Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-09 / 10. szám

Hajnali fél öt. Hideg, februári hajnal. Emberek alig járnak még az utcán. Engem is siettet a csontig hatoló hideg, s csaknem tíz perccel indulás előtt ott vagyok már a nagy- magyari busz megállójánál. Az autóbusz félórát késik, (induláskor) s „természetesen“ Hitetlen!

Elhagyva Bratislava kikövezett utcáit, a hidegtől meg- gémberedett tagjaimban az autóbusz szabályszerű rázása indítja meg a vérkeringést.

Hidason egy idősebb néni telepszik mellém. Nem bírja ki szótlanul:

— Meddig utazik? — kérdi.

— Magyarig — felelem.

— Hivatalosan? — érdeklődik tovább, aktatáskámra mutatva.

— Úgy félig.

Mielőtt folytatná, alaposan megnéz,

— Járt már ott?

— Soha.

— Hát nem is érdemes odamennie — jön ki belőle egy- szuszra.

dők helyébe. Körülbelül négyszázat vittek el a faluból.-OKözségünk amolyan „céltábla" a környező puszták és falvak számára... mondja az elnök

— ... Igen... — felelem hűm- mögve, s csak aztán értem mej valójában az élcet.

Nem faggatom tovább a témáról, inkább másra terelem < szót.

— A helybeli üzletekben alkalmazottakon kívül, az emberek nagyrészt másutt dolgoznak. Vannak, akik a „szomszédos“ Csenkén, az EFSZ-ben, di leginkább bejárnak Pozsonyba

A további beszélgetés folya mán még sokmindent meg tud tam a „cigány-faluról". Két iskolája van: egy tizenkét osztá lyos és huszonöt tanerös ma gyár, valamint egy szlovák AK is. A cigánygyerekek meglehe tősen ritkán látogatják azonbai mindkettőt. Esküvő évente 20- 25, keresztelő pedig 60—65 Művelődési otthon, mint annyi más helyen — itt sincs. Máshol legalább kilátásba helyezték, itt még azt sem. Csupán egy mozijuk van, és egy állandóan foglalt, úgynevezett „tárgyalóterem"; ahol a különböző gyűlések és a helyi Csemadok megmozdulások zajlanak le. így persze, mondjuk egy MATESZ előadásban, csak akkor lehet részük, ha Dunaszerdahelyre vagy Bratislavába utaznak. Nem szabad kifelejtenünk a „leltárból" a havi huszonötezer korona forgalmat lebonyolító kocsmát sem, ami azonban természetesen nem pótolhatja mindenki számára a kultúrházat. CSISZ szervezet szintén van a faluban, méghozzá önálló. De a CSISZ tevékenység vajmi kevés. A teadélutánok ugyanis nem meríthetik ki a CSISZ munkáját. Kívánatos lenne már valami kézzelfogható tevékenység is! Megbeszélésekre, vitára, művelődési otthon hiányában, talán megfelelne a mozihelyiség is! A magyari fiatalok nagyréAz Öreg-Kolónia (péró) egyik háza

— A cigány faluba megy?.. Cigányok közé? — legyint lekicsinylőén. Alig van ott „fehér" ember. Szálljon le inkább Lyányokon vagy menjen ki Vökre!.» De oda?

— Még magát is elverik a „feketék", mint nemrégiben a sógoromat. Olyan verekedés volt akkor a kocsmában, hogy utána a három nappal is még a véres padlót súrolták, meg a törött ablaküvegeket keresgélték.

Nagymagyar. Leszállók. Utí- társam szemrehányóan néz rám amiért nem fogadtam meg a tanácsát.

A HNB irodájában az elnök hellyel kínál.

— Igaz, hogy a maguk faluja cigány falu? — próbálom hitelesíteni rögtön utitársnőm „információit“.

— A község lakosságának 50 százaléka az — feleli kissé kitérően. (Eszerint talán mégsem helytálló egészen a buszban hallott csúfnév).

— őslakosok itt a cigányok vagy csak „bevándorlók"? — kezdek bele újból. A magyarlak számára — úgy látszik — ez kényes kérdés, de szeretnék tisztán látni. Az elnök kelletlenül mondja:

— A negyvenes évek elején jöttek, az elhurcolt falubeli zsi-OMire visszaérkezünk Magyarra, a nemzeti bizottság irodájába, ott van már a titkár is. A cigányok számára építendő új lakások tervét vizsgálgatják.

— Nagyon rosszak a lakásviszonyok — mondja a titkár. 16—18 személy is alszik egy szobában.

— Ha nem lennének olyan csökönyösek, lakhatnának másképp is — javít egyet a válaszon az elnök — hiszen kapnának újat is, — most is építünk nekik — de nem hajlandók otthagyni a pérót. Visszamennek...

— Talán ha rábeszéléssel...

— Beszélhet ezeknek, aki akar.

— Se munkába, se iskolába nem járnak, — mutat az elnök egy kimutatásra.

— Dehiszen élniük kell valamiből — próbálok újfent közbeszólni.

— Élnek is. A rajkóikból!...

A titkár elérti kételkedő pillantásom.

úgy gondolom, a gyermekpótlékból — teszi hozzá fanyar

mosollyal.

— Leginkább csak a kocsmá- bajáráshoz van kitartásuk — mondja az elnök, a közben megszólaló telefon felé nyúlva.

A már említett szeptemberi verekedésről a következőket tudom meg a titkártól: A „viadalt" az idézte elő, hogy a pincér figyelmeztetését sokalló „fekete" kártyapartis, hirtelen még egy boxolót is meghazudtoló ütése csattant a pincér ál- lán. A „közönség" rögtön két pártra oszlott és megkezdődött még a szék és asztallábakat, valamint törött söröskancsókat felhasználó harc: férfi - férfi ellen. Mire a közbiztonsági szervek a tett színhelyére értek, az ellenfelek már hazafelé indultak. A pár hónappal későbbi bírósági tárgyalásra, a „fehérek" közül már csak tanúként sem mert senki eljönni, annyira tartottak a cigányok bosszújától!

— Egyedüli segítség számunkra egy nagyobb pénzösz- szeg lenne — szól az elnök, miután letette a kagylót, — csak hát ezt is már tíz éve ígérik.

— Nagyon nehéz kérdés ez. Bármi újat javasolunk nekik, nem nagyon hajlandók ráállni ajánlatunkra.

— Talán ha néha határozottabban lépnének fel... — mondom már a beszélgetés végén, indulásra készülődve.

— Gyakorta a legjobb szándék is balul üt itt ki — zárja le mintegy a témát a titkár.

— Idővel bizonyára lesz majd javulás — mondja reménykedve az elnök, amikor kezet fogunk.

— Jöjjön el öt év múlva megint, addigra bizonyára megváltozik már a helyzet - kiált utánam még tréfásan egyikük a szobából, mialatt én már kifelé, az autóbuszmegállóhoz sietek.

P. M.

M«NV> m

A szovjet PB—2-es jelzésű sínrakó gép nagy segítséget jelent a szélesnyomtávú építőinek

A széiesnyomtávú vasút és

KELET-SZLOVÁKIA

A múltban a kelet-szlovákiai síkság országunk egyik legelmaradottabb vidéke volt. A fejlődés csak 1945 után indult meg, de nem volt olyan méretű, mint az ország más területein; a vidék továbbra is mezőgazdasági jellegű maradt. Azok, akik az iparban kívántak elhelyezkedni, bizony sokszor hosszú- hosszú kilométereket vonatoztak a családi otthontól a munkahelyig.

S egyszerre mintha villamosáram rázta volna meg a tájat, megindult a esernyői átrakodó-állomás építése. Az építkezés során a Bodrogközben megszületett hazánk legnagyobb vasúti gócpontja, mely a csehszlovák-szovjet kereskedelmi kapcsolatok vérkeringésében rendkívül fontos funkciót tölt be.

Majd jöttek a bágerek, a földgyaluk és megindult a rakoncátlan folyók szabályozása, melyek következtében a táj jelentősége is megváltozott. A vidék egyszeriben az ország érdeklődésének középpontjába került, egyre gyakrabban foglalkoztatta a sajtót, a rádiót, a televíziót. Megszületett a kelet-szlovákiai Vasmű és a vajáni Hőerőmű építésének a gondolata. A gondolatot tettek követték, és az 1961-es évben megkezdődtek az alapmunkálatok. De vessünk egy pillantást azokra a tényezőkre, amelyek a nagyméretű tervek kivitelezését szükségszerűvé tették.

— A csehszlovák-szovjet kereskedelmi kapcsolatok az utóbbi évek során olyan méreteket öltöttek, hogy a vasúti teherforgalom lebonyolítása komoly gondokat okozott mindkét fél számára. Ezt a forgalmat napjainkig a esernyői átrakodó-állomás bonyolítja le. Mondanunk sem kell, hogy ez a megoldás nemzetgazdasági szempontból nem a legcélszerűbb, különösen nem az, ha KGST méretekben gondolkodunk, s figyelembe vesszük, hogy hazánk területén sok olyan gyár épül, melyek üzemeltetése szovjet nyersanyagon alapszik. Elsősorban ezért vált szükségessé a széiesnyomtávú vasút felépítése, melynek következtében jelentős számú munkaerő szabadul fel.

A vajáni Hőerőműbe szállítandó donyeci szenet vagy a Keletszlovákiai Vasműbe szállítandó szovjet vasércet nem kell majd drága és fáradságos munkával átrakni az egyik vagonból a másikba, hanem a Szovjetunióból közvetlenül a vajáni Hőerőműbe, illetve a Keletszlovákiai Vasműbe futnak majd a szovjet vasúti teherkocsik.

A szélesnyomtávú vasút földmunkálatait még a tél beállta előtt elvégezték. A napokban már megkezdték az első sínpárok lerakását. A szovjet határtól a Saccáig terjedő szakaszon mintegy 3600 lelkes, fiatal szakmunkás dolgozik, s a kedvezőtlen időjárás ellenére is becsülettel teljesítik feladataikat.

A szélesnyomtávú vasút átadását 1966. május 1-re tervezték, de valószínűleg már jóval a határidő előtt átadják a forgalomnak.

A szélesnyomtávú vasút jelentőségével kapcsolatban érdemes megemlíteni a vajáni Hőerőművet, Ez lesz Szlovákia legnagyobb hőerőműve. Üzembe helyezése egybeesik az újonnan épülő vasút elkészítésével. A vajáni hőerőművet teljes kapacitással — 660 MGV teljesítménnyel — 1966 végéig helyezik üzembe. (Csi-gyd)

Vlkošiban (Hodonín mellett) jói bevált a burgony-pehely készítése.-OA Fatra n. v. fehér molitonbó! készült kalapokat hoz forgalomba. Az új kalapok igen köny- nyúek és viselésük kellemes.-OA prostéjovi Gala üzem vékony bőrből készült egész kosztümöket gyárt galambszürke, drapp, barna színekben. A kosztümök otthon moshatók.

BEVEZETŐÜL: Simkö I- ván vagyok, nős, 23 éves, jé-* lenleg a toužimi határmenti Állami Gazdaság mezőgazdasági mechanizát'ora a j Karlovy Vary járásban.1 Tiszteletbeli elnöké vagyok az ÄG összüzemi választmányának, valamint népblró is.

1.

HÉTFŐ: A hét minden napján, kivéve a vasárnapot, korán kelek. Megszoktam már. Feleségem hatkor megy munkába, én a kétéves kisfiámat viszem a bölcsődébe, de hétkor már én is munkába állok. Nyáron traktort vezetek, télen a műhelyben dolgozom. Szeretem a gépeket. Ma is egy traktort hoztak be a műhelybe. Nincs1 nagy hibája, dehát ha már egyszer dolgozunk. akkor tökéletesen megjavítjuk, hogy a szezon idején ne legyen vele baj. Szinte el is feledkezem az időről. Már este öt óra. Megyek haza. Közel lakom a munkahelyemhez, összkomfortos lakásom van. Részben azért is jöttem a határvidékre. Vacsorázunk, játszom egy kicsit a fiammal. Utána kezdődik a második műszak. Jelentéseket írok a járási CSISZ- nek, a kerületre. Kidolgozom a részletes tervet e- gész hétre, hogy mit csinálunk majd a szervezetbén. Későn megyek aludni.

2.

KEDD: Ez a nap is gyorsan elfut. Egész nap az esti

Bar HÉT AZ ÉUTSMBŐl

vezetőségi gyűlésre gondolok. Jó érzés tudni, hogy mindent előkészítettem. E- zekkel a gyerekekkel lehet dolgozni. Mivel a művelődési otthon még nincs olyan állapotban, hogy ott tarthatnánk a gyűléseket, az e- bédlőnk az ülésterem. Minden tagnak konkrét feladata -van. Sokáig elbeszélgetünk. Tervezünk. Nekem a feleségem is segít. Ő

is

CSISZ tag. Igazi funkcionárius család. Megállapodtunk, hogy e héten minden fiatal a klubhelyiség rédbe- hozásánál fog dolgozni. Szükségünk van érre a helyiségre.

SZERDA: Ezen a napon délig dolgozom. Délután a HNB tanácsának gyűlésén

vagyok vagy pártgyűlésén. Minden héten valami. Este megnézem, hogyan áll a klubhelyiségünk, mit csináltak a gyerekek. A lányoknak segítik ablakot tisztítani. Itt a fiatalok szeretnek dolgozni, mindig szerveznek valamit.

4.

CSÜTÖRTÖK: Egész nap a járási népbiróságon vagyok, Karlovy Varyban. Csak este érek haza, hat őrá felé. A ház előtt már a fiatalok várnak. Gyorsan, vacsarázom, a gyereket lefektetjük, mi pedig a feleségemmel táncolni megyünk. Minden csütörtökön társastánc-kurzusunk van. Utána tízig szabad gyakorlás magnetofon mellet. A klubhelyiségünk még nincs egészen rendben, de anyagilag támogat bennünket a gazdaság vezetősége. Megértik, mit akarnak a fiatalok.

5.

PÉNTEK: Egy napot hiányoztam a munkából. Munkatársaim dolgoztak helyettem is. Traktort javítunk. A kapott alkatrészeket, kicseréljük. De csak délig dolgozom újra. mert délután a járási CSISZ-re megyek munkaértekezletre. Megint este érek haza. Minden hónapban pénteken van tagsági gyűlésünk. Itt beszéljük meg a tagsággal a tennivalókat. Jelen vannak az ÄG vezetőségéből, a helyi pártszervezet vezetőségéből és a HNB-ről.

1 SZOMBAT: Összeállítottuk a traktort, szögre akasztjuk olajos ruhánkat és hazamte- gyünk. Pénzt akarunk szerezni, hogy kirándulást szervezhessünk. Az autóbuszt a gazdaság adja. Este a klubhelyiségben táncolunk.

7.

VASÁRNAP: Hétkor ébredek, de az ágyban hallgatom a rádiót. Játszom a kisfiámmal, a feleségem reggelit készít. Délben kelek. Ebéd után vagy mi megyünk látogatóba, vagy nekünk vannak vendégeink. Elbeszélgetünk gondjainkról, bajainkról. De leginkább a CSISZ-szervezet a téma. Itt mind fiatalok élnek a faluban. Minkenki jó ismerős, barát. Délután moziba megyünk. Este otthon tervezünk, mit kellene még venni a háztartásba. Én tisztán 1300 koronát keresek, feleségem 1100-at. Meg vagyunk elégedve. Nem bántam meg, hogy a határvidékre jöttem dolgozni. Itt is lehet becsületes munkát végezni.

(Lejegyezte: -m -gy-)

sze különben szépen, szótfoga- dóan, szüleik nyomdokában halad — föl a városba.

Sok a probléma. Például: A község a nagyszámú lakosságára, valamint a környező falvak, puszták lakosságára való tekintette] is állandó éjjeli orvosi szolgálattal rendelkezett. Két éve ezt megszüntették azzal az indokolással, hogy nem fizetődik ki. (Érdekes indokolás). Most aztán előfordul (és nemegyszer), hogy egy éjszaka 4—5-ször is kihívják a mentő- szolgálatot Somorjáról vagy Dunaszerdahelyről! Az viszont kifizetődik! Nem furcsa?!

— És a termelőszövetkezet? — fordítom másra a szót.

— Tűrhetően megy. Néhányszor már ki is tüntették.

Ha akarja, — mindja az elnök — átszállíthatom motoron Csenkére. Ott van a központ.

— Most februárban motorozni? — kérdem meghökkenve a hajnali didergésre gondolva.

— Naponta kétszer-három- szor teszem meg így azt az utat — feleli magabiztosan.

Megadom hát magam. Ráülök —5 C foknál, februárban a 250- es Jáwára. Az út szerencsére nem hosszú, és így pár perc múlva már megint melegben, a szövetkezet irodájában vagyok.

A szövetkezet elnöke: Vass Ferenc. Tizenegyedik éve áll már a tagság élén. Ő mondja el, hogy 1532 hektáron gazdálkodnak. A munkaegység értéke 17 korona. Előlegben tizennégyet fizettek ki. Átlagos, tehenen- kénti tejhozamuk 2400 liter, a tojáshozam is jő. Probléma, mint mindenütt másutt, itt is akad bőven. Elsősorban a szemestakarmány biztosítása a gond náluk (35 vagonjuk „lóg"). Lucernával próbálják ugyan ellensúlyozni, de a lucerna azért csak lucerna.

Cigányok félő! érdeklődve, azt a választ kaptam, hogy nagyob- bára csak amolyan alkalmi munkásokként tudják őket alkalmazni.