Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-02-02 / 5. szám
(Folytatás) — Akkor a fiáról van szó. .. — Tudod a lakása címét? — Rózsa utca hetven ... — Köszönöm, Feri... — Ne tedd le a kagylót! Most pedig te tehetnél nekem egy szívességet... ' — Kérlek... — Miért érdekel a Trencsé- ni fiú? Valami bajt csinált? Ha igen, akkor engem is érdekelhet ... — Nem hiszem, hogy érdekelne ... — Mit csinált? — Gyomron vágott... — Csak úgy? Semmiért? — Azt hiszem, azzal gyanúsított, hogy elcsábítottam a kedvesét... — Hol akadtatok össze? — A Hid-utcai borbélyüzlet előtt... — Borbélyüzlet? Ki volt a kedvese? — Az egyik borbélylány ... szép. tizennyolc éves, vöröshajú borbélylány ... — Még hozzá vöröshajú? — Nem is sejtettem, hogy ennyire érdekelnek a vörös- hajúak! — Nem a lány érdekel... Csak furcsának tartom, hogy ma is féltékenyek a fiatalok... Tudod, egyszer írni szeretnék, s az ilyen szerelmi kalandok érdekelnek ... ha már mi nem lehetünk szerelmesek ... — No ... no .. . — mosolyo- dik el Miklós doktor. — Szombat délután eljössz hozzánk? — Nagyon szeretnék, már rég voltam nálatok .. — Akkor majd elmondom az egész történetet. Nagyon érdekes. Az öreg borbélytól hallottam. két állandó ismerőse volt a vöröshajúnak, az egyik a gyomorveró fiatalember, akit ejtett a lányka, s a másik egy idősebb, szürke ruhás, fekete bajszos férfi .. — Érdekes história! A fekete bajszos biztosan a pénzével csábította el... — Én is azt hiszem, a fiatalúr meg azt gondolta, hogy én voltam a csábító... — Ha akarod, megleckéztetjük a fiatalurat... — Ilyen kicsiség miatt? Elmegyek az apjához, majd ő megleckézteti... — Ahogy akarod, Pali... a te dolgod ... Egyre kérlek, említsd meg az apjának, ha nem bír a huligán fiával, kérje a mi segítségünket! Nem felejted el? — Miért? A pszichológiai hatás kedvéért. Kíváncsi vagyok, hogyan reagál a rendőrség szóra... Egyszer, ha írni fogok, a lélekelemzésre fektetem a hangsúlyt. Minden tapasztalatra szükségem van... Ha megijed, akkor kordában fogja tartani a fiát... Csupán emiatt kérlek ... Később lehet, hogy felhívlak egy kis pszichológiai ügyben, talán szükségem lesz a segítségedre ... — Kérlek... A kórházban leszek, éjjeli szolgálatos vagyok ... Már másodszor csenget. Nem nyitnak ajtót Kételyei támadnak. Mégsem kellene emiatt az apát zavarni. Ojra csenget... Feri miért kérdezősködött annyit? Miért füttyentett. amikor a szürkeruhásról tettem említést? Ha az „érdekes szerelmi kaland“ érdekelné, nem füttyentett volna. A fekete bajszos miatt lepődött meg? Feri tudna a dologról? Amikor a vöröshajú borbélylányről beszéltem, visszakérdezett! Miért jut mindez csak most az eszembe? Akkor kellett volna kapcsolnom! Feri nem is tudja, hogy a lány a kórházban fekszik, az én osztályomon! Ha érdekli az ügy, akaratlanul nyomra vezettem. Hogy kerülgette a forró kását! Ejnye, Feri nem tudsz átejteni! S a pszichológiai hatás kedvéért említsem meg Trencséni előtt: Kérje a rendőrség segítségét' Ki ez a Trencséni? A kedvéért megteszem, pajtás! Kíváncsivá tettél! Csengetsz. Feri. csengetsz?!. . Én is csengetek, de hatás nélkül... Csenget, hosszasan, a halottat is felébresztené ... Miért nem nyit ajtót? Aludna? A négyszeri csengetésre felébredhetett volna! Végre! A kémlelőlyuk nyílásához szembogár tapad. Miklós doktor háromszor kopog az ajtón, figyelmezteti az ajtó mögött állót észrevette leskelödö szemét A kulcs megfordul a zárban, kinyílik az ajtó. Amikor meg'I . '■ ■(' .'■•»írtor. Megmutatja az igazolványát. — Miért nem mondta, hogy orvos? — Nem kérdezte... — Igaza van... — mondja lassan Trencséni, hogy menet közben csomót kössön a nyelvére. — Ha szabad kérdeznem, minek köszönhetem a látogatását? Gondolatok villának Miklós doktorban. Ha Krivos Ferivé változhatnék, végighallgathatnám Trencséni őszinte vallomását. Feri reggel nem sokat tudhatott meg tőle, másképp nem mondta volna, nem tudom tovább magamban tartani... Feriék dolga! Én csak azt szepillantja az ajtó mögött álló férfit, meglepetésében csaknem füttyent. Köszönöm Feri! Nyomra vezettél! Előtte áll a szürke ruhás, fekete bajszos férfi! Csak ő lehet! Nagy meglepetés lenne, ha nem ő lenne. Egy lány után bolondult volna az apa és a fia?! Majd megtudom! Milyen zavaros, rettegő a tekintete. Emlékezz Éva tekintetére! Nem látsz hasonlatosságot a két szem között? Nem találod különösnek, hogy meg se kérdezte, ki vagy, kit keresel? Szó nélkül bevezetett a szobába, és leültetett, ő is leült. Szánalomkeltő a szomorúsága. A fiát talán szóba se hozom. Ha ő az a szürke ruhás, fekete bajszos férfi, akiről Kovácsék beszéltek. akkor Évával kezdhetem a társalgást ... Trencséni rákönyököl a térdére, tenyerébe temeti az arcát. Percekig ül igy Lassan felemeli a fejét. Tömény kétségbeesés ülepedett meg a szemében. Fáradt mozdulattal elemeli a karját a térdéről. — Nem tudom tovább magamban tartani... — szólal meg fátyolos hangon. — Kár, hogy nem az a társa jött, aki reggel járt nálam... Hiába ügyeskedett... Ha mindent tudnak, miért nem mondják meg az embernek? A szomszédasszony bejött hozzám, és kifecsegte, miután érdeklődött a szőke hajú társa ... A csodálkozástól tágra mered Miklós doktor szeme. Feri már itt járt? Ha tapintatlan lennék, nevetnék, öreg fiú! Együtt nyomozunk? Nem rossz ... Trencséni megszeppenve néz látogatójára. — Maga nem detektív? — kérdezi félénken. — Orvos vagyok... — válaszolja nyugodtan Miklós dokretném megtudni, ami engem érdekel. Mégis a fiával kell kezdenem a beszélgetést... — Kicsiség miatt jöttem magához... — mondja Miklós doktor. — A fia miatt... Talán emiatt nem is kellett volna zaklatnom ... — Mit csinált a haszontalan? — Most jut az eszembe, nem maga Irta a Seprű bandájáról szóló történetet? Trencséni bólint. Gyanakodva néz az orvosra. Az a szőke detektív is ezzel kezdte. Ezek összebeszéltek, ellene szövetkeztek? összeszedi minden erejét, hogy összpontosítsa figyelmét. — Érdekes írás volt, — mondja Miklós doktor. — Abban is szerepelt egy vöröshajú lány... — Mit akar ezzel mondani? — kérdezi megrökönyödve Trencséni. — összefügg az én esetemmel... Még nem jelentettem a rendőrségnek ... Azt hiszem, nem elégedhet meg azzal, hogy szenzációs történetet írjon a huligánokról, amikor a maga fia is közönséges huligán! — Kikérem magamnak! " — Én csak pillanatnyi türelmet kérek? — szólal meg kissé erélyesebb hangon Miklós doktor S arra gondol, most kén elérnie a pszichológiai hatást, hogv megpuhltsa Trencsénit. — Ismétlem, a fia közönséges huligán! Arra szeretném felhívni a figyelmét, ha nem bír a fiával kérje a rendőrség segítségét! Trencséni épp az orvos szavába akart vágni, ne sértegesse a fiát. amikor a vendége kifürkészhette a szándékát, és kimondta a szörnyű szavakat! És milyen hangsúllyal! Kérje a rendőrség segítségét! A félelembe olvadó csodálkozástól tátva maradt a szája. Az íróasztal felé kapja a fejét. Remegve mered a telefonra. Csengetést hall... Csengetést vár .. . Egy órával ezelőtt szólalt meg másodszor. Váralja jelentkezett. A nevét meg nem adó ismeretlen közölte vele. a felesége vasárnap eltűnt. Értesítette már a rendőrséget? Ha nem. kérje a rendőrség segítségét! Miklós doktor tapasztalt szeme azonnal leméri a helyzetet. Trencséni pillanatok alatt összeroppant. — Nézzük a tényeket... — folytatja az orvos. — Mielőtt ide jöttem volna, a Híd-utcai borbélyüzletben voltam... — Milyen keserves a tekintete. Tűszúrásként érte a borbély- üzlet említése... — A hajlott hátú mesterrel Éváról beszélgettem ... Ismeri Évát ? — Merev, mint a szikla, meg se moccan. Nem válaszol. Meglepetésedben hallgatsz? — Szóval. a borbély elmondta, a vöröshajú lánynak két ismerőse volt. Az egyik fiatal legény, bizonyára ugyanaz a személy, akit a cikksorozatában Seprű néven emlegetett A másik szeretője, a borbély leirása alapján, és Kovács néni leirása alapján csak ön lehet... Amikor a borbéllyal befejeztem a beszélgetést, éles fütty hasított az üzletbe. Megállunk az ajtóban, én és a borbély. Az üzlet előtt egy tarkaszinü Moszkvics áll, az autóból egy húsz év körüli fiatalember figyel bennünket... — Hogy elszürkült az arca! — A fiatalúr kicsapja az ajtót és hozzánk jön. A borbély tudja, miért állt meg az üzlet előtt a tarkaszinü Moszkvics. A fiút előre figyelmezteti: Vöröske nincs itt... A fiatalúr rátámad: Megmondja végre, mi van Vöröskével?! Beteg, szabadságon van? Vagy...? és rám veti dühös tekinte.tét. Azt gondolom magamban, jaj az igazi csábítónak, ha megtudja, ki szédítette el a kedvesét! Kár részletezni, a lényeg a következő: A fiúnak meg akartam magyarázni, hol van Éva. Rám ordított. Maga lopta el Vöröskét?! — és kemény öklével gyomron vágott... Most mondja meg. kedves Trencséni, huligán-e a fia? A házigazda a fotel karfájába kapaszkodik. Rémület torzítja az arcát. A karfáról leha- nyatlik a keze. —Az én bűnöm... — suttogja. — Ha nem tudja kordéban tartani a fiát. kérje a rendőrség segítségét! Trencséni a telefonkészülékre mered. Miklós doktor nem csodálkozik eszelős tekintetén. Ha előzőleg nem beszélt volna Krivos Ferivel, sajnálkozva nézne a megrémült emberre. — Csak ezt akartam a tudtára adni... — mondja Miklós doktor, és feláll. — Várjon! Ne menjen még, doktor űr... Megsüketülök ebben a csendben ... A könyörgő, kétségbeesett tekintet marasztal. Az orvos visszaül a fotelba. — Kicsoda maga? — kérdezi váratlanul Trencséni. — Ember vagyok ... — Nem így értettem... — könny szökik Trencséni szemébe. Megcsuklik a hangja. — Én is ember voltam ... — Az elmeklinikán dolgozom, Novák Éva kezelő orvosa vagyok ... — Éva... elmeklinika...? Hogy került oda? Hogy?! — kibújik a könny a szeméből. — Nem bírta ki... Most már értem . . . Tőle tudja ... — Éva nem beszél... Másoktól hallottam ... öngyilkos akart lenni... — Drága életem... — suttogja Trencséni. — Nem bírtad ki... Életben maradtál ... Akkor nekem is élnem kell. .. veled leszek a ... — És a fia?! Megfeledkezik a fiáról?! Trencséni megrázkódik, mintha álmából riadna fel. — Nem szabad megtudnia. .. — suttogja halálra rémülten. — Nem szabad ... — Vöröske nem lehet a magáé! — Csak ő ne tudja meg... modern műve szer abc-je (4.) A romlás virágai A cím — A romlás virágai — jobban él a közfu- datban, mint a költö neve. Pedig a „Les Fleurs du Mal" elnevezés csak később született meg. Baudelaire verseskötetét eredetileg Lim- busz címen akarta kiadni, amely még többet elárulna költői attitűdjéből. A lim- busz ugyanis a vallási elképzelés szerint mennyország a purgatórium és a pokol mellett az a hely, a- hol a nem keresztény lelkek megtisztulnak bűneiktől. Már ebből is részben nyilvánvaló, hogy Baudelaire a világi életet a reneszánsz kori költőóriás, Dante felfogásában festi meg és tük- rözteti vissza. Az újkori polgárnak azonban már nem kell a mítosz-világban menekülnie, mert a szenvedést, a kínt és a lelki megpróbáltatást a földön is megleli. Charles Baudelaire-nak ez az egyetlen verseskötete, de jelentőségével és az irodalom továbbbi fejlesztésére gyakorolt hatásával párját ritkító alkotás. A dekadens életérzés, amely a modernista irányzatok egyik legfőbb sajátossága, tulajdonképpen ezzel a kötettel vonult be a művészetbe. A romlás virágai több mint száz éve, 1857-ben jelent meg, de a benne rejlő világlátás és ihlet-motiváció nem egy mai versben is felfedezhető. „Baudelaire költészetének fő érdeme és újdonsága a ,Jcapcsolatok“ felfedezése, a színek, a hangok, illatok egyberingásának sejtetése, az egyetemes ösz- szefüggések újfajta láttatá- sa“ (Dobossy L.t A francia irodalom története, II. k„ 179. old.) Valójában 5 az első, aki költeményeiben érzékszerveinkre tudatosan igyekszik hatni és ingereket kiváltani. Mindez elsősorban azzal magyarázható, hogy kitünően értett a képzőművészethez és a zenéhez. Racionálisan felépített verseit szinte németes alapossággal írta, és saját maga vallotta, hogy amikor a költö a vers első sorát írja, már kell tudnia az utolsót is. A művészettörténetben Baudelaire-hoz alig hasonlíthatunk valakit. A rútat és az undokot, az élet szeny- nyes oldalait olyan kiábrándítóan tudta érzékeltetni, hogy ebben talán csak a háborúk borzalmainak az dbrázolói tettek rajta túl. „A dög" című versében a világirodalom legvisszataszí- tóbb költeményét gyaníthatjuk. Kedvesével séta közben dögöt látnak, amelynek rothadását az érzelmi hatás- keltés legmesteribb eszkö. zeivel 9 négysoros strófában írja le. Az utolsó három versszakban meg „báj-királynőjéről" bizonygatja, hogy ugyanilyen csúf döggé változik teste, ha meghal. Baudelaire-tói a későbbi modernisták sokat tanultak, A költői hivatástudattal és elkötelezettséggel párosuló gőg és kiváltságos magatartása benne ölt modern formát. Egocentrikus költő, talán a modernizmusba torkolló világirodalom első e- gocentrikus költője. Befelé- forduló típus, aki a világot önnön vízióin keresztül látja rossznak és aljasnak. A földön járó költőt „Az albatrosz“ c. versében a mat. rázok által megcsúfított madárral hasonlítja össze, mert „itt lenn bús rab ó, csak vad hahota várja, s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép." z A magyar költők közül Ady Endre tanult tőle a legtöbbet. Baudelaire-t gazdag jelképrendszere miatt egyébként is a szimbolizmus előhírnökeként szokták emlegetni. Alábbi versében nem nehéz felfedezni azokat a motívumokat, amelyek Nekem mindegy ... elveszíet-» tem a jogot az élethez ... — Nagyon zaklatott az ideg-* állapota! Pihennie kell. sokat pihennie ... Ilyen szép időben, miért nem megy ki a víkend-» házba? Trencsénit fullasztani kezdi a rettegés. A telefonra pillant. Kapkodva, zihálva lélegzik. Te-» kintetét nem tudja levenni a telefonkészülékről. — Hagyjon magamra... — lihegi. — Nagyon kérem, vigyázzon Évára... Miklós doktor feláll. Tren-* cséni feltápászkodik a fotelbóf. Nem indul a vendége után. Az íróasztalához támolyog. Az orvos az ajtónál megáll. Látja, Trencséni a zsebébe nyúl. Kis papírlapot emel ki a zsebéből. A papírlap remeg a kezében. Az orvos búcsút int — Köszönöm... — suttogja Trencséni, és kezébe veszi a telefonkagylót. Miklós doktor halkan teszi be maga mögött az ajtót. 30. Az ügyeletes szobában ül. Töprengve mered maga elé. Amikor visszajött a kórházba, rögtön felhívta Krivos Ferit. Krivost nem találták az épü-< letben. A borbélyüzletbe me-» hetett! — gondolja Miklós doktor. Trencséni is hiába hiv-> ta. Csak ót hívhatta. Feri nála volt reggel, s meghagyta a cf-* mét... Lassan éjfél lesz... Csend és nyugalom. Kicsit lepihen. Vetkőzni kezd. A fü-» lébe hasít a telefon váratlan éles berregése. Felkapja a kagylót. Ferire gondol... — Tessék, itt elmeklinika ., • — Kivel beszélek? — Az ügyeletes orvossal... Ki van a telefonnál? — Novák Éva jó ismerőse vagyok... — Ha nem tévedek, Éva apjával beszélek! — I... ig ... igen, az apja vagyok ... Nagyon aggódom ... — Ha aggódna, meglátogatta volna a lányát, én is hivattam... — A feleségem bent volt... — A maga tudta nélkül! Miért telefonál késő éjszaka? Csak azt mondja meg, hogy van a lányom ... — A feleségének megmondtam ... — Még mindig félrebeszél? — igen . . — válaszolja Miklós doktor. Ha te úgy, én is úgy... — Mondja, doktor úr, rendbe fog jönni? — Hamarosan... — Most is össze-vissza be-» szél? — Sajnos igen ... — Miket mond? — A víkendház mögött, a bokor mögött látta az apját... Mondja. Novák, kinek a nyakát szorongatta ott?! Miklós doktor minden érzékét a fülébe összpontosítja. A vonal másik végéről nehéz sóhajt továbbít a vezeték. Reccsenést hall. Novák letette a kagylót.,. (Folytatjuk) *7 « Ady költeményeiben is föl- bukkannak. A KÉJ és a HALÁL fogalmának többértelműségét is úgy sejteti velünk, mint világhírű szimbolista költőnk. A két jó nővér A Kéj meg a Halál két drága nővér, kik' csókot adnak, frissen, mindenütt. De sose szült e két előkelő vér, meddő maradt rongyfödte csípejük. A poklok költőjének, aki bágyadt, és nem találja kedvét semmiben, a temető s a bordélyház ad ágyat, hol álmatlan álomban elpihen. A koporsóhoz s ágyhoz tér meg újra, s e két nővér lelkét, a végtelent, szörnyű gyönyörre, édes kínra gyújtja, Mikor temetsz el, mocskos. arcú Kéj te, s mikor tűzöd be, ó Halál, te szent, bús ciprusod vad mirtusza helyébe ? Kosztolányi Dezső fordítása Zs. T. Következik: Verlaine és Rimbaud
