Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-07 / 49. szám

/

A FALUSI NŐ ALAPRUHAIÁRA

(Folytatás)

A PANTALLÓNÁL IS IÖBB ELLENZŐJE VAN FALUN A SORTNAK, azaz a vászonból vagy más mosóanyagból készült rövid nadrágnak. ..Erkölcstelennek“ tartják s megbotrán- koznak, ha valaki falun viseli. Pedig a sort épp úgy való falura mint városra, hanem mindkét esetben tudni kell, hová, mikor és kinek lehet felvenni. Tehát: amint nem sétálunk a városban sortban sem nappal, sem este, épp úgy nem tesz- szük ezt falun sem. De amint felváltjuk vele fürdőruhánkat a városi strandon, ezt épp úgy megtehetjük a falusi patakparton is. (A nedves fürdőruhában maradni egészségtelen). Sőt, a falusi nő munka után kiülhet a kertbe, vagy megöntözheti a virágokat sortban — de semmi esetre sem fürdőruhában. ez csak fürdéshez való! — míg a városi nőnek ilyesmire nincs alkalma (kivéve azokat, akiknek kertes lakásuk van). Ami pedig az utolsó pontot illeti, minden esetben csak karcsúaknak és a fiatal .korosztálynak ajánljuk.

De a pantalló nemcsak a pihenéshez megfelelő ruhadarab, a munkához, Így a mezőgazda- sági munkához is legpraktikusabb a nadrág. Kitűnő viselet akár a melegebb, akár a hűvösebb napokra, persze ennek megfelelően könnyebb. 111. nehezebb anyagból készüljön. Nyáron vászon vagy más mosóanyagból legyen a munkanadrág, télre pedig vastag, meleg a- nyagből.

RÉGI ÉS MÉG AZ UTÓBBI IDŐBEN IS gyakori szokás falun, hogy csak ünnepre, vasárnapra öltözzenek fel rendesen, hétköznapra akármi megteszi. Még mindig „ünneplő" ruhájuk van elegáns ruha helyett, ami egész héten a szekrényben lóg, nem veszik fel akkor sem, ha alkalom lenne rá. Az ismerős családhoz szerdán csak úgy átszaladnak, akár munkaruhában is. vasárnap viszont a moziba is a legdivatosabb és legelegánsabb ruhájukat veszik fel. Pedig a moziba nem való elegáns ruha, elég egy jő szoknya pulóverrel, kardigánnal Is, de kb. így kellett volna öltözni a szerdai látogatáshoz is, s ugyanakkor, ha ez a család vasárnap vacsorára vagy vacsora utáni beszélgetésre hívott meg, elegánsan kell felöltöznünk.

S végül: A FALUSI NŐ IS ÖLTÖZZÉK Ál MUNKA UTÁN, ne érveljen azzal, hogy „falun nem kell otthonra parádé“. Ilyen nézeteket egyrészt olyanok vallanak, akik egész napi munkájuk után abban a ruhában főzik a vacsorát, amiben a burgonyát kapálták, de olyan falusi asszonyok is, akik a vá,,ELSŐ BÁL": A szilveszteri mulatságon viselt ruha anyaga lehet egyszínű vastagabb selyem vagy bársony. Miután molett, pasztellszín helyett inkább egy mély búzakéket ajánlunk. A ruha szabása princesz, a spicces kivágásban az anyaggal egyező színű csipkedtszí- téssel. A csipkét itt-ott ragyogó gyönggyel varrjuk ki.

„FIATALASSZONY“: Feketezöld fémszálas anyagja már magában is elég díszes, (de nagyon szép) így egyszerű ruhát terveztünk hozzá. Az ovális kivágás körül egy keskeny galJérszerü pánt húzódik, a kivágás bal oldalán összefogva, Strassztüt is viselhet hozzá. (Ha megunta, a gallér nélkül is viselhető).

„LÍVIA": Alkalmi ruhára legmelegebb anyag a bársony. Égszínkék vagy rózsaszín lenne a legszebb. A modellt a következő számunkban közöljük.

„AMOR“: Ml sem kertelünk s szintén egyenesen a tárgyra térünk. Szeret egy nős férfit, aki észre sem veszi magát. Próbálta elfelejteni, de nem tudja. Ezt a nyomatékosság kedvéért alá is húzta. Gondolja, hogy így nem marad más hátra, mint hogy azt tanácsoljuk, tartson ki a férfi mellett, mert ő egy szép napon majd rájön, hogy nem a feleségét szereti, hanem magát, tehát elválik és feleségül veszi. Ha ilyen választ vár, téved. Nem írhatunk mást. mint hogy hagyjon békét annak a férfinak!

„SZOMORKÁS A HANGULATOM": Nem Irta, hány éves a fiú, maga mindenesetre nagyon fiatal a komoly érzésekhez. A levelekben legyen mindig őszinte.

rosdfcn ízlésesen öltözve végzik hivatali vagy másféle munkájukat, hazaérve pedig régi, kopott ruhát húznak magukra. Ezek nagyon téves felfogások, s kiküszöbölésük nagy mértékben hozzájárul a falusi és városi nő öltözködési színvonalának kiegyenlítéséhez.

(Folytatjuk)

Sajátkészítette ajándékok

Férfiaknak is szerezhetünk örömet sajátkészítette ajándékkal. Ugye nem egyszer előfordul, hogy tűvé teszik a lakást az újságjuk miatt, pedig „egész biztosan tudják, hógy a heverőn hagyták“, míg végre a fürdőszobában megtalálják. Nos. az ilyesmi nem fordulhat elő, ha egy újságtartőban tartják az olvasnivalót. Ha egy ilyet sajátmagunk készítünk az édesapa vagy após részére, feltehetően büszkén mutogatják majd, valahányszor előveszik újságukat.

Elkészítéséhez egy 43x70 cm magasságú durva szövésű’, világos vászon, egy kevés piros vagy másféle színű bőr (régi táskát is felhasználhatunk erre a célra) és két 40 cm hosszú fapálca szükséges. Először a zsebrészt szabjuk ki. A hosszú oldalakat a behajtásnál, valamint 2.5 cm-nyire a szélétől legépeljük és a széleket az első tűzésig kirojtozzuk. Az alja és a két szélét befejeiő pánt piros bőrből készül. A rövid oldalakon 2 cm-nyi távolságokban bevagdossuk úgy, hogy a rojtok elálljanak. A tartó aljára egy 39.5-6.5 cm nagyságú kartonpapírt ragasztunk. A bőrszegélyeket 1 cm-es elöóltésekkel varrjuk fel, helyet hagyva a fapálcikák behúzására. Az 55 cm hosszú akasztóra felhasználhatunk sodrott zsinórt, de elkészíthetjük a saját anyagjából is.

A másik ajándék olyan nőnek való, a- ki szereti a szép blúzokat. „Háromrészes" _

fogasról van szó s elkészítéséhez három ruhafogason kívül csupán különböző tarka anyagmaradékok és egy 7 cm széles- egyszínű pánt szükséges.

Először is. mind a három fogasból >■ vesszük az akasztót s mindegyiket másféle anyaggal gondosan bevonjuk. Ezutai az egyszínű pánttal a képen látható módon összefogjuk, úgy, hogy 5-7 cm távolságban áthúzhassuk rajta a fogasokat. Az így kapott ügyes fogasra, anélkül, hogy több helyet elfoglalna, vagy pedig a blúzok összegyűrődnének, három blúzt kényelmesen felakaszthatunk.

IV.

Elsőnek indultam 8f.

— Igen, visszatérünk — egyezett beié Yato-ka. El kell csípnünk a gyilkost.

Néhány óra múlva elértük Rip Pecosť; falatoztunk, aztán folytattuk utunkat.

— Tehát Pida, az ifjú főnök a menekülő gyilkos után vetette magát? — kérdezte Yato-ka.

— Igen.

— Egyedül ?

— Egy csapat harcos után eredt, akikét apja valamivel előbb bocsátott útnak. Azóta már bizonyára utolérte őket.

— Tudod, hogy mekkora volt az a csapat?

— Láttam elmenni ókét és megszámoltam valamennyit. Tizen voltak. Pidával együtt tehát tizenegyen vannak.

— Olyan kevesen?

— Egyetlen menekülőre tizenegy üldöző sok, nem kevés.

— Uff! Az apacsok gyermekeinek nagy boldogságban lesz részük, mert elfogjuk Pidát, a harcosaival és a kivégzőosz- lophoz kötjük őket.

— Nem — mondtam ellent.

— Nem? Gondolod, hogy elmenekülnek? A gyilkos Santer a település felé indult és ők a nyomában haladtak, hogy elfoghassák. Teliát a telepünkhöz jönnek, egyenesen a karjaink közé repülnek.

— Erről én is meg vagyok győződve, de nem halnak meg a kivégző oszlopoknál.

— Nem? Hiszen az ellenségeink, és téged ki akartak végezni.

— Jól bántak vélem és Pida most a barátom, még akkor is, ha a halálomra készült.

— Uff! — kiáltott csodálkozva. — Old Shatterhand még mindig olyan nem közönséges harco-s, mint amilyen azelőtt volt. Védelmezi az ellenséget. Csakhogy egyetért-e ezzel Til-lata is?

— Biztosan.

— Ne feledd, hogy mindig elszánt harcos volt, és most főnök lett! Ez a tisztség rákényszeríti, hogy bebizonyítsa, rászolgált-é! Ezért az ellenséggé! szemben nem lehet könyörületes.

— Talán nem én vagyok az apacsok főnöke?

— Igén, Old Shatterhand a mi főnökünk.

— És nem lettem sokk*! előbb főnök, mint Til-lata?

— Előbb, nagyon, nagyon sok napfénnyel előbb.

_ — Tehát Til-lata kell. hogy engedelmeskedjen nekem. Hs keze közé kerülnék a kiowa indiánok, nem fogja bántani őket, mert én úgy akarom!

Talán még lett volna 'ellenvetése, de ekkor olyan nyomokra lettünk figyelmesek, amelyek a Rio Pecos bal oldaláról vezettek át a laposon, aztán a jobb partra ugyanabba az irányba fordultak, amerre mi is tartottunk. Leléptünk a nyeregből, hogy megvizsgáljuk őket. A iovasok, akik a nyomot csinálták liba sorban haladtak, hogy senki se deríthesse ki, hányán lehették. Ezt olyankor szokták csinálni, amikor fokozott óvatosságra van szükség. Bizonyára ellenséges területen haladtak és azért feltételeztem, hogy Pida megy előttünk a harcosaival, habár rnem tudtuk pontosan megállapítani, mennyi lovas volt.

Nemsokára olyan helyre értünk, ahol a lovasok megállották és csoportokba gyűltek. Itt’ sikerült megállapítanunk, hogy éppen tizenegy lő volt. Tehát nem tévedtem, a kiowa harcosok járnak előttünk Pida főnökkel az élükön.

— A ti harcosaitok fölfelé, a folyó folyásával szemben haladnak? — kérdeztem Yato- kut.

— Igen és össze kell talál- kozniok a kiowákkal. A mieink ötször tizen vannak, ők tizenegyen.

— Milyen távolságra lehetnek innen a tieid?

— Amikor összetalálkoztunk félnapi lovaglásra haladtak mögöttünk.

— Ahogy e nyomokon látni a kiowak egy gyenge félórával haladnak előttünk. Sietnünk kell. hogy azelőtt érjük el őket, mielőtt megütköznének az apacsokkal. Gyerünk gyorsabban/ ” .

Winnetou

Szakadásig hajszoltam a lovamat, mert a két ellenséges csapat, amelyet ki akartam bé- kíteni, minden pillanatban megütközhetett. Pida rászolgált, hogy pártfogásba vegyem.

A folyó csakhamar balra for. dúlt és nagy kerülővel folyt tovább. A kiowak valószínűleg ismerték ezt a területet, mert nem mentek a meder mentén, hanem egyenesen haladtak, hogy rövidítsék útjukat.

Természetesen mi is ezt tettük, és csakhamar magunk előtt találtuk őket a síkon, amint Hbasorban dél felé halad, tak. Nem vettek észre, mert senki se nézett hátra közülük.

Egyszer csak hirtelen megállották és megfordították a lovaikat, hogy minél gyorsabban vissza vágtassanak. Ekkor azonban észrevették bennünket. Egy pillanatra meglepődtek, aztán kissé oldalra folytatták útjukat visszafelé, hogy beiénk ne ütközzenek.

— Miért fordultak vissza? — kérdezte Yato-ka.

— Meglátták a harcosaitokat és észrevették, hogy sokan vannak. Mi csak hárman vagyunk és ezért azt hiszik, hogy tőlünk nem kell félniök.

mat.

Pida azért csodálkozott, mert nemrég még törzsének a foglya voltam, de sikerült megszöknöm.

— Uff, uff, uff! Az lehetetlen.

— Nem kell félned. A barátod vagyok és gondoskodom róla, hogy az apacsok békén hagyjanak.

Uff! Valóban megteszed?

— Igen. A szavamat adom rá.

— Old Shatterhandnak hiszek.

— Nyugodt lehetsz", nem fogsz csalódni! Nézz hátra! Látod, az apacsok megállották. Két barátomat küldtem el hozr zajuk, Leszállottak a lovaikról és várnak, hogy hozzájuk menjek. Láttátok Santer nyomát?

— Igen, de mindeddig nem bírtuk utolérni.

— Az apacsok telepe felé tart.

— Gondoltuk, mert amikór rábukkantunk alaposan megnéztük a nyomát.

— Nagy vakmerőség volt ez

Anna Ušáková rajza

— Igen, jönnek az apacsaink! Látod őket ott a távolban? Észrevették a kiowákat, mert vágtában nyargalnak utánunk.

— Menjetek elébük és mondjátok meg Véres Kéznek, hogy álljon meg és várjon, amíg hozzá nem megyek.

— Miért nem jön velünk?

— Beszélnem kell Pidával. Előre! Gyorsan!

Hallgattak a felszólításomra. Rögtön balra fordultam, egyenesen a kiowak irányába, akik meg akartak bennünket kerülni. Mindeddig túlságosan mesz- sze voltak, nem ismerhettek meg. Amikor a közelükbe értem, felismertek. Pida a rémülettől felüvöltött és gyorsabb vágtára fogta a lovát. De én is gyorsabb vágtára fogtam az enyémet, így a kiowák fiatal főnöke nem menekülhetett el.

— Pida álljon meg —, kiáltottam rá, — megvédem az apacsoktól.

Látni lehetett rajta, hogy hatalmába keríti a félelem, de az irántam érzett bizalom mégis felülkerekedett". Rögtön megállította a lovát és ráparancsolt harcosaira, hogy álljanak még. Az indián harcos minden helyzetben feltalálja magát, de most, ahogy Pídához közeledtem, láttam, mennyire igyekszik leküzdeni csodálatát. Valósággal ámulatba esett, amidőn oly váratlanul itt’ megjelentem. De a harcosai se tudták leplezni ámulatukat.

— Old... Shat... terhand! — kiáltott — Old Shat.. tér ... hand szabadon! Ki engedett el?

— Senki — válaszoltam. — Magam szabadíottam ki magatőletek! Hiszen, ha összeakadtatok volna az apacsokkal, az a végeteket jelentette volna.

— Ezt jól tudtuk. De Pídá- nak az életét is kockára kell tennie, hogy visszaszerezze az amulettjét. Addig akartunk a telep körül ólálkodni, amíg Santert el nem csípjük.

— Most ez könnyebben sikerül majd, mért elfordítom felőletek a veszedelmet. Ezt azonban csak akkor tehetem meg, ha a testvéremmé válsz. Szállj le a lovadról. Elszívjuk a békepipát!

— Uff! Old Shatterhand. ez a nagy harcos, akinek minden segítség nélkül sikerült megszöknie a fogságunkból, Pidát alkalmasnak találja arra, hogy a barátjává, testvérévé váljon?

— Igen. Siess, mert az apacs harcosok már türelmetlenkednek!

Leugrottunk a nyergünkből és az előírásoknak megfelelően elszívtuk a békepipát. Aztán szóltam Pídának, hogy maradjon a helyén a harcosaival és várja meg a további utasításaimat. Ismét a lovamra szállottam és az apacsokhoz nyargaltam, akiknek Yato-ka addigra elmondta, hogy miképpen találkoztunk és mik a terveim. Mindenki a lova kantárat fogta és úgy állottak félkörben középen Tíl-Iattal, a Véres Kézzel.

Ezt" az apacsot nagyon jól ismertem. Túlzottan tiszteletet követelő volt, de hozzám mindig barátságosan vonzódott és így számolhattam véle. hogy nem lesz ellenvetése Pidához és harcosaihoz fűző kapcsolatomnak. Kezet fogtam Til-lattal

végrendelete

és néhány bevezető szó utáí előadtam:

— Old Shatterhand az apa« csők főnöke Winnetou nélkül, egyedül érkezik. Vörösbőrú barátaim bizonyára szívesen fogadnak közelebbi értesüléseket is e dicső harcos haláláról és e! is mondok' majd mindent. Előbb azonban a kiowákró! szólok, akiktől most érkeztem.

— Tudom mire akar kérni bennünket Old Shatterhand — mondta Véres Kéz — Yato- ka már mindent elmondott.

— És mi a válaszod?

— Old Shatterhand az apacsok főnöke és ök tisztelik az ó akaratát. A tíz kiowa harcos azonnal visszatérhet falujába; ha nem sokáig maradnak itt, nem esik bántódásuk.

— És Pida a fiatal fonok?

— Láttam, hogy Old Shátter- handdal elszívta a békepipát. Velünk jöhet. Vendégünk marad mindaddig, amíg akarod, de aztán ismét ellenségek leszünk.

— Jól van, beleegyezem. Az apacs harcosok térjenek most vissza velem, hogy elfoghassuk tucsu-csu és lánya gyilkosát. Ha ez sikerül, akkor elvezetem őket halott • főnökük sírjához. Howgh!

— Howgh — válaszolta Véres Kéz és beleegyezése jeléül a kezét nyújtotta.

Ezután felnyújtott kézzel maganahoz hívtam Pidát. Elfogadta Til-lata feltételeit és hazaküldte a harcosait. Utunkat a Rio Pecos mellett folytattuk és amidőn este lett letáboroztunk. /

Apacs földön ’ voltunk és így tábortüzet gyújthattunk. Korpí- üítük és amikor megvacsoráztunk részletesen elmeséltem Winnetou halálát. Mondókám mély hatást gyakorolt hallgatóimra. Sokáig szótlanul ültek a tábortüzeknél, hallgattak, aztán mesélni kezdték főnökük életének legfontosabb eseményeit. Még egyszer teljesen át- éreztem Winnetou halálát, A többiek már aludtak, de én még sokáig ébren maradtam, nem jött álom a szememre. Az aranyra és a végrendeletre gondoltam, arra, amiről Winnetou írt. Az aranyról álmodtam. Szörnyű álom volt! A fénylő érc hatalmas halomban hevert egy feneketlen szakadék szélén és Santer lapáttal dobálta a szakadékba. Nem nézhettem, meg akartam menteni az aranyat és harcba bocsátkoztam Santerral. De képtelen voltam legyőzni. Ekkor hirtelen a föld megmozdult alattunk. Elugrot- tam és Santer a feneketlen mélységbe zuhant. Amikor fölébredtem. olyan izzadt voltam, mint a vízbe hullott egér. Ha alszunk: álmodunk is, ennek ellenére se tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy az álmom nem volt közönséges. Egyszerűen nem tudtam megérteni az egészet...

Nagyon gyorsan nyargaltunk és csak délben állottunk meg, hogy egy kicsit megpihenjünk. Minél előbb a telepre akartunk érni, mert tudtuk, hogy Santer nem sokáig marad ott.

Oldalt egy völgybe hatoltunk be és magunk előtt találtuk a telepet, ahol valaha Winne- touval és az ő kedveseivel laktam. Már alkonyul t és a lakásokból felszálló füst jelezte, hogy a lakók a vacsorájukat készítik. Észrevették, ahogy közeledtünk, de Til-Lata ettől függetlenül a szájához emelte a kezét és felkiáltott:

— Old Shatterhand érkezik! Old Shatterhand! Igyekezzetek harcosok, gyertek üdvözölni őt!

Mindegyik emeleten nagy fut- kosás támadt, hangos kiabálást sodort felénk a szél. Rögtön leengedték a létráikat. Amikor leugrottunk a lovunkról és felfelé kapaszkodtunk a létrákon, száz és SÄ2 kéz, kicsi és nagy nyúlt felém, hogy üdvözöljön... Sajnos, szomorú fogadtatás volt ez, mert először érkeztem ide Winnetou nélkül, akinek a sors nem engedte meg, hogy még egyszer lássa ezt a drága hely^.

(Folytatjuk)

ÚJ IFJÚSÁG — rsiSZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja e Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztiáí :ó Bratislava, Pražská 9: — Telefón 445-41 — Postaliők 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31.20. Terjeszti a Posta UirUpszolgálata, előfizetni lehet minden postán — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza, — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače Üttján lehet megrendelni. Cime: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VIL K—08*51370