Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-07 / 49. szám

/ A FALUSI NŐ ALAPRUHAIÁRA (Folytatás) A PANTALLÓNÁL IS IÖBB ELLENZŐJE VAN FALUN A SORTNAK, azaz a vászonból vagy más mosóanyagból készült rövid nadrágnak. ..Erkölcste­lennek“ tartják s megbotrán- koznak, ha valaki falun viseli. Pedig a sort épp úgy való fa­lura mint városra, hanem mind­két esetben tudni kell, hová, mikor és kinek lehet felvenni. Tehát: amint nem sétálunk a városban sortban sem nappal, sem este, épp úgy nem tesz- szük ezt falun sem. De amint felváltjuk vele fürdőruhánkat a városi strandon, ezt épp úgy megtehetjük a falusi patakpar­ton is. (A nedves fürdőruhá­ban maradni egészségtelen). Sőt, a falusi nő munka után kiülhet a kertbe, vagy megön­tözheti a virágokat sortban — de semmi esetre sem fürdőru­hában. ez csak fürdéshez va­ló! — míg a városi nőnek ilyesmire nincs alkalma (kivé­ve azokat, akiknek kertes la­kásuk van). Ami pedig az utol­só pontot illeti, minden eset­ben csak karcsúaknak és a fiatal .korosztálynak ajánljuk. De a pantalló nemcsak a pi­henéshez megfelelő ruhadarab, a munkához, Így a mezőgazda- sági munkához is legpraktiku­sabb a nadrág. Kitűnő viselet akár a melegebb, akár a hűvö­sebb napokra, persze ennek megfelelően könnyebb. 111. nehe­zebb anyagból készüljön. Nyá­ron vászon vagy más mosóa­nyagból legyen a munkanadrág, télre pedig vastag, meleg a- nyagből. RÉGI ÉS MÉG AZ UTÓBBI IDŐ­BEN IS gyakori szokás falun, hogy csak ünnepre, vasárnapra öltözzenek fel rendesen, hét­köznapra akármi megteszi. Még mindig „ünneplő" ruhájuk van elegáns ruha helyett, ami egész héten a szekrényben lóg, nem veszik fel akkor sem, ha alka­lom lenne rá. Az ismerős csa­ládhoz szerdán csak úgy átsza­ladnak, akár munkaruhában is. vasárnap viszont a moziba is a legdivatosabb és legelegán­sabb ruhájukat veszik fel. Pe­dig a moziba nem való elegáns ruha, elég egy jő szoknya pu­lóverrel, kardigánnal Is, de kb. így kellett volna öltözni a szer­dai látogatáshoz is, s ugyan­akkor, ha ez a család vasárnap vacsorára vagy vacsora utáni beszélgetésre hívott meg, ele­gánsan kell felöltöznünk. S végül: A FALUSI NŐ IS ÖLTÖZZÉK Ál MUNKA UTÁN, ne érveljen azzal, hogy „falun nem kell otthonra parádé“. Ilyen nézeteket egyrészt olya­nok vallanak, akik egész napi munkájuk után abban a ruhá­ban főzik a vacsorát, amiben a burgonyát kapálták, de olyan falusi asszonyok is, akik a vá­,,ELSŐ BÁL": A szilveszteri mulatságon viselt ruha anyaga lehet egyszínű vastagabb se­lyem vagy bársony. Miután molett, pasztellszín helyett in­kább egy mély búzakéket aján­lunk. A ruha szabása princesz, a spicces kivágásban az anyag­gal egyező színű csipkedtszí- téssel. A csipkét itt-ott ra­gyogó gyönggyel varrjuk ki. „FIATALASSZONY“: Fekete­zöld fémszálas anyagja már magában is elég díszes, (de nagyon szép) így egyszerű ru­hát terveztünk hozzá. Az ová­lis kivágás körül egy keskeny galJérszerü pánt húzódik, a ki­vágás bal oldalán összefogva, Strassztüt is viselhet hozzá. (Ha megunta, a gallér nélkül is viselhető). „LÍVIA": Alkalmi ruhára leg­melegebb anyag a bársony. Ég­színkék vagy rózsaszín lenne a legszebb. A modellt a követke­ző számunkban közöljük. „AMOR“: Ml sem kerte­lünk s szintén egyenesen a tárgyra térünk. Szeret egy nős férfit, aki észre sem veszi magát. Próbálta elfe­lejteni, de nem tudja. Ezt a nyomatékosság kedvéért alá is húzta. Gondolja, hogy így nem marad más hátra, mint hogy azt tanácsoljuk, tartson ki a férfi mellett, mert ő egy szép napon majd rájön, hogy nem a felesé­gét szereti, hanem magát, tehát elválik és feleségül veszi. Ha ilyen választ vár, téved. Nem írhatunk mást. mint hogy hagyjon békét an­nak a férfinak! „SZOMORKÁS A HANGU­LATOM": Nem Irta, hány éves a fiú, maga mindene­setre nagyon fiatal a ko­moly érzésekhez. A levelek­ben legyen mindig őszinte. rosdfcn ízlésesen öltözve végzik hivatali vagy másféle munkáju­kat, hazaérve pedig régi, ko­pott ruhát húznak magukra. Ezek nagyon téves felfogások, s kiküszöbölésük nagy mérték­ben hozzájárul a falusi és vá­rosi nő öltözködési színvona­lának kiegyenlítéséhez. (Folytatjuk) Sajátkészítette ajándékok Férfiaknak is szerezhetünk örömet sa­játkészítette ajándékkal. Ugye nem egy­szer előfordul, hogy tűvé teszik a la­kást az újságjuk miatt, pedig „egész biztosan tudják, hógy a heverőn hagy­ták“, míg végre a fürdőszobában meg­találják. Nos. az ilyesmi nem fordulhat elő, ha egy újságtartőban tartják az ol­vasnivalót. Ha egy ilyet sajátmagunk ké­szítünk az édesapa vagy após részére, feltehetően büszkén mutogatják majd, va­lahányszor előveszik újságukat. Elkészítéséhez egy 43x70 cm magas­ságú durva szövésű’, világos vászon, egy kevés piros vagy másféle színű bőr (régi táskát is felhasznál­hatunk erre a célra) és két 40 cm hosszú fapálca szükséges. Először a zsebrészt szabjuk ki. A hosszú oldalakat a behajtásnál, valamint 2.5 cm-nyire a szélétől legépeljük és a széleket az első tűzésig kirojtozzuk. Az alja és a két szélét befejeiő pánt piros bőrből készül. A rövid oldalakon 2 cm-nyi távolságokban bevag­dossuk úgy, hogy a rojtok elálljanak. A tartó aljára egy 39.5-6.5 cm nagyságú kartonpapírt ragasztunk. A bőrszegélyeket 1 cm-es elöóltésekkel varrjuk fel, helyet hagyva a fapálcikák behúzására. Az 55 cm hosszú akasztóra felhasználhatunk sodrott zsinórt, de elkészíthetjük a saját anyagjából is. A másik ajándék olyan nőnek való, a- ki szereti a szép blúzokat. „Háromrészes" _ fogasról van szó s elkészítéséhez három ruhafogason kívül csupán különböző tar­ka anyagmaradékok és egy 7 cm széles- egyszínű pánt szükséges. Először is. mind a három fogasból >■ vesszük az akasztót s mindegyiket más­féle anyaggal gondosan bevonjuk. Ezutai az egyszínű pánttal a képen látható mó­don összefogjuk, úgy, hogy 5-7 cm tá­volságban áthúzhassuk rajta a fogasokat. Az így kapott ügyes fo­gasra, anélkül, hogy több helyet elfoglalna, vagy pedig a blú­zok összegyűrődnének, három blúzt kényelmesen felakaszthatunk. IV. Elsőnek indultam 8f. — Igen, visszatérünk — egyezett beié Yato-ka. El kell csípnünk a gyilkost. Néhány óra múlva elértük Rip Pecosť; falatoztunk, aztán folytattuk utunkat. — Tehát Pida, az ifjú főnök a menekülő gyilkos után vetet­te magát? — kérdezte Yato-ka. — Igen. — Egyedül ? — Egy csapat harcos után eredt, akikét apja valamivel előbb bocsátott útnak. Azóta már bizonyára utolérte őket. — Tudod, hogy mekkora volt az a csapat? — Láttam elmenni ókét és megszámoltam valamennyit. Tizen voltak. Pidával együtt tehát tizenegyen vannak. — Olyan kevesen? — Egyetlen menekülőre ti­zenegy üldöző sok, nem kevés. — Uff! Az apacsok gyerme­keinek nagy boldogságban lesz részük, mert elfogjuk Pidát, a harcosaival és a kivégzőosz- lophoz kötjük őket. — Nem — mondtam ellent. — Nem? Gondolod, hogy el­menekülnek? A gyilkos Santer a település felé indult és ők a nyomában haladtak, hogy el­foghassák. Teliát a telepünkhöz jönnek, egyenesen a karjaink közé repülnek. — Erről én is meg vagyok győződve, de nem halnak meg a kivégző oszlopoknál. — Nem? Hiszen az ellensé­geink, és téged ki akartak vé­gezni. — Jól bántak vélem és Pida most a barátom, még akkor is, ha a halálomra készült. — Uff! — kiáltott csodál­kozva. — Old Shatterhand még mindig olyan nem közön­séges harco-s, mint amilyen azelőtt volt. Védelmezi az el­lenséget. Csakhogy egyetért-e ezzel Til-lata is? — Biztosan. — Ne feledd, hogy mindig el­szánt harcos volt, és most főnök lett! Ez a tisztség rákénysze­ríti, hogy bebizonyítsa, rászol­gált-é! Ezért az ellenséggé! szemben nem lehet könyörüle­tes. — Talán nem én vagyok az apacsok főnöke? — Igén, Old Shatterhand a mi főnökünk. — És nem lettem sokk*! előbb főnök, mint Til-lata? — Előbb, nagyon, nagyon sok napfénnyel előbb. _ — Tehát Til-lata kell. hogy engedelmeskedjen nekem. Hs keze közé kerülnék a kiowa indiánok, nem fogja bántani őket, mert én úgy akarom! Talán még lett volna 'ellen­vetése, de ekkor olyan nyo­mokra lettünk figyelmesek, amelyek a Rio Pecos bal olda­láról vezettek át a laposon, aztán a jobb partra ugyanabba az irányba fordultak, amerre mi is tartottunk. Leléptünk a nyeregből, hogy megvizsgál­juk őket. A iovasok, akik a nyomot csinálták liba sorban haladtak, hogy senki se derít­hesse ki, hányán lehették. Ezt olyankor szokták csinálni, ami­kor fokozott óvatosságra van szükség. Bizonyára ellenséges területen haladtak és azért fel­tételeztem, hogy Pida megy előttünk a harcosaival, habár rnem tudtuk pontosan megálla­pítani, mennyi lovas volt. Nemsokára olyan helyre ér­tünk, ahol a lovasok megállot­ták és csoportokba gyűltek. Itt’ sikerült megállapítanunk, hogy éppen tizenegy lő volt. Tehát nem tévedtem, a kiowa harco­sok járnak előttünk Pida fő­nökkel az élükön. — A ti harcosaitok fölfelé, a folyó folyásával szemben ha­ladnak? — kérdeztem Yato- kut. — Igen és össze kell talál- kozniok a kiowákkal. A mieink ötször tizen vannak, ők tizen­egyen. — Milyen távolságra lehetnek innen a tieid? — Amikor összetalálkoztunk félnapi lovaglásra haladtak mö­göttünk. — Ahogy e nyomokon látni a kiowak egy gyenge félórával haladnak előttünk. Sietnünk kell. hogy azelőtt érjük el őket, mielőtt megütköznének az apacsokkal. Gyerünk gyor­sabban/ ” . Winnetou Szakadásig hajszoltam a lo­vamat, mert a két ellenséges csapat, amelyet ki akartam bé- kíteni, minden pillanatban meg­ütközhetett. Pida rászolgált, hogy pártfogásba vegyem. A folyó csakhamar balra for. dúlt és nagy kerülővel folyt tovább. A kiowak valószínűleg ismerték ezt a területet, mert nem mentek a meder mentén, hanem egyenesen haladtak, hogy rövidítsék útjukat. Természetesen mi is ezt tet­tük, és csakhamar magunk előtt találtuk őket a síkon, amint Hbasorban dél felé halad, tak. Nem vettek észre, mert senki se nézett hátra közülük. Egyszer csak hirtelen megál­lották és megfordították a lo­vaikat, hogy minél gyorsabban vissza vágtassanak. Ekkor azon­ban észrevették bennünket. Egy pillanatra meglepődtek, aztán kissé oldalra folytatták útjukat visszafelé, hogy beiénk ne üt­közzenek. — Miért fordultak vissza? — kérdezte Yato-ka. — Meglátták a harcosaitokat és észrevették, hogy sokan vannak. Mi csak hárman va­gyunk és ezért azt hiszik, hogy tőlünk nem kell félniök. mat. Pida azért csodálkozott, mert nemrég még törzsének a fog­lya voltam, de sikerült meg­szöknöm. — Uff, uff, uff! Az lehetet­len. — Nem kell félned. A bará­tod vagyok és gondoskodom róla, hogy az apacsok békén hagyjanak. Uff! Valóban megteszed? — Igen. A szavamat adom rá. — Old Shatterhandnak hi­szek. — Nyugodt lehetsz", nem fogsz csalódni! Nézz hátra! Látod, az apacsok megállották. Két barátomat küldtem el hozr zajuk, Leszállottak a lovaikról és várnak, hogy hozzájuk men­jek. Láttátok Santer nyomát? — Igen, de mindeddig nem bírtuk utolérni. — Az apacsok telepe felé tart. — Gondoltuk, mert amikór rábukkantunk alaposan meg­néztük a nyomát. — Nagy vakmerőség volt ez Anna Ušáková rajza — Igen, jönnek az apacsaink! Látod őket ott a távolban? Észrevették a kiowákat, mert vágtában nyargalnak utánunk. — Menjetek elébük és mond­játok meg Véres Kéznek, hogy álljon meg és várjon, amíg hozzá nem megyek. — Miért nem jön velünk? — Beszélnem kell Pidával. Előre! Gyorsan! Hallgattak a felszólításomra. Rögtön balra fordultam, egye­nesen a kiowak irányába, akik meg akartak bennünket kerül­ni. Mindeddig túlságosan mesz- sze voltak, nem ismerhettek meg. Amikor a közelükbe ér­tem, felismertek. Pida a rémü­lettől felüvöltött és gyorsabb vágtára fogta a lovát. De én is gyorsabb vágtára fogtam az enyémet, így a kiowák fiatal főnöke nem menekülhetett el. — Pida álljon meg —, kiál­tottam rá, — megvédem az apacsoktól. Látni lehetett rajta, hogy hatalmába keríti a félelem, de az irántam érzett bizalom mégis felülkerekedett". Rögtön megállította a lovát és rápa­rancsolt harcosaira, hogy áll­janak még. Az indián harcos minden helyzetben feltalálja magát, de most, ahogy Pídához közeledtem, láttam, mennyire igyekszik leküzdeni csodálatát. Valósággal ámulatba esett, ami­dőn oly váratlanul itt’ megje­lentem. De a harcosai se tud­ták leplezni ámulatukat. — Old... Shat... terhand! — kiáltott — Old Shat.. tér ... hand szabadon! Ki en­gedett el? — Senki — válaszoltam. — Magam szabadíottam ki maga­tőletek! Hiszen, ha összeakad­tatok volna az apacsokkal, az a végeteket jelentette volna. — Ezt jól tudtuk. De Pídá- nak az életét is kockára kell tennie, hogy visszaszerezze az amulettjét. Addig akartunk a telep körül ólálkodni, amíg Santert el nem csípjük. — Most ez könnyebben sike­rül majd, mért elfordítom fe­lőletek a veszedelmet. Ezt azon­ban csak akkor tehetem meg, ha a testvéremmé válsz. Szállj le a lovadról. Elszívjuk a bé­kepipát! — Uff! Old Shatterhand. ez a nagy harcos, akinek minden segítség nélkül sike­rült megszöknie a fogságunk­ból, Pidát alkalmasnak találja arra, hogy a barátjává, testvé­révé váljon? — Igen. Siess, mert az apacs harcosok már türelmetlenked­nek! Leugrottunk a nyergünkből és az előírásoknak megfelelően elszívtuk a békepipát. Aztán szóltam Pídának, hogy marad­jon a helyén a harcosaival és várja meg a további utasítá­saimat. Ismét a lovamra szál­lottam és az apacsokhoz nyar­galtam, akiknek Yato-ka ad­digra elmondta, hogy miképpen találkoztunk és mik a terveim. Mindenki a lova kantárat fogta és úgy állottak félkörben közé­pen Tíl-Iattal, a Véres Kézzel. Ezt" az apacsot nagyon jól ismertem. Túlzottan tiszteletet követelő volt, de hozzám min­dig barátságosan vonzódott és így számolhattam véle. hogy nem lesz ellenvetése Pidához és harcosaihoz fűző kapcsola­tomnak. Kezet fogtam Til-lattal végrendelete és néhány bevezető szó utáí előadtam: — Old Shatterhand az apa« csők főnöke Winnetou nélkül, egyedül érkezik. Vörösbőrú ba­rátaim bizonyára szívesen fo­gadnak közelebbi értesüléseket is e dicső harcos haláláról és e! is mondok' majd mindent. Előbb azonban a kiowákró! szólok, akiktől most érkeztem. — Tudom mire akar kérni bennünket Old Shatterhand — mondta Véres Kéz — Yato- ka már mindent elmondott. — És mi a válaszod? — Old Shatterhand az apa­csok főnöke és ök tisztelik az ó akaratát. A tíz kiowa harcos azonnal visszatérhet falujába; ha nem sokáig maradnak itt, nem esik bántódásuk. — És Pida a fiatal fonok? — Láttam, hogy Old Shátter- handdal elszívta a békepipát. Velünk jöhet. Vendégünk ma­rad mindaddig, amíg akarod, de aztán ismét ellenségek le­szünk. — Jól van, beleegyezem. Az apacs harcosok térjenek most vissza velem, hogy elfoghassuk tucsu-csu és lánya gyilkosát. Ha ez sikerül, akkor elvezetem őket halott • főnökük sírjához. Howgh! — Howgh — válaszolta Véres Kéz és beleegyezése jeléül a kezét nyújtotta. Ezután felnyújtott kézzel maganahoz hívtam Pidát. Elfo­gadta Til-lata feltételeit és hazaküldte a harcosait. Utun­kat a Rio Pecos mellett foly­tattuk és amidőn este lett le­táboroztunk. / Apacs földön ’ voltunk és így tábortüzet gyújthattunk. Korpí- üítük és amikor megvacsoráz­tunk részletesen elmeséltem Winnetou halálát. Mondókám mély hatást gyakorolt hallga­tóimra. Sokáig szótlanul ültek a tábortüzeknél, hallgattak, az­tán mesélni kezdték főnökük életének legfontosabb esemé­nyeit. Még egyszer teljesen át- éreztem Winnetou halálát, A többiek már aludtak, de én még sokáig ébren maradtam, nem jött álom a szememre. Az aranyra és a végrendeletre gondoltam, arra, amiről Winne­tou írt. Az aranyról álmodtam. Szörnyű álom volt! A fénylő érc hatalmas halomban hevert egy feneketlen szakadék szélén és Santer lapáttal dobálta a szakadékba. Nem nézhettem, meg akartam menteni az ara­nyat és harcba bocsátkoztam Santerral. De képtelen voltam legyőzni. Ekkor hirtelen a föld megmozdult alattunk. Elugrot- tam és Santer a feneketlen mélységbe zuhant. Amikor föl­ébredtem. olyan izzadt voltam, mint a vízbe hullott egér. Ha alszunk: álmodunk is, ennek ellenére se tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy az álmom nem volt közönséges. Egyszerűen nem tudtam meg­érteni az egészet... Nagyon gyorsan nyargaltunk és csak délben állottunk meg, hogy egy kicsit megpihenjünk. Minél előbb a telepre akartunk érni, mert tudtuk, hogy Santer nem sokáig marad ott. Oldalt egy völgybe hatoltunk be és magunk előtt találtuk a telepet, ahol valaha Winne- touval és az ő kedveseivel lak­tam. Már alkonyul t és a laká­sokból felszálló füst jelezte, hogy a lakók a vacsorájukat készítik. Észrevették, ahogy kö­zeledtünk, de Til-Lata ettől függetlenül a szájához emelte a kezét és felkiáltott: — Old Shatterhand érkezik! Old Shatterhand! Igyekezzetek harcosok, gyertek üdvözölni őt! Mindegyik emeleten nagy fut- kosás támadt, hangos kiabálást sodort felénk a szél. Rögtön leengedték a létráikat. Amikor leugrottunk a lovunkról és fel­felé kapaszkodtunk a létrákon, száz és SÄ2 kéz, kicsi és nagy nyúlt felém, hogy üdvözöljön... Sajnos, szomorú fogadtatás volt ez, mert először érkeztem ide Winnetou nélkül, akinek a sors nem engedte meg, hogy még egyszer lássa ezt a drága he­ly^. (Folytatjuk) ÚJ IFJÚSÁG — rsiSZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja e Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztiáí :ó Bratislava, Pražská 9: — Telefón 445-41 — Postaliők 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31.20. Ter­jeszti a Posta UirUpszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza, — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače Üttján lehet megrendelni. Cime: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VIL K—08*51370

Next

/
Thumbnails
Contents