Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-15 / 11. szám

ézte a tengersok em­bert maga alatt, és azok öt nézték. A tenger nőtt, a környező utcák­ból önjlött és az arcok teli borzadállyal meredtek rá. Folyton nyüzsgő hangyákra ha­sonlítottak, de hangjuk nem hallatszott föl. Itt a 26. eme­leten csend honolt. Az utca forgalma leállott. Az emberek álldogáltak és leállítottak min­denkit, aki az utcába jött. Kö­rülötte és szemben az ablakok­ból ismeretlen arcok hajoltak ki. Nem törődött velük. A keskeny, harmincöt centi- méteres kiszögellésen állott a két ablak között. Mögötte a csupasz fal, fö­lötte a szürke ég. Mind a két ablak távol volt tőle, és így senki sem húzhatta vissza e- rőszakkal. Néhányan próbálták lebe­szélni. Az első egy törpe volt, aki a liftet kezelte a házban. — Le akar ugrani? — kér­dezte ártatlanul az emberke. — Tűnjön el jóember — ki­áltott rá a peremen álló fér­fi. És az emberke eltűnt. Az ablakban most a szállo­da igazgatójának a feje jelent meg. A függönyök körüllenget­ték simára borotvált arcát, és mint jólnevelt ember így kezd­te a beszélgetést. — Bocsánat uram, — mond­ta — de mit csinál odakünn azon a peremen? — Le akarok ugrani! — És ki maga? Hogy hív­ják! — Charles Adams a nevem. És hogy miért akarok leugra­ni az magát ne érdekelje! — Én a maga helyében nem ugornék! — Csakhogy én leugrom. Menjen innen és legyen olyan szíves, hagyjon engem nyu­godtan! A nap odasütött a kiszögei - lésre és a férfira, aki a mé­lyen alatta ácsorgók érdeklő­désének a középpontjában ál­lott és úgy meg volt világítva mint a színpadon. Zakó nélkül volt, fehér in­ge tündökölt a fényben. Az ablakon újabb fejek ha­joltak ki, próbáltak szeren­csét. Udvariasan szólongatták mindannyian, az orvos, a szál­lodaszolga és a pap. — Miért nem jön be erről a peremről Adams űr? Másszon be, itt nyugodtan elbeszélge­tünk! Mindannyiukat elzavarta, sőt az egyiket meg is rémítette, amikor ki akart kúszni hozzá a peremre. — Mihelyst kilép, azonnal leugrom! Ezután sokáig senki sem je­lentkezett. Aztán nagysokára egy rendőrnek a feje jelent meg az ablakban és Adams úr figyelmesen megnézte: — Hé ember! — kiáltott a rendőr. — Mit akar? — Mit akarnék? Fölhivattak ide, hegy itt áll a kiszögel­lésen egy ember, aki le akar ugrani. De azt hiszem, hogy maga nem akar leugrani, ugye­bár? — Le akarok és le Is fogok ugrani! — De kérem szépen, miért? — Mondjuk, hogy elkesere­désből. Szívesen csinálok őrült­ségeket! — Ember, magának aztán van humora — mondta a ren­dőr és hátralökve a süvegét, kiült az ablakkeretbe. — Ma­ga határozottan tetszik nekem. Nem óhajt egy cigarettát? — Nem óhajtok — mondta a kiszögellésen a férfi. A rendőr rágyújtott és ké­nyelmesen maga elé fújta a füstöt. Aztán így folytatta: — Szép az idő, igaz-e? — Az igaz, jói esik majd a halál — mondta a férfi. — Azt hiszem, jól esik — Azt hiszem, hogy mégis­Népszerű emberek albuma 8. Lex BARKER Lex Barker kisfiával Christopherrel. csak megbolondult. Van csa­ládja? — Nincs. És magának? — Én nős vagyok — mondta a rendőr és elmosolyodott. — Nekem senkim sincs — folytatta Adams úr a kiszögel­lésen, és valahová messze ma­ga elé nézett, túl a környező tetőkön, bele a kék égbe... Nem is olyan rég, hogy sen­kim sincs, gondolta. Pontosan mondva, csak tegnap estétől vagyok egyedül. Tegnap reggel elment munkába és Karín, a felesége mint mindig, most is azt mondta — Isten veled. Nem csókolta meg. Már rég nem csókolták meg egymást amikor eltávozott, de még mindig a felesége volt és szerette, mint . indig. És sohasem egyezett volna bele a válásba, habár nyíltan megmondta neki, hogy megszökik tőle, mert nem sze­reti. E ste hatkor tért haza. Rögtön megérezte, hogy magára maradt. Nem volt már sem Karin, sem szerelem, nem volt már sem­mi. Csak az üres ampulla ma­radt az erős altatópor után, a búcsúlevél és a halott Karin. A levelet úgy írta meg, hogy semmi kételyt sem hagyott maga után. Azt írta Karin, hogy nem tud tovább élni, mert Steve becsapta. Steve, a szeretője azt mondta, hogy nem veheti el, elhagyta és ő nem bírja tovább. Mindezt Stevének írta és A- dams megértette, hogy ez va­lamit jelent. Mást szeretett. Tulajdonképpen ezt már régeb­ben tudta,, amióta együtt látta őket az egyik bárban. De ő továbbra is szerette Karinját és képes lett volna megbocsá­tani a hűtlenségét. Nem sej­tette, hogy is végződhet az e- gész, holott a felesége nyíltan megmondta, hogy házasságuk számára már semmit sem je­lent. és Karin halála utáni éjsza­kán megszökött otthonról, cél­talanul bolyongott az utcán, semmit sem érzékelt, de reggel már tudta, hogy mit kell cse­lekednie. Idejött ebbe a negyedbe, szo­bát bérelt a szálloda legma­gasabb emeletén és hozzálátott terve kiviteléséhez... Látta, hogy odalent az ut­cán a rendőrök miként igye­keznek visszatartani a kíván­csiskodók tömegét. Látta a tűz­oltókat és mentőlétrájukat, a- mely sohasem érhet fel ekko­ra magasságba, látta a men­tőponyvájukat is kifeszítve, a- mely annyira nevetségesen hat, ha az ember ekkora magasság­ból ugrik... Majdnem leszédült, amikor a jobb oldali ablakból megszólalt egy hang: — Semmi értelme az egész­nek! Odanézett. Az ablakból egy középkorú férfi kukucskált ki nevetséges óvatossággal. — Gondolja? — kérdezte A- dams. — Figyeljen ide, orvos va­gyok és segíthetek magán. Ne feljen, megígérem, hogy sem­miféle intézetbe sem küldöm... Ezt megígérhetem! — Már késő! — Nincs későn. Későn lesz, ha leugrik, de most még nincs későn!. — Doktorkám, jobb lesz, ha a gondoskodását másra paza­rolja. Ha valaki igénybe veszi. Nekem semmi szükségem sincs rá! A fej eltűnt az ablakból. Adams megnézte az alatta nyüzsgő emberi hangyabolyt és úgy tűnt neki, hogy sem­mi köze sincs már hozzájuk, hogy már nem tartozik közé­jük. És az emberek vártak, vár­tak. Majd megkapjátok a ma­gatokét, gondolta Adams. A szomszédos ablakokból hozzá­jutottak a hangok. Világosan hallatszott, amint megbeszél­ték, mit kéne cselekedniük. Adams elmosolyodott, amikor azt a javaslatot hallotta, hogy valamiféle szakértőt kéne ide­hívni, aki ért az öngyilkossá­gokhoz, az bizonyára lebeszél­né. A peremen álló férfi teljesen kiegyensúlyozott volt. Már nem voltak visszariadásai, mint kez­detben. Mit tesznek majd megmen­tésem érdekében? Szinte él­vezte a helyzetét. Most ismét az iménti ren­dőr szólalt meg. — Hallgasson ide Adams? Meg kell mondanom, egészen jól jött maga nekem. — Hogy, hogy? — Ha maga nem lenne, most odalenn álnék az utcán és i- rányíthatnám azt a forgalmi őrületet. A maga érdeme, hogy ablakban és sütkérezem a na­pon. — No látja, legalább erre az egyre jó vagyok — mondta mosolyogva Adams. Lenézett, aztán a rendőrre tekintett: — Csakhogy most odalenn úgyse lenne munkája, mert a forgalom teljesen leállott! A rendőr elmosolyodott: — Azok az emberek odalenn már nem győzik kivárni. Azzal számolnak, hogy leugrik. Nem okozhatna nekik némi csaló­dást? — Nem csalom meg őket! — Tudja Adams, idefönn nem hallhatja, de odalenn min­denki azt mondja, hogy jobb lenne, ha nem húzná tovább és minél előbb leugrana. — Igazáfi? — Tudja, szeretnénk valamit látni! — Olyanok mint a kölyökfar- kasok — mondta Adams és ezt komolyan gondolta. — Farkasok azok Adams, higyje el. De most jut az e- szembe, miért akarja eldob­ni az életét? Csak azért, hogy odalenn azoknak a farkasok­nak szenzációval szolgáljon? Jöjjön be és fütyüljön azokra odalenn! Több újság és rádióállomás gondoskodott arról, hogy meg­tudjuk: Lex Barker, Old Shat­terhand alakítója 1919 május 8-án született, Rye városban, az USA New-York államában; s hogy az igazi neve — Ale­xander Crichlov; s hogy a má­sodik világháborúban Olaszor­szágban harcolt; s film-kar­rierjét csak 1947-ben kezdte, mindenekelőtt egynéhány film­mel, amelyekben Tarzan szere­pét alakította. Barker ötödik feleségéről is hír érkezett; sőt olyan hírek is keringtek, hogy filmforgatás közben Jugoszlá­viában elhúnyt. Most azonban mindenekelőtt Lex Barker leg­utóbbi filmjeiről mondunk egyet-mást. Érdekes például, hogy Lex Barker és Pierre Brice az utóbbi időben keveset filmezik együtt. Lex Barker May Ká­roly regényei nyomán készített néhány filmet Pierre Brice nélkül, de Pierre Brice is ké­szített May-filmet Lex Barker nélkül. A „Keselyük között“, és a „Petróleum-herceg“ című filmekben Winnetou oldalán ott harcol Old Shatterhand, a derék fehér testvér, akit Ste­wart Granger, az angol szár­mazású hollywoodi színész alakít. Pierre Brice és Lex Barker csak az elmúlt nyáron, Winnetou harmadik részének forgatásánál találkoztak. Igaz, hogy Spanyolországban már azelőtt is készítettek egy kö­zös filmet, amelynek azonban semmi köze nincs May Károly- hoz, s amelyben mindketten törvénytámogató kalandort alakítanak. A film címe: Mani­toba poklában, s a CCC nyu­gatnémet társaság számára Sheldon Reynolds hollywoodi rendező forgatta. Amint látjuk Lex Barker nem panaszkodhat, hogy kevés a munkája. Lex Barker és Pierre Brice legújabban ismét közösen készítenek filmet, de e film forgatásánál egyáltalán nem játszanak együtt. Ugyan­is mese-filmről van szó, s mind­egyikük más más fejezetben játszik. Egyidejűleg May Ká­roly regényei alapján további filmeket készítenek, s Így Lex Barker mint Old Shatterhand sem mondta még ki az utolsó szói. (A) Egy pillanatig csend volt. A rendőr feszülten várakozott szavainak a hatására. Kivárta. — Lehet, hogy tökéletesen igaza van — mondta csendesen Adams. — Biztos, hogy igazam van. A dams alig észrevehe­tően megmozdult a dszögellésen. Egy pil­lanatig háta nem támaszkodott a falnak. Aztán állva maradt és kezével eltakarta a szemét. — Mi baj? — kérdezte a rendőr. Kicsit megszédültem. Nem adna kezet? A rendőr a környező házak­ra tekintett. Szemben a tetőn fényképészek és filmesek ál­lottak. Felemelik a rangomat, egész biztosan felemelik, gon­dolta. — Jól van. Segítek magán Adams. A várakozó tömeg felhördült a rémülettől és a csodálkozás­tól, amikor látták, hogy a ren­dőr kimászik az ablakon a kes­keny peremre. Az emberek ezrei látták, mi­lyen óvatosan lépeget a kezét Adams felé nyújtva a peremen. Aztán már egymás mellett állottak. Adams megragadta a feléje nyújtott kezet. — Tudtam, hogy feljön. Az­ért választottam ezt a szállo­dát, mert Itt előtte tart min­dig szolgálatot. — Mit fecseg — mondta a rendőr és a szavaknak nem tulajdonított semmiféle jelen­tőséget, mert minden idegszá­lával az egyensúlya megtartá­sára ügyelt. — Engem nem Adamsnak neveznek. Azonban magát Ste- venek hívják, igaz-e? A rendőr semmit sem értett. — Együtt Járt a feleségem­mel Steve. Karin volt a neve. Meghalt. Maga miatt, érti? A rémület hatalmába kerí­tette a rendőrt. Vissza akart jutni az ablakba, de a peremen álló férfi erősen fogta. Mindez csupán a másodperc töredékéig tartott, aztán a fér­fi ellökte magát a peremtől és mind a ketten zuhantak lefe­lé! Odalenn az utcán a kiván­csi farkasok gyűrűjé felordí­tott. A rendőr is felordított bele a semmibe, fölöslegesen. Az utolsó, amit érzett, az is­meretlen férfi kemény kézszo­rítása volt. Szorította annak az ember­nek a kezét, akinek a feleségét halálba kergette és aki most kemény öleléssel őt ragadta a halálba. Fordította: Sz. J. Óriási érdeklődést és fel­tűnést keltett Párizsban az Egy király históriája című film, amely VIII. Edward volt angol király és miszisz Simpson szerelmeséről szól. A film főszerepét az an­nak idején nagy szenzációt keltett eset főszereplője, maga a volt angol király játssza. A bemutató után így nyilatkozott: — Valahányszor újra oN vasom a lemondási okmány szövegét, elszomorodok egy kicsit, de nagyon örülök. A Reader’s Digest írja: Az angolok azért nősül­nek meg, mert Anglia min­denkitől elvárja, hogy telje­sítse kötelességét. A francia azért házasodik, mert azt akarja, hogy francia sza­kácsnője legyen. Hollywood­ban azért kötnek házassá­got az emberek, hogy le­gyen valakijük, akitől el lehet válni. Bob Hope, a világhírű amerikai komikus ezen a héten is mondott egy jót: — Azt hallottam, hogy a jó polgárnak mosollyal kell kifizetnie adóját. Meg­próbáltam, de képzeljék el, azok az adóhivatalnokok nem elégszenek meg mo­sollyal, pénzt is követelnek! Az öt hétig tartó olasz kormányválság idején az országban zavartalanul folyt az élet, sőt bizonyos mér­tékű gazdasági fejlődés is végbement. Ezzel kapcsolatban egy londoni napilap Olaszországi tudósítója megállapította: „Sokan úgy vélekednek Olaszországban, hogy az or­szág közigazgatása sokkal jobb olyankor, amikor senki sem igazgatja”. Francoisa Sagan, a világ­szerte ismert francia írónő kijelentette egy újságíró előtt, hogy a férfiak sok­kalta érzékenyebbek a Kők­nél. Állítását meg is indo­kolta: — Több mint érzékenyek! Elég, hogy a feleségük megcsalja őket, máris sért­ve érzik magukat. TAROZÁS Figyelem! Figyelem! Kedves olvasóink! Szerkesztőségünk a bratislavai MAGYAR KONYVESBOLT-tal együttműködve az elkövetkezőkben több­ször is jelentet majd meg könyvhirdetést, hogy olvasóinknak megkönnyítsük a könyvvásárlást. A kiválasztott könyveket a MAGYAR KÖNYVESBOLT a legrövidebb időn belül díjmen­tesen leszállítja. Reméljük, hogy a bő választékban minden egyes olvasónk megtalálja a számára legmegfelelőbb köny­vet illetve könyveket. Megrendeljük a túloldalon megjelölt könyveket és elküldé­süket utánvéttel - számlával kérjük. (Felesleges törlendő.) Név: Pontos cím:______________________( (olvashatóan) Bankszámla száma: _______________aláírás és bélyegző (Itt kérjük összehajtani!) _________ ODPOVEDNÄ ZÄSIELKA! A portót a címzett fizeti Slovenská kniha n. v. MAGYAR KÖNYVESBOLT BRATISLAVA Michalská 6.

Next

/
Thumbnails
Contents