Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-14 / 50. szám

Jozef tenart, miniszterelnök e napokban fogadta dr. Kathi 7u- hirát, Tunisz egészségügy! miniszterét. Sok vélemény hangzott el békéről, a béke megvédésé­ül. a nemzetközi együttmükö- iés és megértés előmozdításá­éi, de ugyanakkor olyan ese- nények is történnek, amelyek ■pp az ellenkező irányban hát­iak. háborús tűzfészkek kiala- :ulásához, a meglevők veszé- yes méretű kiterjedéséhez ve- etlietnek. Az elmúlt napok agnagyobb horderejű esemé- ivei közé tartoznak az ENSZ közgyűlés erőfeszítései és ha ározatai a leszerelésre. Világ- olitikai szemponthő! kétség- elenü! nagyjelentőségüek a rancia választások, az indonéz mdsereg. hatóságok fokozott evékenysége a baloldali erők, risősorban a kommunisták él­én. A francia választási kampány epasztálatai alapján megálla- iíthatjuk, hogy a tulajdonkén iapi győztes a Francois Mitte- and mögött felsorakozott bál­idéi. Az eredmény teljes mérc­ékben igazolta a kommunista árt egységpolitikájának he­vességét. Pillanatnyilag ennél ábbre nem lehetett számítani. baloldali egység kiállta a róbát és ez arra kényszerű­ét! az esetleg még habozó socialista vezetőket, hogy az gyüttműködés mellett tartsa- ak ki. Ha a december 5-i el- ökválasztás alapján tartaná­ajon elismert-e a Német De- tokratikus Köztársaságot és alahogy megfeledkezett arról, ogy nyilvánosan elítélje a etnami bombázásokat. Fran- aország Kommusita Pártja légis támogatja Mitterandot, livel mint a baloldal jelöltje, r. egyedüli a jelöltek közül, <i győzelmet arathatna de aulle felett és ezzel utat rrne az állam demokratikus "jlödéséhez. Bármennyire is kívánatos mne ez, valószínűleg igazuk sz a vélemény-kutatóknak és e Gaulle marad továbbra is francia köztársaság elnöke. L * nak Franciaországban parla­menti választásokat, alaposan felborulnának a nemzetgyűlési erőviszonyok. Ez a záloga a baloldal nagy jövőjének, magá­ban hordja a lehetőséget, hogy a demokratizálódás nehéz és hosszadalmas munkája már most megkezdődjön. Vietnamban lovább folynak a harcok A szabadságharcosok újabb súlyos veszteséget okoz­tak az amerikai hadseregnek Felelős amerikai pH tikosok azt hangoztatják hogy az Egye­sült Államok előtt a vietnami kérdésben hosszú és nehéz út áll, sőt olyan hír is érkezett, hogy esetleg Johnson ^nök is ellátogat Saigonba. A Pélvjet- nami Nemzeti Felszabadítás! Front közleményt adott ki. amely 12 órás fegyvernyugvást javasolt karácsony ünnepére. A délvietnami nemzeti felsza­badító erők kikötik azonban, hogy a fegyvernyugvási javas­lat feltétele: A délvietnami kormányerők és a külföldi csa- oatok se hajtsanak végre sem­miféle támadást, sem kémszol­gálatot. A franciák szeretik a sza­badságot. Már 1792-ben, ami­kor egész Európa még a kirá­lyok ökle alatt nyögött, fellá­zadtak a monarchia ellen és megalapították az első köztár­saságot. Az 1848-as februári forradalom után lépett életbe a második köztársaság, majd 1870 után a harmadik és a II. Világháború után a negyedik francia köztársaság. Charles de Gaulle ötödik köztársasága már nem nevezhető annak. A szabadság-kedvelő fran­ciák ma elnöki diktatúra alatt élnék, olyan államban, melynek alkotmánya nem is ismeri el a polgárok alapvető jogait. A valóságban de Gaulle a köztár­sasági elnök és egyben a had­sereg főparancsnoka is. Szük­ség esetén „kellő intézkedése­ket foganatosíthat", ö a mi­nisztertanács elnöke, ő nevezi ki a kormányt, jogában ál! a nemzetgyűlést is feloszlat­nia. Az elnököt Franciaország­ban hét évre választják és korlátlanul újból megválaszt­hatják. De Gaulle tehát 46 mil­lió francia polgár korlátlan ura. Ha az elnökválasztásoknál a jelölt a szavazatok legalább 50 százalékát nyeri el. akkor már megválasztottnak tekinthető. A második fordulóban