Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-02-16 / 7. szám

Több figyelmet a nyugat-szlovákiai kerület fiatalságának Napjainkban az ifjúsággal kapcsolatos problémák egyre szélesebb körök érdeklődését váltják ki. Ma már nemcsak a CSISZ-szervezetek. az állami és politikai szervek foglalkoz­nak e kérdéssel. Vajon mindig kielégítő és megfelelő-e az az ifjúságról való gondoskodás? A nyugat-szlovákiai kerület­ből sok példát hozhatnék fel arra, hogy a CSISZ-szervezet funkcionáriusai munkájukban nem mindig találtak megértés­re. támogatásra a nemzeti bi­zottságoknál, a földművesszö­vetkezeteknél. sőt a kulturális munka területén dolgozóknál sem. A CSISZ munkáját a mű­velődési munkától idegennek tekintették. így történhetett meg az, hogy a kultúrházak helyiségeit sokszor csak arány­talanul magas bérleti díjak ZS. NAGY LAJOS: A H O Az életemet félreértették, s magam sem tudom, mit csináljak. Zöld levelemre igényt tart már az emberfia s minden állat... A hó mindent beborít, egyformán szeret minden ágat Némán és öntudatlanul üdvözíti a kerti fákat, A villanydrótok boldogan feszülnek rá a szürke égre, S fehér örömben úszunk el a kék valószínűtlenségbe. A hó az mindent beborít, önzetlenül tisztára mosdat gonosz pocsolyát, mord tetőt, eldugott halottainkat, tolvajok áruló nyomát, álnok szerelmek tanújelét, rózsák fekete szirmait. gyilkosok revolverét. Az életemet félreértették, s magam sem tudom, mit csináljak, Mindent-igenló hópehely legyek vagy gonosz emberállat? II. Fehér hegyek közt bűnbe estem, egy leányt asszonnyá szerettem, vére a fehér hóra hullt, vére a fehér hóra hullt Fehér hegyek közt, hol szerettem, kristály-zivatar zúg felettem, nyomunk a hóban: elfeledtem, asszonyom, fiam eltemettem, arcom és szívem megfakult... Pehely pehelyre, bűn bűnre hullt. III. Pehely pehelyre hull, de bennem vörös parazsak füstölögnek. A kristály függönyök mögött rút ördögök röhögnek. Mindent-igenlő hópihék vagyunk, vagy állatok? Zöld levelem, piros szívem igénylik, lám, a gyilkosok; fa, kő, virág, ember vagyok, vagy együgyű pihe? Az életemet félretették az istenek ... IV. ... vagy én magam! Hisz csaltam én Is nem érdemiek bocsánatot, nekem sincs ahhoz jó szavam, ki egyszer is belógatott. S holott bűneim elviselni, csak mások bűne ad erőt: nem oldozom fel magamat, se téged, se őt...! A hó, a hó: olvadékony ártatlanság, gyatra szüzesség, bűnök mocska fölött festék, hogy tetsszék a világ. ellenében bocsátották az ifjú­sági rendezvények céljaira. De nemcsak a táncmulatságok esetében! Hasonló módon jár­tak el akkor is, ha a fiatalok gyűléseket, aktívaüléseket tar­tottak Ezek után egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, ha az ifjúság körében felmerült az igény saját helyiségek, eset­leg ifjúsági klubok létesítésé­re. Az igazsághoz tartozik az is, hogy a kultúrházakat eredeti rendeltetésüknek megfelelően nem használták ki egész nap. Néha még este is üresek vol­tak. Igazgatóik erősen vitatha­tó „gazdasági szempontokéból ingyen mégsem engedték át a fiatalságnak. Előnyben része­sítettek viszont olyan rendez­vényeket, amelyek hasznot hoztak nemcsak az intézmény, de sokszor saját maguk szá­mára is. Az elmúlt években bizonyos intézkedések történtek e hely­zet javítására. Kidolgozták a kulturális munka terveit. Azt vártuk, hogy a tervek kidolgo­zásában és megvalósításában a társadalmi szervezetek, de főleg a CSISZ-szervezetek majd tevékenyen részt vesznek, s mindez alapvetően megváltoz­tatja az eddigi állapotot. Saj­nos nem ez történt. Most is, mint mindig, ha a művelődési munkát túladminisztrálják, ja­vulást nem várhatunk. A ter­vek nem váltak a közösség, a társadalmi szervezetek ügyé­vé. A kultúrházak toyábbra is kihasználatlanul maradtak, s épp akkor, mikor előtérbe ke­rült az ifjúsági klubok beren­dezésének problémája. A hibák felsorolása önmagá­ban nem segítség. Gondolkoz­nunk kellett hát a megoldáson is. A CSISZ és a szakszervezet vezetőivel való tanácskozá­saink eredményeként született meg a javaslat: A kerület mű­velődési házai hetenként két napon át — bérleti díj nélkül — szolgálják a fiatalság köz­érdekű tevékenységének cél­jait! E két nap alatt a CSISZ- szervezetek tegyenek meg mindent az ifjúság érdeklődé­sének kielégítésére. Mindezt persze hozzáértő irányítás, nem utolsó sorban a művelődési munka területén tevékenykedő dolgozók irányítása mellett. Használják ki az érdeklődési körök adta lehetőségeket, szer­vezzenek zene-, fotó-, festő-, sport és egyéb köröket. E munka során azonban mindig szem előtt kell tartani az if­júság valódi igényeit Adjunk teret az ifjúság egészséges kezdeményező készségének. Tudatában vagyunk annak, hogy mindez alapos megfonto­lást igénye! úgy a CSISZ, mint a nemzeti bizottságok és a mű­velődési intézmények felelős vezetői részéről. Felvetődhet az a nézet is, hogy ez a két nap nem lesz elegendő, s hogy az ifjúság hosszabb időn át is ki tudná használni ezt a lehe­tőséget. Reméljük, nem lesz ennek sem akadálya. Hiszen az a célunk, hogy a köz érdekét szolgáló létesítmények ne áll­janak üresen, hanem a társa­dalmi és kulturális élet köz­pontjává váljanak. E javaslattal kapcsolatban természetesen anyagi kérdések is felmerülhetnek. Meggyőző­désünk, hogy mint régen, úgy most is lehet erre megoldást taláni. Csak le kell győzni a kényelmességet, s több kezde­ményezést latbavetni e téren is. Persze nem ez az egyedüli megoldás. A kiadások érintik majd a nemzeti bizottságok költségvetését és a földműves­szövetkezetek kulturális alap­ját is. Bratislavában, ahol a prob­léma a legégetőbb, mielőbb munkához kell látni. Minden olyan lehetőséget számba kell venni, amelyet önkéntes mun­kával az ifjúság érdeklődésé­nek kielégítését szolgáló esz­közzé tehetünk. Itt elsősorban a sportpályákra, stadionokra, turista és kirándulóhelyekre gondolunk, de természetesen akadhatnak más, alkalmas le­hetőségek is. E feladat végre­hajtásánál mindenekelőtt az ifjúság önkéntes közreműkö­désére számítunk, főleg a kö­zép- és főiskolás jövendő szak­emberek segítségére. Az ily módon használhatóvá tett lé­tesítmények gazdaságilag a nemzeti bizottságok hatásköré­be tartoznának, természetesen, jellegüknek megfelelően eset­leg más intézmények felügye­lete alá. A CSISZ-szervezetek- nek pedig irányltaniok kell majd célszerű kihasználásukat az ifjúság érdekében. Nem kevésbé jelentős prob­léma a 9—15 éves korú fiatal­ság szabad idejének hasznos eltöltése sem. Legcélszerűbb lenne erre a sportpályák, sta­dionok adta lehetőség, de saj­nos kapuik zárva vannak e korosztály előtt. Az Indok: a sportlétesítményeket védik a „rongálásitól. Talán monda­nunk sem kell, hogy az érv nem eléggé meggyőző. Meg kell találni a lehetőséget arra, hogy bizonyos napokon meg­nyíljanak a sportpályák kapui ez előtt a korosztály előtt is. Végezetül szólnunk kell a fiatalok klubjának létesítéről Bratislavában. E célra a Nyu­gat-Szlovákiai Kerületi Nemze­ti Bizottság iskola- és kultu­rálisügyi osztálya 150.000.— Kčs-t bocsátott a Bratislavai Városi Nemzeti Bizottság ren­delkezésére. Gazdasági tekin­tetben a klub a Kultúra és Művelődés Házának hatásköré­be tartozik majd. Tevékenysé­güket a klub tanácsa irányítja, melynek tagjait a CSISZ főis­kolai bizottsága jelöli ki egyet­értésben a CSISZ városi bizott­ságával. A klub tevékenységé­nek terve beletartozik a Kul­túra és Művelődés Házának tervezett munkájába. Az anya­gi feltételek tehát rendelkezé­sünkre állanak, ezért minél élőbb hozzá kell fogni a cél megvalósításához. A fiatalok szabad Idejének kérdését a klub létrehozása önmagában nem oldhatja meg. Ez, vala­mint az ifjúsági kávéházak is csak nagyon szűk réteget cso­portosítanak maguk köré. A probléma ennél sokkal komo­lyabb és összetettebb, nem szabad felületes megoldások­kal beérnünk. Az sem helyes, ha mindent a CSISZ szervezet­től várunk. Az ifjúság körében tapasztalható nem kívánatos jelenségekért sem egyedül a CSISZ felelős. Az ifjúság neve­lésében részes egész társadal­munk. E nagy, felelősségteljes munkát pedig nemcsak elemez­ni, értékelni kell, de gyökere­sen meg is kell javítani. Ján Valocký Bemutatjuk Dr.Papp Gusztáv operaénekest Tizenhét éve, 1948-ban új szereposztásban mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház a Carment. Ezen a bemutatón lépett először színpadra, az opera férfi főszerepében, dr. Papp Gusztáv, végzett orvos s egyben a pozsonyi konzerva­tórium negyedéves hallgatója. Az első fellépés sikere várako­záson felüli volt. Az előadás után további szerepekre szer­ződtették Azóta kilencszáz előadáson szerepelt, 1955-ig mint a színház állandó vendé­ge, azután az együttes rendes tagjaként. Hogyan lesz a se­bészből operaénekes? Ha te­hetsége van hozzá, egész köny- nyen! Feketebalogon született, ze­neértő családban. Édesanyja jól zongorázott, apja pedig Budapesten tanulta a tároga- tózás művészetét, Nem csodál, nivaló hát, hogy sznyinai gye­rekkorában szívesen „játszott“ a zongorával és a hegedűvel. Kassán érettségizett, majd or­vostanhallgató lett. Bár tagja volt egy énekkarnak, ahol rö- videbb szólókat is énekelt, de saját bevaUása szerint akkor még eszébe sem jutott, hogy ezekből a szólókból egyszer majd áriák lesznek. Egy napon azonban hang és énekpróbára hívták meg a konzervatórium­ba. Itt is tehetségesnek talál­ták, s ezután egyidejűleg ta­nulmányokat folytatott az or­vosi fakultáson és a konzerva­tóriumban is. (Az utóbbit a szülök tudta nélkül.) Először természetesen az orvosi diplo­mát szerezte meg. Utána min­den szabad idejét a zenének szentelte. Talán ennek is kö­szönheti, hogy már tanulmá­nyai befejezte előtt rábízták Don Jósé alakítását. Ez volt tehát a kezdet. Aztán „szóród­tak“ a szerepek: az Othelló, a Tannhäuser, a Don Carlos, a Faust címszerepei; a Tosco, az Aida, a Pique Dame, a Tra- viata nagy tenor szerepei, Ösz- szes alakítását lehetetlen fel­sorolni, hiszen a felújításokat is beleszámítva hatvanegy be­mutató előadása volt eddig! Önként adódik a kérdés: Miért végezte el az orvosi egyetemet, ha olyan tehetsége­sen énekelt? A válasz bizonyá­ra meglepő: Papp dr a mai napig is rendel. Azt állítja, hogy nem képes és nem is tud­na megválni eredeti pályájától. A rendelőben a sokféle ember­típus segíti szerepei megfor­málásában. Hazánk határain túl is jól ismerik a pozsonyi opera teno­ristáját. Budapesten kétszer, a Szovjetunióban négyszer ven­dégszerepeit már. Ismeri öt Tbiliszi, Riga, Kijev, Moszkva, Jerevan, Minszk, Lvov közön­sége. Járt Belgiumban, legutóbb pedig Olaszországban. 1959-től a lipcsei opera állandó vendé­ge, talán azért is, mert Wagner operáit énekli a legszívesebben. A szereptípusok közül a drá­maiakat kedveli inkább, „Nagy" példaképei nincsenek. Ehelyett még ma is egykori tanárait tiszteli a hazai és bécsi zeneakadémián. A legjobb barátai közé tartozik Simándy József, a budapesti Állami Operaház művésze. Beszélgetésünk folyamán saj­nálattal említi a színházláto­gató közönéég számának mind nagyobb méretű csökkenését. Ez különösen az operák és a balett területén mutatkozik meg. — A hiba több helyen keres­hető — mondja kissé szomo­rúan. — Különösen nagy ve- télytárs a TV és — tán nevet­ségesen hangzik — de a big­beat is. Az ifjúságnak csak igen kis százaléka foglalkozik a komoly zenével. No meg a kritikusokban is van némi hiba, ők ugyanis csupa modern, kor­szerű darabot követelnek tő­lünk, Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy a közönség inkább a klasszikusok, Verdi, Puccini felé hajlik. Szerepei megformálásában sokat segít felesége is. — ö a legkövetkezetesebb és legőszintébb kritikusom — mondja mosolyogva. Meghallgatja majdnem min­den előadásomat. Észrevételeit aztán otthon, együtt beszéljük meg. Szabad idejében új szerepre készül, elolvassa a bemutatan­dó opera korában játszódó re­gényeket. Rendkívül elfoglalt ember. A rendelésen, próbákon, gyakor­láson, előadásokon kívül gyak­ran hívják felvételre a rádió és a TV szerkesztői is. Most két bemutatóra készül. Az egyik Lipcsében lesz, ahol Wagner Lohengrinjében énekli majd a címszerepet, a második pedig itthon, Bratislavában Eleazár szerepe Halévy A zsidónö című operájában. Sok sikert kívá­nunk hát mind a hatvankette­dik és hatvanharmadik bemu­tatóhoz, mind a még ezután következőkhöz is! 'Pillantás a hídról (Bemutató Komáromban) A színjátszás terén már a múlt években tapasztalhattunk valamiféle Miller iránti rajon­gást, ebben az idényben azon­ban a nagy amerikai szerző valóságos kultuszának lehetünk tanúi. Ez a növekedő érdeklő­dés csak részben magyarázható azzal a tisztelettel, amellyel nagy színházak és vidéki tár­sulatok adóznak az 50 éves drámaírónak, A legkielégítőbb felvilágosítást magük a Miller darabok, a mély humanizmus­ban gyökerező, magas eszmei­séggel vértezett, emberiességet és igazságot kereső — ízig- vérig drámai művek adják. Ezekután csak elismeréssel szólhatunk a MATESZ legutób­bi bemutatójáról, amelyen az együttes Miller „Pillantás a hídról" című társadalmi drá­májával lépett a közönség elé. Maga a színre hozás arra derít fényt, hogy színházunk drama­turgiája szem előtt tartja mind az időszerűség, mind a művé­szi igényesség követelményeit A Pillantás a hídról, a legis­mertebb Miller alkotás, a ha­gyománytisztelő, puritán em­beri erkölcsösség és a tételek­be, cikkelyekbe foglalt jog és igazság összeütközésének drá­mája. Eddie Carbone, a dokk­munkás szívesen viseli nehéz sorsát, mert fogadott lányában, felesége unokahugában meg­testesülni véli tűnő ifjúságát, életerejét Szerelem az, amit Catherine iránt érez, de sajá­tos és különös szerelem, mint ahogy különös maga Eddie is Ekkor érkezik Olaszországból két munkanélküli rokon Eddie ideiglenesen megosztja velük otthonát. Rodolpho, a fiatalab­bik vidám természete, elemi derűlátása Catherinben tiszta vonzalmat ébreszt. A fiatalok közt ébredő szerelem láttán Eddie féltékenységében előbb nevelői, emberi jogaira hivat­kozik. Ezzel azonban csak le­leplezi magát és a két fiatalt állhatatosságra szítja, Mikor már nem talál más kiutat, fel­jelenti a törvényellenesen ér­kezett rokonokat. F elismeri azonban tette értelmetlenségét s ráeszmél, hogy a munkás- szolidaritás ellen elkövetett aljas árulásával kizárta magát osztályából. Becsülete viszza- állításáért könyörög, de ez már haláltusának számít, s szinte maga adja a kést Marcó kezé­be, hogy feloldozza, a teherré vált élet nehézségeitől. Ennyi a mű cselekménye, a dráma azonban sokkal több. Embereknek — némileg az ál­latokéhoz hasonló — életharcát látjuk a színpadon, akik a tő­kés társadalom sajátos erköl­cse közepette szükségszerűen szigorú, szilárd, határozott jel­lemekké váltak, túlestek a tár. sadalmi kiválasztódáson és megmaradtak. Az ö életükben nincsen, nem lehet tétovázó perc, töprengés Tenni vagy nem élni — ez a kérdés abban a világban, amelyre Alfieri ügyész jóvoltából egy pillantást vethetünk a brooklyni hídról. Kár, hogy a magyarázó Al- fierit megszemélyesítő Siposs Jenő a bemutató alkalmából beszédtechnikai zavarok miatt nem tudta elég meggyőzően „a híd szintjére" emelni a kö­zönséget, ahonnan a „fonák módon tiszta" Eddie tragédiá­ját, a szerző elképzeléseinek megfelelően, együttérző szána­lommal szemlélhette volna. Bugár Béla a főszerepben némi késéssel talált magára. A kez­deti zavar után azonban biz­tonsággal állta a próbát a ne­héz szerepben. Alakításában in­kább fizikai, mint lélektani, inkább a dokkmunkásra, mint a társadalomban saját helyét kereső lényre ismerünk. A két szerelmes, Budiás Ida és Zakál Gyula ebben a drámában kapta első nagyobb szerepét. Ha mér­leget vonnánk kettőjük telje, sitménye között, az a lovagias­ságot mellőzve is Catherine megszemélyesítőjének javára billene. A fiatal és tehetséges Zakál Gyula Rodolphója tiílsá­gosan szemérmes, kissé nehéz­kes és nem meggyőző. Turner Zsigmond Marcója sikerült ala­kítás, fizikai adottságaihoz ké­pest a színész a maximumot nyújtotta. Lengyel Ilona annyi természetességgel oldotta meg szerepét, hogy azonosulni tu­dott szerző megálmodta alak­kal. Viktor Lukács rendezése a Miller drámák feszültségének, jellemző vibrálásának hangsú­lyozására épült Elválasztotta a drámai beszédet a mozdula­toktól, hogy e két főelem kü­lön-külön érje a nézőt, s nö­velje a művészi hatást. Mind a rendezésben, mind a díszle­tek megoldásában érezhető volt az a szempont, hogy a MATESZ e darabbal is szerényebb lehe­tőségekkel rendelkező falvakba készül. Bizakodva mondhatjuk, hogy ezek a vidéki előadások is méltó színvonalon népszerű­sítik Millert, a polgári huma­nista drámaírót, s gazdag mű­vészi élményt nyújtanak majd a nézőknek, PETRU-' -rrp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents