Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-12-07 / 49. szám

t •• st IV. MIT VÁRTÁL A CSISZ-TOL? Ezek a vitafelszólalások teljesen megegyez­tek a másik osztály írásbeli feleleteivel. A fiúk és leányok túlnyomó többsége arra az álláspontra helyezkedett, hogy a fiatalok ti­zenhétéves korukban igenis végezhetnének társadalmi munkát. \ — De saját elhatározásából és nem kény­szerből! — Bizonyára nem árt meg egyikünknek sem, sőt Inkább még használ is, ha nem visz- szüfc túlzásba, és korunknak megfelelő mun­kával bíznak meg bennünket. A következő kérdésre: „Részt vettél-e már valamikor társadalmi munkában?" a megkér­dezettek több, mint fele igennel válaszolt, de legtöbbjük azt is hozzátette, hogy kényszer­ből. De fel kellett tennünk még egy utolsó kér­dést is: Milyen körülmények között végezné­nek szívesen társadalmi munkát? Hétszer hangzott fel a lakonikus „Semmilyen 1 körülmények között!" S nagyon sokan felső­hajtottak: „Hiszen, ha több időnk lenne." Leggyakoribbak voltak azonban az alábbi vá­laszok: — Csinálnám én szívesen, ha nem lenne annyira formális munka. Sok embert Ismerek, akik szörnyő tevékenyek, s közben semmit sem csinálnak. Viszont az, aki valóban meg­győződéssel csinál valamit. az a munkáját egyáltalán nem hangoztatja. — Ha valakin segítenék vele, és nem len­ne puszta formalitás! — Ha nem csupán gyülésezésből állna ez a munka, ahol olyan dolgokról, problémákról be­szélnek, amiket már réges-régen megoldhat­tak volna! — Ha senki sem akarna rákényszeríteni. Ha Hová menjünk este? mindenki megbecsülné és értékelné ezt a mun­kát. Ha nem tartaná egész környezetünk stré­berkedésnek, törtetésnek. Ez a sok „ha“, „lenne", „volna" melyekből kiválogattuk a legjellemzőbb feleleteket, fel­öleli csaknem egész szélességében a társa­dalmi munka végzésének vagy nem végzésé­nek miértjét. Nem magyaráznak meg nekünk nagyon sok mindent ezek a feleletek azzal kapcsolatban, hogyan is kellene bánni a fia­taljainkkal? A FIATALOK SAJÁT SZERVEZETÜKNEK TEKINTIK A CSISZ-t? Társadalmunk nagyon fontos feladattal bíz­ta meg a CSISZ-t, a fiúk és lányok nevelésé­vel kapcsolatban, A CSISZ hivatásáról, szer­vezetének felépítéséről és tevékenységének módozatairól a közelmúltban többet vitatkoz­tak. mint eleget. De talán mégsem lesz egészen érdektelen, ha azon gondolkozunk majd, ho­gyan is néznek erre a főváros tizenhétéves diákjai és tanpncai, akik részt vettek a szo­ciológiai kutatásban, mint „mintapéldányok". Először is a saját alapszervezetük munkáját kellett kiértékelniük, mégpedig a lehető leg­egyszerűbben, négy osztályzat valamelyikével (jó. rossz, átlagos, nem tudom). Az eredmény bizony nem valami hízelgő! A megkérdezettek negyvenhárom százaléka rossznak tartja alapszervezete tevékenységét, harminchat százalék átlagosnak, tizenkét szá­zalék kibújt a felelet alól egy „nem tudom"- mal, és csak hat százalék tartotta jónak a CSISZ tevékenységét. S hogy valami életet is adjunk ezekbe a sokatmondó, de mégis kevésbeszédű számok­ba, felsorolunk párat a válaszok közül is. Egy olyan osztályba mentünk el, ahol a tanulók többsége átlagosnak mondotta a CSISZ tevé­kenységét az iskolán. A kezdet kezdetén megleptük a diákokat egy váratlan kérdéssel. Ugyanis arra voltunk kíváncsiak, hogy mire gondolnak a fiatalok az első pillanatban. ha a CSISZ-t említik előttük. Tehát: MIRE GONDOLIOK AZ ELSŐ PILLANAT­BAN HA A CSISZ SZÓT HALLJÁTOK? — Ieljcsen ösztönösen egy kék inget és a CSISZ jelvényt látom magam előtt. S csak ezután jut lassan mindaz eszembe, ami már a CSISZ-hez tartozik. Asztal körül ülő fiatalokra, tehát gyűlés­re gondolok az első pillanatban. — A kultúrfelelösre. aki a tagsági bélyege­kért járó pénzt szedi össze. Az összehúződó, örökké ostorozott kisebbségre, és a semmit­tevő többségre. — Hogy a CSISZ már megint akar tőlünk valamit, a tagsági díjat, valamire gyűjt... vagy valamelyik'kötelességünkre hívja fel a figyel­münket, brigádra, felvonulásra toboroz, gyű­lésre hív, tehát a nemkötelező kötelessége­inkre hívja fel a figyelmünket. — Táncmulatságra, melyen nagyon jól szó­rakoztam... Tehát — nyugodtan mondhatjuk, — hogy ezek az ösztönös meglátások. Az Így szerzett anyag éppen azért, mert az első benyomások­ra alapoz, nagyon felületes is lehet. Vizsgál­juk meg tehát alaposabban a fiatalok és a CSISZ viszonyát, mivel ez a viszony éppen úgy fejlődik, mint minden más. MIT VÄRTÄL A CSISZ-TÖL? — Amikor a CSISZ-be léptem, azt hittem, hogy a közösségben majd jobban érzem ma­gam, jól elszórakozhatok és mindnyájan meg­értjük egymást. Ma már nem hiszek ebben. — Belépésemkor azt hittem, hogy az életem tartalmasabb, sokoldalúbb lesz, hogy ez más­fajta közösség, mint az jskola. — Nem mondhatnám, hogy semmit sem vár­tam tőle, sőt ellekezőleg. De valahogy az az érzésem, hogy akkor is beléptem volna, ha egy­általán semmit sem vártam volna tőle, — és sokan vannak ilyenek. Ügy vélem, az a baj, hogy nálunk mindenki tagja lehet a CSISZ- nek. S helytelen az is, hogy sok iskolában és üzemben nagyon furcsán néznek azokra, akik nincsenek benne a CSISZ-ben. — Továbbra is közösségben akartam dolgozni, mint akkor, amikor még pionír voltam. De most már nincsenek ilyen terveim, mert az osztályunkban nem jó a kollektív-szellem és a CSISZ is csupa formalitás. Ezidáig még sem­mi komoly dolgot nem csináltak. —Azt hittem, hogy a CSISZ-ben majd ön­állóan dolgozhatunk, felügyelet nélkül, s ez­ért jobb lesz. mint a pionír-szervezet. De na­gyon csalódtam, mert nagyon ritkán lehetünk önállóak, nagyon ritkán csinálhatjuk azt, amit akarunk. £s még sok-sok felelet, melyek nagyon ha­sonlítottak egymásra. Sok dologban a vála­szok teljesen megegyeznek: Valamit váriak a CSISZ-től és csalódtak, vagy pedig illúziók nélkül léptek a CSISZ-bé,.., hogy tovább ta­nulhassanak, vagy „csak úgy", mert tömegesen toborozták a tagokat és senki sem kérdezte meg őket. De ezeket a dolgokat nagyon is jól tudjuk még az elmúlt évekből. Mért néznek a taní­tók és a CSISZ járási vezetői még- mindig olyannyira közönyösen erre az elszomorító tényre? Hiszen itt felelőtlenségről, bűnös fe­lelőtlenségről van sző, amikor visszaélünk a Fiatalok legértékesebb kincsével — a fiatalok­nak az ifjúsági szervezetbe vetett hitével, bi­zalmával és reményeivel?! Ezt nem lehet elintézni egy kézlegyintés­sel. Ha ugyanis megkérdezzük ezeket a fiata­lokat. hogy milyen szép emléket köszönhet­nek eddig a CSISZ-nek, a feleletek túlnyomó többsége negatív: „Eddig még semmilyet.“ A következő rész címe: A FELNŐTTEK VILÄGA A TIZENHETEVE- SEK SZEMÉVEL rá, amely azt mondja, hogy « tiő szépsége csak skatulya, a fődolog, ami benne rejlik. Kiindulva tehát az előbb el­mondottakból. én is figyelem­be venném jövendőbelim szép­ségét, de ezenkívül még sok mindent ’ekintetbe vennék. Fi­gyelembe venném a menyasz- szonyjelöltem szüleit, különösen az édesanyját, mert még ma is érvényben van az a majd­nem mindig bevált közmondást Nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Az anya természeté­ből, életfelfogásából és jellemé­ből sok hasznos következtetést vonhatunk le a leányára. Az a* nya neveli a gyermekeit, S 9 családban az összekötő kapocs, a szeretet megtestesítője és lé­nyegében véve a nevelő. Ezért igaz. hogy amilyen az anya, o- lyan a lánya. Ami igazságtalan van a közmondásban, csak any- nyi lehet, hogy nemcsak a lányra vonatkozik, hogy mi­lyen az anya, hanem az egész családra. További fontos szempontnak tekinthető a menyasszony-je­lölt egészségi állapota. Ez a tényező nagymértékben függ­vénye a leendő gyermekek e- gészségének, sorsának és jövő­jének. Nem tartanám helyes­nek, ha ezen a téren jövendő­beli élet társam valamit eltit­kolna. Külföldi utazásaim al­kalmával tapasztaltam, hogy több államban bevezették a há­zasság előtti kötelező orvosi vizsgálatot. Magam részéről he­lyesnek tartanám, ha nálunk is bevezetnék. A házasságnak legdöntőbb élettani tényezője a nemi ösz­tön. Ebből kifolyólag az élet­társ kiválasztásában nagy sze­repe van az érzéki élvezet- vágynak. Éneikül házasság nem is jöhetne létre. Nagy tévedés­be esnénk azonban, ha csupán ebből a szempontból akarnánk valakit élettársul választani és magunkhoz láncolni. Ez kell, ogy meglegyen, de ezenkívül gyanüyen fontos a házastár­ak jellemessége, a nézetek a- anossága és természetesen a zeretet. Lelki harmónia, iga- i mélyebb szeretet és kölcsö- ös tisztelet, valamint hűség iányában a házasságok nagy észe zátonyra fut. A házasság ésőbbi éveiben döntő ténye- 5vé válik a szeretet, valamint kölcsönös megbecsülés. Le- yen még az élettársunk ott­ont szerető, Házias, dolgost' akarékos és szerény, de ne t- énytelen. Szüleit szeresse, sztelje, rokonaival, testvérei­éi. barátaival jó viszonyban '■gyen. Én ilyen élettársat, ilyen há- asságot szeretnék. A. S. Kémend Egymásratalálás A háoMMMyió A. S. Kémend M anapság lépten-nyomor iüálkozunk szerencsétlen boldogtalan, vagy ilyen nek mondott házassággal. Vi­szont rengeteg a boldog, fői sike­rült házasság is, ahol a házas- társak megértik egymást, egész életüket egymásnak szentelik. Mégis sok a házassági csaló­dás. a keserű kiábrándulás, családi botrány és ennek kö­vetkeztében a teljes elhidegü- lés, a válás. Társadalmi életünk szempontjából ezek a sajnála­tos jelenségek károsak és nem- kívánatosak. Hiszen a házas­ság célja a boldog harmonikus élet kialakítása. Ha kutatjuk, hogy mi is a sok elhibázott boldogtalan há­zasság, esetleg válás oka, rá­jövünk, hogy gyakran a hely­telen párválasztásban rejlik. A gyakorlati életben a nősülni ó- hajtó férfiak gyakran kellő é- let- és emberismeret hiányá­ban, meg gondolatimul, könnyel­műen lépnek házasságra. Sok­szor hiányzik a jövendőbeli tö­kéletes ismerete. Viszont ne­héz tanácsot adni a fiatalok­Végre kettesben- óa a M inden lány sokat foglal- divathóbortból kell kiindulni, kozik azzál a gondolattá., A divatozásról még nem lehet hogy kihez menjen felé- következtetni egy leány jeUe- ségiil. Én is sokat álmodoztam mére. Sok fiú nagyon szereti az az ideálomról és elképzelésem úgynevezett „csaj"-okát, pedig a korommá párhuzamosan az üyenek táán tényleg csa- mindig változott. A kezdet iád, nevelés és anyaság szem- kezdetén csak az úgynevezett vontjából a legtöbb esetben ér- szép^ fiúk tetszettek. Ezek kel- téktelenek. De szerencsére a tették fel érdeklődésemet, fiúk között, ez a kisebb réteg, igaz, akkor^ még a házasságom egyre kevesebb, azoknak a távolinak tűnt. Most, mikor é- száma, akik „csaj"-t akarnak letem 20. évébe léptem, az élet- feleségül venni, nem pedig a- t apasztáataim elégségesek ah- nyáriak való leányt, hoz. hogy komolyabban ítéljem Tudom, akadnak olyanok, a- meg a helyzetet. El tudjam kik e sorok olvasása után úgy képzelni, felnőtt szemmel néz- vélekednek, hogy maradi va- ve. a számomra ideális férfit, gyök. Bár szerintem ezekkel a vagy a későbbi férjet. Életem nézetekkel nem árultam el ma- folyamán ezzel kapcsolatban radiságomat, csak egy kissé táán legtöbbet változott a né- mélyebben gondolkodtam. Ha zetem. ^ mindenki olyan maradi lenne, Ha valamelyik fiúval köze- mint én, bizonyára rövidesen 'ebbröl megismerkedem, akarat- korszerűbbé válna a világ. Ionul is arra terelődik a gon- **» dolatom. hogy az illető tudna- 19 éves vagyok, főiskolás, e olyan gondosan törődni a még négy évig diák. Mégsem családjával, mint az én édes- tartom fontosnak, hogy a fér- apám. Eddig még csak két fiú- jemnek is egyetemi végzettsé- vá táálkoztam a sok közül, ge legyen. Az életem mégsem ácivel el tudnám képzelni, e- bírom elképzelni mellette, ha gyiitt élni, egymást tisztelni, nem lenne általános műveltsé- moderniü, de mindamellett ész- ge és a jelenlegi korba nem szerűen gyermeket nevelni, stb tudna beilleszkedni. Ezért leg- Az említett két fiút jól is- alább érettségizett férjet aka- merem. gyakran találkozom ve- rok. Azt sem kívánom, hogy lük. De más fiúkat is ismer- szép fiú legyen, de szeresse a tem már életemben, akikről el- sportol, legyen korszerű gon- lenkező a véleményem Éppen dolkodású. értse meg a hala- ezért szerintem helyesen képes dás lényegét. Ami a legfonto- “agyők megállapítani a házas- sabb, szeressük egymást köl- sággal kapcsolatban bizonyos csönösen. E körülményeknek helyes következtetéseket. megfelelő férfihez szívesen Ma sok az olyan fiú, akik mennék feleségül, mert ez e- könnyelmüen gondolkoznak E salben, ha a férjem komoly lég gyakran találkozik egy lány gondolkodású, müveit férfi lesz, olyan fiúkkal akik talárt háza- a szerelem, ami kezdetben köz- sndni akarnak, de mégis in tünk volt. csak fokozódik és kább a hosszú hajat és a twiszt nem múlik el. .4 szerelem majd nadrágot és az ehhez hasonló szeretetté válik, így nem veszik dolgokat fártják a legfonto- H az életünkből a megértés és snbbnak. Petiig a házassághoz az egymás iránti tisztelet, több kell. És nem a pillanatnyi g. M„ Bratislava ~ ■ n nak a házasságra vonatkozóan. \ > Minden fiúndk és leánynak ; - megvannak a saját elképzeli- [ sei, távolabbi céljai, társadalmi ‘ életünk keretein belül. Járna- [ gam mint férfi inkább a nök- ■ rőt, az elképzelt édesanyákról, élettársakról szeretném kifejte- ' ni nézetemet. ’ Hibának tartom, hogy ma . majdnem minden fiatal legte”- , ’ mészetesebb, legdöntőbb körül■ , • menynek a házasságkötésben a ) női szépségei veszi alapul. A , házasságban i****ban nagy sze- ^ ’ repe van a női szépségnek is. i Gyakran ez kelti fel az érdek- , törlést egy lány iránt, ami ké- \ 1 söbb szerelemmé, majd Házas­sággá válik. Mégis szeretnék : egy bölcs hindu mondást idéz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents