS Figyelem! Figyelem! Kedves olvasóink! Szerkesztőségünk a bratislavai MAGYAR KONYVESBOLT-tal együttműködve az elkövetkezőkben többször is jelentet majd meg könyvhirdetést, hogy olvasóinknak megkönnyítsük a könyvvásárlást. A kiválasztott könyveket a MAGYAR KÖNYVESBOLT a legrövidebb időn belül díjmentesen leszállítja. Reméljük, hogy a bő választékban minden egyes olvasónk megtalálja a számára legmegfelelőbb könyvet illetve könyveket. Megrendeljük a túloldalon megjelölt könyveket és elküldésüket utánvéttel - számlával kérjük. (Felesleges törlendő.) Név: Pontos cím:______________________( (olvashatóan) Bankszámla száma: _______________aláírás és bélyegző (Itt kérjük összehajtani!) _________ ODPOVEDNÄ ZÄSIELKA! A portót a címzett fizeti Slovenská kniha n. v. MAGYAR KÖNYVESBOLT BRATISLAVA Michalská 6.
