Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-03-30 / 13. szám
Húszévesek •< Húszévesek • Húszévesek • Húszévesek Húszévesek • Húszévesek • Húszévesek « Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Svetelský Ági hazánk felszabadításának Óráiban pillantotta meg a napvilágot. Haja hamvasszőke, szeme tengerkék, A kassai Magnezit tizemben dolgozik mint levelező. Szerényen elhárítja a kérdéseket, tiltakozva kijelenti: Nem szeretem, ha kirakatba helyeznek minket, hiszen minden évben vannak 20 évesek, nem hiszem hogy mi jobbak, szebbek vagy bátrabbak lennénk Az öregek mércéje szerint az életünknek feltétlenül gondtalannak kellene llennie. Azt mondják, túlságosan jó a dolgunk. Pedig attól. hogy nem hiányzott sem a cipőnk, sem a ruhánk, nem kell félni hogy lesz-e munkahelyünk, még nem lett könnyű az életünk — csak könnyebb. Főleg őszinteséget tártunk és azt nem kaptunk. Tanítóink másra oktat - tok, mint amit otthon hallottunk, Svete tskjF Ágnes s a súlyos ellentmondások útvesz - 1ölből még ma sem. kerültünk ki. Ne csodálkozzanak rajtunk, hogy nehezen viseljük el a mellébeszélést. Untatnak minket a magyarázkodások Mi már nehezen hisszük el, hogy minden jó úgy. ahogy van. Vajon gondolnak -e rá az „öregek", hogy műyen nehéz dolgunk van? Igen, eltűntek a sematikus feliratok, ezt 'edd — azt ne tedd. ítélni, dönteni ma sokkal szabadab ban lehet, de nehezebb is. Látom, hogy az idősebbek is nehezen ismerik ki magukat ebben a kavargó mai világban. Sokszor elhall - gat tatnak bennünk olyan gondolatokat, amelyek lényegesek számunk. ra. Ne háborodjanak fel. ha mi magunk akarunk meggyőződni az i- gazságokról újból és újra Az ember sohasem léphet pontosan az előí- rás szerint, mindig meglök néhány embert, megsért szokásokat, elveket, sokszor akkor is, ha nincsenek saját kialakult nézetei. Keressük utunkat, helyünket és úgy viselkedünk, mint a kamaszok, akik nem tudják, mit kezdjenek a kezükkel, hová rakják a lábukat. Ezért a zsebükbe teszik a kezüket, akaratla - nul is vigyázzállásba helyezkednek, pökhendinek tűnnek, pedig talán, ugye. nem is azok. De ki mondja meg nekünk, hogyan haladjunk előre ? (M. M.) H úsz év? Érdekes. Elrohant, szinte észre sem vettem. De ezt még sohasem érzékeltem ügy, hogy húsz éves vagyok, mint a szabadságunk. Keveset gondoltam erre, a természetes, magától értetődő dolgokkal keveset gondol az ember. Amióta dolgozom, a színház az otthonom, s a kollégáim jelentik a családot. Igen. színésznő vagyok. Vagy csak leszek? A nevem Budiás Ida és a komáromi Magyar Területi Színház a munkaadóm. De az előbbi mondat kérdőjele mégis jogos. Most jelentkeztem ugyanis a Színművészeti Főiskolára. Felvettek. Húsz év A húszból pillanatnyilag csak ez a huszadik érdekel. Mi lesz velem? Milyen titkok nyomára .elek majd ? Mindenesetre szeretném, a lehető legtöbbet elsajátítani, s a művészetet a tőlem telhető legmagasabb szinten tolmácsolni — kicsit nagyképű kijelentés vagy talán inkább fellengzős. Lehet. Egyszerűbben talán úgy mondanám — „tanulni szeretnék sokat, nagyon sokat!“ Ez a jövő, a közeljövőm. Boldog vagyok. Ha pár hónappal ezelőtt kérdés formájában találtam volna szembe magamat ezzel a kijelentéssel, talán nemmel válaszolok. Pedig játszottam a Kismadárban, az Asszony és a halálban, a Dulszka asszony erkölcsében és más darabokban is, de csak epizód- szerepeket. Sokszor fölöslegesnek éreztem magam. Többet szerettem volna. Mindig éreztem, hogy többet is tudok. Ekkor kaptam meg Miller Pillantás a hídról című drámájában a női főszerepet. Szenvedtem, féltem, saját magamtól féltem, saját magamnak is kellett bizonyítanom. Catherine — megszenvedtem, de boldogan szenvedtem Catherine-ért. Boldog vagyok, mert sikerült — ez a jelen. Olvasok, zenét hallgatok, moziba járgj».— ez is jelen. Minden alkalmat megragadok, hogy tanulhassak — ez is jelen. Ennyi az én húsz évem. Jóformán semmi múlt és minden jövő. A jövő — befejezni tanulmányaimat, jő szerepeket játszani és családot alapítani. A, színész játszik. Az én életemben most kezdődik majd a komolyabb játék. És épp ezért jő színésznő és boldog ember szeretnék lenni mindenek felett. (tó) B u d i á s Ida A nagymegyeri vasútállomáson, a büfében dolgozik .Morva Mária. Közvetlen, kedves lány, mai fiatal — a szó legszebb értelmében — aki él-hal a zenéért, a jó szórakozásért. Semmiben sem különbözik tehát a többi lánytól, fiataltól, csak éppen egyben — 1945-ben született. — Azt szokták mondani, hogy a szabadsággal születtem. Igaz, de csak 16 éves korom óta tudom igazán, mi az, hogy szabadság, igazi öröm. igazi nevetés. — Édesapám iszákos volt. s testvéreimmel együtt állandóan ütött-vert bennünket. Ami pénz volt a háznál, mindig elitta. Korán kezdtem ém is dolgozni, csakúgy, mint testvéreim, hogy egy kicsit összeszedhessük magunkat. Morva Mária Hogy vehessek magamnak én Is szép, divatos ruhát, cipót. Marika a nyolcadik osztályból az állami gazdaságba került dolgozni, és két éve mér, hogy a jednotánál van alkalmaz;!. ,ban. Most készül a* üzemi iskola elvégzésére, hogy megszerezze a szak- képesítését. — Mit szeretne a jövőre? — Erőt, egészséget, hogy dolgozhassak. — Aztán? — Férjhezmenni. Jó férjet. — Nem úgy gondolta véletlenül. hogy „jól férjhezmenni!“ — Nem. Sosem vágytam másra, csak arra, hogy munkásember legyen a férjem, de becsületes legyen. Az a fontos! — És még mit szeretne? — Békét. Azt hiszem, örök békét. A z első fümek- ^ ben mindig csak az igáimat, a hőst kerestem, Mondanom sem kell, megtaláltam. Ökölbe szorult a kezem egy-egy bestiális gyilkosság láttán is nem egy. szer megtapsoltam a számonkérés, a megtorlás pillanatát. Azt hiszem, más, hozzám hasonló fiatalokból sem váltott ki e- gyebet egy-egy háborús filmjelenet. Megtanultam gyűlölni az igazságtalanságot, az embertelenséget. a bűn okozta borzaiR /*! ölley Zsuzsa azokban a napokban szü- I rt letett, amikor a felszabadító szovjet VO seregek szülőfaluja, a Nyitra-mel'.éki Nagycétény földjén is hátrálásra kényszerítették a németeket. így világrajöt- tekor puskaropogás fogadta. Ez volt egyébként egyetlen disszonáns hangja eddigi életének. A kötelező iskolai tanulmányait kitüntetéssel végezte. Annak ellenére, hogy már gyermekkorában eltökélte magában, tanárnő lesz, a kilencedikből mégis a rozsnyői egészségügyi szakiskolába ment, ápolónőnek készült. A harmadikban azonban feléledt régi vágya. Elhatározta, hogy érettségi után továbbtanul. A felvételim a Komensky egyetemen a vártnál jobban sikerült — mondja Zsuzsa — s így most mái a második szemesztert hallgatom a magyar-szlovák szakon. — S a tanári hivatás már nemcsak gyerekes vágy számára. Határozott elképzelései. céljai vannak, melyeket iskolai munkájában meg akar valósítani. Szeretném bebizonyítani a kételkedő szülőknek azt, hogy manapság a magyar tannyelvű iskolák már minden tekintetben megfelelnek a fiatalok érdekeinek. Érvényesülésüket nem gátolja, ha anyanyelvükön tanulnak, sőt! A továbbtanuláshoz szükséges alapokat megfelelően és könnyen Így sajátíthatják el. . ozsnyói tartózkodása alatt nagyon megkedvelte Kelet-Szlovákiát. s tanulmányai befejeztével visszakívánkozik ide. Zsuzsa húsz éves — mai fiatal, de emellett pedagógus-jelölt is. Érdekes megfigyel - ni. hogyan látja a sokat emlegetett problémát, a nevelés kérdését. — Ha én szülő lennék — mondja Zsuzsa — másképp nevelném gyerekeimet, mint a mai szülők nagy része. Elsősorban jómagam igyekeznék jő példával előljárni. Másodsorban pedig a szülői tekintély helyett baráti < viszony kialakításán fáradoznék. Hogy korai erről beszélnem? A jövő generációért már mi; húszévesek leszünk a felelősek. Beszélgetésünk végén megkérdeztem, ml a három legfőbb kívánsága. Megvalósulásukhoz nem kell jó tündér, de azért kívánjuk, teljesüljenek. íme: a főiskola sikeres befejezése; a beszélgetés elején említett tervek valóra válása és majd annak idején harmonikus családi boldogság. 4 mikor Zsuzsa született, még ágyűszó dörgött önálló, józan gondolkodású fiatallá már a béke és az új társadalom éveiben lett. Miklósi Péter Both Györgyöt egészségügyi okokból kifolyólag felmentették a katonai szolgálat alól. S mivel jövendőbelije egyedül maradt — szillei meghaltak, februárban megtartották az esküvőt. Már gyermekkorában is gyakran betegeskedett, sőt emiatt nem juthatott el a középiskolába sem. így került tanonendk a komáromi hajógyárba. Három év alatt elsajátította a lakatos szakmát és kitüntetéssel vizsgázott. Ma a karbantartóknál dolgozik egy öttagú csoport - ban, fiatalok között. Valaki megjegyezte, hogy Gyuri legalábbis annyira szereti a a 2 o Ni < o 4-t vi) £ <L> 'cd f-s S o C/5 o j^'"á makat és örömtől könnyező szemmel vettem tudomásul, hogy semmi sem maradhat büntetlenül. Ezekből a filmkockákból kezdtem kiegészíteni minden elképzelésemet, amit a háború borzalmairól a szüleimtől és másoktól hallottam, vagy amit az iskolában tanultam. Es csak jóval később, amikor már más szemmel néztem a világot, a- mikor már szinte feledni véltem a filmeken, a lapok betűin keresztül al - kötött borzalmakat, akkor egyszer újból elsötétült a moziterem és új a- lak tűnt fel a vásznon. Aljasa. Öt látván, megváltozott minden eddigi elképzelésem a háborúról. Benne magamat, mindnyájunkat, a fiatalokat láttam. Láttam két. ségbeesésében, és láttam győztesen. Együttéreztem a falu asszonyaival, amikor búcsúztak tőle és együtt sírtam az anyával, a- mikor utolsó útjá— Eddig még jóformán csak iskolába jártam, a x élettel ismerkedni vajmi kevés idő maradt. Valahogy így kezdődött a beszélgetésünk Pata j Andrással, a komáromi Steiner Gábor Hajógyár egyik csőszerelőjével. Az összüzemi CS1SZ szervezet elnökével megyünk hozzá. Magas, tűskehajü fiatalember, nyakig olajos ruhában. Itt tanulta a lakatos szakmát a hajógyárban. Egy éve szabadult, s mint szakmunkás egészen más beosztásban dolgozik, mint amire a képesítése szól. — Lakatos-csőszerelő vagyok — mondja mosolyogva. Idén érettségiztem a tizen- kétéves iskola esti tagozatán. Ha sikerül, gépészetire megyek, főiskolára, így aztán az előkészítő tanfolyamot is látogatom. — Nem sok ez egyszerre? — Futja az éjszakákból. Nem akarok itt megöregedni. Gyéngék a lehetőségek — mindenféle tekintetben. Az egész életem csövek között teljen el? A kereset sem valami híres — alig 1200 korona. Rossz a munkatervezésünk is. Egész télen jóformán semmit sem csi3 c> cn N < ÍB 01 rt> sr. ra küldte fiát. És én abban az évben születtem, amikor véget ért ez a borzalmas háború. Azóta húsz év telt el. Két húgom ér, öcsém szintén fel- cseperedett, fel ■ nötekké lettünk. Eddig a tömör elképzelés a film ■ kockák és a betűk erejével a háborúról. És Ujj Edit, az első békés év szülötte, már húsz é- ves. Az ekecsi nagyraktárban dolgozik, nem is a- kármilyen beosztásban. Havonta több mint egy millió korona megy át o keién. Egyébként szerénynek ismerd: a munkahelyén, csakúgy, mini ismerősei között. A jövővel kapcsolatban sem szerénytelen. Csu pán a békés folytatást szeretné, nem úgy, mint akkor, anyja életében Mert ahogy Ujj néni mondja — amikor a kis E - ditke először el - sírta magát, az apjáról még nem sokat tudtunk. Sárkány Árpád nálunk, nyáron meg akár beleszakadhatunk a munkába. Szezonhajrá! — Ha választhatnál, mit csinálná) a legszívesebben? — kérdezem. Gyárakat, üzemeket szerelnék. Az lenne a nekem való munka. Pataj András húsz éves. Eddig jóformán csak tanult, bújta a könyveket. És tanulni akar továbbra is a tudásért, a jövőért, amit így fejezett ki a saját nyelvén; „Csökkenteni a munkaidőt, hogy minden embernek több lehetősége legyen a pihenésre, a szórakozásra“. (t) zenét, mint a szakmáját. A zene gyermekkora óta vonzotta. Van zongorája, két harmonikája. Már harmadik éve a Járási Népmü- velödési Otthon zenekarának tagja. Tavaly nyáron két hónapig a kolozsnémai halász- csárdában játszottak. Az u- tolsó értékelésen kilencven pontot kapott a csoport, a- mi azt jelenti, hogy az ismert Synkopy zenekar után, ők a járás második legjobb ifjúsági zenekara. — Terveid ? — Szeretném elvégezni az ipariskola esti tagozatát. Ügy számítom, hogy ezt a két évet, amit a katonai szolgálat elengedésével nyertem, okosan kell - hasznosítani. Persze a zenekarhoz sem leszek hűtlen, sokat, nagyon sokat akarok harmonikázni... -ős■■■i : * '* I Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszéyesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0> Húszévesek 0 Húszévesek Patafl András 0 Húszévesek 0 Húszévesek 0