elég, ha a szavazatok többségét kapja. De Gaulle számít teljes győ­zelemmel a második forduló­ban, a választási kudarc, amely december 5-én érte, nem riaszt­ja vissza a további választási harctól. A 75 éves De Gaulle látományairól beszél népéhez. És azt ígéri, hogy Franciaor­szág rövidesen atomhatalom lesz. Az első francia atombom­ba robbanása óta az atomku­tatást Franciaországban 40-szer annyi pénzt nyelt e!. mint Bonnt szíven találta azzal, hogy „igent" mond az Odera-Neisse határ kérdésben, és félreéri, hetetlenül a fejét rázza, ami- 1 kor arról van szó hogy az j atom-kérdésekben Nyugat-Né- J metország is beleszóljon. De Gaulle békét akar Viet- | namban és elítélte a San Do- ! mingó-i intervenciót. Ahhoz is ‘ ért. hogy felkeltse a fejlődő : országok rokonszenvét. Kétség- f télén, hogy Franciaország gaz- 1 dasági helyzete ma határozót- r tan szilárdabb, mint a negye- • dik köztársaságban volt. Ez v a körülmény a legnyomósabb r és Így minden valószínűség ' szerint de Gaulle kerül majd 1 ki győztesen a választásokból. \ Mitterand azonban elég ve- c szélyes ellenfélnek mutatkozik r elsősorban azért, mert a kom- r munisták szavazataira is szá- a mithat. De Mitterandnak is a feltűnő szépséghibái vannak. C Míq de Gaulle szemlátomást t komoly nehézségeket okoz a f nyugati szövetségeseknek. Mitterand szorosan Nyugat- 1 Európához kivárja fűzni Fran- 1 ciaország sorsát is. Egyelőre c még nem nyilatkozott arról, a Egy 17 éves fiú megszö- <ött hazulról. A fiatalko­rúak bíróságánál a követke­zőképpen magyarázta meg a szökés okát. Az édesapja nyugalmazott tengerész­tiszt. és otthon úgy kezelte a családját, mintha egy hajé legénysége lenne. A gyére­ik reggel jelentést tettek a tengerészek szaknyelvér — és ha elhagyták a lakást Írásbeli engedélyt kellett kérniök. ti. LONDON Brit állatbarátok tudomá­nyos eszközökkel harcolnak az Angliában hagyományos­sá vált rókavadászatok el­len. Hangoszcillátorokat ál­lítanak fel. A hanghullámok olyan idegesitőleg hatnak a hajtó vadászkutyákra, hogy azok elvesztik a „fe­jüket" és szaglásuk Is gyen­gébb lesz. NYUGAI-BERLIN Egy Nyugat Berlin-i fog­ház Igazgatójának tudomá­sára jutott, hogy az egyik fogolynak egy amerikai ké­peslap került a birtokába. A lapokat elkoboztatta, mi­vel attól tartott, hogy a lap­ban közölt női fényképek megzavarják a házirendet. Amikor a fogoly ügyvédje visszakérte a drága képes­lapokat és a fogoly család­jához akarta juttatni, a "fog­ház igazgatója megállapítot­ta, hogy a füzetek csodá­latos módon eltűntek, és a kivágott képek a cellákat „díszítik“. F. Borman ameri­kai űrhajós szka­fandere 17 ezer dollárba került. Az új öltözék kényel­mesebb és főleg könnyebb, mint az eddigi szkafande­rek voltak. Segít­ség nélkül útköz, ben is levethetik. BERLIN A berlini Kamaraszínház Szép Heléna előadása egy nem tervezett komikus je. lenettel végződött. Amikor a percekig tartó taps el-» apadt, a földszint egyik zsöllyeülésén ThSHa tiszte­lője — egy fiatal nő — da­cára a zajnak „Morfeusz“ karjaiban pihent. A nézők körülvették, és újfent taps­sal üdvözölték. Csak ezután ébredt fel a kimerült szín­házlátogató. New-York város legújabb tüzoltócsönakja először volt kirendelve a kikötőbe és máris váratlan eredménye lett: amikor a rendkívül erős vízsugarat lövellő ágyúkat a tűzre fordították, egy ugyanakkor a kikötőbe igyekvő óceánjáró gőzös hullámvetése a csónakot megingatta, úgyhogy a víz- sugár elfordult. Néhány pil­lanat alatt a kikötőben par­koló személykocsik közül kettőt felfordftott. egyet pedig besöpört a kikötő öb­lébe. Dubrovnik a tenger felöl N*w York Herald Tribun* amennyit a Renault-üzem 60 ezer dolgozója egy év alatt keres. Földalatti rakéta-táro­lókat épített, a legmodernebb repülőgépeket és dacára annak, hogy olyan rettenetes összege, két öl bele a fegyverkezésbe, mégsem rendelkezik a Szovjet­unió vagy az Egyesült Államok haderejének még a kétezred részével sem. De Gaulle-t azonban ez nem zavarja. Két év múlva készül el az első francia atom-tengeralattjáró, amely 1 milliárd nyugatnémet márkába kerül. De Gaulle azon­ban többet és még drágábbat akart építtetni. Ez már talán elég ok is volna ahhoz — így gondolnánk — hogy lerázzanak egy diktá­tort, aki milliárdokat pazarol. De létezik egy „második“ de Gaulle is. az, aki a francia pol­gár nemzeti önérzetét feleme­li, aki szembe mer állni a Kö­zös Piaccal, aki a NATO-nak is megmutatja a magáét. És végülis azt teszi, amit akar. Az amerikai tőkének kiadja az útját, amikor annak a francia gyárakrp a francia iparra ét­vágya támad. De Gaulle annak ellenére, hogy teljesen elvesz­tette a valóság iránti érzékét, mégis figyelemre méltó módon egész reálisan figyeli a világot. Szövetségeseit egyenesen bá­mulatba ejtette, amikor a dip­lomatáit Pekingba küldte. D ubrovmkba feltétlenül látogass el — figyelmez­tettek belgrádi ismerő­seim, amikor elindultam or­szágjáró utamra. Megfogadtam tanácsukat. Titográdból autóbusszal in­dultam a tengerpartra. Utaztam már repülőgépen sivatag és ó- ceán fölött, hajóval a viharzó tengeren, vonattal száguldó te­héncsorda között, autóval és autóbusszal, és elsorolni is ne­héz lenne, hogy még mivel és milyen körülmények között, de ilyen utazásom még egy sem volt. Képzeljen el kedves Olvasó egy utat, amelyen egyetlen au­tóbusz éppenhogy csak elfér. S képzelje ezt úgy el, hogy 500- Í000-1500-2000 méter magas hegyek oldalába vágták. Vegye még hozzá, hogy úgy kacska- ringózik, ahogy éppen az öt­hatszáz méterrel lejebb folyó patak vize követi a völgyek vonulását. Hogy egy félóra a- latt 25 haftókanyar követi egymást. Hogy olykor szembe találkozunk egy másik autó­busszal és akkor vagy mi, vagy ők mentiek „rilkvercben“ Ilyen úton utaztam a monte­negrói hegyek között. Mikor megpillantottam a ten­gert, fellélegeztem. Azt hit­tem, minden megpróbáltatás­nak a végére értem. Nem szá­moltam vele, hogy az útnak a tengerparton is folytatódnia kell. És folytatódott. Ha nem is olyan keskenyen, de ugyan­olyan magasban. No, de hagyjuk. Végül mégiscsak megérkeztem Dubrovníkba. S a város mindenért kárpótolt. En is elmondhattam, nehéz volt, de megérte. Dubrovnik a középkor egyik legszebb és legteljesebb épség­ben megmaradt települése, az adriai tenger partvidékén. Az óváros hatalmas fallal körül­vett erődítmény, keskeny ut­cákkal, sok-sok kiadó szobács- kával. A házak eredeti szépsé­gükben pompáznak, az utcák tiszták, az apró kis vendég­lőkben olcsó és jóízű dalmái borokat mérnek. Valóságos tu­ristaparadicsom, szinte minden nyelven beszélgetnek a főutcán, az itteni korzón, az esténként fel-le sétálgató tömegben. Az új városrész modern és kevésbé modern villák és szál­lodák sokaságából áll. Az óvá­rostól jobbra és balra terül el, végig követve a tengerpart vo­nulását. Egyetlen, háromfelé á- gazó villamosvonallal és több au­tóbuszjárattal A táj csodála fos. A part előtt néhány iki­sebb-nagyobb szigetecske, pál­mákkal, sziklákkal. A part, női lankás, hol meredeken szakad bele a tengerbe. Szerencsém volt, s a kikötői öböl partján, közvetlenül a vil­lamosvonal mellett kaptam szállást. Szobám erkélyéről ra­gyogó kilátás nyílt az öbölre és a hegyekre egyaránt. Házi­asszonyom, Zóga Marija min­dent megtett, hogy jól erezzem magam, Én azonban, mikor csak tehettem, az óvárosban csava­rogtam. Egyik este házigazdám, Zóga bácsi, azzal fogadott, hogy a Televízió közvetíti a nyugatnémet — svéd világbaj­noki mérkőzést. Együtt izgul­tuk végig az egész családdal. — Ez a mi legfőbb szórako­zásunk, a televízió — mond­ták a háziak. Ogy látszik tényleg nincs semmi új a nap alatt — gon­doltam — s az otthoni tele­vízió-előfizetők jelentek meg lelki szemeim előtt. • • • zt hittem Dubrovnik u- £jk tán már nem jöhet sem- m 9 mi szép, semmi új. S jött. Szarajevó. Az ősi város meg­lepett szépségével. Már a vas­útállomás is meglepetés volt. Modernvonalú, nagyszerű elren­dezésű, különleges. A vonatok az állomás „padlásán“ közle­kednek. Természetesen Csak képletesen. Az állomás épüle­tének ugyanis az emeleti része van egymagasSágban a hegyol­dalba vágott vasútállomással. A város éppen ébredt, ami­kor megérkeztünk. — Gyerünk egy szállodába — javasolta kísérőnk. — Ott le- mosakszunk, aztán jól esik majd egy finom reggeli. Egyet értettünk vele. Csak éppen szálloda nem akadt szá­munkra. Szálloda Bolt, nem is egy, de egyetlen üres szobát nem találtunk. A köztársasági Szkupcsina információs irodájá­nak bájos munkatársnője azon­ban segített rajtunk. Egy te­lefon, egy-két kedves szó és a szoba rendelkezésünkre állt Szarajevó a minaretek vá­rosa. Negyven egynéhány áll belőlük mindenfelé a városban. A• legtöbb a régi piac körül. Maga a piac is egy kis közel- kelet a maga bazárjaival, far­kai, alacsony vasaitokkal, bolt- hajlásos, alacsony termekkel, s a legfinomabb boszniai ételkü­lönlegességekkel. Mi mégsem itt kóstoltuk meg a híres csebabcsicsát, hanem néhány utcával odébb. Hogy miért ? — Tudjátok hol sütik a leg­jobb csebabcsicsát? — kérdez­te kísérőnk, amikor már órák óta bolyongtunk a piacon, s a sok nézelődéstől a szemünk is fájt már, hát még a gyomrunk az éhségtől. — A válogatott futballista Csebarcsicsa vendég­lőjében. Megkóstoltuk,. s tényleg fi­nom volt. Két nap alatt, amíg ott tartózkodtunk, nem is tu­dom hány adagot ettünk meg. • • • Milovoje Jankovics nevet szinte az egész országban is- rnerik. Pedig nem híres spor­toló, még csak nem is vedami neves tudós, vagy feltaláló Az­az, hogy tudósnak . tudós, csak éppen nem tudományos intézet­ben dolgozik. Milo jőve lanko­S'* VÍV *• Az 5 kertjében terem a leg­szebb körte, az ő földjén a leg­szebb paprika. De termel ő min. dent, azaz nem is termel — hosszas kísérletezéssel kialakít. — Honnan ez a nagy tudo­mány? — kérdeztem. Müovoje Jankovics 1500 kö­tetes mezőgazdasági szakkönyv­tárral rendelkezik. Állandóan a könyveket bújja, folyton új el­járásokat } kísérletez ki. S az eredmény: sok-sok első és más díj, megbecsülés, és öreg nap­jaikra még dicsőség is. A szö­vetkezet legfőbb tanácsadója, a- molyan helyi szaktudós, aki nem rejti el tudását, eredmé­nyeit, örül, ha minél többen élvezik azt, minél több ember­nek segít jobb életet teremte­ni. Sokfelé jártam Jugoszláviá­ban. sok emberrel találkoztam, sok barátra tettem szert. Mind­ről, mindenről nem is lehet megemlékezni. Akikről és ami­ről írtam, csak emlékeztetnek a többire is. sek külön utcácskáival. Kap ható itt minden, nagyszerű sző lő, háziszőttes, remekbe ké szült kävésfindzsäk, régi törő kardok, olajmécsesek, s ki tud ná felsorolni mi minden mé ezenkívül. A piac központjába a középkori dubrovniki köztár saság követségéből átalakítót vies a föld szerelmese és a föld tudósa. E gyszerű parasztember. Kis földecskéjén maga gazdálkodik, meri fiai már rég elhagyták az apai há­zat. Az egyik mérnök, a másik tanár, a harmadik meg éppen­séggel más szakmát választott — hentesmester. Egyedül ma­radt hát az öreg. de nincs is szüksége túl sok segítségre. Ki­csi a föld. amelyen dolgozni kell, nem is olyan szántóföld­féle, hanem egy valóságos kis tudományos kertgazdaság. Nem múlik el egyetlen olyan mezőgazdasági kiállítás sem az országban, hogy Jankovics leg­alább egy aranyérmét ne hoz­Az Adria partján Lapunk szamára írta: Szabó Béla, a buda­pesti Magyar Ifjúság főszerkesztője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents