Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-23 / 12. szám

(3.) Van aztán még egy kérdés, amit az erénycsőszök a legszí­vesebben megkerülnek, mert nem tudnak mit kezdeni vele: az egyenjogúság problémája. Engels részletesen kimutatta, hogyan vált a monogám család­ban a nő a férfi kizsákmányolt- jává, s azt írja: „Az első osz­tályellentét, mely a történelem folyamán felmerült, egybeesik a férfi és a nő ellentétének ki­fejlődésével az egyes házasság­ban, és az első osztályelnyomás a női nemnek a férfinem által történő elnyomásával." E ez az elnyomás nemcsak gazdaságilag jelentkezett. A házasságon kí­vüli nemi élet tilalmának meg­szegése, mely némely korban a nők életébe került, a férfiak­ra sosem vonatkozott szigorúan Jellemző erre, hogy olykor még a törvény is elismerte ebbéli jogaikat, mint Németországban, ahol a harmincéves háború óri­ási vérveszteségeinek pótlására az 1654. február 14-én hozott rendelet alapján megengedték a férfiaknak, hogy tíz évig fele­ségük mellett egy ágyast is tarthassanak. Vagy Franciaor­szágban, ahol a Code Napoleon elismerte a férfi jogát a szere­tőhöz, de a nőnek a legszigo­rúbban megtiltotta, hogy ked­vese legyen. Mindennek elis­mertetésére még elméleteket is agyaltak ki, mely szerint a fér­fi hajlamai szerint poligám, a nő pedig monogám, tehát ami a férfinak megbocsájthatő, a nőnek megbocsájthatatlan. Csakhogy ennek az elméletnek egyetlen baja van: hogy nem igaz. Nem más ez, mint a fenn­álló társadalmi helyzet igazolá­sa. A kultúrtörténészek kimutat­ták, hogy minél szigorúbban til­tották a házasságon kívüli nemi életet, annál erősebb volt a prostitúció. Régi szabály az, hogy az elnyomók más törvé­nyek szerint élnek, mint ami­lyeneket az elnyomottakra kényszerítenek. És többek kö­zött azt is bizonyítja, hogy gyakran azok sem hisznek a törvényben, akik e legmaka- csabbul hirdetik — amiből okul­hatnának az erkölcsprédikáto­rok is. Amig tehát férfi szüzességről gyakorlatban alig beszélhetünk, a női szüzesség a magántulaj­Fenegyerekek a porondon Bűnösök, kiket elhagyott az ész. Lélekben elfajzottak és sötétek, Kiknek az agya torz és csenevész. Balgák, kiket befontak tévedések; Kik származástok megcsúfolva éltek Merengés — láthatjuk Engels pontos ana­líziséből — egyszerűen árucikk volt. A késői kapitalizmusban, amikor a nők már el tudták tartani magukat, ennek egyre kevesebb gazdasági alapja volt, de az emberek tudatában erköl­csi törvényként mindmáig fönn­maradt, s ennek a csökevényei hatnak még a szocialista társa­dalomban is, ahol pedig a há­zasság előtti értelmetlen szü­zesség gazdasági és társadalmi okait jórészt már kiküszöböl­ték. Az értelmét vesztett dog­ma romboló hatása nem lebe­csülhető: ideggyógyászok és pszichiáterek döbbenetes ta­pasztalatai tanúskodnak erről. Bár megbízható statisztika nem áll rendelkezésre, a szakembe­rek véleménye szerint a nők fele még ma is többé-kevésbé frigid, s ennek oka elsősorban a beléjük nevelt hamis bűntu­dat, a tapasztalathiány, a fér­fiak brutalitása és nemtörődöm­sége: az erénycsőszök dogmái­nak szörnyű következményei Nem ártana, ha azok, akik hu­manitásról és emberi méltóság­ról szónokolnak, kicsit eltöp­rengenének, mit érnek az olyan „törvények“, melyek a nők mil­lióit fosztják meg a legnagyobb fiziológiai örömtől, s ezzel nem­csak a boldogság egyik fontos útját zárják el előlük, hanem egész életük, személyiségük e- gyensúlyát is megbontják. Azt jelenti ez, hogy engedé­lyezzünk mindenféle szabados­ságot, hogy ne ismerjünk el semmiféle tilalmat a szexuális életben? Egyáltalában nem. Az erkölcscsőszök felfogásának a- zonban van egy félelmetes vo­nása: nem bíznak az emberben. Valami infantilis lénynek kép­zelik, akit állandóan kézenfogva donon alapuló társadalmakban VITA A CSISZ-RÖL • VITA A CSISZ-RÖL • VITA A CSISZ-RÖL kell vezetni, különben eltéved vagy orra bukik. Azt hiszik, ha nem szabályozzák az élet min­den apró mozzanatát tilalmak­kal és dogmákkal, az ember menthetetlenül elzüllik, tönk­remegy. Van valami végzetesen borúlátó és megalázó ebben a szemléletben, mely a rosszat vallja az ember uralkodó vo­násának a „bűnös hajlamokat“, melyeket tűzzel vassal ki kell irtani s kordában kell tartani. Az utópiák tökéletes embere persze távoli ábrándkép, s az is lesz mindörökre. Hitet tenni az értelmes és tudatos ember mellett, aki felelősségtől áthat­va tudja irányítani a maga sor­sát, tehát nem azt jelenti, hogy az együttélés szabályozására nincs szükség tilalmakra, tör­vényekre. Szükség van normák­ra a szekszuális erkölcs terüle­tén is, de nem valami új tízpa­rancsolatra. Nem lehet törvényt hozni, hogy a nemi élet tizen­nyolc éves korban megengedett, de a tizenhat és fél éveseknek még tilos. Nem lehet törvénybe foglalni, ki hányszor lehet sze­relmes. ' A normatívákat valahol má­sutt kell keresnünk. A közössé­gi világnézet abban különbözik az individualistától, hogy nem hagyja magára az embert, nem taszítja egy könyörtelen világ­ba, ahol kizárólag önmaga fe­lelős, önmagára építhet. A mi normativáinknak épp azt a célt kell szolgálniuk, hogy megköny- nyitsék az egyén döntését min­den helyzetben. Olyan általános törvényeket kell tudatosíta­nunk, melyek segítik az ember választását az élet minden te­rületén, így a nemi életben is. S ezeket a törvényeket mindig Foto: Cs. V. az adott társadalmi helyzetből, nem pedig dogmákból kell kia­lakítanunk Hisz a szabadság, mint felismert szükségszerűség, az erkölcs területén is azt je­lenti, hogy a tudatos Ítélőké­pesség növekedésével egyre csökken a normák szerepe, s egyre nő az ember szabadsága Ami a kérdés lényegét illeti, ma sem tudok jobb meghatáro­zást, mint Engelsét: „Á szere­lemből a nemi kapcsolatok meg­ítélésének új erkölcsi mértéke jön létre. Most már nemcsak azt kérdik, vajon a kapcsolat házasságon belüli vagy házas­ságon kívüli, hanem azt is: sze­relem és viszontszerelem hoz- ta-e létre?“ A gyakorlatról pe­dig mindazok után, amit el­mondtam, annyit tudnék még mondani: olyan embereket kell nevelnünk, akik tudják, hogy a szexualitás ajándék, jelentős öröm, de korántsem az élet kö­zéppontja. Olyan embereket, a- kik ismerik a közélet, a munka, a barátság örömeit, s ennek megfelelően kap helyet életük­ben a nemiség is. Olyan férfia­kat, akik nemcsak szóban, de egész lényükkel elismerik a két nem egyenjogú- és egyenran­gúságát, hogy végre megszűn­jék az az áldatlan és igazságta­lan állapot, mely még mindig a nők vállára rakja a súlyosabb terheket — többek között a ne­mi életben is. Olyan embereket, akik tudják, hogy a házasság felelősségteljes viszony, és fe­lelősség a szerelem is, s ennek tudatában határoznak és cse­lekszenek. Olyan embereket, akik a társadalmi felelősség tu­datából tanulták meg, hogy fe­lelősek minden emberért, min­den kapcsolatukért. Villon, a hajdani francia köl­tő vetette papírra az idézett sorokat Intelmeit viharos é- létének tapasztalataiból merí­tette, hiszen egyebek között útonállással és fosztogatással is foglalkozott Igaz, többnyire kényszerből , Akadt még néhány kicsapon­gó, gonoszkodó művész. Szük­ségtelen valahányat felsorolni, elég, ha csak Benvenuto Celli- nire hivatkozunk. Ez a XVI századi olasz ötvös-és szob­rászmester állandóan hetven- kedett, gyilkolt, verekedett Összeférhetetlen, áskálódó, ke­gyetlen természete miatt,, ked­ves csirkefogónak" nevezték el Azért soroltuk fel e példá­kat, hogy rámutassunk; a leg­nemesebb mesterségek űzői kö­zött is akadtak gézengúzok, il- letlenkedö mákvirágok. A gonoszkodó alakok egyéb­ként bekerültek a világiroda­lomba is. Eugéne Sue, az egy­kor roppant népszerű francia regényíró Párizs rejtelmei cí­mű terjedelmes regényében e- gész sor alvilgi alakot vonultat fel. Molnár Ferenc, Liliomjá- ban Ficsúr a sötét alak. Min­denki ismeri Brecht Kolduso­perájának Bicska Maxiját is. ö is az erőszak embere, úgy gondolja, csakis tisztességtelen életmód boldogít. Az ember miből él ? Hisz az a sorsa, Hogy embert kínoz, meg­nyúz nyomorít és zabái Az ember abból él, hogy gyakorta Nem tudja, hogy ember le­hetne már. Hát jó urak, nem kár a benzinért ? Az ember eddig csak a bűnből élt. A művészetek világában he lyet kapott gonosztevőket nem azért állítottuk az olvasó elé, hogy példát vegyen róluk. El­lenkezőleg. az a célunk, hogy tilalomfák legyenek az élet út­jain. Már azért is, mert a fe- negyerekeskedés világszerte dívik. Minden nemzet külön névvel látta el őket. Párizsban az alvilági bűnözőt apacsnak nevezik. A spanyolok még min­dig a régi imposztor kifejezést használják Olaszországban leg­előbb a latzaronik duhajkod­tak, majd a bérgyilkos brávók, újabban pedig a maffiások kép­viselik a zsiványok társadalmát. Egyéb' elnevezések is meg­honosodtak, főleg a fiatalabb törvényszegők ielölésére. Nyu­gat -Németországban féléret­teknek titulálták őket Angliá­ban ők a teddy-boyok, az oro­szok huligánoknak nevezik ő- ket. Amerikában pedig RRR- eseknek (rnuMysin, riot revolt — duhajkodás, zavargás, láza­dás). A magyar nyelv vagá­nyoknak, jasszoknak tartja ő- ket. Az utóbbi időben gombamód elszaporodtak, azért m.utattunk ujjal rájuk. Garázdálkodásuk mind több fe if áfást okoz a ne­veléssel, rendfenntartással meg. bízott illetékeseknek. A fene­gyerek mindenütt megjelenik: az utcán, a moziban, színház­ban, a vendéglőben, a parkban, a háztetőn, az autóbuszon, a vonaton, a boltokban. Az újságok rendszerint meg­örökítik „hőstetteiket“. • Neveletlen suhancok puszta kedvtelésből betörték egy áru­ház kirakat ablakait. • Elvetemült csibészek ki­fosztottak néhány trafikot meg cukrászdát. • A mozik előtt ácsorgók tisztes családapákat és család­anyákat zaklattak, sértegettek, sőt megverték őket. 0 Több csibész azzal botran- koztatta meg a járókelőket, hogy köpködött. • Néhány brutális garázdál­kodó alak félholtra vert egy mllicistát, aki kötelességét tel­jesítve meg akarta akadályozni őket abban, hogy egy vendég­lőben verekedéssel tetézett botrányt csináljanak ; • Néhány semmirekellő füttykoncerttel akadályozta meg egy színvonalas hangver­seny lebonyolítását. Mi a teendő? A kérdésre nehéz pár szó­ban válaszolni, de egy bizo­nyos: a fenegyerekeknek is van — fenekük. • VITA A CSISZ-RÖL • VITA A CSISZ Felhasználni a cserkészet tapasztalatait Nem tartozom azok közé. akik, ha a CSISZ-ről van szó, egy mozdulattal igyekeznek kifejez­ni véleményüket. Ha a CSISZ a fiatalok számára valóban vonzó akar lenni, akkor új munka - módszerekhez kell folyamodnia, esetleg olyan munkamódszerek­kel kell alkalmaznia — ame­lyeket eddig lebecsültek. Ezzel kapcsolatosan arra gon­doltam, hogy ha a cserkész­mozgalommal is foglalkoznánk bizonyára rájönnénk olyan mun­kamódszerekre, amelyekből mi is hasznot húzhatnánk. Én is cserkész voltam. Most már nyugodtan bevallhatom, de voltak oiyan idők, amikor ezért szégyenkeznem kellett. Azt, hogy cserkész voltam, kénytelen voltam letagadni mindaddig, amíg össze nem kerültem egy ma már nyugdíjas forradalmárral. A beszélgetés folyamán gyer­mekkori fényképeket mutatott. Nem is akartam hinni a sze­memnek, amint az említett elv­társat a kopott fényképen szé­les kalapban és bottal a kezében megpillantottam. Cserkész ko­rából származott a fénykép De­hogy is lehetséges ez, hiszen a cserkészek szövetsége bur- zsoá szervezet volt, reakciós szellemben nevelte a fiatalokat (már legalábbis így mondták nekünk), a fiatalokat állítólag távoltartotta a politikától és a szabad természetbe vonzotta. Nem tudtam felfogni, hogy egy ilyen szervezet, hogyan nevel­hetett fel egy ilyen öntudatos elvtársat? A cserkészet bomlasztó hatá­sát határozottan eltúloztuk. El­lenfélre volt szükségünk, ezért minden áron megtaláltuk a vélt ellenséget. A cserkészet jó ol­dalairól hallgattunk. így például nem vettük figyelembe azt sem. hogy a cserkészmozgalom a ter- mészet-szeretetre tanítja a fia­talokat. Sokszor hamis színben tüntettük fel az egész mozgal­mat. Ahol csak tudták, szidták a cserkészeket. Szemükre ve­tették, hogy buzgó katolikusok­ká nevelik a fiatalokat. Saját tapasztalatomból elmondhatom, hogy a mi falunkban bizony a cserkészek komoly összeütkö­zésbe kerültek a pappal, hiszen vasárnaponként mindig vettük a sátorfánkat és kimentünk a sza­badba. A papnak természetesen ez sehogysem tetszett és a szó­székről megdorgált bennünket De minket a természet sokkal jobban vonzott, mint a templom. Szóval elmondhatom, hogy nem mint CSISZ taij, hanem mint cserkész hagytam abba a tem­plomjárást. Kifogásolták, hogy Nyári táborozás Foto: Mészáros a cserkészet elvonja a fiatalo­kat az építő munkától. De va­jon a szocialista fiatal hátat fordítson a természetnek? Egy időben mint pártaktivista az if­júsági szervezetben dolgoztam. Arról igyekeztem meggyőzni a fiatalokat, hogy több időt szen- teljesek a természetjárásnak, a romantikának, sőt azt is java­soltam, hogy a CSISZ gyűlésre hívjunk meg valakit a termé­szetbarátok köréből. A funkcio­náriusok azonban nem helyesel­ték. A járási vezetőségtől azt az utasítást kaptuk, hogy a munkatermelékenység kérdését beszéljük meg. így is történt. Az üzemben a társadalmi szer­vezetek gyűlésein annak idején mindenütt a munkatermelé­kenység kérdésével foglalkoz­tak. Nem oldották meg a neve­lés feladatait és a problémákkal egészen felületesen bántak Az volt a benyomásffm. hogy az if­júsági funkcionáriusok maguk sem tudták, hogy mit akarnak Nemrég olvastam a Smená- ban, hogy egy funkcionárius mi­lyen helyesnek tartotta, hogy a CSISZ KB az utolsó ülésén azt a javaslatot tette, hogy a CSISZ az üzemekben klubokat, tábo­rokat szervezzen. Ez is bizo­nyítja hogy még ma is akadnak olyan funkcionáriusok, akik mindig csak „felülről“ várják az utasításokat. Dehát felteszem a kérdést: hogyan tölthet be ilyen funkciót valaki, aki nem tudja, hogy mit akarnak a fiatalok és mi érdekli őket. Élet a főiskolán A filozófiai fakultást lá­togatom. Eveken keresztül valóban élénk szervezeti élet folyt itt. A CSISZ azon­ban mély álomba merült. A diákok már két év óta azt hajtogatják, hogy csakis az­ért, mert nincsen saját klub- helyiségük, de a valóságban, azt hiszem, nemcsak ez az oka annak, hogy a filozófiai fakultás hallgatói olyan passzívak. Nem hiszem, hogy akadna 20 olyan CSISZ-tag, akinek rendben volna a tagsági iga­zolványa. Most ugyan so­kan rendezik, de többnyire azért, mert külföldre szeret­nének menni és ajánlást a- karnak kapni a szervezettől. Azok, akiknek valóban rend­ben van a tagsági igazolvá­nyuk és valamit tesznek is az ifjúsági szervezet érde­kében, többnyire csak nehe­zen kerülnek külföldre, mert valljuk be őszintén, kik kap­ják a külföldi utazásokat? Természetesen a funkcioná­riusok és a baráti körük. A CSISZ ebben a szemesz­terben egyetlenegy rendes összejövetelt sem tudott összehozni. Azt rebesgetik, hogy nemcsak a funkcioná­riusok, hanem a tagok is hi­básak, de azt hiszem, a ta­gok mindig a vezetőség sze­rint dolgoznak. Plenáris gyű­léseket csak 4—5 hónapon­ként tartanak. Gyakran hallom, hogy a CSISZ-be csakis a legjobba­kat kellene felvenni és nem­csak azon kellene igyekez­ni, hogy a szervezetnek szám szerint sok tagja legyen. A fakultáson működő CSISZ szervezet most már hozzálá­tott a passzív tagok kizárá­sához, mert valljuk be őszin­tén, miért wonjuk be a ta­gokat? Csakis azért, hogy a tagsági bélyegeket vásárol­ják és kérdőíveket töltse­nek ki?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents