Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-02-16 / 7. szám

(Folytatás) Miklós doktor kérdőn tekint a barátjára. — Trencsénit már ismered, — mondja Krivos. — A láto­gatásod után felhívott engem. Nem voltam a parancsnoksá­gon. Amikor délután telefonál­tál, említetted a Híd utcát, a vöröshajú borbélylányt, ke­rested a tarkaszínű Moszkvics tulajdonosát. Nem tudtad, ki­csoda Trencséni. Nem sejtet­ted, mennyire felizgattak a szavaid ... Trencséni szom­szédasszonyától tudtam meg, hogy Trencséni a gyilkosság előtti napon, vagyis szombaton, egy vöröshajú lányt vitt fel lakására ... Amikor a vörös­hajú borbélylányról tettél em­lítést, kerestem az összefüggé­seket. A meggyilkolt asszony közelében borotvát találtunk, a borotván nói ujjnyomok. Akkor csak a te vöröshajú lányod jöhet számításba... A borbély elmesélte ugyanazt, amit neked elmondott. Meg­tudtam Novák Éva címét. Ko­vácsék is elmondtak mindent, amit csak elmondhattak. így terelődött a gyanúm a lány apjára. Miért bujkál? Miért lopódzik ki csak éjszaka a vá­rosba? Az előbb említetted, éjfél előtt szokott telefonálni a kórházba ... Délután erről sejtelmem sem volt. Gondol­kodtam. hová menjek először, a kórházba, kihallgatni Évát, vagy Váraljára, hogy Novák ( .... N hľóŕiiha Bratislavában április 8-a és 9-e között zenei feszti­vált rendeznek. Előadják A. Moyzes. I. Zelenka, Sosz- takovics műveit. A Szlovák Nemzeti Színházban Cikker Feltámadás című operája. Stravlnszky, Prokofjev. Hin­demith alkotásai és Bohu- slav Martinu görög passzió­játékai kerülnek előadásra. ■ft Raffael Slxtusi Madonná­ját, a drezdai Zwinger kép­tár legértékesebb darabját Tokióba viszik „kölcsönbe“. Tavaly a Mllói Vénust több mint egy millió japán nézte meg. A francia kormány most arról tárgyal, hogy a francia múzeumok 49 legér­tékesebb képét ugyancsak Japánba kölcsönzi. ☆ Roman Karmen, az ismert szovjet rendező a fasizmus feletti győzelem 20. évfor­dulója alkalmából dokumen­tumfilmet forgat. ☆ A csehszlovák filmkritika az elmúlt év legjobb film­jének Andrzej YVajda len­gyel rendező Hamu és gyé­mánt című alkotását tartja. ☆ Párizsban felépítik a XX. század múzeumát. Az elő­készületekkel Le Corbus- sier-t a neves építészt bíz- 5 ták meg. A múzeumban kí- ; sérleti színpadot is létesí­tenek. ☆ A szegedi szabadtéri já­tékokat az idén július 24-én nyitják meg Erkel Bánk Bán című operájával. Üj rende­zésben ismét műsorra tűzik Az ember tragédiáját. Kül­földi vendégművészekkel bemutatják Puccini Turan- dot című operáját is. Egy hónap alatt 16 előadást tar­tanak. ☆ Milan Kundera csehszlo­vákiai író Budapesten részt vesz a Zárt ajtók mögött j című drámájának bemutató­ján. után kutassak Az utóbbit vá­lasztottam. ez volt a fontosabb. Az úton töprengtem, nem fe- csérlem-e hiába az időt? Hát­ha zsákutcába futok, helytelen nyomon járok? Mi értelme lett volna annak, hogy Novák meg­ölje Trencséninét? Hátha Tren­cséni a gyilkos! Előbb őt kel­lett volna vallomásra kénysze­ríteni. Dorgáltam magam, kesz­tyűs kézzel bántam vele... Legyintettem. Trencséni nem ölhette meg a feleségét... Krivos Feri elgondolkodva néz maga elé. Te meg játszot­tál az idegeivel! — akarja Miklós doktor mondani, de nem szól. Nem játszott! Kísérlete­zett ... Most ő néz a faliórára. Fél hat. Csakhamar bekopog a takarítónő. Ferinek még nincs mehetnékje. Miklós doktor feláll. — Nemsokára kitessékel bennünket a takarítónő... — Még nem fejeztük be a beszélgetést. — mondja Feri. — Kíváncsi vagyok, mit szólsz Trencséni vallomásához... Rám ismert... feláll, és kérdőn te­kint barátja szemébe. — Menjünk a dolgozószo­bámba .. . — Előbb megmagyarázom, miért nem volt „kár“ Váraljá­ra mennem... — mondja. Krivos. — Figyelsz? — Mindjárt... Már készen is van... — válaszolja az or­vos, s az asztalra teszi a kávés csészéket. Csokoládés keksszel kínálja Ferit. — Köszönöm ... Megkínál­hatnál egy cigarettával is, haj­nalban sehol sem tudtam venni. Rágyújtanak, hörpintenek a kávéból. — Váralján a következőket tudtam meg Novákról... — Egy pillanatra! — vág Krivos Feri szavába a doktor, s röviden elmondja, miért ret­tegett Novák a háború után. — Feltételeztem, hogy ez lesz a titok nyitja ... Trencsé- ninének is hasonló, de másirá­nyú félelme volt. A két ember félelme egymással szorosan összefügg .. . Maradjunk No- váknál! — emeli fel hangját Krivos, és elmondja mit látott és hallott Váralján. 35. Három esztendővel ezelőtt egy névtelen feljelentő meg­vádolta Novákot, hogy negy­venöt januárjában ő is vadá­szott a bujdosó partizánokra és zsidókra. A névtelen felje­lentő látta, amikor egy este bekopogott a szomszédos, vá­rosvégi házikó ablakán, majd a szomszéd udvarán így szólt az ott lakó fasisztához: „Gyere! Kifüstöljük a söpre­déket!“ Utána jártak a dolognak. A nyomozók keze kötve volt, mert Novák az egyik járási üzem pártbizottságának volt a tagja. Kapcsolatba léptek a járási titkársággal. Az elv­társak gyűjtötték a vélemé­nyeket. Ismeretes volt előttük, hogy Novák tagja volt a fasisz­ta pártnak, ezt beismerte az életrajzában. Különösebb bű­nöket nem tudtak ellene fel­hozni. Az a fejes fasiszta, aki a névtelen levélíró szomszédja volt. a németekkel Nyugatra szökött. Nem tudják bizonyíta­ni, Novák részt vett-e a hajtó­vadászatban? Egy névtelen ta­nú nem tanú! Ezerkilencszáz- negyvenöt nagyon régen volt, ki emlékszik már a pontos részletekre?! Rosszak az em­berek, irigylik egymást. De miért Irigyelhetnék Novákot? Osztályvezető a kis járási üzemben. Ha félreállítanák, ki menne a helyére? Azért a fi­zetésért egy fiatal kommunista sem vállalná el azt a munkát! Nem zaklatták Novákot, ki sem hallgatták. Egy szóval sem említették e!rt‘/' "’■'vei vádol­ták a névtelen levélben. Két vagy három hónap múlva ki­egészítő iratot csatoltak a Novák-aktához. A város egyik idős kommunistája azt írja véleményezésében: Régóta is­meri Novákot, tudja, tagja volt a fasiszta pártnak, de nem csinált semmi rosszat, mint sok száz és száz ember, ő is „kényszerből“ lépett a fasiszta pártba . Ad actába tették az ügyet. Ha a névtelen levélíró­nak annyira a begyében van Novák, nyomozzon a saját sza­kállára! Ügy látszik a feljelen­tő nem nyugodott. Ojabb név­telen levelet írt. Ez már kér­dőre vonás volt. Milyen lépé­seket tettek a Novák-ügyben? A járási titkárság kézhez kap­ta az elnöki irodához címzett, már aláírt panaszlevél másola­tát, azzal a megjegyzéssel, vizsgálják ki alaposan az ügyet. Azt válaszolták, nem tehetnek semmit, nincsenek bizonyíté­kok. A panaszlevelet ketten írták alá. Bolondos, rögeszmés asszonyok! — így vélekedtek róluk. Rögeszméjük, hogy No­vák részt vett a hajtóvadá­szatban. Mire alapozzák a gya­nújukat? Arra. hogy állítólag azt mondta a feljelentő szom­szédjának: Gyere! Kifüstöljük a söpredéket! A másik bizo­nyíték egy elmosódott kép, melyen az egyik karszalagos állítólag Novák lenne. Lehet is, meg nem is. annyira kopott a kép. hogy senkit sem lehet rajta felismerni. így végleg nyugton hagyták Novákot .. Krivos Feri megtudta a két rögeszmés asszony címét. Az egyik elárusítónő, a másik Novák üzemében dolgozik. Előbb az elárusító asszonyhoz ment. Halkan megmondta, mi­lyen ügyben keresi. A köpcös, kerek arcú asszony ijedten meredt a szőke hajú férfira. — rft nem beszélhetünk! — mondotta. Kimentek az üzlet elé. — Kicsoda maga? — kér­dezte az asszony. Krivos megmutatta az iga­zolványát. — Idevalósi? — Nem... A kerületi szék­helyről jöttem... A kövérkés asszony kutató tekintettel méregette a nyo­mozót, mintha azt latolgatná, mire lehet képes, meg tud-e birkózni a nehéz üggyel? Beles Máriának hívják. — Mitől fél? — kérdezte Krivos. — Figyelhetnek bennünket! Nem ismeri, milyen szörnyű ember! — Idegen vagyok Váralján, senki sem ismer... — Annál feltűnőbb! — felel­te Belesné. Feri magában iga­zat adott az asszonynak. Beles­né mélyen a szemébe nézett. — A spiclijei leskelődnek utá­nunk! Körül vétette magát a saját embereivel! Itt nem be­szélhetünk ... Kék szeme Kri­vos Feri tekintetében olvasott, mérlegelte, megbízhatik-e ben­ne? Felsóhajt. — Végre akad valaki, aki kezébe veszi az ügyet! Az itteniek magukhoz továbbították ? Krivos bólintott. Nem árul­hatja el miért jött Váraljára. — Mikor és hol beszélhet­nénk? — kérdezte Krivos. — Hat után... — Addig elmehetnénk Pet- rásnéhoz... Nem tudja, hol találhatnám most? Odahaza, vagy az üzemben? — Az istenért, csak oda ne menjen! Még bent van az üzemben, holnap van náluk fi­zetés, ilyenkor mindig túlórá­zik. tudniillik a pénztárban dolgozik ... Tudja mit? Este valamivel hat után találkozhat­nánk a park előtt, Petrásnét is magammal hoznám ... — Szóval egy óra múlva .. — Igen. Háromnegyed hatkor a park elé sétált. Az újságárus bódé­jához ment. képeslapot vásá­rolt. A bódétól néhány lépés­nyire megállt, nézegette a ké­peket, figyelte az embereket. Le-föl sétált a park főbejárata előtt. Előtte kis tér. a térből négy utca nyílik. Merről jöhet­nének? Csakis a Fő-tér felöl, ott dolgozik Belesné. Bal felé nézett, a szürke, kopott bérház előtti járdát fésülte tekintete. Megpillantotta a kövérkés Beles Máriát. Száz nő között is azon­nal felismerné. Nincs valami jaj de karcsú dereka. És Petrásné? Biztosan ő lesz. Ki más jöhetne Beles Máriával?! Szöges ellentéte a kövérkés Hmodern művészei abc-ie («•) „Modernnek kell lenni mindenestül“ Rimbaud volt az, aki az elkövetkezendő költőnemze­dékeknek utat ét irányt szabott. „Modernnek kell lenni mindenestül“ — írja az EGY ÉVAD A POKOL­BAN c prózai alkotásában, amelyben egyúttal leszámol a költészettel is, mert egy­szerre fölöslegesnek véli további ápolását. Ennek el­lenére ragaszkodik is hozzá, hiszen életművét és a már addig meglévő újat csupán kezdetnek tekinti, amelyet még fejleszteni kell. E két véglet nem egy későbbi mű­vész sajátossága lesz. De vajon mi is az, ami Rimbaud alapját és lényegét képezi ? Ars poeticája némtteg A LÁTNOK LEVELEI müvének prózai írásaiból világlik ki, amelyet 17 éves korában fo­galmazott meg. Mint ahogy a címből is kitűnik, a költő látnokiságát helyezi előtér­be. „A Költő azzal válik látnokká — írja —, hogy hosszú, roppant, meggon­dolt munkával összezavarja összes érzékeit. A szeretet, szenvedés ét őrület minden formáját: megkeresi Önma­gát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrí­tett lényegét tartja meg magának". Szerinte ennek segítségével érkezik el az ismeretlenhez, és csak eb­ben a zűrzavaros állapotban pillanthatja meg a dolgok lényegét Csak ezzel a ki­tartó és idegölő munkával lehet az erősen technizáló- dott és ezáltal bonyolulttá vált modern világ valóságát feltérképezni és visszatük- röztetni. Rimbaud koraérett láng­eszével felismerte, hogy a meglévő, új életben meg­változtak az érzések, célok, emberi viszonyok. Áruvá váltak a testek, a sportok, a tündér játékok, a találatok és a kifejezések, tehát úgy­szólván minden, amivel az elidegenedett és önmaga erejére utalt ember külön­bözik a tömegtől De ebben is értelmet kell keresni, .5 így a költő elsődleges fel­adata, hogy mindezt a maga teljességében és összeku- száltságában felfedezze és kifejezze. A régi látásmód viszont már nem felel meg, ezért Rimbaud a romanti­kus költészetnek és művé­szetnek hadat üzent. ,4z agyonra finomított és vá­lasztékos stílus sem kedvez az új követelményeknek, mert az, amit addig a virá­gokról, a szerelemről és a természetről vallottak a köl­tők, elavult és hatástalanná vált. Théodore de Banville úrnak írott versében ez el­len durván és kíméletlenül lázad: A szerelem se nyújt eléd mást, csak a hülye Orgonákat, s Nimfák szirupos köpetöt, a kis erdei Ibolyákat!... Ebből is látható, hogy a költő semmilyen kifejezés­től nem idegenkedik A trá­gár és obszcén szavakat majdhogy ugyanolyan sza­badon használja, mint az ókon irodalomban a dráma­írók (Arany János Arisztp- phanész komédiáinak egyes szavait te sem tudta fordí­tani). Mégis költészet ez, csak egyszer kell megízlelni mondanivalójának időszerű ségét és a korunkról benne lévő súlyos igazságtételeit, soha többé nem tudunk ha­tásától szabadulni. Rimbaud mondta ki azt is, hogy tulajdonképpen mindent versbe illene szed­ni, amit a tudomány és az élet hosszú évszázados fej­lődésének eredményeképpen felhalmozott. így kapnak létjogosultságot a tudomá­nyos műszók is a versekben ő tűzte ki azt a célt is. hogy a művész a részletek ábrázolásával teljes világké­pet nyűit son és alakítson ki Persze mindezt csak ér­zékeltetni és sejteni lehet, s époen ezért egy-egy mű veszi alkotás megértését ü letöen rendszerint fantá­ziánkra vagyunk utalva vagy mások magyarázatára szorulunk. Rimbaud híressé vált pró­zai versei közül a HAJNAL szép példája az impresszio­nizmusra jellemző közvet ■ len. erős benyomásra épülő élmény szindús ecsetelésére és művészi életre keltésére Ebben is inkább érezheti, mint leírja a nyári hajnalt. Ettől függetlenül a hangu­lat-felidézés erejével hat és kellemes érzéseket szabadít fel lelkűk mélyéről. HAJNAL Átkaroltam a nyári hajnalt. A paloták ormán még semmi sem moccant. Halott volt a víz. Az árnyak tábora még nem kerekedett föl a liget útjairó!. Mentem. íelriasztgatva a fürge és lan­gyos leheleteket; és a drágakövek pillantást lövelltek, és a szárnyak zajtalanul felemelkedtek. Az első esemény az volt hogy az ösvényen, a már friss és őlomszürke csillogással rakottan, egy virág megmondta a nevét. Fölnevettem a fenyők közt lebomló vizesésre: az ezüstös csúcson megismertem az istennőt. Akkor egyenként felemeltem a fátylakat. Hadonászva, a fasorban. A lapályon, ahol aztán elárultam jelenlétét a kakasnak is. A városban a tornyok és a kupolák között menekült; és én üldöztem őt a folyó márvánnyal kövezett partjain, koldusként futottam asszonyt lénye után. A kaptatón. egy babérliget mellett átöleltem rengeteg fátylával; éreztem egy kicsit hatalmas testét. Aztán a hajnal is, a gyermek is elterült a fák alatt. Mire felébredtem, dél volt. Illyés Gyula fordítása Zs. T. Következik: Az impresszionizmus Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli ez év májusában a CSISZ KB Magyar Népművészeti Együttese. Az együttes a jubileumra két egész estét betöltő műsort készit. Az egyik a „Népek felszabadulása“, a másik a ,,Délszlovákiai tájak“. A félévi iskolai szünetben az együttes tagsága Léván össz­pontosításon készülődött a jubileumra. Képünkön Jóba Lajos és Kálmán Olga szólótáncosokat látjuk próba közben. asszonynak ötven éves lehet. Sovány, lapos, mint a deszka. Egy szót se szólnak egymás­hoz. Füle van az utcának! Fur­csa asszonyok. Csak magukban bíznak. És az ismeretlen nyo­mozóban Petrásnénak szi­gorú az arca, szeme a rájuk várakozó Krivos felé mered. Igen. látta! Beles Mária könyö­kével megbökte Petrásnét, s a szőke férfi felé intett. Vagy húsz méternyire volt tőle a két asszony. Egy lépést tett felé­jük. Petrásné szigorú arca megállást parancsoló tekintete láttán gyökeret vert a lába. Beles Mária bemutatja a ba­rátnőjét. Petrásné hidegen ke­zet nyújtott. Menjetek előre... — súgta oda a kövérkés asszonynak. Krivos figyelmét nem kerül­te el gyors remegés futott át Petrásné arcán. A tekintetét körülfutotta a téren, befúrta a parkban, nem Iát-e valahol leskelődő spiclit? Beles Mária és Krivos szót fogadtak, előre mentek. — Tudja mit mondott Pet­rásné? — szólalt meg percek múlva Belesné. Honnan tudhatnám? — kér­dezte Feritől a kövérkés asz- szonyra meredő tekintete. — Azt mondta, valami tör­ténhetett Novákkal! — suttog­ta vészes komolysággal Beles Mária. — Vasárnap eltűnt! Petrásné hétfőn látta a felesé­gét. Kisírt arccal jött az üzem­be. Az igazgatót kereste. Be­jelentette. a férjének sürgősen szabadságra van szüksége! Üyen váratlanul? — csodálko­zott az igazgató. Legalább szombaton szólt volna, amikor rnég itt volt a helyettese. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents