Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-23 / 12. szám

A Zólyom A zólyomi krónikás a város legszomorúbb pillanatait az űn. Szlovák Állam alatt Irta. A fel­szabadulás előtti utolsó napok voltak a legkegyetlenebbek 1945 január elején a zólyomi zsidótemetőből lövöldözés hal­latszott. Az áldozatokat a já­rásbíróság fogházából zárt te­herautókon hordták oda. Ami­kor a temetőben már nem volt hely. Kováčová mellett, az erdőben lövöldözték őket agyon. Vörös zászló a városban A szovjet katonaság Zólyom­ba keleti irányból érkezett. A városért kezdettől fogva ke­gyetlen harc dúlt. Ágyútúz za­varta a lakosság éjjeli nyugal­mát. A Vörös Hadsereg gyalog­sága közben felszabadította Zvolenská Siatinát. A szovjet hadsereg balszárnya Kalinka és Mlchalková felől. Mofová térsé­géből, járhatatlan utakon, ha­vas hegygerinceken át szabadí­totta fel a falut és a zólyomi vasútállomást. Március 13-án délben utcai harc kezdődött a városban. A szovjet járőrök elérték a város északi peremét. Egy német tankegység felrobbantotta a Garam hídját. Másnap aztán felszabadult a város. A zólyomi krónikás aranybe­tűkkel jegyezheti fel a dátu­mot: 1945. III. 14. E napon a második ukrán had­sereg 269 ezredének egységei meneteltek a városban. Az egyes egységeket kitüntették és „Zó­lyomi" elnevezést kapták. Találkozás a felszabadítókkal — Az elsők között voltam — emlékezik vissza Štefan Tompa — akik városunkban kezet szo­rítottak a felszabadítókkal. Igaz. mielőtt beköszöntött hozzánk a vár alatt szabadság, sokmindent megél­tünk. A felkelők visszavonulása után a pártvezetőség utasításá­ra Osrbliába vezettem több zó­lyomi nőt. A fasiszták itt el­fogtak és a podbrezovái váróte­rembe zártak. Aztán marhaszál­lító vagonba zártak bennünket és Zólyomba transzportáltak. Az út négy nap és négy éjszaka tartott. Közvetlenül a város előtt kiugrottam a vonatból. A vasutasok segítségével aztán hazakerültem. Este, a város fel­szabadítása előtt, a fasiszta ak­navetők szórványosan még lö­völdöztek. Egy óra múlva már oroszul beszéltek a házunk kö­rül. Pillanatokon belül megölel­tük egymást a fiatal szovjet ka­tonákkal. Életem legboldogabb pillanata volt ez. Megváltozik a város Zólyomnak a felszabaduláskor tizenkétezer lakosa volt. Azóta a város a felismerhetetlenségig megváltozott. Felépült Bučina, a korszerű fafeldolgozó üzem. a Húskombinát, a téglagyár, a Középszlovákiai Tejüzem, a LIAZ és más üzemek. Mindez rövid idő alatt. A vasút is sokat fejlődött. Oj lakótelepek épültek, a Podbo- rová, Sekier, az egyes és a ket­tes lakótelep. E helyeken 3000 család lakik. 1951 óta Zólyom főiskolai város. Van ott erdé­szeti főiskola. Erdőgazdálkodá­si Kísérleti Intézet, állandó színpad, középfokú ipariskola. A ČSD-nek van kultúrháza, a Bučinának üzemi klubja, van új vasútállomás, sportpálya. A zó­lyomiak büszkék mindenre. A város fejlesztésének távlati ter­vei is figyelemreméltóak. Megkezdik az „Aranypatak" lakótelep építését, ahol 1650 lá­zi brit Üaüy Express részleteket közölt a Blankenhorn, Nyugat -Németország londoni nagykövetével folytatott beszél­getésből Blankenhornf 1939 ben a nácik azzal küldték ki az Egyesült Állctmokba, hogy ott a náci mozgalmat terjessze. Oszlóban tüntettek az amerikai nagykövetség előtt. A transzparenseken ilyen feliratok voltak olvashatók: „Békét Vietnamnak!“ „Félre a bombákkal!" kás lesz, a „Falakon túl“ névéi lakótelepen 500 lakás épül, be­fejezik a „Sekier“ lakótelep építését. A városban mezőgaz­dasági műszaki középiskola, bölcsődék, óvodák épülnek. Ki­bővítik a Bučina üzemet, átépí­tik a mozdony-depót és a vasú­ti műhelyeket. A 23.000 lakosú Zólyomnak Öt év múlva 32.000 lakosa lesz. (Ä) A VIT eiőkészüietairől A világifjúsági találkozók nem hivatalos megnyitójuk napján, hanem már néhány hónappal korábban elkez­dődnek. Mégpedig a részt­vevő országok ifjúságának lázas hazai előkészületeivel. S ebben az értelemben már Csehszlovákiában is elkez­dődött a fesztivál. A cseh­szlovák ifjúság fesztivál előtti munkája szervesen kapcsolódik az év két továb­bi nagy eseményéhez: a fel- szabadulás huszadik évfor­dulójához és a III. Országos Spartakiádhoz, amely a két előzőhöz hasonlóan nagy nemzetközi jelentőségű ren­dezvény lesz. Csehszlovákia ifjúsága a fesztiválra mindenekelőtt munkájának jó elvégzésével, a termelésben elért újabb nagy munkasikerekkel kíván felkészülni. Ezt a célt szol­gálják a rendkívüli műsza­kok és a falvak szépítésére kezdeményezett akciók, ön­tözőberendezések és halas­tavak építése társadalmi munkával és sok más egyéb között védnökségi vállalások a fejlődő országok, elsősor­ban Algéria megrendelései felett A fesztivál előtti ünnepé­lyes akciók bevezető részét a hagyományos csillag-sta­féta jelenti majd, amely a különböző járásokból és ke­rületekből indul Prágába, s amelynek megrendezésére a fesztivál előtt egy hónappal, még júniusban kerül sor. Megkezdődött már a szo­lidaritási fesztivál-alappal kapcsolatos gyűjtés is. El­sőként Karviná járás fiatal­jai jelentkeztek, s vállalták, hogy a szolidaritási alaphoz 300 ezer koronával járulnak hozzá. A csehszlovák ifjúságot egyébként 360 tagú küldött­ség képviseli majd Algériá­ban. A küldöttségben helyet kap az ismert Lúčnica tánc- együttes 60 tagú csoportja melyet az előző fesztiválo­kon számos díjjal tüntették ki. ötven főnyi sportküldött­ség is utazik a VIT-re Még egy fesztivállal kap­csolatos csehszlovák „hoz­zájárulásról“ szeretnék be­számolni. A fesztivál meg­nyitó ünnepségén 2400 algé­riai fiú és lány sportbemuta­tója a csehszlovák sparta- kiádokra fog emlékeztetni. Nem véletlenül, hiszen a „Fejlődő ifjúság“ és a „Szép­ség, egészség“ című zene­számok szerzője a csehszlo­vák Ivó Fibiger professzor. o. s. Azoknak, akik nem kíváncsiak Ha az elnök vizet iszik, erről le kell szoknia 0 A víz nem játék 0 Lübke, az NSZK elnöke s az „ismeretlen címzett“. Washingtonban történt, egy sajtókonferencián. Dr. George Burklei, Lindon B. Johnson, amerikai elnök háziorvosa az újságírók előtt ült s tájékoztat­ta őket az elnök egészségi álla­potáról: — Az elnök abszolút egészsé­ges. Régen volt ilyen kondíció­ban. Az újságírók persze nem ér­ték be ennyivel. A részletek iránt érdeklődtek: mit reggeli­zik, ebédel és vacsorázik, mit ehet, mit nem. Az egyik riporter még mesz- szebro ment: — S az alkohol? Mit iszik az elnök? Dr. Burklei így válaszolt: — Ebéd előtt étvágyerjesz­tésre egy pohárka whiskyt iszik. — Szódával? — Nem! Vízzel! Közönséges vízzel, a vízvezetékből. Johnson háziorvosa nem is sejtette, hogy szavai a nagy