Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-02 / 9. szám

liŐVMN W iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiir >,Nagymegyeren ez iáén 21 diák érettségizik. A 21 közül mindegyik továbt tanul..."' (Üj Ifjúság, 1964. VI 23.) Mindegyik? Nem! A 21 kö­zül egy nem tanul. De nem is dolgozik — már kilenc hó­meleg, fűtött helyiségben. (Pl. finom mechanika, rádió — te- levízió szerelő, stb.)...“ (1961 napja Hogy miért? Ez bizony III. 7., OÜNZ — Martin.) nagyon bonyolult eset. Nem szabad elcsüggedni Csicsay László érettségi előtt. Akkor még nem sejtette, hogy több. mint féléves „kalvária“ vár rá. De kezdjük talán a dolog gyökerénél. 1960 júniusában végezte el a kilencéves alapiskolát Csi­csay László, most 22 éves nyá- radi lakos. Esztergályos sze­retet volna lenni. A sors azon­ban másképp döntött. Laci martini tanulmányai alatt meg­betegedett ......... Nehéz testi munkát nem szabad végeznie Csak könnyű munkát végezhet — gondolta LacL — A leg­fontosabb, hogy sikeresen el­végezzem a tizenkétéves isko­lát. Igen, az érettségi, az a leg­fontosabb, Aztán majd beadom a kérvényt a rádió-televízió iskolára. így is történt. Az érettségi sikerült, — a felvétel azonban nem. — Hogy miért, arról fogai­Trágyaszagú vagy! '•‘A vonatkerekek egyhangú ■csattogása kíséri utunkat. A fülkében két leány ül velem szemben. Nézem, nézem, s egyszer- esak felismerem őket. •—Hisz én velük jártam a kilencéves iskolába! Az egyikük az egészségügy­nél, a másik a mezőgazdaság­ban dolgozik. — Ostoba voltál, hogy a me­zőgazdaságot választottad, trá- gyásnak hívnak benneteket. Te is trágyaszagú vagy, — így az egyik leány a másikhoz. Azt hittem, a másik leány szeméből kicsordul a könny. Pár pillanat múlva azonban megszólalt: — Ügy! Tehát én trágyasza­gú vagyok! — szólt az egész­ségügyihez a mezőgazdaságban dolgozó leány. — De mondd csak, miért szereted a húst, tojást, vajat, meg más egye­bet ?! Miért ? Én trágyaszagú vagyok, de az ennivalót én termelem! Az egészségügynél dolgozó leány finoman összerezzent. Érezte, hogy alulmaradt. Pár pillanat múlva leszálltak a vonatról. Kedvetlenül, de rá­gyújtottam egy cigarettára, s gondolkodni kezdtem a be­szélgetésükön. Vajon mi, fel­nőttek nem vagyunk-e hibá­sak? Hallottam egyszer, amikor az apa a leányának, aki elvégezte a kilencéves alapfokú iskolát, ezt mondta: — Bárhová elmehetsz dol­gozni, csak a mezőgazdaságba ne, mert ott nem keresel, reg­geltől estig gürcölsz s ráadá­sul örökké piszkos vagy! mám sincs. A kérvényt a fel­vételi vizsgára azonnal az é- rettségi után beadtam. Hogy miért nem hívtak meg, még ma sem tudom. Azt hiszem, erről is le kell mondanom. Ügy tudom, hogy most, feb­ruárban is lesz felvételi vizs­ga. — Aztán a CSISZ dunaszer- dahelyi járási bizottságának javaslatára kérvényt adtam be a nagymegyeri ifjúsági- és pio­nírházba, pionírvezetönek. Ok­tóberben el is mentem a fel­vételi vizsgára Bratislavába, — sajnos, nem vettek fel. Csak január 27-én értesítettek róla, hogy a helyet már betöltöt­ték. Közben, valahol dolgoznom kellett. így hát társadalmi munkát vállaltam a helybeli EFSZ-ben. és bizony épp a leg­nehezebb munkát végeztem: nyáron cséplés. herehányás stb. Ekkor már elvesztettem a türelmemet. Valahol csak dol­goznom kell. Hiszen csak édes­apám keresetéből élünk — né­gyen. A járási nemzeti bizott­ságra indultam, a szociális ügyosztályra, ahonnan havonta 150 korona segélyt kapok. S a valódi „kálvária“ csak most kezdődött. Hogy mi mindenen ment ke­resztül Csicsay László, — azt túl hosszú volna leírni. Nézzük csak, hogy hol mindenhol ke­resett állást: Október 7-én az Állami Biztosítóban, október 15-én a Tőzegkitermelő Üzemben, u- gyanezen a napon a Geológiai Kutatóintézetben, november 17-én a Rokkantak Szövetsé­gében, december 22-én a Já­rási Mezőgazdasági Termelési Hivatalban. Az utolsó helyet, a dunaszerdahelyi „Renová“-t a JNB szociális ügyosztálya a- jánlotta, január 11-én (rak- támoki állás — köztudomású, hogy ez az állás megköveteli a nehéz testi munkát is, pl. rakodás, stb.) A válasz mindenütt: nincs hely. A közelmúltban együtt in­dultunk állás után, egyik hiva­talból a másikba, emeletre fel, emeletről le, egyik ajtón ki, a másikon be. (A lényeg azonban az, hogy Csicsay László végül is állást kapott. Jó helyen! Fű­tött helyiség, ülőmunka, hat­órás munkaidő!) Egyet azonban feltétlenül meg kell még említenem; nem is én akartam, dehát megkér­tek rá. Amikor már talán a tizedik helyet is eredménytelenül jár­tuk meg, a JNB mezőgazdasá­gi termelési hivatalánál pró­bálkoztunk. A folyosón talál­koztam Osvald elvtárssal, az i- gazgatóval. Röviden elmond­tuk, miről van szó. hogy a fiú­nak állás kellene, legalább i- deiglenesen, mert úgyis tovább szeretne tanulni. Többet nem is mondhattunk, mert azonnal jött a válasz: — Mit gondol, mi vagyunk mi? Szociális intézmény? Nem a mi dolgunk az embereknek állást szerezni. A mezőgazda­ság komoly munka: nekünk milliós értékű terveket kell ki. dolgoznunk és valóra válta­nunk.... Adjon be a fiú kér­vényt!... Tessék? hogy csak i- deiglenesen ? Azt meg pláne nem lehet, itt nem lehet csak úgy ki-be mászkálni!... Mon­dom, adjon be kérvényt... Hogy maga újságíró?... Hát csak ír­ja meg! Česť práci! Obeta elvtárssal, a JNB szo- jével egy pillanatra összenéz­tünk, s mire folytatni akartuk, addigra Osvald elvtárs a leg­közelebbi ajtónál el is tűnt. Tisztelt Elnök Elvtárs! Mi­vel megkért, hogy beszélgeté­sünket írjam le, megtettem. S ha megengedné, ezúton hozzá­fűzném a válaszomat is. Azt mondta, hogy „ideiglenesen meg pláne nem veszik fel”. Akkor pedig minek adjon be kérvényt? Továbbá azt mond­ta, hogy nem az Önök dolga az embereknek állást szerezni, mert Önöknek milliós értékű terveik vannak. Kérdem én: kivel akarják ezeket a milliós értékű terveket valóra válta­ni? Nem emberekkel? Azt hiszem, nem haragszik, hogy mindezt leírtam. Miért is haragudna, hiszen ön kért meg rá. Most pedig néhány szót ar­ról, hogy miért nem vették fel Lacit piönirvezetőnek. Mert nincs pedagógiai végzettsége. A furcsa a dologban csupán az, hogy a CSISZ járási bizott­ságán, Dunaszerdahelyen na­gyon jól tudták, hogy ehhez az álláshoz a pedagógiai vég­zettség feltétlenül szükséges, ennek ellenére mégis ajánlot­ták őt az öthónapos kurzra. (Kádervéleményt is írtak, még­pedig kitűnőt) Ami pedig a rádió — televí­zió szerelő iskolát illeti, a meghívót a felvételi vizsgára Lacinak a napokban elküldték; azóta már biztos meg is kapta. Mert Laci mindenképpen szak­mát akar tanulni. A tovább­képzés most már csak a fel­vételi vizsga sikerétől függ. XXX Csicsay László dolgozik. A padányi postahivatalban. Fű­tött helyiség, ülőmunka, hat­órás munkaidő! Nincs ebben semmi különös, hiszen minden­ki dolgozik. Munka nélkül nem élhet az ember. De mi lenne, ha minden ál­lás megszerzéséért ennyit kel­lene fáradozni?1! Dráfi Mátyás A hagyományos építkezési anyagok helyett egyre job-> ban tért hódít az üveg. Az Ipari Üveg n. v. a vegy-í ipar, az élelmiszeripar, és a gyógyszeripar számára szállít üveget. Legújabban már a nehéziparban is al­kalmazzák az üveget. Képünkön Jifí Rada a redesztillációs berendezést szereli. Egyre nagyobb az érdeklődés... A CSISZ kassai Járási Bizottságának plénuma legutóbbi gyű­lésén a kassai Kohászati Építkezések mesteriskolájában érvé­nyesített új nevelési formákkal foglalkozott. A kísérletképpen tervezett módszer az első három hónap után helyesnek bizo­nyult. Az ipari tanulók közelebb kerülnek a termeléshez, t így majd az életben is jobban megállják a helyüket. A lakatosoknál bevezették az ötéves tanulmányi időt, mé­lyet jövőre kiterjesztenek a szerelőkre és hőszigetelőkre is Az iskola befejezése után a tanulók érettségiznek technikai és általános műveltséget nyújtó tantárgyakból. A negyedik és ötödik évben hetenként a termelésben 2-3 napot töltenek majd. A tanulás ezen új formája iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozik, hogy toborzás helyett válogatni kellett a jelent­kezőkből. Harminc helyre 87-en jelentkeztek. Végül is felvé­teli vizsgát tettek és ennek eredménye alapján választották ki a legmegfelelőbbeket. Kétéves gyakorlat után háromhónapos üzemi munkaiskolát végeznek el, azután főiskolára mehetnek. Az oktatás színvona­lát emelik azzal is, hogy a legjobb mestereket a technoló­giai, anyagismereti és technikai rajztanárok közé sorolták. A mestereket pedig közvetve rákényszerítették arra, hogy tovább képezzék magukat. A tanárok és mesterek ilymődon egyenrangú partnerekké váltak. A műszaki tantárgyak okta­tását a tanműhelyekben, vagy a munkahelyen végzik s a ta­nulókat produktív munkával látják el. Szabad időben hegesztő, szerelő és villanyfűtő tanfolyamo­kat rendeznek számukra. Az iskolán kívüli nevelésbe bevonják a CSISZ-vezetőket, valamint a testnevelési és sportoktatókat is. Már harmadik éve CSISZ esti iskolát tartanak a funkcioná­riusok számára, a műszaki körök vezetésére termelési szak­embereket nyernek meg. A kultúra iránt is egyre nagyobb az érdeklődés, Stefancsik elvtárs vezetésével nagy sikerrel mű­ködik a 60 tagú iparitanuló-énekkar. Mató Pál (Kassaji HÉTFŐ: fél hétkor kelek, elkészítem a reggelit mind­kettőnk számára és — uzs- gyi! Férjem a hivatalba, én az egyetemre sietek. A ter­mészettudományi tagozaton kémiát és geológiát tanulok, eddig dicséretes eredmény­nyel. Okleveles szaktanár­nőnek készülök, jóllehet férjem építészmérnök. 21 é- ves vagyok, három éve mentem férjhez. Amíg ta­nulok, nem akarunk gyer­meket, első az oklevél el­nyerése. Mindketten üzemi étkezdében ebédelünk, de a vacsorát magam főzöm. Az előadások után bevásárlók, kitakarítok, megfőzök, mo­sok. vasalok, utána tanulok. Ser Hfí AZ ÉISTÍMBM SZERDA: Előadás után röplabda-edzésen voltam. Tagja vagyok a Komenský Egyetem mellett működő Slávia sportegyletnek. Ha­zajövet levél várt rám Ba­latonalmádiból, ahol nyáron két hetet töltöttem férjem­mel. Barátnőm már most biztos akar benne lenni, hogy nyáron újból megláto­KEDD: Ma levelet kaptam hálás tanítványaimtól a Ma- gas-Tátrából, ahol a félévi szünet alatt mint sí-oktató működtem. Jó hasznát vet­tem ott német nyelvtudá­somnak, tolmácsoltam az NDK-ból érkezett vendé­geknek. Tavasszal állam­vizsgára készülök németből, amely anyai részről anya­nyelvem volt. Vacsora után kismosást rendeztem. Fér­jem munkát hozott haza magával az irodából, pedig szívesen elmentem volna vele moziba. Nem baj. majd máskor kipótoljuk. Ügyis még tanulnom kell. gátjuk. Milyen jó, hogy tu­dok magyarul, nem kellett kézzel-lábbal hadonásznom! Pedig már sokat felejtettem a szlovák nyelvű iskolákban. Pesten is voltunk, csodála­tosan szép ez a város! Az utazgatás különbén is egyik vesszőparipám. 4. CSÜTÖRTÖK: Előadás ir­tán edzésen voltam az uszo­B, Podólay Veronlkí dában. Szeretném ebben a sportágban is valamire vin­ni, de nem akarom túleről­tetni a szivemet. Ügyis e- leget sportolok. Otthon fér­jem azzal lepett meg, hogy kárpótlásul a tegnapi „u- nalmas“ estéért, elmegyünk ma táncolni. Mert ne gon­dolják ám, hogy ő holmi buddhista szerzetes'!] Ami­lyen ügyes a szakmájában, olyan szórakoztató társa­ságban. Csak tévé-készü­lékről nem akar hallani, mi­vel akkor este nem dolgoz­hatna zavartalanul. Igaza van, én meg nem tanulnék vagy csak rosszul. Szóval a Carltonban táncoltunk csuda jól éreztük magunkat, de bizony éjfél is elmúlt, mire hazaértünk Strkoveci lakásunkra. 5. PÉNTEK: Szerencsés pén­teki napra virradtunk. Mi­re hazajöttünk, ott várt az értesítés, hogy férjem is­mét elnyerte egy városren­dezési pályázat III. díjét. Készpénzben ez négyezer koronát jelent. Ez már a tizenkettedik jutalom há­rom év alatt, amit férjem kitartó szorgalmának és te­hetségének köszönhet. E- zekből. a díjakból vettük még a szövetkezeti lakást. Neki köszönhetem ugyan­is, hogy aránylag gondtala­nul folytathatom tanulmá­nyaimat. Első volt tehát a lakás, a saját otthonom. Minden egyébre van idő bőven. Azt hiszem, helyes az elgondolásunk?! SZOMBAT: Az egyetemen ma összeírták, ki, hová in­dul a nagyszünet alatt dip­loma előtti gyakorlatra. Én az intézet laboratóriumába jelentkeztem. Két év előtt aratási brigádmunkán vet­tem részt Kelet-Szlovákiá- ban, igaz, hogy csupán egy hétig. Szabadságomat a gya- kornokság alatt is csak ak­kor vehetem ki, amikor férjem indul szabadságra. Elvégre fiatal házasokként nem járhatunk külön-külön utakon! ■ ■ 9 VASÄRNAP: Reggel Vág- újhelyre utazom apósom és "‘í* anyósom látogatására. Mind- a ketten tanítók. És ha sike­rültnek mondható a mi há- ! ,| zasságunk, akkor ugyan­csak szerencsésen „válasz- ] tottam meg“ apósomat-a- nyósomat is. Valahányszor j látogatóba érkezünk, úgy fogadnak, mintha a lányuk lennék. Talán ez is a sze- H rencsé dolga. [(Lejegyezte: K. H.j A Kovo külkereskedelmi vál­lalat az idén 19 kiállításon vesz részt, Lipcsében, Zágráb­ban, Damaszkuszban, Bécsben, Tokióban és másutt. XXX A Finnországi Tampereban lejátszódó jégkorong-világbaj - nokságok győztese számára a babérkoszorú az olesnici Cent- roflor üzemben készül. XXX A NIVA jelzésű sajt Egyip­tomban is nagyon ízlik. Most négy tonnát szállítottak belő­le, de már további négy vagon vár szállításra. XXX A znojmói Drevotvar szövet­kezet nádbútort szállít Auszt­riába. XXX A Botas jelzésű sportcipő, mélyet a skuteči Botana üzem gyárt, már felveszi a versenyt a nyugatnémet, osztrák, svéd világhírű sportcipőkkel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents