Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-11-30 / 48. szám
9f * III. ES HOL MARADT A MŰVELŐDÉS? A kiegészítő beszélgetések is azt mutatják, hogy az ifjúság meg akarja teremteni az egyensúlyt a kötelességek és egyéni érdeklődése között, továbbá azt is, hogy a szabad idejüket nagyon is kevésnek tartják. (Ehhez hozzájárul még az is. hogy legtöbbjük nem jól gazdálkodik a szabad idejével!) Nagyon ritkán találunk a fiatalok között olyan fiút vagy leányt, akinek pontos napi időbeosztása van. A fiataloktól egyre több tudást követel meg a haladó kor, és természetesen az iskolában is egyre többet követelnek tőlük. Ez azt jelenti, hogy iskolaév közben a diákoknak jóval kevesebb szabad idejük van, mint a tanoncok- nak, akiknek otthon nem kell annyi időt a tanulásra fordítaniuk. Ezt a különbséget azonban kiegyenlíti a nagyszünet, a vakáció. A tizenhétéves fiatalok napja nagyon is szervezett, akár munkanapról akár iskolai elfoglaltságról van szó. Érthető tehát az a kívánságuk, hogy a szabad idejükkel maguk rendelkezhessenek. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy sok nevelőnek az iparkodása kudarccal végződik, ha ezt a „tabut“, tehát a fiatalok szabad idejét akarják saját tetszésük szerint eltölteni. ■ A fiatalok annyira várnak és vágynak erre a szabad időre, hogy nem adják oda egykönnyen senkinek a kedvéért. A fiúk és leányok egyaránt igazságtalanságnak érzik, ha szabad idejükben nem tehetik azt, amihez kedvük van. Csak azért is időt szakítanak egyéni kedvteléseikre, s közben nincsenek tekintettel sem a jövőjükre, sem a társadalom érdekeire. Nézetem szerint ezt a problémát nem oldhatjuk meg úgy, hogy egyszerűen megszabjuk, mit tehetnek a fiatalok a szabad idejükben és mit nem. Ezzel megfosztanánk a fiatalokat a kezdeményezés lehetőségétől. Inkább meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy a fiatalok a lehető leghasznosabban és legjobban tölthessék el szabad idejüket. A feleleteik túlnyomó többségéből kicseng, hogy munka és tanulás után a szabad idejük egy részét barátaik között akarják tölteni, olyan társa-, Ságban, ahol felszabadultan és jól érzik magukat. Hogy valóban hasznosan töltsék el a szabad idejüket a tizenhétéveseink, ahhoz először is két dologra van szükség: Anyagi támogatást kell nyújtanunk különböző klubok, csoportok alakításához. Másodszor pedig a fiatal fiúkat és lányokat olyan emberek gondjaira kell bíznunk, akik meg tudják szerettetni magukat a fiatalsággal (ez a tulajdonság pedig nem függ össze az életkorral). Az ilyen emberekre hallgatnak majd a fiatalok, mivel tudják, hogy nem a hivatásukból eredő tekintély hangján hanem megértéssel és szeretettel szólnak hozzájuk. A fiatalok nem szeretik, ha korlátozni akarja valaki a szabadságukat még a szabad idejükben is. Aki vezetni és nevelni akarja őket még a szórakozásaikon keresztül is, az menjen közéjük, örüljön velük, tehát nyerje el bizalmukat, és azután szinte észrevétlenül vezetheti rá őket a leghelyesebb útra. Aki pedig a fiataljainkat nevelni akarja, legyen maga is fiatal (lelki és szellemi fiatalságra gondolok) és gondolkozzon a fiatalok fejével is. értse meg fiatalos lázadásukat és n? foJtsa ezt e! hatalmi szóval, hanem észrevétlenül terelje helyes irányba! Szabad ( idejükben a fiatalok nem szívlelik a zsarnokságot, és ez teljesen érthető! SEMMIFÉLE TÁRSADALMI MUNKA? Tehát, amint ez már az előző számunkból is kiderült, a társadalmi munka dicstelenül az utolsó helyre került. De hát. miért, miért került az utolsó helyre? Talán a mai tizenhétéveseknek nincsen elég ambiciójuk, nem akarnak a nyilvánosság előtt szerepelni, nem akarnak kitűnni társadalmunkban? Ezekre a kérdésekre akartunk feleletet kapni. Tehát az egyik osztályban beszélgettünk a fiatalokkal, a másik osztályban pedig kérdőív segítségével próbáltunk meggyőződni arról, mennyire voltak őszinték hozzánk a fiatalok. MI IS AZ A TÁRSADALMI MUNKA TULAJDONKÉPPEN? A megkérdezett fiúknak és leányoknak legalább a fele nagyon is szűkén értelmezte a társadalmi munkát, mégpedig: — főként valami CSISZ funkció, meg a gyűléseken és a brigádokon való részvétel, — például a pionír-körök vezetése vagy valami sport-tevékenység. A megkérdezettek másik fele ezt a munkát már sokkal tágabban értelmezte. A legjellemzőbb feleleteket közöljük: — ... valamilyen munka, amit a társadalom érdekében végzünk az ifjúsági szervezetben, vagy lakóhelyünk nemzeti bizottságán. — A más emberekért végzett munka, általában tehát a politikai tevékenység, csakhogy aki ezt végzi, azt nem fizetik meg érte. — Bizonyos funkció betöltése a társadalmi munka, amikor sok emberrel kerül kapcsolatba, s vagy a nézeteivel, vagy segíteniakarásá- val próbálja őket nevelni. Amint látjuk, az ifjúság nagyon is tisztában van azzal, hogy a társadalmi munka mit is jelent. HELYESNEK TARTJÁTOK, HOGY A TIZENHÉTÉVESEK ESETLEG TÁRSADALMI MUNKÁT VÉGEZNEK? Erre a kérdésre aztán kitört a csatazaj, és parázs vita kezdődött. — Nem, mivel ez rosszul hat a jellemükre! — Legtöbb esetben kényszerítik őket erre a munkára! — Ez nem igaz. Bizonyos körülmények között az ilyen munka hasznos lehet. Addig legalább is, amíg az illetők örömmel csinálják. Ha például szívesen foglalkozik kisebb gyerekekkel, akkor nagyon helyes, ha megbízzák valamilyen kör vagy pionírőrs vezetésével! — Ez helyes, lehet például körvezető, de semmi keresnivalója nincsen a polgári bizott- ság-ban! (Folytatjuk) Anna USáková rajza Winnetou Nyíltan, őszintén, tawns»» (Befejezés az 1. oldalról.) és felépítette mai életüket. A készhez jött, anélkül, hogy megerőltette volna magát, és e- zért egészen másképpen viszonyul a mai valósághoz. A középkorúak és idősebbek természetesen összehasonlítják a mát a tegnappal, és a szocialista társadalom vívmányait ennek alapján értékelik ki. A mai fiatalok saját tapasztalatukból már nem ismerhetik a kapitalista társadalmat és a mai valóságot az elméletekkel szembeállítja. Ezzel magyarázzuk bíráló álláspontjukat. A párt, ha bizonyos fenntartással is, megértéssel fogadja a fiatalok, bírálatát és örömmel fogadja, hogyha a fiatalok konstruktív kritikával akarnak hozzájárulni a szocialista társadalom é- pítéséhez. A párt beszél a fiatalokhoz mozgalom keretén belül az ü- zemekben, iskolákban, falvakban, a katonai alakulatoknál 400 alkalomból jöttek össze a párt képviselői és a fiatalok. Ezek az összejövetelek különbözőek. Sokszor kérdés és_ felelet estéket, szabad tribünöket valósítanak meg. Az érsekújvári járásban november 8-án 11 beszélgetés zajlott le. Többnyire a szabad idő célszerű beosztásáról, a szövetkezeti klubokról, a fiatalok közönyösségéről beszéltek, és rávilágítottak arra is, hogy a fiatalok hogyan viszonyulnak a mai társadalmi élethez. A zsolnai főiskolások azt szeretnék, hogyha a társadalmi élet problémáiról jobban informálnák őket. A Nagy megy er újjáépítésén fáradozó brigádo- sok arra panaszkodtak, hogy az anyagutánpótlás igen lassú. A Chemosvitben dolgozó fiatalok kifogásolják, hogy a sportstadiont társadalmi munkával építették fel és most nem vehetik igénybe. Az ara- nyosmaróti hűtőszekrény-üzemben azt a határozatot hozták, hogy a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére minden CSISZ tag konkrét felajánlást tesz, és az ifjúsági kollektívák versenybe lépnek a szocialista munkabrigád és a CSKP XIII. kongresszusának brigádja címért. Ilyen kérdések is elhangzottak: Hogyan képzeli el a párt a fiatalok életét a szocialista társadalomban? Milyen távlatok nyílnak a Csallóközre, mini mezőgazdasági területre? Miéri nem gyártunk rakétákat? Mi vár a fiatalokra a mezőgazdaságban? Miért van tankönyv hiány? Hogyan oldják meg a fiatal orvosok problémáit? Mikor javul már az ifjúsági kultúrintézmények építése falun? Teljés újsághasábokat tölthet- nénk be, ha felsorolnánk a kér. déseket. A beszélgetéseken a fiatalok természetesen érintik a CSISZ munkáját is. Rámutatnak a felmerülő nehézségekre, és kérik a hiányok eltávolítását. Gyakran megfeledkeznek arról, hogy a CSISZ szervezetek tevékenysége a tagoktól függ. A CSISZ az nem egy önműködő automata. Ott, ahol a fiúk és lányok megértették, hogy a CSISZ. mint ifjúsági szervezet lehetővé teszi számunkra, hogy társadalmilag érvényesüljenek, megoldja problémáikat, ott valóban érzik, hogy a CSISZ az ő szervezetük. A párt és a fiatalok párbeszéde rendkívül hasznosnak bizonyul. A pártszervezetek és szervezetek számára is sokat jelent, hogy közelebb kerülnek a fiatalokhoz, megismerkednek problémáikkal és nehézségeikkel. A körülmények alapos ismerete lehetővé teszi számukra, hogy eltávolítsák a nehézségeket. Az ifjúság nemcsak a jövő. hanem a jelen is. A párt beszél a fiatalokhoz mozgalom lehetővé teszi a fiatalok számára, hogy tudatosítsák problémáikat és kezdeményezésükkel hozzájáruljanak sok nehézség eltávolításához. Pavel Lamen III. Messze a Sierra Ritában feküdtek ahol egyetlen egyszer voltam Winnetouval. Mi magunk neveztük el így a sziklát és a tavat, amikor ott jártunk, és így rajtam, valamint Win- netoun kívül csak ez a két a- pacs ismerte a neveknek az i- gazi jelentőségét, akik akkor odakísértek bennünket. Ezek azonban ma már annyira öregek voltak, hogy ki se léptek Rio Pecos kunyhóiból. Santer- nek tehát előbb hozzájuk kellett mennie. De ki árulja el neki, hogy éppen hozzájuk kell mennie? Bármelyik apacs, akit faggatni kezd a Deklil-tó és a Tsze-sos felől. Az egész törzs ismeri ezeket a neveket és mindany- nyian tudják, hogy mit éltünk ott át Winnetouval. Tehát csak az említett két apacs volt ot|j velünk. Jogosan tételeztem fel? hogy eme helyek felől Santer kénytelen lesz érdeklődni, mert különben meg nem találhatja. Éá ki másakat kérdezhetne, ha nem az apacsokat? De az apacsok közül néhá- nyan ismerik és tudják, hogy Winnetou ellensége volt és megölte Iucsu-csut és Wso- csit! Lesz-e bátorsága odamenni ? ! Miért nem? az olyan ember, mint ő mindenre képes az országért. Legrosszabb esetben valahogy kibeszéli magát. Éppen az ellopott Winnetou-vég- rendelet mentheti meg szorult helyzetében. Igazolványul szolgálhat számára, mert a bőr fedőlapokon ott díszlett Winnetou totemje. Hamarabb akartam odaérni a faluba,' mint Santer, hogy figyelmeztessem az apacsokat ki érkezik hozzájuk. Ez volt a legjobb, amit tehettem. Mivel a lovam jól futott meg voltam róla győződve, hogy Saniert könnyen megelőzöm. Jő terv' volt, mert nem kellett időt vesztegetnem a nyomkereséssel. Sajnos váratlan szerencsétlenség ért. A lovam már másKARL MAY nap vérezni kezdett és sehogy sem tudtam felderíteni az o- kát. Csak a harmadik nap vettem észre, hogy a lába gyulladásba jött egy hosszú, éles tüskétől. Rögtön kihúztam, de a lő továbbra is csak lassan haladhatott előre, mert fájt a lába. Tudtam már. hogy San- tert sehogy se előzhetem meg, hogy a telepre jóval később érkezem, mint ő. Rio Pecos felé közeledtem. A gyér fűvel benőtt szavannán vágtattam, amikor egyszerre észrevettem, hogy a távolból két indián igyekszik felém. Indiánok voltak. Mivel egyedül voltam, kitérő nélkül folytattam az utam. Amikor a közelembe értek, az egyik intett a puskájával, rámkiáltott és felém iramodott. Yatoka apacs harcos volt, akit jól ismertem. A másikat eddig sohasem láttam. Amidőn kölcsönösen üdvözöltük egymást így szóltam: — Amint látom a testvéreim nem viselik harci díszeiket és vadászin indultak. Hová tartanak hát? — Északra a Gross-Ventre csúcsához, hogy tisztelegjünk főnökünk, Winnetou sírjánál — válaszolta Yato-ka. — Tehát már tudjátok, hogy meghalt? — Néhány nappal ezelőtt tudtuk meg. összes hegyünk és völgyünk feljajdult fájdalmában. — Tudjátok-e testvéreim, hogy jelen voltam a halálánál? — Igen. Old Shatterhand elmondja majd nekünk, hogyan történt gs a vezérünkké tesz- szük, ha elindulunk megbosz- szulni az apacsok 'legdicsöbb főnökének a halálát. — Ezt majd később megbeszéljük. Bizonyára nemcsak ti indultok el ilyen hosszú útra észak irányába? — Nem. Mi föld erőtökként megyünk előre, mert a kutya komancsok kiásták a harci bárdot. A többiek nagyobb tá« volságban követnek bennünket. — Mennyi a harcosotok?, — Ötször tíz. — Ki vezeti őket? — Til-lata, a Véres kéz, akii főnökké választottak. — Ismerem. Mindenki közül ő a legalkalmasabb erre a tisztségre. Láttatok idegen lo- vasokat ? — Egyet. — Mikor? — Tegnap. Halványképü volt és a Tsze-sos felől érdeklődött. A telepre küldtük az ö- reg Jutámhoz. — Uff! Éppen azt az embert keresem! ő Iucsu-csu gyilkosa. El akarom fogni. Uff, uff! — kiáltottak fél mindketten a meglepetéstől döbbenten — Gyilkos! És mi nem tudtuk. Nem tartóztattuk fel! — Nem baj. Elegendő, hogy láttátok. iMost azonban nem folytatjátok az utatokat, hanem visszatértek, Később elvezetlek benneteket á Gros-Ven£ csúcsára. Jöjjetek! * (Folytatjuk)’ Helyreigazítás Lapunk 46. számában, a 3ľ“’* oldal „Ketten című cikkében technikai okokból hibák maradtak. A bevezető tizedik sorában... Oly közel az egész — címben helyett — Oly közel az éghez — címűben főszerepet stb. — A kérdésekre válaszolva: — A fizetés? ....mellékké- resti.... helyett — mellékkere- seti — Miben láthatunk legközelebb? ...Szürke télikabát., helyett — Szürke télikabátban. A színház a perspektíva szempontjából? kérdésre... goudoloim a színház számára,., helyett — gondolom a színész számára — a pontos válasz. A kérdések közül az első Vavreczky Géza, a második négyre pedig Dráfi Mátyás válaszolt. Nyomdánkban azonban ezt elfelejtették jelölni. Mini- ezekért a hibákért olvasóink szíves elnézését kérjük. Szerkesztőség végrendelete