szóda és ásványvízgyárosok kö­rében általános felháborodást keltenek Amerikában. — Az elképzelhetetlen, hogy az elnök a whiskyt vízzel igya — tiltakoztak testületileg a szó­da és ásványvízgyárosok. — Erről le kell szoknia! A dolog ugyanis úgy áll, hogy Amerikában az emberek szíve­sen utánozzák a vezető szemé­lyiségeket, főleg az elnököt. Az a veszély fenyeget, hogy sok­millió amerikai ezután a whis­kyt közönséges vízzel issza majd, akárcsak Johnson elnök, s ilymódon érezhetően csökken a szóda és ásványvízfogyasztás, s persze az érdekeltek nyeresé­ge is. S mivel a szóda és ás­ványvízgyárosok nagyrészt de­mokraták és Johnsonra szavaz­tak, egész bizonyos, hogy ke­resztülviszik, az elnök ne igya a whiskyjét vízzel, hanem szó­dával. Ügy látszik, az amerikai po­litikában még a vízzel sem le­het játszani!.-O­Heinrich Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, amikor reggel az asztalához ült, hogy elfogyassza reggelijét, az asztalán az újságot is ott ta­lálta. Valamelyik bátor család­beli „kedvesen“ meglepte az el­nököt s piros ceruzával aláhúz­ta a lapban a következő szöve­get: Lü'bke elnök tévedései! Az elnök nem hitt a saját szemének. — Tévedések? Kinek a fan­táziája ez már megint? Lübke elnök dühösen fújt s gyorsan olvasni kezdte a lapot: — A szövetségi elnök megért már néhány blamázst. Az in­diszkrét póstaalkalmazottak el­árulták, hogy a szövetségi elnö­ki iroda komoly tévedései egy­másután ismétlődnek. A hiva­talos levelek gyakran visszake­rülnek a feladóhoz azzal a meg­jegyzéssel: — a címzett isme­retlen. Az elnök vörös lett a dühtől. — S igaz ez? Hisz senki nem informált erről! Könnyű azt mondani, hogy in­formált vagy nem informált. De hogyan legyen az elnök infor­mált, amikor a hibát azok kö­vették el, akiknek Lübke elnö­köt informálniok kellett volna, akik megengedték, hogy Lübke aláírásával táviratban jókíván­ságukat fejezzék ki Dr. Theodor Spir professzornak 80. születés­napja alkalmából, habár ő már harmadik éve halott. Vagy egy másik eset: Lübke elnök részvéttáviratot küldött Jean Cocteau költő fe­leségének, habár az egész kul- túrvilág tudja, hogy Cocteau sohasem volt nős. (A) A Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Román Népköztársaság Államtaná­csa és Minisztertanácsa mély megilletődéssel közli, hogy március 19-én 17.43 perckor meghalt Gh. Gheorghiu-Dej a Román Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és az Államtanács el­nöke. Gromiko szovjet külügymi­niszter angol kollégájával folytatott tárgyalásait köve­tően kijelentette:: „Túlzás len­ne azt mondani, hogy megálla­podásra jutottunk, de az esz­mecsere mindenképpen hasz­nos volt.“ Értesülések szerint Gromiko rámutatott: nem elég pusztán a leszerelési tanácskozások összehívásában megegyezni, ha­nem azt is tisztázni kell, hogy milyen megállapodásokra van lehetőség, legalább rész­leges leszerelési intézkedések­ben: Jól értesült' források sze­rint Gromiko a következő 11 pontból álló tervet terjesztette elő: 1. a katonai költségvetések csökkentése; 2. a külföldön állomásozó katonai erők visszavonása ha­zai területre; 3. a külföldi támaszpontok felszámolása; 4. megállapodás a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására; 5. a nukleáris fegyverek al­kalmazásának betiltása; 6. atomfegyvermentes öveze­tek létesítése; 7. a bombázó gépek meg­semmisítése és gyártásuk be­szüntetése; 8. a föld alatti atomfegyver­kísérletek betiltása; 9. megnemtámadási egyez­mény a NATO és a Varsói Szerződés országai között; 10. rendszabályok a váratlan támadások megelőzésére; 11. a fegyveres erők létszá­mának csökkentése. Egyelőre nem isine'-efSs, hogy milyen álláspontra hej lyezkedett a brit külügyminisz­ter a szovjet javaslatokkal kapcsolatban. McNamara ‘ hadügyminiszter és a katonai vezetők elutasí­tották a külügyminisztérium és a Fehér Ház egyik szakértői csoportjának javaslatát, amely a katonai „nyomás“ bizonyos fenntartása mellett közvetítő megoldásokat is előirányzott a vietnami probléma békés ren­dezésére. Ez a csoport a többi között azt tanácsolta, hogy a korlátozott légitámadások ne terjedjenek túl a 19. szélességi fokon, az akcióban pedig ne vegyen részt több mint 24 re­pülőgép. A katonai vezetők álláspont­jának elfogadására mutat a lé­gitámadások kiterjesztésén túl az is, hogy Jonhson tábornok­nak, a szárazföldi erők vezér­kari főnökének javaslatára, máris döntés született újabb helikopteregységek Dél-Viet- namba szállításáról, és az ame- rikái „tanácsadók“ számának no .eléséről. Jelenleg mintegy négyszáz amerikai helikoptert állomá- soztatnak az országban, s a je­lek szerint hamarosan újabb ötven helikoptert küldenek Dél-Vietnamba a saigoni kor­mánycsapatok támogatására. Az amerikai 7. flotta repülő­gépegységeit nemcsak a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ság és a szabadságharcosok elleni bombatámodásokra hasz­nálják fel, hanem partmenti őrszolgálatra is. III. Sztriptízen voltál-e? A „Mi­lyenek a párizsi nők?" után ez­zel a kérdéssel állottak nekem a legtöbben. Megmondom őszin­tén, magamnak is volt kedvem e látványossághoz, ám ha nem lett volna is, elmentem volna, tudván, hogy odahaza a legtöb­ben erre lesznek kíváncsiak, s nyilván kinevetnek, ha ügy já­rom meg Párizst, hogy sztrip­tíznek még a színét se láttam A problémának persze voltak a- nyagi viszonylatai is. Nyilván­való, hogy ha valaki szórako­zásra gondol Párizsban, az első fogalom, ami az eszébe ötlik: a Moulin Rouge. Mi is erre gon­doltunk természetesen s csak akkor ment el a kedvünk az egésztől, amikor a belépti díj árát is megtudtuk. Ez ugyanis csekély ötven frankocska s ne­künk két hétre lévén száz fran­kunk, igazán nem veheti tőlünk senki rossz néven, hogy elment a kedvünk a szórakozástól. De­ltát a Moulin Rouge nyilván nem az egyetlen lehetőség, s nem is kellett sokáig mászkálnunk, közvetlen a közelében találtunk egy másik bárt. ahol a belépti díj csupán kettő ótven volt. Cso­dálkoztunk is rajta, hogyan le­hetséges, hogy ilyen nagyok a különbségek, hiszen elvégre ez is sztriptíz, az is sztriptíz, min­Párizsban, a világ városában denesetre nem sokat tanakod­tunk, bementünk. Apró pince- helyiségbe jutottunk, izgató vö­rös színekkel kivilágítva a he­lyiség zsúfolt s a megvilágított középen zajlik a „program“. Jön a pincér, kérdezi mit óhajtunk fogyasztani. Egy villámgyors számvetés, s látván, hogy a szomszédos asztalok mellett fo­gyasztott italok között ott a sör is. emellett döntünk, alig­hanem az lesz itt a legolcsóbb szórakozás Ám hogy megdöb­benünk aztán, amikor fizetni kell. írd és olvasd: egy üveg sör 15 (tizenöt) frankba került. Csoda-e. ha ezekután végleg elment minden kedvünk a mu­latságtól, s ugyancsak azt néz­tük. hogyan lehetne innen mi­nél előbb kereket oldani, még mielőtt mind a száz frankunk elúszna. A tévedés abban volt hogy mi a hazai árak szerint gondolkoztunk, s még csak eszünkbe sem jutott, hogy Pá­rizsban egy liter bort negyed­áron vásárolhattunk volna. Ez­zel egyébként nemcsak itt jár­tunk így, de másutt is, hiszen Párizsban, ha valaki megszom­jazik, legolcsóbban borral olt­hatja a szomjúságát, lévén egy liter bor ötven centime, egy Cselényi László üveg coca-cola viszont két frank. Visszatérve eredeti témánk­hoz. Milyen is hát tulajdonkép­pen az a párizsi sztriptíz? S mi is tulajdonképpen az a sztrip­tíz? Hisz mi. „vidékiek“ annyi jót, meg annyi rosszat hallot­tunk már róla, hogy ugyancsak felajzotta a kíváncsiságunkat Azt nem értettük ugyanis, ho­gyan lehetséges az, hogy ilyen züllött valamit (ahogy annak idején a mi sajtónkban napről- napra olvashattuk), százával, ezrével működtetnek a nyugati városokban, s mindenekelőtt minden ilyen szórakozási lehe­tőségnek a városában, Párizs­ban? Nos, mi a sztriptíz? Vélemé­nyem szerint (s hozzá kell ten­nem, hogy ez a vélemény nem­csak bennem formálódott meg. de csoportunk szinte minden egyes tagjában), nemcsak ki­mondottan „test - árusítás“, nemcsak a szexuális érzékek felkorbácsolásának gyanús üz­lete, de ennél valamivel több is. Bármilyen furcsán hangzik is a megfogalmazás, de bennem ez ötlött fel: művészet A szob­rászatnak, a balettnak valami furcsa (s azt egy pillanatig sem tagadom, hogy felhígított) keveréke. Igen, ez járt az e- szemben egész idő alatt: íme a női szépség. Azt ugyanis sen­ki sem tudhatja, hogy szá­munkra. halandó férfiak számá­ra a szép női test Igenis művé­szet. S a művészi alkotás nyil­ván akkor ér valamit, ha nézhe­ted, tanulmányozhatod, eltöp- renghetsz-elcsodálkozhatsz raj­ta. S ki tudja vajon, milyen mű­vészi élvezetektől vagy meg­fosztva (s milyen ihletektől), hogy nem lehet ilyen „művészi“ (igenis, állítom, hogy művészi) látványban gyakori részed? Mintha csak attól lennél meg­fosztva, hogy olvasd Heming- wayt, hallgasd Mozartot vagy megcsodáld teszem azt Rodin Gondolkodóját Persze, mint minden hason­latban, ebben is van némi túl­zás. Jól tudom, hogy a sztrip­tízt nem azért pénzelik, hogy művészi élvezetet nyújtson, sokkal inkább egyéb élvezetek felkeltése a célja, s különösen egy ilyen, nyilván nagyon is harmad, negyedrendű két és fél­frankos bárnak, ám elvileg úgy gondolom, van valami igazság felvetődött gondolataimban. Az­ért is fogalmaztam meg őket. Egyébként az éjszakai Párizs­nak a központja a híres neveze­tes Place Pigalle a még neve­zetesebb Montmartrén, művé­szek, apacsok, zúgárusok, ut­calányok „világnegyedében“. Esti tizenegytől világos hajna­lig zajlik itt az élet. Neönok, színek, zene, tánc, nők, ital — amit csak elképzeltél valaha egy ilyen helyről, Itt bizony minden megtalálható. S az em­bernek megintcsak sírnivaló a kedve, hogy milyen igazságta­lanul is van elosztva ez a világ, hogy égy helyre ennyi mindent tömörít, máshová meg bizony alig-alig jut valami mindenből. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents