Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-11-23 / 47. szám
SZEMÜVEG IELXDL II. Mit csinál, ha nincs mit csinálniuk? K- KÖNYVBŐL TANULTAM MEG SZERETNI AZ ÉLETET“. És most nézzük csak az érem másik oldalát, 8 fiatalok érzelmeit és gondolatvilágát, mégpedig azokon a fiatal fiúkon és lányokon keresztül, akik szabadidejüket legszívesebben olvasással töltik. A kutatás során a fiatalok ötvenegy százaléka vallotta az olvasást legkedvesebb szórakozásának. A lányoknál az olvasás mindjárt az első helyen áll, a fiúknál pedig — a sport mögött — mindjárt a második helyen. — Az ember sok tanulságos és érdekes dolgot tanul a könyvekből. Az életben azután adott esetben éppen úgy viselkedhet, mint a regény vagy a novella hőse. Olvasás közben nagyon kellemesen érzem magam; a hétköznapok fáradalmait kipihenem és valami nagyon szépet álmodok. — Könyvet veszek kezembe minden szabad órámban, sajnos kevés az ilyen szabad óra. A könyv pihenés számomra. ahol az ember a világi nyüzsgés után megnyugodhat. Nagyon szeretem a történelmi regényeket, a modern elbeszéléseket és az ifjúsági könyveket (Az elmúlt év folyamán közzétettük a „Ki mit olvas legszívesebben?“ akció részletes eredményeit a My 64 8—12 számában. A szerkesztőség megjegyzése.) — Amint belemerülök a könyv olvasásába, megfeledkezem a környező világról. Gyakran az az érzésem, hogy nagyon szeretnék abban a korban élni, amikor a könyv cselekménye játszódik le és nem is akarnék visszatérni onnan a mi korunkba. — Leginkább olyankor veszem kezembe a könyvet, ha valami bánatom van. Könyvből tanultam meg szeretni az életet és azt is, hogy soha nem szabad elkeseredni, hogy szeressem az embereket és próbáljam megérteni őket, hogy mindig a jót keressem bennük. — Az olvasás azért csábít annyira, mert munka után mégiscsak a könyv nyugtat meg legjobban, s közben ki is pihenem magam. Ezért szeretem a detektív és a kalandregényeket. meg a vidám történeteket és elbeszéléseket. — Szeretem a könyvet, mert megismerem belőle más emberek sorsát, a hétköznapi embereket és azokat a helyeket, ahová ezidáig nem juthattam el. „SZÍVESEN JÄROK SZÍNHÁZBA VAGY MOZIBA“. Kulturális téren a könyvnek több vetélytár- sa akad egy nagyvárosban. Ezt igazolja a negyedik hely is, ahová a fiúk és a lányok egyaránt a kultúrális intézmények látogatását sorolják. Erre fordítják szabad idejüknek körülbelül egyharmadát. A tizenhétévesek szívesen hallgatnak zenét, leginkább a jazzot, (ötödik hely). A lányok, amint ez előrelátható is, nagyon jól kiismerik magukat a táncparkefrten, és itt ismét csak a sportnak hódolnak a párjukkal együtt. Az ő érdeklődésük biztosította a táncnak a hatodik helyet. — Szívesen járok színházba és moziba. Nagyon szeretem Shakespearet meg a modern darabokat is. Az utóbbi időben nagyon tetszenek a kalandfilmek, például a Hét bátor ember, és a Végtelen földek. Nagyon jól érzem magam vidám társaságban és szeretem a modern zenét. — Szívesen hallgatom a modern zenét, de — természetesen — tánc közben. — Főként a bigbeat-et kedvelem, de szívesen hallgatok más zenét, tehát komoly zenét is. Bigbeat hangversenyekre szoktam járni. Mindig többen megyünk együtt és kitűnően érezzük magunkat. Társaságban leginkább az őszinteséget értékelem és az erőszakolatlan tréfálkozást. Érdekes adatokat olvashatunk te a táblázatról a rádióhallgatásról és a televízió nézéséről. Ez utóbbiak a hetedik és a nyolcadik helyre kerültek a rádió kis (mindössze öt százalékos) előnyével. Ezen új kultúrlehetóségek már erősen meggyökereztek a prágai ifjúság körében. A megkérdezett fiatalok huszonhárom százaléka a rádiót hallgatja legszívesebben a szabad idejében és tizennyolc százaléka pedig a tévét nézi. Leginkább a zenét hallgatják, az ifjúsági adásokat, például a Fiatalok mikrofonját (Mikrofon mladých) és a rádiójátékokat. A tévében főként a színi előadásokat és a filmeket nézik meg. Mindebből kitűnik az is, hogy a televízió nem játszik a fiatalok szabadidejében olyan szerepet, amilyet •gyes pedagógusok tulajdonítanak neki, akik túlságos passzivitással vádolják a mai fiatalságot. \ ÉS HOL MARADT A MŰVELŐDÉS? Az önművelés és a tanulás a kilencedik helyre került, tehát csaknem a táblázat közepére. Elgondolkozhatunk rajta, hogy a megkérdezett fiatalok tizenöt százaléka legszívesebben tanul és képezi magát szabad idejében — tehát minden ötödik fiú és minden tizedik leány. És mindjárt itt az alkalom, hogy vitatkozzunk. Egyesek ezt nagyon kevésnek tarthatják, mások viszont nagyon is elégnek. S vegyük csak közben tekintetbe az elavult tanítási módszereket is, melyek inkább elveszik a fiatalok kedvét a tanulástól. A harmadik ezt a nézetet kihasználja arra, hogy bizonygassa, milyen tudásszomj van fiataljainkban, ha még az elévült módszerek ellenére sem veszítik el a kedvüket. A negyedik mindjárt felhozza, hogy teljesen érthető, ha a fiatalok inkább valami mást csinálnak szabad idejükben, hiszen nagyon is elég nekik a heti harminchat, illetve negyven óra, amit az iskolapadban töltenek. A következő majd aggasztónak mondja ezt a jelenséget, mivel szerinte az ifjúságnak a szabad ideje legnagyobb részét tanulásra kellene fordítania. Például mindjárt felhozhatja a hamburgi kutatás eredményeit. Hamburgban ugyanis a fiatalok szabadidejük ötvenhárom százalékát arra szentelik, hogy tovább képezzék magukat. Azt hiszem, ebben a kérdésben igen nehéz a döntőbíró szerepe. A kutatásunkban szerepló fiatalok mindegyike (akár diák, akár tanonc) iskolába jár, tehát nemcsak szabad idejükben tanulnak. Természetesen, egy kicsit mindkét félnek igaza van. Azt hiszem azonban, hogy teljesen igaza egyik felszólalónak sem volt. S MI VAN A TÁBLÁZAT ALSO FELÉN? A táblázat közepén, tehát a tizedik helyen van a motorizmus. Természetesen, a fiúk jóvoltából. A tizenhétéves prágai fiúkra már nem vonatkozik a régi cseh közmondás „Aki cseh — az muzsikus“. A közmondást ma így kellene használnunk „Minden tizedik prágai fiú — gitáros“ (tizenharmadik hely). Hogy a fiatalok kávéházban vagy vendéglőben üldögélnek, azt nagyon kevesen tartják hasznos időtöltésnek, ez ugyanis a tizenötödik helyen áll a táblázaton. Vita tárgya most már csak az lehet, hogy sok vagy kevés az az ötvennégy fiatal, aki többé-kevésbé rendszeresen jár kávéházba vagy vendéglőbe. Hiszen ez a szám igazolja, hogy minden tizedik ilyen helyen tölti szabad Idejének egy részét. Hát ennek bizony nem nagyon örülhetünk. Ennek a nagy számnak csökkenése azonban szorosan összefügg azzal, hogy vajon van-e a fiataloknak elég alkalmuk, hogy koruknak és mentalitásuknak megfelelően szórakozzanak. Ezidáig még nagyon kevés klub-helyiség áll a rendelkezésükre. (Igen sokszor még az is komoly probléma, hogy hol játszhatnak a fiatalok asztaliteniszt!) Tizenhatodik helyen végzett a kétkezi munka (apró házimunkák, ezermesterkedés... legnagyobbrészt csak a többórás szellemi munka ellensúlyozásaként). A tizenhetedik helyen találkozunk a gyűjtéssel és a tizennyolcadikon van a képzőművészet. A szórakozásnak ezen fajtáival természetesen összefügg a többi is, amit a táblázaton nem tüntettünk fel ugyan, de amit azért több fiatal csinál szabad idejében. A táblázaton feltüntetett húsz pont természetesen nem foglalhat magába mindent. A fiatalok foglalkoznak még szabad idejükben versírással, hímzéssel, modellezéssel, ejtőernyős kiképzésre járnak, gyermekekkel foglalkoznak, idegen nyelveket tanulnak, folyóiratokat olvasnak stb. Ezideig azonban még nem foglalkoztunk a táblázat végén lévő pontokkal. Kettő reménytelenül az utolsó helyre került. Az utolsóelőtti pont az érdekkörökben végzett munka (csupán a fiúk és lányok négy százaléka tölti ezzel szabad idejét). Valószínűleg azért, mert a tizenhétéves fiatalok már kinőttek ebből az időtöltésből. Az utolsó helyen van a nyilvános tevékenység. A megkérdezett fiatalok közül csupán négyen fordítják erre szabad idejüket (tehát nem egészen egy százalék). Ezen bizony már gondolkozhatunk. Vajon mi ennek az oka? A felnövekvő nemzedék így viszonyul az életünkhöz. vagy pedig valami egészen másnak a jele ez? (Ezzel a témával foglalkozunk lapunk következő számában).. HOL ÉR/ED MAGAD LEGJOBBAN? Az egyik legkedvesebb időtöltésről nem beszéltünk méq, pedig a táblázaton mindjárt a narmadik hely illeti meg. De ezt szándékosan hagytuk a végére. S ez a barátkozásra szentelt idő. Fiúk és leányok egyaránt szívesen töltik el ezzel szabad idejük jelentős részét. Hiszen a barátság minden időkben nagy szerepet játszott a fiatalok életében (a lányoknak negyvenegy és a fiúknak harminchét százaléka barátaival tölti el szabad idejét). . A kutatás során egyáltalán nem jutottunk arra a meggyőződésre, hogy az ifjúság nagyon is passzív lenne, amint ezt sokan állítják. Hogj többet tartózkodnak a sportpályán, mint a kávéházakban és vendéglőkben, hogy többen olvasnak, mint amennyien a rádiót hallgatják vagy a televíziót nézik, mindez éppen a mai fiatalok aktivitását igazolja. Tizenhétéves korban a fiatalokat még nagyon sok minden érdekli. (Folytatjuk) Az új ság el árusító előtt fiatalok várják az „Üj !fjúság“-ot. láncoljanak e a kilencedikesek? H at ezt a tegnapi napot nem lehetett elfelejteni, nem is táncoltunk, hanem repültünk, de azért a twist sem utolsó dolog... jaj, a- lig várom a következő vasárnapot... — Engem édesanyám nem enged táncolni, azt mondja, még fiatal vagyok... — De hiszen akkor kell egy lánynak táncolni, amikor fiatal... Ez a beszélgetés küencedi- kes lányok között zajlott le, s nem ért egyhamar véget. Sokáig vitatkoztak, kinek van igaza, s a vitába a szülök is bekapcsolódtak — no persze nem egy rendezett vitaest során, hanem mindig ott, ahol néhányon összejöttek, jüszerboltban, hentesnél, az utcán — de egyszer sem tudták megegyezni. Mindenki görcsösen ragaszkodott a maga igazához, a maga nézetéhez. Az egyik azzal érvelt, hogy ő is táncolt már tizennégy é- ves korában, és igenis kell, hogy a lány fiúk között mozogjon s a tánc erre a legjobb alkalom. Egy másik anya viszont úgy vélekedett, hogy ilyen korban első a tanulás, azelőtt egy ti- zermégyéves falusi lány már pénzt keresett, s különben is, azok más idők voltak, manapság nagyon kell vigyázni a lányokra, hiszen „tudjuk, milyen ez a mai fiatalság“, a tánc már egy lépcső az erkölcsi lazaság hoz... Ismét egy másik anya szerint ezen nem is kell sokat gondolkodni. A fiatalok szórakozzanak úgy, ahogy nekik jól esik, ha táncolnak, hát táncolnák, a fontos, hogy jól érezzék magukat. — Egy kilencedikes lány kezébe tankönyv való, lesz még elég ideje szórakozni — védte a második anyát a szomszéd- asszonya. — Letörném a derekát, — toldta a szót egy további anya — ha azzal állítana elém, hogy táncmulatságba akar menni... Se vége, se hossza a sok érvelésnek, azok akik nem engedik táncolni a lányukat „megszólják" azokat, akik engedik és fordítva — de ezzel persze még nem tudják az igazukat bizonyítani. Nos. nézzük meg közelebbről, annyira megoldhatálan ez a kérdés, hogy: táncoljanak-e a kilencedikesek ? válasz semmiesetre sem lehet egyszerű „igen" vagy „nem". Ahhoz, hogy a kérdésre kielégítően jelelhessünk, szét kell szedni, jel kell „boncolni". Vegyük elószöris a lányok korát. A kilencedikes lány lehet 14 vagy 15 éves (aszerint, hány éves volt, amikor iskolába ment), s ez az egy év ebben a korban bizony nagy különbséget jelent: míg a 14 éves inkább kislány, a 15 éves már a nagylányok közé sorolható. Fontos tisztázni azt is, mii értünk a táncolás alatt. Rendszeresen, vasárnaponként mulatságba járni, vagy pedig itt- ott, egyes kivételes alkalomkor táncolni. A különbség óriási. Mert: egy kilencedikes ne járjon rendszeresen mulatságba, de semmi kivetni való nincs abban, ha pl. esküvőn, vagy valamilyen otthon megtartott ünnepségen (névnap, Szilveszter stb.) táncol egyet-kettőt, az évvé'gi záróünnepélyen pedig természetesen táncolnak a gyerekek. Az alkalmi táncolásokkal kapcsolatban felmerül a kérdés: hogyan táncoljon az, aki még nem járt tánciskolába (márpedig általában a IX. osztály elvégzése után járnak). Erre is van megoldás. Elég, ha az idősebb testvér, vagy barátnő megtanítja a tánc alapjogálmaira, ilyen korban nem baj, ha valakin látszik, hogy kezdő, S egy másik probléma: visz- szautasíthatja-e a lány, ha felkérik, azzal, hogy nem tud táncolni? Nos, ez attól függ, hogy hol kérik fel. Kimondott táncmulatságban semmiesetre sem kosarazhatja ki a fiút, mert a- ki nem tud táncolni, ne menjen mulatságba. Esküvőn, házi ünnepségen megteheti, sőt abban sincs semmi, ha bevallja, hogy valcerezni nem tud, majd egy csárdást szívesen táncol vele. Nagy hiba azonban, ha annak a fiúnak, akivel nem a- kar táncolni, azt mondja, hogy nem tud, egy másikkal viszont, aki tetszik neki, csetlik-botlik, de mégis táncol. Ez súlyos sértés. amit a fiúk — jogosan — nem szoktak elfelejteni. Ami a 14-15 éves fiúkat illeti, majdnem az a helyzet, mint a lányoknál, alkalomadtán ők is táncolhatnak, hiszen többnyire ők is ilyen fiatal lányok partnerei — csakhogy az ó dolguk nehezebb, nekik jobban kell tudniuk táncolni, mert ők vezetnek. Dehát őket is kisegítheti idősebb bátyjuk vagy barátjuk egy-egy táncleckével. égezetül: a tánc nem „erkölcstelen," „nem ront meg“, de ilyen fiataloknál mégsem „életfontosságú". A gyen- cedik osztályban jó vagy gyengébb tanulónak egyaránt az iskolai előmenetellel kell törődnie. Ha az év folyamán két-három kivételes alkalomból táncolt egy vár táncot, nagyon is meg kell elégednie. Ezért nem szabad ót „megszólni", de nem kell „lenézni" a többieket, a- kik majd csak két év múlva \ forognak a parketten. Mestan Katalin J Gitár rajongók A komáromi Járási Üttörőház a fiatalok és a pionírok kedvenc találkozóhelye, ahol mindig tanulhatnak valami újat, és jól szórakozhatnak. Az iskolaév elején elbeszélgettem Má- riássi Lászlóval, az Üttörőház igazgatójával, ezévi feladataikról és terveikről. Ebben az iskolaévben, mondja Máriássi elvtárs, a fő feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy járásunk pionírjai, valamint fiataljai konkrét feladatokkal, különösen az árvízkárosultak falvakon való segítséggel (fák, virágok ültetése) köszöntjük pártunk XIII. kongresszusát. Járásunk pionírjainak a munkáját a „Legaktívabb pionírcsapat és pionírraj“ című verseny keretén fogjuk értékelni. Milyen érdekkörök fognak működni ebben az iskolaévben? Az érdekkörök összeállításánál nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy úgy a pionírok, mint a fiatalok kivehessek részüket a munkából. A pionírok számára a következő érdekköröket, alakítottuk: képzőművészeti bábkör, gitár, repülőmodellező, foto. ifjú turisták köre, valamint asztalitenisz kört. A további érdeklődések felkarolására megalakítottuk a gyűjtők j klubját. valamint a levelező I klubot. j A fiatalok számára alakultak a következő érdekkörök, vala- ’ mint klubok: A lányok klubja, asztalite- I nisz, turisztikai valamint ke- ■ rékpározó klubokat. Jól működik az ifjú gitár-ra- j jongók big-beat csoportja is. I Milyen nagyobb rendezvényeket terveztek ebben az évben érdeklődöm tovább? Szeretnénk a tavalyihoz hasonló járási méretű szellemi vetélkedőt rendezni a rajvezetőknek néhány nagyobb találkozót szervezni, technikai olym- piászt, kiállítást a XIII. párt- kongresszus tiszteletére kihirdetett rajzversenyből, és egyéb más rendezvényeket, amelyek jelenleg még csak az elképzeléseinkben léteznek. Milyen az Üttörőház felszerelése? Ügy a testnevelési mint a művelődési, valamint a technikai munkához szükséges felszerelésünk eléggé kielégítő. Például annyi sátorunk van, hogy a nyári időszak alatt több mint kétszáz fiatalt tudunk sátortáborban elhelyezni. Egyébként a sátraink nagyobb részét nyáron a pionírcsapatok valamint a CSISZ szervezetek ren- relkezésére bocsátjuk. Bizonyára vannak nehézségek is? Természetesen ezek is előfordulnak. Például a nagytermünket, ahol a legnagyobb rendezvényeinket szerveztük, jelenleg az árvízkárosult falvak újjáépítésénél szorgoskodó munkások foglalták el- Egyébként máskor is helyiséggondokkal küzdünk. De ezért nem csüggedünk, és a jövőben igyekszünk a rendezvényeinket kihelyezni városunk, valamint járásunk kul- túrházaiba. Reméljük, hogy megértésre találunk a felelős szerveknél. ' Beszélgetésünket azzal a kívánsággal fejezzük be, hogy minél több váljon valóra a tervekből és ezáltal minél több fiatal és pionír találjon második otthonra a komáromi Járási Üttörő- házban. Bende István a komáromi Járási CSISZ Bizottságának dolgozója Novemberi vasárnap a szabad-» ban
