Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-23 / 12. szám

A Zólyom

A zólyomi krónikás a város legszomorúbb pillanatait az űn. Szlovák Állam alatt Irta. A felszabadulás előtti utolsó napok voltak a legkegyetlenebbek 1945 január elején a zólyomi zsidótemetőből lövöldözés hallatszott. Az áldozatokat a járásbíróság fogházából zárt teherautókon hordták oda. Amikor a temetőben már nem volt hely. Kováčová mellett, az erdőben lövöldözték őket agyon.

Vörös zászló a városban

A szovjet katonaság Zólyomba keleti irányból érkezett. A városért kezdettől fogva kegyetlen harc dúlt. Ágyútúz zavarta a lakosság éjjeli nyugalmát. A Vörös Hadsereg gyalogsága közben felszabadította Zvolenská Siatinát. A szovjet hadsereg balszárnya Kalinka és Mlchalková felől. Mofová térségéből, járhatatlan utakon, havas hegygerinceken át szabadította fel a falut és a zólyomi vasútállomást.

Március 13-án délben utcai harc kezdődött a városban. A szovjet járőrök elérték a város északi peremét. Egy német tankegység felrobbantotta a Garam hídját. Másnap aztán felszabadult a város.

A zólyomi krónikás aranybetűkkel jegyezheti fel a dátumot: 1945. III. 14.

E napon a második ukrán hadsereg 269 ezredének egységei meneteltek a városban. Az egyes egységeket kitüntették és „Zólyomi" elnevezést kapták.

Találkozás a felszabadítókkal

— Az elsők között voltam — emlékezik vissza Štefan Tompa — akik városunkban kezet szorítottak a felszabadítókkal. Igaz. mielőtt beköszöntött hozzánk a

vár alatt

szabadság, sokmindent megéltünk. A felkelők visszavonulása után a pártvezetőség utasítására Osrbliába vezettem több zólyomi nőt. A fasiszták itt elfogtak és a podbrezovái váróterembe zártak. Aztán marhaszállító vagonba zártak bennünket és Zólyomba transzportáltak. Az út négy nap és négy éjszaka tartott. Közvetlenül a város előtt kiugrottam a vonatból. A vasutasok segítségével aztán hazakerültem. Este, a város felszabadítása előtt, a fasiszta aknavetők szórványosan még lövöldöztek. Egy óra múlva már oroszul beszéltek a házunk körül. Pillanatokon belül megöleltük egymást a fiatal szovjet katonákkal. Életem legboldogabb pillanata volt ez.

Megváltozik a város

Zólyomnak a felszabaduláskor tizenkétezer lakosa volt. Azóta a város a felismerhetetlenségig megváltozott. Felépült Bučina, a korszerű fafeldolgozó üzem. a Húskombinát, a téglagyár, a Középszlovákiai Tejüzem, a LIAZ és más üzemek. Mindez rövid idő alatt.

A vasút is sokat fejlődött. Oj lakótelepek épültek, a Podbo- rová, Sekier, az egyes és a kettes lakótelep. E helyeken 3000 család lakik. 1951 óta Zólyom főiskolai város. Van ott erdészeti főiskola. Erdőgazdálkodási Kísérleti Intézet, állandó színpad, középfokú ipariskola. A ČSD-nek van kultúrháza, a Bučinának üzemi klubja, van új vasútállomás, sportpálya. A zólyomiak büszkék mindenre. A város fejlesztésének távlati tervei is figyelemreméltóak.

Megkezdik az „Aranypatak" lakótelep építését, ahol 1650 lázi brit Üaüy Express részleteket közölt a Blankenhorn, Nyugat -Németország londoni nagykövetével folytatott beszélgetésből Blankenhornf 1939 ben a nácik azzal küldték ki az Egyesült Állctmokba, hogy ott a náci mozgalmat terjessze.

Oszlóban tüntettek az amerikai nagykövetség előtt. A transzparenseken ilyen feliratok voltak olvashatók: „Békét Vietnamnak!“ „Félre a bombákkal!"

kás lesz, a „Falakon túl“ névéi lakótelepen 500 lakás épül, befejezik a „Sekier“ lakótelep építését. A városban mezőgazdasági műszaki középiskola, bölcsődék, óvodák épülnek. Kibővítik a Bučina üzemet, átépítik a mozdony-depót és a vasúti műhelyeket. A 23.000 lakosú Zólyomnak Öt év múlva 32.000 lakosa lesz. (Ä)

A VIT

eiőkészüietairől

A világifjúsági találkozók nem hivatalos megnyitójuk napján, hanem már néhány hónappal korábban elkezdődnek. Mégpedig a résztvevő országok ifjúságának lázas hazai előkészületeivel. S ebben az értelemben már Csehszlovákiában is elkezdődött a fesztivál. A csehszlovák ifjúság fesztivál előtti munkája szervesen kapcsolódik az év két további nagy eseményéhez: a fel- szabadulás huszadik évfordulójához és a III. Országos Spartakiádhoz, amely a két előzőhöz hasonlóan nagy nemzetközi jelentőségű rendezvény lesz.

Csehszlovákia ifjúsága a fesztiválra mindenekelőtt munkájának jó elvégzésével, a termelésben elért újabb nagy munkasikerekkel kíván felkészülni. Ezt a célt szolgálják a rendkívüli műszakok és a falvak szépítésére kezdeményezett akciók, öntözőberendezések és halastavak építése társadalmi munkával és sok más egyéb között védnökségi vállalások a fejlődő országok, elsősorban Algéria megrendelései felett

A fesztivál előtti ünnepélyes akciók bevezető részét a hagyományos csillag-staféta jelenti majd, amely a különböző járásokból és kerületekből indul Prágába, s amelynek megrendezésére a fesztivál előtt egy hónappal, még júniusban kerül sor.

Megkezdődött már a szolidaritási fesztivál-alappal kapcsolatos gyűjtés is. Elsőként Karviná járás fiataljai jelentkeztek, s vállalták, hogy a szolidaritási alaphoz 300 ezer koronával járulnak hozzá.

A csehszlovák ifjúságot egyébként 360 tagú küldöttség képviseli majd Algériában. A küldöttségben helyet kap az ismert Lúčnica tánc- együttes 60 tagú csoportja melyet az előző fesztiválokon számos díjjal tüntették ki. ötven főnyi sportküldöttség is utazik a VIT-re

Még egy fesztivállal kapcsolatos csehszlovák „hozzájárulásról“ szeretnék beszámolni. A fesztivál megnyitó ünnepségén 2400 algériai fiú és lány sportbemutatója a csehszlovák sparta- kiádokra fog emlékeztetni. Nem véletlenül, hiszen a „Fejlődő ifjúság“ és a „Szépség, egészség“ című zeneszámok szerzője a csehszlovák Ivó Fibiger professzor.

o. s.

Azoknak, akik

nem kíváncsiak

Ha az elnök vizet iszik, erről le kell szoknia 0 A víz nem játék 0 Lübke, az NSZK elnöke s az „ismeretlen címzett“.

Washingtonban történt, egy sajtókonferencián. Dr. George Burklei, Lindon B. Johnson, amerikai elnök háziorvosa az újságírók előtt ült s tájékoztatta őket az elnök egészségi állapotáról:

— Az elnök abszolút egészséges. Régen volt ilyen kondícióban.

Az újságírók persze nem érték be ennyivel. A részletek iránt érdeklődtek: mit reggelizik, ebédel és vacsorázik, mit ehet, mit nem.

Az egyik riporter még mesz- szebro ment:

— S az alkohol? Mit iszik az elnök?

Dr. Burklei így válaszolt:

— Ebéd előtt étvágyerjesztésre egy pohárka whiskyt iszik.

— Szódával?

— Nem! Vízzel! Közönséges vízzel, a vízvezetékből.

Johnson háziorvosa nem is sejtette, hogy szavai a nagy szóda és ásványvízgyárosok körében általános felháborodást keltenek Amerikában.

— Az elképzelhetetlen, hogy az elnök a whiskyt vízzel igya — tiltakoztak testületileg a szóda és ásványvízgyárosok.

— Erről le kell szoknia!

A dolog ugyanis úgy áll, hogy Amerikában az emberek szívesen utánozzák a vezető személyiségeket, főleg az elnököt. Az a veszély fenyeget, hogy sokmillió amerikai ezután a whiskyt közönséges vízzel issza majd, akárcsak Johnson elnök, s ilymódon érezhetően csökken a szóda és ásványvízfogyasztás, s persze az érdekeltek nyeresége is. S mivel a szóda és ásványvízgyárosok nagyrészt demokraták és Johnsonra szavaztak, egész bizonyos, hogy keresztülviszik, az elnök ne igya a whiskyjét vízzel, hanem szódával.

Ügy látszik, az amerikai politikában még a vízzel sem lehet játszani!.-OHeinrich Lübke, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke, amikor reggel az asztalához ült, hogy elfogyassza reggelijét, az asztalán az újságot is ott találta. Valamelyik bátor családbeli „kedvesen“ meglepte az elnököt s piros ceruzával aláhúzta a lapban a következő szöveget:

Lü'bke elnök tévedései!

Az elnök nem hitt a saját szemének.

— Tévedések? Kinek a fantáziája ez már megint?

Lübke elnök dühösen fújt s gyorsan olvasni kezdte a lapot:

— A szövetségi elnök megért már néhány blamázst. Az indiszkrét póstaalkalmazottak elárulták, hogy a szövetségi elnöki iroda komoly tévedései egymásután ismétlődnek. A hivatalos levelek gyakran visszakerülnek a feladóhoz azzal a megjegyzéssel: — a címzett ismeretlen.

Az elnök vörös lett a dühtől.

— S igaz ez? Hisz senki nem informált erről!

Könnyű azt mondani, hogy informált vagy nem informált. De hogyan legyen az elnök informált, amikor a hibát azok követték el, akiknek Lübke elnököt informálniok kellett volna, akik megengedték, hogy Lübke aláírásával táviratban jókívánságukat fejezzék ki Dr. Theodor Spir professzornak 80. születésnapja alkalmából, habár ő már harmadik éve halott.

Vagy egy másik eset:

Lübke elnök részvéttáviratot küldött Jean Cocteau költő feleségének, habár az egész kul- túrvilág tudja, hogy Cocteau sohasem volt nős.

(A)

A Román Munkáspárt Központi Bizottsága, a Román Népköztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa mély megilletődéssel közli, hogy március 19-én 17.43 perckor meghalt Gh. Gheorghiu-Dej a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és az Államtanács elnöke.

Gromiko szovjet külügyminiszter angol kollégájával folytatott tárgyalásait követően kijelentette:: „Túlzás lenne azt mondani, hogy megállapodásra jutottunk, de az eszmecsere mindenképpen hasznos volt.“

Értesülések szerint Gromiko rámutatott: nem elég pusztán a leszerelési tanácskozások összehívásában megegyezni, hanem azt is tisztázni kell, hogy milyen megállapodásokra van lehetőség, legalább részleges leszerelési intézkedésekben:

Jól értesült' források szerint Gromiko a következő 11 pontból álló tervet terjesztette

elő:

1. a katonai költségvetések

csökkentése;

2. a külföldön állomásozó katonai erők visszavonása hazai területre;

3. a külföldi támaszpontok felszámolása;

4. megállapodás a nukleáris

fegyverek elterjedésének

megakadályozására;

5. a nukleáris fegyverek alkalmazásának betiltása;

6. atomfegyvermentes övezetek létesítése;

7. a bombázó gépek megsemmisítése és gyártásuk beszüntetése;

8. a föld alatti atomfegyverkísérletek betiltása;

9. megnemtámadási egyezmény a NATO és a Varsói Szerződés országai között;

10. rendszabályok a váratlan támadások megelőzésére;

11. a fegyveres erők létszámának csökkentése.

Egyelőre nem isine'-efSs, hogy milyen álláspontra hej lyezkedett a brit külügyminiszter a szovjet javaslatokkal kapcsolatban.

McNamara ‘ hadügyminiszter és a katonai vezetők elutasították a külügyminisztérium és a Fehér Ház egyik szakértői csoportjának javaslatát, amely a katonai „nyomás“ bizonyos fenntartása mellett közvetítő megoldásokat is előirányzott a vietnami probléma békés rendezésére. Ez a csoport a többi között azt tanácsolta, hogy a korlátozott légitámadások ne terjedjenek túl a 19. szélességi fokon, az akcióban pedig ne vegyen részt több mint 24 repülőgép.

A katonai vezetők álláspontjának elfogadására mutat a légitámadások kiterjesztésén túl az is, hogy Jonhson tábornoknak, a szárazföldi erők vezérkari főnökének javaslatára, máris döntés született újabb helikopteregységek Dél-Viet- namba szállításáról, és az ame- rikái „tanácsadók“ számának no .eléséről.

Jelenleg mintegy négyszáz amerikai helikoptert állomá- soztatnak az országban, s a jelek szerint hamarosan újabb ötven helikoptert küldenek Dél-Vietnamba a saigoni kormánycsapatok támogatására. Az amerikai 7. flotta repülőgépegységeit nemcsak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a szabadságharcosok elleni bombatámodásokra használják fel, hanem partmenti őrszolgálatra is.

III.

Sztriptízen voltál-e? A „Milyenek a párizsi nők?" után ezzel a kérdéssel állottak nekem a legtöbben. Megmondom őszintén, magamnak is volt kedvem e látványossághoz, ám ha nem lett volna is, elmentem volna, tudván, hogy odahaza a legtöbben erre lesznek kíváncsiak, s nyilván kinevetnek, ha ügy járom meg Párizst, hogy sztriptíznek még a színét se láttam A problémának persze voltak a- nyagi viszonylatai is. Nyilvánvaló, hogy ha valaki szórakozásra gondol Párizsban, az első fogalom, ami az eszébe ötlik: a Moulin Rouge. Mi is erre gondoltunk természetesen s csak akkor ment el a kedvünk az egésztől, amikor a belépti díj árát is megtudtuk. Ez ugyanis csekély ötven frankocska s nekünk két hétre lévén száz frankunk, igazán nem veheti tőlünk senki rossz néven, hogy elment a kedvünk a szórakozástól. Deltát a Moulin Rouge nyilván nem az egyetlen lehetőség, s nem is kellett sokáig mászkálnunk, közvetlen a közelében találtunk egy másik bárt. ahol a belépti díj csupán kettő ótven volt. Csodálkoztunk is rajta, hogyan lehetséges, hogy ilyen nagyok a különbségek, hiszen elvégre ez is sztriptíz, az is sztriptíz, minPárizsban, a világ városában

denesetre nem sokat tanakodtunk, bementünk. Apró pince- helyiségbe jutottunk, izgató vörös színekkel kivilágítva a helyiség zsúfolt s a megvilágított középen zajlik a „program“. Jön a pincér, kérdezi mit óhajtunk fogyasztani. Egy villámgyors számvetés, s látván, hogy a szomszédos asztalok mellett fogyasztott italok között ott a sör is. emellett döntünk, alighanem az lesz itt a legolcsóbb szórakozás Ám hogy megdöbbenünk aztán, amikor fizetni kell. írd és olvasd: egy üveg sör 15 (tizenöt) frankba került. Csoda-e. ha ezekután végleg elment minden kedvünk a mulatságtól, s ugyancsak azt néztük. hogyan lehetne innen minél előbb kereket oldani, még mielőtt mind a száz frankunk elúszna. A tévedés abban volt hogy mi a hazai árak szerint gondolkoztunk, s még csak eszünkbe sem jutott, hogy Párizsban egy liter bort negyedáron vásárolhattunk volna. Ezzel egyébként nemcsak itt jártunk így, de másutt is, hiszen Párizsban, ha valaki megszomjazik, legolcsóbban borral olthatja a szomjúságát, lévén egy liter bor ötven centime, egy

Cselényi László

üveg coca-cola viszont két frank.

Visszatérve eredeti témánkhoz. Milyen is hát tulajdonképpen az a párizsi sztriptíz? S mi is tulajdonképpen az a sztriptíz? Hisz mi. „vidékiek“ annyi jót, meg annyi rosszat hallottunk már róla, hogy ugyancsak felajzotta a kíváncsiságunkat Azt nem értettük ugyanis, hogyan lehetséges az, hogy ilyen züllött valamit (ahogy annak idején a mi sajtónkban napről- napra olvashattuk), százával, ezrével működtetnek a nyugati

városokban, s mindenekelőtt minden ilyen szórakozási lehetőségnek a városában, Párizsban?

Nos, mi a sztriptíz? Véleményem szerint (s hozzá kell tennem, hogy ez a vélemény nemcsak bennem formálódott meg. de csoportunk szinte minden egyes tagjában), nemcsak kimondottan „test - árusítás“, nemcsak a szexuális érzékek felkorbácsolásának gyanús üzlete, de ennél valamivel több is. Bármilyen furcsán hangzik is a megfogalmazás, de bennem ez ötlött fel: művészet A szobrászatnak, a balettnak valami furcsa (s azt egy pillanatig sem tagadom, hogy felhígított) keveréke. Igen, ez járt az e- szemben egész idő alatt: íme a női szépség. Azt ugyanis senki sem tudhatja, hogy számunkra. halandó férfiak számára a szép női test Igenis művészet. S a művészi alkotás nyilván akkor ér valamit, ha nézheted, tanulmányozhatod, eltöp- renghetsz-elcsodálkozhatsz rajta. S ki tudja vajon, milyen művészi élvezetektől vagy megfosztva (s milyen ihletektől), hogy nem lehet ilyen „művészi“ (igenis, állítom, hogy művészi)

látványban gyakori részed? Mintha csak attól lennél megfosztva, hogy olvasd Heming- wayt, hallgasd Mozartot vagy megcsodáld teszem azt Rodin Gondolkodóját

Persze, mint minden hasonlatban, ebben is van némi túlzás. Jól tudom, hogy a sztriptízt nem azért pénzelik, hogy művészi élvezetet nyújtson, sokkal inkább egyéb élvezetek felkeltése a célja, s különösen egy ilyen, nyilván nagyon is harmad, negyedrendű két és félfrankos bárnak, ám elvileg úgy gondolom, van valami igazság felvetődött gondolataimban. Azért is fogalmaztam meg őket.

Egyébként az éjszakai Párizsnak a központja a híres nevezetes Place Pigalle a még nevezetesebb Montmartrén, művészek, apacsok, zúgárusok, utcalányok „világnegyedében“. Esti tizenegytől világos hajnalig zajlik itt az élet. Neönok, színek, zene, tánc, nők, ital — amit csak elképzeltél valaha egy ilyen helyről, Itt bizony minden megtalálható. S az embernek megintcsak sírnivaló a kedve, hogy milyen igazságtalanul is van elosztva ez a világ, hogy égy helyre ennyi mindent tömörít, máshová meg bizony alig-alig jut valami mindenből.

(folytatjuk)